Almafa és Linktree – ugyanitt: művész mecénást keres

Nemrég a szomszédunk almafájának egy ága hatalmas reccsenéssel leszakadt.

Ami a fákat illeti, sokat elmélkedtem az elmúlt hónapokban a fákat nézve – a nagy diófát az udvarunkon, anyósom gyümölcsfáit és díszfáit, a borostyánnal befutott fákat az Fertő parton a busz ablakából, a csenevész nyárfákat a láperdőben hazafelé sétálva.

Ami ezt az almafát illeti… Néha akkor sem hoznak gyümölcsöt, ha mindent megteszünk, beleadjuk a legjobb munkánkat. Néha igen. Néha akkor is leroskadnak az ágaik a gyümölcsök alatt, ha nem is törődtünk velük.

Néha egy ág csak elszárad. Néha lesodorja egy nagy vihar, néha még ottmarad emlékeztetőként, hogy nem minden hajtás sikeres. Néha azért szakad le egy ág, mert ennyi termést egyszerűen nem lehet elbírni.

Az elmúlt évben nagyon ágas-bogasra nőttem. Hát létrehoztam egy fát a Linktree-n. Minden bizonnyal növekedni fog majd. Lesznek ágak, amik egy ideig nem hoznak gyümölcsöt, okyan ágak is, amik elszáradnak, lesznek új hajtások.

De ez a jövő – most így néz ki a linkfám:

https://linktr.ee/timi_kincsesfuzet

DAD9F6A1-25C0-461A-8ABA-9E867E9EA0FD

És aki szemfüles, láthatja, hogy szerepel a listán egy “Become my patron!” (“Légy a mecénásom!”) gomb is a listán. Bizony!

Megadom magamnak a lehetőséget, hogy tovább növekedjek – ha van kedvetek, segítsetek ebben!

https://www.patreon.com/user?u=13080410

432CBC76-89A5-4FCE-A7FE-355849A8FDCD

 

Reklámok

Kitartani – 6 éves a Kincsesfüzet!

 

Peti: – Nézd, hogyan mosolyogsz azon a selfie-n, drágám! És azon is! Mostanában minden képeden ragyogsz. Régebben azért látszott a selfie-jeiden, hogy nagyon meg kellett magad erőltetned egy mosolyért. Úgy örülök neked! Nagyon jó téged újra ilyennek látni.
Én: – Köszönöm, és… Szóval köszönöm, hogy kitartottál mellettem akkor is, amikor nehéz volt.
Peti: – Most viccelsz? Egyrészt ez a dolgom. Másrészt meg mikor tartson ki az ember, ha nem akkor, amikor nehéz? Amikor jól mennek a dolgok, ahhoz nem kell kitartás, akkor csak élvezni kell az életet. Kitartani egymás mellett akkor kell, amikor döcögősebb a helyzet.

Egyrészt hatalmas ölelés Petinek azért, amilyen, és hatalmas ölelés mindenkinek, aki az elmúlt egy-másfél-két évben mellettem volt, türelmes volt velem és segített átevickélni ezen az időszakon.

Másrészt pedig Elizabeth Gilbert jutott eszembe. A Big Magic című könyvében azt írta, hogy tinilány korában, amikor mások popsztárokba szerelmesek vagy épp nászéjszakáig tartó szüzességet fogadnak, ő a kreativitásával kötött örök jegyességet. Megfogadta a kreativitásának, hogy vele marad jóban-rosszban, hogy szeretni és támogatni fogja, hogy sosem várja majd el a kreativitásától, hogy az tartsa el őt, hanem mindig ő fogja eltartani azt, hogy sosem hagyja el és mindig kitart mellette.

