The Wild Unknown Tarot tanulmány: A Bolond

~ Ebben a sorozatban részesei lehettek annak, ahogy kártyánkénti elmélkedésekkel egy mélyebb intuitív kapcsolatot alakítok ki a The Wild Unknown Tarot paklival. Ez számomra is egy frissen és szinte a semmiből indult tanulási folyamat, a bejegyzéseket ehhez mérten olvassátok. A sorozat tartalomjegyzéke itt található. ~

 

THE FOOL // A BOLOND

“Spontaneitás, ártatlanság”

A Nagy Arkánum által leírt személyes utazás első lapja — az út első lépése.

A kártya egy kiskacsát ábrázol, amint épp lelépni készül egy friss leveleket és virágokat bontó ágról. A kiskacsa alakja fekete-fehér, a háttér viszont vibrálóan vonalazott, napsárga színű, mintha egy kiscsibe, vagy maga a nap színe lenne. A kis madár fölött fehér és sárga színű háttér a lába alatt feketébe fordul: vajon barátságtalan vagy barátságos vízbe, esetleg a semmibe lép? A kép nem árulja el.

Az új kezdetek derűjét, ragyogását, élettel teli vibrálását, de a jövő bizonytalanságát is magába foglalja ez a kép, ami az indulás pillanatát örökíti meg.

“Egy spontán, naiv, tapasztalatlan és izgatott oldaladra mutat rá ez a kártya” — írja a a pakli kiskönyve, ezzel a tanáccsal: — “ne félj bolondot csinálni magadból!”.

Mivel a pakli sorba rendezve érkezett hozzám, ez volt a legelső kártya, amivel találkoztam, és az első reakcióm, ahogy a sokadik is ez volt: “ANNYIRA CUKI!!!”. Ebben a dédelgetni való, napsárga pihe-puhaságban benne van a sérülékenység, az összeroppanthatóság is, mégis, ami számomra süt belőle, az a torokszorítóan, pityeregtetően illanékony kicsinység, ártatlanság, és az állatkölyköknek az a fantasztikus, bájos energiája, amivel nekifutnak a világnak.

A csibe talán apró, tapasztalatlan és törékeny, a háttér színe azonban nem a kelő nap sötétből ébredező palettájára emlékeztet, hanem a delelő nap erőteljes ragyogására. A kezdetek, még ha aprók is, a zeniten ragyogó nap energiája sűrűsödik össze bennük. Érdemes ebben megmerítkezni, mielőtt lelépünk a sötétbe.

The Wild Unknown Tarot tanulmány: a pakliról általában és az első benyomások

~ Ebben a sorozatban részesei lehettek annak, ahogy kártyánkénti elmélkedésekkel egy mélyebb intuitív kapcsolatot alakítok ki a The Wild Unknown Tarot paklival. Ez számomra is egy frissen és szinte a semmiből indult tanulási folyamat, a bejegyzéseket ehhez mérten olvassátok. A sorozat tartalomjegyzéke itt található. ~

A Wild Unknown kártyák alkotója a paklihoz írt könyvecskében a következő szándékokat emelte ki, amikkel a kártyákat megálmodta:

  • a szorongás elleni küzdelme és az önismereti utazása során ismerkedett meg a tarottal, azonban nem talált olyan paklit, amit igazán a sajátjának érzett volna — ezért kezdte el megalkotni a saját kártyáit
  • a szándéka az volt, hogy a természet szépségét és vadságát megörökítse, “ahol a sötétség igazán mély és a fény igazán ragyogó”
  • mivel ő maga mindig a rajzolás folyamatában találta meg a lelki békét, ezért a kártyák is részletgazdagok és kézzel rajzoltak
  • mivel ő maga az intuitív tarot olvasásban találta meg a keresett válaszokat, ezért azt javasolja, az ő kártyáit is így forgassuk: nincsenek rossz válaszok — és bár rossz kérdések sincsenek, de igyekezzünk a kérdéseket nyitottan feltenni, hogy fekete-fehér-igen-nem válaszok helyett intuitívan olvasható, árnyalt válaszokat kapjunk

Ami engem megnyert a kártyák megjelenésében, azok a következő első benyomások voltak:

  • kézzel rajzolt, line-art képek
  • a monokróm grafika vegyítése az élénk szivárvány színekkel
  • természeti motívumok
  • az emberalakok hiánya

A pakli egyik sajátossága, hogy az udvari kártyák hagyományos apród-lovag-kiránynő-király felosztása helyett családi kártyákat tartalmaz: lány-fiú-anya-apa. Ez tovább erősíti a természetközeli érzést.

