Braindump – Borítsd ki a szemetet!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Van, hogy egyszerre érzed üresnek és túl telinek a fejed – éreztetek már így? Elég általános állapot nálam mostanában.

Elizabeth Gilbert: Big Magic c. könyvében (amiről nem, nem feledkeztem el, tudom, hogy tartozom egy ajánlóval) több történetet is megoszt azzal kapcsolatban, hogy ha megrekedünk, csak annyi a dolgunk, hogy nyitvahagyjuk az ajtót a múzsának – ne várjuk, hogy kopogtasson, inkább dolgozzunk tovább szorgalmasan, ihletetten vagy sem.

Olyan ez, mint kinyitni a csapokat egy csőtörés után. Először nem jön belőlük semmi, majd köpködve és akadozva megered egy kis koszos, büdös, zavaros víz, majd ha elég sokáig várunk, kifolyik a csövön valami olyasmi is, ami már hasonlít ivóvízre.

Akár írásról, akár csak az ép eszemről, az érzéseimről, a gondolataimról van szó, nekem szinte mindig segít (nem mindig tesz nagy csodát, de legalább egy kicsit mindig segít), ha “kinyitom a csapokat” és engedem, hogy kifolyjon rajta, ami akad, legyen az szutykos, zavaros csatornalötty vagy tiszta víz.

Braindump – Az agyad szemétdombja

A bullet journalosok körében találkoztam a “braindump” fogalmával, ami egyébként vicces módon nem is “bullet”-es, listás fogalom – a “dump” szemétlerakót jelent, és a braindump egyszerűen annyit tesz, hogy fogj egy papírt és egy tollat, és önts ki az agyadból minden szemetet.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ez persze működhet lista formában is, de nekem jobban megy, ha folyékonyan, mondatokban, mondattöredékekben, szót szó után dobálva, mindenféle rendszer nélkül csak hagyom, hogy kifolyjon minden, bármi, ami épp a fejemben van – néha egyébként nem is tudok róla, mi az, amíg ki nem nyitom a csapokat. Néha csak azt érzem, hogy feszít, zubog, és nagyon gyorsan meg kell nyitnom egy szelepet. (Ahogy a férjem szokta mondani: “engedd ki, mielőtt beléd büdösödik”.)

Morning pages – A reggeli szellőztetés

Julia Cameron: A művész útja c. könyvében osztja meg a reggeli jegyzetelés módszerét. A reggeli oldalaknak tulajdonképpen két fontos szabálya van: 1 – reggeli, és 2 – oldalak. Azaz mindenképpen azt javasolja, hogy napindítóként és valódi papírra jegyzetelve végezzük ezt a gyakorlatot. Ezen kívül nem sok szabály van – javaslata szerint minden napot 3 oldalnyi “braindump” papírra vetésével indítsunk – nem kell, hogy ez művészi, emelkedett, bármilyen üzenetet hordozó gondolatok legyenek. Bármit, ami helyet foglal az elmédben, vess papírra – javasolja.

Hogy mi közük az olyan mondatoknak, mint az “ideje lecserélni az ágyneműt” vagy hogy “vissza kell hívnom a húgomat a találkozó kapcsán”? Ahogy David Allen is felhívja rá a figyelmet az Intézz el mindent c. könyvében: nem tudsz magasabb szinten funkcionálni addig, amíg az életed alsó szintjén káosz van és hasraesel mindenféle befejezetlen dologban és piszlicsáré aggodalomban, amit szanaszét hagytál.

A reggeli jegyzetelés tehát erre ad egy konkrét módszert: minden reggel szellőztesd ki a fejed – vess papírra nem több és nem kevesebb mint három oldalnyi gondolatot abból, ami a fejedben zötyög.

Mindennapos írás

Korábban már írtam itt a blogon arról, hogy miért érte meg számomra meghonosítani a mindennapos írás rutinját: mert megtanultam, hogy a rutin és a kreativitás, a móka, az ihlet egyáltalán nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Igen, az ihlet néha magától is kopogtat – ez olyan, mint amikor a rosszul elzárt csapból váratlanul kicseppen egy tiszta, tökéletes vízcsepp –, de legtöbbször ki kell nyitni a csapot és türelmesen folyatni a zavaros, büdös löttyöt, mielőtt elkezd tisztulni a kép.

Ezt a rutint persze sem kialakítani, sem fenntartani nem könnyű, és be kell vallanom, én nem vagyok egy Elizabeth Gilbert, aki, ahogy a Big Magicben írja, a házassági esküjét is hamarabb szegte meg, mint azt a fogadalmat, hogy minden nap legalább fél órát írással tölt, bármi történik. Számomra most már évek óta a NaNoWriMo, a novemberi regényíró kihívás az, ami mindig képes visszaadni a napi írós rutinomat. (Idén nem akartam, hogy novemberig kelljen váratnom a múzsát, úgyhogy beneveztem az áprilisi Camp NaNoWriMo évközi kihívásba is – talán már rájöttetek, hogy ennek köszönhető ennek a cikknek a megszületése is. :))

Novemberben megosztottam egy kis “bakiparádét” is, ami tökéletesen tökéletlen bizonyíték arra, hogy ez sem más, mint egy “braindump”, az agyam szemétdombja egy dokumentumban, amiben néha megcsillan egy-egy apró érték. Ezt a sok szemetet persze két okból is megéri papírra/dokumentumba dobálni: nemcsak amiatt a néhány csillogó kis üveggolyó miatt, amik mégis előkerülnek valahogy a szemét közül, hanem mert egyszerűen jólesik, hogy ennyivel is tisztább a fejem.

Elhajított papírrepülők

Ahogy írtam, ebben a hónapban beneveztem a Camp NaNoWriMóra is, ami a novemberi regényíró kihívás évközi, (még) kevésbé szigorú kistestvére: míg novemberben a cél 50000 szónyi regény kézirat összeállítása, a tavaszi és a nyári táborok alatt mind a szószám célt, mind a projekt jellegét magunknak határozzuk meg. (Persze novemberben sem zárnak ki senkit ezért a versenyből – én szinte minden évben “rebel”-ként, lázadóként indulok.) Emellett adtam egy próbát a reggeli oldalaknak is (amiben szintén csalok, mert az évek megtanítottak, hogy nincs az a reggeli rutin a fogmosáson kívül, amit képes lennék meggyökeresíteni… – így én inkább az esti oldalakkal próbálkozom), de mivel épp igyekszem felépülni egy több hónapos “egyszerre üres és túlfeszített” válságból, azon kaptam magam, hogy féltékenyen nézegetem az esti braindumpjaimat: nem igazságtalanság ezt a sok szót a Camp NaNo projektemtől elvenni?! Hiszen olyan lassan gyűlnek a(z egyébként zömében szemétre való) szavak abban a dokumentumban!

