Húsmentesen, sajtmentesen, másfél Földön

Több mint fél éve, hogy vegetáriánus lettem.

Mármint, veeearhmmmm…getáriánus, mondjuk. Főleg. Olyasmi.

Az embereknek nem mindig van türelmük végighallgatni, hogy mit jelent ez és miért – de ti legfeljebb nem görgettek tovább, nem igaz? ;) 

Az alaphelyzet az volt, hogy szerettem volna jó irányba változtatni az étrendemen. Igazából ennyi. De mivel nem igazán büntet a szervezetem (nem vagyok elhízásra hajlamos, nincsenek ételallergiáim, és a kiszáradáson és eseti gyomorrontáson kívül tényleg nem sok azonnali eltántorító hatása van a testemre az ételeknek), nehéz volt meggyökeresíteni bármilyen változást. 

2018 októberében azonban az ENSZ kiadta a klímaváltozással kapcsolatos jelentését, amit követően kitöltöttem egy ökológiai lábnyom tesztet. A teszt nemcsak a lábnyomom méretét határozta meg, de javaslatokat is tett, hogy mit tudnék tenni a csökkentése érdekében, és az első számú ez volt: hagyjak fel a húsfogyasztással. 

És ez a kettő már nagyon szépen összeklikkelt: tudatosabban szeretnék étkezni, és az ökoszisztéma azt szeretné, hogy ne egyek húst. Legyen így!

Meglepően könnyű és könnyen tartható elhatározás volt. 

Na jó, azért voltak eseti bökkenők, amikor azért hoztam szürkezónás döntéseket. És többször szembesültem a tejtermékek fogyasztásának képmutató voltával: hiába a környezetvédelem volt az egyik sarokköve a döntésemnek, ha továbbra is fogyasztok olyan állati eredetű (ha nem is hús-) terméket, aminek nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint például a csirkehúsnak. 

Év elején aztán Petit gyomorfekéllyel diagnosztizálták, és felmerült, hogy megpróbálhatnánk gyakrabban főzni otthon, hogy jobban tudjuk kontrollálni, milyen összetevőket fogyaszt. (Spoiler: a konyhatündér felbuzdulásom nem volt hosszúéletű.) Mivel őt nem akartam vegetáriánus étrenddel “gyötörni”, és a sajt versus csirke kérdés amúgy is bántott, úgy döntöttem, az étrendemben a nagy vízlábnyomú sajtot becserélem a valamivel fenntarthatóbb csirkehúsra. Továbbra is nagyon kevés húst eszem, húskészítményt pedig egyáltalán nem, de ezután szinte teljesen elhagytam a sajtot, és bár nem preferálom, de ha úgy alakul, főzök vagy elfogadok olyan ételt is, amiben csirkehús van. 

Röviden talán Láma Ole megfogalmazásával élve tudnám leírni a diétámat:

Ma úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb elfoglalt buddhista a világban: elfogadjuk, amit kapunk, de magunk csak kevés húst veszünk.

Idén erre a hétre esett az Earth Overshoot Day, az az aggasztó fordulónap, amikor az éves fogyasztásunk túllépi azt az erőforrás mennyiséget, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. 1,75 Földre lenne szükség, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértékét fenntartható módon ki tudjuk elégíteni. (Nem annyira vicces fun fact: csak 1,00 van belőle.)

C597A207-08D8-4FF3-8CC8-F3842861176D

Az Earth Overshoot Day-re a munkahelyemen hívták fel a figyelmemet, arra pedig Via emlékeztetett, hogy töltsem ki ismét a tesztet — akihez egyébként megéri elkukkantani, a blogjára és az instagramjára is életmód tanácsokért, hiszen ő már a bűvös 1,00 szám alatt él: egy év alatt kevesebb erőforrást él fel, mint amennyit a bolygónk egy ember számára megújuló módon biztosítani tud.

Rossz hír, hogy magamról ezt nem mondhatom el: ha mindenki az én példámat követné a bolygón, 1,4 Földre lenne szükség a Timi-klónhadsereg eltartására.

Jó hír viszont, hogy csak az utóbbi alig több mint fél évben észlelhetően csökkentettem ezt a számot. Csak azzal, hogy megfogadtam a tanácsokat a húsfogyasztásról, a személyes Overshoot Day-emet egy júniusi dátumról szeptemberre mozdítottam!

És jó hír az is, hogy a legterhelőbb kategóriáim még mindig olyasmiket tartalmaznak, amikre aránylag könnyű a ráhatásom. Nem kell lakóhelyet vagy munkahelyet változtatnom, de még azon sem kell változtatnom, ahogy a kettő közt közlekedek. A környezetre legnagyobb terhelést jelentő döntéseimet a vásárlásaim alkalmával hozom meg. Nem kis kihívás egy étrend- vagy stílusváltás sem — de mégsem egy emigrálás vagy házátalakítás! 

És igen, épp most adok élő, egyenes adásban pep-talkot magamnak — és talán nektek is. :) Nem olyan hatalmas dolog, Timi! Meg tudod csinálni! ;)

Aki szeretné kitölteni az ökológiai lábnyom tesztet, az (angolul) itt teheti meg: https://www.footprintcalculator.org/

 

Mostanság láttam, hallgattam, olvastam — 2019 június

Mariann könyves blogjának havonta visszatérő rovata megihletett, és ugyan nekem nincs akkor étvagyam a könyvek terén, azért arra gondoltam, csak összegyűjtöm, mit olvastam, néztem, hallgattam az elmúlt hónapban.

