NaNoWriMo és tarot

Idén szokatlanul nagy erőkkel készülök a NaNoWriMóra — és egy szokatlan segítőm van: a tarot.

A tarot kártyákkal nagyon összemelegedtem, hm, nem is tudom, mióta — hónapok óta már. De ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, nem tartom magam a hagyományos értelemben vett misztikumra fogékonynak — akkor hogy a manóba jön ide a tarot?

A legegyszerűbb, ha a Golden Thread Tarot alkalmazás definícióját hívom segítségül. Ez az ingyenes alkalmazás már azelőtt az első számú tarot segítőm volt, hogy fizikai kártyát vettem volna a kezembe, és mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki csak ismerkedni szeretne egy kicsit a modern tarot világával.

A tarot mint tükör

A hagyományos jövendőmondáson kívül egy izgalmasabb és hatékonyabb módon is használhatjuk a tarot kártyákat, írja a Golden Thread gyorstalpalója: tükörként. A tarot kártyák kézzel fogható képek, szimbólumok, amikre rávetíthetjük a gondolatainkat és érzelmeinket, és azok visszavetítik azokat ránk. A kártyák szimbólumai olyan archetípusok, amik emberemlékezet óta részei az emberi történeteknek, így segíthetnek a személyes történeteinket is elmesélni, újramesélni. Ez a folyamat pedig segíthet rendet tenni a gondolatainkban, megvizsgálni egy helyzetet új szögekből, új megoldásokat találni — megérteni és újraírni a történetünket.

Szóval, így használom a tarotot. Tükörként — vagy úgy is mondhatnám, hogy gondolatindítóként.

Mint ilyet, használtam már naplózáshoz, feszültségoldásra, problémaelemzésre — és ahogy elérkezett a Preptober (a novemberi regényíró kihívást megelőző felkészülő hónap), rádobtam egy pakli kártyát a felkészülésemre is. ‘:D

A tarot mint regényíró segédlet

A Pinteresten bőven lehet kártyavetési módokat találni, amik megtámogathatják a regényírást, én viszont sajátokat használok.

Egészen pontosan a hópihe metódussal fogtam neki az idén az ötletem kidolgozásának (mindig igyekszem azt választani, ami mókásnak tűnik, és most ez tűnt annak), a hópihe metódus pedig elég specifikus utasításokkal látja el a használóját. Én pedig lényegében minden kérdésre, amit a hópihe metódus eddig feltett nekem, húztam egy tarot kártyát.

Írj egy ötmondatos összefoglalót a történetedről, amiben az első mondat a kezdőhelyzetet ismerteti, a következő három mondat három fordulatot ír le, az utolsó pedig a befejezést fogalmazza meg? — Én húztam öt tarot kártyát, és elkezdtem beszélgetni az írós dokumentumommal (braindumpolni / kötetlenül írni) arról, mit juttatnak eszembe ezek a kártyák, hogyan köthetőek össze a történetemmel.

Ismertesd a főszereplődet, megfogalmazva a motivációját, a célját, a konfliktusát és a beteljesülését? — Húztam négy kártyát, és ötletelni kezdtem, melyik mit fed fel számomra a karakterem motivációjáról, céljáról, konfliktusáról és beteljesüléséről.

Írj bővebben a főszereplődről? — A “gyengeség-erősség-jótanács” problémamegoldó spread mintájára húztam egy “gyegeség-erősség-sors” kártyasort, hogy ez elindítson bennem egy gondolatmenetet, és több szemszögből meg tudjam vizsgálni a szereplőm jellemét és történetét.

És így tovább. A módszerem nem valami virtuóz, és nem is bonyolult: ha a hópihe metódus feltesz nekem egy kérdést, én hozzávágok egy tarot kártyát, és azt mondom, “hah! akkor beszélgessünk erről!”.

Végeztem egy gyors számolgatást, puszta kíváncsiságból, és eddig kb. 15000 szónyi braindumpot hozott össze nekem az, hogy tarot kártyák mentén ötleteltem a leendő novemberi történetemről. — De ami ennél is fontosabb: nagyon jól szórakoztam közben. :)

Részt vesz valaki idén a NaNoWriMón? (Kezeket fel! o/ ) Ha igen, készültök vagy fejest ugrotok bele novemberben?

Használ még valaki tarot kártyát? (Kezeket fel! o/) Ha igen, hogyan használjátok? 

(Szeretnék majd elkezdeni egy “tarot naplót”, személyre szabott “fehér könyvecskét”, hogy tovább erősítsem a kapcsolatomat a paklimmal, személyre szabottabbak és stabilabbak legyenek az értelmezéseim az egyes kártyákhoz — akinek van tapasztalata ilyesmivel, ne röstelljen megdobni vele! ;) )

Hol a házad lelke?

