Mostanság láttam, hallgattam, olvastam — 2019 június

Mariann könyves blogjának havonta visszatérő rovata megihletett, és ugyan nekem nincs akkor étvagyam a könyvek terén, azért arra gondoltam, csak összegyűjtöm, mit olvastam, néztem, hallgattam az elmúlt hónapban.

Könyvek, amiket kiolvastam:

Könyvek, amiket elkezdtem, de félbemaradtam / folyamatban vagyok velük:

 

View this post on Instagram

🇬🇧 I knew I want to read this book when I first saw the title. I had no idea what is it about but I knew it is for me. Now it came to me through a borrowing chain (I was waiting a month to get a word from the original owner that it is okay to pass it forward to me 😅). 💚🌱 @arundhati_roy_official_ig #thegodofsmallthings 🇭🇺 Már akkor tudtam, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet, amikor még csak a címét láttam és semmi mást róla. Most “utazó könyvként” elérkezett hozzám. 💚🌱 (És két kihívásra is be tudom húzni Molyon: női író, és még nem volt ázsiai jelöltem a saját Hat könyv, hat kontinens kihívásomhoz. 😅😉) #ArundhatiRoy #AzApróDolgokIstene

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ami a sorozatokat illeti, Petivel megnéztük az HBO Chernobyl sorozatát, John Oliver heti politikai humor műsorát folyamatosan követjük, és elkezdtem nézni A szolgálólány meséjének friss, harmadik évadát is.

Ezen kívül, bár a nyári Vipassana elvonulásra sajnos nem fogadták be a jelentkezésemet, a Vipassana meditációról szóló filmre viszont végre sort kerítettem.

Júniusban jelent meg Elizabeth Gilbert új könyve, a City of Girls, ezt promózva a könyv születésének egyik kulcseleméről, a gyász és a kreativitás kapcsolatáról is nagyon sokat beszél a könyvturnéján. Ezért őt is igyekeztem elcsípni itt-ott, például Oprah podcastjában vagy Marie Forleo Youtube csatornáján.

A számomra kedves Youtube-páros, Conor McMillen és Brittany Tailor babája megszületett május végén (pont a nagymamám születésnapján), így az ő csatornáikon (az alternatív/autentikus kapcsolatokkal foglalkozón és az életmódos/családi csatornájukon egyaránt) elsősorban babás-életmódos videókat néztem.

Youtube-on ezen kívül leginkább az As/Is életmód csatorna, a What If szórakoztató-ismeretterjesztő csatorna és Trevor Noah (Comedy Central) frisseit követtem, valamint Boho Berry is visszatért! Ó és elkezdett foglalkoztatni az IFS (Internal Family Systems) terápia, ezért néztem néhány riportot Dick Schwartz-cal a téma kapcsán.

A podcastok sorában elkezdtem még hallgatni Bill Nye Science Rules! podcastját, de (részben Bill stílusa miatt, amit néha jobb csak apró részletekben fogyasztani, nekem legalábbis) csak lassacskán haladok vele.

A blogok most kicsit háttérbe szorultak nálam, de azért Austin Kleon blogján a fél szememet rajta tartom.

Nos, nagyjából ezeket fogyasztottam júniusban.

Nektek mi volt a kedvenc olvasmányotok, csatornátok, vagy egyéb szellemi táplálékforrásotok az elmúlt hónapban?

Reklámok

Még 100 dolog, ami boldoggá tett

Kicsit megkésve hozom ezt a listát, de a hála sosem jön rossz időben, nem igaz? ;)

100 dolog, ami boldoggá tett 2019 tavaszán:

1. Megjött a hiperszuper új hátizsákom! https://www.instagram.com/p/Buq5oOBAaqK/

View this post on Instagram

🇬🇧 Oh my goodness, I’m in LOVE. I ordered two backpacks on Valentine’s Day from Etsy, one for me, one for a sweet friend, and they arrived today and… ahh! It’s from a family business, and it’s actually a 3in1 backpack & handbag & cross body bag. It has like a dozen of inner pouches, it’s personalized and it even cares for my keychain AND it’s even matching my new thai pants I bought in Amsterdam. I’m just exploding from joy. 🇭🇺 Ahhhh mindjárt itt pusztulok meg a gyönyörűségtől! Valentin napon rendeltem két hátizsákot Etsyről, egyet magamnak, egyet Petra barátnőmnek, és ma megérkeztek! Kombinálható (hátizsák, kézi- és válltáska igény szerint), csupazsebes, kulcstartós, monogramos, és még az új thai nacimhoz is megy, amit Amszterdamban vettem. Teljes a boldogság.

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

2. Láma Ole buddhista “tuti tippjei”
3. A lány, aki felhajtott szárú nadrágban és borotválatlan lábbal utazott mellettem a buszon — nagyon üdítő látvány volt
4. A mikulásvirág csonkjaim (tömegével mentettem őket az akciós pultról karácsony előtt, és borzalmasan néznek ki, de küzdenek a túlélésért, és olyan büszke vagyok rájuk!)
5. Kertásás nőnapra (szombaton egyedül rendeztem a kertet, és olyan büszke vagyok magamra, hogy nem vártam senkire, nem szorultam senkire — egy délutánomba telt felásni egy 1×1 méteres ágyást, de megcsináltam! :D)
6. Lazítós vasárnap
7. Videót forgatni Patreonra https://www.patreon.com/nagytimi85
8. Vázlatot írni
9. Filléres óraszíjak
10. Új háttérképet tettem a telefonomra és nagyon cuki
11. Tréning
12. Új tűzhely (igazából nem volt rége, amit újra cseréltünk, szóval gondolom, a helyes kifejezés simán “tűzhely” ‘:D)
13. Hosszú hétvégén itthon lazítani Petivel
14. Captain Marvel
15. Napsütés
16. Bébihaj
17. Olvasom a Szellemhadtestet és nagyon jó!
18. A lightos beosztásomat ma arra tudtam használni, hogy megsegítsem a barátaimat (akiknek nagyon szükségük volt egy jó kávéra :D) https://www.instagram.com/p/Bv4DufyghrJ/

