Bögrés barhesz recept

“A barhesz vagy hálá (challah) a zsidó konyhaművészet péksüteménye. A zsidó étkezési hagyományokat őrző családokban a péntek este kezdődő szombat megszokott eledele az asztalon.”

— Wikipédia

Mariont, a My Jewish Mommy Life youtuberét követem egy ideje, mert nagyon tetszik a csupa-mosoly, pozitív szemléletű spiritualitása, amivel a zsidó hitben a tudatos jelenlét és az itt-és-most jobbításának lehetőségét látja.

Kipróbáltam a hagyományos kalácsreceptjét is, és nagyon bejött! Többszöri próbálkozásból egyszer sem hagyott még cserben, úgyhogy már megosztani is merem.

Bögrés barhesz recept 

Hozzávalók

  • 1 bögre meleg víz
  • 1 csg száraz élesztő
  • 3 tojás
  • 2 ek méz
  • 1 tk só
  • 3,5 bögre liszt (+)

Elkészítés

A nagy keverőtálunkban a száraz élesztőt a meleg vízzel elkeverjük és 10 percig pihentetjük. Amíg az élesztős víz pihen, felverjük a tojásokat. A 10 perc leteltével az élesztős vízhez keverünk 2 ek mézet, majd 1 tk sót, végül a felvert tojásokat, apránként adagolva, hogy jól elegyedjen. 

Ezután fokozatosan hozzákeverjük a 3,5 bögre lisztet. Lágy, de nem ragadós tésztává dagasztjuk, közben szükség szerint további lisztet hozzáadva. Kb. 5 percig dagasztjuk, majd a tésztát egy kiolajozott tálba rakjuk, beleforgatva az olajba. Nedves konyharuhával leterítjük, és meleg helyen 1 órán át kelesztjük. 

Lisztezett felületen kaláccsá formázzuk, a tetejét tojásfehérjével vagy tejjel megkenjük, sütőpapírra vagy olajjal megkent tepsire helyezzük, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

Bögrés barhesz variációk

Az alaptészta semleges ízű. Tálalhatjuk natúran, vagy sütés előtt megszórhatjuk a tetejét nagyszemű sóval, olajos magvakkal, aprómagokkal, stb. 

A tésztájába is keverhetünk aszalt gyümölcsöt, magokat, darált magvakat, maglisztet. Nekem dióból van sok itthon, ezért én természetesen darált dióval készítettem. Fél bögre lisztet egy bögre darált dióval helyettesítettem (tehát három és fél bögre liszt helyett három bögre liszttel és egy bögre darált dióval állítottam össze a tésztát), de mivel a készre dagasztás közben úgyis még jó egy bögre liszt hozzájön, annyira nem fontos itt a helyettesítési arányok szenten tartása. 

Édesen is készíthetjük. A legegyszerűbb, ha azelőtt, hogy a fonat ágait megsodornánk, téglalap formára húzzuk ki a tésztát, megszórjuk cukros töltelékkel (pl. cukros dió, cukros kakaó, stb.), felhajtogatjuk, és ezt a cukros belsejű tömböt nyújtjuk-sodorjuk ággá és foglaljuk fonatba. 

Fotó: Matt BangoStockSnap

+1 konyhatrükk

(Hüpp, hüpp, hüpp: konyhatrükk!)

Nem tudom, kinek kell ezt hallania, de engem tavaly ajándékozott meg az anyósom a dagasztás tudományával — az életem azt megelőző harmincöt évében nem tudtam, mi a különbség a gyúrás és a dagasztás között. (Nem is szerettem kelt tésztát készíteni, mert mindig olyan masszív lett, hogy parittyába is lehetett volna fogni…) Szóval leírom, hátha valakinek akkora aha-élmény lesz, mint nekem. :)

Gyúrni olyan tésztát szabad, ami nem kell, hogy levegős legyen. Például levestésztának, főtt tésztának valót. Gyúráskor összenyomjuk, összepréseljük a tésztát, nyomást helyezve rá. Ezzel tömörítjük, kiszorítjuk belőle a buborkékokat. 

Van olyan tészta, aminek ez nem fáj, sőt. A kelt tészták lényege viszont az, hogy az élesztő megtölti a tésztát légbuborékokkal (miközben eszegeti a mézet vagy cukrot) — pont így kerül a buborék a sörbe is! ;)  Ha nem akarunk kiszúrni magunkkal, akkor nem nyomorgatjuk ki a tésztából ezt a légiességet, amit az élesztő olyan ügyesen beletesz.