Aztán eszembe jutott ez a történet, amit Elizabeth Gilbert a Big Magicben oszt meg:

“Tom Waits vegül ráérzett arra, hogyan kezelje a kreativitását dráma és szorongás nélkül. Állítása szerint ennek a könnyedségnek a nagy része abból fakad, hogy látja a gyerekeit felnőni, és rácsodálkozott arra, hogy az ő kreatív önkifejezésük nem ismeri a korlátokat. Szembetűnő volt számára, hogy a gyerekei felhatalmazást éreztek arra, hogy szüntelenül dalokat fabrikáljanak. Amint végeztek velük, félrehajították őket, „mint az apró origamifigurákat vagy papírrepülőket”. Aztán máris a következő dalt énekelték, ami valami égi csatornán át érkezett. Láthatólag sosem aggódtak amiatt, hogy az ötletek áradata egyszer csak elapad. (…) Ahogy Waits figyelte, milyen játszi könnyedséggel alkotnak a gyermekei, váratlanul meglepő felismerést tett: az egész valójában nem is olyan nagy kunszt.”

Őszintén megmondom, még mindig egyszerre kínos és mókás figyelni magamat, ahogy próbálom meggyőzni magamat, mint egy rossz kutyát, hogy engedd el, engedd el, engedd már el azt az átkozott papírrepülőt. (Mintha minimum egy űrsikló tervrajzáról beszélnénk – pedig garantálhatom, hogy egy óvodás maszatos papírrepülőjében több érték van, mint a reggeli oldalaimban és a Camp doksimban együttvéve. :D)

Minden alkalommal, amikor hagyom, hogy a mindennapos írás, a mindennapos braindump rutinja (nevezzük akárhogy és kapjon akárhol helyet a napi rutinunkban) kikopjon az életemből, olyan érzés visszahozni, ahogy egy elgémberedett végtagot próbál újra működésre bírni az ember kínzó tűszúrásoktól kísérve.

De megéri, nemcsak azért, mert jó érzés befejezni egy cikket és feltölteni a blogra, hanem mert egyszerűen jobban, könnyebbnek érzem minden alkalommal, amikor kiszellőztetem egy kicsit a fejem, amikor kiszórom a szemetet a fejemből, amikor kinyitom a csapokat. Ezért szerettem volna veletek megosztani ezt a három “braindump” technikát.

Ti alkalmazzátok a “braindump” technikáját a mindennapjaitokban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling when your head is empty and painfully full at the same time? I felt this a lot lately, and this paralyzing feeling is the dying place of creativity – which is a dying place of many good stuff in life.

Time after time there is an article here on the blog around this topic, what is a good sigh of that I have to talk to myself about this topic over and over again. 😀 This is one of those times again.

I read the Big Magic book by Elizabeth Gilbert last year, in that she talked a lot about how you cannot just sit and wait for inspiration to come and knock on your door. You have to leave the door open: you have to work, you have to keep going, you have to keep producing shit, and then you have the chance to surprisingly produce something not-so-shitty on some point.

This reminds me of the times when the water company turnes off water because of maintence, and after that, you have to open the faucet and just wait. First nothing, then the faucet starts to split awful, stinking, muddy water, and then, slowly, it becomes clean.

Time after time I have to force myself to open the faucet again.

Braindump

I met the word “braindump” for first in the bullet journal community. It’s funny, because it isn’t, at least not necessary a “bullet” method – it doesn’t requires to make a list. The point of braindumping is to unload the garbage from your head on a dump page of your journal. It is garbage, it doesn’t have to look pretty or organized – just empty your head.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

You can, however, do it in a list format, but for me it’s easier to do in a fluent way, without organizing it into a list. I write sentences, fragments, words, whatever. Just keep the flow rushing out of the pipe. (The fun thing is, often I don’t know what’s in my head, I just feel it’s buzzing and I have to open the faucet, before, as my husband puts it, it turns vapid inside me.)

Morning pages

In her book The Artist’s Way, Julia Cameron suggests a bit (but really just a little bit) more specific braindump exercise. As she puts it, the two important elements of the morning pages exercise is that it happens in the morning an on pages (on paper) with a longhand writing. She suggests to start every day with writing 3 pages of fluent braindump. No matter the topic or the style – if what comes in your mind is that you have to change the bed sheets and call your sister today, write about that. She says the same as David Allen in his book Getting Things Done: you have to clear your head on the ground level first, to create space for the more creative thoughts.

I have to admit, I started this exercise as evening pages instead of morning pages, because during the years I learned that brushing my teeth is the only one morning routine I am able to do every single day, any other expansion died out of my morning routine, sooner or later… However, the important lesson from Julia Cameron is to empty your head regularly, do a braindump every day (every morning), “before it turns vapid inside you”.

Everyday writing

My favorite way of the regular braindumps is what I simply call everyday writing. For me, the National Novel Writing Month (NaNoWriMo) challenge was the one that taught me to sit down and write for at least 25 minutes a day, no matter if I have nothing to say, no matter if I just produce shit. (And the most important, I learned that it neither kills the magic, nor the fun, when I make the process of seeking inspiration a routine.)

However, I’m not Elizabeth Gilbert, who confessed in Big Magic that unlike her wedding vow, she never broke her vow to write at least 30 minutes every day, no matter what. I break this routine over and over again (and then I have to talk to myself about it over and over again), and it can be hard and painful to force myself back to the routine. The yearly challenge in November always helps, but this time I didn’t want to wait until next November, so this month I jumped in the midyear challenge of Camp NaNoWriMo. (As you can see, it helps. :))

What I do during these monthly writing challenges is basically this: I open an empty document on my iPad, and I start a braindump. I write every day, I write nonsense bullshit, I whine, I complain, I talk to myself, no matter what, I just keep the wordcount going. Most of the time it’s just garbage – sometimes I find something not-so-shitty in it.

But just like with any braindump, the best part surprisingly isn’t to find those little gems. It’s great, of course, but the best is that, whatever, I feel better, lighter every time when I just open the faucet, when I unload the garbage, when I empty my head. It helps me keep going, it helps me shake off the numbness.

No matter the format or where it gets place in your daily routine, it can feel so good to do regular braindumps.

Do you use any braindump technique?

Reklámok

Időjárás mandala – Temperature mandala

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Az időjárás mandala ötletére a SarieCherries.com blogon bukkantam, és annyira megtetszett az ötlet, hogy azonnal el is loptam és most már második hónapja készítettem el a naplómban.

Mi az időjárás mandala? – Az időjárás takarók ötletére alapoz: ezek a horgolt vagy kötött emlékek takaró formájában őrzik meg egy éven át az évi legmagasabb hőmérséklet változását (érdekes lehet egy ilyet elkészíteni például egy gyermek születésének az évéről, a házasságkötés vagy egy különleges évforduló évéről, stb.) Hasonlóan látványos, de kevesebb idő-, energia- és anyagköltség befektetéssel járó lehetőséget kínál az időjárás mandala, amin egy hónap legmagasabb hőmérsékleteinek ingadozását rögzíthetjük.

Miért készítsünk időjárás mandalát? – Mert klassz. 🙂 Nem tudok más praktikus indokot felhozni, szinte kizárólag dekoratív célokat szolgál, de aki szeret emlékeket megőrizni a naplójában, az abszolút lecsaphat egy ilyen látványos és mégis egyszerű lehetőségre.

