Hálás… szerda #231

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Amiért hálás vagyok:

♥ a mozgalmas napokért ♥ azokért, akiket felköszönthetek ♥♥♥ az első ajándékokért ♥ a jófej munkatársakért ♥ Petiért, aki kedves, szorgos, támogató, életben tartja a kutyát és egyben a háztartást akkor is, ha én távol vagyok :) ♥ a kómás, fáradt, kidőlős, nagy szunyákért ♥ a csajos vásárlós körútért a húgommal ♥ az új sapkámért (vagy tíz évet fiatalodtam vele :D… vagy úgy is mondhatnánk, hogy az előző egy pöttyet mamás volt XD) ♥ a befejezett dolgokért ♥ az új olvasós kihívásomért ♥ a workshopra készülésért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ the messy and eventful days ♥ people to celebrate ♥ the first Christmas gifts ♥ my cool coworkers ♥ my awesome and handy husband who is supporting me, keeping the dog alive and the household together while I am away :) ♥ the big exhausted naps ♥ shopping girlsdate with my little sister ♥ finishing things ♥ new personal reading challenge ♥ preparing for my bujo workshop ♥

What are you grateful for?

Reklámok

Hálás hétfő #230

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Amiért hálás vagyok:

♥ minden egyes állatkáért, akivel alkalmam volt mostanában egy ágyban aludni :) ♥ a jó hangulatú karácsonyi partiért – nehezen hiszem el, de hajnali háromig roptam a táncparketten :D ♥ minden egyes monokliért, amiket tánc közben kaptam, mert azt biztonyítják, hogy akkor is ki mertem ugrabugrálni a parkettre, ha amúgy semmi tehetségem hozzá X’D ♥ a családom vendégszeretetéért ♥ a mandalarajzolásért ♥ a sikeresen zárt nanowrimóért – hihetetlen, hogy ennek még nincs egy hete! O.o ♥ a bullet journal fotózásért ♥ a készülődésért ♥ az otthonom melegéért ♥ Peti támogatásáért, türelméért, és hogy a reggeli rohanásban megtalálta a kulcsaimat ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ every fluffly little animal I had the opportunity to sleep in the same bed with lately :) ♥ the cool Christmas party at work – I can hardly believe, but I danced until 3 am :D ♥ every bruise and black-eye I collected while dancing, because they mean I finally started to don’t give a damn about my non-existing dancing skills, I just danced anyway X’D ♥ the warm welcome from my family (including bed-warmer cats) ♥ drawing mandalas ♥ successfully finishing NaNoWriMo (I can’t believe this happened in the last week!… O.o) ♥ the bujo photoshoot ♥ the preparation ♥ the warmth of my home ♥ the support and patience of my husband, and that he found my keys this hurried morning ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #229

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Amiért hálás vagyok:

♥ a nanowrimóért, megint és mindig, végtelenül ♥ azért, hogy ennek a hálás hétfőnek a szavai már belül vannak az utolsó 2000 szón ♥ a hosszú hétvégéért ♥ a csapatépítőért ♥ a húgom és apukám vendéglátásáért ♥ a cicákkal kuckózásért ♥ a kutyával kuckózásért ♥ a mogyorós kávéért ♥ a zöld teákért ♥ a jógáért ♥ azért, hogy végül mégis lett adventi koszorúnk (lapos tányérból és vizespoharakból, de lett) ♥ a kísérletezőkedvért ♥ a férjemért, aki akkor is támogat, ha nem ért ♥ a lehetőségekért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ nanowrimo, endlessly ♥ the words of this blog post being in the last 2k of this year’s challenge! ♥ the long weekend ♥ being a welcomed guest in “Hotel Sis”, in the home of my sister and dad, with two cats guarding my sleep and entertaining me in the morning ♥ cuddling with my dog who is, you guess, a big help in writing ♥ the hazelnut flavored coffee ♥ green tea ♥ yoga ♥ our Advent wreath (if you can call it a wreath – I made it in 2 minutes from a dining plate and four drinking glasses, this was the level of my motivation, but I’m pretty content and I still call it an Advent wreath :D) ♥ my sense of adventure (well… the introvert kinds of adventure) ♥ my husband supporting me even when he just can’t understand my motive ♥ the possibilities ♥

What are you grateful for?