View this post on Instagram

Dear Ones: I’ve been hiding away in my tiny writing room for most of this spring, working on my new novel. I love this room, which is just the right size for me — only a little bit bigger than my beloved old desk. (In fact, I built the room around the desk, so that it can never be removed. Kind of like Odysseus’s bed.) In the boxes are thousands of index cards, filled with research for my book — all about the theater world in New York City in the 1940s. Somewhere within those boxes, there is a story. My job is to find it and tell it. There on the right is my favorite lamp, which looks like a sail. (It reminds me to be free.) There, beneath the lamp, is the emblem from my first car — a 1966 Plymouth Fury II, that I bought for 600 dollars and drove all the way to Wyoming by myself when I was 23 years old. (It reminds me to be brave.) Also, there’s a plant. (It reminds me to be alive.) Also, there’s a robin’s egg. (It reminds me to be vulnerable.) The painting on the top is by an Indonesian artist named Bramasto. It came from Bali long, long ago. The painting on the bottom is by an American artist named Julia Marchand (@juliamarchand.art). I just got it this week. I feel like the lion and the woman have the same expression on their faces. They are thoughtful huntresses, both of them. Powerful female energy. Focus and silence and beauty. The spaces that we make for ourselves in which to be quiet and creative MATTER. They don’t have to be big rooms. It can be just a little corner, like this room. But the space should be clean, and everything in that space should remind you of who you are. There should be nothing in that space that doesn’t bring your senses to life. I will be staring at that wall, and at these boxes of notes, and at those paintings, until my work is done. There’s nowhere else I could be right now. I’m spending a lot of time by myself, and it’s necessary. But I’m not alone — my work is with me. I want to say this: Whatever your life brings to you, respond with creation. If you are celebrating, create. If you are grieving, create. Only create. Always create. Constant creative response. This is the engine of resilience. Onward, LG

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

Ma 6 éves a blogom, és azon gondolkodom, vajon én miért nem kötöttem efféle örök jegyességet a kreativitásommal?

Persze az, hogy nem kötöttem örök jegyességet a kreativitásommal és nem kötöttem örök jegyességet a blogommal, az megint két külön dolog. Hiszen épp nemrég osztottam meg az új tetoválásomat, a blogon pedig nem is tudom, volt-e róla szó, de akik követnek instagramon, feltétlen láthatták, hogy ősz óta zöld hajjal boldogítom a környezetemet meg magamat.

Múlt nyáron olvastam Julia Cameron: A művész útja c. könyvét (ami tanfolyami anyagként is megállja a helyét, hiszen bőven tartalmaz feladatokat) és lelkesen végeztem a házi feladatokat. Az egyik az volt, hogy egy húsz tételes listából válasszuk ki azt a három mantrát, amit leginkább a magunkénak érzünk, és ezeket vessük papírra legalább ötször minden nap. Az én mantráim ezek voltak:

Kreativitásom elvezet az igazsághoz és a szeretethez.

Kreativitásom gyógyító erő a magam és mások számára.

Kész vagyok hagyni, hogy Isten rajtam keresztül alkothasson.

A kreatív élet egyik alapelve pedig Julia Cameron szerint ez:

Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.

Való igaz, hogy a kreativitásom nem várt, egyszerre apró és mégis erőteljes módokon lepett meg az elmúlt időszakban! Az ég áldja.

Mégis, valahogy hűtlennek és csapodárnak érzem magam, hogy – meghagyva bár az utat a váratlan élményeknek – az írás (ha nem is konkrétan a Kincsesfüzet blog) mellett nem tettem hűségesküt.

Minden esetre mókás, hogy az életre szóló szerelem mellett viszonylag hamar elköteleztem magam (sokak szerint túl hamar is, és azt jósolták, hiányozni fog az életemből az ifjúkori szerelmi kalandozás – immár 13 éve nem hiányzik a legkevésbé sem :)), az írásnak tett jóban-rosszban hűségesküm viszont (pedig az írással már akkor flörtöltem, amikor még írni sem tudtam) még várat magára.

Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Időjárás mandala, egy évvel később – One year of temperature mandalas

Egy év körbeért! Tavaly októberben kezdtem el időjárás mandalákat készíteni minden hónapban a naplómban (decemberben osztottam meg róla egy cikket), egyrészt hogy megörökítsem az évszakok változását, másrészt hogy mindig legyen egy oldal a naplómban, ahova színezgetni, későbbi verziókban már rajzolgatni is mindig visszatérhetek.