A pakli tartalmaz néhány kifejezetten sötét kártyát (pókok, férgek, patkányok, elhullott állatok is megjelennek a kártyákon), de egyik sem borzaszt el vagy rettent el kifejezetten. A párhuzamos vonalak, koncentrikus körök, a villámcsapás, a hold- és napkorongok visszatérő elemei és a szivárvány tiszta színei nagyszerű vibrálást adnak a fekete-fehér alaphangú kártyákhoz.

Néhány kártya, különösen a szivárvány színvilágúak vagy a ragyogó sárga-narancs színvilágúak, könnyen megszólítanak, de különösen a monoton szürke kártyák közül néhányat egyszerűen nem tudok hova tenni. Kíváncsi leszek, hogy kitartó használat és tanulmányozás után mennyire sikerül kapcsolatot teremtenem ezeknek a kártyáknak az üzenetével.

Bár nem ástam nagyon mélyre a tarotkártyák világában, mielőtt kiválasztottam ezt a paklit, de nem bántam meg — számomra tökéletes kezdőpaklinak érződik.

View this post on Instagram

🇬🇧 Now this was a crazy exciting project! My husband brew me a cup of coffee (for fuel/prop) and I jumped in and in a fast-paced photoshoot, I made a photo of each of #thewildunknowntarot cards. Why would I do that?! Because I started an ambitious project on my blog and I intend to blog about each tarot card individually. Be prepared: I’ll share the card photos here as I progress with the project! 🇭🇺 A mai izgalmas nagy projekt: Peti főzött nekem egy bögre fincsi kávét, én pedig nekifutottam és egy lendülettel egyenként lefotóztam a #wildunknowntarot mind a 78 kártyáját. Aki követi a blogomat, az sejtheti, hogy ez ahhoz a projekthez kötődik, amit ott harangoztam be: az a tervem, hogy idővel végigörgetem a teljes #wildunknown paklit és egyenként írok minden kártyáról. Remélem, tetszik az ötlet, mert itt fogom megosztani a kártyák képeit. (Izgalmas kihívás volt úgy elkészíteni őket, hogy összhangban legyenek ennek az insta fióknak a stílusával is.) Ki kíváncsi a sorozatra?! 🙋🏻‍♀️🙋🏻‍♀️🙋🏻‍♀️ (Én. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Most, hogy nagyjából megosztottam veletek az első benyomásaimat a pakliról, ma délután pedig egy nagy szusszal egyben befotóztam a pakli összes kártyáját egyenként, már csak az van hátra, hogy írjak egy kicsit a Nagy és Kis Arkánumról általában (bár mindezt akár későbbre is halaszthatom), és azután neki is foghatok a kártyák végignaplózásának!

Legalább a Nagy Arkánum kártyáinál igyekszem majd fegyelmezett lenni, és sorban végignézni őket (ők mégis úgy együtt egy utazás), de utána nem ígérhetem, hogy nem engedem el a gyeplőt és írok a kártyákról úgy, ahogy jönnek. :)

A kíváncsiságról (avagy szabad asszociáció a szabad asszociációról — köszönöm, hogy velem voltatok ‘:D)

A hétvégi csapatépítő után ezt a hetet rögtön érzelmileg egy kicsit kimerülten kezdtem, és egyébként is kezdem érezni, hogy megint egy kicsit sok dologgal próbálok egyszerre zsonglőrködni.

Szóval annyira nem is csodálkoztam magamon, amikor hétfőn azon kaptam magam munka közben, hogy fejben az egyik exemmel veszekszem. (És igen, egy jó ideje nem randizom senkivel Petin kívül, szóval ez nem épp egy friss vita volt. A konfliktus régebbi, mint amennyi idősek akkor voltunk, amikor felmerült — de az agyam szemmel láthatóan még elő tudja venni, ha épp ezen van kedve csámcsogni…)

Amint ráébredtem a helyzet groteszk voltára, visszakövettem az asszociációs láncot, ami egyik feszültségponttól a másikig ellökdösött, míg végül az agyam ezt a gumicsontot találta meg. És bosszankodtam is rajta egy sort, hogy miért pont a negatív asszociációk terén ilyen tehetséges az elmém?…

De persze ez is csak az adott pillanat negativitása volt: azóta rájöttem, hogy bár a szorongásom (mert nevezzük nevén, ez az — egy formátlan belső feszültség, ami kiránt a jelen pillanatból, és vagy a jövőbeli félelmek, vagy a múltbéli sérelmek végtelenbe kígyózó gondolatspiráljaira ültet fel) egy tagadhatatlan karakterisztikám, épp ennyire, ha nem jobban jellemzőek rám a pozitív gondolatspiráljaim is, amikre nem más ültet fel, mint a kíváncsiságom.