Hogyan készül egy időjárás mandala? – Sokféleképp nekifoghatunk, nincs rá ortodox metodika. Például megrajzolhatjuk a mandalát hónap közben folyamatosan, akár az előrejelzések, akár egy-két napra visszamenőleg a tényleges időjárás alapján, de megrajzolhatjuk hónap végén is. Rajzolhatunk színes vonalakkal, de készíthetünk egy fekete-fehér mandalát, amit aztán kiszínezünk. A színpalettát összeállíthatjuk egy hónap várható/tényleges időjárása alapján, hogy minden hónapban egy szivárványszínű alkotásunk keletkezzen, de felvázolhatjuk a színeket egy egész év várható időjárása alapján, hogy a hónapok mandalái már ránézésre is képet adjanak a hónap időjárásáról.

Én hogyan készítettem el az időjárás mandalámat? – Én azt a lehetőséget választottam, hogy egy egész évre elosztottam a színpalettát. Ehhez egyszerűen kiválasztottam tíz színes ceruzát a készletemből, és elosztottam őket a Magyarországon elképzelhető éves hőmérsékleti skálán. (Így a mandaláim havonta csak néhány színt tartalmaznak majd, de ezek már egy pillantásra, a lábjegyzet böngészése nélkül is érzékeltetik, hogy homloktörölgetősen izzasztó, kellemesen tavaszias, vagy téliesen zimankós idő volt-e az adott hónapban.) Októberben kipróbáltam a színes vonalas és a színezős stílust is, az utóbbi nyerte el a tetszésem, ezért novemberben már csak egy fekete-fehér mandalát vázoltam fel (aki még nem érzi magát mandala-gurunak, feltétlen nézze meg Boho Berry tutorialját – fél óra alatt pofonegyszerűvé válik egy gyönyörű mandala készítése!), amit a hónap végén, a tényleges legmagasabb hőmérsékletek alapján színeztem ki.

Let's color this! #temperaturemandala

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

November key for my #temperaturemandala

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#temperaturemandala finished for #November! ❄️

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Et voilá! – Ha ti is készítetek egyet, feltétlen osszátok meg, nagyon kíváncsi vagyok az eredményekre!

[ENGLISH VERSION]

I found out about the temperature mandala on the SarieCherries.com blog and instantly fell in love with the idea. This was the second month I incorporated it in my journal.

What is a temperature mandala? As Sarah tells in her article, she was inspired by the idea of the temperature blankets, these knitted or chrocheted memories of the change of one year’s weather. (Making this project can be intresting for a year when your child was born, for your wedding year, or a year of a special anniversary, etc.) A temperature mandala gives a similarly spectacular memory, but, honestly, with way less time, energy and money invested.

Why to do a temperature mandala? Because it’s fancy. Seriously. If you go for practical things (like tracking weather changes to see how they effect your migraines, etc.), not sure this is the most effective way. But if you are looking for an incredibly fancy and still simple way to boost your monthly memories pages in your journal, this is something you will love.

How to draw a temperature mandala? – There are many ways you can do this. You can do it continuously as you go through the month, using the forecasted or recorded weather data, or doing a whole month all at once. You can draw it with colorful lines, but you can also draw a blank mandala with black pen and then color it in with pencil, pen, watercolor or anything. You can choose a color palette fitting a whole year, but you can just make every month of the same scheme of a rainbow.

How I made my temperature mandala? – In October, I tried both the colorful lines and the blank mandala colored in with pencils, and I vote for the coloring style. I layed out a color scheme for a whole year, so my mandalas will show a sense of the month, without checking the footnotes. I’m not good at keeping up with things daily, so I decided to draw a blank mandala through the month (I was working on it for several days, when I felt like it) and to color in at the end of the month, when I have all the recorded data together. (I didn’t record it by myself, I use a weather tracking website, but of course you can do so if you want to.)

Let's color this! #temperaturemandala

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

November key for my #temperaturemandala

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#temperaturemandala finished for #November! ❄️

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

If you are interested in making yours, sure check out Sarah’s page for further inspiration (she also has a printable template for starting a mandala), and if you never ever believed you could draw a mandala, just watch and try Boho Berry’s tutoral. It’s amazing: neither did I believe that I’ll be able to draw a proper mandala ever, but her video made miracles in just 30 minutes or so.

Happy drawing! And please drop a comment below with your temperature mandala if you tried it, I’d love to see your art! 🙂

NaNoWriMo: lezáró gondolatok és bakiparádé – Final thoughts on NaNoWriMo


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Hamarosan véget ér a NaNoWriMo. És ahogy a legutóbbi, félidei bejelentkezésemben írtam: ez egy érdekes év.

Ebben a pillanatban, amikor ezt a cikket írom (szombat este, a harminc napos kihívás huszonhatodik napján), valamivel 32000 szó fölött állok. De még közel sem veszítettem el a reményt, hogy a 30. napon 50000 szó fölött fogom zárni a kihívást – sőt.

De ez az év nem elsősorban azért volt nagyszerű, mert megtapasztaltam, hogy 30 nap helyett 14 nap alatt is neki merek ugrani a kihívásnak, vagy hogy egyáltalán nem kizárt, hogy 8000 szó fölött teljesítsek egy nap. Ezek csak számok – még ha érdekes számok is.

Ami ennél sokkal izgalmasabb, az az, ami mindeközben a fejemben történt.

Ahogy láthattátok, az utóbbi jó fél évben a blog csak döcögött, cöccögött, mocorgott. (És nem, sajnos nem azért, mert valami nagyobb és csodálatosabb projekten dolgoztam a háttérben – hacsak a tucatnyi Fallout4 karakterem virtuális szerelmi életét nem számítjuk ide.) Hol volt már az a csodálatos mindennapos írási rutin, amit egyébként a két évvel ezelőtti kihívástól kaptam!

Ehhez képest mi történt ezalatt a csaknem egy hónap alatt?

  1. hét. Nekivágtam egy történetnek, amiről azt hittem, hogy szeretni fogom írni. Utáltam.
  2. hét. Elvesztettem minden hitem és kiábrándult igás ló módjára húztam tovább a nanó regényem szekerét, míg végül feladtam. A kétségbeesésem legmélyebb pontján rájöttem, hogy anélkül, hogy észrevettem vagy különösebben értékeltem volna, visszakaptam azt a mindennapos írói rutint, ami az utóbbi fél évben távoli, abszurd fikció volt csak a számomra. Ez felszabadító érzés volt.
  3. hét. Úgy gondoltam, ennél nem is kell több. Söpörjük le az asztalt és kezdjük újra, lesz, ami lesz. Nem vártam magamtól többet, mint hogy az utolsó két hétben próbáljam megközelíteni az 50000 szavas álomhatárt annyira, amennyire csak lehet. És amikor azt mondom, hogy semmi többet, úgy is értem, hogy semmi többet. Az írás nem ment könnyebben non-fiction berkekben sem, mint amikor a regényemmel szenvedtem, csak nem utáltam annyira. Sem tartalmi, sem minőségi elvárásaim nem voltak. De tényleg. Egyáltalán nem. Ha most még nem hisztek nekem, hamarosan fogtok.
  4. hét. Valami történt. Nem olyan volt, mint egy klikk, hanem inkább, mint egy elnyújtott aha-élmény. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szószám helyett tartalmat generálok. Továbbra is minőségi elvárások nélkül. De a sok kritikán aluli vicik-vacak itt-ott elkezdett összegabalyodni, és egyre több ötlet ütötte fel a fejét a porban, ami többet ígért, mint hogy közelebb visz az 50000 szóhoz és ennyi. Ötletek voltak! Igazi ötletek.

img_2312

És itt tartunk most. Csaknem 20000 szóra a végétől, 32000 szóra az elejétől – vagy 55000 szóra, ha hozzávesszük azt a dicstelen 23000 szónyi szemetet az első két hétből… és biztosra vehetitek, hogy a célvonal előtt, ha másért nem, a magyar régió dicsőségére a nemzetközi szóháborúban, azért vissza fogom dobni azt a szómennyiséget a számlálóba.