View this post on Instagram

🇬🇧 Mangalica pig products directly from the farm. This place is challenging my diet. Even if I just came for coffee, I couldn’t walk away without a sandwich. 😅 But believe it or not, they even have vegetarian option! Yummy home-made onion jam, germs and cheese. (I know, cheese.) Also, I wouldn’t brag, but my friends insisted for me to share that I saved their day by walking here, buying them two delicious lattes and walking back to our workplace because they were really in need today. ❤️ #everydayheroes 🇭🇺 Ez a hely azért meg tud kísérteni. Bár csak két kávéért jöttem, nem tudtam elsétálni egy szendvics nélkül. 😅 De akár hiszitek, akár nem, van vega opció is. (Vegánoknak pedig ott a szomszédjában egy nyersvegán büfé. 😅) Isteni házi hagymalekvár, csíra és sajt, nyammmmmm! (Tudom, sajt.) Valamint nem akarnék felvágni, de muszáj, mert a lányok köteleztek rá, hogy leírjam, hogy én voltam a nap hőse, mert munka után elsétáltam ide és két lattéval visszasétáltam a céghez, mert a Malacpofás kávénak nincs párja és nagy szükségük volt ma rá. ❤️ #naphőse

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

19. Ölelések Annától
20. Végre elértem az 1000 oldalas plecsnit :D
21. Befejeztem az ágyásaimat (már csak ültetni kell)
22. Napi simi a szomszéd kutyussal
23. Lenyírtam Dió bundáját és egész csini lett!
24. … és nem is próbált meggyilkolni közben :D
25. Szemérmetlenül rajongani Tom Hollandért és gifekkel spammelni Dittát
26. Ditta, aki nagyon jól bírja a spammelést, és nagyon jó fangirl-pajti :D
27. Pirított rizs
28. Segíteni Laurának
29. Ahogy Zoli arca felderült, amikor rájött, hogy Kovács Kati dalszövegben kommunikálok vele (“Add máár uram az esőőőt!”)
30. Gyönyörűséges vasárnapi napsütés
31. A teraszon lógni és napozni
32. Olvasás közben jógázni
33. Elkezdtem olvasni a Walking in This Worldöt
34. Kérdéseket kutatni a kvízcsapatunk számára
35. A mikulásvirágaim a feltámadás bajnokai https://www.instagram.com/p/BwjjgErg5Xw/

36. Földnapi faadományozás a Forest alkalmazással https://www.instagram.com/p/BwcaIEcgE_Q/

View this post on Instagram

🇬🇧 I love @forest_app 💚 I’ve been using it since years and in many ways. Sometimes it pumped my motivation, sometimes it was just a nice addition. Sometimes it just tricked me into doing something with my time in exchange for cute trees. 😜 Lately I use it to plant trees when I’m doing something for my artist’s path (that is deeply interwoven with my mental and spiritual health) and now that I started the #WalkingInThisWorld 12 weeks course, I have at least a daily 35 minutes tree for the #morningpages routine. (Also yey for #ForestApp for supporting real forests on Earth! This post is part of their #EarthDay promo and after every such post shared by Forest users, they donate one tree to @treesforthefuture. 🌍💚) 🇭🇺 Régóta és sokféleképp használtam már a Forest alkalmazást. Van, hogy igazi afrodiziákum a produktivitásomnak, van, hogy csak egy jópofa kiegészítő, és van, hogy csak lépre csal és rávesz, hogy kezdjek valamit az időmmel, csak hogy cuki fákat ültethessek. 😜 Most, hogy elkezdtem @juliacameronlive következő 12 hetes kreatív programját (A művész útja folytatása), ha mást nem, minden nap egy 35 perces fácskát biztosan ültetek a mindennapos jegyzeteléshez. Ugyanitt: köszi a Forest appnak, hogy támogatja a faültetést a világ körül! (Ez a bejegyzés a földnapi megmozdulásaik sorába tartozik, amivel a Forest felhasználók a faültetést támogathatják, és minden bejegyzés után egy fát adományoznak a világnak a @treesforthefuture szervezeten keresztül. 🌍💚) #ForestPostforEarth #EarthDay2019

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

37. Jógás, napozós, olvasós tavaszi reggel a teraszon
38. Állatkert apuval és a húgommal
39. Zsiráfot etetni https://www.instagram.com/p/BwhcDk4gAEf/

40. Vemhes kecskét simogatni (mindenhol babák és babavárók vannak körülöttem, MINDENHOL! — nagyon kellett már egy kis pocaksimogatós élmény) https://www.instagram.com/p/BwjDQuuALLS/

View this post on Instagram

🇬🇧 You know what really drives me nuts as a childfree woman? That in the moment I start enjoying anything related to pregnancy, birth or babies, warriors of social norms start to scream AAAAWWWW YOU CHANGED YOUR MIND!!! Please let me live. Please let me enjoy the wonders of nature without attacking my choices. Like, you see? I had such an uplifting time yesterday with mama goats, feeling their babies moving. It was magical. And no, I still don’t want to raise neither my own little humans nor goat babies. I had just some really cool moments with mother nature in action. Also, happy Easter! Celebrate rebirth, fertility, nature and life the way that you like! 💕🌷 🇭🇺 Tudjátok, mi a bosszantó abban, ha az ember lánya nem szeretne gyereket nevelni? Az, hogy abban a pillanatban, hogy a születés csodája vagy a babák bármilyen szinten elkápráztatnak, azonnal felhangzik a társadalmi kórus: AAAWWW CSAK NEM MEGGONDOLTAD MAGAD?! Nem. Légyszi. Hadd élvezzem az életet a magam módján. Például, látjátok? Egy egészen lélekemelő találkozásom volt tegnap egy csapat vemhes kecskével. Kedvemre pocakot simogattam és élveztem, hogy érzem, ahogy a kis életek mocorognak. Nagyon jó volt. És nem, ettől még mindig nem szeretnék sem gyereket, sem kecskét nevelni. Csak elkápráztatott az élet csodája akcióban. Apropó, boldog Húsvétot! Élvezze mindenki az újjászületés, a termékenység és az anyatermészet ünnepét, ahogy a lelkének jólesik! 💕🌷

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

41. Elkezdtem gyakorolni a baby grasshopper pózt. Yeey, még néhány év, és olyan karizmaim lesznek, mint egy… szökcskének?…
42. Kocsmafutás a csapattal https://www.instagram.com/p/BwMgFnUgqRX/

