Kitartani – 6 éves a Kincsesfüzet!

 

Peti: – Nézd, hogyan mosolyogsz azon a selfie-n, drágám! És azon is! Mostanában minden képeden ragyogsz. Régebben azért látszott a selfie-jeiden, hogy nagyon meg kellett magad erőltetned egy mosolyért. Úgy örülök neked! Nagyon jó téged újra ilyennek látni.
Én: – Köszönöm, és… Szóval köszönöm, hogy kitartottál mellettem akkor is, amikor nehéz volt.
Peti: – Most viccelsz? Egyrészt ez a dolgom. Másrészt meg mikor tartson ki az ember, ha nem akkor, amikor nehéz? Amikor jól mennek a dolgok, ahhoz nem kell kitartás, akkor csak élvezni kell az életet. Kitartani egymás mellett akkor kell, amikor döcögősebb a helyzet.

Egyrészt hatalmas ölelés Petinek azért, amilyen, és hatalmas ölelés mindenkinek, aki az elmúlt egy-másfél-két évben mellettem volt, türelmes volt velem és segített átevickélni ezen az időszakon.

Másrészt pedig Elizabeth Gilbert jutott eszembe. A Big Magic című könyvében azt írta, hogy tinilány korában, amikor mások popsztárokba szerelmesek vagy épp nászéjszakáig tartó szüzességet fogadnak, ő a kreativitásával kötött örök jegyességet. Megfogadta a kreativitásának, hogy vele marad jóban-rosszban, hogy szeretni és támogatni fogja, hogy sosem várja majd el a kreativitásától, hogy az tartsa el őt, hanem mindig ő fogja eltartani azt, hogy sosem hagyja el és mindig kitart mellette.

View this post on Instagram

Dear Ones: I’ve been hiding away in my tiny writing room for most of this spring, working on my new novel. I love this room, which is just the right size for me — only a little bit bigger than my beloved old desk. (In fact, I built the room around the desk, so that it can never be removed. Kind of like Odysseus’s bed.) In the boxes are thousands of index cards, filled with research for my book — all about the theater world in New York City in the 1940s. Somewhere within those boxes, there is a story. My job is to find it and tell it. There on the right is my favorite lamp, which looks like a sail. (It reminds me to be free.) There, beneath the lamp, is the emblem from my first car — a 1966 Plymouth Fury II, that I bought for 600 dollars and drove all the way to Wyoming by myself when I was 23 years old. (It reminds me to be brave.) Also, there’s a plant. (It reminds me to be alive.) Also, there’s a robin’s egg. (It reminds me to be vulnerable.) The painting on the top is by an Indonesian artist named Bramasto. It came from Bali long, long ago. The painting on the bottom is by an American artist named Julia Marchand (@juliamarchand.art). I just got it this week. I feel like the lion and the woman have the same expression on their faces. They are thoughtful huntresses, both of them. Powerful female energy. Focus and silence and beauty. The spaces that we make for ourselves in which to be quiet and creative MATTER. They don’t have to be big rooms. It can be just a little corner, like this room. But the space should be clean, and everything in that space should remind you of who you are. There should be nothing in that space that doesn’t bring your senses to life. I will be staring at that wall, and at these boxes of notes, and at those paintings, until my work is done. There’s nowhere else I could be right now. I’m spending a lot of time by myself, and it’s necessary. But I’m not alone — my work is with me. I want to say this: Whatever your life brings to you, respond with creation. If you are celebrating, create. If you are grieving, create. Only create. Always create. Constant creative response. This is the engine of resilience. Onward, LG

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

Ma 6 éves a blogom, és azon gondolkodom, vajon én miért nem kötöttem efféle örök jegyességet a kreativitásommal?

Persze az, hogy nem kötöttem örök jegyességet a kreativitásommal és nem kötöttem örök jegyességet a blogommal, az megint két külön dolog. Hiszen épp nemrég osztottam meg az új tetoválásomat, a blogon pedig nem is tudom, volt-e róla szó, de akik követnek instagramon, feltétlen láthatták, hogy ősz óta zöld hajjal boldogítom a környezetemet meg magamat.

