Keri Smith: Wreck This Journal – Rendhagyó napló ötletek

Soha nem volt még valódi scrapbook naplóm: gyerekként és tiniként is rendezett sorokban, pedáns rendben írtam a naplóimba, soha nem pecsételtem, rajzoltam, ragasztottam a sorok közé. Gyerekként volt egy “kedvenc sorozataim” füzetem, ahová a műsorújságokból kivágott képeket gyűjtöttem, de őszintén? – még ezt is kényes rendben tettem. 

Amikor beszereztem a születésnapi naplómat, elszánt voltam, hogy végre valahára elég felnőtt leszek ahhoz, hogy gyerekes összevisszasággal töltsem meg a lapokat – ha de hogyan, ha soha nem szereztem gyakorlatot ebben?… 

Természetesen a Pinteresthez nyúltam először tanácsért, ahol hamar felfigyeltem rá, hogy a “journal”, “journaling ideas”, “creative journaling ideas” és hasonló keresőszavakra kikerülhetetlenek a Wreck this Journal találatok. 

Keri Smith: Wreck this Journal című kötete egy olyan különleges napló, ami arra bíztat, hogy kárt tegyünk benne – minden oldalon olyan felhívás található, amit valószínűleg magunktón nem tennénk meg egy naplóval. Lyukaszd ki, firkáld össze, öntsd le kávéval, vidd ki az esőre, koszold össze, tépkedd meg, és így tovább.

“To create is to destroy” – írja a Wreck this Journal első oldala. – “Az alkotás rombolás.”

 Inspirálóan hangzik? – Nem, hanem rohadtul ijesztően. 

Hogy egy kis bátorságot merítsen bárki, aki mégsem szaladt messzire ettől a hátborzongató kihívástól – velem együtt –, annak hoztam két Tumblr oldalt, amik a valóban inspirálóbbnál inspirálóbb megvalósításokat gyűjtik össze. Amiket – és itt a hatalmas meglepetés – nemcsak Keri Smith könyvének megvásárlásával próbálhatunk ki, hanem bármilyen üres füzettel vagy naplóval. 

Ideas for Wreck this Journal  

  

Wreck this Journal Ideas

  
Ti milyen ötletekkel bővítenétek még a “rombold szét a naplód” projektet?

Így újult meg a filofaxom

Karácsonyi ajándékként a férjemtől egy paperpad-et kaptam, mert már nagyon vágytam rá, hogy egy kicsit felfrissíthessem, új formába önthessem a filofaxomat. Az első nagy megújulásán Via és Gigi kreatív kalendárium tanfolyamán esett át, most pedig nemcsak esztétikai okokból éreztem késztetést a frissítésre, hanem mert az aktív használat során sok olyan tapasztalatot gyűjtöttem, amiket kamatoztatni szerettem volna.

Hetekig böngésztem az eBay kínálatát a szebbnél szebb scrapbook papírok között, és bár az eredeti tervem az volt, hogy valamilyen elegáns, kifinomult, kékes, csipkés kinézetet adjak idénre a határidőnaplómnak, de ahogy ezeket a szetteket nézegettem, be kellett vallanom magamnak, hogy egyszerűen semmit nem mozgatnak meg bennem – ellentétben a bolondos, színes, életvidám összeállításokkal. Hát emellett döntöttem.

IMG_2455

Bővebben…

Apró barátaink télen-nyáron: a kerti madarak

Annak, hogy télen vesszük birtokba az új házunkat és telkünket, több előnye is van. Például az, hogy nem kell rögtön nekiesni a kert rendbetételének, amikor még alig jutottunk lélegzethez az építkezés körüli teendők után. Télen ugyanis nem sok dolog van a kerttel – ott van viszont egy nagyon is élvezetes (szabadon választott) feladat: a madarak etetése.

Amit persze csak elkezdeni opcionális – ha már rászánta magát az ember, ki kell tartani egész télen, mert a madarak hűségesek hozzánk, nekünk is annak kell lennünk, ha nem akarunk több bajt okozni nekik, mint amennyi segítséget adunk. Nyáron egyébként lehet madáritató és madárfürdető a madáretetőnkből (ha alkalmas rá a kiképzése), és a házilag készült madáretetők képei között böngészve arra a tippre is ráakadtam, hogy tavasszal érdemes színes és puha fonaldarabokkal felöltenünk a téli madáretetőt, mert ezeket a madarak szívesen hordják el a fészkek készítéséhez. Így lényegében egész évben támogathatjuk ezeket a kis állatokat és cserébe élvezhetjük a társaságukat.