Kézzel dagasztani úgy tudjuk a tésztát, ha hasonlóan dolgozunk, mint a gépi dagasztó hullámos feje. Az ujjainkkal, mint egy kanállal, alányúlunk a tésztacsomónak, megemeljük, végigsimítjuk a tál oldalán, majd gyengéden visszahelyezzük a tálba. Addig-addig göngyölgetjük így a tésztát, amíg homogén, de továbbra is levegős, könnyed anyaggá összeáll. Vigyázzunk a bubikra! :)

Itt a Nagyböjt!

Tegnap feltettem Instagramra, hogy mikről mondok le Nagyböjt idejére, …

… majd a böjt előtti utolsó Youtube-os kalandozásom első videójaként szembejött velem ez: Casey Cole atya elmélkedése arról, miért ne mondj le semmiről Nagyböjt alatt.

Ooookééé, gondoltam… — De meghallgattam, mi a mondandója, és igazat adok az ifjú atyának.

Casey atya azt tanácsolja, ne mondjunk le semmiről Nagyböjt idejée csak azért, mert

  • ki akarjuk pipálni ezt a tételt a keresztény teendők listánkról, vagy
  • mert úgy gondoljuk, illik valamivel sanyargatnunk magunkat Húsvét előtt.

Casey atya felhívja a figyelmet, hogy a Nagyböjtöt eredetileg nem is a teljes keresztény közösség tartotta, csak azok a katekumenek (felnőtt hittantanulók), akik arra készültek, hogy Húsvétkor megkeresztelkedjenek. (Velük vállalt később szolidaritást a köznép.) A céljuk ezzel nem az volt, hogy öncélúan sanyargassák magukat kicsit, hanem hogy olyan lelkületet alakítsanak ki, amit továbbvihetnek a frissen kezdett keresztény életükbe.

Casey atya ezért azt javasolja, hogy ha valamiről lemondunk Nagyböjt idejére, akkor azt mi is hasonló céllal tegyük: hogy jobb emberekké válhassunk, jobb szokásokat alakíthassunk ki — olyanokat, amiket szívesen meg is tartanánk, nem csak negyven napra.

Ha nem így teszünk, akkor a Nagyböjt jó eséllyel felesleges időpazarlás — csak megágyazunk vele egy húsvéti dorbézolásnak (hogy akkor jól bepótoljuk kiéhezve a Nagyböjt alatt megspórolt hús-, csoki- vagy alkoholfogyasztást), és addig is éhes, nyűgös és bosszantó társasága legyünk a környezetünkben élőknek.

Fújtam egy nagyot, mert idén jó vállalásaim vannak ebből a szempontból. Nagyon sokat binge-eltem mostanában a social mediát, különösen az Instagramot és Youtube-ot, és folyton a telefonomon lógok valamilyen puzzle-t nyomogatva. Ezért erre a Nagyböjtre én közösségi média böjtöt hirdetek:

  • nem használom az Instagramot
  • csak akkor nézek Youtube-ot és Netflixet, ha az közös program Petivel
  • és a telefonos játékaimat egy játékra limitáltam, ott is igyekszem mértékletességet gyakorolni

A célom ezzel, hogy tudatosabb legyek, jobban jelen legyek az életemben — remélhetőleg többet olvassak és többet írjak.

Ezt még kiegészítettem egy édesség böjttel. No, nem teljes cukorstoppal, mert az hamvába holt ötlet számomra. Viszont arra gondoltam, hogy ha a házi készítésű édességekre limitálom magam, azzal még akár támogatni is tudom a többi vállalásomat — amíg sütit sütök, addig sem az közösségi médián jár az agyam. :P

Ti tesztek böjti fogadalmat? Hogy segít ez titeket abban, hogy jobb emberré váljatok?

Egyszerű 70-30 költségvetés

Oké, nincs olyan, hogy egyszerű költségvetés. Számomra legalábbis. Peti a pénzügyminiszterünk, mert azonnal szorongás gyűlik a mellkasomba és számok kezdenek zsizsegni a fejemben, ha arra gondolok, hogy pénzt kell menedzselnem. Amitől persze néha kiszolgáltatottnak érzem magam, és néhány évente nekidurálom magam, hogy igenis legyőzöm a félelmeimet és építem a viszonyomat a családi költségvetéssel.

2019-ben volt a legutóbbi ilyen nekidurálásom, amikor családi tanácsot hívtam össze a soproni Frei kávézóba és átvettem a költségvetésünk adminisztrálását. És bár azután néhány hónapig tartott csak ez a fegyelem, az a néhány hónap elég volt új szokások bevezetésére, amiknek hála, még ha laza alakzatban repültünk is, a 2020-at meglepő anyagi biztonsággal zártuk.