Múlt nyáron olvastam Julia Cameron: A művész útja c. könyvét (ami tanfolyami anyagként is megállja a helyét, hiszen bőven tartalmaz feladatokat) és lelkesen végeztem a házi feladatokat. Az egyik az volt, hogy egy húsz tételes listából válasszuk ki azt a három mantrát, amit leginkább a magunkénak érzünk, és ezeket vessük papírra legalább ötször minden nap. Az én mantráim ezek voltak:

Kreativitásom elvezet az igazsághoz és a szeretethez.

Kreativitásom gyógyító erő a magam és mások számára.

Kész vagyok hagyni, hogy Isten rajtam keresztül alkothasson.

A kreatív élet egyik alapelve pedig Julia Cameron szerint ez:

Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.

Való igaz, hogy a kreativitásom nem várt, egyszerre apró és mégis erőteljes módokon lepett meg az elmúlt időszakban! Az ég áldja.

Mégis, valahogy hűtlennek és csapodárnak érzem magam, hogy – meghagyva bár az utat a váratlan élményeknek – az írás (ha nem is konkrétan a Kincsesfüzet blog) mellett nem tettem hűségesküt.

Minden esetre mókás, hogy az életre szóló szerelem mellett viszonylag hamar elköteleztem magam (sokak szerint túl hamar is, és azt jósolták, hiányozni fog az életemből az ifjúkori szerelmi kalandozás – immár 13 éve nem hiányzik a legkevésbé sem :)), az írásnak tett jóban-rosszban hűségesküm viszont (pedig az írással már akkor flörtöltem, amikor még írni sem tudtam) még várat magára.

Reklámok

NaNoWriMo – Miért érdemes beszállnod a játékba?

A főiskola első félévében a játékpedagógia kurzuson a következő feladatot kapta az évfolyam: egy kiadott szabásminta alapján mindenkinek el kellett készítenie egy kézzel varrott plüss kengurut. A feladat egyébként tradicionális: a tanárnő keze alatt minden évfolyam, nappalisok és levelezősök egyaránt, minden évben megkapja ezt a feladatot (csak minden évben más állattal).

Sokan persze megrettentek, de a tanárnő nemcsak biztosított minket, hogy egészen biztos benne, hogy mindenki képes lesz teljesíteni a kihívást, de azt is elmondta, hogy miért tartja fontosnak azt, hogy egy ilyen jellegű – meghökkentő és szokatlan, bonyolult és fáradságos, többek szemében teljesíthetetlennek tűnő – kihívással rögtön az első félévünkben találkozzunk, méghozzá nem is egy kézműves kurzus keretében, hanem egy fontos elméleti szigorlati tárgy, a játékpedagógia kurzusán.

Ez pedig az, hogy mi magunk is átéljük azt, amiért a játék, a játékélmény fontos a gyerekek számára (is):

  • Szakítson ki kicsit a megszokottból azáltal, hogy rávesz valami olyasmire, amit általában nem csinálunk
  • Segítsen átélni az alkotás, a kreativitás, a gondolatjátékok élményét
  • Segítsen fejlődni azzal, hogy olyan kihívás elé állít, ami mókásan, élvezetesen, de azért komolyan megdolgoztat
  • Sikerélményt adjon azáltal, hogy véghezviszünk valamit, amiről elsőre talán azt hittük, nem is leszünk képesek rá

Egy ilyen “felnőttes” játék lehet a NaNoWriMo, az egy hónapos regényíró kihívás is: egy nagy kihívásra invitál, ami kimozdít a megszokottból, meggyötör és megdolgoztat, de felajánlja a játék és az alkotás élményét és a rendkívüli teljesítmény sikerélményét.

Let's play!


A novemberi regényíró kihívással kapcsolatos korábbi cikkeimet a nanowrimo címke alatt böngészhetitek. A leghasznosabbakat pedig itt foglaltam össze. A magyar csapat fórumát itt találjátok.


Ne feledjétek, hogy a kihívásokról, játékról és kreativitásról szóló ebook jár most az új hírlevél feliratkozóknak – akkor is, ha nem szeretnének nevezni a NaNoWriMóra. :)

A HÍRLEVÉLRE ITT IRATKOZHATTOK FEL

Mormon péntek és Elizabeth Gilbert: Múzsák, imák, istenek

Már nagyon régóta meg szeretném osztani veletek Elizabeth Gilbert TED beszédét a kreativitás forrásáról, és ahogy a mormon egyház legutóbbi konferenciájának beszédeit böngésztem, Neill F. Marriott beszédét olvasva végre megkaptam hozzá az ihletet.