Könyvek, amiket kiolvastam:

Könyvek, amiket elkezdtem, de félbemaradtam / folyamatban vagyok velük:

 

View this post on Instagram

🇬🇧 I knew I want to read this book when I first saw the title. I had no idea what is it about but I knew it is for me. Now it came to me through a borrowing chain (I was waiting a month to get a word from the original owner that it is okay to pass it forward to me 😅). 💚🌱 @arundhati_roy_official_ig #thegodofsmallthings 🇭🇺 Már akkor tudtam, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet, amikor még csak a címét láttam és semmi mást róla. Most “utazó könyvként” elérkezett hozzám. 💚🌱 (És két kihívásra is be tudom húzni Molyon: női író, és még nem volt ázsiai jelöltem a saját Hat könyv, hat kontinens kihívásomhoz. 😅😉) #ArundhatiRoy #AzApróDolgokIstene

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ami a sorozatokat illeti, Petivel megnéztük az HBO Chernobyl sorozatát, John Oliver heti politikai humor műsorát folyamatosan követjük, és elkezdtem nézni A szolgálólány meséjének friss, harmadik évadát is.

Ezen kívül, bár a nyári Vipassana elvonulásra sajnos nem fogadták be a jelentkezésemet, a Vipassana meditációról szóló filmre viszont végre sort kerítettem.

Júniusban jelent meg Elizabeth Gilbert új könyve, a City of Girls, ezt promózva a könyv születésének egyik kulcseleméről, a gyász és a kreativitás kapcsolatáról is nagyon sokat beszél a könyvturnéján. Ezért őt is igyekeztem elcsípni itt-ott, például Oprah podcastjában vagy Marie Forleo Youtube csatornáján.

A számomra kedves Youtube-páros, Conor McMillen és Brittany Tailor babája megszületett május végén (pont a nagymamám születésnapján), így az ő csatornáikon (az alternatív/autentikus kapcsolatokkal foglalkozón és az életmódos/családi csatornájukon egyaránt) elsősorban babás-életmódos videókat néztem.

Youtube-on ezen kívül leginkább az As/Is életmód csatorna, a What If szórakoztató-ismeretterjesztő csatorna és Trevor Noah (Comedy Central) frisseit követtem, valamint Boho Berry is visszatért! Ó és elkezdett foglalkoztatni az IFS (Internal Family Systems) terápia, ezért néztem néhány riportot Dick Schwartz-cal a téma kapcsán.

A podcastok sorában elkezdtem még hallgatni Bill Nye Science Rules! podcastját, de (részben Bill stílusa miatt, amit néha jobb csak apró részletekben fogyasztani, nekem legalábbis) csak lassacskán haladok vele.

A blogok most kicsit háttérbe szorultak nálam, de azért Austin Kleon blogján a fél szememet rajta tartom.

Nos, nagyjából ezeket fogyasztottam júniusban.

Nektek mi volt a kedvenc olvasmányotok, csatornátok, vagy egyéb szellemi táplálékforrásotok az elmúlt hónapban?

Még 100 dolog, ami boldoggá tett

Kicsit megkésve hozom ezt a listát, de a hála sosem jön rossz időben, nem igaz? ;)

100 dolog, ami boldoggá tett 2019 tavaszán:

1. Megjött a hiperszuper új hátizsákom! https://www.instagram.com/p/Buq5oOBAaqK/

View this post on Instagram

🇬🇧 Oh my goodness, I’m in LOVE. I ordered two backpacks on Valentine’s Day from Etsy, one for me, one for a sweet friend, and they arrived today and… ahh! It’s from a family business, and it’s actually a 3in1 backpack & handbag & cross body bag. It has like a dozen of inner pouches, it’s personalized and it even cares for my keychain AND it’s even matching my new thai pants I bought in Amsterdam. I’m just exploding from joy. 🇭🇺 Ahhhh mindjárt itt pusztulok meg a gyönyörűségtől! Valentin napon rendeltem két hátizsákot Etsyről, egyet magamnak, egyet Petra barátnőmnek, és ma megérkeztek! Kombinálható (hátizsák, kézi- és válltáska igény szerint), csupazsebes, kulcstartós, monogramos, és még az új thai nacimhoz is megy, amit Amszterdamban vettem. Teljes a boldogság.

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

2. Láma Ole buddhista “tuti tippjei”
3. A lány, aki felhajtott szárú nadrágban és borotválatlan lábbal utazott mellettem a buszon — nagyon üdítő látvány volt
4. A mikulásvirág csonkjaim (tömegével mentettem őket az akciós pultról karácsony előtt, és borzalmasan néznek ki, de küzdenek a túlélésért, és olyan büszke vagyok rájuk!)
5. Kertásás nőnapra (szombaton egyedül rendeztem a kertet, és olyan büszke vagyok magamra, hogy nem vártam senkire, nem szorultam senkire — egy délutánomba telt felásni egy 1×1 méteres ágyást, de megcsináltam! :D)
6. Lazítós vasárnap
7. Videót forgatni Patreonra https://www.patreon.com/nagytimi85
8. Vázlatot írni
9. Filléres óraszíjak
10. Új háttérképet tettem a telefonomra és nagyon cuki
11. Tréning
12. Új tűzhely (igazából nem volt rége, amit újra cseréltünk, szóval gondolom, a helyes kifejezés simán “tűzhely” ‘:D)
13. Hosszú hétvégén itthon lazítani Petivel
14. Captain Marvel
15. Napsütés
16. Bébihaj
17. Olvasom a Szellemhadtestet és nagyon jó!
18. A lightos beosztásomat ma arra tudtam használni, hogy megsegítsem a barátaimat (akiknek nagyon szükségük volt egy jó kávéra :D) https://www.instagram.com/p/Bv4DufyghrJ/