Nemrég megtaláltam a házam lelkét! Woohoo! (Nem ingával vagy mogyoróvesszővel. :))

Arin Murphy-Hiscock: The House Witch c. könyvét olvasom épp (bár amekkora most az olvasási fegyelmem, borzasztó nagylelkű azt mondani, hogy “épp” bármit is olvasok…), és… Nos, egyrészt rájöttem, hogy továbbra is nagyon rossz spirituális tanítvány vagyok. :D A könyv érdekes és élvezetes, de a legtöbb részen csak hümmögve átlapozok, hogy mhm, mhm, házi szellemek, sót a földre, ételfelajánlás, mhm, mhm. (Még ha szimbolikus dolgokról beszélünk is, akkor is nagyon nehezen veszem rá magam, hogy pusztán rituális céllal végezzek bármit.)

Találtam viszont valamit a könyvben, ami nagyon megihletett.

Mielőtt elmesélem, egy kis kitérő. Néhány hete (vagy nem is tudom, mikor… néha meglehetősen elveszítem az idő fonalát) volt egy, hm, meglehetősen intenzív egzisztenciális szorongásos időszakom. Legalább egy héten át a “mind meg fogunk halni és senki nem lesz, aki segítsen rajtunk” érzéssel jöttem-mentem fel-alá a mindennapjaimban.

Majd egyszer megpróbálom összeszedni, milyen érdekes utazáson vitt aztán végig ez az érzés, mert nagyon mókás dolgokat kutatok ilyenkor. A teljes apokalipszis-váró gondolatmenetemet és az összes cikket, podcastot és Youtube videót, amit közben felszedtem, most mellőzöm. Maradjunk annyiban, hogy egy kalandos úton ismét kikötöttem a mormon mami bloggereknél (a legderűsebb apokalipszis-várók a világon :D), többek közt Jordan Page oldalán.

Akit érdekelnek a takarékosság, költségvetés tervezés, nagycsaládos meg minden ilyesmi témák, érdemes lehet belemerülni Jordan csatornájába — én most egy gyorstakarítós videóval ajándékozlak meg titeket. Avagy tippek, hogy ha tíz perc múlva vendéged érkezik, hogyan varázsold olyanná a házad, mintha egész héten az ő érkezésére vártál volna.

Ééés vissza a háziboszikhoz.

Szóval Arin könyvében egy nagyon jó gondolatra találtam.

Eszerint alapvetően feltételezzük, hogy a házunk lelke a konyha, hiszen ott a tűzhely, ami mióta világ a világ, a házak lelke volt. (Fly Ladys kifejezéssel élve: a konyha a ház csillogó mosogatója — ha a mosogató csillog, a konyha rögtön rendezettebbnek érződik, és ha a konyha rendezett, az egész ház rendezettebbnek érződik.) Arin azonban felhívja rá a figyelmet, hogy az életmódunk változásával az is együtt jár, hogy a ház lelke bizony máshol is lehet, mint a tűzhely közelében vagy az ebédlőasztal körül.

Persze lehet, hogy ott van. Lehet, hogy nem. Családja válogatja. Ezért érdemes megvizsgálni a család “viselkedési diagramját”: hol töltjük a legtöbb időt? Hol vagyunk mindannyian együtt? Hol történnek a fontos pillanatok, fontos beszélgetések? Esetleg van-e olyan hely, ahova (ha nem is együtt, de egyenként) mindenki szívesen elvonul, vagy csak meg-megtorpan egy pillanatra és megmerítkezik a lépcsőforduló zugának hangulatában vagy a kilátásban, ami az erkélyről nyílik? Az ilyen szempontokat mérlegelve találhatjuk meg a házunk valódi lelkét.

Ezen elmélkedve rájöttem, hogy a mi otthonunk lelke… dobpergés… nem a konyha. (Hú, most aztán mindenki, aki ismer, mélységesen ledöbbent. No shit Sherlock, Timi ereje nem a konyhában van?!) De még csak nem is a dolgozószobám. (Pedig most kaptam új asztalt, és eszméletlen jó hangulata van most a kisszobámnak. Most is onnan írok.)

A házunk lelke a nappali. Igen, ez a rész kapja a legtöbb szellemi és érzelmi szennyezést, itt van a tévé, itt van a politika, itt vannak a nyűgös pillanatok és az összezördülések. Meg itt ápoljuk egymást, ha betegek vagyunk, itt kuckózunk, itt beszélgetünk, itt jógázok, itt meditálunk. Itt duzzog a kutya a szőnyegen, mintha állandóan csalódna bennünk, innen nézi a kertet… mi is innen figyeljük a kertet. Itt történnek a hétvégi együtt szundizások, amik a családunk talán legmeghittebb eseményei.

A házunk lelke a nappali.

És mihez kezdtem ezzel az információval?

Mindig meggyőződésem volt az, hogy ha csak két percem van, akkor a konyha takarításának kell nekiállnom. Mindennél fontosabb, hogy a konyhapult tiszta és rendezettebb legyen, mert… értitek, konyha.

