Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Reklámok

A könnyedség éve (haha!… hát persze) – The year of ease (lol!… nope)

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de egy kicsit csend lett itt a blogon az utóbbi… izé… egy évben? Kettő? ‘:D

Nem szeretnék most bővebben írni arról, hogy miért (hosszú is lenne meg nem is nagyon akarok :)), de a rövid válaszom: nem történt semmi különös. Nem írtam könyvet, nem költöztem az Északi-sarkra vagy egy titkos katonai Hold-bázisra, nem küzdöttem rákkal és a rák ellenszerét sem találtam fel.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tavaly év végén az év szavává az “ease”-t, a könnyedséget választottam. Egyszerűen sorra vettem mindazt, ami az utóbbi években történt: meghalt anyukám, a gyászidőszakom mellett, ami folyamatos odafigyelést és lelki munkát igényelt, dolgoztam, tanultam, elvégeztem a főiskolát, kétszer váltottam munkahelyet (ebből az egyik egy több mint egy éven át húzódó nagyon stresszes időszak eredményeképp történt, ahol folyamatos lelki nyomás alatt tartottak minket és a “mit hoz a holnap” stressz rányomta a bélyegét minden munkanapunkra), Petivel elindítottuk a saját életünket (összeházasodtunk, építkeztünk, költöztünk, kutyát vállaltunk), beindítottam a blogom, megírtam többszáz blogbejegyzést, mellette azért a háttérben nagyjából ennyi rövid történetet is, mindezt úgy, hogy az írást kiskanállal kellett benyomnom az időbeosztásomba. Nagyon intenzív néhány év volt, és úgy éreztem, most, hogy minden külső körülmény adott, igazán, de tényleg, rohadtul megérdemlek egy évet a könnyedség jegyében.

És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezt az évet egy csendes sarokban, békés mosollyal az arcomon meditálva töltöttem. XD De nem. Nem lehettem volna ennél sokkal naivabb, ugyanakkor nem lehetett volna ennél találóbb melléfogásom, amikor az év mottójává a könnyedséget választottam. Amikor ugyanis elkezdtem nagyszabású nagytakarítást tartani az életemben és végre kiszórtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy a könnyeden élt életem útjában áll, és még mindig tele voltam akadályokkal, akkor bizony szembe kellett néznem a nem kellemes ténnyel, hogy az akadályok bennem vannak, és onnan nem olyan könnyű kiszórni őket…

Úgyhogy röviden és tömören, ez az év a belső munka éve volt, ami a jövőben is folytatódik. De hogy hová tűntek az írásaim? Hiszen ez az egész blog nem másból született, mint egy hasonló, intenzív belső munkával töltött időszakomból: a gyászidőszakomból.

Rossz hír: valahol időközben rájöttem, hogy az írás (a blogolás és a történetírás is) nem egyszerűen szívós túlélői és az ép elmém megőrzésének eszközei voltak az agyonhajszolt időszakokban, hanem egyenes ági termékei a stressznek és a rohanásnak.

Jó hír: dolgozom az ügyön. :D Az írás az életem része, mondhatnám, hogy azóta, hogy írni tudok, de valójában még régebben (emlékszem egy versre, amit óvodás koromban fabrikáltam, és arra gondoltam, hogy bárcsak már tudnék írni, mint a nagyok, akkor ezt most leírhatnám), és nem fogok választani az írás és a nyugodt, kiegyensúlyozott élet között, csak kell még egy kis idő, hogy kifundáljam ezt az egészet.

Hogyan tovább a Kincsesfüzettel?

Őszintén? A fene tudja. Nem akarok most nagy bejelentéseket, elhatározásokat, elköteleződéseket tenni. (A legutóbbi sem hozott nagy eredményeket – emlékszem ám még a NaNoWriMo utáni mámoros “már nem aggódom, lesz-e mit írnom a következő hónapokban” nagy ujjongásomra.) Épp a napokban olvastam Dóri hasonló bejegyzését arról, hogyan készül visszatérni több hónap blogtalanság után.

