Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Reklámok

Időjárás mandala, egy évvel később – One year of temperature mandalas

Egy év körbeért! Tavaly októberben kezdtem el időjárás mandalákat készíteni minden hónapban a naplómban (decemberben osztottam meg róla egy cikket), egyrészt hogy megörökítsem az évszakok változását, másrészt hogy mindig legyen egy oldal a naplómban, ahova színezgetni, későbbi verziókban már rajzolgatni is mindig visszatérhetek.

Ahogy kezdtem: minden hónap elején felrajzoltam egy mandalát, és azt a hónapban előre haladva fokozatosan kiszíneztem, mintasorról mintasorra, a napi legmagasabb hőmérsékletnek megfelelően, ahogy az időjárás változott.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Később: átvettem Boho Berry hangulatmandaláinak stílusát, aki a hónapot csak egy koncentrikus körök és azt egyenlő szeletekre osztó vonalak csontvázával kezdi, és a hónap során kiszínezett körök hátterére rajzolja fel fokozatosan a mandalát.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Igazság szerint pont akkor ért körbe az év, amikor befejeztem az előző naplóm, így gondoltam, új napló, új stílus, keressünk valamit a mandalák helyett – de nagyon megszerettem ezeket az oldalakat a naplómban, így még maradnak. :)

(Mandalarajzolási tippekért és az időjárásmandala alapos körbejárásáért katt a tavalyi cikkre!)

[ENGLISH VERSION]

I started drawing temperature mandalas (introduced on SarieCherries.com based on the idea of the temprature blankets) last October, and guess what, I finished a one year load of them!

How I started: drawing a blank mandala every beginning of the month, and then coloring them day by day, according to the highest temperature of the day.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I switched it up: during the year, I switched to the style of Boho Berry’s mood mandalas, were you start with a pencil skeleton of circles and lines, and then you fill up with the background with colors and draw a mandala over them, as the month goes. I loved this, because I had almost no work at the beginning of the month, but I had an always open creative outlet during the month when I was in the mood for some drawing or coloring.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I will continue: actually, as I finished my 12th mandala, I started a new journal next month, and I thought, it’s a perfect time for change, to try out something new. But I got instantly sad for my monthly mandalas, because I really enjoy making them. So I ended up not changing anything, my weather mandalas stay as they are for a while! :)

For more insight on the temperature mandalas and on drawing mandalas in general, check my post from last year!

A könnyedség éve (haha!… hát persze) – The year of ease (lol!… nope)

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de egy kicsit csend lett itt a blogon az utóbbi… izé… egy évben? Kettő? ‘:D

Nem szeretnék most bővebben írni arról, hogy miért (hosszú is lenne meg nem is nagyon akarok :)), de a rövid válaszom: nem történt semmi különös. Nem írtam könyvet, nem költöztem az Északi-sarkra vagy egy titkos katonai Hold-bázisra, nem küzdöttem rákkal és a rák ellenszerét sem találtam fel.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tavaly év végén az év szavává az “ease”-t, a könnyedséget választottam. Egyszerűen sorra vettem mindazt, ami az utóbbi években történt: meghalt anyukám, a gyászidőszakom mellett, ami folyamatos odafigyelést és lelki munkát igényelt, dolgoztam, tanultam, elvégeztem a főiskolát, kétszer váltottam munkahelyet (ebből az egyik egy több mint egy éven át húzódó nagyon stresszes időszak eredményeképp történt, ahol folyamatos lelki nyomás alatt tartottak minket és a “mit hoz a holnap” stressz rányomta a bélyegét minden munkanapunkra), Petivel elindítottuk a saját életünket (összeházasodtunk, építkeztünk, költöztünk, kutyát vállaltunk), beindítottam a blogom, megírtam többszáz blogbejegyzést, mellette azért a háttérben nagyjából ennyi rövid történetet is, mindezt úgy, hogy az írást kiskanállal kellett benyomnom az időbeosztásomba. Nagyon intenzív néhány év volt, és úgy éreztem, most, hogy minden külső körülmény adott, igazán, de tényleg, rohadtul megérdemlek egy évet a könnyedség jegyében.