Viszont mióta felfedeztem a nappali varázslatát, azóta ha csak két percem van, a nappaliban takarítok. Minden reggelt azzal kezdek, hogy rendet teszek a kanapén, felrázom a párnákat, eltakarítom a vackokat és ami marad, azt párhuzamosra rendezem. (Nem hazudok, még azzal is megpróbálkoztam, hogy sót szórok a földre és kakukkfüvet morzsolok a levegőbe, de ebben nem találtam semmi hozzáadott értéket, szóval… ‘:D)

Jordan elmondja a gyorstakarítós videójában, hogy ugyan a gyorstakarítós praktikái túlélési stratégiaként fejlődtek ki váratlan vendégek fogadása esetére, de néha a saját kedvéért is alkalmazza őket. Mert néha az embernek csak úgy szüksége van arra, hogy minimális befektetett energiával a legtöbb fényt és csillogást vigye a környezetébe. (Itt-halunk-meg-mind napokon kifejezetten terápiás tud lenni…)

És ha tudjuk, hol a házunk lelke, akkor azt is tudjuk, hogy hol tudjuk még tovább sokszorozni ezeknek a gyorstakarítós módszereknek a hatékonyságát.

No, én most megyek és megtekintem a férjemet, aki idő közben kivonszolta fáradt testét a hálóból, és belakta a kanapét, amit az első ébren töltött perceimben rituálisan feltöltöttem derűvel, szeretettel és párhuzamosra rendezett díszpárnákkal. :)

Szép vasárnapot mindenkinek!

9E463CF6-A0B3-44D8-9640-8B7049FF87DC

Az én reggeli rutinom

Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.

Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.

Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)

(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))

Reggeli rutin:

6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.

6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.

6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.

6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.

6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.

6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.

6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.

7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)

8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.

Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.

Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)

Hat kontinens, hat könyv kihívás

Indítottam egy olvasós kihívást Molyon! A saját ízlésemhez szabva, de úgy látom, másokéhoz is, mert már majdnem százan jelentkeztek.

moly

Van kedvetek csatlakozni?

A kihívás: https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv

És a TED beszéd, ami ihlette:

Ha csak színes olvasmányötleteket szeretnétek vadászni (vagy akár ajánlani!), a nagyszerű molyok már akcióba is léptek és elkezdték feltölteni a kihívás polcát.

BF388691-61E2-4C71-8B97-9AEE25BEBA7C

A polcot itt találjátok: https://moly.hu/polcok/hat-kontinens-kihivas

Jó böngészést! ;)

Ahogy a dolgok vannak 1. rész

Ati barátomtól kaptam kölcsön két Láma Ole könyvet: az Első lépés a gyémánt úton és az Ahogy a dolgok vannak címűt, miután a meditációról beszélgettünk. Az első könyv inkább egy útinapló Ole és Hannah Nydahl tibeti kalandjairól akkor, amikor még nem a buddhizmus beavatott nyugati képviselői voltak, csak egyszerű hátizsákos drogcsempész hippik, akik épp csak ismerkedtek a keleti kultúrával — a második viszont a buddhizmus tanításairól szól.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Nagyon a szívemhez szólt az, ahogy Láma Ole leírta, hogy miért is van olyan jó helyen nyugati kezekben a buddhizmus, például mert:

  • a kritikus nyugati gondolkodás alapjain tisztán és gyakorlatiasan tud szárba szökkenni a buddhista gondolatvilág
  • a friss nyugati szemek el tudják választani a fölösleges szertartásosságot az alapoktól, és modern köntöst adni a buddhizmusnak
  • a fejlett országokban elmosódnak a határok a szerzetesek, jógik és világi gyakorlók között (hiszen, ahogy írja, a világi gyakorlók kénytelenek voltak a létfenntartás mögé soroni minden lelki fejlődést, a szerzetesek kénytelenek voltak cölibátussal és elvonulással óvni magukat attól, hogy a világi élet feleméssze a lelki életre szánt tartalékaikat, a jógik pedig csodabogárként kénytelenek voltak kitűnni a sorból, hogy így szerezzenek maguknak anyagi támogatást — egy jóléti társadalomban viszont nem kell efféle szélsőségekre ragadtatnunk magunkat), így nyugaton többen és mélyebben élhetnek jelentőségteljes életet anélkül, hogy elszakadnának a hétköznapoktól
  • nagyon sok lehetőségünk van rá, hogy ott lépjünk rá az előre mutató lelki ösvényre, ahol nekünk a legjobb — tanítókból és forrásokból nem szenvedünk hiányt, és sokkal egyszerűbb és hatékonyabb új fejlődni, hogy három nap zarándokút helyett egy könyvesboltnyira, sőt egy kattintásra van tőlünk a számunkra leginkább testhezálló tanítás
  • az, hogy szenvedéstől mentesen éljük az életünket, a jóléti társadalmakban sokunk számára nem életcél, hanem alapelvárás — így megadatik az a spirituális luxus, hogy az életcélunkat gyakran a “boldoguláson túli boldogságban” és mások életének támogatásában tudjuk meghatározni

Nagyon sok hasznos és értékes gondolatot találtam ebben a könyvben, és hogy ne csússzon ki a téma a kezeim közül, megpróbálom néhány egyszerű felsorolásba gyűjteni azokat az alapgondolatokat, amik szeretném, ha velem maradnának akkor is, amikor végre visszaszolgáltatom Atinak a könyvet. :) (Ez nem lesz nehéz, hiszen Láma Ole is felsorolásokban építette fel a könyvet — én csak kicsipegetem ezeket. :))