Mostanában már nem szorítottam a háttérbe a blogos gondolataimat, és elkezdett azon járni az agyam, hogyan hozzam vissza az egészet a hanyatlásból. Mert persze hiányzott. Úgyhogy először elmondom, mit találtam ki: visszatérek az gyökerekhez, a Daily Dorothy előtti időkbe, amik csak ad-hoc írtam bejegyzéseket, és egyáltalán nem érdekelt, hogy olvasnak-e vagy sem (hé, volt olyan, hogy egy évig írtam anélkül, hogy lett volna olvasóm – vagy legalábbis olyan olvasóm, aki valamilyen formában érezteti a jelenlétét -, és tök jól elvoltam). Semmi stressz, csak az írás öröme. Egy hely, ahol leírhatom, mit gondolok az engem foglalkoztató témákról. Megmutathatom, ami éppen tetszik. Összegezhetem a tapasztalataimat. Ez eddig is így volt, nem? Dehogy nem! Ami változik, az a rendszeresség, a változatosságra való törekvés, és a mindent-egyszerre-és-most akarok hozzáállás nyugdíjazása. Mit szóltok hozzá? :) – Daily Dorothy: Próbáld meg egyszerűbben

Bár nálam, mint mondtam, nem az volt az elsődleges gond, hogy túlterheltem magam elvárásokkal, hogy milyennek kell, nem kell, illik, szabad lennie egy jó blognak (bár igyekeztem tartalmas, összeszedett, hasznos cikkeket generálni, ahhoz képest, hogy például az elején egy idézetet esetleg egy egysoros hozzáfűzéssel is bejegyzésnek számítottam, míg aztán már nem is volt bejegyzés az, amin nem dolgoztam napokig), de arra gondoltam, nem árthat, ha felveszem a bloggal kapcsolatban a mélytengeri b*szik rája pózt. (Ismeritek a viccet? – Mi az, a tenger fenekén él, és rohadtul nem érdekli a dolog? – Mélytengeri b*szik rája.)

Így nem tudom, mi várható a blogon. Ha úgy érzem, van mondandóm, írok. (Akkor is, ha nem tudok belőle összeállítani egy összeszedett, több alpontos, jól kifejtett és többfelől alátámasztott gondolatmenetet.) Ha úgy érzem, nincs, nem szorongok miatta. (Haaaaaahhhhaaahhhahhhahah, oké, szóval igyekszem nem szorongani miatta.) Ha valami nem vág a blog témájába ¯\_(ツ)_/¯, az sem fog visszatartani. Ha nem lesz konzisztens a stílusom, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem lesz konzisztens a blog stílusa, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem találom a megfelelő végszót vagy végkövetkeztetést, akkor úgy fogom lezárni a bejegyzéseket… mint ezt most. :D

Angolul beszélők görgessenek le, a bejegyzés végén megosztom az új kedvenc youtube-osom, Riccardo érzelemdús videóját “Gondolataim a közösségi médiáról, avagy a p*csába az összehasonlítgatással” címmel. ;)

ENGLISH VERSION

Hey everyone! So you (yes, I mean you, my imaginary English speaking reader :D) probably don’t follow me for so long, but my good old Hungarian readers (yes, my imaginary Hungarian readers, plus those three or four who really read my blog :D) were able to notice that I’ve gone pretty quiet in the last… one year?… two?…