43. Ódát írtam a kvízmesterekhez (avagy ima a hely szellemeihez, remélve, hogy az ültetési rendet illetően a kéréseink meghallgatásra találnak :D)
44. Vettem egy csíráztatótálat
45. Házi csírák, mmmmm
46. Mangó csatni, mmmmmmmm https://www.instagram.com/p/BwTdwElgeN9/

47. Az anyósom ördögfióka kiskutyusával játszani
48. Nutella
49. Mogyoróvaj
50. Fekete tea
51. Frissen őrölt kávé
52. Elkészült a második tetoválásom https://www.instagram.com/p/BwOu4ZMg1IP/

53. Megérkeztek a töltőtollaim Amerikából…
54. … és készítettem róluk egy videót! Az első nyilvános youtube videóm! ;) https://www.youtube.com/watch…

55. Peti humoráért
56. Malacpofázni Annával, Petrával és Atival két nehéz nap után
57. Naplózni
58. Az év első dinnyéje
59. Az év első termése a saját kis kertemből (két szál újhagyma és egy karcsú retek :))
60. Használt könyvek Molyról
61. Megnéztük Petivel a Bosszúállók: Véghátékot *.*
62. Csüggedten baktattam haza — erre átszaladt előttem egy mókus :)
63. @ezazanna ölelései
64. 200 ft-ért vettem innen Molyról egy Lem könyvet
65. … ami ráadásul passzol a saját kihívásomba!
66. Indítottam kihívást Molyon ;) https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv
67. Solózni a csapattal
68. @therufa nyammmi-nyammi házi grillezett szendvicsei
69. Keserű kakaó
70. … és Peti, ahogy lelkesen keveri nekem a házi kakaót, és arról mesél, hogy az ő nagypapája csinálta a legeslegjobb kakaót a világon :) <3 (néha a szívem is belesajdul, annyi szeretet és szépség van ebben a fiúban)
71. Ámokfutás az Intersparban (közösen vásároltunk az unikornisokkal és nagy vicces volt :D)
72. Szülinapozás
73. @jeth és @Fainthoar tortakölteménye
74. Retro sci-fi gyöngyszemek
75. Peti karjában sírni
76. Az első cenzúra-versem (vagy mi) https://www.instagram.com/p/BxiJgb9A3Sz/(Austin Kleon ihletésében)

77. Eső, de végre langyos eső
78. Találkozni Szilvivel
79. Lisa baba megfogta az ujjamat
80. Pocsolyába csepegő esőt filmezni https://www.instagram.com/p/BxuUOOBg-HN/

81. Hennafestő tanfolyam — igazi terapeutikus élmény volt https://www.instagram.com/p/BxnB25BhM3c/

View this post on Instagram

🇬🇧 What amazing day! I learned so much and had a lot of fun on this #henna course today! (I’ll show my hand later when you can see the finished product. 😉 Currently it’s taped over to protect the pattern.) This day was such uplifting and therapeutic! Thank you @flowlabor ! ❤️ 🇭🇺 Nagyszerű napunk volt a hennafestő tanfolyamon Virággal Sopronban. ❤️ Tegnap már jobban éreztem magam, de ez a nap aztán végképp helyrerázott. Sokat tanultunk, és egy percig sem unatkoztunk, igazi feltöltődés volt. (A kezem most le van ragasztva, hogy óvjuk a mintát, képeket mutatok majd, de majd a kész mintával együtt hozom a folyamatfotókat is.) Addig is böngésszétek Virág oldalát: @flowlabor 😉❤️

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

82. … és az első saját hennám ;) https://www.instagram.com/p/Bxon5GyAd4T/

83. Petivel végignéztük a Trónok harcát (side note: nem kifejezetten az utolsó évad tett boldoggá, de a GoT nézés Petivel igen :))
84. Trónok harca mémeket cserélgetni Petivel és Dittával
85. A padon alvó nagy kutya Balfon
86. Gólyák
87. Fecskék
88. Békák
89. Tücskök
90. A zöldséges ágyásaim
91. Felfrissült a hajszínem
92. Egyre hosszabb a hajam
93. Janell Kristina hangulatfigyelője / depresszió 1-10 listája segít napi szinten szemmel tartani magam https://www.youtube.com/watch…

94. Petinek segít az alvásban a gyógynövényes nyugtató
95. Peti pizsamás teste :)
96. A hajam hosszabb és zöldebb
97. Peti levágatta a haját (persze hosszan is tetszett… Peti mindenhogy tetszik :))
98. Séta Petrával
99. Házi süti Petra anyukájától
100. Réka posztja a háláról: https://www.instagram.com/p/Bxy_0OzBRUt/— nagyszerű emlékeztető! <3

View this post on Instagram

Néhány napja jött szembe a gondolat Facebookon, s azóta itt maradt velem. Nem tagadom, nagy hatással volt rám. Elgondolkodtatott, és figyelmeztetett. 🌼🌼🌼 "Ha holnap csak annyival ébrednél, amiért ma hálás voltál, mid maradna?" 🌼🌼🌼 Ez egy frissített poszt, mert az eredetiben, ahol én rajzoltam a betűket elírás volt…Köszönöm annak, aki azzal együtt is szerette! Nem vagyok tökéletes, önmagam kifejezésének vágya erősebb sokszor, intuícióból írok, alkotok, és van, hogy ennek okán hibát vétek. Sajnos gyakrabban mint mások. Jobban kell figyelnem, de azt hiszem, ha az ember tudja a gyengeségeit, akkor jobban tud előre menni, nem igaz? Hogy nekem mim maradna?! … Az utóbbi időben mivel figyelek, egészen sok minden. De TI mindenképpen, akik kedvességgel, szeretettel fordulatok felém! Köszönöm! 💜 S közben otthon még mindig szárad egy adag bodza teának, ahogy tegnap éjfél körül is tette, amikor az eredeti poszt kiment :) … Hétvégén pedig szörp készül majd. Ti szoktatok csinálni? Milyen recepttel? #hiszekaboldogságban #diy #flatlay #vscohungary #seasonspoetry #tv_hungary #csendéletkép #magyarblogger #hungarianblogger #myunicornlife

A post shared by Réka (@rekavasarhelyi) on

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1244899

Ezt nézem, ezt olvasom

Év végén az egyik barátom megosztotta velem Barack Obama “év kedvencei” listáját. Ezen a listán a volt amerikai elnök a kedvenc olvasmányait, a kedvenc filmjeit és zenéit gyűjti össze – számára ez egy régóta tartó év végi hagyomány.