Az egyik aktuális szerelmem Alie Ward Ologies podcastja. Alie filozófiája, hogy okos embereknek tegyen fel buta kérdéseket, és ezzel indítsa el a hallgatóit a legizgalmasabb kíváncsiság-vezette tudományos utazásokra. (Emellett bájos, humoros és végtelenül szórakoztató, angolul értőknek teljes szívből ajánlom.)

Alie-t Bill Nye Science Rules! podcastján keresztül találtam meg, Bill Nye-t a Youtube dobta elém akkoriban, amikor éjjel-nappal Neil deGrasse Tyson interjúit hallgattam, akire Stephen Colbert műsorában akadtam rá, akihez John Oliveren keresztül jutottam el, aki megnyitotta előttem a late night comedy műsorok világát, mint a könnyen emészthető napi-heti világpolitikai felzárkóztató műfajt. (Ne ítélkezzetek, ez bőven több és átfogóbb világpolitikai update, mint amit korábban be tudtam építeni a média diétámba. :D Sokminden vagyok, de politikai nerd nem.)

Szóval, a kíváncsiságom is épp olyan vad asszociációs láncokra fel tud ültetni, mint a szorongásom. (Néha megpróbálok elkezdeni érdeklődési naplót vezetni, de mindig rájövök, hogy a kíváncsiságom asszociációs láncai sokkal hosszabbak és terebélyesebbek, mint amit ép ésszel le tudnék követni, és amikor ez az érzés átcsap szorongásba, akkor általában lemondok az érdeklődési naplóról. :D)

Ma töltöttem egy kis időt Alie Warddal (már hogy nem személyesen, de közlekedtemben, és munka közben, amikor unalmas manuális feladatokat végeztem) meghallgattam vagy három podcast epizódját. (Nézzük csak… tanultam ma tőle a csontokról, a hála egészségmegőrző és egyéb pozitív hatásairól, a tudományos kíváncsiságról, és a félelemről.)

Ebben a bejegyzésben a félelemről szóló epizódhoz készített jegyzeteimet szerettem volna megosztani, mert 1. ez az epizód nekem szólt, rólam szólt, és 2. úgysem osztottam meg semmit a mentális egészség világnapja alkalmából, és pótolni terveztem a lemaradást.

De, ömm, mint látszik, ez a bejegyzés egy kicsit elszabadult, és leginkább a kíváncsisághoz szóló összefüggéstelen szerelmes levél lett.

(Hé, az egyik aktuális szándékom az, hogy több szerkesztetlen bejegyzést tegyek ki Kincsesfüzetre. Íme. :D)

Úgyhogy a félelemről és szorongásról szóló lélekemelő bejegyzésemre még várnotok kell egy kicsit. De egy kis előzetes: a félelemmel és szorongással kapcsolatos egyik legnagyobb eszközünk az, ha nem fordulunk el tőle, nem zárjuk be, nem fojtjuk le, hanem meginterjúvoljuk: szia, látlak, hallgatlak, mit szeretnél mondani? (És egy fontos follow-up kérdés lehet: oké, de mit szeretnél mondani igazán? Mert az én agyam sem azt akarta ám üzenni hétfőn, hogy most azonnal dobjak el mindent és göngyölítsek fel egy majd’ húszéves apró konfliktust. Sokkoló, de így igaz.)

És ugyanígy megállhatunk és meginterjúvolhatjuk a kíváncsiságunkat is: szia, látlak, hallgatlak, mit szeretnél mondani?