Marriott tanácsos a beszédében megosztotta egy személyes élményét arról, hogyan fordult tanácsért Istenhez, hogyan ment el imádkozni Isten házába, a templomba, ami arra szolgál, hogy teret adjon Istennek a világban, és ekkor rájött, hogy ha félreteszi egy kicsit a saját egóját és önmagára (nemcsak a testére, de a lelkére, szellemére) is úgy kezd tekinteni, mint Isten templomára, akkor rajta keresztül megnyilvánulhat a világban Isten fénye – valami, ami hatalmasabb nála, de mégis megjelenhet benne, a szavaiban, a tetteiben, a munkájában.

Ekkor döbbentem rá, hogy pontosan ez volt az az üzenet, ami miatt meg akartam osztani veletek Liz Gilbert beszédét, aminek egyébként most, hogy közeleg a november és vele együtt a NaNoWriMo, az egy hónapos regényírás ideje, ismét kiemelt aktualitása lehet.

Elizabeth Gilbert, az Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek című könyv írója arra keresi a választ beszédében, hogy miért roppan össze annyi alkotó elme a kreatív munka terhe alatt, és hogyan lehetne ez másképp. Beszédében rávilágít arra, hogy csak az utóbbi néhányszáz év nyugati kultúrája tulajdonítja a kreatív alkotást teljes egészében az embernek, az egyénnek. Korábban, illetve a világ más tájain hisznek, hittek benne, hogy az ihlet valahonnan máshonnan ered, démonoktól, múzsáktól, a szellemvilágból, Istentől vagy az istenektől: abban, hogy az egyénnek is bele kell tennie a maga fáradságát, munkáját, igyekezetét, hitét, de ugyanúgy meg kell hozzá nyilvánulnia annak a másik, nem emberi forrásnak is. Ezáltal a siker sem egészen az egyéné, de a kudarc sem az, és ez lehet az a védőháló, ami épen tart egy kreatív elmét az alkotás folyamatában.

Ti hogyan hívnátok meg a múzsákat az életetekbe?

Egy Oriflame katalógus utóélete – Kollázs és inspiráció

Néhány hónapja már én is a jól csengő “Oriflame tanácsadónő” titulust viselem – bár egyelőre főleg a családnak adok Oriflame tanácsokat és rajtuk kívül még a kollégáimnak juttatom el a katalógust (meglepő módon egyébként már ez is elég, hogy fedezzem a költségeket és egy kis filléres haszonra tegyek szert), úgyhogy már hánykolódott néhány Oriflame katalógus a lakásban az elmúlt időszakokból.

Mielőtt a legutolsót is kiselejteztem volna, eszembe jutott, mennyire bíztatta az olvasóit Via a “Légy kreatív!” kihívás-sorozatában arra, hogy a kollázskészítésben is kipróbálják magukat. Ezért még időben megmentettem magamtól az utolsó lejárt katalógust, elővettem a naplónak szánt, de elsikkadt kis Dolce Blocco Secretbookomat, és készítettem néhány kis kollázst.

Az élet egy festővászon

Az első képhez az Imagination Eau de Toilette parfüm szlogenjét használtam fel – “Az élet egy festővászon – töltse meg képzelete színeivel!”, és egy “Határtalan!” felkiáltással, némi rózsaszín felhővel és orchideával alkotói motivációvá egészítettem ki.

20140712-201950-73190928.jpg

Hétvége, harmónia, szerelem

A Fairy City Lights Eau de Toilette parfüm városi fényes illusztrációja is megihletett. Először valami pezsgő, mozgó, nyüzsgő nyári képet akartam készíteni belőle. De aztán rájöttem, hogy számomra a pihenés és a feltöltődés forrása nem ez. Így a feltöltődős inspirációm mottója ez lett: “Weekend is Love & Harmony” – “A hétvége a szerelem és a harmónia ideje.”

20140712-202525-73525570.jpg

Ti szoktatok kollázst készíteni?

App ajánló: SketchBook Express – rajzolj!

Bizonyos dolgok együttállása következett be mostanában.