Kis út, nagy út, nagyon nagy út 

A buddhizmus három útja:

  • A kis út — a mindennapi szenvedéstől való megszabadulás útja
  • A nagy út — az együttérzés útja, ami túlmutat a saját szenvedésünkön
  • A gyémánt út — a buddhaként járt út

Ezek egymásra épülő dolgok, és a kulcs az, hogy mekkora távolságot tudunk vonni az élményeinktől. Talán azért is érzem azt, hogy telibe talált engem ez a könyv, mert pontosan ez az, amin a szorongással kapcsolatban évek óta tudatosan (és szakértő segítséggel) dolgozom, és amiben annyira kézzel foghatóak az eredményeim: minél inkább hagyom, hogy az élményeim, a rossz érzéseim, a negatív gondolati spiráljaim beszippantsanak, annál inkább maga alá temet az élet — de minél többet gyakorlom azt, hogy távolságot tartsak a saját gondolataimtól, minél jobban megy az, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gondolataim és az érzéseim jönnek-mennek, de nem határoznak meg engem, minél gyakrabban tudok venni egy mély levegőt, hátrébb lépni és egy kis távolságból figyelni az életemet, annál jobban mennek a dolgaim.

Erről szól tehát a dolog:

  • Felismerjük, hogy a gondolataink és érzelmeink múlandóak, jönnek-mennek, és gyakoroljuk, hogy ne hagyjuk magunkat általuk rángatni ide-oda
  • Felismerjük, hogy más emberek is ugyanúgy a saját gondolataik és érzelmeik csapdájában lehetnek, mint mi, ezért elkezdünk türelmet és együttérzést gyakorolni az irányukba
  • Felismerjük, hogy mind egy összefüggő rendszer részei vagyunk, ahol minden tapasztalat egy ok-okozati lánc része (karma), ezért elkezdünk azon igyekezni, hogy jó ok-okozati láncokat indítsunk el vagy ilyenekbe csatlakozzunk be (avagy ne pofonért álljunk sorba, hanem inkább ölelésért)
  • És minél több jó élmény ér minket, annál szabadabban, bizakodóbban és örömtelibben tudunk élni

Mindegyik úthoz tartozik néhány “okos lista”. A kis út listái leginkább zavaró érzelmekről és kerülendő dolgokról szólnak, a nagy út tuti tippjei a szeretet formáiról, a gyémánt út pedig már a buddha-lét hogyanjával és mikéntjével foglalkozik.

Le a szenvedéssel!

Láma Ole szerint Buddha szerint minden szenvedést a nem tudás okoz: az, hogy mindannyian önálló kis univezrumoknak hisszük magunkat, és nem ismerjük fel azt, hogy valójában mind egy hatalmas univerzum vagy akár multiverzum szerves részei vagyunk, és az élményeink elválaszthatatlanok attól, ami körülöttünk történik és előttünk történt.

(A tisztán látás kedvéért: én magam például a reinkarnációban nem hiszek, azt viszont senki sem tagadhatja, hogy az életünket meghatározzák nemcsak a saját múltbéli cselekedeteink vagy döntéseink, de olyan emberek cselekedetei és döntései is, akik réges régen előttem éltek — szóval ha a lélek fogalmának boncolgatásától most eltekintünk… és én most eltekintenék —, akkor szerintem egyet tudunk érteni a buddhistákkal abban, hogy az élményeink ok-okozatai messssssze a születésünk előttre nyúlnak vissza.)

Ez a fajta nem tudás, ez a fajta izoláltság érzés hat egymással összefüggő olyan zavaró érzelemhez vezet, amik nagyban meg tudják nehezíteni az életünket:

  • a kötődéshez és a belőle fakadó kapzsisághoz (mert görcsösen kapaszkodunk abba, amit szeretünk)
  • az ellenszenvhez és a belőle fakadó irigységhez (mert minden áron távol akarjuk tartani magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki kellemetlennek ígérkezik — sőt még azt is nehezen viseljük, ha valakinek, aki ellenszenves nekünk, úgy látjuk, hogy több jut a jóból)
  • a nem tudásunk (az izoláltságunk érzése) pedig kizáró büszkeséghez vezet (azaz mindig az a célunk, hogy jobbak, szebbek, többek, nagyobbak, erősebbek, sikeresebbek legyünk másoknál)

Ezeket a zavaró érzelmeket aztán persze tettekre is váltjuk, mert ilyen az emberi természet — a tetteinkkel pedig “rossz karmát” teremtünk, rossz élményeknek ágyazunk meg az életünkben.

Ártó cselekedetekként ezeket nevezik meg:

  • ölés
  • lopás
  • szexuális ártás
  • hazugság
  • rágalmazás
  • jelentőség nélküli beszéd
  • nyers és bántó beszéd
  • irigység
  • rosszakarat
  • téves nézetek terjesztése

És mi a módja annak, hogy távol tartsuk magunkat a zavaró érzelmektől és az ártó cselekedetektől? — “Egyszerű.” Elméletben persze. Gyakorlatban… nos, higgyetek nekem, aki évek óta a fizetése 10%-át terápiára költi, a gyakorlatban ez türelmes gyakorlás kérdése. Hossssssszas, türeeeeeelmes gyakorláááás kérdése.