View this post on Instagram

🇬🇧 Seemingly, my journal took a summer break. 😅 But I sat down and collected some summer memories today. The two big contributors to this page were @via_urbaneve and @bognar_noemi_anna . Via got an extra bookmark with her copy of #CityofGirls so she passed it away to me, alongside a bunch of tinies for my journal, and Noja gifted me with a set of hand-drawn self-care affirmations. Thank you ladies! 🤗❤️ 🇭🇺 Nos, a naplóm tartott egy nyári szünetet. 😅 Lassan talán visszatér belé az élet. Ennek jegyében össze is gyűjtöttem pár nyári emléket. @via_urbaneve és @bognar_noemi_anna adták ennek az oldalnak a tartalmát: Via rám gondolt, amikor kapott plusz egy könyvjelzőt @elizabeth_gilbert_writer új könyve mellé, és egy halom kedves kis naplóba való mütyürrel együtt elküldte nekem, Nojától pedig egy pozitív megerősítéset kártyagyűjteményt kaptam, amit nekem rajzolt. Köszönöm, lányok, jók vagytok hozzám! 🤗❤️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogya kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt. — Elizabeth Gilbert: Big Magic

 

The Wild Unknown Tarot tanulmány: szándéknyilatkozat

~ Ebben a sorozatban részesei lehettek annak, ahogy kártyánkénti elmélkedésekkel egy mélyebb intuitív kapcsolatot alakítok ki a The Wild Unknown Tarot paklival. Ez számomra is egy frissen és szinte a semmiből indult tanulási folyamat, a bejegyzéseket ehhez mérten olvassátok. A sorozat tartalomjegyzéke itt található. ~

Mi a célom a sorozattal?

A Wild Unknown az első tarot paklim. A Golden Thread Tarot alkalmazáson keresztül már ismerkedtem az intuitív tarot olvasás alapjaival, de a Wild Unknown volt az a pakli, ami miatt elszántam magam, hogy legyen egy fizikai pakli is a kezem ügyében.

Kacérkodtam Susannah Conway tarot tanfolyamával is, de végül nem éreztem jónak az időzítést. Mégis, a gondolat, hogy jobban elmerüljek az intuitív tarot olvasásban, és főleg hogy legyen egy személyre szabott “kis fehér könyvem”, amit magam írok meg a saját tarot paklimhoz, csak nem hagyott nyugodni.

Úgyhogy úgy döntöttem, elindítom magamnak a saját tarot tanfolyamomat. :)

Mi a célom a tarottal?

Ahogy már írtam róla, a tarot olvasással nem a jövendőmondás vagy bármi kifejezetten formális dolog a célom.

Ahogy már nagyon sokszor megtapasztaltam, Julia Cameron morning pages naplógyakorlatától  kezdve a blogos kihívásokon és a legkülönbözőbb ötletelő technikákon át a történetírásig, szeretem azt, ha van egy kis gondolatindítóm, egy véletlenszerű szikra, ami segít valahogy elcsípnem a gondolataim fonalát, becsatlakozni a saját gondolatfolyamomba.

Így nézek a tarotra is. Egy ötletekkel, gondolatindítókkal teli gyűjtemény, ami bármilyen helyzetben segíthet elindítani egy belső beszélgetést — legyen szó egy nehéz érzelmi helyzet feldolgozásáról, vagy írói ötlettelenségről.

Mi a célom a paklival?

Esküszöm, megpróbáltam megbarátkozni a klasszikus Rider-Waite-Smith tarot paklival is. Oké, nem próbálkoztam annyira keményen és kitartóan, de azért becsületből megpróbáltam. :D

Minden bizonnyal sok szempontból bölcsebb lenne egy klasszikus tarot paklival kezdeni a tarot tanulmányozást. — Más szempontból viszont a legbölcsebb talán ott kezdeni, ahol a leginkább érzem erre a hívást, a hajlandóságot. Az érdeklődést, a kíváncsiságot, a felfedezés örömét. És mivel csak a magam örömére foglalkozom ezzel az egész tarot projekttel, miért is akarnám bárhol máshol kezdeni, mint amerre a kíváncsiságom mutat?

És ez a Wild Unknown tarot pakli volt.

A pakliról bővebben fogok írni a sorozat következő bejegyzésében (vagy bejegyzéseiben — bár a bevezetőt igyekszem rövidre fogni), és aztán hamarosan belevágok abba is, hogy a pakli lapjairól egyesével naplózzak. Mind a 78-ról. Terv szerint. ;)

(És készítek majd még képeket is, de ez mindig a lehető legborzalmasabb fényviszonyok közt jut eszembe, szóval egyelőre érjétek be azzal, hogy ugyanazt az egy fotót kell meredten néznetek. :D)

The Wild Unknown Tarot tanulmány: tartalomjegyzék

Vegye hát kezdetét a nagy kaland! Az alábbi tartalomjegyzék mentén tervezek írni a Wild Unknown Tarot kártyákról, elsősorban azzal a céllal, hogy megerősítsem velük a kötelékemet, megkönnyítsem magam számára a későbbi értelmezést, legyen egy személyre szabott kézikönyvem a kártyákhoz.