2021 ismét egy izgalmas év lesz számunkra anyagi szempontból, ezért úgy döntöttem, leporolom a költségvetés-vezetési alapismereteimet. És mivel úgy látom, hogy anno nem írtam erről itt a blogon, ezért ide jegyzetelem ki ismétlő jelleggel azt a költségvetési technikát, ami az elmúlt másfél évben megdobta az anyagi biztonságunkat.

70%-os szabály

Jordan Page, nagycsaládos mormon mami blogger költségvetési taktikáit osztom meg.

Jordan alapszabálya: bármennyit keresel is, ne költs többet havonta, mint a bevételed 70%-a.

A nettó bevételedet a következőképp oszd fel:

  • 70% kiadás
  • 10% vésztartalék (ehhez az összeghez soha-soha-soha nem nyúlunk hozzá, kivéve, ha élet-halál kérdése — mi ezt Petivel nyugdíjalapnak tekintjük)
  • 10% céltartalék (megtakarítás nyaralásra, felújításra, SOS kiadásokra, vagy amire szeretnénk)
  • 10% egyéb (jótékonyság, mormonoknak nyilván tized, megtakarítási alap a gyerekeknek, nyugdíjalap magadnak, befektetés, stb. — őszintén szólva jelenleg mi ezt csak rajta hagyjuk a folyószámlán)

Megjegyzések:

  • Van az az élethelyzet, amikor akkor sem lehet a nettó bevétel 70%-ából megélni, ha kenyéren és vízen élsz. Ilyenkor természetesen nem az az életcél, hogy bármi áron befizesd a tizedet és eltegyél 10%-ot a nyaralási alapba. Akkor bizony azon kell dolgozni, hogyan növelhető a havi bevétel — a 70%-os szabály azoknak szól, akik ésszerű (akár drákói) spórolással és odafigyeléssel élhetően ki tudnak jönni ebből a havi keretből.
  • Akinek magas kamatozású hitele, személyi kölcsöne van, azok se most spóroljanak étkezőszettre, “égető tartozás” esetén a havi (minimum) 30% menjen a sürgős törlesztőkre.
  • A 70% költés egy kiindulási pont, nem kőtáblába vésett törvény. Célozd meg ezt kezdetnek, és innen navigálj ambíciózusabb vagy megengedőbb költségvetés irányába a tapasztalatok alapján.

Oszd meg és uralkodj!

Ha nem egyedül kezeled a költségvetést, akkor oszd fel a partnere(id)del a kiadások kezelését feladatkörök szerint. Ki miért felelős általában a családban? Melyik feladat logikusabb az egyik vagy másik családtag számára?

Mi ilyen szempontból a konzervatív álompáros vagyunk, én intézem a bevásárlást és Peti a karbantartási feladatokat. Éés a családstruktúránk elég egyszerű. ‘:D De Jordan például ilyen költségvetési kategóriákat említett még: autó, gyerekek különórái, orvosi kiadások, családi szabadidős programok, befektetések.

Jordan azt javasolja, minden költségvetési kategóriának legyen egy gazdája, egy felelőse. A felelősök együttműködése pedig történjen úgy, akár egy vállalatnál: rendszeres költségvetési meetingeken történjen az egyeztetés a közös célokról, beszámolás a haladásról, célok és stratégiák megvitatása, de mind stratégiai, mind operatív szinten kerüljük a belepancsolást a másik projektjeibe, felelősségi körébe. A feladatköröket átszervezni, segítséget kérni, irányt változtatni persze mindig lehet, de ez a “vállalati szemlélet” segíthet megakadályozni a társakat egymás mikromenedzselésében.

Pro tip Jordantől, ami nekünk meglepően bevált: a költségvetési meetingeket, különösen az érzékenyeket (pl. amikor először osztjuk fel a feladatköröket és osztjuk ki a hozzájuk tartozó költségeket) tartsuk nyilvános helyen, egy süti és kávé mellett. (Oooké, ez még Covid előtt történt, de remélhetőleg hamarosan újra releváns tanács lesz.) Kisebb a valószínűsége, hogy veszekedésbe csap át a megbeszélés.

Boríték rendszer

De nem az a boríték rendszer. :)

Oké, tudjuk, hogy a nettó bevételeink 70%-át költhetjük el havonta. Ismerjük a fix kiadásainkat, és remélhetőleg nem haraptuk át egymás torkát, miközben a teljes kiadáslistánkat felosztottuk felelősségi körökre.