View this post on Instagram

🇬🇧 Mangalica pig products directly from the farm. This place is challenging my diet. Even if I just came for coffee, I couldn’t walk away without a sandwich. 😅 But believe it or not, they even have vegetarian option! Yummy home-made onion jam, germs and cheese. (I know, cheese.) Also, I wouldn’t brag, but my friends insisted for me to share that I saved their day by walking here, buying them two delicious lattes and walking back to our workplace because they were really in need today. ❤️ #everydayheroes 🇭🇺 Ez a hely azért meg tud kísérteni. Bár csak két kávéért jöttem, nem tudtam elsétálni egy szendvics nélkül. 😅 De akár hiszitek, akár nem, van vega opció is. (Vegánoknak pedig ott a szomszédjában egy nyersvegán büfé. 😅) Isteni házi hagymalekvár, csíra és sajt, nyammmmmm! (Tudom, sajt.) Valamint nem akarnék felvágni, de muszáj, mert a lányok köteleztek rá, hogy leírjam, hogy én voltam a nap hőse, mert munka után elsétáltam ide és két lattéval visszasétáltam a céghez, mert a Malacpofás kávénak nincs párja és nagy szükségük volt ma rá. ❤️ #naphőse

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

19. Ölelések Annától
20. Végre elértem az 1000 oldalas plecsnit :D
21. Befejeztem az ágyásaimat (már csak ültetni kell)
22. Napi simi a szomszéd kutyussal
23. Lenyírtam Dió bundáját és egész csini lett!
24. … és nem is próbált meggyilkolni közben :D
25. Szemérmetlenül rajongani Tom Hollandért és gifekkel spammelni Dittát
26. Ditta, aki nagyon jól bírja a spammelést, és nagyon jó fangirl-pajti :D
27. Pirított rizs
28. Segíteni Laurának
29. Ahogy Zoli arca felderült, amikor rájött, hogy Kovács Kati dalszövegben kommunikálok vele (“Add máár uram az esőőőt!”)
30. Gyönyörűséges vasárnapi napsütés
31. A teraszon lógni és napozni
32. Olvasás közben jógázni
33. Elkezdtem olvasni a Walking in This Worldöt
34. Kérdéseket kutatni a kvízcsapatunk számára
35. A mikulásvirágaim a feltámadás bajnokai https://www.instagram.com/p/BwjjgErg5Xw/

36. Földnapi faadományozás a Forest alkalmazással https://www.instagram.com/p/BwcaIEcgE_Q/

View this post on Instagram

🇬🇧 I love @forest_app 💚 I’ve been using it since years and in many ways. Sometimes it pumped my motivation, sometimes it was just a nice addition. Sometimes it just tricked me into doing something with my time in exchange for cute trees. 😜 Lately I use it to plant trees when I’m doing something for my artist’s path (that is deeply interwoven with my mental and spiritual health) and now that I started the #WalkingInThisWorld 12 weeks course, I have at least a daily 35 minutes tree for the #morningpages routine. (Also yey for #ForestApp for supporting real forests on Earth! This post is part of their #EarthDay promo and after every such post shared by Forest users, they donate one tree to @treesforthefuture. 🌍💚) 🇭🇺 Régóta és sokféleképp használtam már a Forest alkalmazást. Van, hogy igazi afrodiziákum a produktivitásomnak, van, hogy csak egy jópofa kiegészítő, és van, hogy csak lépre csal és rávesz, hogy kezdjek valamit az időmmel, csak hogy cuki fákat ültethessek. 😜 Most, hogy elkezdtem @juliacameronlive következő 12 hetes kreatív programját (A művész útja folytatása), ha mást nem, minden nap egy 35 perces fácskát biztosan ültetek a mindennapos jegyzeteléshez. Ugyanitt: köszi a Forest appnak, hogy támogatja a faültetést a világ körül! (Ez a bejegyzés a földnapi megmozdulásaik sorába tartozik, amivel a Forest felhasználók a faültetést támogathatják, és minden bejegyzés után egy fát adományoznak a világnak a @treesforthefuture szervezeten keresztül. 🌍💚) #ForestPostforEarth #EarthDay2019

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

37. Jógás, napozós, olvasós tavaszi reggel a teraszon
38. Állatkert apuval és a húgommal
39. Zsiráfot etetni https://www.instagram.com/p/BwhcDk4gAEf/

40. Vemhes kecskét simogatni (mindenhol babák és babavárók vannak körülöttem, MINDENHOL! — nagyon kellett már egy kis pocaksimogatós élmény) https://www.instagram.com/p/BwjDQuuALLS/