A tartalomjegyzék folyamatosan fog bővülni linkekkel, és lehet, hogy további tartalommal is.

A blogom régi olvasóinak mondanom sem kell, de azok kedvéért, akik valami okból épp ehhez a bejegyzéshez találnának el először: minden, amit itt megosztok, a saját tanulási folyamatom széljegyzete — semmiképp sem minősülök hivatalos forrásnak. A tarotot nagyjából abban az ütemben tanulom, ahogy ez a tartalomjegyzék feltelik linkekkel, szóval… mindeki eszerint olvasson és kattintgasson. ;)

Jó szórakozást! :)

The Wild Unknown Tarot — Ismerkedő bejegyzések:

The Wild Unknown Tarot — Nagy Arkánum:

The Fool // A Bolond • The Magician // A Varázsló • The High Priestess // A Főpapnő • The Empress // Az Uralkodónő • The Emperor // Az Uralkodó • The Hierophant // A Pap • The Lovers // A Szerelmesek • The Chariot // A Diadalszekér • Justice // Igazság • The Hermit // A Remete • Wheel of Fortune // A Szerencse Kereke • Strength // Erő • The Hanged Man // Az Akasztott Ember • Death // Halál • Temperance // Mértékletesség • The Devil // Az Ördög • The Tower // A Torony • The Star // A Csillag • The Moon // A Hold • The Sun // A Nap • Judgement // Ítélet • The World // A Világ

The Wild Unknown Tarot — Kis Arkánum:

Wands // Pálcák

Ace of Wands // Pálcák ásza • Two of Wands // Pálcák kettese • Three of Wands // Pálcák hármasa • Four of Wands // Pálcák négyese • Five of Wands // Pálcák ötöse • Six of Wands // Pálcák hatosa • Seven of Wands // Pálcák hetese • Eight of Wands // Pálcák nyolcasa • Nine of Wands // Pálcák kilencese • Ten of Wands // Pálcák tizese • Daughter of Wands // Pálcák lánya • Son of Wands // Pálcák fia • Mother of Wands // Pálcák anyja • Father of Wands // Pálcák apja

Cups // Kelyhek

Ace of Cups // Kelyhek ásza • Two of Cups // Kelyhek kettese • Three of Cups // Kelyhek hármasa • Four of Cups // Kelyhek négyese • Five of Cups // Kelyhek ötöse • Six of Cups // Kelyhek hatosa • Seven of Cups // Kelyhek hetese • Eight of Cups // Kelyhek nyolcasa • Nine of Cups // Kelyhek kilencese • Ten of Cups // Kelyhek tizese • Daughter of Cups // Kelyhek lánya • Son of Cups // Kelyhek fia • Mother of Cups // Kelyhek anyja • Father of Cups // Kelyhek apja

Swords // Kardok

Ace of Swords // Kardok ásza • Two of Swords // Kardok kettese • Three of Swords // Kardok hármasa • Four of Swords // Kardok négyese • Five of Swords // Kardok ötöse • Six of Swords // Kardok hatosa • Seven of Swords // Kardok hetese • Eight of Swords // Kardok nyolcasa • Nine of Swords // Kardok kilencese • Ten of Swords // Kardok tizese • Daughter of Swords // Kardok lánya • Son of Swords // Kardok fia • Mother of Swords // Kardok anyja • Father of Swords // Kardok apja

Pentacles // Érmék

Ace of Pentacles // Érmék ásza • Two of Pentacles // Érmék kettese • Three of Pentacles // Érmék hármasa • Four of Pentacles // Érmék négyese • Five of Pentacles // Érmék ötöse • Six of Pentacles // Érmék hatosa • Seven of Pentacles // Érmék hetese • Eight of Pentacles // Érmék nyolcasa • Nine of Pentacles // Érmék kilencese • Ten of Pentacles // Érmék tizese • Daughter of Pentacles // Érmék lánya • Son of Pentacles // Érmék fia • Mother of Pentacles // Érmék anyja • Father of Pentacles // Érmék apja

The Wild Unknown Tarot tanulmány

 

Jó sokat vívódtam rajta, de végül úgy döntöttem, itt a blogon indítom el a Wild Unknonw tarot paklihoz készülő személyes tanulmányomat.