NaNoWriMo: lezáró gondolatok és bakiparádé – Final thoughts on NaNoWriMo


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Hamarosan véget ér a NaNoWriMo. És ahogy a legutóbbi, félidei bejelentkezésemben írtam: ez egy érdekes év.

Ebben a pillanatban, amikor ezt a cikket írom (szombat este, a harminc napos kihívás huszonhatodik napján), valamivel 32000 szó fölött állok. De még közel sem veszítettem el a reményt, hogy a 30. napon 50000 szó fölött fogom zárni a kihívást – sőt.

De ez az év nem elsősorban azért volt nagyszerű, mert megtapasztaltam, hogy 30 nap helyett 14 nap alatt is neki merek ugrani a kihívásnak, vagy hogy egyáltalán nem kizárt, hogy 8000 szó fölött teljesítsek egy nap. Ezek csak számok – még ha érdekes számok is.

Ami ennél sokkal izgalmasabb, az az, ami mindeközben a fejemben történt.

Ahogy láthattátok, az utóbbi jó fél évben a blog csak döcögött, cöccögött, mocorgott. (És nem, sajnos nem azért, mert valami nagyobb és csodálatosabb projekten dolgoztam a háttérben – hacsak a tucatnyi Fallout4 karakterem virtuális szerelmi életét nem számítjuk ide.) Hol volt már az a csodálatos mindennapos írási rutin, amit egyébként a két évvel ezelőtti kihívástól kaptam!

Ehhez képest mi történt ezalatt a csaknem egy hónap alatt?

  1. hét. Nekivágtam egy történetnek, amiről azt hittem, hogy szeretni fogom írni. Utáltam.
  2. hét. Elvesztettem minden hitem és kiábrándult igás ló módjára húztam tovább a nanó regényem szekerét, míg végül feladtam. A kétségbeesésem legmélyebb pontján rájöttem, hogy anélkül, hogy észrevettem vagy különösebben értékeltem volna, visszakaptam azt a mindennapos írói rutint, ami az utóbbi fél évben távoli, abszurd fikció volt csak a számomra. Ez felszabadító érzés volt.
  3. hét. Úgy gondoltam, ennél nem is kell több. Söpörjük le az asztalt és kezdjük újra, lesz, ami lesz. Nem vártam magamtól többet, mint hogy az utolsó két hétben próbáljam megközelíteni az 50000 szavas álomhatárt annyira, amennyire csak lehet. És amikor azt mondom, hogy semmi többet, úgy is értem, hogy semmi többet. Az írás nem ment könnyebben non-fiction berkekben sem, mint amikor a regényemmel szenvedtem, csak nem utáltam annyira. Sem tartalmi, sem minőségi elvárásaim nem voltak. De tényleg. Egyáltalán nem. Ha most még nem hisztek nekem, hamarosan fogtok.
  4. hét. Valami történt. Nem olyan volt, mint egy klikk, hanem inkább, mint egy elnyújtott aha-élmény. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szószám helyett tartalmat generálok. Továbbra is minőségi elvárások nélkül. De a sok kritikán aluli vicik-vacak itt-ott elkezdett összegabalyodni, és egyre több ötlet ütötte fel a fejét a porban, ami többet ígért, mint hogy közelebb visz az 50000 szóhoz és ennyi. Ötletek voltak! Igazi ötletek.

img_2312

És itt tartunk most. Csaknem 20000 szóra a végétől, 32000 szóra az elejétől – vagy 55000 szóra, ha hozzávesszük azt a dicstelen 23000 szónyi szemetet az első két hétből… és biztosra vehetitek, hogy a célvonal előtt, ha másért nem, a magyar régió dicsőségére a nemzetközi szóháborúban, azért vissza fogom dobni azt a szómennyiséget a számlálóba.

De ezek, mint mondtam, csak számok.

Itt tartunk igazán: fél év ihlettelen szenvedés után ennyire volt szükség, 55000 szóra, három és fél hét makacs munkára, hogy az ötleteim listája átkígyózzon a következő évre, hogy már kicsit se féljek attól, hogy mivel töltöm ki a célvonalig hátralévő szakaszt, inkább csak attól, hogy fizikailag és időben (most és az elkövetkező hónapokban) lépést tudjak tartani az ötleteimmel. Csak azokkal, amik az elmúlt jó egy hétben keletkeztek!