I won’t share the long story (first, because it’s long, and second, because I don’t really want to :)), but the short answer is: nothing really happened. I didn’t write a book (as some suspected), didn’t move to the Arctic or the Moon, I didn’t fight cancer or found the cure of cancer. I did have major life changes, but they were planned and awaited ones… with non-planned side-effects, frankly.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Last year, when I decided to choose a word for this year, I went through all the stuff that happened to me in the recent years. It was rough: my mom died, and while grieving was an all consuming and life transforming experience itself, I worked in full-time, studied at college part-time, I was fired twice (before the first, we spent with my group one year in stress every day, knowing that the day will come, when we all, young and old, will be suddenly fired at one point, we just didn’t know when, and it was pretty exhausting), we built our “adult life” with my now-husband (we got married, we built a new home and moved in, we got a dog), I started my blog while still writing fiction, so I wrote hundreds of articles and short stories in total, while I had to push my writing sections into my rushed schedule. So I was like, okay, we worked hard to create a more peaceful, slower, more quiet life, it’s time to enjoy, I f*cking deserve it.

And I have to laugh so hard when I think back to that naive young woman who thought this year will be full of smile and ease and lightness. No, no, don’t worry, as I said, there was no catastrophe. Right the opposite. I had everything to have an easy, peacful life – except inner peace and ease. I could no longer blame it on my circumstances, so I hade to face it: the call is coming from inside the house…

Bad news: somewhere along the way I realized that all along the years, I was wrong about my creativity – it didn’t barely survived in my stressful life, while served as my trustworthy safety valve, keeping me sane… it was the direct product of my stressful circumstances. When they were gone, I was left alone in silence.

Good news: I love writing, it is part of my life since my preschool years, and I won’t let it slip out of my life, or choose between a peaceful, slow paced life and writing. I’m learning, I’m doing intense inner work, I will find a way.

What now with my blog?

Short answer: I don’t really care right now.

I started to hear my inner voice again, and I considered it as a good sign and decided to honor it with a blog post. I will happily do it any time when it happens again. But I won’t do big announcements or promises. I try to… you know… take it easy. ‘:D

If I have an idea, but it wouldn’t worth a long, detailed article, just a quick, few lines one? ¯\_(ツ)_/¯ (I will share a few lines one then.) If I have no ideas for another months? ¯\_(ツ)_/¯ (I’d say I won’t stress about it, but lol, okay, let’s be honest: I will try not to.) If a topic doesn’t fit the blog’s profile? ¯\_(ツ)_/¯ If my writing style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If the blog’s style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If I won’t have the time or mood to fumble with English translation? ¯\_(ツ)_/¯ (Google translator is your friend, my dear, dear imaginary English reader.) If I don’t know, how to properly finish a blogpost, like right now?… ¯\_(ツ)_/¯

So, let’s hear the opinion of my newest Youtube favorite, Riccardo, on “Social media – F*ck the comparison game”. ;)

Hálás hétfő #239 – I am grateful for… #239

Snapseed

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ a falmászásért ♥ a kényelmes nyári nadrágokért ♥ a viselhető melegért ♥ az egészségemért ♥ az új fülbevalóimért ♥ a félelmetes, de lenyűgöző látványért, ahogy a vihar sarki fényekként villódzó villámokkal közeleg ♥ … és hogy károk nélkül vonult el ♥ a jógáért ♥ azért, hogy a Sparban elkérték a személyimet – több mint tizennégy évvel becsülve alul a koromat ♥ Dió új frizurájáért ♥ a bullet journalért és az apró dolgokért, amiket a segítségével önmagamért tudok tenni nap mint nap ♥ az olvasmányélményekért ♥ hogy ismét szerencsém volt egy nyereményjátékon ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ wall climbing ♥ comfy summer pants ♥ the not too hot days of summer ♥ my healthy body ♥ my new earrings ♥ the breathtaking view as the storm is coming, with soundless, neverending lightning, like the northern lights ♥ … and that it left without causing us any bigger harm ♥ doing yoga ♥ while grocery shopping, they asked for my ID to see if I’m old enough to buy alcohol – guessing me 14 and a half years younger than my actual age ♥ Dió’s new haircut ♥ my bullet journal that helps me to do little things for myself every day ♥ reading ♥ winning on a giveaway again ♥

What are you grateful for?