… Nemrég Via “Hogyan legyek kreatív?” kihívás-sorozatában arra bíztatta ovlasóit, hogy rajzoljanak.
… A Facebookon Sárhidai Zsófia alkotásra és boldogságra ösztönző ingyenes online mini-tréningje talált rám.
… Leadtam a szakdolgozatom következő etapját és beköszöntött a nyári szünet.
… Petivel bébiszitterkedünk a hétvégén, aminek következtében, nos, időm van, szellemi energiám annál kevesebb.

Úgyhogy előkerült az iPademen a SketchBook alkalmazás, ami az “ujjal festés” élményét adja (csak sokkal tisztább körülmények között), és arra gondoltam, ez legyen a következő az app ajánlásaim listáján.

Az alkalmazásnak van fizetős és ingyenes változata is. Profiknak minden bizonnyal megéri megvásárolni a teljes, SketchBook Pro programot ezer-egynéhányszáz forintért (hihetetlen dolgokat művelnek vele a hozzáértők), de aki hozzám hasonlóan csak egy kis laikus szórakozásra vágyik, annak tökéletesen elegendő az ingyenes SketchBook Express változat.

Amit az ingyenes változat tud:

  • tizehárom féle ceruza/ecset/filc/toll minta és kétféle radir
  • teljes RGB színpaletta
  • állítható átlátszóság és vastagság minden rajzeszköznél
  • szabadkézi rajz és alakzatok
  • visszavonás és újra alkalmazás
  • tükrözés
  • rétegek használata, átlátszóság és elrejtés funkciókkal
  • szöveg beillesztése rengeteg féle betűtípussal
  • a kész rajzok megosztása twitteren, facebookon
  • a kész rajzok mentése a képtárba vagy felhőbe
  • beillesztés képtárból vagy kamerából

A funkciók felsorolása nem tűnik olyan impresszívnek, mégis, bár korábban sok rajzolós programot kipróbáltam már iPaden, a SketchBook vált be leginkább, én nagyon megszerettem.

Ez pedig az, amit én tudok SketchBookkal (nem túl sok befektetett energiával és az alkalmazásban minimálisan kihasznált lehetőségekkel):

20140606-165441-60881323.jpg

29 tipp: hogyan légy kreatív?

Fellapoztam a motivációs táblámat Pinteresten, hátha tartogat számunkra valamit, és arra gondoltam, ezt megosztom – elvégre (ha még nem említettem volna) mindjárt itt a november, a regényíró kihívás hónapja. Mindenkinek elkel egy kis kreativitás, igaz?

20131019-211656.jpg
[Forrás: Behance.net]

29 tipp: hogyan légy kreatív?

  1. Írj listát!
  2. Mindig legyen nálad jegyzetfüzet!
  3. Próbáld ki a szabad írást!
  4. Szakadj el a számítógépedtől!
  5. Ne ostorozd magad!
  6. Tarts szünetet!
  7. Énekelj a zuhany alatt!
  8. Igyál egy kávét!
  9. Hallgass másfajta zenéket!
  10. Légy nyitott!
  11. Vedd körbe magad kreatív emberekkel!
  12. Kérj visszajelzést!
  13. Dolgozz csapatban!
  14. Soha ne add fel, soha ne add fel, soha ne add fel!
  15. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!
  16. Engedd meg magadnak a hibákat!
  17. Menj új helyekre!
  18. Írj hálalistát!
  19. Pihend ki magad!
  20. Vállalj kockázatot!
  21. Szegd meg a szabályokat!
  22. Ne erőltesd!
  23. Olvass el egy oldalt a szótárból!
  24. Dolgozz ki egy rendszert!
  25. Ne akarj valaki más számára tökéletes lenni!
  26. Ha támadt egy ötleted, írd le!
  27. Rakj rendet magad körül!
  28. Mókázz!
  29. Fejezz be valamit!

10-es kihívás íróknak, rajzolóknak és fotósoknak

A 10 dalos kihívást már évek óta használom ötletelésre történetíráshoz, most úgy gondoltam, hozzácsapom még néhány pajtását, hogy más területen is alkalmazni tudják az alkotni vágyók, és megosztom itt.