Múlt héten újra ráakadtam erre a listára (igazából Harari kedvenc olvasmányait kerestem, de Obama kedvenceit találtam helyettük), és eszembe jutott, hogy valóban, mennyivel tisztább képet ad az, ha nemcsak az olvasmányokat, de a filmeket, sorozatokat is számba vesszük, amikor egy év legemlékezetesebb “inputjairól” beszélünk!

Ennek szellemében regisztráltam Snitten. A Snitt.hu a Moly.hu könyves közösségi oldal filmes-sorozatos testvére. Egyelőre összegyűjtöttem a 2019-es film- és sorozat emlékeimet (amennyire Petivel rekonstruálni tudtuk az eseményeket), feljegyeztem néhány idézetet, és lehet, hogy valamilyen formában elkezdem gyűjteni a jelentősebb podcast, Youtube videó és TED élményeimet is (ez még formálódik).

Itt követhetitek az olvasmánylistámat:

BAFA714F-079B-4A2D-A8E2-8E94F5009D00

https://moly.hu/tagok/nagytimi85/olvasasok?year=2019

És itt a filmes és sorozatos listát:

9C5F1017-D6F7-46E9-8F91-925D92BF50CA

https://snitt.hu/tagok/nagytimi85/filmnezesek

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Megrázó élmény: az eltelt három év

Ma reggel megrázó élményem volt.

(Az alábbi gondolatokat Molyon osztottam meg a naplóíró kihívás keretein belül, de arra gondoltam, itt is jó helyük lenne. ♥ )

Ma reggel volt egy megrázó élményem.

Felkeltem reggel (khm, ha fél 11 még reggel… mondom, picit magas az alvásigényem), bedobtam egy adag mosást, megreggeliztem (nommnommnomm, finom csírás vajas pirítós teával), mellé megnéztem Conor McMillen új youtube csatornájának intróját (nagyon szeretem a gondolatait az egészséges férfiképről), aztán megírtam a reggeli oldalaimat. Gondolkodtam, hogy milyen kreatív projekttel folytassam a napot (végül Láma Ole könyvének kijegyzetelése mellett döntöttem), de mielőtt bárminek nekiálltam volna, még felnyaláboltam a szárítót meg a tiszta ruhát, és kicuccoltam a teraszra, hogy kiteregessek. Megörültem, hogy ilyen gyönyörű idő van, süt a nap, virágoznak a fák, az ágyásaimban már dolgoznak a magocskák, a ruháim pedig pillanatok alatt meg fognak száradni ilyen szép időben.

És akkor rámzuhant a felismerés, hogy hogy nézett ki az életem három éve. Amikor pont ebben a koratavaszi időszakban munka nélkül voltam itthon, olyan mélyen depressziósan, hogy a napjaim legnagyobb kihívása (és legnagyobb eredménye) az volt, hogy a pánikroham határán rávegyem magam arra, hogy arra az öt percre elhagyjam a házat, amíg kiteregetem a ruhákat a teraszon. Azok a napok, amikor volt erőm és hajlandóságom elhúzni a függönyt, hogy bejusson a napfény a házba, már jónak számítottak.

Nem mintha most minden virágos és madárcsicsergős lenne. Még mindig vannak nehéz napok vagy hetek, ez az elmúlt néhány például meglehetősen az volt. (Na jó, közepesen.) Egy éve ilyenkor szorongásos rohammal küldtek haza a munkahelyemről és csak gyógyszeres segítséggel tudtam folytatni a dolgaimat. Két éve ilyenkor kezdtem terápiára járni, mert a kétségbeesésnek abban a gödrében találtam magam, hogy egyedül nem fogok tudni kievickélni a bajból. Ezek körbe-körbe járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz idők.

De ez az elmúlt három év! Amennyit tanultam magamról, amennyit tapasztaltam, amennyit haladtam, amennyit tettem! Ma úgy zuhant rám ez a kontraszt, hogy lélegezni is alig tudtam egy pillanatig. Aztán pedig… csak élveztem tovább a tavaszi levegőt, elképedve tőle, hogy mennyi hely van neki, meg a napfénynek, meg a virágoknak a belső teremben. :)

Itt osztottam meg eredetileg ezeket a gondolatokat: https://moly.hu/karcok/1259335

És aki esetleg Conor csatornájára kíváncsi: https://youtu.be/4T1IKeihxU0

Almafa és Linktree – ugyanitt: művész mecénást keres

Nemrég a szomszédunk almafájának egy ága hatalmas reccsenéssel leszakadt.

Ami a fákat illeti, sokat elmélkedtem az elmúlt hónapokban a fákat nézve – a nagy diófát az udvarunkon, anyósom gyümölcsfáit és díszfáit, a borostyánnal befutott fákat az Fertő parton a busz ablakából, a csenevész nyárfákat a láperdőben hazafelé sétálva.

Ami ezt az almafát illeti… Néha akkor sem hoznak gyümölcsöt, ha mindent megteszünk, beleadjuk a legjobb munkánkat. Néha igen. Néha akkor is leroskadnak az ágaik a gyümölcsök alatt, ha nem is törődtünk velük.

Néha egy ág csak elszárad. Néha lesodorja egy nagy vihar, néha még ottmarad emlékeztetőként, hogy nem minden hajtás sikeres. Néha azért szakad le egy ág, mert ennyi termést egyszerűen nem lehet elbírni.

Az elmúlt évben nagyon ágas-bogasra nőttem. Hát létrehoztam egy fát a Linktree-n. Minden bizonnyal növekedni fog majd. Lesznek ágak, amik egy ideig nem hoznak gyümölcsöt, okyan ágak is, amik elszáradnak, lesznek új hajtások.

De ez a jövő – most így néz ki a linkfám:

https://linktr.ee/timi_kincsesfuzet

DAD9F6A1-25C0-461A-8ABA-9E867E9EA0FD

És aki szemfüles, láthatja, hogy szerepel a listán egy “Become my patron!” (“Légy a mecénásom!”) gomb is a listán. Bizony!