De ezek, mint mondtam, csak számok.

Itt tartunk igazán: fél év ihlettelen szenvedés után ennyire volt szükség, 55000 szóra, három és fél hét makacs munkára, hogy az ötleteim listája átkígyózzon a következő évre, hogy már kicsit se féljek attól, hogy mivel töltöm ki a célvonalig hátralévő szakaszt, inkább csak attól, hogy fizikailag és időben (most és az elkövetkező hónapokban) lépést tudjak tartani az ötleteimmel. Csak azokkal, amik az elmúlt jó egy hétben keletkeztek!

És pontosan ez az, ami miatt annyira szeretem a novemberi (regény)írói kihívást, ahol csak egy szabály van (győzd le önmagad – minden más szabály opcionális): mert minden évben kitartóan emlékeztet rá, hogy a rutin és az ihlet nem egymást kizáró fogalmak.

Kezdődjön a móka!

És csak úgy mókaként, csak hogy lássátok, mit értek azalatt, hogy a “porból” bújtak elő az ötletek, hogy mit értünk mi, nanowrimósok azalatt, hogy az első kéziratnak (vagy bármilyen első verziónak) nem kell tökéletesnek lennie, csak meg kell születni, hogy mit értünk azalatt, hogy nincsenek minőségi, csak mennyiségi elvárások – most megosztok néhány gyöngyszemet ebből a hónapból. (Emlékeztetve mindenkit – magamat is –, hogy mennyire nívótlan volt ezeket a mondatokat képernyőre vetni, és mégis, minden egyes elgépelt szavukkal és minden bődületes baromságukkal hozzájárultak ahhoz a csodálatos élményhez, hogy fél év szenvedés után visszatértem az ihletett munka útjára.)

“Mondjuk kezdhetném azzal, ww-n kívül persze, hogy ezerszer elismétlem a bullet journalt angolos kiejtéssel. Jelenleg bulet zsurnálnak mondom, holott angolosan bulet dzsörnöl, kábé, magyar neve pedig nincs, úgyhogy jó lenne angolosan hivatkozni rá, ne legyek már én is olyan gázos gizda, aki lojströmnek mondja a lojhtturmot. Rád gondolok, kara benz, és ezt te is jól tudod.” *
___
* Egy kis fiktív dialóg, mert az mindig segít tovább lendíteni a beszélgetést önmagammal.

“És esetleg majd utána egy későbbi cikkben lehetne beszélni a nemtudommiről, képernyőt váltottam és elfeledkeztem róla, mit akartam ide írni. Alapfogalmak, heti rutin és folyamat (a heti rutin része ugye a folyamat), és utána a, és utána a… nem tudom. Komolyan. Utána a folyamatra aggatva a fogalmak, szóval a fenti táblázat?… rohadjak meg, ha tudom.” *
___
* Az word warok első számú szabálya: ha abbahagyod a gépelést, meghalsz. (Csak halandzsázz valamit.)

“Egy évem, nem az írás szerint
Ha ha, címet lopok az épp olvasás alatt álló könyvemből., az Egy dvem az írás szerint c. Könyvből. De nem ez nem az.”
*
___
* Ha-ha. 🙂 Ha nincs ötleted, lopj. Az eredetiség túl van értékelve. A helyes írásjel használat is túl van értékelve. És ha nem figyel senki, használj szóközt ott is, ahol nem volna helye.

“Ebből a fogadalmakat fent érintettem, most jön a témák témája. (Hah.)” *
___
* Szóvicc, alákevert nevetéssel.

“A mit-ek mögött tedd fel a miért-eket is, hagyd, hogy a téma ne csak ágakat, de gyökereket is hajtson. (Hahh, de kurva jó hasonlat! És ez az enyém ám!)” *
___
* A fiktív dialógok mellett ne feledkezzünk el a belső monológokról sem. És persze ünnepeljük meg az apró győzelmeket is. Lehetőleg mindezt írásban.

“Hát hogy ezt aztán hogyan rendezzük most, az fogós kérdés.”
___
* … de a kérdéseknek ugyanúgy van itt helyük, mint a válaszoknak. 🙂

“Hm, na jó, ez tök jó, de nem érzem úgy, hogy közelebb jutottam volna az igazsághoz. 😦 Bele kellene nézni abba is, hogy Liz Gilbertnek milyen az az izébizé rendszere, amit ajánlott.” *
___
* De tényleg, komolyan, nem kell tökéletesnek lennie. A homályos foltokat majd tisztázzuk később.

“Oké, a helyzet az, hogy ez most megint nem annyira ötletelés, nem is annyira meta, hanem sokkal inkább nyígás.
Nem nagyon vagoyk jól. Csüggedt vagoyk, fáradt, nem törődöm magammal eleget, fáj a fejem, dehidratált vagyok. Így persze annyira nem szörnyen könnyű dolgozni.
Sehol nem állok a napi kvótámmal, és persze egyre gyűlik az a szószám, amit naponta meg kellene írnom, hogy esélyem legyen időre befejezni a nanowrimót. Jó, még másfél hét hátra van. Nem reménytelen semmi, de…
Amúgy maga a táblázat klassz.”
*
___
* De tényleg. Komolyan. Néha csak el kell kezdeni írni, bármit. Mert lehet, hogy a hetedik (vagy a tizenhetedik, vagy a nyolcvanhetedik) mondat közepén jön az a felvillanyozó gondolat, ami kirántja az embert az önsajnálatból, és amire felkiált: ez amúgy klassz! Ezzel el lehet kezdeni dolgozni!

Őszintén szólva az egész estémet tölthetném azzal, hogy a fentiekhez hasonló mókás részletek után kutatok a jegyzeteim közt és a saját soraim copy-paste-elésével gyarapítom a szószámomat, de azt hiszem, érzitek a lényeget.

[ENGLISH VERSION]

I planned to share a gag reel about my NaNoWriMo this year (sorry guys, the English version will lack the bloopers, they are much funnier in Hungarian, but trust me: I raised no expectations besides to keep the word counter spinning), but while wondering about it, I realized how grateful I am for this year’s NaNoWriMo experience, and I want to share it for sure.

Two years ago, somewhere in the middle of NaNoWriMo, I totally gave up the hope to write the novel I intended, and I started to just troll around, count in everything: emails, journal entries, blog posts, notes for blog posts, social media posts, comments… everything. The result? You’d think it was terrible (and it WAS terrible in a way), but the truth is, my blog lived for one and a half year from this experience, because I really learned how to sit down every day and just make up shit, no matter what, and the ideas will come. (Maybe they will come in one single so-so okay sentence in a page full of bullshit, but they will come.)

This zest lasted until the first months of this year, when I lost my job and I was stuck at home for a while. Sure I needed this period of rest, but it was a death sentence for my creativity, and especially for my writing routine. I was crying for a shake-up.

