Akarom-gyakorlat

Már írtam róla, hogy az “akarom” szó használata milyen fontos lehet a számunkra.

Úgyszintén Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra című könyvében olvastam a következő egyszerű gyakorlatot, ami megdöbbentő hatással volt rám.

Ahogy már volt róla szó, a “szeretném” és az “akarom” között az a különbség, hogy míg a “szeretném” érzése magában foglalja azt is, hogy azt sem bánom, ha másképp alakul, addig az “akarom” eltökéltséget és kifejezett döntést hordoz magában.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk, vajon mennyire vagyunk képesek akarni, mennyire vagyunk képesek határozott döntéseket hozni, vagy mennyire engedjük át életünk irányítását másoknak azzal, hogy “szeretném, de ha te nem akarod, azt sem bánom”, néhány napig gyakoroljuk a következőt: minden helyzetben, amikor döntési szituációba kerülünk, legyen az bármilyen apró, ragadjuk magunkhoz a döntést, és válasszunk az első gondolatunk alapján.

Amikor első alkalommal próbáltam ki ezt a gyakorlatot, nagyon meglepett, hogy mennyire nehezemre esik dönteni akár olyan apróságokban is, hogy kancsóban vagy bögrében kérem-e a teát, vagy hogy most szeretnék-e vacsorázni vagy fél órával később? Mellbevágó az, amikor az ember azt hiszi, hogy nagyjából azért képes navigálni az életét, és aztán rájön, hogy hogyan is várhatna el magától bármi ilyesmit, ha még a legapróbb dolgokban sem képes határozott lenni? Nem beszélve arról, hogy akire rápakoljuk a döntéseinket, szintén nem biztos, hogy szeretne még a mi apró-cseprő dolgainkkal is foglalkozni ahelyett, hogy a saját életét kormányozná, a saját céljain dolgozna.

Hosszú távú életstratégiának persze korántsem megfelelő az, hogy mindenben döntsünk mi, és mindenben döntsünk az első ötlet alapján. De ahhoz, hogy megtapasztaljuk az érzést, milyen is az, amikor nálunk van a kormány és minden arra megy, amerre mi akarjuk, hogy milyen érzés az, amikor képesek vagyunk dönteni, pontosan megfogalmazni az akaratunkat, célunkat, és rávenni a világot arra, hogy teljesítse azokat nekünk, remek ez a kis próba.

Tehát a következő néhány napban bármilyen kérdés felmerül, dönts. Pár napra száműzd a szótáradból a “nem tudom”, a “nekem mindegy”, a “te mit gondolsz?” és az ehhez hasonló fordulatokat.

Dönts. Dönts azonnal, válaszd az első gondolatodat. És élvezd, ahogy a világ teljesíti az akaratodat.

Hírdetés

A bűvös szó

Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra – A női időgazdálkodás c. könyvében olvastam először a következő gondolatot is.

A “szeretném” egy kedves, lágy szó, amivel óvatosan kifejezzük vágyunkat, beleértve azt is, hogy “ha teljesül, jó – ha nem teljesül, úgy is jó”.

Kevésbé udvarias és finom, de hatékonyabb, ha elkezdjük helyette azt mondani: “akarom” vagy “fogom”, mert ezek a kifejezések magukban foglalják az eltökéltségünket és elkötelezettségünket. Ahogy a “szeretném” “akarommá” válik, úgy válik céllá a vágyakozás.

Váratlan időnyereség

Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra – A női időgazdálkodás c. könyvében olvastam a következő tanácsot: használd ki a váratlan időnyereséget! A váratlan időnyereség is olyasmi, aminek felismeréséhez szemléletbeli váltásra lehet szükségünk, átbillenni pesszimistából optimistába, az események negatív értelmezése helyett a pozitív értelmezés felé hajlani. A váratlan időnyereséget ugyanis néha nehéz felismerni a hétköznapokban, mert bosszúságnak álcázza magát: egy lekésett vonat, egy lemondott találkozó, egy meghiúsult program, stb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azon bosszankodni, hogy egy tervünk felborult, ahelyett, hogy megörülnénk annak, ami a rohanó világban az egyik legdrágább kincs: egy kis ajándék időnek. Ismerd fel az ezekhez hasonló bosszantó eseményekben váratlan időnyereséget, örülj neki, és töltsd ki valami olyannal, amire egyébként nem jutott volna időd, például olvass vagy meditálj egy keveset, sétálj egyet, szervezz rögtönzött kirándulást vagy más programot, érj végére egy feladatnak, amit régóta halogattál, mert nem volt időd.