És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezt az évet egy csendes sarokban, békés mosollyal az arcomon meditálva töltöttem. XD De nem. Nem lehettem volna ennél sokkal naivabb, ugyanakkor nem lehetett volna ennél találóbb melléfogásom, amikor az év mottójává a könnyedséget választottam. Amikor ugyanis elkezdtem nagyszabású nagytakarítást tartani az életemben és végre kiszórtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy a könnyeden élt életem útjában áll, és még mindig tele voltam akadályokkal, akkor bizony szembe kellett néznem a nem kellemes ténnyel, hogy az akadályok bennem vannak, és onnan nem olyan könnyű kiszórni őket…

Úgyhogy röviden és tömören, ez az év a belső munka éve volt, ami a jövőben is folytatódik. De hogy hová tűntek az írásaim? Hiszen ez az egész blog nem másból született, mint egy hasonló, intenzív belső munkával töltött időszakomból: a gyászidőszakomból.

Rossz hír: valahol időközben rájöttem, hogy az írás (a blogolás és a történetírás is) nem egyszerűen szívós túlélői és az ép elmém megőrzésének eszközei voltak az agyonhajszolt időszakokban, hanem egyenes ági termékei a stressznek és a rohanásnak.

Jó hír: dolgozom az ügyön. :D Az írás az életem része, mondhatnám, hogy azóta, hogy írni tudok, de valójában még régebben (emlékszem egy versre, amit óvodás koromban fabrikáltam, és arra gondoltam, hogy bárcsak már tudnék írni, mint a nagyok, akkor ezt most leírhatnám), és nem fogok választani az írás és a nyugodt, kiegyensúlyozott élet között, csak kell még egy kis idő, hogy kifundáljam ezt az egészet.

Hogyan tovább a Kincsesfüzettel?

Őszintén? A fene tudja. Nem akarok most nagy bejelentéseket, elhatározásokat, elköteleződéseket tenni. (A legutóbbi sem hozott nagy eredményeket – emlékszem ám még a NaNoWriMo utáni mámoros “már nem aggódom, lesz-e mit írnom a következő hónapokban” nagy ujjongásomra.) Épp a napokban olvastam Dóri hasonló bejegyzését arról, hogyan készül visszatérni több hónap blogtalanság után.

Mostanában már nem szorítottam a háttérbe a blogos gondolataimat, és elkezdett azon járni az agyam, hogyan hozzam vissza az egészet a hanyatlásból. Mert persze hiányzott. Úgyhogy először elmondom, mit találtam ki: visszatérek az gyökerekhez, a Daily Dorothy előtti időkbe, amik csak ad-hoc írtam bejegyzéseket, és egyáltalán nem érdekelt, hogy olvasnak-e vagy sem (hé, volt olyan, hogy egy évig írtam anélkül, hogy lett volna olvasóm – vagy legalábbis olyan olvasóm, aki valamilyen formában érezteti a jelenlétét -, és tök jól elvoltam). Semmi stressz, csak az írás öröme. Egy hely, ahol leírhatom, mit gondolok az engem foglalkoztató témákról. Megmutathatom, ami éppen tetszik. Összegezhetem a tapasztalataimat. Ez eddig is így volt, nem? Dehogy nem! Ami változik, az a rendszeresség, a változatosságra való törekvés, és a mindent-egyszerre-és-most akarok hozzáállás nyugdíjazása. Mit szóltok hozzá? :) – Daily Dorothy: Próbáld meg egyszerűbben

Bár nálam, mint mondtam, nem az volt az elsődleges gond, hogy túlterheltem magam elvárásokkal, hogy milyennek kell, nem kell, illik, szabad lennie egy jó blognak (bár igyekeztem tartalmas, összeszedett, hasznos cikkeket generálni, ahhoz képest, hogy például az elején egy idézetet esetleg egy egysoros hozzáfűzéssel is bejegyzésnek számítottam, míg aztán már nem is volt bejegyzés az, amin nem dolgoztam napokig), de arra gondoltam, nem árthat, ha felveszem a bloggal kapcsolatban a mélytengeri b*szik rája pózt. (Ismeritek a viccet? – Mi az, a tenger fenekén él, és rohadtul nem érdekli a dolog? – Mélytengeri b*szik rája.)