Megadom magamnak a lehetőséget, hogy tovább növekedjek – ha van kedvetek, segítsetek ebben!

https://www.patreon.com/user?u=13080410

432CBC76-89A5-4FCE-A7FE-355849A8FDCD

 

Hálás hétfő #241

Ömmm, hát egy kicsit elmaradtam a hálás hétfőkkel. /o\

Viszont nem voltam rest Molyon, és a naplóírós kihívás mellé bedobtam magam egy nyári hálalistás kihívásba is.

Így onnan átemelve elhozok nektek 100 dolgot, amiért hálás voltam ezen a nyáron! ❤️

Snapseed

1. Újralátni az amszterdami barátnőmet
2. Hajókázás az amszterdami csatornákon
3. Múzeumban barangolni és gyerekkorom szörnyű kötelező múzeumozásai után végre élvezni a képtár nézegetést
4. Hálával teljesen pityeregni a barátnőm vállán a Van Gogh Múzeumban, mert Vincent egy régi levele a szívembe talált: szorongással élni hatalmas kihívás, de gyógyírt jelenthet egy igaz barát társasága
5. Életemben először repülni (és élvezni!)
6. Látni a felhőket az égből
7. Szembesülni vele, hogy egy évvel ezelőtt még csak álmodtam egy olyan baráti társaságról, ami most megvan az életemben
8. István a királyra nosztalgiázni
9. A lélek botanikáját olvasva mozaikozni össze Elizabeth Gilbert alkotói filozófiáját és történetét
10. Találtam egy szív alakú kavicsot
11. Oldalhajtásokat hozott a gyilkos kaktuszom (anyuci szeme fénye)
12. Unikornis tortát láttam az Anya Kicsi Kincse cukrászdában
13. A Produktív Unikornisok csapat, akik a kocsmakvíz szezonon kívül is produktívak és unikornisok
14. Nagy ölelés Annától
15. Egy “te is hiányzol nekünk” Petrától
16. Egy “ez cuki” Noémitől
17. Esti békakoncert és ahogy Peti arca szeretettel felragyog – “hallod a békáinkat, kicsim?”
18. Régi fotókat nézegetni Petiről és Dióról
19. Camp Nano kick-offolni chaten
20. Utó-szülinapozás az unikornisokkal
21. Squishy toys! Kaptam egy halom stresszűző simiállatkát!
22. + megosztani az örömöt. :)
23. Szupergyorsan kaptam időpontot tetoválásra (és így nem kellett sokáig izgulnom ‘:D)
24. Megcsináltattam életem első tetoválását!
25. Petrával kacsákat néztünk
26. Gyümölcsöző találkozók a pszichológusommal
27. Sok-sok virágot hozott a bordó mályvám, amit tavaly ültettünk a sógorommal
28. Előadásra készülni
29. Tanúként fontoskodni
30. Ditta bizalma
31. Dióval az ablakban kucorogva nézni, ahogy tejködként kavarog a vihar
32. A jól megérdemelt látvány, hogy szupercsinos rend lett a kisszobámban
33. Foci VB-n szurkolni a lánybúcsús csapattal
34. Dió békésen hagyta magát kifésülni
35. Kelta ünnep Noémivel, Didemmel és Lóránddal
36. Karddal harcos jóga pózolás Didemmel
37. Erdei séta Noémivel
38. Újra kvízeztünk
39. Átaludt vasárnap délelőtt
40. Elaludni Petin keresztbe (és arra ébredni, hogy babusgatva próbál áttenni a térfelemre :D)
41. Fülkarikák
42. Könyvek, könyvek, könyveket vettem (használtan molyoztam :))
43. Peti illatával, testmelegével, közelségével feltöltődni
44. Ingyen cuccok!
45. Egy nehéz nap végén hatalmas ölelés Annától, …
46. … pacsi Petrától, …
47. … és hogy Petra egy jó darabon elsétált velem, hogy hallgassa a nyümmögésemet.
48. Új hajszín – véletlen bár, és elsőre elég vadnak tűnt, de végül is tetszik. :D
49. Ajándék hajcsatok! :)
50. Újralátni Dittát, szokásos nagy ölelés a Keleti peronján
51. Frei kávééééé
52. Ditta szerint olyan a hajam, mintha egy zöld kismadár fészket rakott volna bele :D
53. Kontyban hordani a hajam
54. Kuckózás, sutyorgás és készülődés Dittával
55. Dittáék otthona, a tündérlak
56. Új embereket ismerni meg
57. Gunnar családja – annyira cukorborsók <3
58. Holdfogyatkozás – ugyan semmit nem láttam belőle a felhőktől, de már a tudat is, hogy épp egy once in a lifetime eseményt nem látok XD
59. Behajtogatni egy csomó esküvői brosúrát és ültetőkártyát, és ezzel letörleszteni Ditta felé a tartozásomat, amit a saját esküvőm előtt halmoztam fel azzal, hogy mennyi tortacsipkét kellett felragasztania a DIY dekorációimra :D
60. Ditta anyukájával mesterkedni-boszorkánykodni, és egy aprócska csomagba belerakni minden szeretetünket a lány iránt
61. Tartalmas beszélgetések
62. FÉRJHEZ ADTAM DITTÁT!!!
63. Egy gyönyörű beszéd a szeretetről (templomi esküvő)
64. Egy új ötlet
65. A hatalmas szeretet-cunami, amit kaptam, miután egy kicsit felb*sztam magam és aztán összeomlottam az esküvői program alakulása miatt (ismét: Gunnar családja egy cukorborsó kis csapat)
66. Nadine ötletéért, hogy dobjuk medencébe a menyasszonyt
67. Medencében ugrálni hajnalig Dittával, Gunnarral, Nadine-nal, Jucussal, Haralddal, Rudolffal (és két random csávóval, akiket nem jegyeztem meg :D)
68. Nem aludni és megnézni a napkeltét a Rosinante fölött
69. Jonathan cukisága
70. „La pozitiva kaj vera afero de la tago.” – Gunnar az esküvő óta minden nap valami bíztató pozitív üzit küld nekem, amiben az érdemeimet méltatja. :)
71. Sutyiban és sebtiben olvasni, majd alig feltűnően kölcsönkönyvet kunyerálni.
72. Elköltöztettük Petrát
73. Kaptam ajándék napozós bikinit
74. Tiszta, csillagos égbolt
75. Láttam hullócsillagot
76. Láttam a Tejutat
77. Megmutattam Petinek a Marsot (“Hű de vörös!”)
78. Dió, ahogy cukin kommunikatív anélkül, hogy egy hangot is kiadna
79. Esti oldalak
80. Ötletkártyák
81. Kirándulááás Petivel
82. Átsétálni egy párakapu alatt, mmmm!
83. Az ajándék napozós bikinimben tenni-venni (gazolás, paradicsomszedés, teregetés, ilyen nőcis dolgok :))
84. Rájöttem, hogy két fülbevalót is be tudok tenni egyszerre, így együtt tudom hordani a gyöngyös-lógós és a bedugós-láncos-fülkarikás füliket. És nagyon menőnek érzem magam tőlük.
85. Egy arconcsapósan őszinte beszélgetés Lucával. Ekkora bizalmat kapni kincs!
86. A cica, aki esténként átkísér az erdőn
87. Salem, Luca cicája, aki essssssszméletlen játékos, egek, az a cica!!!
88. Soproni meggyes radler, mmm. A szegény ember (és az alkoholmentesen élők) Morte Subite-ja. :D
89. Egy hatalmas sztori Nojától. Ezek az egybeesések! :D
90. Házassági évforduló! <3 Öt éve feszítek Kocsisnéként, 13 és fél éve együtt.
91. Esküvői fotókat böngészni
92. Tanulni és újradefiniálni a szeretetet, a hűséget és a hasonló fontos dolgokat
93. Új mélységeit találtam a szorongásomnak – egy újabb eltemetett kamra, ahová most már besüthet a nap
94. Jógázni a napkeltében a teraszon
95. Örököltünk egy ütött-kopott régi polcot, így elkezdhetjük rendbetenni a kamránkat
96. CUT videók – vicces és emberi
97. Mandalákat rajzolni – elkezdtem felzárkóztatni a naplómat, amit… khm… április óta nem frissítettem
98. Chatelni Dittával
99. Productive Unicorns Pléhliszt – a közös lejátszási listánk Spotify-on
100. A 100 dolog, ami boldoggá tett nyáron kihívás ^^