Hálás… kedd #238: blogszülinap! – I am grateful for… #238

 

Snapseed

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ ma öt éves a Kincsesfüzet blog! ♥ a rengeteg dologért, amit az elmúlt öt év során tanultam, a blogon keresztül vagy a blogért ♥ az emberekért, akiket megismertem ♥ a sikerélményekért, amikhez a blog által jutottam ♥ hogy egy új színtéren próbálhattam ki magam ♥ hogy rengeteget tanultam magamról ♥ az olvasóimért ♥ a nyüzsgő instagramos közösségért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ my blog, that is 5 years old today! ♥ the many things I learned in the last five years, through or for my blog ♥ people I got to know in this time ♥ the achievements I gained through blogging ♥ that I was able to try and show myself in a completely new territory when I started blogging ♥ learning so much about myself ♥ for my readers ♥ the amazing instagram community ♥

What are you grateful for?

Hálás… majdnem hétfő #237 – I am grateful for #237

🇭🇺 Meg sem merem nézni, mikor írtam utoljára hálás hétfőt… De igyekszem visszatérni, mert minél kevesebb indíttatásom van hálalistát írni, annál fontosabb, hogy megtegyem.

Snapseed

Amiért hálás vagyok:

♥ hogy felfedeztem a szövegszerkesztés funkciót a snapseed alkalmazásban (beszáll valaki a “keresd a jeleket a képen” játékba?… :D) ♥ Petiért és az odaadó támogatásáért ♥ Dióért, aki kedves, puha, és pont olyan bolond, mint mi vagyunk ♥ az otthonunkért, különösen az új csendes szobámért, és a teraszunkért, aminek a meleg kövein olyan jó ücsörögni ♥ az esőért ♥ a festős workshopért és a képért, ami hamarosan a csendes szobám falát díszíti majd ♥ a hétköznapian csodálatos környékért, ahol élek ♥ a mókás sebekért, amiket szereztem, mert azt örökítik meg, hogy kölyökkutyákkal játszom és rollerrel rovom a várost ♥ a délutáni szundiért ♥ a jógáért és meditációért, amik úgy felvillanyoztak tegnap ♥ azért, hogy a testem egészséges és fiatal ♥ hogy biztonságban élek ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I don’t even dare to flip back and check the last time I shared a gratitude list here. I try to be more consistent tho, because the less I feel like writing one, the more I actually need one.

So, I am grateful for:

♥ finding the “add text” function in the snapseed app – can you spot the clues?… :D ♥ for my husband, Peti and his compassionate support ♥ our little dog, Dió, who is sweet, soft, and just as silly as we are ♥ our home, especially my new meditation room and the patio where I sit right now, on the warm tiles ♥ the rain ♥ the painting workshop and the painting that will hang on the wall in my meditation room ♥ the ordinarily beautiful small town and region where we live ♥ the funny wounds that I got as proofs of me playing with wilde puppies and rocking my scooter in town ♥ afternoon naps ♥ yoga and meditation that energized me yesterday ♥ my young and healthy body ♥ living in safety ♥

What are you grateful for?

Levendulaszüret Eszterházán

🇭🇺 Remekül indult ez a hét, tegnap levendulát szedni jártam Fertődön az Esterházy-kastély levendulakertjében. Persze fotóztam is. :) (A képekre kattintva megnyithatóak Deviantarton nagyobb formában! ;))

Holnap még elérhető a program, információk itt: Eszterhaza.hu

🇬🇧 I was on a lavender harvest and took a few photos, let’s click on them to see the big ones on Deviantart! ;)

 


