adakozás címkéhez tartozó bejegyzések

Te kinek ajánlod fel az 1+1%-od?

Kategória: Kategória nélkül by

Gondolom, mindenkihez kiérkeztek az adóbevallásos csomagok + ma egész nap tenyérnyi pelyhekben esett odakint a hó, tiszta Karácsony = megfelelő hangulatba kerülhetünk az adakozáshoz.

Ezért arra gondoltam, megkérdezlek titeket, hogy ti milyen szempontok alapján ajánljátok fel az adótok 1+1%-át?

Van, aki kifejezetten gyerekeket támogat, vagy kifejezetten állatokat, aki kifejezetten a szegényekre figyel, vagy épp a művészetekre, van, aki nagy szervezeteket keres, mert bennük jobban bízik, van, aki kicsiket, mert nekik többet jelenthet egy kis adomány, van, aki országos célt keres, van, aki kifejezetten helyit, van, aki egy konkrét ügyet támogat, van, aki csak jót szeretne tenni, de egy színes tevékenységi körű szervezetre bízza a pénz elosztását.

Az én szívemet már évekkel ezelőtt meghódította a Baptista Szeretetszolgálat, hatásukra pedig az egyházi 1%-omat is a baptisták kapják.

Ha van kedvetek, osszátok meg ti is, hogyan döntötök az adótok 1+1%-áról! Írhattok konkrét szervezetet, vagy csak a szempontokat, amik alapján döntötök.

Hírdetés

Adakozz lustán!

Kategória: Kategória nélkül by

Már szenteltem egy cikket a tizedfizetésnek, ami az egyházi kereteken túlmutatva annyit tesz, hogy jövedelmed egy hányadát (tizedét) rendszeresen jótékony célokra ajánlod fel.

Számomra a tizedfizetés szokásának a bevezetése bizonyul eddig az egyik legnagyobb kihívásnak – sajnos nem túl szimpatikus dolgokat árul ez el rólam, de ez a helyzet, borzasztó nehezen veszem rá magam a rendszeres adakozásra.

Viszont a szokások bevezetésének (és egyébként a világrengető találmányok felfedezésének) egyik kulcsa az, hogy építs az emberi lustaságra. A legjobb, leglustább módja annak, hogy rávedd magad a rendszeres adakozásra, ha a bankszámládon beállítasz egy rendszeres, havi fix összegű utalási megbízást a kedvenc alapítványod, egyházad, jótékonysági szervezeted irányába.

Ennél egy fokkal nagyobb odafigyelést igénylő, de szintén a lustaságra építő szokás meggyökeresítésén dolgozom. Az adománygyűjtő szervezetek is számolnak ezzel az emberi gyarlósággal, ezért találni sok bevásárlóközpontban a kasszák közelében elhelyezett jótékonysági perselyeket, amik lényegében ezt üzenik: ne vacakolj a visszajáróval, dobd inkább ide! Én pedig úgy döntöttem, hallgatok a hívó szóra, és ahol adománykasszát találok, oda bedobom az ott elköltött pénz 10%-át.

Tudom, hogy ez még közel sem tized, hiszen egyrészt a kiadásaim tizede (szerencsére) nem egyezik a bevételeim tizedével, és még nem is mindenhol található ilyen persely, de egyelőre a Sparos bevásárlásaim után a Gyermekétkeztetési Alap, a postás kiadásaim után pedig (ez nagyjából az Oriflame költségeimet jelenti) az Ökomenikus Segélyszolgálat kap támogatást. Kezdetnek, úgy érzem, ez is egy jó lépés a teljes tizedfizetés felé.

Ti hol szoktatok adománypersellyel találkozni?

Mikulásgyár – segíts a Jézuskának ingyen!

Kategória: Kategória nélkül by

Az adakozás az egyik Achilles-pontom – tudom, milyen fontos társadalmi és személyes szempontból is, mégis, nagyon nehezen boldogulok vele. A karácsonyi időszak egyszerre teszi könnyebbé és nehezebbé: az ember kész anyagi csődnek éli meg az ajándékvadászatot, ugyanakkor élesebben figyelünk azokra, akiknek sokkal nagyobb anyagi gondok árnyékolják be az ünnepeket, és a karitatív szervezetek intenzív gyűjtési akciói rengeteg lehetőséget adnak az adakozásra.