10 dal, 10 töredék

Válassz egy témát vagy kulcsszót, amiről írni szeretnél. Készíts magad elé papírt-ceruzát, vagy képernyőt-billentyűzetet. Állítsd be a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszás módba, és ha készen állsz, indítsd el, és kezdj írni. Addig írj egy töredéket, amíg a dal tart, és egy leütéssel sem tovább. A dal lehet ihletforrás vagy egyszerű időkeret, ez rád van bízva, de ne is próbáld befolyásolni. Csak írd, ami kiszalad az ujjaid alól, és ne cenzúrázd.

Szeretem ezt a módszert, mert a szűk időkeret nyomása alatt olyan felpörgött állapotba kerül az agyam, ami által olyan mély ötletek bukkannak fel, amiket biztosan mellőznék, ha lenne akár pár pillanatom is utánagondolni.

Nem mindenki szereti ezt a módszert, éppen a nyomás miatt. De érdemes kipróbálni, akkor is, ha nem irodalmi céllal szeretne írni az ember, hanem bármilyen ötletet felvázolni, vagy saját belső világát feltérképezni, a tudata mélyére nyúlni.

10 dal, 10 vázlat

A szabályok ugyanazok, mint az írásnál, csak ez rajzolóknak szól, és tíz vázlat születik a végén.

Még sosem próbáltam így rajzolni, így az írással ellentétben itt nem ismerem annyira a buktatókat, de általános szabály, hogy ne essünk önmagunk cenzúrázásának csapdájába, csak engedjük, hogy megszülessen valami tökéletlenség a kezünk alatt, ami akár egy későbbi munka alapja is lehet.

10 lépés, 100 kép

Évekkel ezelőtt olvastam valahol a neten egy fotós kihívást, amelynek lényege az volt, hogy fogd a fényképeződet, amin a digitális technikának hála, rengeteg képnek van hely, és indulj vele sétára. De nem akármilyen sétára! Tégy tíz lépést, állj meg, és ott, ahol épp vagy, pillants körbe, keress egy témát anélkül, hogy egy lépést is odébb mozdulnál, és készíts egy képet. A száz képet csak irányadónak adtam, lehet több vagy kevesebb is, de a lépésekben ne csalj.

Az íráshoz és a rajzoláshoz hasonlóan itt sem a tökéletesség a cél, sokkal inkább az, hogy a figyelmedet ráirányítsa olyan dolgokra, amik mellett egyébként elsétálnál. És akárcsak a fentieknél, itt sem szükséges a művészi igényességre törekednek, nem kell, hogy különösebben tehetséges légy, elég, ha kíváncsi vagy. Ragadd meg a fényképeződet vagy a telefonodat, és fedezd fel a világot magad körül!

Kézimunka – a mi meditációnk

Ma havas tájra ébredtem – ezzel immár hivatalosan is beköszöntött a tél. Itt a rövid nappalok, a hosszú esték, a sötétség, a zárt szobák melege, a kandallók és gyertyák időszaka. És a kézimunkázásé.

Eleink idejében, a paraszti gazdaságokban ez az időszak szolgált arra, hogy a betakarított alapanyagokat, gyapjút, kendert, fát feldolgozzák, és elkészítsék a ruhaneműt, eszközöket és használati tárgyakat a következő időszakra.

És persze amíg a földek pihentek, addig az emberek is pihentek. A kézimunka nem más, mint a meditáció, az elmerülés egy fajtája. Lehetőséget ad rá, hogy megéljük az alkotás örömét, és a monoton tevékenységben elmerülve az elménk egy kis megnyugvást, a lelkünk szabadságot kapjon.

A keleti meditációs technikákkal talán nehezen boldogulunk, hiszen nem része a kultúránknak, nem hordozzuk kollektív tudattalanunkban a technikáját. Ellenben a kézimunkázás, a kézzel alkotás az elmerülésnek egy olyan fajtája, amihez évszázadok vagy -ezredek óta közünk van, ami bennünk él, még ha nem is fedeztük még fel magunkban.

Ki-ki tapasztalata és érdeklődése szerint nyúljon a télen valamilyen kézimunkához, legyen az kötés, horgolás, hímzés, szövés, faragás, ragasztás, dekorálás, gyöngyfűzés, vagy bármi egyéb. Készülhet karácsonyi ajándéknak, a lakás vagy önmagunk díszére, vagy pusztán az alkotás öröméért.

Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és fedezzük fel a régiek bölcsességét, a mi természetes utunkat az elmerülésre.