A madáretető beüzemelése egyébként pontosan úgy történt itthon, ahogy az tőlem és a hirtelen természetemtől elvárható: amikor Petivel fürdőszoba kellékeket vásároltunk az egyik barkács áruházban, megláttam, és azonnal kellett.

Azért gyűjtöttem egy halom inspirációt Pinteresten a házi (ideiglenes és hosszabb életű) madáretetők készítéséhez is:

IMG_0694.JPG

(A forrásokat itt találjátok a DIY ötleteket gyűjtő Pinterest táblámon.)

A vásárolt madáreledeles csomag összetételét átböngészve (amiben hálóba zárt magokat, magos pogácsát, faggyúgolyót és cinkegyertyát egyaránt csomagoltak) keresgélni kezdtem az interneten, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult előállítani azokat a madárkalácskákat, amiket elhelyezhetünk a madáretetőnkben, vagy amit önmagában fellógathatunk a fákra.

A recepthez mindössze ezek a hozzávalók kellenek:
3-4 rész madáreledel keverék (magvak, szárított gyümölcsök)
1 rész zsír (ami mézzel, szirupokkal is keverhető)

Ideiglenes formákba (papírpoharakba, tejesdobozokba) vagy a kiválasztott madáretető formákba (bögre, narancshéj, tökhéj, kókuszhéj, stb.) töltjük a magvakat és ha etető nélkül szeretnénk kifüggeszteni, akkor madzagot, zsineget is bújtatunk közéjük, rájuk öntjük a megolvasztott zsírt és hűvös helyre téve hagyjuk megdermedni.

Egyébként most, hogy egy gabona nagykereskedésben dolgozom, már azt is hozzá tudom tenni javaslatként, hogy érdemes hasonló helyeken próbálkozni napraforgó és más magvak vásárlásával. Nem biztos, hogy minden hozzánk hasonló kaliberű cég foglalkozik a kis vásárlók igényeivel, de ha sikerül egy ilyen céget találni (mint egyébként a miénk is, ami ugyanolyan figyelemmel fogadja azokat, akik több kamionnyi árut vásárolnak, és azokat is, akik csak egy fél vödörnyi magot vinnének a cinkéknek vagy a kacsáknak), akkor néhány száz forintból feltankolhatunk szárnyas barátainknak egy egész szezonra való eleséggel.

Én még csak egy nagyon kezdő madászelídítő vagyok, ha vannak még javaslataitok, kérlek, osszátok meg a hozzászólásokban!

Kreatív kalendárium kellékek, avagy új szenvedélyem a washi tape és társai

Rendben, legyen, hivatalosan is bevallom: beleszerettem a dekortapaszokba. Pedig nem is olyan régi az ismeretségünk: először (hol máshol) Viánál hallottam róluk (itt bővebben olvashattok a washi tape-ek lelkivilágáról), majd Via és Gigi kreatív kalendárium tanfolyamán ismerkedtem meg velük személyesen is, ahol a többi hasznos holmi mellé ajándék dekortapaszokat is kaptunk. Ez, nos… igen, elindított egy úton. 🙂 A legutóbbi állomásom egy szépségekkel tömött bevásárlókosár volt az eBay-en.

IMG_1505.JPG

Igyekszem folyamatos inspirációt gyűjteni, hogyan használhatom majd praktikusan és stílusosan a szerzeményeimet, ezért létrehoztam néhány ide kapcsolódó táblát a Pinteresten, amik titeket is érdekelhetnek.

Filofax ötletek

Ezen a táblán mindenféle kalendáriumos inspirációt gyűjtök. Akad benne washi tape, nyomda, szépírás, rendszerezés, színkódolás, és mindenféle színes-szagos dolog, ami közelebb vihet egy mesés filofax birtoklásához.