A legtöbb nagy áruházban van lehetőség ilyenkor pénzt vagy tartós élelmiszert ajándékozni, a cipősdoboz akció is minden évben elindul, idén pedig egy másik ajándékozási lehetőségre szeretném felhívni a figyelmeteket, amiről belső hírlevélben értesítettem (tudjátok, a Magyar Postánál dolgozom): a Mikulásgyárba december 22-ig postaköltség nélkül el lehet juttatni az ajándékokat tartalmazó csomagokat, amiket a Mikulásgyár manói válogatnak, csomagolnak és juttatnak célba. A címzett és feladó nélküli dobozra csak a MIKULÁSGYÁR szót kell felírni, és bármely postán térítés nélkül feladható. Aki pedig maga szeretné csomagolni és összeállítani az ajándékcsomagot, annak továbbra is a cipősdoboz akciót javaslom.

További kellemes ünnepekre hangolódást mindenkinek!

Légy jóban a gazdagság istenével! – Fizess tizedet!

Kategória: Kategória nélkül by

Amikor a mormonok hasznos alapelveiről írtam, kutyafülű voltam és szándékosan elsumákoltam egy számukra nagyon-nagyon fontos és hangsúlyos alapelvet: fizess tizedet!

A tizedfizetésnek régre nyúló bibliai hagyománya van – és borzasztó kényes témának minősül minden mai egyházban, ha kívülről ítéljük meg. Ami azt illeti, a legtöbb ember, akivel alkalmam volt beszélgetni erről a témáról, úgy gondolja, hogy ha egy vallási csoport a katolikus egyháznál megszokott perselypénznél és havi párszáz forintnyi egyházi adónál nagyobb részesedést kér az ember fizetéséből, az egy agymosó szekta, amitől a legbölcsebb távol maradni.

Kedvenc sikergurum, Jack Canfield viszont az alábbi érdekes gondolatokat fogalmazza meg a tizedfizetésről:

“A tized lerovása – vagyis amikor a keresetünk 10 százalékát Istennek ajánljuk – az egyik legjobb garancia a gazdagságra. A világ legtehetősebb és legsikeresebb emberei vallásos hévvel mondanak le jövedelmük egytizedéről. Ha mi is rendszeresen követjük a példájukat, mozgásba lendítjük az egyetemes erőt, amely folyamatos bőséggel jutalmaz meg minket.
Ez nemcsak másoknak jelent hasznot, hanem nekünk, adakozóknak is. Az előnyök túlmutatnak a vallások határain, és világnézettől függetlenül minden embernek javára válnak – mivel az egyszerű adakozás egyszerre teremt lelki szövetséget a gazdagság Istenével, és szilárdítja meg bennünk a mások iránti szeretetet. […]
A tizedet kétféleképpen lehet leróni. A pénzbeli tized azt jelenti, hogy bruttó bevételünk 10 százalékát egy olyan szervezetnek ajánljuk föl, amelyet spirituális vezérünknek tekintünk, vagy amelynek jótékonysági munkájához mi is hozzá akarunk járulni.
Az időbeli tized esetén az időnket áldozzuk fel, hogy egy templom, vallási szentély, zsinagóga vagy jótékonysági szervezet munkájában segédkezzünk.” (Jack Canfield: A siker alapelvei)

Kedvenc boldogságkutatóm, Gretchen Rubin pedig így ír az adakozás fontosságáról:

“[…] létezik egy izgalmas tanulmány, amelyik szó szerint bebizonyította: […] a jótékonykodó emberek hosszú távon gazdagabbak lesznek, mint akik nem adakoznak. […] A jótékony célú adakozás nem csak egyszerűen összefügg a magasabb jövedelemmel – az adakozás növeli a jövedelmet. A meglepő következmény egyik magyarázata, hogy az adakozás serkenti az elme működését, és az adakozó embereket szívesebben választják vezető pozíciókba.” (Gretchen Rubin: Boldogságterv)

Mindkettejük leírásából látszik, hogy a tized fizetése nem szükségszerűen egy vallási szervezetnek történik. Bár sokáig az egyházak voltak a domináns karitatív szervezetek, és ma is ugyanúgy végeznek jótékony munkát, de ma már nem szükségszerű (sem lelkiismereti, sem gyakorlati szempontból), hogy a tizedünk egyházi tized legyen, hanem azt bármilyen jótékonysági munkát végző szervezetnek felajánlhatjuk.

