a gyűrűk ura címkéhez tartozó bejegyzések

A gyászról

Kategória: Kategória nélkül by

Idén lesz tíz éve, hogy meghalt anyukám – és ma van egy hete, hogy elveszítettük Peti édesanyját.

Nem hiszem, hogy méltón tudnék írni bármelyikükről is, bár remélem, hogy az állandó tanulási szándékkal és a bölcsesség utáni kutatással méltón hordozom magamban anyukám egy részét, és azzal, ahogy mindig igyekszem, hogy a házunk otthon, a családunk pedig menedék legyen, méltón viszem tovább az anyósom egy részét.

A héten sok riportot újranéztem az egyik kedvenc katolikusommal Stephen Coltert-rel, és mivel ő sokkal szebben beszél a gyászról, inkább az ő gondolatait szeretném megosztani az enyémek helyett.

“Ha szeretik ezt a műsort, az mindazoknak köszönhető, akik itt dolgoznak, én pedig szerencsés vagyok, hogy egy lehetek közülük. De ha nézik a műsort, és közben kedvelnek engem is – az az anyukámnak köszönhető.”

– Stephen így kezdte a monológját a Colbert Report című műsorában, amikor az édesanyja halála után először ült kamerák elé.

A teljes monológot a Comedy Central oldalán nézhetitek meg.

Stephen Colbert Lorna Colbertre emlékezik (bal oldalt) – Forrás: Comedy Central

Hasonlóan megható az a beszélgetés, ami Stephen és Anderson Cooper között zajlott, miután Anderson édesanyja meghalt.

“A hitem, amit az édesanyám példájából tanultam, arra vezet, hogy hálával fogadjam a világot úgy, ahogy van. (…) Hiszen Isten melyik büntetése nem ajándék? A létezésünk ajándék, márpedig a létezéssel együtt jár a szenvedés. (…) Megtanultam, hogy hálás legyek azokért a dolgokért is, amikről a leginkább azt kívánom, bárcsak ne történtek volna meg.”

– osztja meg az interjúban Stephen.

Az, hogy gyerekként elveszítette az édesapját és két testvérét, megajándékozta Stephent azzal a képességgel, hogy osztozni tud mások fájdalmában. – Ahogy most én is osztozni tudok Peti fájdalmában, ő pedig megnyugvást tud meríteni a tudatból, hogy ha számomra volt élet az édesanyám halála után, számára is lesz. Ezért hálás vagyok.

Hatalmas Tolkien rajongóként Stephen – aki gyerekként a science fiction és fantasy könyvekbe menekült, naponta egy könyvet is kiolvasva – természetesen nem állhatta meg, hogy Gandalfot ne idézze A Gyűrűk Urából:

“Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.”

– J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
Hírdetés

We are not men – Nem vagyunk senki fiai

Kategória: Kategória nélkül by

Nemrég díszítősorként bemásoltam a bullet journalomba a Trónok harcából Daenerys Targaryen egy jellegzetes mondatát: “But We Are Not Men”.

Aki nem ismeri a jelenetet, vagy akár a sorozatot, ne aggódjon, hamarosan kiderül a szöveg kontextusa, sőt még több is, hiszen engem is gondolkodóban ejtett, vajon miért is melengeti a szívemet annyira ez a mondat.

wearenotmen-600

A Trónok harca tévésorozattal kapcsolatban gyakran felmerül panaszként a túlzott vérontás mellett a túlzott mennyiségű, főleg női mellekben és szeméremdombokban kimerülő meztelenkedés – ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a kitalált környezetben játszódó történelmi-politikai dráma a nőket lealacsonyító történet volna, sőt.

George R.R. Martint, a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala c. könyvsorozat íróját egy interjúban megkérdezték, hogyan lehet, hogy a történetében a női alakok is mind olyan árnyalt és sokszínű karakterek. Mire az író némi gúnnyal azt felelte: tudja, mindig úgy gondoltam a nőkre, mintha végső soron ők is emberek volnának.

De csatlakozzunk most vissza Daenerys Targaryen soraihoz, amit, kérlek nézzétek el, angolul fogok idézni, mivel a magyar fordítás nem a legjobban adja vissza a lényeget. Ebben a jelenetben Daenerys, az apja egykori trónjáért harcoló hercegnő, maga mellé vesz és felszabadít egy fiatal rabszolgalányt, Missandeit. Figyelmezteti őt, hogy nem kötelessége vele maradnia, hiszen háborúba tartanak, ahol a lányt talán megölik, talán éhezés vagy betegség fog végezni vele. Missandei egy ősi nyelv mondásával felel: “Valar morghulis”, azaz minden emberfia halál fia. “Yes, all men must die” – feleli Daenerys, helyesen fordítva a mondást, majd hozzáfűzi: – “But we are not men”. (“Igen, minden emberfia halál fia – mi viszont nem vagyunk senki fiai.”)

Ugyanez a gondolat számomra szívmelengetően ismerős volt A Gyűrűk Urából is, ahol Éowyn, aki hercegnő létére férfinak öltözve elszökik a csatába, hogy a nagybátyja és a bátyja oldalán harcolhasson, szembekerül a legendás boszorkánykirállyal, akit “senki emberfia meg nem ölhet”. Éowyn azonban szembeszáll vele, és mivel büszkén vállalja, hogy ő “nem fia senkinek”, képes végezni a lidérccel.

Ezek a jelenetek rávilágítanak arra az elgondolkodtató történelmi emlékre, ami az angol nyelvben egyértelműen ott van, de annyira messze a magyar nyelvben sem kell menni érte: hogy – bár George R.R. Martin szavaival élve, végső soron azért a nők is emberek – a nyelv a fajunkat még mint férfifajt őrzi. Man, men, mankind az angolban, de a magyarban sincsenek még annyira mélyre eltemetve az olyan kifejezések, mint az emberfia, az ember és asszony (azaz férfi és nő), vagy a klasszikus kérdés, hogy na és gyereked van vagy lányod?

Cserébe ezek a kifejezések – a mögöttük álló jelenetekkel együtt –, a “We Are Not Men” vagy az “I Am No Man” sosem szűnő mosolyt csalnak az arcomra. Miért?

  • Mert briliáns egyszerűséggel cseleznek ki és fordítanak át áldássá egy ősrégi átkot, megmutatva, hogy néha a gyengeségünkből lesz a legnagyobb fegyverünk.
  • Mert emlékeztetnek, hogy nőnek lenni olyan minőség, ami ugyan járhat bizonyos hátrányokkal (még mindig, bár összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint az elmúlt korokban), cserébe viszont olyan rejtett erőket is képvisel, amiket érdemes felismerni, ismerni és fegyverként vagy pajzsként előhúzni a mindennapi harcok során.
  • A nőiség kérdésétől teljesen függetlenül is megmutatják, hogy néha milyen egyszerűen átléphető egy korlát pusztán azzal, hogy felismerjük, hogy ott van.

Számotokra mit mondanak ezek a jelenetek?