View this post on Instagram

🇬🇧 You know what really drives me nuts as a childfree woman? That in the moment I start enjoying anything related to pregnancy, birth or babies, warriors of social norms start to scream AAAAWWWW YOU CHANGED YOUR MIND!!! Please let me live. Please let me enjoy the wonders of nature without attacking my choices. Like, you see? I had such an uplifting time yesterday with mama goats, feeling their babies moving. It was magical. And no, I still don’t want to raise neither my own little humans nor goat babies. I had just some really cool moments with mother nature in action. Also, happy Easter! Celebrate rebirth, fertility, nature and life the way that you like! 💕🌷 🇭🇺 Tudjátok, mi a bosszantó abban, ha az ember lánya nem szeretne gyereket nevelni? Az, hogy abban a pillanatban, hogy a születés csodája vagy a babák bármilyen szinten elkápráztatnak, azonnal felhangzik a társadalmi kórus: AAAWWW CSAK NEM MEGGONDOLTAD MAGAD?! Nem. Légyszi. Hadd élvezzem az életet a magam módján. Például, látjátok? Egy egészen lélekemelő találkozásom volt tegnap egy csapat vemhes kecskével. Kedvemre pocakot simogattam és élveztem, hogy érzem, ahogy a kis életek mocorognak. Nagyon jó volt. És nem, ettől még mindig nem szeretnék sem gyereket, sem kecskét nevelni. Csak elkápráztatott az élet csodája akcióban. Apropó, boldog Húsvétot! Élvezze mindenki az újjászületés, a termékenység és az anyatermészet ünnepét, ahogy a lelkének jólesik! 💕🌷

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

41. Elkezdtem gyakorolni a baby grasshopper pózt. Yeey, még néhány év, és olyan karizmaim lesznek, mint egy… szökcskének?…
42. Kocsmafutás a csapattal https://www.instagram.com/p/BwMgFnUgqRX/

43. Ódát írtam a kvízmesterekhez (avagy ima a hely szellemeihez, remélve, hogy az ültetési rendet illetően a kéréseink meghallgatásra találnak :D)
44. Vettem egy csíráztatótálat
45. Házi csírák, mmmmm
46. Mangó csatni, mmmmmmmm https://www.instagram.com/p/BwTdwElgeN9/

47. Az anyósom ördögfióka kiskutyusával játszani
48. Nutella
49. Mogyoróvaj
50. Fekete tea
51. Frissen őrölt kávé
52. Elkészült a második tetoválásom https://www.instagram.com/p/BwOu4ZMg1IP/

53. Megérkeztek a töltőtollaim Amerikából…
54. … és készítettem róluk egy videót! Az első nyilvános youtube videóm! ;) https://www.youtube.com/watch…

55. Peti humoráért
56. Malacpofázni Annával, Petrával és Atival két nehéz nap után
57. Naplózni
58. Az év első dinnyéje
59. Az év első termése a saját kis kertemből (két szál újhagyma és egy karcsú retek :))
60. Használt könyvek Molyról
61. Megnéztük Petivel a Bosszúállók: Véghátékot *.*
62. Csüggedten baktattam haza — erre átszaladt előttem egy mókus :)
63. @ezazanna ölelései
64. 200 ft-ért vettem innen Molyról egy Lem könyvet
65. … ami ráadásul passzol a saját kihívásomba!
66. Indítottam kihívást Molyon ;) https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv
67. Solózni a csapattal
68. @therufa nyammmi-nyammi házi grillezett szendvicsei
69. Keserű kakaó
70. … és Peti, ahogy lelkesen keveri nekem a házi kakaót, és arról mesél, hogy az ő nagypapája csinálta a legeslegjobb kakaót a világon :) <3 (néha a szívem is belesajdul, annyi szeretet és szépség van ebben a fiúban)
71. Ámokfutás az Intersparban (közösen vásároltunk az unikornisokkal és nagy vicces volt :D)
72. Szülinapozás
73. @jeth és @Fainthoar tortakölteménye
74. Retro sci-fi gyöngyszemek
75. Peti karjában sírni
76. Az első cenzúra-versem (vagy mi) https://www.instagram.com/p/BxiJgb9A3Sz/(Austin Kleon ihletésében)

77. Eső, de végre langyos eső
78. Találkozni Szilvivel
79. Lisa baba megfogta az ujjamat
80. Pocsolyába csepegő esőt filmezni https://www.instagram.com/p/BxuUOOBg-HN/

81. Hennafestő tanfolyam — igazi terapeutikus élmény volt https://www.instagram.com/p/BxnB25BhM3c/

View this post on Instagram

🇬🇧 What amazing day! I learned so much and had a lot of fun on this #henna course today! (I’ll show my hand later when you can see the finished product. 😉 Currently it’s taped over to protect the pattern.) This day was such uplifting and therapeutic! Thank you @flowlabor ! ❤️ 🇭🇺 Nagyszerű napunk volt a hennafestő tanfolyamon Virággal Sopronban. ❤️ Tegnap már jobban éreztem magam, de ez a nap aztán végképp helyrerázott. Sokat tanultunk, és egy percig sem unatkoztunk, igazi feltöltődés volt. (A kezem most le van ragasztva, hogy óvjuk a mintát, képeket mutatok majd, de majd a kész mintával együtt hozom a folyamatfotókat is.) Addig is böngésszétek Virág oldalát: @flowlabor 😉❤️