Az “egyszerű” gyakorlatok pedig a következők:

  • Tudatosítjuk magunkban ok-okozat törvényét, tehát hogy az élményeink sosem izoláltak, mások élményei sem izoláltak, mind össze vagyunk kötve ebben az utazásban.
  • Meditálunk. Meditálunk, meditálunk, meditálunk, mert ezáltal egyre nagyobb gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy távolságot vonjunk magunk és a zavaró érzelmek között, és egy mély lélegzettel hátrább tudunk lépni tőlük, mielőtt a saját magunk és mások életét megkeserítő ártó cselekedetek lesznek belőlük.

Ömm, na jól van, úgy ítelem meg, hogy ez a bejegyzés már így is elég hosszúra nyúlt, és van benne máris bőven elmélkedni való, ezért inkább szétosztom a jegyzeteket egy sorozatra.

Jó sok hasznos olvasmányom volt az elmúlt egy vagy két, amikről nem írtam, majd igyekszem hozni okosságokat azokból is, de addig is, aki kíváncsi rá, mit olvasok éppen, az követhet Molyon: https://moly.hu/tagok/nagytimi85

Aki napi szinten szeretne hallani felőlem, annak ott az instagram: http://instagram.com/nagytimi85 és http://instagram.com/timi.tea.time

Aki pedig szeretne anyagilag is támogatni, annak irány a Patreon: http://patreon.com/nagytimi85

Hupsz! Nagyböjt van

A héten valahogy eltalált a felismerés: hupsz! Nagyböjt van. Nem mintha nem tudtam volna róla, mikor kezdődött a böjti szezon, de valahogy mégis elsuhant mellettem az információ.

Alapvetően nem a keresztény ünnepeket, hanem a pogány évkör ünnepeit tartom, de ahol egybeesnek, szívesen ünneplem a keresztény ünnepeket is — az advent és a nagyböjt például nagyon jól illeszkedik az évkörbe. Ezért szoktam tenni minden évben böjti fogadalmat, a tavaszi tisztulást támogatandó, de ez most valahogy elmaradt.

Mit jelent számomra a Nagyböjt?

Keresztény ünnepként a Húsvétra való felkészülés időszaka lemondás, bűnbánat és megtisztulás által. Bár a bűnbánat gyakorlatában nem veszek részt — az egyébként is önostorzó és szorongó alaptermészetem mellett nem kifejezetten építő a bűnbánat a számomra —, de mindig szívesen tartok reflektáló időszakokat. A lemondás és a tisztulás pedig kifejezetten tavaszváró jellegűek.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Mit hozott számomra eddig a Nagyböjt? (Véletlenül :))

Ahogy mondtam, nem mentem neki kifejezetten tudatosan ennek a böjti időszaknak, de a tavaszvárás, a télvégi tisztulás, a lemondás és szortírozás, a tisztogatás és helycsinálás szelleme azért csak belopakodott az életembe óhatatlanul.

Ami eddig történt lelki, szellemi vagy fizikai szinten, ami a böjt szellemiségéhez köthető:

  • nekifogtam a ruhatáram szortírozásának
  • egy tűzhellyel bővültünk, és ennek kapcsán nagy szortírozást tartottunk a konyhában
  • változások történtek a diétánkban (Petit év elején gyomorfekéllyel diagnosztizálták, így egyrészt rá is egyre jobban figyelek, másrészt a saját diétámat is igyekszem úgy formálni, hogy vele és a saját céljaimmal is jobban összhangban legyen — ezért például vicces módon épp böjtben kezdtem újra húst enni, a csirkehúsért cserébe viszont lemondtam a sajtról… egymás közt szólva ez nagyobb áldozat :D)
  • nekifogtam a kert rendbetételének
  • a buddhizmusról olvasok
  • részt vettem néhány rituálén (a sámándobos elmélyülés például kifejezetten felébresztette bennem a szorgalom és alázat érzését, amit erősen a böjti időszakhoz tudok kötni)

Mit tudnék vagy szeretnék tenni ebben az időszakban?

  • a szorgalom és alázat jegyében csökkenteni az elvárásaimat (pontosabban az elvárások okozta gátjaimat) és szerzetesi módon belevetni magam az alkotómunkába
  • idézeteket másolni
  • “red letter” kiadássá formálni a Bibliámat (ez olyasmi, ami ezer éve szerepel a teendőlistámon, de sosem vagyok elég szorgos hozzá)
  • folytatni a kertimunkát
  • bezacskózni és továbbadni a kiselejtezett ruháimat
  • szorgalmasabban meditálni
  • visszatérni a teendőlistákhoz (khm, egy kicsit ellustultam — nehéz megtalálni az összhangot a megengedő, organikus életszemlélet és a szorgalmas munka között)

Beszélgessünk! 