Be kell hogy valljam, nekem nincs túl jó viszonyom a pénzzel, sokat aggódom miatta és túlságosan ragaszkodom hozzá. Magamat megjutalmazni, magamnak adni már megtanultam (hosszú évek kitartó munkája volt mind Peti, mind az én részemről), és bár szoktam jótékonykodni, a tizedfizetés hatalmas falat lenne a számomra. Míg ezt a bejegyzést írtam, végig azt fontolgattam, vajon milyen érzés lenne, ha (a bruttó fizetésem tíz százalékával számolva) havi húszezer, évi kettőszáznegyvenezer forintot jótékony célokra kellene fordítanom… Hát, nem lenne könnyű. De ha arra gondolok, ahogy Jack Canfield írta, hogy a tizedfizetés egyfajta kapcsolatkeresés Istennel, az jut erről eszembe, hogy az, ahogy én érzek ezzel kapcsolatban (és ahogy valószínűleg sokan éreznek), szomorú példája annak, miért élünk a világban annyira hitevesztetten, magunkra hagyottan. Annyira kapaszkodunk abba, tüskésen és féltékenyen, ami az enyém-enyém-enyém, hogy elfelejtjük keresni a kapcsolatot Istennel, a kollektívával, a lélekkel, a felemelkedéssel.

Ezáltal, ha a tizedfizetésre úgy nézünk, mint pénzkidobásra, az valóban nyűg. De ha úgy tekintünk rá, mint áldozathozatalra a lelki fejlődésünk érdekében, akkor egy érdekes spirituális kihívás lehet – épp úgy, mint az, hogy mondjuk megtanuljunk egy órán át csendben meditálni.

Ti fizettek tizedet? Pénzben vagy időben? Kinek és hogyan?

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Kategória: Kategória nélkül by

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Hogyan kezdj neki? – A siker húszparancsolata

Kategória: Kategória nélkül by

Jack Canfield: A siker alapelvei c. könyvében 64 alapelvet sorol fel, amelyek együttes alkalmazása elvezet a sikerhez. Nos, 64 alapelv… az rengeteg. Az ember alig tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá.

Éppen ezért az író a könyv végén ad egy kis segítséget, milyen sorrendben milyen lépésekkel induljunk el a siker felé.