És pontosan ez az, ami miatt annyira szeretem a novemberi (regény)írói kihívást, ahol csak egy szabály van (győzd le önmagad – minden más szabály opcionális): mert minden évben kitartóan emlékeztet rá, hogy a rutin és az ihlet nem egymást kizáró fogalmak.

Kezdődjön a móka!

És csak úgy mókaként, csak hogy lássátok, mit értek azalatt, hogy a “porból” bújtak elő az ötletek, hogy mit értünk mi, nanowrimósok azalatt, hogy az első kéziratnak (vagy bármilyen első verziónak) nem kell tökéletesnek lennie, csak meg kell születni, hogy mit értünk azalatt, hogy nincsenek minőségi, csak mennyiségi elvárások – most megosztok néhány gyöngyszemet ebből a hónapból. (Emlékeztetve mindenkit – magamat is –, hogy mennyire nívótlan volt ezeket a mondatokat képernyőre vetni, és mégis, minden egyes elgépelt szavukkal és minden bődületes baromságukkal hozzájárultak ahhoz a csodálatos élményhez, hogy fél év szenvedés után visszatértem az ihletett munka útjára.)

“Mondjuk kezdhetném azzal, ww-n kívül persze, hogy ezerszer elismétlem a bullet journalt angolos kiejtéssel. Jelenleg bulet zsurnálnak mondom, holott angolosan bulet dzsörnöl, kábé, magyar neve pedig nincs, úgyhogy jó lenne angolosan hivatkozni rá, ne legyek már én is olyan gázos gizda, aki lojströmnek mondja a lojhtturmot. Rád gondolok, kara benz, és ezt te is jól tudod.” *
___
* Egy kis fiktív dialóg, mert az mindig segít tovább lendíteni a beszélgetést önmagammal.

“És esetleg majd utána egy későbbi cikkben lehetne beszélni a nemtudommiről, képernyőt váltottam és elfeledkeztem róla, mit akartam ide írni. Alapfogalmak, heti rutin és folyamat (a heti rutin része ugye a folyamat), és utána a, és utána a… nem tudom. Komolyan. Utána a folyamatra aggatva a fogalmak, szóval a fenti táblázat?… rohadjak meg, ha tudom.” *
___
* Az word warok első számú szabálya: ha abbahagyod a gépelést, meghalsz. (Csak halandzsázz valamit.)

“Egy évem, nem az írás szerint
Ha ha, címet lopok az épp olvasás alatt álló könyvemből., az Egy dvem az írás szerint c. Könyvből. De nem ez nem az.”
*
___
* Ha-ha. :) Ha nincs ötleted, lopj. Az eredetiség túl van értékelve. A helyes írásjel használat is túl van értékelve. És ha nem figyel senki, használj szóközt ott is, ahol nem volna helye.

“Ebből a fogadalmakat fent érintettem, most jön a témák témája. (Hah.)” *
___
* Szóvicc, alákevert nevetéssel.

“A mit-ek mögött tedd fel a miért-eket is, hagyd, hogy a téma ne csak ágakat, de gyökereket is hajtson. (Hahh, de kurva jó hasonlat! És ez az enyém ám!)” *
___
* A fiktív dialógok mellett ne feledkezzünk el a belső monológokról sem. És persze ünnepeljük meg az apró győzelmeket is. Lehetőleg mindezt írásban.

“Hát hogy ezt aztán hogyan rendezzük most, az fogós kérdés.”
___
* … de a kérdéseknek ugyanúgy van itt helyük, mint a válaszoknak. :)

“Hm, na jó, ez tök jó, de nem érzem úgy, hogy közelebb jutottam volna az igazsághoz. :( Bele kellene nézni abba is, hogy Liz Gilbertnek milyen az az izébizé rendszere, amit ajánlott.” *
___
* De tényleg, komolyan, nem kell tökéletesnek lennie. A homályos foltokat majd tisztázzuk később.