Így nem tudom, mi várható a blogon. Ha úgy érzem, van mondandóm, írok. (Akkor is, ha nem tudok belőle összeállítani egy összeszedett, több alpontos, jól kifejtett és többfelől alátámasztott gondolatmenetet.) Ha úgy érzem, nincs, nem szorongok miatta. (Haaaaaahhhhaaahhhahhhahah, oké, szóval igyekszem nem szorongani miatta.) Ha valami nem vág a blog témájába ¯\_(ツ)_/¯, az sem fog visszatartani. Ha nem lesz konzisztens a stílusom, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem lesz konzisztens a blog stílusa, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem találom a megfelelő végszót vagy végkövetkeztetést, akkor úgy fogom lezárni a bejegyzéseket… mint ezt most. :D

Angolul beszélők görgessenek le, a bejegyzés végén megosztom az új kedvenc youtube-osom, Riccardo érzelemdús videóját “Gondolataim a közösségi médiáról, avagy a p*csába az összehasonlítgatással” címmel. ;)

ENGLISH VERSION

Hey everyone! So you (yes, I mean you, my imaginary English speaking reader :D) probably don’t follow me for so long, but my good old Hungarian readers (yes, my imaginary Hungarian readers, plus those three or four who really read my blog :D) were able to notice that I’ve gone pretty quiet in the last… one year?… two?…

I won’t share the long story (first, because it’s long, and second, because I don’t really want to :)), but the short answer is: nothing really happened. I didn’t write a book (as some suspected), didn’t move to the Arctic or the Moon, I didn’t fight cancer or found the cure of cancer. I did have major life changes, but they were planned and awaited ones… with non-planned side-effects, frankly.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Last year, when I decided to choose a word for this year, I went through all the stuff that happened to me in the recent years. It was rough: my mom died, and while grieving was an all consuming and life transforming experience itself, I worked in full-time, studied at college part-time, I was fired twice (before the first, we spent with my group one year in stress every day, knowing that the day will come, when we all, young and old, will be suddenly fired at one point, we just didn’t know when, and it was pretty exhausting), we built our “adult life” with my now-husband (we got married, we built a new home and moved in, we got a dog), I started my blog while still writing fiction, so I wrote hundreds of articles and short stories in total, while I had to push my writing sections into my rushed schedule. So I was like, okay, we worked hard to create a more peaceful, slower, more quiet life, it’s time to enjoy, I f*cking deserve it.

And I have to laugh so hard when I think back to that naive young woman who thought this year will be full of smile and ease and lightness. No, no, don’t worry, as I said, there was no catastrophe. Right the opposite. I had everything to have an easy, peacful life – except inner peace and ease. I could no longer blame it on my circumstances, so I hade to face it: the call is coming from inside the house…

Bad news: somewhere along the way I realized that all along the years, I was wrong about my creativity – it didn’t barely survived in my stressful life, while served as my trustworthy safety valve, keeping me sane… it was the direct product of my stressful circumstances. When they were gone, I was left alone in silence.

Good news: I love writing, it is part of my life since my preschool years, and I won’t let it slip out of my life, or choose between a peaceful, slow paced life and writing. I’m learning, I’m doing intense inner work, I will find a way.

What now with my blog?

Short answer: I don’t really care right now.

I started to hear my inner voice again, and I considered it as a good sign and decided to honor it with a blog post. I will happily do it any time when it happens again. But I won’t do big announcements or promises. I try to… you know… take it easy. ‘:D

If I have an idea, but it wouldn’t worth a long, detailed article, just a quick, few lines one? ¯\_(ツ)_/¯ (I will share a few lines one then.) If I have no ideas for another months? ¯\_(ツ)_/¯ (I’d say I won’t stress about it, but lol, okay, let’s be honest: I will try not to.) If a topic doesn’t fit the blog’s profile? ¯\_(ツ)_/¯ If my writing style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If the blog’s style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If I won’t have the time or mood to fumble with English translation? ¯\_(ツ)_/¯ (Google translator is your friend, my dear, dear imaginary English reader.) If I don’t know, how to properly finish a blogpost, like right now?… ¯\_(ツ)_/¯