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

82. … és az első saját hennám ;) https://www.instagram.com/p/Bxon5GyAd4T/

83. Petivel végignéztük a Trónok harcát (side note: nem kifejezetten az utolsó évad tett boldoggá, de a GoT nézés Petivel igen :))
84. Trónok harca mémeket cserélgetni Petivel és Dittával
85. A padon alvó nagy kutya Balfon
86. Gólyák
87. Fecskék
88. Békák
89. Tücskök
90. A zöldséges ágyásaim
91. Felfrissült a hajszínem
92. Egyre hosszabb a hajam
93. Janell Kristina hangulatfigyelője / depresszió 1-10 listája segít napi szinten szemmel tartani magam https://www.youtube.com/watch…

94. Petinek segít az alvásban a gyógynövényes nyugtató
95. Peti pizsamás teste :)
96. A hajam hosszabb és zöldebb
97. Peti levágatta a haját (persze hosszan is tetszett… Peti mindenhogy tetszik :))
98. Séta Petrával
99. Házi süti Petra anyukájától
100. Réka posztja a háláról: https://www.instagram.com/p/Bxy_0OzBRUt/— nagyszerű emlékeztető! <3

View this post on Instagram

Néhány napja jött szembe a gondolat Facebookon, s azóta itt maradt velem. Nem tagadom, nagy hatással volt rám. Elgondolkodtatott, és figyelmeztetett. 🌼🌼🌼 "Ha holnap csak annyival ébrednél, amiért ma hálás voltál, mid maradna?" 🌼🌼🌼 Ez egy frissített poszt, mert az eredetiben, ahol én rajzoltam a betűket elírás volt…Köszönöm annak, aki azzal együtt is szerette! Nem vagyok tökéletes, önmagam kifejezésének vágya erősebb sokszor, intuícióból írok, alkotok, és van, hogy ennek okán hibát vétek. Sajnos gyakrabban mint mások. Jobban kell figyelnem, de azt hiszem, ha az ember tudja a gyengeségeit, akkor jobban tud előre menni, nem igaz? Hogy nekem mim maradna?! … Az utóbbi időben mivel figyelek, egészen sok minden. De TI mindenképpen, akik kedvességgel, szeretettel fordulatok felém! Köszönöm! 💜 S közben otthon még mindig szárad egy adag bodza teának, ahogy tegnap éjfél körül is tette, amikor az eredeti poszt kiment :) … Hétvégén pedig szörp készül majd. Ti szoktatok csinálni? Milyen recepttel? #hiszekaboldogságban #diy #flatlay #vscohungary #seasonspoetry #tv_hungary #csendéletkép #magyarblogger #hungarianblogger #myunicornlife

A post shared by Réka (@rekavasarhelyi) on

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1244899

Ezt nézem, ezt olvasom

Év végén az egyik barátom megosztotta velem Barack Obama “év kedvencei” listáját. Ezen a listán a volt amerikai elnök a kedvenc olvasmányait, a kedvenc filmjeit és zenéit gyűjti össze – számára ez egy régóta tartó év végi hagyomány.

Múlt héten újra ráakadtam erre a listára (igazából Harari kedvenc olvasmányait kerestem, de Obama kedvenceit találtam helyettük), és eszembe jutott, hogy valóban, mennyivel tisztább képet ad az, ha nemcsak az olvasmányokat, de a filmeket, sorozatokat is számba vesszük, amikor egy év legemlékezetesebb “inputjairól” beszélünk!

Ennek szellemében regisztráltam Snitten. A Snitt.hu a Moly.hu könyves közösségi oldal filmes-sorozatos testvére. Egyelőre összegyűjtöttem a 2019-es film- és sorozat emlékeimet (amennyire Petivel rekonstruálni tudtuk az eseményeket), feljegyeztem néhány idézetet, és lehet, hogy valamilyen formában elkezdem gyűjteni a jelentősebb podcast, Youtube videó és TED élményeimet is (ez még formálódik).

Itt követhetitek az olvasmánylistámat:

BAFA714F-079B-4A2D-A8E2-8E94F5009D00

https://moly.hu/tagok/nagytimi85/olvasasok?year=2019

És itt a filmes és sorozatos listát:

9C5F1017-D6F7-46E9-8F91-925D92BF50CA

https://snitt.hu/tagok/nagytimi85/filmnezesek

Az én reggeli rutinom

Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.

Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.

Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)

(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))

Reggeli rutin:

6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.

6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.

6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.

6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.

6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.

6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.

6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.

7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)

8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.

Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.

Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)

Hat kontinens, hat könyv kihívás

Indítottam egy olvasós kihívást Molyon! A saját ízlésemhez szabva, de úgy látom, másokéhoz is, mert már majdnem százan jelentkeztek.

moly

Van kedvetek csatlakozni?

A kihívás: https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv

És a TED beszéd, ami ihlette:

Ha csak színes olvasmányötleteket szeretnétek vadászni (vagy akár ajánlani!), a nagyszerű molyok már akcióba is léptek és elkezdték feltölteni a kihívás polcát.