Ahogy kezdtem: minden hónap elején felrajzoltam egy mandalát, és azt a hónapban előre haladva fokozatosan kiszíneztem, mintasorról mintasorra, a napi legmagasabb hőmérsékletnek megfelelően, ahogy az időjárás változott.

View this post on Instagram

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Később: átvettem Boho Berry hangulatmandaláinak stílusát, aki a hónapot csak egy koncentrikus körök és azt egyenlő szeletekre osztó vonalak csontvázával kezdi, és a hónap során kiszínezett körök hátterére rajzolja fel fokozatosan a mandalát.

View this post on Instagram

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Igazság szerint pont akkor ért körbe az év, amikor befejeztem az előző naplóm, így gondoltam, új napló, új stílus, keressünk valamit a mandalák helyett – de nagyon megszerettem ezeket az oldalakat a naplómban, így még maradnak. :)

(Mandalarajzolási tippekért és az időjárásmandala alapos körbejárásáért katt a tavalyi cikkre!)

[ENGLISH VERSION]

I started drawing temperature mandalas (introduced on SarieCherries.com based on the idea of the temprature blankets) last October, and guess what, I finished a one year load of them!

How I started: drawing a blank mandala every beginning of the month, and then coloring them day by day, according to the highest temperature of the day.

View this post on Instagram

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I switched it up: during the year, I switched to the style of Boho Berry’s mood mandalas, were you start with a pencil skeleton of circles and lines, and then you fill up with the background with colors and draw a mandala over them, as the month goes. I loved this, because I had almost no work at the beginning of the month, but I had an always open creative outlet during the month when I was in the mood for some drawing or coloring.

View this post on Instagram

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I will continue: actually, as I finished my 12th mandala, I started a new journal next month, and I thought, it’s a perfect time for change, to try out something new. But I got instantly sad for my monthly mandalas, because I really enjoy making them. So I ended up not changing anything, my weather mandalas stay as they are for a while! :)

For more insight on the temperature mandalas and on drawing mandalas in general, check my post from last year!

A könnyedség éve (haha!… hát persze) – The year of ease (lol!… nope)

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de egy kicsit csend lett itt a blogon az utóbbi… izé… egy évben? Kettő? ‘:D

Nem szeretnék most bővebben írni arról, hogy miért (hosszú is lenne meg nem is nagyon akarok :)), de a rövid válaszom: nem történt semmi különös. Nem írtam könyvet, nem költöztem az Északi-sarkra vagy egy titkos katonai Hold-bázisra, nem küzdöttem rákkal és a rák ellenszerét sem találtam fel.

View this post on Instagram

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tavaly év végén az év szavává az “ease”-t, a könnyedséget választottam. Egyszerűen sorra vettem mindazt, ami az utóbbi években történt: meghalt anyukám, a gyászidőszakom mellett, ami folyamatos odafigyelést és lelki munkát igényelt, dolgoztam, tanultam, elvégeztem a főiskolát, kétszer váltottam munkahelyet (ebből az egyik egy több mint egy éven át húzódó nagyon stresszes időszak eredményeképp történt, ahol folyamatos lelki nyomás alatt tartottak minket és a “mit hoz a holnap” stressz rányomta a bélyegét minden munkanapunkra), Petivel elindítottuk a saját életünket (összeházasodtunk, építkeztünk, költöztünk, kutyát vállaltunk), beindítottam a blogom, megírtam többszáz blogbejegyzést, mellette azért a háttérben nagyjából ennyi rövid történetet is, mindezt úgy, hogy az írást kiskanállal kellett benyomnom az időbeosztásomba. Nagyon intenzív néhány év volt, és úgy éreztem, most, hogy minden külső körülmény adott, igazán, de tényleg, rohadtul megérdemlek egy évet a könnyedség jegyében.