Első körben határozzuk meg a személyes költségkereteket. A havi bevétel 70%-a nálunk így oszlik el:

  • Rezsi (minden, ami fix)
  • Timi havi kerete ([70% – rezsi] x Timi hányada)
  • Peti havi kerete ([70% – rezsi] x Peti hányada)

Peti úgy osztja be a havi keretét, ahogy ő jónak látja (nem mikromenedzselem), én viszont idén ismét szeretnék belevágni a Jordan által javasolt borítékos rendszerbe. No, de ez nem az a borítékos rendszer, amikor van havi 30 borítékunk a hónap 30 napjára az aznapi költőpénzzel, sem az, amikor a tízféle felelősségi körünkhöz tartozik tíz boríték a havi kerettel az adott kategóriához. (Különben is, ki használ még készpénzt! Covid idején! Egek!)

A boríték két célt szolgál:

  • A kiadások vezetése
  • A blokkok tárolása

A borítékot 2 oszlopra és 4 sorra osztjuk. Minden sor tartalmazza a havi keretünk negyedét, egyheti költségkeretet — mivel sokkal könnyebben látunk be egy hetet, és így könnyebben osztunk be egy hétre pénzt, mint egy hónapra. A két oszlop tartalmazza a legnagyobb kiadási kategóriánkat (pl. bevásárlás) és egy “minden egyéb” kategóriát.

Az adott heti mezőben folyamatosan vezetjük a kiadásainkat — Jordan aranyszabálya: soha ne a következő hétről kölcsönözzünk, ha túlszaladtunk, hanem a fő és az egyéb kategória között! Egyheti etapokban gondolkodunk — kitartás, ha a hét véget ért, tiszta lappal indulunk!

(Nézzétek meg Jordan videóit a részletekért, nem tudom, mennyire magyaráztam jól. :))

A 70%-os kerethez hasonlóan a tapasztalatok alapján lehet lazítani vagy szorítani a gyeplőn — a cél a költségvetés meghatározásával és követésével első sorban a tudatosság és odafigyelés!

Összefoglaló

Összefoglalva, a következő lépésekkel határozzom meg a heti költsétvetésemet:

  • Hó elején felírok minden nettó bevételt
  • A nettó bevétel 70%-a a család havi teljes költségkerete
  • A havi családi költségkeretből levonom a mindenkori fix kiadásokat
  • A fix kiadások utáni keretet kettéosztom Peti és köztem (hogy milyen százalékban, azt a feladatköreink határozzák meg)
  • A felosztás utáni személyes keretemet (ami fedezi a bevásárlást és minden egyéb személyes vagy hozzám tartozó kiadást) 4 részre osztom, ez a heti keretem
  • A heti keretből a kiadások folyamatos levonásával számolom a fennmaradó keretemet

Ooké, ahogy írtam, ilyen részletességgel nem folyamatosan vezetem a költsétvetést, hanem időnként néhány “kiképző” hónapig.

De most épp ilyen kiképző hónapok jönnek. A százalékszámító táblázatom és a borítékom már készenáll. :)

Kímélő édesburgonya krémleves, ahogy én készítem

Az idei évem egyik legnagyobb slágere az édesburgonya volt — most termesztettem először! Na, nem nagy tudomány egyébként: az edesburgonya.bio oldalról megrendeltem a palántákat, azokat házhoz hozta nekem a Magyar Posta, elültettem őket a honlap útmutatása szerint, és voilá, termett az édesburgonyám! Jópofa növény egyébként, mert nemcsak a gumója ehető, hanem a levele is fogyasztható. (Abból is van néhány zacskó a fagyasztómban.)

A legnagyobb slágerételem belőle pedig jelenleg az édesburgonya krémleves. Mmmm. Mmmmmmmmm.

A Street Kitchen Tavaszi édesburgonya krémleves receptje alapján készítem, de alig van olyan recept, amit Peti gyomra miatt nem kell átvariálnom (ha valami úgy kezdődik, hogy hagyma, fokhagyma, bors, akkor már kezdődik is a csere-bere, mert ezek nagy mumusok nálunk), így arra gondoltam, megosztom, én hogy készítem.

Fotó Foodie GirlStockSnap

Kímélő édesburgonya krémleves

Hozzávalók:

  • 500 g édesburgonya
  • 2 szál répa
  • fél fej vörös- vagy lilahagyma
  • 2 ek vaj
  • 800 ml víz
  • 1 leveskocka
  • 1 tk só
  • 1 tk szegfűbors
  • 1 kis tejföl

Elkészítés:

A zöldségeket megpucoljuk, felkockázzuk.

(Megjegyzés: a répák helyett van, hogy mondjuk a fagyasztott zöldségmixes zacskó alján törvényszerűen megmaradó karfiolokat rejtem el a levesben, vagy ma például a karácsonyról megmaradt krumplit használtam fel. Csak lazán, krémleves, nem árt neki.)