And then NaNoWriMo arrived.

Let’s see how it was going.

  • Week 1. I decided to work with my last year’s novel idea. I thought I will like it. I was hating it.
  • Week 2. I lost all my faith and hope. I kept working like a mule, hating every inch of my progress, until I gave up. On the deepest point of my self-pity, I realized that without noticing, I gained back my so much missed daily writing routine, just in two weeks. It was a liberating breeze, and I decided I’ve already recieved what I wanted from NaNoWriMo. Reaching 50k is not so important. It’s okay to trash everything and start again. The point is to keep writing, and do not hate every minute of it, if possible.
  • Week 3. Still not a fairy tale. I asked from myself nothing else but to keep writing and do not hate what I do, and this was everything I got from the start-over. It was still hard, a bit disappointing, and more or less hopeless, lacking the slightest aim for quality. The best it offered that I didn’t hate it.
  • Week 4. Something happened, but just like with my writing routine, I didn’t notice when. I was starting to have ideas. Real ideas. Somehow the itsy-bitsy wires in the giant pile of bullshit that I was generating to keep my word count raising, started to connect one another, and my ideas started to multiply.

And here we are now. At the moment I’m writing this text (on Saturday evening, 26th day of the challenge, 10 days after trashing all my previous progress), I’m roughly 20k away from the end, but I’m not worried anymore about how I will reach 50k. I could fill another 50k with my ideas. I’m worried about how I will keep track of all my ideas, generated just in these last few days, and how I will summon the time to take care of them properly in the next months.

But in the middle of all this worry, I’m unspeakably thankful. This is why I love NaNoWriMo, this is the miracle of National Novel Writing Month (the word “novel” crossed, because, you know, NaNoWriMo has only one true rule: race against yourself – every other rule is really just an option). It took me just roughly 3 weeks and (not forgetting about that crappy and failed dystopian sci-fi draft) 55k words to gain back not just my since-long missing writing routine, but the faith in my work.

Thank you NaNoWriMo, and thank you everyone who took place in it, little or big! I love you all. xxx

Hová tűnt a regényem?! – Where did my novel disappear?!


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


 

Idén nem jelentkeztem rendszeres NaNoWriMo helyzetjelentéssel, de nagyjából félidőben olyasmi történt, amiről úgy érzem, megéri ejteni pár szót.

23.000 szavam eltűnt.

Persze nem tűntek el. Ott vannak egy dokumentumban, amit a szívem mélyéből utálok. Ami azért is vicces, mert a tavalyi történetemnek fogtam neki ismét, amit – a karaktereket, a világot, a szimbolikát, néhány jelenetet – kifejezetten szerettem, ezért is döntöttem úgy, hogy eltöltök velük még egy novembert.

És mégis, mintha ebből a történetből semmi nem maradt volna, a hamvaitól pedig, amiket huszonháromezer szón keresztül kapargattam, egyszerűen viszolyogtam.

Ezért félidőben lenulláztam a számlálómat és visszanyúltam ahhoz a gondolatomhoz, amivel nekivágtam ennek az évnek: hogy ha ez a NaNoWriMo visszadja azt, amit a két évvel ezelőttitől kaptam, és újra tudok fegyelmezetten és kitartóan minden nap írni, én már elégedett leszek.

nano-felido-600

Lehetséges, hogy most először emiatt veszíteni fogok, mert nem érem el az 50.000 szót? Lehetséges. Megtehetném, hogy pókerarccal 23.000 szóról folytatom a számlálást? De még mennyire. A novemberi regényíró kihíváson mindenki önmagával versenyzik, és bár vannak szabályok, de valójában senkit nem zárnak ki, aki megszegi őket. Egyvalami számít: lépd át a korlátaidat és versenyezz önmagaddal.

Volt, aki próbált meggyőzni, hogy őrizzem meg a statisztikámat, elvégre a cél az 50.000 szó és egy szám mindenek felett, nem igaz? De úgy éreztem, most akkor győzöm le magam igazán, akkor versenyzek igazán magammal, ha megkockáztatom, hogy veszítsek – cserébe az érzésért, hogy igazán játszom. És végső sorom ezt az érzést hivatott szolgálni az a bizonyos egy szám mindenek felett.


[ENGLISH VERSION]

This year I didn’t write a weekly NaNoWriMo check-in, but I decided to write a halfway point check-in, because there something ordinary happened halfway in the novel writing challenge.

23,000 words of my work disappeared.

Of course, I know where they are. They are in a Pages document that I hate from the bottom of my heart. What is funny after all, because I decided to strat over my last year’s story this year, because last year I liked it. It was a mess, of course, but I liked many parts of it: the characters, the world, the symbolism, some scenes. So I was looking forward to spend another November with them.

And when November started, I found my story dead, and I was disgusted by its corpse. I did my best to bring it back to life, but there was no hope.

So I took a deep breath (it’s hard to do in the company of a rotting corpse) and asked myself: what was my biggest wish for this month? And it was to gain back the firm writing routine I founded two years ago during NaNoWriMo and lasted one year and a half, no day passing without writing.

Is it possible that I gonna lose because of this decision? Yes, absolutely. Could I just keep writing in the same document or sum the wordcounts to continue my way to 50k? Of course. NaNoWriMo is a race against yourself, and even tho there are some rules, there aren’t really rules and you won’t get disqualified for cheating, you’ll kindly called a rebel at the maximum.

But right because of this, even if numbers are important, I decided to look behind the numbers and asked myself: what would motivate me to race harder against myself? What would really mean to win over myself? Because this is why that 50k goal was set, really. So even if I was encouraged to keep the numbers and don’t give up on my 50k (which I didn’t anyway, I still belive I can put it together until the end of the month), I decided to let myself lose in order to make myself really play.

Mi fán terem a bullet journal? – 1. rész

Ezer éve ígértem nektek egy bullet journal ismertetőt – na ez végre az!

Az első lépést már megtettem, amikor javítottam a tárgyi tévedéseket abban a bizonyos legelső bullet journal témájú cikkemben. Most pedig úgy érzem, eljött az ideje, hogy folytassam ezt a munkát egy épkézláb összefoglalóval, immár nem pár nap vagy hét Pinterest-böngészése, hanem csaknem egy év aktív használat tapasztalatai nyomán.

Mi a bullet journal?

A név sokmindent elárul, ha kicsit mögé nézünk. A “bullet” kifejezés a felsorolások listaikonjait takarja, míg a “journal” naplót jelent. Ezért a bullet journal kifejezést listanaplónak is fordíthatnánk. Ez tehát egy olyan rendszer, ami egy üres naplóval és listákkal dolgozik.

Kicsit bővebben, egy olyan elméleti keretrendszer, amit bármilyen jegyzetfüzetben alkalmazhatunk (tűzött, fűzött, spirálozott, gyűrűs, de még akár digitális jegyzetfüzetben is megvalósíthatjuk), amit szabadon alakíthatunk, teljesen testre szabhatunk, és ami napról napra is igazodik az igényeinkhez. Használhatjuk tervezéshez, jegyzeteléshez, naplózáshoz, és ezek kombinációjához, attól függően, az adott élethelyzetben mire van épp szükségünk.

bujo101-600-1

Kezdők hibája…

… amit természetesen én is elkövettem.

