Hálatúrán a világ körül

A.J. Jacobsot az Egy évem az Írás szerint c. könyvén keresztül ismertem meg, ami annak az évnek a története, amikor egy éven át megpróbálta a Biblia összes parancsolatát a tőle telhető legjobb módon betartani. (Nem sikerült, de közben kígyókat tartott a kezében, meglátogatta Noé bárkáját, csirkét áldozott, szakállat növesztett, a Central Parkban megkövezett egy házasságtörőt — aki cserébe visszakövezte —, és még rengeteg kalandot élt át.)

Nagyon szerettem a könyvet és A.J. humoros, őszinte, jólelkű meglátásait. Az egyik kedvenc történetem a könyvből az volt, amikor A.J. azzal bosszantotta a feleségét, hogy minden ebéd előtt hálát adott mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az ebéd az asztalára kerüljön. És a mindenkinek bizony azt jelentette, hogy a lista nagyon hosszúra tud nyúlni.

Hogy mennyire hosszúra, azt A.J. megtapasztalta, amikor a kisfia bájosan nyílt megjegyzése nyomán, miszerint hiába ad hálát az asztalánál ülve, az emberek, akiknek köszönetet mond, nem hallják őt, A.J. elindult a világ körül, hogy személyesen is kifejezze háláját mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy, na nem egy teljes étkezés, de legalább a reggeli kávéja az asztalára kerüljön.

Ennek az újabb észbontó projektnek az élményeit és tapasztalatait osztotta meg A.J. a lenti TED beszédben.

A teljes élményért hallgassátok meg a TED beszédet, de összegyűjtöttem A.J. tanulságait.

  1. Legyünk emberségesek! Számtalan technikai újítás hozott áldást és könnyebbséget az életünkbe, de emellett elkezdtük a szolgáltató szektorban dolgozókat is gépekként kezelni — a baristát kávégépként, a pénztárost pénztárgépként, a buszsofőrt jegyautomataként, stb. Találjuk meg az emberséget, az emberi interakciókat a mindennapokban, ha csak egy mosoly, egy szemkontaktus erejéig is.
  2. Érkezzünk meg a pillanatba! Ne rohanjunk egyik dologtól a másikig, ne nyakaljuk ízleletlenül az élményeket, hanem néha-néha álljunk meg, és tapasztaljuk meg a jelen pillanatot. Lassítsunk és gyakoroljuk a tudatos jelenlétnek ezt a legegyszerűbb filozófiáját: ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit csinálok, azt tapasztalom, amit tapasztalok.
  3. Vegyük észre az apró mesterműveket! Nem minden földi csoda van kiállítva a természettudományi múzeumban. Vegyük észre az emberi kéz, az emberi leleményesség, képzelet, alkotóerő apró csodáit magunk körül, a hétköznapi tárgyainkban — ahogy vegyük észre azt is, hogy nem vagyunk elszigeteltek, nem vagyunk egyedül, életünk minden apró mozzanatát százak, ezrek támogatják.
  4. Fake it ‘til you feel it! Nemcsak a gondolataink formálják a tetteinket, hanem a tetteink is a gondolatainkat. A hálaizmaink az elején még rozsdásak, ernyedtek, tokosak lehetnek (a túléléshez szükséges alapbeállításunk az, hogy a rosszat, a kellemetlent, a veszélyest vegyük észre és arra fókuszáljunk), de minél többet tornáztatjuk a hálaizmainkat, annál jobban fog menni ez a nagyszerű gyakorlat.
  5. Tegyünk csak néhány lépést! Nem kell mindenkinek körbeutaznia a világot, hogy százaknak vagy ezreknek mondjon köszönetet mindössze egy csésze reggeli kávéért. De számunkra és a környezetünkre is áldásos hatással lesz, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy mindenért gondolatban hálát adunk néhány embernek. Ráadásul a hála nem tespeszt, hanem épp ellenkezőleg: feltölt és pozitív tettekre sarkall.

Bill Nye tudományos ismeretterjesztő műsorvezető a podcastjában említette, hogy habár nem hívő, ő is átvette azt a szokást, hogy minden étkezés előtt hálát ad azoknak az embereknek, akik az étele elkészültéhez hozzájárultak, hiszen ez egy nagyszerű emlékeztető a számára és segít tudatosnak maradnia, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma az ételnek, amit elfogyaszt.

Természetesen azért írok ismét a hála témájáról, mert szeretnék erősödni benne. Habár már nem is tudom, hány szezon óta kitartóan részt veszek a “100 dolog, amiért hálás vagyok” molyos kihívásban, ez mégis csak eseti, nem pedig napi hálagyakorlat.

Ti gyakoroljátok naponta a hálát? Reggel, este, étkezés előtt? Mik a hálagyakorlataitok és tapasztalataitok?