So, let’s hear the opinion of my newest Youtube favorite, Riccardo, on “Social media – F*ck the comparison game”. ;)

Megmutattam magam a Zezil.hu-n! – My guestpost about bullet journaling

🇭🇺 Örömhír! Nemrégiben Cili, a Zezil – kreatív idő tervezés oldal gazdája megkeresett, hogy szívesen olvasná a gondolataimat és tapasztalataimat bullet journal témakörben egy nemrég indult cikksorozatában. Természetesen igent mondtam erre az izgalmas lehetőségre!

zezil.hu

Kép forrása: Zezil.hu

“Végzettségemet tekintve építészmérnök vagyok, jelenleg két kislányommal vagyok itthon. (…) Érdekelnek az élettervezéssel és időgazdálkodással kapcsolatos gyakorlatias tudnivalók, amik megkönnyítik és hatékonyabbá is teszik mindennapi életünk megszervezését. Első számú kedvtelésem a határidőnaplóm vezetése, ami nem más, mint egy Bullet Journal.” – írja honlapján Cili. “Az oldalon átfogó képet kapsz a Bullet Journal elemeiről. Megmutatom, hogy tudatos tervezéssel hogyan tudsz közelebb kerülni a céljaidhoz még akkor is, ha most azt hiszed, erre neked nincs időd.”

Az oldalon megosztott írásomban igyekeztem egy átfogó képet adni arról, hogy mit, miért és hogyan használok a bullet journal rendszerből – mit szeretek az eredeti ötletben, hogyan formáltam a magam képére –, hogyan használom a naplóimat, és általában, mi számomra a bullet journal és a bullet journalozás lényege.

Aki kíváncsi, kukkantson el Cili oldalára és olvassa el az írásomat itt:

Mutasd magad! – Timi és a Bullet Journal

🇬🇧 After my interview in February, I recieved another cool invite to talk about bullet journaling. This time I published a guest post on the website of another Hungarian bullet journalist, entrepreneur and stay-at-home mom. She’s a big fan of creative planning and time management, so of course she fell in love with bullet journaling too.

In this series she invites other bullet journalists to show our planners and planning insights, because sharing ideas is undeniably one of the coolest parts of bullet journaling and the community.

Her site and my guestpost is in Hungarian, but if you want to give it a try with the help of our old friend, the Google Translator, you can click here to see my post:

Timi and the Bullet Journal

Gratulálunk a nyertesnek!

A Fiókkal közös játék a zsebnaplóért a Leuchtturm1917 különleges szülinapi sorozatából tegnap lezárult, ma pedig kisorsoltuk a szerencsés nyertest. Köszönöm mindenkinek, aki játszott! A nyertessel felvettük a kapcsolatot, itt is gratulálok V. Juditnak! :)

fiok_kf

Aki nem nyert, de szívesen lenne egy Leuchtturm1917 napló tulajdonosa, ne felejtsen el bekukkantani a Fiókba – a nyitvatartást már úgyis tudjátok. ;)

Egy különleges napló – JÁTÉKKAL! – Leuchtturm1917: the birthday edition

🇭🇺 Gretchen Rubin a Boldogságterv c. könyvében azt javasolja, hogy mindig tartsunk egy üres polcot az otthonunkban – egy üres polc (valahol, bárhol a házban – nem kell, hogy bárki más tudjon róla, lehet a mi kis titkunk) megadja egy hétköznapi luxus élményét: hogy van egy kis tartalék terünk, hogy megengedhetjük az üres tér luxusát.

Nos, üres polcom nincs – viszont számomra hasonló luxusélményt ad egy tartalék napló a polcon, amire még nincs szükség, de… olyan jó, hogy van!

Ezért nagyon hálás voltam, amikor a Fiók papírbolt megajándékozott egy naplóval – méghozzá nem is akármilyennel: a Leuchtturm1917 szülinapi metallic sorozatából. A Leuchtturm1917 idén ünnepli a századik születésnapját, ennek apropóján adta ki ezt a csodás sorozatot.