“Oké, a helyzet az, hogy ez most megint nem annyira ötletelés, nem is annyira meta, hanem sokkal inkább nyígás.
Nem nagyon vagoyk jól. Csüggedt vagoyk, fáradt, nem törődöm magammal eleget, fáj a fejem, dehidratált vagyok. Így persze annyira nem szörnyen könnyű dolgozni.
Sehol nem állok a napi kvótámmal, és persze egyre gyűlik az a szószám, amit naponta meg kellene írnom, hogy esélyem legyen időre befejezni a nanowrimót. Jó, még másfél hét hátra van. Nem reménytelen semmi, de…
Amúgy maga a táblázat klassz.”
*
___
* De tényleg. Komolyan. Néha csak el kell kezdeni írni, bármit. Mert lehet, hogy a hetedik (vagy a tizenhetedik, vagy a nyolcvanhetedik) mondat közepén jön az a felvillanyozó gondolat, ami kirántja az embert az önsajnálatból, és amire felkiált: ez amúgy klassz! Ezzel el lehet kezdeni dolgozni!

Őszintén szólva az egész estémet tölthetném azzal, hogy a fentiekhez hasonló mókás részletek után kutatok a jegyzeteim közt és a saját soraim copy-paste-elésével gyarapítom a szószámomat, de azt hiszem, érzitek a lényeget.

[ENGLISH VERSION]

I planned to share a gag reel about my NaNoWriMo this year (sorry guys, the English version will lack the bloopers, they are much funnier in Hungarian, but trust me: I raised no expectations besides to keep the word counter spinning), but while wondering about it, I realized how grateful I am for this year’s NaNoWriMo experience, and I want to share it for sure.

Two years ago, somewhere in the middle of NaNoWriMo, I totally gave up the hope to write the novel I intended, and I started to just troll around, count in everything: emails, journal entries, blog posts, notes for blog posts, social media posts, comments… everything. The result? You’d think it was terrible (and it WAS terrible in a way), but the truth is, my blog lived for one and a half year from this experience, because I really learned how to sit down every day and just make up shit, no matter what, and the ideas will come. (Maybe they will come in one single so-so okay sentence in a page full of bullshit, but they will come.)

This zest lasted until the first months of this year, when I lost my job and I was stuck at home for a while. Sure I needed this period of rest, but it was a death sentence for my creativity, and especially for my writing routine. I was crying for a shake-up.

And then NaNoWriMo arrived.

Let’s see how it was going.

  • Week 1. I decided to work with my last year’s novel idea. I thought I will like it. I was hating it.
  • Week 2. I lost all my faith and hope. I kept working like a mule, hating every inch of my progress, until I gave up. On the deepest point of my self-pity, I realized that without noticing, I gained back my so much missed daily writing routine, just in two weeks. It was a liberating breeze, and I decided I’ve already recieved what I wanted from NaNoWriMo. Reaching 50k is not so important. It’s okay to trash everything and start again. The point is to keep writing, and do not hate every minute of it, if possible.
  • Week 3. Still not a fairy tale. I asked from myself nothing else but to keep writing and do not hate what I do, and this was everything I got from the start-over. It was still hard, a bit disappointing, and more or less hopeless, lacking the slightest aim for quality. The best it offered that I didn’t hate it.
  • Week 4. Something happened, but just like with my writing routine, I didn’t notice when. I was starting to have ideas. Real ideas. Somehow the itsy-bitsy wires in the giant pile of bullshit that I was generating to keep my word count raising, started to connect one another, and my ideas started to multiply.

And here we are now. At the moment I’m writing this text (on Saturday evening, 26th day of the challenge, 10 days after trashing all my previous progress), I’m roughly 20k away from the end, but I’m not worried anymore about how I will reach 50k. I could fill another 50k with my ideas. I’m worried about how I will keep track of all my ideas, generated just in these last few days, and how I will summon the time to take care of them properly in the next months.

But in the middle of all this worry, I’m unspeakably thankful. This is why I love NaNoWriMo, this is the miracle of National Novel Writing Month (the word “novel” crossed, because, you know, NaNoWriMo has only one true rule: race against yourself – every other rule is really just an option). It took me just roughly 3 weeks and (not forgetting about that crappy and failed dystopian sci-fi draft) 55k words to gain back not just my since-long missing writing routine, but the faith in my work.