Washi tape ötletek

A dekortapaszt is elsősorban a határidőnaplómhoz rendeltem, de annyi mindenre használható még, rengeteg dekorötlet nyüzsög az interneten, ezekből csemegézek itt külön.

Nyomdák

Nem volt tervben, de amikor a legutóbbi washi tape készletemet rendeltem meg, az egyszerű kis szivárvány palettát színkódoláshoz, magukkal ragadtak a gyönyörű nyomdakellékek is. Hát nyitottam ezeknek is egy inspirációs kuckót.

(Az eBay-es csodáim innen vannak: ebay.com/usr/sx4us)

Kreatív kalendárium tanfolyam ajánló

Májusban részt vettem Via (Urban:Eve) és Gigi (Scrapbook.hu) kreatív kalendárium tanfolyamán, és azóta készülök rá, hogy írjak egy kis összefoglalót a tanfolyamról és az ott tanultakról.

Miért jelentkeztem?

A workshop elején Via is kérte, hogy egy rövid bemutatkozásban mondjuk el, kik vagyunk és miért jelentkeztünk a tanfolyamra. Én többek között azért, mert most egy különösen változékony időszakot élek (bár már évek óta nincs hiány nagy változásokból az életemben), és miközben folyamatosan keresem a helyem és próbálkozom több területen is a legjobbat nyújtani magamból, folyamatosan küszködök a bűntudattal és azzal az érzéssel, hogy túl keveset adok.

És ugyan a tanfolyamon erről nem beszéltem, de van egy sokkal kézzelfoghatóbb oka is annak, hogy beiratkoztam. Ez pedig nem más, mint hogy a kapcsolatunk elején, ha jól emlékszem, az első együtt ünnepelt karácsonyunkra (aminek, egek, megvan már vagy kilenc éve!) Petitől egy gyűrűs kalendáriumot kaptam, amit egy ideig használtam is tisztességből, de, azzal ellentétben, ahogy a Saturnus szlogenje hirdeti, nem lett magától rend az életemben attól, hogy volt egy határidőnaplóm… Így egy idő után elhagytam a használatát, és akárhányszor ránéztem a polcon kallódó magányos darabra, bűntudatom támadt, hogy cserben hagytam egy ilyen remek kis ajándékot.

Gigit, a tanfolyam Scrapbookos szervezőjét ugyan nem ismertem, Viának viszont régi olvasója vagyok, a blogján olvasott időgazdálkodási, rendszerezési és kreatív tippeket mindig nagyon hasznosnak tartom, így amikor megláttam a közös kreatív időgazdálkodás tanfolyamuk reklámját, rövid úton elhatároztam, hogy adok még egy esélyt régi barátomnak, a Saturnus gyűrűs kalendáriumomnak, és beiratkozom a tanfolyamra.

Gondold újra!

A tanfolyam elméleti része – mint Via cikkei általában – azért volt nagyon hasznos, mert a szemléletformálásról szólt, arról, hogy egy kis újragondolással, egy kis önismerettel és magunkra való odafigyeléssel sokkal jobb működésre tudjuk bírni a rendszert.

“Nem vagyunk egyformák.” – Nos, nem a Saturnus tervezőinek a hibája, de egyszerűen annyiféle ember, annyi élethelyzet, ritmus, beosztás és teendőlista van, hogy lehetetlen egy olyan egységes naptárformátumot tervezni, amivel mindenki életében “magától lesz rend”. De Via és Gigi bemutatták, hogyan lehet a kalendáriumot úgy magunkra szabni, hogy igazodjon mindannyiunk speciális és egyedi mindennapjaihoz.

“Rendezd át – akár minden nap!” – Amellett, hogy nem kell pontosan úgy használnom, ahogy a csomagolásból előhúztam, a másik aha-élményt az jelentette, hogy még a magam számára kialakított rendszerben sem kell konstans módon használnom a határidőnaplómat. Hiszen a mindennapjaim változnak – és a határidőnaplóm akkor működik jól, ha folyamatosan velük változik. Via és Gigi ráébresztettek, hogy mennyire jól ki lehet használni a gyűrűs kalendáriumnak – a gyűrűs voltából adódóan – azt a tulajdonságát, hogy akár napi szinten ide-oda helyezhetők benne a lapok és a szekciók, vendéglapok fűzhetők le és egész elavult részlegek emelhetők ki és archiválhatók.