Találkoztam már ezzel a naplóval az interneten (be kell vallanom: minden nyereményjátékba bedobom magam, ahol ezt a különlegességet meg lehet nyerni :D – az instagram követőim már rajtakaphattak), de mondhatom, élőben még szebb, mint a képeken!

IMG_4133

Úgyhogy le is poroltam a jó öreg fényképezőmet és csináltam is egy fotósorozatot erről a gyönyörűségről – ami egyébként néhány apróbb dizájnváltás mellett (új stílusú index és oldalszámozás, a stílusos metálfényű borítóhoz igazodó archiváló címkék) hozza a megszokott kiváló Leuchtturm1917 minőséget.

Aki hozzám hasonlóan rajong a Leuchtturm1917 jegyzetfüzet sorozata iránt, annak a polcáról egészen biztosan nem hiányozhat ez a különlegesség.

Induljon a játék!

Akik egyetértenek, azoknak van egy jó hírem: a Fióknál voltak olyan szuperek, hogy felajánlottak még egy jegyzetfüzetet: egy A6-os méretű pontozott arany Leuchtturm1917-et a szülinapi sorozatból hozzá illő penlooppal.

Aki szeretne ennek a különleges zsebnaplónak a tulajdonosa lenni, csak annyi a teendője, hogy május 14. éjfélig elküldi a timi.kincsesfuzet@gmail.com címre “Fiók játék” tárggyal a választ az alábbi kérdésre:

HÉTVÉGÉN MIKOR LEHET VÁSÁROLNI A FIÓKBAN?

(A választ a fiok.net oldalon megtaláljátok. A bolt nyitvatartásának azért is érdemes utánanézni, mert a jegyzetfüzet a Fiók üzletben lesz átvehető.)

1

🇬🇧 As Gretchen Rubin said in her book The Happiness Project: if you keep an empty shelf somewhere in your place, it will give you a sense of luxury. I feel somewhat the same when there is an empty journal sitting on my not-so-empty shelf, with no urgent need or purpose. It just feels so good to know that it’s there, patiently waiting. The promise, the opportunity.

I was gifted with this feeling of luxury by the kind folks at the Fiók Shop who recently sent me a journal from the amazing metallic line of Leuchtturm1917. LT celebrates its 100th birthday this year with this awesome and unique notebook.

I pulled out my good old camera and made a bunch of pictures about this beauty – so I can admire her while she is still waiting on my shelf to find her purpose of life. :) (You can browse the pictures above. :))

Ajánló: Vous interjú a bullet journalról | Hiatus ends & Bullet Journal interview

[SCROLL DOWNS FOR ENGLISH VERSION]

Egyre többször dugja ki a fejét a felhők mögül a nap, a köhögésem is kikopott, láblógázásból is jutott bőven – azt hiszem, ideje visszatérnem a munkához! ;)

Addig is, amíg nem hozom az első cikket a Nagy Influenza Hiatus után, olvassátok el ezt az interjút, amit Eszter készített velem a Vous.hu-ra a bullet journal kapcsán.

img_2493

I’m happy to report that the flu is gone, the first sunshiny days of spring arrived (may they stay!), so I officially come back after my hiatus.

Until the first post-hiatus article arrives, let’s check this interview with me (in Hungarian only) on Vous.hu about bullet journaling.

Hiatus

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy észrevettétek, az elmúlt majd’ két hétben egy kis kényszerű távolléten voltam, alaposan földhöz vágott egy jó kis influenza… (Remélem, senkit nem fertőztem meg a workshopon :) – aznap még épségben hazaértem, másnap már lázasan támolyogtam haza a munkahelyemről…)

Ha már így alakult, egy kicsit meghosszabbítom a hiatust, szánok egy kis időt a testi-lelki-(rutinbeli-alkotói) feltöltődésre. A blog így bizonytalan ideig még zárva marad, de ígérem, újult erővel visszatérek! :) Addig sem tűnök el a föld színéről, kövessetek instagramon!

img_2430

[ENGLISH VERSION]

Hey guys, as you maybe noticed, I’ve been on a non-planned hiatus in the last two weeks or so – I had a more or less serious flu and was useless most of the time.