  1. Vállaljunk százszázalékos felelősséget az életünkért! – Hagyjunk fel a panaszkodással. Fogadjuk el, hogy az eseményeken nem, de a reakciónkon minden esetben változtathatunk, így minden eredményünkért felelősek vagyunk.
  2. Határozzuk meg az életcélunkat! – Kutassuk fel, mi az, ami örömet okoz nekünk, ami hajt belülről, amihez a szenvedélyünk fűz, amiben igazán otthon vagyunk és jók vagyunk.
  3. Tűzzünk ki konkrét és megvalósítható célokat!
  4. Bontsuk céljainkat konkrét feladatokra és rendeljünk a feladatokhoz határidőket!
  5. Rendeljünk céljainkhoz pozitív megerősítéseket! – A pozitív megerősítések céljaink jövőbeli megvalósulását fogalmazzák meg jelenidőben, és rendszeres ismétlésük segít leküzdeni a célunk felé vezető utat nehezítő tudatalatti gátlásokat.
  6. Mindennap képzeljük magunk elé, vizualizáljuk, hogy céljaink már megvalósultak!
  7. Ha tudunk, szervezzünk magunknak támogató csoportot, akik ötleteikkel és együttműködésükkel segítenek minket.
  8. Mindennap tegyünk valamit a céljaink megvalósulásáért!
  9. Legyünk készek áldozatot is hozni a céljainkért!
  10. Legyünk készek kérni! – Céljainkat általában nem tudjuk minden segítség nélkül elérni, de ez így természetes. Ezért tanuljunk meg úgy kérni, hogy az elutasítást nem kudarcként fogjuk fel, hanem egy természetes, átléphető lépcsőfoknak, ami a megérdemelt segítség megszerzéséhez vezet.
  11. Kérjünk visszajelzést, vegyük figyelembe a tanácsokat és építsük be az életünkbe!
  12. Képezzük magunkat! – Mérjük fel gyengyeségeinket és hiányosságainkat, és folyamatosan dolgozzunk ezek felszámolásán!
  13. Válasszunk ki egy hasznos szokást, ami a céljaink felé visz, és szánjunk rá három hónapot, hogy a mindennapjaink természetes részévé tegyük!
  14. Szerezzünk be egy motivációs hanganyagot, és hallgassuk mindennap!
  15. Tervezzük meg a vakációnkat! – Ne felejtsünk el időt szánni a pihenésre, kikapcsolódásra, hogy megelőzzük a kiégést!
  16. Iratkozzunk be egy személyiségfejlesztő tanfolyamra! – Ütemezzük ezt be a következő fél évre!
  17. Tartsunk lomtalanítást a minket körülvevő tényezők és emberek között! – Ismerjük fel azokat a negatív hatásokat, amik távolabb visznek minket a céljainktól és váljunk meg tőlük!
  18. Keressünk egy mentort! – Keressünk valakit, aki ugyanazon a területen tevékenykedik, mint ahol mi szeretnénk, és elérte azt, amit mi tűztünk ki célul! Ha tudunk, tanuljunk tőle személyesen! Ha nem, figyeljük meg a tevékenységét és lessünk el szakmai tippeket, trükköket!
  19. Vegyük kézbe pénzügyeinket! – Csökkentsük a kiadásainkat, és keressük a módját, hogyan tehetünk szert magasabb jövedelemre a főállásunkban és plusz jövedelemre a főállásunkon kívül!
  20. Adakozzunk! – Időnk és pénzünk egy részét ajánljuk fel jótékony célokra!

Cipősdoboz akció

Kategória: Kategória nélkül by

Ma kezdődik az adventi időszak, az ünnepre való felkészülés hivatalos időszaka. Az ünnepek környékén az emberekben gyakran felbuzog a jótékonyság iránti vágy is, hiszen amikor kapunk, adni is vágyunk, amikor gazdagszunk, gyakrabban gondolunk a rászorulókra. Én ezt így tartom jónak – persze nem árt, ha egész éven át eszünkbe jut olykor adni és jótékonykodni, de jónak tartom azt, hogy az ünnep olyanokat is adakozásra bír, akik máskor nem adnak.

A jótékonykodásnak végtelen sok formája és lehetősége van, és nem mind anyagi, így mindenki előtt nyitva áll a lehetőség. Keressétek az ünnepek környékén a lehetőségeket, hogy adjatok, hogy jót tegyetek – nem nehéz, hiszen ilyenkor minden karitatív szervezet nagy munkával van jelen mindenféle köztéren és gyűjti a jótevők adományait -, és aztán vigyétek magatokkal az jótékonykodás melengető belső örömét a szürke hétköznapokra is.

A számtalan lehetőség közül én most egy olyat szeretnék ajánlani, ami néhány éve már a karácsonyaim része. A Baptista Szeretetszolgálat cipősdoboz akcióját azért kedvelem, mert az ember kézzel foghatóan ajándékot adhat, megvan benne az ajándékozás minden öröme, a válogatás, a keresgélés, a csomagolás, hiszen egy cipősdoboznyi ajándékot nekünk magunknak kell összeállítani, ami egészében, úgy, ahogy mi összekészítjük és becsomagoljuk, egy gyermek vagy fiatal karácsonyfája alá fog érkezni.

Ezen kívül persze még számtalan lehetőség van, a pénzadománytól kezdve a bevásárló központokban gyűjtött tartós élelmiszeren át a templomdíszítésben való részvételig.

Ti hogyan jótékonykodtok az ünnepek alatt?