Mit csináltam az elmúlt évben?

A pénteki sörözésünk alkalmával az egyik gyakornokunk nekem szegezte a nagy kérdést: “Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol akkor, amikor csak négy órában dolgozol?”

Az agyam lázasan járni kezdett. Megpróbált bizonyítékokat keríteni arra, hogy VALAMIVEL azért szoktam foglalkozni az évnek abban a 6-8 hónapjában, amikor nem dolgozom teljes munkaidőben. Mivel elég kevés produktumot tudtam felköhögni, végül csak kinyögtem, hogy “őszintén – leginkább lógok”.

Ami nem igaz.

És még ha a sarokba szorított egóm, ami csak akkor érzi magát validálva, ha egy sor készterméket fel tud mutatni, nem is tudott egyenes választ adni, utólag kicsit leültem elmélkedni a kérdés fölött. És mivel amúgy is írni akartam ide is arról, hogy pontosan milyen dolgokkal is töltöttem az elmúlt évet – mert hogy blogolással nem, az elég nyilvánvaló :) -, ezért ide is elhoztam az elmélkedésem eredményét.

EASE & OPEN

Ahogy tudjátok, már második éve, hogy Susannah Conway évvégi sorozata segítségével év szavát választok. Ez tavaly az EASE (könnyedség) volt, az idei szavam pedig az OPEN (nyíltság, nyitottság, nyitni).

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : planning burnout 🇬🇧 Honestly? This whole year was a big planning burnout for me. 😂 Last year around this time I chose my word for the year: EASE. I thought it will be a reward year when I finally can go forward for my dreams and goals with ease. Lol, silly me! 🙈 I found myself in mud instead and I was forced to realize that if it’s not my surroundings that keep me from living at ease, than the burden is in me. I spent the whole year looking inwards and looking back, hence I spent very little time to look forward, to plan. I don’t have my word for 2018 yet and not sure how far am I from processing this muddy stuff in there, but I hope eventually I can start looking forward again. 🇭🇺 Őszintén? Ez az egész év egy nagy burnout volt, ami a tervezést illeti. 😅 Nagyjából egy éve ilyenkor kiválasztottam az év témáját (vagy az választott engem), a könnyedséget. Úgy gondoltam, ez majd egy fincsi kis jutalom-év lesz, amikor végre úgy tudom szervezni az életem, hogy könnyedén indulhassak el a céljaim és az álmaim felé. Hahhhah, én kis naiv! 😂 Mert mi van akkor, ha az ember rájön, hogy minden külső feltétel adott, de valami még mindig visszatartja? Akkor az a valami bizony belül van. Az évemet ezért befelé figyeléssel és visszafelé kémleléssel töltöttem. Nem tudom, mennyire vagyok messze a céltól, de azért remélem, hogy idővel eljön az a pont is, amikor újra el tudok kezdeni előrenézni és terveket szőni. Úgy legyen! 🙏

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

A tavalyi évem elég cinikusan sült el (hasznosan, de cinikusan – senki nem mondhatja, hogy az életnek nincs humora). Ugyanis úgy vágtam neki az évnek, hogy VÉGRE, több év előkészület után végre megteremtettem magamnak (Peti támogatásával) azt az életvitelt, amiben végre nem kell az állandó hajszoltság, kimerültség, sarokba szorítottság, elveszettség érzésével élnem! Amikor minden időm és lehetőségem megvan rá, hogy könnyeden éljek! – És mit találtam abban a sok szabadidőmben? Még több hajszoltságot, kimerültséget, reményvesztettséget, kétségbeesést. Más szóval: depressziót és szorongást.