But I decided to make this hiatus officially a bit longer and give myself time to recharge my batteries – in body, mind, routines, creativity and all. So my blog stays closed for a while, until I’ll be back with renewed energies! Take care, and until then, you can follow me on instagram!

Minden hónap első bejegyzése 2016 – Year end meme

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Idén sem szeretnék elmaradni az évvégi hagyománnyal: összegyűjtöm minden hónap első bejegyzését, hogy ha nem is többet, de egy gyors és mókás áttekintést adjak és kapjak az évről.

Január: Minden hónap első bejegyzése 2015 – … bár előfordulhat, hogy ez a szép hagyomány tavalyról átcsúszott januárra ;)

Február: Hálás hétfő #186 – Hálás voltam a gyümölcsökért, a kihívásokért, Petiért és a mosolygós búcsúzásért a volt kollégáimmal. És persze sok másért.

Március: Hálás… kedd #190 – Hálás voltam a szabadnapokért, a bullet journal online közösségért és a tyúkokra néző kilátásért. És persze sok másért.

Április: Hálás hétfő #195 – Hálás voltam, hogy megjött a tavasz, az esti sétáért, Petiért, a palacsintákért. És persze… :)

Május: Hálás hétfő #199 – Hálás voltam a Trónok harca új évadért, a ballagásért, az esőnapért, és… :)

Június: Hálás… kedd #204 – Hálás voltam a sikeres államvizsgáért, Peti és a blogolvasók türelméért, és… :)

Július: Hálás hétfő #208 Hálás voltam a lehűlésért, az EB szurkolásért, hogy végre megtanultam, mi a nagy számok törvénye, és… :)

Augusztus: Hálás hétfő #212 – Hálás voltam a szabadban jógázásért, a viharért, az első terményeimért, és… :)

Szeptember: Hálás hétfő #217 – Hálás voltam a hálás hétfőkért, a véradásért, a gondoskodásért, és… :)

Október: Mi fán terem a bullet journal? – 2. rész – Megosztottam azokat az egyéni megoldásokat, tippeket-trükköket-hackeket, amiket én alkalmazok a bullet journalomban.

November: Hálás… szerda #226 – Hálás voltam, hogy a dolgok jól alakultak és mindenki épségben hazaért. És persze… :)

December: Időjárás mandala – Temperature mandala – Bemutattam az egyik kedvenc oldalamat a naplómban: a havi hőmérsékletváltozást attraktívan megörökítő időjárás mandalát.

Az egy évvel ezelőtti bejegyzésben azt írtam, hogy ez a kis gyűjtemény inkább a móka kedvéért van, nem annyira reprezentatív – de az idei gyűjtemény elég reprezentatívra sikerült, ami a blogot illeti. Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem mondok újdonságot, hogy az élet idén is főleg a blogon kívül történt velem – ezt az évet ismét nyugodtan nevezhetjük a változás évének, ami sikeresen el is vonta az energiáimat a blogtól, és csak elvétve lehetett más bejegyzést találni, mint a “kötelező” hálás hétfőket.

(Annál aktívabb voltam viszont instagramon, ahol akarva-akaratlanul bullet journal fiók lettem, köszönve ezzel rengeteg új követőt és a lehetőséget, hogy egy régi-régi álmomat valóra váltva angolul is kezdjek blogolni.)

img_2407

Ugyanakkor rengeteg jó dolog történt velem, fontos dolgokat zártam le, és úgy általában, a hullámhegyek és a hullámvölgyek között úgy érzem, az életem összességében egy nagyon jó irányba tolódott.

Remélem, hogy a jövő év hasonlóan egy jó irányba halad, de egy kicsit gyengédebb hullámzással, és megengedi, hogy újra több időt töltsek itt, veletek.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

[ENGLISH VERSION]

It is a tradition here on my blog to collect the first post from every month. Usually, it’s not really representative, but it’s fun to browse through the year and pick these random articles.