“Fecnikből értéket.” – Gigi nagyon magával ragadóan beszélt a scrapbookozásról, amit röviden úgy mutatott be, hogy általa “fecnikből életemléket varázsolhatunk”. A gyűrűs kalendárium célja elsősorban nem az emlékállítás, viszont nagyon jó elméleti és gyakorlati ötleteket kaptunk, hogy az egyes “fecniket”, amik az életünkben sokasodnak (prospektusok, meghívók, csekkek, feljegyzések, stb.), hogyan sorolhatjuk be a határidőnapló működő gépezetébe.

“Ha megtanulsz tervezni, megtanulsz újratervezni!” – Via egyik kedvenc mondása szerint az élet nem olvassa a határidőnaplódat – tehát a terveid nem azért vannak, hogy minden pontosan aszerint történjen. A tanfolyam segített egy kicsit oldani azt a görcsös hozzáállást, amivel a tervekhez és a tervezéshez viszonyultam.

“Játssz vele!” – Egy másik eloszlatott tévhit az volt a számomra, hogy mivel az időgazdálkodás komoly dolog, egy határidőnaplónak is komolynak kell lennie. Via és Gigi azonban megmutatták, hogy egy kalendáriumnak nem az a feladata, hogy korlátozzon, hanem épp ellenkezőleg, az, hogy tükrözzön és inspiráljon minket. Lehet és legyen is olyan, amit örömmel veszünk kézbe, mert gyönyörű, színes, élő és játékos, legyen a büszkeségünk, a kedvenc, mindennapos kreatív projektünk, amiből folyamatos inspirációt meríthetünk.

20140713-211255-76375652.jpg

Így nézett ki a tanfolyam

Az ötórás tanfolyamot a Rayher Hobby Kreatív Centrum inspiráló környezetében, egy kis emeleti szobában tartotta Via és Gigi, kis létszámú csoporttal, családias hangulatban.

A tanfolyam alapvetően három részből állt:

  1. Via elméleti szekciója az időgazdálkodásról és a kalendárium használatáról – természetesen gyakorlattal fűszerezve, hiszen Via kezében folyamatosan ott volt a határidőnaplója, amin folyamatosan szemléletette, hogyan működik az elmélet a gyakorlatban.
  2. Gigi elméleti szekciója a scrapbookozásról és arról, hogyan tudjuk ezeket a technikákat a mindennapi határidőnapló használatban hasznosítani.
  3. Egy alkotási fázisból, ahol a tanfolyam árában foglalt alapanyagokból, a helyben használható eszközökkel, Gigi és Via segítségével nekifoghattunk a gyakorlatba átültetni a hallottakat és magunkhoz igazítani a határidőnaplónkat.

Az alkotási fázisra egy kicsit kevés idő jutott, és bár bevallom, ott a tanfolyamon úgy éreztem, hogy Gigi scrapbook-elméleti szekciója egy kicsit sok időt vett el, amint kikerültem a szárnyaik alól és itthon próbáltam ügyeskedni a kalendáriumom csinosítgatásával és praktikus testreszabásával, akkor jöttem rá, mennyi eszméletlenül hasznos apróságot hallottam ezalatt az idő alatt. Úgyhogy úgy gondolom, a tanfolyamnak remek volt a felépítése, bár összességében tarthatott volna tovább, sokmindenről lehetett volna még beszélni.

Megéri?

Első ránézésre a tanfolyam ára borsosnak tűnhet ahhoz mérten, hogy tulajdonképpen egy néhány órás elfoglaltságról van szó. (A tanfolyam ára, attól függően, milyen csomagot kérünk és mennyire időben jelentkezünk, 10500 ft és 17800 ft között mozog.) De ha nem is vesszük figyelembe az oktatók elő- és utómunkákra szánt idejét és költségeit, akkor is érdemes böngészni kicsit a gyűrűs kalendáriumok és scrapbook holmik árait, mielőtt ítélkezünk.