A Nagyböjt témájáról, egy kicsit bővebben, egy kicsit ziláltabban, egy kicsit személyesebben beszélgettem tegnap a mecénásaimmal is Patreonon. (Már hogy beszéltem hozzájuk, nyilván — de mindig társasági eseményként gondolok a patreonos videóimra. :))

8FBB11C5-7ACF-4191-A0E2-B31A1A7A7034

Akit érdekelnek hasonló kulisszák mögötti dolgok, személyes beszélgetések és pizsamapartik, az csatlakozzon a mecénásaim sorához. ;)

Boldog nemzetközi nőnapot!

Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. — Wikipédia

Ezen a napon szeretnék megemlékezni arról, hogy 2019-ben lesz 100 éve, hogy érvénybe léptették a nők szavazati jogát biztosító törvényt. Szinte minden lány és asszony elmondhatja magáról ma Magyarországon, hogy olyan országba született, ahol a nőknek joga van szavazni — sőt legtöbbünknek a szülei, sokunknak a nagyszülei is. Hurrá, hurrá a szavazati jognak!

Személyes szinten megemlékezek ma minden nőről, családtagokról, barátokról, tanítókról, példaképekről, akik az életemben vannak vagy voltak, és a szeretetem küldöm azoknak a férfiaknak is, akik nemcsak megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel vannak a nők iránt, de szavaikkal, tetteikkel és példamutatásukkal azon vannak, hogy a nőket és férfiakat elválasztó évezredes falak lassan eltűnhessenek, és az évezredes sebek nőkben és férfiakban egyaránt gyógyulni tudjanak.

Ötven-száz-kétszáz év bizony egyéni szinten nagy idő, de a társadalmak szintjén csak egy kezdőakkord, és hálát és ölelést érdemel mindenki, aki akár csak egy morzsányi igyekezetet spórol a mindennapjaiban, hogy felismerje és gyógyítsa azt, ami még gyógyításra vár a kultúrák szintjén.

Külön ölelésemet küldöm a produktív unikornisok lánycsapatának, akik az egymást felemelő női erő nagyszerű példái az életemben; és a lánycsapat egyetlen fiútagjának, Atinak is boldog nőnapot kívánok, mert aki az év többi 364 napján is azt vallja, hogy “ne vesződjetek a megkülönböztetéssel, vegyetek be nyugodtan engem is abba, hogy ‘figyu csajok!’”, az nőnapkor is megérdemli a köszöntést. Boldog nőnapot, Ati! ;)

Valamint néhány instagram fiókot szeretnék ajánlani nektek, akiket nagy örömmel követek.

@iamlikeothergirls — a női sokféleség ünneplése

A9312E51-FFF8-4803-A712-7FC2EB2EC93F

@yourwelcomeclub — az emberi sokféleség ünneplése

9FAB5955-D062-46D2-AAFF-14DD697DAAB7

@conor.love — elmélkedés a férfi és női szerepek súlyáról, és a femininitásról egy férfi életében

58A53525-7F1B-4DB6-948E-A0F7DA4425C8

 

Még 100 dolog, ami boldoggá tett

Télen is kitöltöttem Molyon a 100 dolog, ami boldoggá tett listát.

100 dolog, ami boldoggá tett 2018/2019 telén:

1. A húgom friss szenvedélye a beltéri növények iránt
2. Szobanövényeket vásárolni a húgommal
3. Yucca pálma, amit a húgom választott nekem
4. Végre sikerült monsterát vennem
5. A könnyezőpálmám hozott egy lyukas levelet
6. Az akciós pultról mentett csoffadt mikulásvirágok közül mind túlélte a karácsonyt, sőt, a legnyamvadtabbak hozzák a legszebb friss hajtásokat
7. Egy szuppppppper éjszakai lámpát kaptam Petitől karácsonyra
8. Zoknik! A húgom ellátott vagy tíz évre elegendő cuki zoknival
9. Bögrék! A barátaim elláttak vagy száztíz évre elegendő cuki bögrével
10. Látogatás Dittánál Gödön
11. Egyre otthonosabban érzem magam Patreonon ( https://www.patreon.com/nagytimi85)
12. Nevet váltottam instagramon (most már ott is nagytimi85 vagyok), és ezzel egy kicsit egységesebbnek érzem magam
13. Végre valahára sikerült belelendülnöm az olvasásba idénre :D
14. Zudlizás Atival
15. Kaptam kölcsön könyvet Atitól (ld. 13. pont ‘:D)
16. A kocsmakvíz szezon visszatért, …
17. … és az első alkalommal, amin én is részt vettem, rögtön győztünk is!
18. Produktív találkozók
19. Rendet raktam az ötletkártyáim között
20. Ölelések ( @ezazanna a legklasszabb squishy toy)
21. Megkaptam Peti egy régi telefontokját és aaawww puhi!
22. Szupppppppper új ágynemű huzatokat kaptunk aputó karácsonyra, amik anyagban is kellemesek és színben is menők
23. Peti vett nekünk menő éjjeli szekrényeket, …
24. … és még aznap, amikor megérkezett, az enyémet sebtiben össze is rakta, hogy az ágy mellett várjon, amikor éjszaka hazaértem
25. Éjjeli szekrényt szerelni Petivel
26. Irtó cuki és barátságos németjuhász az utcában (az elődje nagyon barátságtalan volt, ez a nagykamasz jószág viszont mindig odajön a kerítéshez köszönni és megsimogattatni magát)
27. Sikerült összebarátkozni a szomszéd néni mindig ideges és ugatós kutyusával, olyannyira, hogy már ő is simogattatta magát, és boldog nagy köröket futott a kertben, csak mert beszélgettem vele
28. A patreonos mecénásaim szerint irtó kellemes a hangom :)
29. Videóblogolni a húgomnak
30. Videóblogolni a mecénásaimnak
31. Befestettem a hajam (most először festékkel és nem színezővel), és tök jó lett,
32. Rájöttem, mennyit nőtt már a hajam (a cél, hogy újra a fenekemig érjen :D na jó, nem feltétlen, de a hátam közepéig legalább)
33. Végigvittem egy nagy vitát, és ahogy a pszichológusom rámutatott, kiálltam valamiért, amiben senki nem ért egyet velem a környezetemből, és csakis és kizárólag azért álltam ki mellette, mert én ezt akarom, mert csak…
34. … és növeszteni kezdtem a hónaljszőrzetemet :D (a cél nem a hátam közepe, de remélem, lesz egy csini kis hónaljpockom idővel)
35. Peti vigyázó oroszlánkarmai
36. A húgom cuki cicája
37. És még a húgom antiszociális nagy cicájával is sikerült haverkodnom egy kicsit :D
38. Felfedeztem, hogy szeretem a müzlit/zabpelyhet joghurttal (aka. tápláló reggelik a munkahelyen)
39. A reggeli kávét kiváltottam 100%-os gyümölcslével
40. Ó és vegetáriánus lettem!
41. Mindenki, akit karácsony táján látogattam, nagyon aranyos volt, és figyeltek rá, hogy legyen mit ennem húsmentesen
42. Nem kísért a gumicukor emléke
43. Volt hó! Volt igazi hó!
44. Dió, ahogy az ónos esővel mázazott havon vigyázva lépked
45. Zsófi kolléganőm segítségével végre megtanultam, hogyan is történik az ónos eső
46. Fát hordani az apósommal — mi voltunk a belevaló brigád :)
47. Barátkozni a szomszéd kutyussal
48. Melltartónélküliség
49. Peti támogatása
50. Dió szuszogása
51. Találni egy jó dalt…
52. … és végtelen lejátszáson hallgatni, …
53. … amit megtehetek, mert van egy Sporify családom.
54. Dió fontoskodása
55. Játszani Luckyval
56. Öreg kicsi Benji
57. Egy jó pakolós lista
58. Jóképű fiú a pénzváltóban
59. Találkoztam az új 500 forintossal
60. Seth Meyersszel nevetni a 4 gyerek politikán
61. Vének háborúja
62. Érdekes training
63. Klassz fotókat készítettem
64. Először mondtam ki valakinek a barátaimon kívül: “író vagyok, 25 éve foglalkozom írással”
65. Bajor zsömle Petitől Valentin-napra
66. Utazás az unikornisokkal
67. Reptéri jógáztam
68. Tripod Petitől
69. Szív alakú tó Eindhovenben
70. Egy nagggyon hangulatos kávézó Eindhovenben
71. Sokkal jobban bírta a fülem a repülést, mint legutóbb
72. Kiolvastam a Vének háborúját! Nagyon jó az a könyv!
73. Kincskeresés (geocaching)
74. Nyugis de produktív délelőtt Dittánál
75. Elvittem A lélek botanikáját a Hortus Botanicusba
76. Pálmaház és trópusok a Hortusban
77. @Jeth kétszer is beledumált a békés víztükrös videómba :’D (de így lett az igazi) (“Tudod, mi lenne még jó? Ha lennének benne halak.”)
78. Kert inspirációt gyűjteni
79. Leideni park és csatornák, oh my goodness!
80. Van egy új tetoválás ötletem
81. Minimalista otthonokat látogatni Hollandiában
82. Csatornák, csatornák, csatornák!
83. Utazás inspiráció Annáéktól — nekem is el kell kezdenem utazós wishlistet írni
84. Ditta könyvtára
85. Cicááááák! (Aska & Vikur)
86. Vacsora Krissiéknél — direkt az én kedvemért kerestek és kipróbáltak egy vegetáriánus receptet
87. Jóga Dittáéknál
88. Instagram nyüzsi és ihletett hangulat
89. Lovakat simogattunk
90. Megtaláltam a középpontomat
91. … és Petra szerint elhoztam Woodstockot Amszterdamba
92. Nyugis hazaút
93. Petrával utazós buddy-knak lenni
94. Felrajzoltam a kapcsolati hálómat, nagyon mókás volt
95. Újra itthon lenni Petivel, extra módon fókuszálva rá és arra, hogy mennyire szeretem
96. Mediamatic Amsterdam — ha arra jártok, menjetek el, nagyon jó
97. Unikornisok + Ditta vacsora a Mediamaticban — nagyon jó érzés volt számomra, hogy találkoztak
98. Szereztünk Dittának poliamory sörösüveget :)
99. A növényeim bolondok — arra jöttem haza, hogy csak úgy tobzódnak és burjánzanak, olyan ügyesek
100. Vettem egy thai nadrágot, amin biciklik vannak — a tökéletes szuvenír Amszterdamból :)