Ha sikerül befejeznem, ez egy 80+ bejegyzésből álló sorozat lesz, amiben egyenként tanulmányozom a Wild Unknown tarot pakli lapjait, véletlenszerű sorrendben, mert nem vagyok egy fegyelmezett tanuló. Ha nem sikerül befejeznem, akkor egy jó nagy tanulmány projekt össze-visszán és befejezetlenül. Már csak a mérete miatt is, mindenképp úgy érzem most, hogy kicsit tele fogja szemetelni a blogot…

De arra jutottam, hogy mi a Kincsesfüzet, ha nem változatos tanulási projektek mentális vicik-vacakjai egy helyre dobálva?

Szóval az ötlet ezen a videón alapul, ami egy tarot tanulmányozási napló elkészültét mutatja be:

A sorozat várható elemei:

  • egy összefoglaló bejegyzés, ami folyamatosan bővülő tartalomjegyzékként működik majd
  • általános infók és első benyomások a pakliról
  • a 78 tarot kártyáról egy-egy tanulmány
  • egyéb folyamatnaplók és kiegészítő bejegyzések

Jó mulatást mindenkinek! ‘:D

NaNoWriMo és tarot

Idén szokatlanul nagy erőkkel készülök a NaNoWriMóra — és egy szokatlan segítőm van: a tarot.

A tarot kártyákkal nagyon összemelegedtem, hm, nem is tudom, mióta — hónapok óta már. De ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, nem tartom magam a hagyományos értelemben vett misztikumra fogékonynak — akkor hogy a manóba jön ide a tarot?

A legegyszerűbb, ha a Golden Thread Tarot alkalmazás definícióját hívom segítségül. Ez az ingyenes alkalmazás már azelőtt az első számú tarot segítőm volt, hogy fizikai kártyát vettem volna a kezembe, és mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki csak ismerkedni szeretne egy kicsit a modern tarot világával.

A tarot mint tükör

A hagyományos jövendőmondáson kívül egy izgalmasabb és hatékonyabb módon is használhatjuk a tarot kártyákat, írja a Golden Thread gyorstalpalója: tükörként. A tarot kártyák kézzel fogható képek, szimbólumok, amikre rávetíthetjük a gondolatainkat és érzelmeinket, és azok visszavetítik azokat ránk. A kártyák szimbólumai olyan archetípusok, amik emberemlékezet óta részei az emberi történeteknek, így segíthetnek a személyes történeteinket is elmesélni, újramesélni. Ez a folyamat pedig segíthet rendet tenni a gondolatainkban, megvizsgálni egy helyzetet új szögekből, új megoldásokat találni — megérteni és újraírni a történetünket.

Szóval, így használom a tarotot. Tükörként — vagy úgy is mondhatnám, hogy gondolatindítóként.

Mint ilyet, használtam már naplózáshoz, feszültségoldásra, problémaelemzésre — és ahogy elérkezett a Preptober (a novemberi regényíró kihívást megelőző felkészülő hónap), rádobtam egy pakli kártyát a felkészülésemre is. ‘:D

A tarot mint regényíró segédlet

A Pinteresten bőven lehet kártyavetési módokat találni, amik megtámogathatják a regényírást, én viszont sajátokat használok.

Egészen pontosan a hópihe metódussal fogtam neki az idén az ötletem kidolgozásának (mindig igyekszem azt választani, ami mókásnak tűnik, és most ez tűnt annak), a hópihe metódus pedig elég specifikus utasításokkal látja el a használóját. Én pedig lényegében minden kérdésre, amit a hópihe metódus eddig feltett nekem, húztam egy tarot kártyát.

Írj egy ötmondatos összefoglalót a történetedről, amiben az első mondat a kezdőhelyzetet ismerteti, a következő három mondat három fordulatot ír le, az utolsó pedig a befejezést fogalmazza meg? — Én húztam öt tarot kártyát, és elkezdtem beszélgetni az írós dokumentumommal (braindumpolni / kötetlenül írni) arról, mit juttatnak eszembe ezek a kártyák, hogyan köthetőek össze a történetemmel.

Ismertesd a főszereplődet, megfogalmazva a motivációját, a célját, a konfliktusát és a beteljesülését? — Húztam négy kártyát, és ötletelni kezdtem, melyik mit fed fel számomra a karakterem motivációjáról, céljáról, konfliktusáról és beteljesüléséről.

Írj bővebben a főszereplődről? — A “gyengeség-erősség-jótanács” problémamegoldó spread mintájára húztam egy “gyegeség-erősség-sors” kártyasort, hogy ez elindítson bennem egy gondolatmenetet, és több szemszögből meg tudjam vizsgálni a szereplőm jellemét és történetét.