A hagymát megfuttatjuk a vajon, majd hozzáadjuk a zöldségeket, kicsit pároljuk. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a leveskockát és a fűszereket. 20 percig főzzük, ezután mehet bele a tejföl. Még kb. 10 percig főzzük, vagy ameddig a zöldségek igénylik, legyen minden puha.

Egyenletesre turmixoljuk és nagyon örülünk neki. Én pirítóssal szoktam fogyasztani.

Közérdekű közlemény:

Az, ahogy a krémlevest készítem, mától még azt hiszem, két hétig megtekinthető lesz Twitchen: twitch.tv/nagytimi85

Még csak ismerkedek/flörtölök ezzel az új felülettel, de nemrég álmodtam is vele. Szóval nem tudom, vagy lesznek a jövőben még Twitch streamek, vagy nem. Ahogy azt megszoktuk. ‘:D

Év szava és évértékelés

Nálam a szokásos módon telik az év vége: a karácsonyfa mellett, lágy zenével, szaloncukorral és meleg teával, és a jövő év szavát keresve.

Az ajánlásaim a szokásosak:

Kellemes inspirálódást mindenkinek!

Hálatúrán a világ körül

A.J. Jacobsot az Egy évem az Írás szerint c. könyvén keresztül ismertem meg, ami annak az évnek a története, amikor egy éven át megpróbálta a Biblia összes parancsolatát a tőle telhető legjobb módon betartani. (Nem sikerült, de közben kígyókat tartott a kezében, meglátogatta Noé bárkáját, csirkét áldozott, szakállat növesztett, a Central Parkban megkövezett egy házasságtörőt — aki cserébe visszakövezte —, és még rengeteg kalandot élt át.)

Nagyon szerettem a könyvet és A.J. humoros, őszinte, jólelkű meglátásait. Az egyik kedvenc történetem a könyvből az volt, amikor A.J. azzal bosszantotta a feleségét, hogy minden ebéd előtt hálát adott mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az ebéd az asztalára kerüljön. És a mindenkinek bizony azt jelentette, hogy a lista nagyon hosszúra tud nyúlni.

Hogy mennyire hosszúra, azt A.J. megtapasztalta, amikor a kisfia bájosan nyílt megjegyzése nyomán, miszerint hiába ad hálát az asztalánál ülve, az emberek, akiknek köszönetet mond, nem hallják őt, A.J. elindult a világ körül, hogy személyesen is kifejezze háláját mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy, na nem egy teljes étkezés, de legalább a reggeli kávéja az asztalára kerüljön.

Ennek az újabb észbontó projektnek az élményeit és tapasztalatait osztotta meg A.J. a lenti TED beszédben.

A teljes élményért hallgassátok meg a TED beszédet, de összegyűjtöttem A.J. tanulságait.

  1. Legyünk emberségesek! Számtalan technikai újítás hozott áldást és könnyebbséget az életünkbe, de emellett elkezdtük a szolgáltató szektorban dolgozókat is gépekként kezelni — a baristát kávégépként, a pénztárost pénztárgépként, a buszsofőrt jegyautomataként, stb. Találjuk meg az emberséget, az emberi interakciókat a mindennapokban, ha csak egy mosoly, egy szemkontaktus erejéig is.
  2. Érkezzünk meg a pillanatba! Ne rohanjunk egyik dologtól a másikig, ne nyakaljuk ízleletlenül az élményeket, hanem néha-néha álljunk meg, és tapasztaljuk meg a jelen pillanatot. Lassítsunk és gyakoroljuk a tudatos jelenlétnek ezt a legegyszerűbb filozófiáját: ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit csinálok, azt tapasztalom, amit tapasztalok.
  3. Vegyük észre az apró mesterműveket! Nem minden földi csoda van kiállítva a természettudományi múzeumban. Vegyük észre az emberi kéz, az emberi leleményesség, képzelet, alkotóerő apró csodáit magunk körül, a hétköznapi tárgyainkban — ahogy vegyük észre azt is, hogy nem vagyunk elszigeteltek, nem vagyunk egyedül, életünk minden apró mozzanatát százak, ezrek támogatják.
  4. Fake it ‘til you feel it! Nemcsak a gondolataink formálják a tetteinket, hanem a tetteink is a gondolatainkat. A hálaizmaink az elején még rozsdásak, ernyedtek, tokosak lehetnek (a túléléshez szükséges alapbeállításunk az, hogy a rosszat, a kellemetlent, a veszélyest vegyük észre és arra fókuszáljunk), de minél többet tornáztatjuk a hálaizmainkat, annál jobban fog menni ez a nagyszerű gyakorlat.
  5. Tegyünk csak néhány lépést! Nem kell mindenkinek körbeutaznia a világot, hogy százaknak vagy ezreknek mondjon köszönetet mindössze egy csésze reggeli kávéért. De számunkra és a környezetünkre is áldásos hatással lesz, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy mindenért gondolatban hálát adunk néhány embernek. Ráadásul a hála nem tespeszt, hanem épp ellenkezőleg: feltölt és pozitív tettekre sarkall.