Thank you NaNoWriMo, and thank you everyone who took place in it, little or big! I love you all. xxx

Hálás… szerda #228

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Hálás… a manóba is, hát hogy nem tudom eltalálni azt a hétfőt! :D

No de tényleg, amiért hálás vagyok:

♥ a heti hálanapért – még ha igencsak vándornap is lett mostanában :) ♥ kiolvastam a Getting Things Done könyvet! (remélhetőleg további GTD cikkek is érkeznek majd ♥ újjab kütyüim és kacatjaim érkeztek ebayről ♥ a kiskutyámért, aki csodálatos lábmelegítő, kanapédísz, relaxációs CD (a horkolós hangokat nagyon jól tudja, nagyon meggnyugtató) és összességében is egy kis csoda ♥ a soproni wrimókért és a jó hangulatú mini write-inekért ♥ Elizabeth Gilbert Big Magic c. könyvéért, a felemelő gondolatokért, és az apró ötletekért – azt hiszem, beizzítok egy kartotékkártyás rendszert itthon! ♥ a mozgalmas napokért ♥ azért, hogy újra pörög a nanós szószámlálóm (és igen, ez is beleszámít :)) ♥ hosszú hetek kitartó takarítása meghozta az eredményét: több mint 400 jegyzettől szabadultam meg (2004-es volt a legrégebbi!) és kiürítettem a Notes alkalmazásomat, hogy teret adjon az új ötleteknek ♥ … és a csodákért, amiket a jegyzeteim közt találtam! (volt köztük pár álomnapló is, amikről esküszöm, fogalmam sincs, mi a fenét akartam velük mondani XD) ♥ a tartalék kis naplómért – mert ahogy Gretchen Rubin mondta, engedd meg magadnak a luxust, hogy legyen otthon egy üres polcod, csak úgy (vagy egy üres naplód, csak úgy ;)) ♥ a hétvégén megnéztük Petivel a Star Trek: Beyondot ♥ (aaww, gyönyörű megemlékezés Leonard Nimoyról, a jó öreg Mr. Spockról ♥♥♥)

Ti miért vagytok hálásak?


[ENGLISH VERSION]

Grah, I am not happy that I can’t hit that damn Monday with my Monday Gratitude articles lately!…

But on the other hand, I’m grateful for:

♥ having a weekly gratitude arcticle – more or less in the same time :) ♥ I finished Getting Things Done by David Allen (and I hope /but really just hope/ to share more GTD themed articles in the future ♥ little stuff from ebay ♥ the local wrimos and the write-ins in the nerby town ♥ my nano wordcount counting again (and yes, this article counts too ;)) ♥ Big Magic by Elizabeth Gilbert, with nice thoughts and ideas – I have to start an index cards system! ♥ my little dog who is an amusement center, offerint warmth, cuddles and relaxing noises (his snoring is the best meditation soundtrack) ♥ getting rid of two years worth of notes from my Notes app (there were funny stuff and great ideas in there, starting in 2004, and I swear I wasn’t able to figure out some of my dream notes :D) ♥ an empty notebook waiting in the line to be my next pocket-sized bullet journal ♥ watching Star Trek: Beyond with my husband on the weekend ♥ (amazing tribute to old Leonard Nimoy, the good old Mr. Spock, bless him ♥♥♥)

What are you grateful for?

Hálás… kedd #227

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Amiért hálás vagyok:

♥ egy hééét szabadság, mmm ♥ … és hogy nem tragédia, hogy letelt ♥ jó hangulatú és érdekes szakmai programok ♥ … és újra itthon lenni a kis otthonom és a kis családom melegében ♥ leesett az első hó ♥ kuckózás a kecvenc sarkomban ♥ NaNoWriMo write-ineke Sopronban – a helyi csapat idén sem lustálkodik ♥ naplózás és ötletelés ♥ GTD akcióban – és hogy a “bárhol” teendőlistámnak hála, az anyósülésen zötykölődve is tudok hasznos lenni ♥

Ti miért vagytok hálásak?

I am grateful for:

♥ one week off! ♥ … and that it’s not a tragedy to go back to work ♥ exciting training program at work ♥ … and after that, arriving home again to the warmth of my tiny little house and tiny little family ♥ the first snowfall ♥ sitting in my favorite nook ♥ local write-ins – the local team of Sopron is vivid again ♥ journaling and brainstorming ♥ finding new ways to track my productivity ♥ being productive with GTD and finding the little time slots and opportunities with the “everywhere” context-based todo list ♥

What are you grateful for?