Amit a tanfolyam magában foglal az ötórás elméleti és gyakorlati oktatás és a helyszíni eszközhasználat mellett:

  • Többféle, Gigi által előre összeállított scrapbook papírszett közül válogathatunk.
  • Válogathatunk a dekortapaszok, matricák és címkék választékából, amik majd segíthetnek a rendszerezésben és dekorálásban.
  • Igény szerint akár üres kézzel is érkezhetünk és a tanfolyammal együtt vásárolhatjuk meg a kalendáriumot és a betétlapokat is. (Természetesen arra is van mód, hogy valaki csak a dekorholmikat kérje, ha van használatban lévő kalendáriuma, vagy a dekorholmikat és a betétlapokat, ha – mint én – csak egy használaton kívüli kalendáriummal bír.)

Ha egy kicsit utánaszámolunk, szerintem egyáltalán nem túlárazott a tanfolyam, és akinek belefér a költségvetésébe, annak mindenképp jó szívvel ajánlom, mert szerintem kezdő és gyakorló határidőnapló használóknak egyaránt tud újat, hasznosat, érdekeset, inspirálót mondani.

Egy Oriflame katalógus utóélete – Kollázs és inspiráció

Néhány hónapja már én is a jól csengő “Oriflame tanácsadónő” titulust viselem – bár egyelőre főleg a családnak adok Oriflame tanácsokat és rajtuk kívül még a kollégáimnak juttatom el a katalógust (meglepő módon egyébként már ez is elég, hogy fedezzem a költségeket és egy kis filléres haszonra tegyek szert), úgyhogy már hánykolódott néhány Oriflame katalógus a lakásban az elmúlt időszakokból.

Mielőtt a legutolsót is kiselejteztem volna, eszembe jutott, mennyire bíztatta az olvasóit Via a “Légy kreatív!” kihívás-sorozatában arra, hogy a kollázskészítésben is kipróbálják magukat. Ezért még időben megmentettem magamtól az utolsó lejárt katalógust, elővettem a naplónak szánt, de elsikkadt kis Dolce Blocco Secretbookomat, és készítettem néhány kis kollázst.

Az élet egy festővászon

Az első képhez az Imagination Eau de Toilette parfüm szlogenjét használtam fel – “Az élet egy festővászon – töltse meg képzelete színeivel!”, és egy “Határtalan!” felkiáltással, némi rózsaszín felhővel és orchideával alkotói motivációvá egészítettem ki.

20140712-201950-73190928.jpg

Hétvége, harmónia, szerelem

A Fairy City Lights Eau de Toilette parfüm városi fényes illusztrációja is megihletett. Először valami pezsgő, mozgó, nyüzsgő nyári képet akartam készíteni belőle. De aztán rájöttem, hogy számomra a pihenés és a feltöltődés forrása nem ez. Így a feltöltődős inspirációm mottója ez lett: “Weekend is Love & Harmony” – “A hétvége a szerelem és a harmónia ideje.”

20140712-202525-73525570.jpg

Ti szoktatok kollázst készíteni?

Kézzel írott üzenetek

Az elmúlt hónapokban nagyon sokat változott a kézírásom. A grafológusom szerint ez annak is betudható, hogy megváltozott a kommunikációs készségem, stílusom, és ahhoz is köze lehet, hogy egy változásokkal teli időszak így vetül ki az írásképemre. Akárhogy is, az utóbbi időben újra felfedeztem magamnak a kézzel írást. Emellett Gretchen Rubin blogját figyelve mindig látom az írónő kézzel írott saját idézeteit, a minap pedig Pinteresten ráakadtam egy pofonegyszerű, de látványos módjára annak, hogy hogyan lehet mutatósabbá tenni a kézzel írott szöveget (a trükk ennyi: vastagíts meg minden lefelé tartó vonalat).

Mindennek hatására hirtelen felindulásból ma elkezdtem motiváló üzeneteket gyártani. Elképzelhető, hogy a jövőben is jönnek még hasonlók, mert nagyon élvezem. Ezeket elsősorban az instagram oldalamon, másodsorban a facebookon, tumblren, twitteren (és azon keresztül itt a blog oldalsávján) láthatjátok.