However, this year it happened to be representative. Almost every post came from my “must have” series of weekly gratitude lists, and there were only occassional other topics, and this speaks clearle of my last year on the blog. I could say “unfortunately”, but actually, this last year was like a whirlwind, but fortunate on many levels. It brought significant changes to my life, hard times and good times, but at the end I can say I closed eras and my life in general moved into a really good direction. I wish there would have been more useful articles on the blog and I hope there will be next year, but no way I will call this year any bad names. :)

My English readers (if I have any – you must be pretty quiet :D) are pretty new on my blog, so the posts above are mostly in Hungarian only, hence I don’t replicate the list (of course you can alway call for the help of the good old Google Translator if you are interested), but I hope to share more content with you too in the next year.

However, I wish you a happy new year and I hope to spend more virtual time with you here on my blog next year!

Az angol kaland – Welcome and sorry for my English!

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Jól sejtitek ha sejtitek: nagy ugrásra szántam el magam. (Nem sok utánagondolással, ami azt illeti, úgyhogy meglátjuk, mi sül ki belőle.)

Évek óta fontolgatom, rágom, tologatom, hogy esetleg kétnyelvűvé tegyem a blogom, de mindig féltem. Jó, hát elpötyögök angolul, egyre jobban boldogulok, ahogy telnek az évek, de mégis hogy jövök én ahhoz, hogy angolul próbáljak írni?

De aztán ahogy egyre többet mozgok nemzetközi vizeken, ahogy már nemcsak olvasok és videókat nézek, de (elsősorban a bullet journal közösségben) angolul írok kommenteket és facebook bejegyzéseket (amik hosszban gyakran már bőven meghaladják azokat a bejegyzéseket, amiket a kezdet kezdetén ide a blogra írtam), ahogy Instagramon már szinte csak angolul osztok meg (hiszen többen követnek külföldről, mint itthon), rájöttem, hogy akár jogosultnak érzem magam, akár nem – máris mindennapos az, hogy angolul osztom meg a gondolataimat, a véleményemet, az ötleteimet, az érzéseimet.

Akkor miért ne merném megugrani azt, ami olyan régóta minden évben szerepel a jövő évi vágyaim listáján, és adjam meg az engedélyt magamnak, hogy, még ha helyenként esetlenül, mókásan vagy fülsértően hibásan is, de végre a Kincsesfüzeten is írjak angolul is?

Persze semmiképp nem szeretném ha ez a rendes posztjaim rovására menne (amik, valljuk be, nem sorakoztak olyan sűrűn mostanában – így talán ebből a szempontból is most van a legkevésbé fájdalmas lehetőség erre a kísérletre), lehet, hogy továbbra is lesznek csak magyar nyelvű bejegyzéseim… és az is lehet, hogy pár hónap múlva már csak kínosan nevetgélni fogunk ezen a próbálkozáson.

De remélem, nem így lesz – remélem, hogy a Kincsesfüzettől nem elvesz, hanem hozzátesz az, ha egy kicsit kinyílok, ha egy kicsit kiterjesztem a csápjaimat.

Ti mit gondoltok?

welcome-en-1


Welcome and sorry for my English!

If you don’t know me: I’m Timi from Hungary, and I’ve been writing this blog since 2012. The name Kincsesfüzet means “a treasury book”, and my intention with this blog is to collect all my treasures here – everything I find useful, inspiring or wise.

I longed for writing my blog in English and Hungarian side by side since a while, but I never dared. I learned English for two years in high school and I feel way not qualified enough to share my thoughs, opinions, advice and feelings in English.

Back in last December, I started my bullet journal journey and became the part of an amazing international community. During this last year I didn’t only recieve many encouraging comments (along with other non-native English speakers) to share anyway, even if our English is flawy, but I realized I AM already sharing my thoughs, opinions, advice and feelings in English every day, in always longer posts and comments on Facebook, and my Instagram is already English only (since I have more English-speaking followers than Hungarians and I naturally started to share my photos with English commentary).

So – with a lot of anxiousness – I decided to give it a try and start to share my posts here in both Hungarian and English. I’m not pretty sure how will it work out, maybe I’ll still have Hungarian only posts too (I want to give a boost, a fresh breeze to my blog, no way to make it harder for myself to write), and I can really just hope that I can keep up with this, but why not try, right?

Corrections and advices are welcome, but please be patient with me. I’m doing my best, but I’m pretty sure that often with laughable results or grammar crimes. :)

This is it for now, but stay tuned, my first Hungarian & English post is already in queue.