Hálás… szerda #226

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Amiért hálás vagyok:

♥ hogy a számtalan ijesztő helyzet, ami felmerült az elmúlt napokban, mind jól végződött ♥ hogy mindenki rendben hazatért ♥ a szabadnapjaimért, amik megengedik, hogy elveszítsem a fonalat, mikor is van hétfő… (bocsánat a megkésett posztért, egy kicsit tényleg összejöttek a dolgok) ♥ a nanowrimós hullámvasútért – és hogy ennyivel is bölcsebbek lettünk: a szabadidő mennyiségétől egyáltalán nem függ, hogy mennyire viselem nehezen a novembert :P ♥ a férjem ruháit viselni, ha instant ölelésre van szükségem ♥ a lazításért ♥ a Big Magic könyvért ♥ Dióért és a kuckózásért ♥ a nanowrimós közösségért ♥

Ti miért vagytok hálásak?


I am grateful for:

♥ everyone being at home safe and sound – these few days had a few risky moments for the family (also, sorry for the delay of the regular Monday topic), but everyone got home in one piece ♥ my days off from work ♥ starting nanowrimo – and finally learning that the amount of free time has nothing to do with the usual nanowrimo panic :P ♥ slowing down and being lazy ♥ wearing my husband’s clothes when I feel like I could use an instant hug ♥ the Big Magic book ♥ my dog and being cuddly with him ♥ the nanowrimo community ♥

What you are grateful for?

Hálás hétfő #225


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Amiért hálás vagyok:

♥ a NaNoWriMo kezdődő nyüzsgéséért – kick-off Sopronban, prep és visszaszámlálás chaten, fórumozás, vázlatozás, tervezés, készülődés, a sztorimmal álmodás… várunk, november! ♥ megszereztem a Big Magic c. könyvet Elizabeth Gilberttől – jaj de rég szerettem volna, és most végre így alakult ♥ #BadassWomenChallenge instagramon – kellett egy kis idő, míg megszoktam az új formát, de most már nagyon élvezem megint ♥ újra selfie-zésért – valahogy nem voltam kibékülve mostanság a fizimiskámmal, úgyhogy épp ideje újra elkezdeni fotózni… kamera, mosoly, katt! ♥ a finom zöldteáért a Kasléder teaházból ♥ a nem-is-olyan-rosszul sikerült serpenyős linzerért ♥ a mandalaszínezésért ♥ Dióért, aki itt horkol a lábamnál ♥ Petiért, aki mindig támogat, még a nanós regényemhez is ötletel velem ♥

Ti miért vagytok hálásak?


[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ the days before NaNoWriMo – kick-off in my hometown, prep and countdown on chat, the region forum coming alive, plotting, brainstorming, waiting, dreaming about my story… hey there, November! ♥ I crossed of from my wishlist the Big Magic book by Elizabeth Gilbert, finally! ♥ the #BadassWomenChallenge on Instagram – I was struggling a bit with the new format, but I found my voice again, and I’m so happy I can share badass women from my country too ♥ taking selfies again – I wasn’t really okay with my face lately, so it’s really time to start a selfie series again… cheese! ♥ delicious green tea mix from the Kasléder teahouse in Sopron, where we came together for the local kick-off ♥ the not-really-delicios but also not-so-bad cookies I made in a frying pan :D ♥ coloring my old mandala and trying out a new project ♥ doggy snoring at my feet on the couch ♥ my husband always supporting me, even if I need help for brainstorming for my nanovel ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #224


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


*… akarom mondani, hálás… kedd! /o\

Amiért hálás vagyok:

♥ Dióért, aki még mindig puha, kicsi, bolond és hűséges ♥ Petiért, aki még mindig bolond és hűséges :) ♥ azért, hogy a megfázás csak kering körülöttem, de nem tud igazán lecsapni (tömöm a vitaminokat ezerrel, ha más nem, legalább ezt megvalósítottam a nagy étrendváltásomból :D) ♥ a házi kosztért ♥ a lusta hétvégéért, a pizsamanapokért, a hosszú délelőttökért ♥ beköltöztem az új naplómba, és egyre jobban megtalálom a stílusomat a papíralapú naplózásban is (és ez távolról sem hasonlít a “kedves naplóm”-ra :)) ♥ nyakunkon a november és a NaNoWriMo – idén is egy izgalmas katasztrófa lesz ez a hónap ♥ ma arra gondoltam, bárcsak az egy évvel ezelőtti önmagam láthatná a novemberi időbeosztásomat, odavolna a gyönyörűségtől ♥ a szépséges napsütéses napokért ♥ a ködös reggelekért ♥ hogy a filofaxom új “nyugdíjas” munkát kapott, mint GTD projektfüzet – egyelőre a heti szeánszoknál segédkezik, de később talán több feladatot is bízok rá ♥

Ti miért vagytok hálásak?