Minden bullet journal, akárcsak minden napló, egyedi. Jó esély van rá, hogy egy-egy egyedi naplóval találkozva ismerkedünk meg a bullet journal létével, és ezért hamis kép alakul ki bennünk arról, hogy milyennek kell lennie egy bullet journalnak, milyen egy “igazi” bullet journal. Részben azért is halogattam olyan sokáig ezt a cikket, mert egyszer már elkövettem, és még egyszer nem szerettem volna elkövetni azt a hibát, hogy túl hamar ítélve fals információkat adok át nektek.

Az elmúlt csaknem egy évben, amíg aktívan használtam a bullet journal módszert, ha megakadtam, elbizonytalanodtam, úgy éreztem, elúszok a részletekben, mintegy “terápiás céllal” újranéztem a bullet journal rendszer megalkotójának, Ryder Carrollnak a bulletjournal.com oldalra feltöltött bemutatóját. Ez mindig segített tisztábban látni az alapötletet és egy kicsit lesöpörni a csinos sallangokat.

Ezért mindenkinek, aki most kezdi, most kezdi újra, vagy csak szeretne képbe kerülni, mi a manó is ez és hogyan működik, nagyon javaslom, hogy itt induljon, hiszen minden további tanács, bármilyen hasznos is, már egyfajta személyre szabás, ami csak plusz információt adhat, de nem helyettesítheti az alapokat.

Miből áll egy bullet journal?

Ahogy már írtam, aki a bullet journal témájával szeretne ismerkedni, jó eséllyel nem az “ortodox”, minimalista, csak egy füzet, egy toll és más semmi stílusú naplókkal fog először találkozni, hanem a “pinterest-ready” csodákkal. Én Kara Benz (Boho Berry) képein keresztül zúgtam bele a témába (“lettem szerelmes” és “zuhantam bele arccal előre” értelemben egyaránt), ami egyszerre inspirált és vitt tévútra. A bullet journal persze lehet ez is: lehet ötletes művésznapló, szemet gyönyörködtető oldalakkal – de lehet a legmezeibb listagyűjtemény is, egy ötvenforintos iskolai füzetben, ceruzával lefirkantva.

A flanctól és csillogástól, a hackektől és trükköktől megfosztva a bullet journal a következőkből áll:

  • Dátum-függő listák, úgy mint
    • Jövőtervező az adott hónapon túli események, határidők listázására
    • Havi oldalak a hónap eseményeinek, határidőinek listázására
    • Napi oldalak az adott nap eseményeinekm határidőinek, teendőinek, és az aznap keletkezett megjegyzések, ötletek, gondolatok listázására
  • Dátum-független listák, vagy más néven gyűjtemények, tematikus listák (pl. olvasmánylista, projektterv, brainstorming, stb.)

Hogyan használjuk a bullet journalt?

A bullet journalt néhány alapvető szemléletbeli kérdés különbözteti meg egy hagyományos tervezőtől, ezek pedig a következők:

  • Gyorslistázás. – A bullet journal alapmódszere a “rapid logging”, azaz gyorslistázás. Ez azt jelenti, hogy különösebb keresgélés, lapozgatás, előzetes rendszerezés nélkül a felmerülő gondolatokat, teendőket egyszerűen ott listázzuk, ahol vagyunk, az adott napi listán. A gyorslistáinkban a “bullet”-ek, a felsorolásikonok tesznek automatikusan rendet:
    • pötty a teendőknek
    • kör az eseményeknek
    • kötőjel a megjegyzéseknek
  • Nem dolgozunk előre. – A legnagyobb kattogást a fogaskerekekben talán az okozza a hagyományos tervezőkről való átálláskor, hogy a bullet journalban, csakúgy, mint egy hagyományos naplóban, nem tervezzük meg előre a napokat, egységnyi helyet hagyva mindegyiknek, hanem mindig csak egy napot tartunk nyitva, ide kerül fel a gyorslistázás módszerével minden információ, ami aznap felmerül.
  • Migrálás és ütemezés. – Az adott nap alatt történő gyorslistázás persze felveti a kérdést, hogy mihez kezdjünk mindazzal, ami adott napon merült fel, de nem az adott naphoz tartozik? Ha egy nap során olyasmi keletkezik, ami intézést vagy ütemezést kíván, de nem az adott napon, azt időről időre (a nap végén, a hét vagy hónap végén, vagy amikor új oldalra lapozunk) beütemezzük (a jövőtervezőbe vagy a havi oldalra, pl. egy három héttel későbbi megbeszélést), vagy továbbgörgetjük, migráljuk a következő napra (pl. egy rövidtávú teendőt).

A gyorslistázás és az előre rendelkezésre álló napi oldalak hiánya sok fejfájást okozhat annak, aki hagyományos tervezőről szeretné átállítani a gondolkodását, ahol akár hónapokra előre is tudunk lapozni egy adott jövőbeli naphoz. Miért van mégis értelme ennek az egésznek?

Azért, mert a napjaink nem egyformák. Néha napok alatt annyi információ önt el minket, hogy alig tudjuk kezelni, néha hetekig nem történik semmi. Néha több a teendő, a szervezni való, néha csak naplóznánk, vagy épp ötletelnénk, jegyzetelnénk. A bullet journal alkalmazkodik ehhez azzal, hogy minden napnak pontosan annyi teret ad, amennyire szükség van, sem többet, sem kevesebbet.

A bullet journal stílusában is tökéletesen alkalmazkodik, hiszen egy üres füzetben keletkezik – ha akarjuk, lehet egyszerű és puritán, ha akarjuk, lehet díszes és szemet gyönyörködtető.

Ha egy másik példát szeretnétek látni arra, hogyan lehet elkezdeni egy egyszerű bullet journalt – Ryder, a bullet journal megalkotójának fenti bemutatóján kívül –, ajánlom még Kara videóját, amiben egy “példa bullet journal” indítását mutatja be.

Muszáj így használni?

Nem, egyáltalán nem kötelező 100%-ban az ortodox módszer szerint használni a bullet journal rendszerét, és ami azt illeti, én is alkalmazok különböző hackeket, eltérek itt-ott az eredeti ötlettől. A következő cikkben bemutatom ezeket is, és ha addig is bármi kérdésetek felmerült, kérdezzetek bátran!

Akit érdekel ez a technika és még több egyéni megoldást szeretne látni, csatlakozzon bátran a Bullet Journal Junkies facebook csoporthoz!

DIY üzenőtábla képkeretből

Emlékeztek még a folyékony krétáimra? Most megmutatom, milyen egyszerűen készítettem hozzájuk házi üzenőtáblát.

Hozzávalók:

  • Egy keret nélküli üveg képtartó
  • Egy A4-es vagy annál nagyobb, lehetőleg sötét papír (csomagolópapír, hobbipapír vagy nyomtatott mintás papír)
  • Olló, ceruza

  
Elkészítés:

  • Én egy iskolai tábla mintájának nyomtatásával kezdtem, de egy ív (lehetőleg sötét) csomagolópapír vagy hobbipapír beszerzésével is indíthattok. Ezen kívül még egy képkeretet kell beszerezni.
  • Mivel a művelet nem igényel sebészi pontosságot, ezért a méretre vágást én úgy oldottam meg, hogy a képkeret üveglapját körberajzoltam a papíron, és ementén vágtam körbe.
  • A táblát tovább díszíthetitek azzal, ha papírdíszeket helyeztek a hátteret alkotó papír fölé, mielőtt az üveget ráhelyeznétek. (A karácsonyi időszakban én papír hópelyhekkel díszítettem a táblámat.)
  • Ezután már csak össze kell állítani a képkeretet, és voilá, elkészült a házi üzenőtábla!