És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezt az évet egy csendes sarokban, békés mosollyal az arcomon meditálva töltöttem. XD De nem. Nem lehettem volna ennél sokkal naivabb, ugyanakkor nem lehetett volna ennél találóbb melléfogásom, amikor az év mottójává a könnyedséget választottam. Amikor ugyanis elkezdtem nagyszabású nagytakarítást tartani az életemben és végre kiszórtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy a könnyeden élt életem útjában áll, és még mindig tele voltam akadályokkal, akkor bizony szembe kellett néznem a nem kellemes ténnyel, hogy az akadályok bennem vannak, és onnan nem olyan könnyű kiszórni őket…

Úgyhogy röviden és tömören, ez az év a belső munka éve volt, ami a jövőben is folytatódik. De hogy hová tűntek az írásaim? Hiszen ez az egész blog nem másból született, mint egy hasonló, intenzív belső munkával töltött időszakomból: a gyászidőszakomból.

Rossz hír: valahol időközben rájöttem, hogy az írás (a blogolás és a történetírás is) nem egyszerűen szívós túlélői és az ép elmém megőrzésének eszközei voltak az agyonhajszolt időszakokban, hanem egyenes ági termékei a stressznek és a rohanásnak.

Jó hír: dolgozom az ügyön. :D Az írás az életem része, mondhatnám, hogy azóta, hogy írni tudok, de valójában még régebben (emlékszem egy versre, amit óvodás koromban fabrikáltam, és arra gondoltam, hogy bárcsak már tudnék írni, mint a nagyok, akkor ezt most leírhatnám), és nem fogok választani az írás és a nyugodt, kiegyensúlyozott élet között, csak kell még egy kis idő, hogy kifundáljam ezt az egészet.

Hogyan tovább a Kincsesfüzettel?

Őszintén? A fene tudja. Nem akarok most nagy bejelentéseket, elhatározásokat, elköteleződéseket tenni. (A legutóbbi sem hozott nagy eredményeket – emlékszem ám még a NaNoWriMo utáni mámoros “már nem aggódom, lesz-e mit írnom a következő hónapokban” nagy ujjongásomra.) Épp a napokban olvastam Dóri hasonló bejegyzését arról, hogyan készül visszatérni több hónap blogtalanság után.

Mostanában már nem szorítottam a háttérbe a blogos gondolataimat, és elkezdett azon járni az agyam, hogyan hozzam vissza az egészet a hanyatlásból. Mert persze hiányzott. Úgyhogy először elmondom, mit találtam ki: visszatérek az gyökerekhez, a Daily Dorothy előtti időkbe, amik csak ad-hoc írtam bejegyzéseket, és egyáltalán nem érdekelt, hogy olvasnak-e vagy sem (hé, volt olyan, hogy egy évig írtam anélkül, hogy lett volna olvasóm – vagy legalábbis olyan olvasóm, aki valamilyen formában érezteti a jelenlétét -, és tök jól elvoltam). Semmi stressz, csak az írás öröme. Egy hely, ahol leírhatom, mit gondolok az engem foglalkoztató témákról. Megmutathatom, ami éppen tetszik. Összegezhetem a tapasztalataimat. Ez eddig is így volt, nem? Dehogy nem! Ami változik, az a rendszeresség, a változatosságra való törekvés, és a mindent-egyszerre-és-most akarok hozzáállás nyugdíjazása. Mit szóltok hozzá? :) – Daily Dorothy: Próbáld meg egyszerűbben

Bár nálam, mint mondtam, nem az volt az elsődleges gond, hogy túlterheltem magam elvárásokkal, hogy milyennek kell, nem kell, illik, szabad lennie egy jó blognak (bár igyekeztem tartalmas, összeszedett, hasznos cikkeket generálni, ahhoz képest, hogy például az elején egy idézetet esetleg egy egysoros hozzáfűzéssel is bejegyzésnek számítottam, míg aztán már nem is volt bejegyzés az, amin nem dolgoztam napokig), de arra gondoltam, nem árthat, ha felveszem a bloggal kapcsolatban a mélytengeri b*szik rája pózt. (Ismeritek a viccet? – Mi az, a tenger fenekén él, és rohadtul nem érdekli a dolog? – Mélytengeri b*szik rája.)