És így tovább. A módszerem nem valami virtuóz, és nem is bonyolult: ha a hópihe metódus feltesz nekem egy kérdést, én hozzávágok egy tarot kártyát, és azt mondom, “hah! akkor beszélgessünk erről!”.

Végeztem egy gyors számolgatást, puszta kíváncsiságból, és eddig kb. 15000 szónyi braindumpot hozott össze nekem az, hogy tarot kártyák mentén ötleteltem a leendő novemberi történetemről. — De ami ennél is fontosabb: nagyon jól szórakoztam közben. :)

Részt vesz valaki idén a NaNoWriMón? (Kezeket fel! o/ ) Ha igen, készültök vagy fejest ugrotok bele novemberben?

Használ még valaki tarot kártyát? (Kezeket fel! o/) Ha igen, hogyan használjátok? 

(Szeretnék majd elkezdeni egy “tarot naplót”, személyre szabott “fehér könyvecskét”, hogy tovább erősítsem a kapcsolatomat a paklimmal, személyre szabottabbak és stabilabbak legyenek az értelmezéseim az egyes kártyákhoz — akinek van tapasztalata ilyesmivel, ne röstelljen megdobni vele! ;) )

Hol a házad lelke?

Nemrég megtaláltam a házam lelkét! Woohoo! (Nem ingával vagy mogyoróvesszővel. :))

Arin Murphy-Hiscock: The House Witch c. könyvét olvasom épp (bár amekkora most az olvasási fegyelmem, borzasztó nagylelkű azt mondani, hogy “épp” bármit is olvasok…), és… Nos, egyrészt rájöttem, hogy továbbra is nagyon rossz spirituális tanítvány vagyok. :D A könyv érdekes és élvezetes, de a legtöbb részen csak hümmögve átlapozok, hogy mhm, mhm, házi szellemek, sót a földre, ételfelajánlás, mhm, mhm. (Még ha szimbolikus dolgokról beszélünk is, akkor is nagyon nehezen veszem rá magam, hogy pusztán rituális céllal végezzek bármit.)

Találtam viszont valamit a könyvben, ami nagyon megihletett.

Mielőtt elmesélem, egy kis kitérő. Néhány hete (vagy nem is tudom, mikor… néha meglehetősen elveszítem az idő fonalát) volt egy, hm, meglehetősen intenzív egzisztenciális szorongásos időszakom. Legalább egy héten át a “mind meg fogunk halni és senki nem lesz, aki segítsen rajtunk” érzéssel jöttem-mentem fel-alá a mindennapjaimban.

Majd egyszer megpróbálom összeszedni, milyen érdekes utazáson vitt aztán végig ez az érzés, mert nagyon mókás dolgokat kutatok ilyenkor. A teljes apokalipszis-váró gondolatmenetemet és az összes cikket, podcastot és Youtube videót, amit közben felszedtem, most mellőzöm. Maradjunk annyiban, hogy egy kalandos úton ismét kikötöttem a mormon mami bloggereknél (a legderűsebb apokalipszis-várók a világon :D), többek közt Jordan Page oldalán.

Akit érdekelnek a takarékosság, költségvetés tervezés, nagycsaládos meg minden ilyesmi témák, érdemes lehet belemerülni Jordan csatornájába — én most egy gyorstakarítós videóval ajándékozlak meg titeket. Avagy tippek, hogy ha tíz perc múlva vendéged érkezik, hogyan varázsold olyanná a házad, mintha egész héten az ő érkezésére vártál volna.

Ééés vissza a háziboszikhoz.

Szóval Arin könyvében egy nagyon jó gondolatra találtam.

Eszerint alapvetően feltételezzük, hogy a házunk lelke a konyha, hiszen ott a tűzhely, ami mióta világ a világ, a házak lelke volt. (Fly Ladys kifejezéssel élve: a konyha a ház csillogó mosogatója — ha a mosogató csillog, a konyha rögtön rendezettebbnek érződik, és ha a konyha rendezett, az egész ház rendezettebbnek érződik.) Arin azonban felhívja rá a figyelmet, hogy az életmódunk változásával az is együtt jár, hogy a ház lelke bizony máshol is lehet, mint a tűzhely közelében vagy az ebédlőasztal körül.