Kapcsolódó könyvek: Ole Nydahl: Első lépés a Gyémánt Úton – Egy utazás, amely történelmet írt · John Scalzi: Vének háborúja · Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak – a valóság minden elképzelésen túl · Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája · Tikva Wolf: It’s ok, feelings, I got you · Tikva Wolf: Ask Me About Polyamory

 

Hálás hétfő #242

Hálás hétfő is back baby! Este helyett azonban toljuk meg most a hétfő reggelt egy kis hálaadással! ♥

Amiért hálás vagyok:

♥ a tömegközlekedésért ♥ az internetért és a szabadságért, hogy hozzáférek mások tudásához, hogy tanulhatok ♥ Harariért ♥ azért, hogy ez az év nagyon erősen indult az év szava szempontjából ♥ az unikornis barátaimért és a közös tervekért ♥ hogy Peti szabadnapos és pihen ♥ hogy a táskámban utazik velem egy adag egészséges és tápláló reggeli ♥ hogy zökkenőmentesen ment az áttérés a vegetáriánus étrendre (this far ‘:D) ♥ hogy Peti tegnap megjegyezte: “azt figyeltem meg, kicsim, hogy egész nap tornázol!” ♥ a meditációért (egy napja gyakorlom, but still ‘:D) ♥ a növényimért ♥ a Patreon oldalamért és az aranyszívű mecénásaimért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

 

View this post on Instagram

🇬🇧 My word for the year is HOME and boy I do feel the vibes. Also when I’m at home, I try to focus on strenghtening all the aspects that this word means to me: physical environment, virtual spaces, marriage, creative practices, my body, my inner world. This word had a strong start, I’m so looking forward to see how will it unfold throughout the year. 🇭🇺 Az évem szava a HOME, és mondhatom, hamar elragadott a hangulat. Amikor itthon vagyok, igyekszem mindenre figyelni, ami számomra otthont jelent: a fizikai környezetemre, a testemre, a belső világomra, a házasságomra, az alkotói gyakorlataimra, a virtuális kuckóimra. Ez a szó igazán erősen kezdett, alig várom, hogy láthassam, merre növekszik még az év során. #plantsmomlife

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

2019: az otthon éve

Ez az év első bejegyzése, és ez pont jó alkalom arra, hogy elmeséljem nektek, mi lesz a 2019-es év szava a számomra. (Habár a szemfülesek már leleshették a naplóoldalamról az előző bejegyzésben. ;) )

A 2019-es év szava számomra: HOME

View this post on Instagram

🇬🇧 Searching for my word for the next year is an end of the year ceremony for me for 3 years in a row now since I found @susannahconway’s #findyourword course. With each of these final 4 words I had some discomfort (actually my final 2 were CORE and HEARTH) — until I found my one: HOME! 🔥 I still keep the fiery strenght and figurative nature of “core”, and the nurturing warmth and literal nature of “hearth” in my mind, so they can be called my secondary words, but HOME is the one I will roll with in 2019, on many figurative and literal aspects. ✨ Let’s see what this year brings for me! 🇭🇺 Ez a harmadik év, amit az év szavának keresésével indítottam. A négy utolsó esélyes között végül egy ötödikhez érkeztem: HOME. 🔥 Átvitt és szó szerinti értelemben szeretnék kicsit hazatérni, és “az én házamon, az én váramon” dolgozni. Ez vonatkozik az alkotásra, a házasságomra, a testemre — és még a tényleges otthonomra is. 😉 Ahogy az eddigiek sem fukarkodtak meglepetésekben és váratlan fordulatokban, kíváncsian várom azt is, mit tartogat számomra ebben az évben az év szava. ❤️ #findyourword2019 #planwithmechallenge

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Instagramon írtam már pár sort arról, hogy milyen aspektusait célzom meg elsősorban az otthon fogalmának — bár persze az értelmezés idén is nyitott, és nem kételkedem, hogy akadnak majd meglepetések. :)

Ebben az is megerősít, hogy még egy hét sem telt el, és máris sikerült egy vitát kirobbantanom a közvetlen környezetemben, egy harcot megharcolnom, jobban megismernem magam, és belevágnom egy kalandba. Mindezt az otthon egyik aspektusa, a testem kapcsán. (Ami a szellemem otthona ugyebár.)

Erről pedig bővebben a Patreon oldalamon írtam: Boldog új évet, elő a hónaljkutyákkal!

(Ha nem lennétek ismerősek az oldalon: a Patreon egy olyan oldal, ami lehetőséget ad arra, hogy független alkotókat — például engem ;) — támogassatok, akár csak egy jelképes összeggel. Két mecénásom, Lívia és Ati a kezdetektől mellettem áll, ha ti is támogatnátok, itt tudtok csatlakozni hozzájuk. ;) )

43b70aed-fed5-491c-8dba-b9c1e12798f7