Adventtől: egyéves Biblia olvasási terv

Ó hogy én hányszor vágtam már neki, hogy na én most elolvasom a Bibliát! — Attól függően aztán, hogy az Ószövetséggel vagy az Újszövetséggel kezdtem-e, a Teremtés könyvén vagy Máté evangéliumán nem nagyon jutottam túl. (Na jó, egyszer a Számok könyve ejtett ki.)

Idén ősszel aztán találtam egy jópofa olvasási tervet, ami időrendbe rendezi, és így egy kicsit variálja a Biblia tartalmát. (Alaposan le vagyok vele maradva ugyan, de a lényeg, hogy azért csak jól haladok.)

Azért jutott eszembe most megosztani ezt (holnap Advent első vasárnapja!), mert az olvasási terv kezdhető decemberben, januárban, vagy szeptemberben is, attól függ, az ember honnan szeretné megfogni az olvasási projektet. 

(Hátránya — számomra legalábbis —, hogy a protestáns Bibliára vonatkozik a terv, úgyhogy a katolikus apokrifeket majd utólag vagy út közben kell hozzáolvasni.)

Angol nyelven egy kompakt kis kétoldalas tervként ki is nyomtatható a menetrend. 

Forrás: clarion-call.org

Magamnak a magyar hivatkozásokat kijegyzeteltem Molyon az olvasásom alatt.

Az Advent témája: “decemberben élvezd a Példabeszédek egy-egy fejezetét naponta!”. 

Ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Boldogságterv #31 — Hát persze, hogy NaNoWriMo

Ó, még emlékszem a boldog időkre, amikor kitűztem egy 30 napos kihívást, és ez automatikusan azt jelentette, hogy végig is viszem. — De vajon a kaland boldog idői voltak ezek vagy a maximalizmus mókuskerekes idői? Nem tudom, én boldogként emlékszem rájuk. Na nem mintha most olyan boldogtalan lennék. (Sok alvás és antidepresszáns. B-) )

Amit ezzel mondani akartam, hogy a “légy jelen” célkitűzéseimet nagyon jelképesen sikerült csak követni… De voltak nem várt fordulatok is!

  • Jóga. — Nem, nem mondhatnám, hogy túl sokat jógáztam. De! A munkahelyem jóvoltából átmentem egy egészségügyi szűrésen, ahol felhívták a figyelmemet rá, hogy pufi vagyok és gyenge. Oké, valójában azt mondták, hogy bár a súlyom optimális, a testzsírszázalékom magas, és különösen a karjaimban nagyon kevés az izomtömeg. Úgyhogy rendszeres jógázás helyett rendszeres kargyakorlatokat végeztem.
  • Mindennapos jegyzetelés. — Azt hiszem, több nap maradt el, mint amennyit megtartottam. Pedig micsoda hasznos szokás ez! Helyette viszont megtört a régóta tartó olvasási krízis. Azt hiszem, tényleg sikerült legalább egy réteg ködfátyolt lehúzni az agyamról, ez szuper.
  • Hot-spot takarítás. — Hát nem is tudom, ebből volt-e kevesebb vagy a jógából… De! Petivel nekiugrottunk a háznak, és néhány lomltalanítós körrel nagyon szép eredményeket értünk el.

Emellett többet imádkoztam, többször adtam hálát, gyakrabban csodálkoztam rá a természet szépségeire. Szóval az összkép végül is jól alakult!

Novemberre olvasási kihívást terveztem, és idén először kihagyni a NaNoWriMót, mert az elmúlt pár évben eléggé kiégtem novemberben. De úgy tűnik, nem kellett sok, hogy visszacsábítsanak. ‘:D

Holnaptól tehát visszatérek egyfajta puha, nyüzsgő, ismerős bubble-be. Ehhez most nem tudok témát kapcsolni (még — lehet, hogy rátalálok majd a megfelelő címkére), de… jó érzéseim vannak ezzel a hirtelen hozott döntéssel kapcsolatban. :)

Boldogságterv #30 — itt és most

Emlékszik még valaki a Boldogságterv sorozatra? (Emlékszik még valaki a Kincsesfüzetre? XD)

2014-ben ezt írtam róla:

A tavalyi boldogságtervem nemcsak a blogon volt népszerű rovat, de az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam rajta, mennyi mindent köszönhetek a boldogságtervem havi témáinak, mennyit változtam, fejlődtem a hatásukra. Ezért, bár a boldogságterv az egyik legmacerásabb, legmelósabb vállalkozásom volt a blog történetében, mégis arra jutottam, hogy nem halogatom tovább, engedek a hívásnak és nekifogok újra!