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt


Lavender harvest
by kincsesfuzet on DeviantArt

Hálás hétfő #236

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ az év első epreiért – még elég kockázatos üzlet, de megérte :) ♥ a nőnapi meglepetésekért és a nőnapi olvasmányokért ♥ a #BadassWomenChallenge-ért ♥ Dióért, aki mindig jó társaság ♥ Petiért, aki mindig segít és mindig dráma-mentes ♥ az új kis naplómért ♥ újra elővenni a Big Magicet (és telespammelni mindenki feedjét az idézetekkel :)) ♥ azért, hogy a tavasz adott már egy-két sneak-peeket abból, amire készül (még ha ma például pont mínusz fokokban indultam is el itthonról…) ♥ Boho Berry nyomtathatóiért – a “hálás vagyok” oldal hamarosan a bullet journalomban figyel majd ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ the first strawberries of the year – they are risky, but worth the risk :) ♥ both the sweets and the thoughtful reads on women’s day ♥ for the #BadassWomenChallenge ♥ for my little dog, Dió, who is always a great company ♥ for my husband, Peti, who always offers drama-free support and solutions ♥ my new little journal ♥ re-browsing Elizabeth Gilbert’s Big Magic and continue collecting quotes on moly.hu (the Hungarian Goodreads) ♥ little sneak-peeks of spring (even tho the temperature was below zero today when I left the house…) ♥ Boho Berry’s printables – I was not content with my monthly memories page in my collections bullet journal, so her gratitude page will replace it ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #235

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ újra blog, újra hálás hétfő ♥ Dióért ♥ … és hogy holnap megszabadulunk attól a borzalmas bundától :) ♥ a reményteli hírekért ♥ azért, hogy Petivel csapat vagyunk ♥ a napsütésért, a meleg napokért ♥ hogy nem kell dideregni a buszmegállóban ♥ az olvasmányokért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ blogging again, writing gratitude list again ♥ my little dog, Dió ♥ … and that tomorrow we will finally get rid of his horrible fur :P ♥ hopeful news after the bad ones ♥ being a team with my husband ♥ the warm and sunshiny days ♥ … and that I don’t have to be cold while waiting for the bus ♥ reading ♥

What are you grateful for?

Hálás… szerda #234

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Amiért hálás vagyok:

♥ a téli mesevilágért, amiben néhány napig részünk volt ♥ … de hólapátolás nélkül :) ♥ a csendes, kuckózós Szilveszterért ♥ az új kanapénkért ♥ a régi-új kihívásokért ♥ a workshopra készülésért ♥ ;) ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ the winter wonderland we enjoyed for a few days, but without the mess of the snowstorms ♥ the calm and cuddly new year’s eve ♥ or new couch ♥ the old and rebooted challenges ♥ preparing for bullet journal workshop ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #233

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Amiért hálás vagyok:

♥ a karácsonyi hétvégéért, ami reflektálásra, elmerülésre, feltöltődésre, szöszmötölésre is adott lehetőséget amellett, hogy családot látogattunk, és kikszeltünk minden karácsonyi hagyományt (ami nagyjából a sokáig alvásból, a karácsonyi zenékből és a fadíszítésből áll a mi házunk táján) ♥ az ajándékokért és az ajándékozásért ♥ a fejhallgatóért, ami életmentő a karácsonyi helyközi buszon ;P ♥ hogy megtaláltam az év szavát 2017-re – EASE – “csak könnyedén!” ♥ az évzáró közös reggelizésért a munkatársaimmal ♥ a kókuszolajért – a hajamra kenhetem ;P ♥ kiolvastam még egy Hawking könyvet ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ the holiday weekend and having enough time not just visiting the families, but reflecting, looking forward, relaxing, and checking off every christmas tradigion (the list is not too long around here: sleeping in, decorating the christmas tree and listening to christmas music) ♥ gifts and gifting ♥ my headphones saving my life on the interurban bus ride again while traveling to visit my family ;P ♥ finding my word for the year 2017 – EASE ♥ going for year-end bruch with my coworkers ♥ coconut oil and its effects on my hair ♥ finishing another Hawking-book ♥

What are you grateful for?