Bill Nye tudományos ismeretterjesztő műsorvezető a podcastjában említette, hogy habár nem hívő, ő is átvette azt a szokást, hogy minden étkezés előtt hálát ad azoknak az embereknek, akik az étele elkészültéhez hozzájárultak, hiszen ez egy nagyszerű emlékeztető a számára és segít tudatosnak maradnia, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma az ételnek, amit elfogyaszt.

Természetesen azért írok ismét a hála témájáról, mert szeretnék erősödni benne. Habár már nem is tudom, hány szezon óta kitartóan részt veszek a “100 dolog, amiért hálás vagyok” molyos kihívásban, ez mégis csak eseti, nem pedig napi hálagyakorlat.

Ti gyakoroljátok naponta a hálát? Reggel, este, étkezés előtt? Mik a hálagyakorlataitok és tapasztalataitok?

Tanfolyam ötletek 2020-ra

Tavaly nagyon sok online tanfolyam után csorgattam a nyálamat, de valahogy sosem volt jó az időzítés, nem volt elég likviditásunk, ad hoc jöttek a lehetőségek és nem akartam felelőtlenül dönteni… végül semmiből semmi sem lett. Eldöntöttem, hogy idén másképp lesz.

Már tavaly elkezdtem minden hónapban félretenni egy kis pénzt, hogy ne más projektekkel és aktuális gondokkal versengve kelljen meghozni beruházási döntéseket, és most, hogy a téli mélyrepülés után az egészségem is kezd talán helyreállni (erről bővebben írok majd, ha eljön az ideje, de aggodalomra semmi ok!) és a napok átvészelésén túl is a jövőbe tudok nézni, átböngésztem a katalógust, és felvázoltam magamnak az elkövetkező hónapokat.

A munkahelyemen is nemrég küldték körbe az első félév képzési tervét, így szuperül látom egymás mellett, hogy hogyan fogok fejlődni a munkámban és a magánéletemben.

A terveim…

… TAVASZRA

… NYÁRRA

… ŐSZRE

Ha a linkekre kattintotok, láthatjátok, hogy minden tanulmányi céltartalékomat Susannah Conway bankszámlájára kívánom allokálni. ‘:D Susannah teljes e-kurzus katalógusát itt találjátok.

Egy további közelgő projekt (úgymond) a jövő héten kezdődő Nagyböjt. Az én böjti fogadalmam a cukor- és édességböjt tartása, és emellett megpróbálom elmélyíteni a meditációs gyakorlatomat azáltal, hogy minden nap hosszabb meditációkra vállalkozom. (Az álom cél a napi 1 óra lenne, de nem akarok betarthatatlan fogadalmakat tenni.)

Nektek vannak tavaszi terveitek?

(És nem, semmi szégyen nincs abban, ha nincsenek — a késő őszi és téli terveim abból álltak, hogy remélhetőleg fel tudok kelni holnap és be tudok menni dolgozni. Az élet ritmusa fentek és lentek váltakozása, nem állandóan tipi-topi módon összerakott terveké. ;))

A kíváncsiságról (avagy szabad asszociáció a szabad asszociációról — köszönöm, hogy velem voltatok ‘:D)

A hétvégi csapatépítő után ezt a hetet rögtön érzelmileg egy kicsit kimerülten kezdtem, és egyébként is kezdem érezni, hogy megint egy kicsit sok dologgal próbálok egyszerre zsonglőrködni.

Szóval annyira nem is csodálkoztam magamon, amikor hétfőn azon kaptam magam munka közben, hogy fejben az egyik exemmel veszekszem. (És igen, egy jó ideje nem randizom senkivel Petin kívül, szóval ez nem épp egy friss vita volt. A konfliktus régebbi, mint amennyi idősek akkor voltunk, amikor felmerült — de az agyam szemmel láthatóan még elő tudja venni, ha épp ezen van kedve csámcsogni…)

Amint ráébredtem a helyzet groteszk voltára, visszakövettem az asszociációs láncot, ami egyik feszültségponttól a másikig ellökdösött, míg végül az agyam ezt a gumicsontot találta meg. És bosszankodtam is rajta egy sort, hogy miért pont a negatív asszociációk terén ilyen tehetséges az elmém?…

De persze ez is csak az adott pillanat negativitása volt: azóta rájöttem, hogy bár a szorongásom (mert nevezzük nevén, ez az — egy formátlan belső feszültség, ami kiránt a jelen pillanatból, és vagy a jövőbeli félelmek, vagy a múltbéli sérelmek végtelenbe kígyózó gondolatspiráljaira ültet fel) egy tagadhatatlan karakterisztikám, épp ennyire, ha nem jobban jellemzőek rám a pozitív gondolatspiráljaim is, amikre nem más ültet fel, mint a kíváncsiságom.