BF388691-61E2-4C71-8B97-9AEE25BEBA7C

A polcot itt találjátok: https://moly.hu/polcok/hat-kontinens-kihivas

Jó böngészést! ;)

Ahogy a dolgok vannak 1. rész

Ati barátomtól kaptam kölcsön két Láma Ole könyvet: az Első lépés a gyémánt úton és az Ahogy a dolgok vannak címűt, miután a meditációról beszélgettünk. Az első könyv inkább egy útinapló Ole és Hannah Nydahl tibeti kalandjairól akkor, amikor még nem a buddhizmus beavatott nyugati képviselői voltak, csak egyszerű hátizsákos drogcsempész hippik, akik épp csak ismerkedtek a keleti kultúrával — a második viszont a buddhizmus tanításairól szól.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Nagyon a szívemhez szólt az, ahogy Láma Ole leírta, hogy miért is van olyan jó helyen nyugati kezekben a buddhizmus, például mert:

  • a kritikus nyugati gondolkodás alapjain tisztán és gyakorlatiasan tud szárba szökkenni a buddhista gondolatvilág
  • a friss nyugati szemek el tudják választani a fölösleges szertartásosságot az alapoktól, és modern köntöst adni a buddhizmusnak
  • a fejlett országokban elmosódnak a határok a szerzetesek, jógik és világi gyakorlók között (hiszen, ahogy írja, a világi gyakorlók kénytelenek voltak a létfenntartás mögé soroni minden lelki fejlődést, a szerzetesek kénytelenek voltak cölibátussal és elvonulással óvni magukat attól, hogy a világi élet feleméssze a lelki életre szánt tartalékaikat, a jógik pedig csodabogárként kénytelenek voltak kitűnni a sorból, hogy így szerezzenek maguknak anyagi támogatást — egy jóléti társadalomban viszont nem kell efféle szélsőségekre ragadtatnunk magunkat), így nyugaton többen és mélyebben élhetnek jelentőségteljes életet anélkül, hogy elszakadnának a hétköznapoktól
  • nagyon sok lehetőségünk van rá, hogy ott lépjünk rá az előre mutató lelki ösvényre, ahol nekünk a legjobb — tanítókból és forrásokból nem szenvedünk hiányt, és sokkal egyszerűbb és hatékonyabb új fejlődni, hogy három nap zarándokút helyett egy könyvesboltnyira, sőt egy kattintásra van tőlünk a számunkra leginkább testhezálló tanítás
  • az, hogy szenvedéstől mentesen éljük az életünket, a jóléti társadalmakban sokunk számára nem életcél, hanem alapelvárás — így megadatik az a spirituális luxus, hogy az életcélunkat gyakran a “boldoguláson túli boldogságban” és mások életének támogatásában tudjuk meghatározni

Nagyon sok hasznos és értékes gondolatot találtam ebben a könyvben, és hogy ne csússzon ki a téma a kezeim közül, megpróbálom néhány egyszerű felsorolásba gyűjteni azokat az alapgondolatokat, amik szeretném, ha velem maradnának akkor is, amikor végre visszaszolgáltatom Atinak a könyvet. :) (Ez nem lesz nehéz, hiszen Láma Ole is felsorolásokban építette fel a könyvet — én csak kicsipegetem ezeket. :))

Kis út, nagy út, nagyon nagy út 

A buddhizmus három útja:

  • A kis út — a mindennapi szenvedéstől való megszabadulás útja
  • A nagy út — az együttérzés útja, ami túlmutat a saját szenvedésünkön
  • A gyémánt út — a buddhaként járt út

Ezek egymásra épülő dolgok, és a kulcs az, hogy mekkora távolságot tudunk vonni az élményeinktől. Talán azért is érzem azt, hogy telibe talált engem ez a könyv, mert pontosan ez az, amin a szorongással kapcsolatban évek óta tudatosan (és szakértő segítséggel) dolgozom, és amiben annyira kézzel foghatóak az eredményeim: minél inkább hagyom, hogy az élményeim, a rossz érzéseim, a negatív gondolati spiráljaim beszippantsanak, annál inkább maga alá temet az élet — de minél többet gyakorlom azt, hogy távolságot tartsak a saját gondolataimtól, minél jobban megy az, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gondolataim és az érzéseim jönnek-mennek, de nem határoznak meg engem, minél gyakrabban tudok venni egy mély levegőt, hátrébb lépni és egy kis távolságból figyelni az életemet, annál jobban mennek a dolgaim.

Erről szól tehát a dolog:

  • Felismerjük, hogy a gondolataink és érzelmeink múlandóak, jönnek-mennek, és gyakoroljuk, hogy ne hagyjuk magunkat általuk rángatni ide-oda
  • Felismerjük, hogy más emberek is ugyanúgy a saját gondolataik és érzelmeik csapdájában lehetnek, mint mi, ezért elkezdünk türelmet és együttérzést gyakorolni az irányukba
  • Felismerjük, hogy mind egy összefüggő rendszer részei vagyunk, ahol minden tapasztalat egy ok-okozati lánc része (karma), ezért elkezdünk azon igyekezni, hogy jó ok-okozati láncokat indítsunk el vagy ilyenekbe csatlakozzunk be (avagy ne pofonért álljunk sorba, hanem inkább ölelésért)
  • És minél több jó élmény ér minket, annál szabadabban, bizakodóbban és örömtelibben tudunk élni

Mindegyik úthoz tartozik néhány “okos lista”. A kis út listái leginkább zavaró érzelmekről és kerülendő dolgokról szólnak, a nagy út tuti tippjei a szeretet formáiról, a gyémánt út pedig már a buddha-lét hogyanjával és mikéntjével foglalkozik.

Le a szenvedéssel!

Láma Ole szerint Buddha szerint minden szenvedést a nem tudás okoz: az, hogy mindannyian önálló kis univezrumoknak hisszük magunkat, és nem ismerjük fel azt, hogy valójában mind egy hatalmas univerzum vagy akár multiverzum szerves részei vagyunk, és az élményeink elválaszthatatlanok attól, ami körülöttünk történik és előttünk történt.