I am grateful for:

♥ my little dog, Dió (as Walnut in Hungarian ;)), who is still small, soft, nutty and loyal ♥ my husband who is still nutty and loyal :) ♥ not getting the cold – I’m not very good with my new diet but at least those vitamins do something :P ♥ home-made food (nah, not by me, but both of our families support us with delicious food ;)) ♥ the lazy weekend, the pajamas days, the long mornings ♥ opening my new journal and more and more finding myself in journaling on paper (and not at all in “dear diary” style :)) ♥ November and NaNoWriMo is around the corner – I’m pretty sure it will be a disaster again, but a fun and exciting disaster ♥ wondering about how would my one-year-ago self feel if she’d see my schedule for this November – she would be unbelievably happy ♥ the wonderful sunshiny autumn days ♥ the foggy mornings ♥ giving a new “part-time” job to my old ringbound planner as a GTD project book ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #223


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Amiért hálás vagyok:

♥ a több mint 1000 követőmért Facebookon! (woah! mikor történt ez? köszönöm!) ♥ a pozitív visszajelzésekért, amiket itt, ott, amott és a bullet journalosok zárt fb csoportjában kaptam – egy-két kommentet szó szerint megkönnyeztem ♥ a családozásért (és ezalatt nemcsak az állatkákat értem, bár ők másztak bele legindiszkrétebben a tányéromba ebéd közben, ez tény :)) ♥ a nagybevásárlásért és a telefonos autós segítségért, amit hozzá kaptunk ♥ az alkotásért – jól sikerültek a mandaláim, Peti segített belőlük laminált elválasztó lapot készíteni, és még az is lehet, hogy GTD projektmappaként új munkát kap a filofaxom ♥ a #BadassWomenChallenge-ért – nem vagyok túl aktív mostanában, de neki köszönhetően ma a fejemben végtelen lejátszásra került a Ha én rózsa volnék ♥ a borsóleves-dömpingért, mmm ♥ a jó hangulatú staff meetingért ♥ hogy újra igyekszem meghonosítani – a rohanós hétköznapokon is – a miracle morning rutint a napjaimban ♥ hogy elkezdtem készül(get-get-get)ni a nanowrimóra (de azért be kell most már látnom, nem vagyok #teamplanner :D ♥ Petiért, akivel néha olyanok vagyunk, mint a rossz gyerekek :) ♥

Ti miért vagytok hálásak?


Hey there! :) For those who are new around here, “hálás hétfő” (“grateful Monday”) is my recurring topic on every Monday (okay… sometimes on Tuesdays :)) where I collect a gratitude list of my itsy-bitsy things, reflecting the past week – I didn’t skip one week since I started my blog back in 2012. You are free and welcome to join me and share what you are thankful for on this Monday!

I am thankful for:

♥ my 1000+ follower on Facebook – woah, I don’t know when this happened! ♥ the positive feedback on my attempt to blog in English – some of the comments folks shared  not only  here, but on Instagram and the Bullet Journal Junkies fb group literally made me sob ♥ meeting with my family (including not only my dad and my sister, but my sisfurs and furbrothers :)) ♥ the big grocery shopping trip and the support that made it happen (we don’t own a car with my husband and we live relatively far from town, so without the hep of our families, big shopping trips would be problematic) ♥ being creative – drawing mandalas, and with the help of my husband making them dividers to my old ringbound planner ♥ the #BadassWomenChallenge and the nostalgic afternoon today, thanks for it ♥ homemade vegetable soup every day ♥ cheerful staff meeting today ♥ experimenting with the miracle morning routine also on my busy workday mornings ♥ baby steps in nanowrimo prep (but I have to admit even to myself that I’m still not #teamplanner :D) ♥ my husband and being naughty kids with him :) ♥

What are you thankful for?

P.S: this is not the scheduled post I promised – I write these gratitude lists always freshly on Mondays (… or Tuesdays :))