Persze lehet, hogy ott van. Lehet, hogy nem. Családja válogatja. Ezért érdemes megvizsgálni a család “viselkedési diagramját”: hol töltjük a legtöbb időt? Hol vagyunk mindannyian együtt? Hol történnek a fontos pillanatok, fontos beszélgetések? Esetleg van-e olyan hely, ahova (ha nem is együtt, de egyenként) mindenki szívesen elvonul, vagy csak meg-megtorpan egy pillanatra és megmerítkezik a lépcsőforduló zugának hangulatában vagy a kilátásban, ami az erkélyről nyílik? Az ilyen szempontokat mérlegelve találhatjuk meg a házunk valódi lelkét.

Ezen elmélkedve rájöttem, hogy a mi otthonunk lelke… dobpergés… nem a konyha. (Hú, most aztán mindenki, aki ismer, mélységesen ledöbbent. No shit Sherlock, Timi ereje nem a konyhában van?!) De még csak nem is a dolgozószobám. (Pedig most kaptam új asztalt, és eszméletlen jó hangulata van most a kisszobámnak. Most is onnan írok.)

A házunk lelke a nappali. Igen, ez a rész kapja a legtöbb szellemi és érzelmi szennyezést, itt van a tévé, itt van a politika, itt vannak a nyűgös pillanatok és az összezördülések. Meg itt ápoljuk egymást, ha betegek vagyunk, itt kuckózunk, itt beszélgetünk, itt jógázok, itt meditálunk. Itt duzzog a kutya a szőnyegen, mintha állandóan csalódna bennünk, innen nézi a kertet… mi is innen figyeljük a kertet. Itt történnek a hétvégi együtt szundizások, amik a családunk talán legmeghittebb eseményei.

A házunk lelke a nappali.

És mihez kezdtem ezzel az információval?

Mindig meggyőződésem volt az, hogy ha csak két percem van, akkor a konyha takarításának kell nekiállnom. Mindennél fontosabb, hogy a konyhapult tiszta és rendezettebb legyen, mert… értitek, konyha.

Viszont mióta felfedeztem a nappali varázslatát, azóta ha csak két percem van, a nappaliban takarítok. Minden reggelt azzal kezdek, hogy rendet teszek a kanapén, felrázom a párnákat, eltakarítom a vackokat és ami marad, azt párhuzamosra rendezem. (Nem hazudok, még azzal is megpróbálkoztam, hogy sót szórok a földre és kakukkfüvet morzsolok a levegőbe, de ebben nem találtam semmi hozzáadott értéket, szóval… ‘:D)

Jordan elmondja a gyorstakarítós videójában, hogy ugyan a gyorstakarítós praktikái túlélési stratégiaként fejlődtek ki váratlan vendégek fogadása esetére, de néha a saját kedvéért is alkalmazza őket. Mert néha az embernek csak úgy szüksége van arra, hogy minimális befektetett energiával a legtöbb fényt és csillogást vigye a környezetébe. (Itt-halunk-meg-mind napokon kifejezetten terápiás tud lenni…)

És ha tudjuk, hol a házunk lelke, akkor azt is tudjuk, hogy hol tudjuk még tovább sokszorozni ezeknek a gyorstakarítós módszereknek a hatékonyságát.

No, én most megyek és megtekintem a férjemet, aki idő közben kivonszolta fáradt testét a hálóból, és belakta a kanapét, amit az első ébren töltött perceimben rituálisan feltöltöttem derűvel, szeretettel és párhuzamosra rendezett díszpárnákkal. :)

Szép vasárnapot mindenkinek!

9E463CF6-A0B3-44D8-9640-8B7049FF87DC

Az én reggeli rutinom

Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.

Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.

Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)

(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))

Reggeli rutin:

6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.

6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.

6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.

6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.

6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.

6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.

6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.

7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)

8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.

Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.

Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)

Hat kontinens, hat könyv kihívás

Indítottam egy olvasós kihívást Molyon! A saját ízlésemhez szabva, de úgy látom, másokéhoz is, mert már majdnem százan jelentkeztek.

moly

Van kedvetek csatlakozni?

A kihívás: https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv

És a TED beszéd, ami ihlette:

Ha csak színes olvasmányötleteket szeretnétek vadászni (vagy akár ajánlani!), a nagyszerű molyok már akcióba is léptek és elkezdték feltölteni a kihívás polcát.

BF388691-61E2-4C71-8B97-9AEE25BEBA7C

A polcot itt találjátok: https://moly.hu/polcok/hat-kontinens-kihivas

Jó böngészést! ;)