20130119-215020.jpg

Újságpapírba csomagolt ajándékok

Néhány éve egy barátom elmesélte, hogy náluk minden karácsonykor újságpapírba csomagolja az ajándékokat a család. Ezen eléggé meglepődtem akkor, de aztán hozott képeket, mesélt is, hogy hogyan is működik ez náluk. Elmondta, hogy a készülődésbe plusz színt visz az, hogy akár már hónapokkal korábban nyitott szemmel járnak, ha látnak egy szép oldalt vagy képes hirdetést, félreteszik, hogy stílusosan lehessen csomagolni vele. Ezt nagyon kedvesnek tartottam. De inspiráció után böngészve a neten azt is látni, hogy a legegyszerűbb, legolcsóbb papírból is kis odafigyeléssel és ügyességgel szépséges csomagolás kerekedhet.

20121130-185953.jpg

Nagyon jó példának tartom ezt arra, hogy az ember adjon is meg ne is a külsőségekre – stílust és színt vigyen az ünnepbe anélkül, hogy beállna a fásult tömegfogyasztók csilli-villi sorába, és rávegye magát egy kis odafigyelésre és kreativitásra.

A Levendulalány koszorúi

Már korábban ráakadtam a Levendulalány hihetetlenül ötletes, szemet-szívet gyönyörködtető, inspiráló kreatív blogjára, és néha böngészem, nagy örömmel.

Most ismét elkeveredtem hozzá, és egyszerűen beleszerettem a koszorúiba.

Hamarosan itt az ünnepi készülődés ideje, amikor a lelkünk, és vele együtt a lakásunk, kertünk, portánk is díszbe öltözik. Van, aki elítéli a külsőségek hangsúlyozását – én is így vagyok vele, ha belül üresség tátong, amit csilli-villi dolgokkal akarunk leplezni, hogy mutasson az, ami nincs.

Ellenben, ahogy már a kézimunkával kapcsolatban is utaltam rá, az alkotás, a díszítés, a csinosítás egy remek módja annak, hogy lélekben is elmerüljünk, felkészüljünk, ráhangolódjunk a közelgő ünnepre.

Ezért arra gondoltam – és mert egyszerűen olyan gyönyörűek, hogy nem tudok elmenni mellettük -, hogy nektek is megmutatom a Levendulalány szépséges alkotásait. Ezek készítési folyamatát is megtaláljátok a blogján, rengeteg más kreatív ötlettel együtt. Remélem, meghozom vele a kedveteket a tartalmas, kellemes, kívül-belül szép ünnepi készülődéshez.

20121106-223025.jpg

20121106-223033.jpg

A képek forrása: A Levendulalány koszorúi

Kézimunka – a mi meditációnk

Ma havas tájra ébredtem – ezzel immár hivatalosan is beköszöntött a tél. Itt a rövid nappalok, a hosszú esték, a sötétség, a zárt szobák melege, a kandallók és gyertyák időszaka. És a kézimunkázásé.

Eleink idejében, a paraszti gazdaságokban ez az időszak szolgált arra, hogy a betakarított alapanyagokat, gyapjút, kendert, fát feldolgozzák, és elkészítsék a ruhaneműt, eszközöket és használati tárgyakat a következő időszakra.

És persze amíg a földek pihentek, addig az emberek is pihentek. A kézimunka nem más, mint a meditáció, az elmerülés egy fajtája. Lehetőséget ad rá, hogy megéljük az alkotás örömét, és a monoton tevékenységben elmerülve az elménk egy kis megnyugvást, a lelkünk szabadságot kapjon.

A keleti meditációs technikákkal talán nehezen boldogulunk, hiszen nem része a kultúránknak, nem hordozzuk kollektív tudattalanunkban a technikáját. Ellenben a kézimunkázás, a kézzel alkotás az elmerülésnek egy olyan fajtája, amihez évszázadok vagy -ezredek óta közünk van, ami bennünk él, még ha nem is fedeztük még fel magunkban.

Ki-ki tapasztalata és érdeklődése szerint nyúljon a télen valamilyen kézimunkához, legyen az kötés, horgolás, hímzés, szövés, faragás, ragasztás, dekorálás, gyöngyfűzés, vagy bármi egyéb. Készülhet karácsonyi ajándéknak, a lakás vagy önmagunk díszére, vagy pusztán az alkotás öröméért.

Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és fedezzük fel a régiek bölcsességét, a mi természetes utunkat az elmerülésre.