Jó, hát, szó mi szó, jobb volt erre rádöbbenni, mint még évekig vagy évtizedekig a munkára vagy bármi másra fogni. Attól még persze nem volt könnyű – még mindig nem könnyű – szembenézni velük. De a felismerés, még ha eleinte még több félelemhez és fájdalomhoz vezetett is, egy nagyon fontos és szükséges úton indított el.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : my word 🇬🇧 Last year I thought it would be a fun experiment to choose a word for the year 2017 with @susannahconway’s method. Then my word (EASE) brought me on so many unexpected adventures (in rollercoaster-kind-of unexpected ways, but still, very much on point 😂), that after last year’s “well, why not?”, this year I was “oh hell yes, I NEED one!”. So I went through the process again (check her page, susannahconway.com/word if you are interested in the details) and it seems the word of 2018 for me will be OPEN. I hope it will be a kinder year to me, but whatever it brings, I will try to stay open for it (ha-ha 😅). 🙌 🇭🇺 Előző év végén választottam először év szavát (EASE), akkor még csak ilyen “hm, ez mókás, miért ne?” módon. Aztán ez az ártalmatlan könnyed kis szó egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amit nem nagyon vártam és nem nagyon kértem 😂, de kétségtelenül nagy szükségem volt rá. És mindent összevéve, a legváratlanabb és legironikusabb módokon bár, de annyira telitalálat volt, hogy egy év elteltével már úgy futottam neki újra, hogy “ez nekem KELL!”. Úgyhogy már tűkön ülve vártam @susannahconway év végi hírleveleit (akit érdekel a dolog, a susannahconway.com/word oldalon tud feliratkozni), és miután menetrendszerűen a karácsonyfa alatt elfogott a töprengő hangulat, kiválasztottam a 2018-as év szavát is: OPEN. Azért annyit remélek, hogy ez a szó már kevésbé gyomorszájon vágó módokon fog meglepni és kedvesebb lesz hozzám, de akárhogy is, nyitott szívvel várom. (Ha-ha, értitek, NYITOTT szívvel. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Az idei év aztán már reményteljesebben kezdődött. Az idei évem szava az OPEN. Nem csak azért esett erre a szóra a választásom, mert 2018-ban egy nemzetközi esküvőn való tanúskodás, és a vele járó nemzetközi esküvő- és lánybúcsú szervezési feladatok álltak előttem, amik sok-sok-SOK nyitottságot igényeltek. Hanem kreatív, szociális, spirituális, és minden szempontból szerettem volna nyitottabb lenni. A produktumokra való fókuszálás helyett (nem említettem épp valami ilyesmit?…) a nyitott csatornaként üzemelést, az új emberekre, helyzetekre és élményekre való nyitottságot, és a spirituális tapasztalatok felé nyitást is szerettem volna megélni.

Susannah Conway szerint azért jó konkrét fogadalom helyett egy szót választani az évre, mert egy szó, bár megadja az irányt, de váratlan módokon tud meglepni. És gyerekek, ez az év meglepett!

21CBE0F1-0568-4EBC-850A-3DA681A6E14D

Mit csináltam az elmúlt egy évben?

Bár a Kincsesfüzeten nem voltam épp aktív, de alternatív platformokra bőven írtam (Moly, Amino)
Pszichológushoz jártam terápiára (ez egy azóta is tartó kaland)
Dolgoztam a depressziómon és a szorongásomon, ennek (oké, és legyünk korrektek: a gyógyszeres terápiának) köszönhetően sokkal naposabban látom az életem
Elkezdtem egy spirituális utazást (vagy az eddigi spirituális tapogatózásom egy új fejezetét, érzésem szerint kicsit több világossággal)
Újpogányként címkéztem fel magam, kutatásokat és kísérletezéseket folytattam, spirituális gyakorlatokat vezettem be az életemben, amik a terápiákkal kézenfogva nagyon sok könnyebbséget hoztak az életembe
Lomtalanítottam a kisszobámat és berendeztem kreatív kuckónak
Megengedtem magamnak, hogy játsszak: kirakóztam és kavicsokat gyűjtöttem
Bezöldítettem a lakást, szobanövényeket gondoztam
Olvastam, jegyzeteltem, tanultam, új és új módokkal kísérleteztem, hogy rendszerezzem a tudásomat
Esti oldalakat vezettem, azaz bevezettem (hónapokon át tartottam, és azóta is igyekszem több-kevesebb rendszerességgel tartani) a mindennapos jegyzetelés szokását, ami egy nagyon hatékony elme-lomtalanító gyakorlat
Új instagram fiókot indítottam, eredetileg csak a naplós képeknek, de azóta sok más is megtalálta ott az otthonát
Barátokat szereztem, részt vettem egy új kis tribe kialakításában és a csapattudatunk megerősítésében – és persze egy csomót mulattam
Sok ember előtt nyíltam meg és sokan nyíltak meg előttem
Kétszer is elutaztam Amszterdamba
Új dolgokat próbáltam ki, mint a véradás, a festés, a falmászás vagy a kocsmakvíz
Támogatni tudtam számomra fontos embereket viharos helyzetekben úgy, hogy nem vesztettem el a saját horgonyomat
Dittával és a sógornőivel segítettünk megszervezni és lebonyolítani egy nemzetközi esküvőt, és előtte megszerveztünk egy nemzetközi lánybúcsút Amszterdamban
Zöldre festtettem a hajam
Tetoválást csináltattam
Úgy általában egyre komfortosabbnak és kifejezőbbnek érzem magam a bőrömben

És biztos van még, ami nem került fel a listára. Szóval bőven volt mit tennem, még ha nincs is sok “kiállítási darab”, amit felmutathatok.

Kíváncsian éltem

Még elcsuklik a hangom és nehezen mondom ki: amikor épp nem a túlélésért taposok, akkor egyszerűen kíváncsian élek – ez a cél és ez elég.

Elizabeth Gilbert szavaira igyekszem emlékezni:

A szenvedély néha riasztóan távolinak tűnhet – messzi lángtorony, amely csupán a zsenik és a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető. A kíváncsiság ennél szelídebb, barátságosabb, demokratikusabb entitás. A tétje mindig sokkal alacsonyabb, mint a szenvedélyé. (…)
A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogy a kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt.

 

Kitartani – 6 éves a Kincsesfüzet!

 

Peti: – Nézd, hogyan mosolyogsz azon a selfie-n, drágám! És azon is! Mostanában minden képeden ragyogsz. Régebben azért látszott a selfie-jeiden, hogy nagyon meg kellett magad erőltetned egy mosolyért. Úgy örülök neked! Nagyon jó téged újra ilyennek látni.
Én: – Köszönöm, és… Szóval köszönöm, hogy kitartottál mellettem akkor is, amikor nehéz volt.
Peti: – Most viccelsz? Egyrészt ez a dolgom. Másrészt meg mikor tartson ki az ember, ha nem akkor, amikor nehéz? Amikor jól mennek a dolgok, ahhoz nem kell kitartás, akkor csak élvezni kell az életet. Kitartani egymás mellett akkor kell, amikor döcögősebb a helyzet.