Így nem tudom, mi várható a blogon. Ha úgy érzem, van mondandóm, írok. (Akkor is, ha nem tudok belőle összeállítani egy összeszedett, több alpontos, jól kifejtett és többfelől alátámasztott gondolatmenetet.) Ha úgy érzem, nincs, nem szorongok miatta. (Haaaaaahhhhaaahhhahhhahah, oké, szóval igyekszem nem szorongani miatta.) Ha valami nem vág a blog témájába ¯\_(ツ)_/¯, az sem fog visszatartani. Ha nem lesz konzisztens a stílusom, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem lesz konzisztens a blog stílusa, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem találom a megfelelő végszót vagy végkövetkeztetést, akkor úgy fogom lezárni a bejegyzéseket… mint ezt most. :D

Angolul beszélők görgessenek le, a bejegyzés végén megosztom az új kedvenc youtube-osom, Riccardo érzelemdús videóját “Gondolataim a közösségi médiáról, avagy a p*csába az összehasonlítgatással” címmel. ;)

ENGLISH VERSION

Hey everyone! So you (yes, I mean you, my imaginary English speaking reader :D) probably don’t follow me for so long, but my good old Hungarian readers (yes, my imaginary Hungarian readers, plus those three or four who really read my blog :D) were able to notice that I’ve gone pretty quiet in the last… one year?… two?…

I won’t share the long story (first, because it’s long, and second, because I don’t really want to :)), but the short answer is: nothing really happened. I didn’t write a book (as some suspected), didn’t move to the Arctic or the Moon, I didn’t fight cancer or found the cure of cancer. I did have major life changes, but they were planned and awaited ones… with non-planned side-effects, frankly.

View this post on Instagram

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Last year, when I decided to choose a word for this year, I went through all the stuff that happened to me in the recent years. It was rough: my mom died, and while grieving was an all consuming and life transforming experience itself, I worked in full-time, studied at college part-time, I was fired twice (before the first, we spent with my group one year in stress every day, knowing that the day will come, when we all, young and old, will be suddenly fired at one point, we just didn’t know when, and it was pretty exhausting), we built our “adult life” with my now-husband (we got married, we built a new home and moved in, we got a dog), I started my blog while still writing fiction, so I wrote hundreds of articles and short stories in total, while I had to push my writing sections into my rushed schedule. So I was like, okay, we worked hard to create a more peaceful, slower, more quiet life, it’s time to enjoy, I f*cking deserve it.

And I have to laugh so hard when I think back to that naive young woman who thought this year will be full of smile and ease and lightness. No, no, don’t worry, as I said, there was no catastrophe. Right the opposite. I had everything to have an easy, peacful life – except inner peace and ease. I could no longer blame it on my circumstances, so I hade to face it: the call is coming from inside the house…

Bad news: somewhere along the way I realized that all along the years, I was wrong about my creativity – it didn’t barely survived in my stressful life, while served as my trustworthy safety valve, keeping me sane… it was the direct product of my stressful circumstances. When they were gone, I was left alone in silence.

Good news: I love writing, it is part of my life since my preschool years, and I won’t let it slip out of my life, or choose between a peaceful, slow paced life and writing. I’m learning, I’m doing intense inner work, I will find a way.

What now with my blog?

Short answer: I don’t really care right now.

I started to hear my inner voice again, and I considered it as a good sign and decided to honor it with a blog post. I will happily do it any time when it happens again. But I won’t do big announcements or promises. I try to… you know… take it easy. ‘:D

If I have an idea, but it wouldn’t worth a long, detailed article, just a quick, few lines one? ¯\_(ツ)_/¯ (I will share a few lines one then.) If I have no ideas for another months? ¯\_(ツ)_/¯ (I’d say I won’t stress about it, but lol, okay, let’s be honest: I will try not to.) If a topic doesn’t fit the blog’s profile? ¯\_(ツ)_/¯ If my writing style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If the blog’s style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If I won’t have the time or mood to fumble with English translation? ¯\_(ツ)_/¯ (Google translator is your friend, my dear, dear imaginary English reader.) If I don’t know, how to properly finish a blogpost, like right now?… ¯\_(ツ)_/¯

So, let’s hear the opinion of my newest Youtube favorite, Riccardo, on “Social media – F*ck the comparison game”. ;)