Az egyik aktuális szerelmem Alie Ward Ologies podcastja. Alie filozófiája, hogy okos embereknek tegyen fel buta kérdéseket, és ezzel indítsa el a hallgatóit a legizgalmasabb kíváncsiság-vezette tudományos utazásokra. (Emellett bájos, humoros és végtelenül szórakoztató, angolul értőknek teljes szívből ajánlom.)

Alie-t Bill Nye Science Rules! podcastján keresztül találtam meg, Bill Nye-t a Youtube dobta elém akkoriban, amikor éjjel-nappal Neil deGrasse Tyson interjúit hallgattam, akire Stephen Colbert műsorában akadtam rá, akihez John Oliveren keresztül jutottam el, aki megnyitotta előttem a late night comedy műsorok világát, mint a könnyen emészthető napi-heti világpolitikai felzárkóztató műfajt. (Ne ítélkezzetek, ez bőven több és átfogóbb világpolitikai update, mint amit korábban be tudtam építeni a média diétámba. :D Sokminden vagyok, de politikai nerd nem.)

Szóval, a kíváncsiságom is épp olyan vad asszociációs láncokra fel tud ültetni, mint a szorongásom. (Néha megpróbálok elkezdeni érdeklődési naplót vezetni, de mindig rájövök, hogy a kíváncsiságom asszociációs láncai sokkal hosszabbak és terebélyesebbek, mint amit ép ésszel le tudnék követni, és amikor ez az érzés átcsap szorongásba, akkor általában lemondok az érdeklődési naplóról. :D)

Ma töltöttem egy kis időt Alie Warddal (már hogy nem személyesen, de közlekedtemben, és munka közben, amikor unalmas manuális feladatokat végeztem) meghallgattam vagy három podcast epizódját. (Nézzük csak… tanultam ma tőle a csontokról, a hála egészségmegőrző és egyéb pozitív hatásairól, a tudományos kíváncsiságról, és a félelemről.)

Ebben a bejegyzésben a félelemről szóló epizódhoz készített jegyzeteimet szerettem volna megosztani, mert 1. ez az epizód nekem szólt, rólam szólt, és 2. úgysem osztottam meg semmit a mentális egészség világnapja alkalmából, és pótolni terveztem a lemaradást.

De, ömm, mint látszik, ez a bejegyzés egy kicsit elszabadult, és leginkább a kíváncsisághoz szóló összefüggéstelen szerelmes levél lett.

(Hé, az egyik aktuális szándékom az, hogy több szerkesztetlen bejegyzést tegyek ki Kincsesfüzetre. Íme. :D)

Úgyhogy a félelemről és szorongásról szóló lélekemelő bejegyzésemre még várnotok kell egy kicsit. De egy kis előzetes: a félelemmel és szorongással kapcsolatos egyik legnagyobb eszközünk az, ha nem fordulunk el tőle, nem zárjuk be, nem fojtjuk le, hanem meginterjúvoljuk: szia, látlak, hallgatlak, mit szeretnél mondani? (És egy fontos follow-up kérdés lehet: oké, de mit szeretnél mondani igazán? Mert az én agyam sem azt akarta ám üzenni hétfőn, hogy most azonnal dobjak el mindent és göngyölítsek fel egy majd’ húszéves apró konfliktust. Sokkoló, de így igaz.)

És ugyanígy megállhatunk és meginterjúvolhatjuk a kíváncsiságunkat is: szia, látlak, hallgatlak, mit szeretnél mondani?

A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogya kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt. — Elizabeth Gilbert: Big Magic

 

Mostanság láttam, hallgattam, olvastam — 2019 június

Mariann könyves blogjának havonta visszatérő rovata megihletett, és ugyan nekem nincs akkor étvagyam a könyvek terén, azért arra gondoltam, csak összegyűjtöm, mit olvastam, néztem, hallgattam az elmúlt hónapban.