(A tisztán látás kedvéért: én magam például a reinkarnációban nem hiszek, azt viszont senki sem tagadhatja, hogy az életünket meghatározzák nemcsak a saját múltbéli cselekedeteink vagy döntéseink, de olyan emberek cselekedetei és döntései is, akik réges régen előttem éltek — szóval ha a lélek fogalmának boncolgatásától most eltekintünk… és én most eltekintenék —, akkor szerintem egyet tudunk érteni a buddhistákkal abban, hogy az élményeink ok-okozatai messssssze a születésünk előttre nyúlnak vissza.)

Ez a fajta nem tudás, ez a fajta izoláltság érzés hat egymással összefüggő olyan zavaró érzelemhez vezet, amik nagyban meg tudják nehezíteni az életünket:

  • a kötődéshez és a belőle fakadó kapzsisághoz (mert görcsösen kapaszkodunk abba, amit szeretünk)
  • az ellenszenvhez és a belőle fakadó irigységhez (mert minden áron távol akarjuk tartani magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki kellemetlennek ígérkezik — sőt még azt is nehezen viseljük, ha valakinek, aki ellenszenves nekünk, úgy látjuk, hogy több jut a jóból)
  • a nem tudásunk (az izoláltságunk érzése) pedig kizáró büszkeséghez vezet (azaz mindig az a célunk, hogy jobbak, szebbek, többek, nagyobbak, erősebbek, sikeresebbek legyünk másoknál)

Ezeket a zavaró érzelmeket aztán persze tettekre is váltjuk, mert ilyen az emberi természet — a tetteinkkel pedig “rossz karmát” teremtünk, rossz élményeknek ágyazunk meg az életünkben.

Ártó cselekedetekként ezeket nevezik meg:

  • ölés
  • lopás
  • szexuális ártás
  • hazugság
  • rágalmazás
  • jelentőség nélküli beszéd
  • nyers és bántó beszéd
  • irigység
  • rosszakarat
  • téves nézetek terjesztése

És mi a módja annak, hogy távol tartsuk magunkat a zavaró érzelmektől és az ártó cselekedetektől? — “Egyszerű.” Elméletben persze. Gyakorlatban… nos, higgyetek nekem, aki évek óta a fizetése 10%-át terápiára költi, a gyakorlatban ez türelmes gyakorlás kérdése. Hossssssszas, türeeeeeelmes gyakorláááás kérdése.

Az “egyszerű” gyakorlatok pedig a következők:

  • Tudatosítjuk magunkban ok-okozat törvényét, tehát hogy az élményeink sosem izoláltak, mások élményei sem izoláltak, mind össze vagyunk kötve ebben az utazásban.
  • Meditálunk. Meditálunk, meditálunk, meditálunk, mert ezáltal egyre nagyobb gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy távolságot vonjunk magunk és a zavaró érzelmek között, és egy mély lélegzettel hátrább tudunk lépni tőlük, mielőtt a saját magunk és mások életét megkeserítő ártó cselekedetek lesznek belőlük.

Ömm, na jól van, úgy ítelem meg, hogy ez a bejegyzés már így is elég hosszúra nyúlt, és van benne máris bőven elmélkedni való, ezért inkább szétosztom a jegyzeteket egy sorozatra.

Jó sok hasznos olvasmányom volt az elmúlt egy vagy két, amikről nem írtam, majd igyekszem hozni okosságokat azokból is, de addig is, aki kíváncsi rá, mit olvasok éppen, az követhet Molyon: https://moly.hu/tagok/nagytimi85

Aki napi szinten szeretne hallani felőlem, annak ott az instagram: http://instagram.com/nagytimi85 és http://instagram.com/timi.tea.time

Aki pedig szeretne anyagilag is támogatni, annak irány a Patreon: http://patreon.com/nagytimi85

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Megrázó élmény: az eltelt három év

Ma reggel megrázó élményem volt.

(Az alábbi gondolatokat Molyon osztottam meg a naplóíró kihívás keretein belül, de arra gondoltam, itt is jó helyük lenne. ♥ )

Ma reggel volt egy megrázó élményem.

Felkeltem reggel (khm, ha fél 11 még reggel… mondom, picit magas az alvásigényem), bedobtam egy adag mosást, megreggeliztem (nommnommnomm, finom csírás vajas pirítós teával), mellé megnéztem Conor McMillen új youtube csatornájának intróját (nagyon szeretem a gondolatait az egészséges férfiképről), aztán megírtam a reggeli oldalaimat. Gondolkodtam, hogy milyen kreatív projekttel folytassam a napot (végül Láma Ole könyvének kijegyzetelése mellett döntöttem), de mielőtt bárminek nekiálltam volna, még felnyaláboltam a szárítót meg a tiszta ruhát, és kicuccoltam a teraszra, hogy kiteregessek. Megörültem, hogy ilyen gyönyörű idő van, süt a nap, virágoznak a fák, az ágyásaimban már dolgoznak a magocskák, a ruháim pedig pillanatok alatt meg fognak száradni ilyen szép időben.

És akkor rámzuhant a felismerés, hogy hogy nézett ki az életem három éve. Amikor pont ebben a koratavaszi időszakban munka nélkül voltam itthon, olyan mélyen depressziósan, hogy a napjaim legnagyobb kihívása (és legnagyobb eredménye) az volt, hogy a pánikroham határán rávegyem magam arra, hogy arra az öt percre elhagyjam a házat, amíg kiteregetem a ruhákat a teraszon. Azok a napok, amikor volt erőm és hajlandóságom elhúzni a függönyt, hogy bejusson a napfény a házba, már jónak számítottak.