Megmutattam magam a Zezil.hu-n! – My guestpost about bullet journaling

🇭🇺 Örömhír! Nemrégiben Cili, a Zezil – kreatív idő tervezés oldal gazdája megkeresett, hogy szívesen olvasná a gondolataimat és tapasztalataimat bullet journal témakörben egy nemrég indult cikksorozatában. Természetesen igent mondtam erre az izgalmas lehetőségre!

zezil.hu

Kép forrása: Zezil.hu

“Végzettségemet tekintve építészmérnök vagyok, jelenleg két kislányommal vagyok itthon. (…) Érdekelnek az élettervezéssel és időgazdálkodással kapcsolatos gyakorlatias tudnivalók, amik megkönnyítik és hatékonyabbá is teszik mindennapi életünk megszervezését. Első számú kedvtelésem a határidőnaplóm vezetése, ami nem más, mint egy Bullet Journal.” – írja honlapján Cili. “Az oldalon átfogó képet kapsz a Bullet Journal elemeiről. Megmutatom, hogy tudatos tervezéssel hogyan tudsz közelebb kerülni a céljaidhoz még akkor is, ha most azt hiszed, erre neked nincs időd.”

Az oldalon megosztott írásomban igyekeztem egy átfogó képet adni arról, hogy mit, miért és hogyan használok a bullet journal rendszerből – mit szeretek az eredeti ötletben, hogyan formáltam a magam képére –, hogyan használom a naplóimat, és általában, mi számomra a bullet journal és a bullet journalozás lényege.

Aki kíváncsi, kukkantson el Cili oldalára és olvassa el az írásomat itt:

Mutasd magad! – Timi és a Bullet Journal

🇬🇧 After my interview in February, I recieved another cool invite to talk about bullet journaling. This time I published a guest post on the website of another Hungarian bullet journalist, entrepreneur and stay-at-home mom. She’s a big fan of creative planning and time management, so of course she fell in love with bullet journaling too.

In this series she invites other bullet journalists to show our planners and planning insights, because sharing ideas is undeniably one of the coolest parts of bullet journaling and the community.

Her site and my guestpost is in Hungarian, but if you want to give it a try with the help of our old friend, the Google Translator, you can click here to see my post:

Timi and the Bullet Journal

Gratulálunk a nyertesnek!

A Fiókkal közös játék a zsebnaplóért a Leuchtturm1917 különleges szülinapi sorozatából tegnap lezárult, ma pedig kisorsoltuk a szerencsés nyertest. Köszönöm mindenkinek, aki játszott! A nyertessel felvettük a kapcsolatot, itt is gratulálok V. Juditnak! :)

fiok_kf

Aki nem nyert, de szívesen lenne egy Leuchtturm1917 napló tulajdonosa, ne felejtsen el bekukkantani a Fiókba – a nyitvatartást már úgyis tudjátok. ;)

Egy különleges napló – JÁTÉKKAL! – Leuchtturm1917: the birthday edition

🇭🇺 Gretchen Rubin a Boldogságterv c. könyvében azt javasolja, hogy mindig tartsunk egy üres polcot az otthonunkban – egy üres polc (valahol, bárhol a házban – nem kell, hogy bárki más tudjon róla, lehet a mi kis titkunk) megadja egy hétköznapi luxus élményét: hogy van egy kis tartalék terünk, hogy megengedhetjük az üres tér luxusát.

Nos, üres polcom nincs – viszont számomra hasonló luxusélményt ad egy tartalék napló a polcon, amire még nincs szükség, de… olyan jó, hogy van!

Ezért nagyon hálás voltam, amikor a Fiók papírbolt megajándékozott egy naplóval – méghozzá nem is akármilyennel: a Leuchtturm1917 szülinapi metallic sorozatából. A Leuchtturm1917 idén ünnepli a századik születésnapját, ennek apropóján adta ki ezt a csodás sorozatot.

Találkoztam már ezzel a naplóval az interneten (be kell vallanom: minden nyereményjátékba bedobom magam, ahol ezt a különlegességet meg lehet nyerni :D – az instagram követőim már rajtakaphattak), de mondhatom, élőben még szebb, mint a képeken!