Egyrészt hatalmas ölelés Petinek azért, amilyen, és hatalmas ölelés mindenkinek, aki az elmúlt egy-másfél-két évben mellettem volt, türelmes volt velem és segített átevickélni ezen az időszakon.

Másrészt pedig Elizabeth Gilbert jutott eszembe. A Big Magic című könyvében azt írta, hogy tinilány korában, amikor mások popsztárokba szerelmesek vagy épp nászéjszakáig tartó szüzességet fogadnak, ő a kreativitásával kötött örök jegyességet. Megfogadta a kreativitásának, hogy vele marad jóban-rosszban, hogy szeretni és támogatni fogja, hogy sosem várja majd el a kreativitásától, hogy az tartsa el őt, hanem mindig ő fogja eltartani azt, hogy sosem hagyja el és mindig kitart mellette.

View this post on Instagram

Dear Ones: I’ve been hiding away in my tiny writing room for most of this spring, working on my new novel. I love this room, which is just the right size for me — only a little bit bigger than my beloved old desk. (In fact, I built the room around the desk, so that it can never be removed. Kind of like Odysseus’s bed.) In the boxes are thousands of index cards, filled with research for my book — all about the theater world in New York City in the 1940s. Somewhere within those boxes, there is a story. My job is to find it and tell it. There on the right is my favorite lamp, which looks like a sail. (It reminds me to be free.) There, beneath the lamp, is the emblem from my first car — a 1966 Plymouth Fury II, that I bought for 600 dollars and drove all the way to Wyoming by myself when I was 23 years old. (It reminds me to be brave.) Also, there’s a plant. (It reminds me to be alive.) Also, there’s a robin’s egg. (It reminds me to be vulnerable.) The painting on the top is by an Indonesian artist named Bramasto. It came from Bali long, long ago. The painting on the bottom is by an American artist named Julia Marchand (@juliamarchand.art). I just got it this week. I feel like the lion and the woman have the same expression on their faces. They are thoughtful huntresses, both of them. Powerful female energy. Focus and silence and beauty. The spaces that we make for ourselves in which to be quiet and creative MATTER. They don’t have to be big rooms. It can be just a little corner, like this room. But the space should be clean, and everything in that space should remind you of who you are. There should be nothing in that space that doesn’t bring your senses to life. I will be staring at that wall, and at these boxes of notes, and at those paintings, until my work is done. There’s nowhere else I could be right now. I’m spending a lot of time by myself, and it’s necessary. But I’m not alone — my work is with me. I want to say this: Whatever your life brings to you, respond with creation. If you are celebrating, create. If you are grieving, create. Only create. Always create. Constant creative response. This is the engine of resilience. Onward, LG

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

Ma 6 éves a blogom, és azon gondolkodom, vajon én miért nem kötöttem efféle örök jegyességet a kreativitásommal?

Persze az, hogy nem kötöttem örök jegyességet a kreativitásommal és nem kötöttem örök jegyességet a blogommal, az megint két külön dolog. Hiszen épp nemrég osztottam meg az új tetoválásomat, a blogon pedig nem is tudom, volt-e róla szó, de akik követnek instagramon, feltétlen láthatták, hogy ősz óta zöld hajjal boldogítom a környezetemet meg magamat.

Múlt nyáron olvastam Julia Cameron: A művész útja c. könyvét (ami tanfolyami anyagként is megállja a helyét, hiszen bőven tartalmaz feladatokat) és lelkesen végeztem a házi feladatokat. Az egyik az volt, hogy egy húsz tételes listából válasszuk ki azt a három mantrát, amit leginkább a magunkénak érzünk, és ezeket vessük papírra legalább ötször minden nap. Az én mantráim ezek voltak:

Kreativitásom elvezet az igazsághoz és a szeretethez.

Kreativitásom gyógyító erő a magam és mások számára.

Kész vagyok hagyni, hogy Isten rajtam keresztül alkothasson.

A kreatív élet egyik alapelve pedig Julia Cameron szerint ez:

Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.

Való igaz, hogy a kreativitásom nem várt, egyszerre apró és mégis erőteljes módokon lepett meg az elmúlt időszakban! Az ég áldja.

Mégis, valahogy hűtlennek és csapodárnak érzem magam, hogy – meghagyva bár az utat a váratlan élményeknek – az írás (ha nem is konkrétan a Kincsesfüzet blog) mellett nem tettem hűségesküt.

Minden esetre mókás, hogy az életre szóló szerelem mellett viszonylag hamar elköteleztem magam (sokak szerint túl hamar is, és azt jósolták, hiányozni fog az életemből az ifjúkori szerelmi kalandozás – immár 13 éve nem hiányzik a legkevésbé sem :)), az írásnak tett jóban-rosszban hűségesküm viszont (pedig az írással már akkor flörtöltem, amikor még írni sem tudtam) még várat magára.

Föld, Nap és csillagok

Szóval csináltattam egy tetoválást.

Nem tudom, ki követi A szolgálólány meséjét, ki sem. 

A fenti jelenetben azt láthatjuk, hogy Erin, akit elraboltak és egy átnevelő táborból szökött meg, majd a trauma hatására önkéntes némaságba burkolózott, évek után először szólal meg. Az első mondat, ami elhagyja a száját, egyben egy fricska is, ami a teokratikus állam bevett köszöntését (“Áldott legyen a méhed gyümölcse!”) figurázza ki: “Áldott legyen a müzli gyümölcse!” 

Moirából, aki maga is egy sok gyötrelmet megélt menekült, kitör a nevetés. “Mióta tartottad ezt magadban?” Erin csak megvonja a vállát: “Egy ideje.” 

Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen hallgatag voltam-vagyok mostanában és nem osztottam meg itt mindazt, amin elmélkedtem. Talán majd összekapom magam és írok bővebben erről a tetoválás dologról meg mindenféléről, ami mögötte van.

Addig is, címszavakban, lentről felfelé:

  • Föld – Földanya, női energia, erő, stabilitás, biztonság, támogatás, belső bölcsesség
  • Nap – Napisten, férfi energia, ihlet, útmutatás, szellemi energia, motiváció
  • Univerzem – teremtő erő, felsőbb erő, változás, tanulás, utazás, teremtés, alkotás

Blessed be the froot loops!