  

Áprilisi instagram kihívások – magyar témákkal

Áprilisban is belevágok néhány kihívásba, a témákat ezúttal is megosztom itt magyarra fordítva, hátha ezzel sikerül motiválnom titeket a csatlakozásra. A részvétel ezúttal is minden kihívásban kötetlen – az márciusi témák közül, azt hiszem, többet sinkófáltam el, mint amit teljesítettem, de senki nem zárt ki. 🙂 Így akit a perfekcionizmus tart vissza, az ne gyötrődjön, csatlakozzon bátran. Szintén nem kötelező elsején kezdeni, vagy szigorúan ragaszkodni a témák sorrendjéhez, és minden téma nyitott az egyéni értelmezésre.

#PlanWithMeChallenge

Ez a kihívás a határidőnaplósoknak szól (bár a bullet journal közösségben indult, de filofaxosok vagy bármilyen más tervező módszert/eszközt használók is csaltakozhatnak), hogy a résztvevők megosszák egymással, hogyan használják a határidőnaplóikat, és ötleteket merítsenek egymástól.

1. Bemutatkozás 16. Egyedi és hasznos
2. A tervezőm/tervezőim és ezért használom 17. Karrier
3. Kipróbáltam és működik 18. Próbálkozás és melléfogás
4. A legjobb módosítás 19. Mindennap magammal hordom
5. Nagy projektek 20. Mindennapos takarítás
6. Funkcionális 21. Színek
7. Kedvenc holmik 22. Emlékek és mérföldkövek
8. Az én stílusom 23. Otthoni tervek
9. Egyszerűsítés 24. Napló
10. Segítség! 25. Szűkös helyek kihasználása
11. Utazástervezés 26. Nagy változások
12. Családi naptárak 27. Motiváció
13. Pénzügyek 28. Hupsz!
14. Egy tervezős történet 29. Egyensúly
15. Mellékállás 30. Amit tanultam

  

#RockYourHandwriting  

Ez a kihívás azoknak szól, akik szeretnék gyakorolni, fejleszteni a kézírásukat.

1. Mutasd be magad 10 szóban 16. Mielőtt elmegyek
2. Így lehetsz kiegyensúlyozott 17. Utazáshoz szükséges
3. Kétsoros 18. Bűnös szenvedély
4. Idegesítő 19. Nehéz döntések
5. Jótanácsok az élethez 20. Szókép
6. Kedvenc ételek 21. Ötletelés
7. Kedvenc TV sorozatok 22. Rajzos jegyzet
8. Hatszavas történet (Hemingway után) 23. Öngondoskodás
9. Heuréka-pillanat 24. Amiért hálás vagyok
10. Ötletek 25. Gondolatok a barátságról
11. Mi akartál lenni, ha nagy leszel? 26. Bíztató szavak
12. Az élet nagy tanulságai 27. Megbocsátás
13. Olyan az életed, mint öt éve gondoltad, hogy lesz? 28. Érdekes tények
14. Jegyzetek 29. Kedvenc állatok
15. Levél a legjobb barátodnak 30. Fura szokások

  

#PFSixWordChallenge

Hatszavas írói kihívás, Hemingway nyomán.

1. Emlékirat 16. Rólad
2. Egy lányról 17. Sci-fi
3. Utazás 18. Kérdés
4. Hemingway hatszavasa 19. Bejelentés
5. Mitológia 20. Rajtakapva
6. Hupsz! 21. Valami elveszett
7. Kedves naplóm! 22. Jövő
8. Tragédia 23. Történelem
9. A professzor 24. Szabadon
10. Találkozó 25. Valami megkerült
11. Valós alapokon 26. Munkában
12. Komédia 27. Szívszorító
13. Gyógyulás 28. Ispiráció
14. Titok 29. Táncban
15. Egy fiúról 30. Amit tanultam

 
 

Ahogy mindig, a legjobb tudásom szerint fordítottam a témákat, de ha hibát találtok, jelezzétek és javítom.

Tutorial: Így rajzolj könyvespolcot!

Az elmúlt hónapban nagy népszerűségnek örvendett Instagramon a rajzolt könyvespolcom.

Bár az ötlet nem tőlem származik (referenciaként ezt a képet használtam és előtte is többször találkoztam már az ötlettel itt-ott, Instagramon, Facebookon, Pinteresten), de ilyen egyszerű és mégis látványos ötlettel régen dolgoztam, így arra gondoltam, megosztom veletek is, hogyan készül egy ilyen könyvespolc.

Könyvespolc

1. lépés: a polcok

Mivel az egész kép tulajdonképpen semmi más, mint csupa párhuzamos vonal, ezért a legkönnyebb egy négyzetrácsos vagy ponthálós papíron dolgozni, de kis odafigyeléssel sima vagy vonalas lapon is ugyanolyan jól tud működni az ötlet.

Az eredetit a bullet jouralomban készítettem (26×38 osztásos, ponthálós papíron), ezt a tutorialt egy A5-ös ponthálós papíron, amit a PrintablePaper.net-ről nyomtattam (ez 28×40-es).

v-IMG_3124

Az első lépés a polcok felrajzolása, ehhez a függőlegesen háromfelé osztottam a rendelkezésre álló teret, és párhuzamos vonalpárokkal felrajzoltam a polcokat. (Sem a 38, sem a 40 nem osztható kereken hárommal – nem gond, a maradékot meghagytam a lap tetején címsornak.)

2. lépés: az elrendezés

Hogy milyen “extrákat” szeretnél a képre, azt érdemes az elején eldönteni, sőt a rajzolást is érdemes ezekkel kezdeni, mert az álló könyvekkel egyszerűbb kitölteni a megmaradt teret. Én nem merészkedtem túl messze ezen a téren, az én extráim az álló könyvek mellett a fekvő könyvek, de aki több ambíciót érez magában, az apró tárgyakat, virágos vázát, állóórát, bögrét, parfümös üveget, plüss mackót vagy bármi mást elhelyezhet a könyvek között.

Egy A5-ös lap három polcán 8-12 osztás magas és 1-3 osztás széles könyvek kapnak kényelmesen helyet, ez polconként 10-12 könyvet jelent. Aki ennél több könyvet szeretne, az próbálkozhat 4 polccal és keskenyebb könyvekkel, vagy két egymás melletti oldallal.

3. lépés: a könyvek

És innentől következik a munka leglátványosabb, de legegyszerűbb része. A könyvek ugyanis már csupa párhuzamos vonalból állnak.

Amikor ezeket felrajzoltam, igyekeztem elképzelni, hogy hogyan fognak kinézni, ahogy a polcon sorakoznak, de alapvetően csak arra figyeltem, hogy változatos magasságban és vastagságban kövessék egymást, nem szükséges a részletekig megálmodni a “nagy képet”. A vonalakat aztán egy-egy kis ívvel kötöttem össze, hogy megadjam a könyvek formáját.