IMG_4133

Úgyhogy le is poroltam a jó öreg fényképezőmet és csináltam is egy fotósorozatot erről a gyönyörűségről – ami egyébként néhány apróbb dizájnváltás mellett (új stílusú index és oldalszámozás, a stílusos metálfényű borítóhoz igazodó archiváló címkék) hozza a megszokott kiváló Leuchtturm1917 minőséget.

Aki hozzám hasonlóan rajong a Leuchtturm1917 jegyzetfüzet sorozata iránt, annak a polcáról egészen biztosan nem hiányozhat ez a különlegesség.

Induljon a játék!

Akik egyetértenek, azoknak van egy jó hírem: a Fióknál voltak olyan szuperek, hogy felajánlottak még egy jegyzetfüzetet: egy A6-os méretű pontozott arany Leuchtturm1917-et a szülinapi sorozatból hozzá illő penlooppal.

Aki szeretne ennek a különleges zsebnaplónak a tulajdonosa lenni, csak annyi a teendője, hogy május 14. éjfélig elküldi a timi.kincsesfuzet@gmail.com címre “Fiók játék” tárggyal a választ az alábbi kérdésre:

HÉTVÉGÉN MIKOR LEHET VÁSÁROLNI A FIÓKBAN?

(A választ a fiok.net oldalon megtaláljátok. A bolt nyitvatartásának azért is érdemes utánanézni, mert a jegyzetfüzet a Fiók üzletben lesz átvehető.)

1

🇬🇧 As Gretchen Rubin said in her book The Happiness Project: if you keep an empty shelf somewhere in your place, it will give you a sense of luxury. I feel somewhat the same when there is an empty journal sitting on my not-so-empty shelf, with no urgent need or purpose. It just feels so good to know that it’s there, patiently waiting. The promise, the opportunity.

I was gifted with this feeling of luxury by the kind folks at the Fiók Shop who recently sent me a journal from the amazing metallic line of Leuchtturm1917. LT celebrates its 100th birthday this year with this awesome and unique notebook.

I pulled out my good old camera and made a bunch of pictures about this beauty – so I can admire her while she is still waiting on my shelf to find her purpose of life. :) (You can browse the pictures above. :))

Ajánló: Vous interjú a bullet journalról | Hiatus ends & Bullet Journal interview

[SCROLL DOWNS FOR ENGLISH VERSION]

Egyre többször dugja ki a fejét a felhők mögül a nap, a köhögésem is kikopott, láblógázásból is jutott bőven – azt hiszem, ideje visszatérnem a munkához! ;)

Addig is, amíg nem hozom az első cikket a Nagy Influenza Hiatus után, olvassátok el ezt az interjút, amit Eszter készített velem a Vous.hu-ra a bullet journal kapcsán.

img_2493

I’m happy to report that the flu is gone, the first sunshiny days of spring arrived (may they stay!), so I officially come back after my hiatus.

Until the first post-hiatus article arrives, let’s check this interview with me (in Hungarian only) on Vous.hu about bullet journaling.

Hiatus

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy észrevettétek, az elmúlt majd’ két hétben egy kis kényszerű távolléten voltam, alaposan földhöz vágott egy jó kis influenza… (Remélem, senkit nem fertőztem meg a workshopon :) – aznap még épségben hazaértem, másnap már lázasan támolyogtam haza a munkahelyemről…)

Ha már így alakult, egy kicsit meghosszabbítom a hiatust, szánok egy kis időt a testi-lelki-(rutinbeli-alkotói) feltöltődésre. A blog így bizonytalan ideig még zárva marad, de ígérem, újult erővel visszatérek! :) Addig sem tűnök el a föld színéről, kövessetek instagramon!

img_2430

[ENGLISH VERSION]

Hey guys, as you maybe noticed, I’ve been on a non-planned hiatus in the last two weeks or so – I had a more or less serious flu and was useless most of the time.

But I decided to make this hiatus officially a bit longer and give myself time to recharge my batteries – in body, mind, routines, creativity and all. So my blog stays closed for a while, until I’ll be back with renewed energies! Take care, and until then, you can follow me on instagram!