Könyvek, amiket kiolvastam:

Könyvek, amiket elkezdtem, de félbemaradtam / folyamatban vagyok velük:

 

Ami a sorozatokat illeti, Petivel megnéztük az HBO Chernobyl sorozatát, John Oliver heti politikai humor műsorát folyamatosan követjük, és elkezdtem nézni A szolgálólány meséjének friss, harmadik évadát is.

Ezen kívül, bár a nyári Vipassana elvonulásra sajnos nem fogadták be a jelentkezésemet, a Vipassana meditációról szóló filmre viszont végre sort kerítettem.

Júniusban jelent meg Elizabeth Gilbert új könyve, a City of Girls, ezt promózva a könyv születésének egyik kulcseleméről, a gyász és a kreativitás kapcsolatáról is nagyon sokat beszél a könyvturnéján. Ezért őt is igyekeztem elcsípni itt-ott, például Oprah podcastjában vagy Marie Forleo Youtube csatornáján.

A számomra kedves Youtube-páros, Conor McMillen és Brittany Tailor babája megszületett május végén (pont a nagymamám születésnapján), így az ő csatornáikon (az alternatív/autentikus kapcsolatokkal foglalkozón és az életmódos/családi csatornájukon egyaránt) elsősorban babás-életmódos videókat néztem.

Youtube-on ezen kívül leginkább az As/Is életmód csatorna, a What If szórakoztató-ismeretterjesztő csatorna és Trevor Noah (Comedy Central) frisseit követtem, valamint Boho Berry is visszatért! Ó és elkezdett foglalkoztatni az IFS (Internal Family Systems) terápia, ezért néztem néhány riportot Dick Schwartz-cal a téma kapcsán.

A podcastok sorában elkezdtem még hallgatni Bill Nye Science Rules! podcastját, de (részben Bill stílusa miatt, amit néha jobb csak apró részletekben fogyasztani, nekem legalábbis) csak lassacskán haladok vele.

A blogok most kicsit háttérbe szorultak nálam, de azért Austin Kleon blogján a fél szememet rajta tartom.

Nos, nagyjából ezeket fogyasztottam júniusban.

Nektek mi volt a kedvenc olvasmányotok, csatornátok, vagy egyéb szellemi táplálékforrásotok az elmúlt hónapban?

Boldog nemzetközi nőnapot!

Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. — Wikipédia

Ezen a napon szeretnék megemlékezni arról, hogy 2019-ben lesz 100 éve, hogy érvénybe léptették a nők szavazati jogát biztosító törvényt. Szinte minden lány és asszony elmondhatja magáról ma Magyarországon, hogy olyan országba született, ahol a nőknek joga van szavazni — sőt legtöbbünknek a szülei, sokunknak a nagyszülei is. Hurrá, hurrá a szavazati jognak!

Személyes szinten megemlékezek ma minden nőről, családtagokról, barátokról, tanítókról, példaképekről, akik az életemben vannak vagy voltak, és a szeretetem küldöm azoknak a férfiaknak is, akik nemcsak megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel vannak a nők iránt, de szavaikkal, tetteikkel és példamutatásukkal azon vannak, hogy a nőket és férfiakat elválasztó évezredes falak lassan eltűnhessenek, és az évezredes sebek nőkben és férfiakban egyaránt gyógyulni tudjanak.

Ötven-száz-kétszáz év bizony egyéni szinten nagy idő, de a társadalmak szintjén csak egy kezdőakkord, és hálát és ölelést érdemel mindenki, aki akár csak egy morzsányi igyekezetet spórol a mindennapjaiban, hogy felismerje és gyógyítsa azt, ami még gyógyításra vár a kultúrák szintjén.

Külön ölelésemet küldöm a produktív unikornisok lánycsapatának, akik az egymást felemelő női erő nagyszerű példái az életemben; és a lánycsapat egyetlen fiútagjának, Atinak is boldog nőnapot kívánok, mert aki az év többi 364 napján is azt vallja, hogy “ne vesződjetek a megkülönböztetéssel, vegyetek be nyugodtan engem is abba, hogy ‘figyu csajok!’”, az nőnapkor is megérdemli a köszöntést. Boldog nőnapot, Ati! ;)

Valamint néhány instagram fiókot szeretnék ajánlani nektek, akiket nagy örömmel követek.

@iamlikeothergirls — a női sokféleség ünneplése

A9312E51-FFF8-4803-A712-7FC2EB2EC93F

@yourwelcomeclub — az emberi sokféleség ünneplése

9FAB5955-D062-46D2-AAFF-14DD697DAAB7

@conor.love — elmélkedés a férfi és női szerepek súlyáról, és a femininitásról egy férfi életében

58A53525-7F1B-4DB6-948E-A0F7DA4425C8