Nem mintha most minden virágos és madárcsicsergős lenne. Még mindig vannak nehéz napok vagy hetek, ez az elmúlt néhány például meglehetősen az volt. (Na jó, közepesen.) Egy éve ilyenkor szorongásos rohammal küldtek haza a munkahelyemről és csak gyógyszeres segítséggel tudtam folytatni a dolgaimat. Két éve ilyenkor kezdtem terápiára járni, mert a kétségbeesésnek abban a gödrében találtam magam, hogy egyedül nem fogok tudni kievickélni a bajból. Ezek körbe-körbe járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz idők.

De ez az elmúlt három év! Amennyit tanultam magamról, amennyit tapasztaltam, amennyit haladtam, amennyit tettem! Ma úgy zuhant rám ez a kontraszt, hogy lélegezni is alig tudtam egy pillanatig. Aztán pedig… csak élveztem tovább a tavaszi levegőt, elképedve tőle, hogy mennyi hely van neki, meg a napfénynek, meg a virágoknak a belső teremben. :)

Itt osztottam meg eredetileg ezeket a gondolatokat: https://moly.hu/karcok/1259335

És aki esetleg Conor csatornájára kíváncsi: https://youtu.be/4T1IKeihxU0

Hupsz! Nagyböjt van

A héten valahogy eltalált a felismerés: hupsz! Nagyböjt van. Nem mintha nem tudtam volna róla, mikor kezdődött a böjti szezon, de valahogy mégis elsuhant mellettem az információ.

Alapvetően nem a keresztény ünnepeket, hanem a pogány évkör ünnepeit tartom, de ahol egybeesnek, szívesen ünneplem a keresztény ünnepeket is — az advent és a nagyböjt például nagyon jól illeszkedik az évkörbe. Ezért szoktam tenni minden évben böjti fogadalmat, a tavaszi tisztulást támogatandó, de ez most valahogy elmaradt.

Mit jelent számomra a Nagyböjt?

Keresztény ünnepként a Húsvétra való felkészülés időszaka lemondás, bűnbánat és megtisztulás által. Bár a bűnbánat gyakorlatában nem veszek részt — az egyébként is önostorzó és szorongó alaptermészetem mellett nem kifejezetten építő a bűnbánat a számomra —, de mindig szívesen tartok reflektáló időszakokat. A lemondás és a tisztulás pedig kifejezetten tavaszváró jellegűek.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Mit hozott számomra eddig a Nagyböjt? (Véletlenül :))

Ahogy mondtam, nem mentem neki kifejezetten tudatosan ennek a böjti időszaknak, de a tavaszvárás, a télvégi tisztulás, a lemondás és szortírozás, a tisztogatás és helycsinálás szelleme azért csak belopakodott az életembe óhatatlanul.

Ami eddig történt lelki, szellemi vagy fizikai szinten, ami a böjt szellemiségéhez köthető:

  • nekifogtam a ruhatáram szortírozásának
  • egy tűzhellyel bővültünk, és ennek kapcsán nagy szortírozást tartottunk a konyhában
  • változások történtek a diétánkban (Petit év elején gyomorfekéllyel diagnosztizálták, így egyrészt rá is egyre jobban figyelek, másrészt a saját diétámat is igyekszem úgy formálni, hogy vele és a saját céljaimmal is jobban összhangban legyen — ezért például vicces módon épp böjtben kezdtem újra húst enni, a csirkehúsért cserébe viszont lemondtam a sajtról… egymás közt szólva ez nagyobb áldozat :D)
  • nekifogtam a kert rendbetételének
  • a buddhizmusról olvasok
  • részt vettem néhány rituálén (a sámándobos elmélyülés például kifejezetten felébresztette bennem a szorgalom és alázat érzését, amit erősen a böjti időszakhoz tudok kötni)

Mit tudnék vagy szeretnék tenni ebben az időszakban?

  • a szorgalom és alázat jegyében csökkenteni az elvárásaimat (pontosabban az elvárások okozta gátjaimat) és szerzetesi módon belevetni magam az alkotómunkába
  • idézeteket másolni
  • “red letter” kiadássá formálni a Bibliámat (ez olyasmi, ami ezer éve szerepel a teendőlistámon, de sosem vagyok elég szorgos hozzá)
  • folytatni a kertimunkát
  • bezacskózni és továbbadni a kiselejtezett ruháimat
  • szorgalmasabban meditálni
  • visszatérni a teendőlistákhoz (khm, egy kicsit ellustultam — nehéz megtalálni az összhangot a megengedő, organikus életszemlélet és a szorgalmas munka között)

Beszélgessünk! 

A Nagyböjt témájáról, egy kicsit bővebben, egy kicsit ziláltabban, egy kicsit személyesebben beszélgettem tegnap a mecénásaimmal is Patreonon. (Már hogy beszéltem hozzájuk, nyilván — de mindig társasági eseményként gondolok a patreonos videóimra. :))

8FBB11C5-7ACF-4191-A0E2-B31A1A7A7034

Akit érdekelnek hasonló kulisszák mögötti dolgok, személyes beszélgetések és pizsamapartik, az csatlakozzon a mecénásaim sorához. ;)