4. lépés: használatra kész

Elkészült a könyvespolc!

v-IMG_3133

Mire használhatod?

  • Kívánságlista: az üres könyvgerinceket feltöltheted azoknak a könyveknek a címével, amiket szeretnél beszerezni, majd beszínezheted őket, amikor végre a birtokodba kerülnek.
  • Várólista: a könyvgerincekre kerülhetnek azok a könyvek, amiket szeretnél elolvasni, és beszínezheted őket akkor, amikor elolvastad őket.
  • Olvasmánylista: a könyvgerinceket üresen is hagyhatod, hogy csak akkor kerüljön fel rájuk egy cím, amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, és a kiolvasott könyveket beszínezheted.

Én az utóbbi módon használom, bár leggyakrabban várólista vezetését láttam ezeken a könyvespolcokon. A könyvespolcodat tarthatod a naplódban, határidőnaplódban, de akár egy A4-es, A3-as vagy nagyobb plakáton a szobád falára is kiteheted.

Könyvespolc

Így készíts A4-es papírból A6-ost gyorsan és egyszerűen

A filofaxommal kapcsolatban többen írtátok, hogy szívesen látnátok DIY megoldásokat, sőt kaptam egy nagyon kedves levelet arról, milyen hatalmas heuréka-élmény volt, amikor megosztottam azt az apró trükköt, hogyan használható a normál irodai lyukasztó egylyukú lyukasztóként.

És mivel én is tudom, hogy a legnagyobb aha-élményeket a legkisebb apróságok tudják adni, most megosztok még egy ilyet: így készítek pillanatok alatt A4-es papírból A6-ost, mérés nélkül, gyorsan és egyszerűen.

1. Az A4-es papírt négyfelé hajtom.

A6-1-600

Figyelek a pontos illesztésekre és az éleket jól lesimítom.

2. Levágom a hajtásokat.

A6-3-600

A6-2-600

Anélkül, hogy kibontanám, szorosan hajtás mellett egyszerűen levágom azt a részt, ahol a lapok meg vannak hajtva.

Azért szeretem ezt a fajta vágást, mert mérés és vonalzás nélkül is könnyű párhuzamos, tiszta vágást készíteni, és nem maradnak behajló, kunkorodó lapszélek sem, hiszen a hajtásokat eltávolítjuk.

3. Kész is van! 

A6-4-600

És ennyi az egész, voilá!

Tényleg nem egy nagy ördöngősség, de egy nagyon hasznos, kézreálló trükk, amivel szó szerint pillanatok alatt tudok új lapokat készíteni a filofaxomhoz, amiket már csak lyukasztani kell és azonnal használhatóak is.

Ha pedig négy helyett nyolcrét hajtjuk a papírt, A6-os oldal helyett tenyérnyi kis jegyzetlapokat kapunk, majdnem az irodai jegyzettömbök méretében. Én évek óta hasznosítom újra az irodában a rontott papírokat így, megspórolva a post-it cetliket és a jegyzettömböket.

Remélem, segíthettem ezzel a kis praktikával!

Így váltottam A6-os filofaxra

Hogyan csináljak A4-es dokumentumból filofax méretet? Ez a kérdés engem is sokáig bolygatott, és mivel Instagramon érdeklődést keltettek a filofaxom karácsonyi tervező lapjai, gondoltam, elmesélem, hogyan váltottam M-es (Personal méretű) tervezőről A6-osra.

Filofax

A történet nem túl fordulatos és nem túl tragikus: nem kellett könnyes búcsút vennem a jól bejáratott, szeretett M-es gyűrűs határidőnaplómtól, hiszem, csiribú-csiribá, az M-es tervező tökéletesen befogadja az A6-os lapokat.

Ezzel az ötlettel először akkor találkoztam, amikor a Pinteresten láttam, hogyan használnak standard képeslapokat elválasztapokként – tökéletes “lusta” megoldás, hiszen ezek a lapok szépek, stabilak, méretre vágottak, és mivel egy kicsit szélesebbek a filofax papírnál, még azon sem kell töprengeni, hogyan applikáljunk rájuk füleket: csak ki kell lyukasztani és már készen is vannak, tökéletes elválasztóként működnek.

Egyben azt is jelentették viszont, hogy a karcsú filofax papírnál “ducibb” standard méretű lapok is kényelmesen elférnek a filofaxban, ami pedig nem hagyott nyugodni. Mert bizony nem nagyon szeretek a filofax papírméret méricskélésével vesződni, ahogy a fele papírt vágási hulladékként a kukába dobni sem.

És a világ azért – természetesen – alapvetően az ISO standardre van berendezkedve. Ha valamit ki szeretnénk nyomtatni a határidőnaplónkhoz, azt A4-es papírra fogjuk nyomtatni.

Egy ideje már kísérleteztem a bullet journal stílusú napi tervezőkkel és munkahelyi teendőlistával, az A4-es papírra nyomott, letölthető és nyomtatható ponthálós lapokat pedig puszta lustaságból nem méricskéltem, hanem gyorsan és egyszerűen négyrét vágtam (A6 méretre), és amikor a családomtól kifejezetten filofax dekorációs célra kaptam ajándékba egy maroknyi karácsonyi képeslapot, úgy éreztem, eljött az idő: minden filofax méretű lapot száműztem a tervezőmből és átálltam A6-os méretre.

Szerencsére a gyűrűs kalendárium rugalmassága miatt itt is, mint mindig, a válasz arra a kérdésre, hogy “vajon lehetne-e…?”, az volt, hogy “naná, hogy lehet”.

Miért jó, hogy A6-os filofax lapokat használok?

  • Nem kellett lecserélnem az M-es gyűrűs határidőnaplómat, tökéletesen használható a speciális méretű filofax papír helyett A6-os lapokkal
  • A letölthető holmik gyakran A4 méretűek, ezek egyszerűen nyomtathatók “4 oldal egy lapon” beállítással A6 méretűre
  • A szövegszerkesztők is az ISO szabványokat szeretik használni, így könnyebben tervezek és nyomtatok magamnak saját oldalakat
  • Egyszerű fehér, mintás vagy színes szabványméretű lapokból is könnyen és gyorsan készíthetők saját jegyzetlapok
  • Az A4-es papír nemcsak könnyebben vágható A6 méretre, mint filofax méretre (akár mérés nélkül, egyszerű hajtogatós módszerrel), de a papírveszteség, a vágási hulladék is kevesebb: egy A4-es lapból kettő, körültekintő szerkesztéssel legfeljebb három filofax méretű oldal jön ki, míg A6-os méretből négyet ad ki és nem vész kárba papír
  • Nem szeretek közvetlenül a gyűrűk mellé írni (kényelmetlennek tartom), és egy szélesebb, “ducibb” papíron könnyebb ezt elkerülni

Nekem egyelőre nagyon bevált az A6 méretre váltás, sok könnyebbséget jelent.

    Az emlegetett Urban:Eve karácsonyi tervező is A4 méretben készült és egy lapon négy oldalas nyomtatással, A6-os méretre vágva kapott kényelmes helyet a filofaxomban. Nézzetek rá Viánál, nagyon hasznos holmi! 😉