Nem egészen követem majd Gretchen Rubin nyomdokait, aki havi témák és havi fogadalmak mentén fejlődött a saját boldogságtervében, hiszen úgy figyeltem meg magamon, hogy a havi fogadalmaimat néha csak kiizzadtam a hónap elején, hogy mégis szerepeljen valami a tervben, de a valódi kincsekre, az igazi értékekre a hónap során, tapasztalatok és tanulságok formájában bukkantam. Ezért én csak havi témákat jelök ki, amiket a figyelmem középpontjába helyezek, ha pedig a hónap során valamilyen fogadalmam születik, arról (és annak betartásáról, gyakorlati próbájáról) ugyanúgy beszámolok majd, mint a megfogalmazott tanulságokról, megélt tapasztalatokról és a fellelt tudásanyagokról is.


Az elmúlt időszakban úgy éreztem, hogy “nem vagyok itt”, nem fejlődök, csak… vagyok. És ez oké. Vannak ilyen időszakok.

Ugyanakkor elkezdett járni az agyam azokon a dolgokon, amik nagy fejlődési ugrásokat, izgalmas növekedési időszakokat hoztak az életembe. És többek közt eszembe jutott a Boldogságterv is, a havonta váltakozó témáival.

Nem tudom még, ezúttal merre és meddig visz majd ez a projet, de azt hiszem, ez egy jó idő az újrakezdésre.

Az első téma

Ahogy írtam, úgy érzem, “nem vagyok itt”. Nem érzem magam sem túl energikusnak, sem túl földeltnek. Sem túl élőnek, sem túl vibrálónak, sem túl valóságosnak. Mintha szanaszét lennék, és kicsit halvány lennék.

Úgyhogy ezt az első hónapot a jelenlétnek szánom.

Fogadalmak

Na jó, kit akarunk bolondítani? Nyilván nem fogok fogadalmakat tenni. ‘:D

De a következő szokásokat szeretném visszavezetni az életembe, mert egyszer (vagy többször) már beváltak:

  • “Morning Pages” (mindennapos jegyzetelés) — hogy ott legyek, ahol a gondolataim vannak
  • jóga — hogy ott legyek, ahol a testem van
  • hot-spot takarítás — hogy ott legyek, ahol vagyok (és kellemes is legyen ott lenni)

Remélem, tudok majd nektek építő tapasztalatokkal szolgálni.

Uram, adj türelmet

Assisi Szent Ferenc imája

Uram, adj türelmet,
hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
amit lehet, és adj bölcsességet,
hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.

Hálatúrán a világ körül

A.J. Jacobsot az Egy évem az Írás szerint c. könyvén keresztül ismertem meg, ami annak az évnek a története, amikor egy éven át megpróbálta a Biblia összes parancsolatát a tőle telhető legjobb módon betartani. (Nem sikerült, de közben kígyókat tartott a kezében, meglátogatta Noé bárkáját, csirkét áldozott, szakállat növesztett, a Central Parkban megkövezett egy házasságtörőt — aki cserébe visszakövezte —, és még rengeteg kalandot élt át.)

Nagyon szerettem a könyvet és A.J. humoros, őszinte, jólelkű meglátásait. Az egyik kedvenc történetem a könyvből az volt, amikor A.J. azzal bosszantotta a feleségét, hogy minden ebéd előtt hálát adott mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az ebéd az asztalára kerüljön. És a mindenkinek bizony azt jelentette, hogy a lista nagyon hosszúra tud nyúlni.

Hogy mennyire hosszúra, azt A.J. megtapasztalta, amikor a kisfia bájosan nyílt megjegyzése nyomán, miszerint hiába ad hálát az asztalánál ülve, az emberek, akiknek köszönetet mond, nem hallják őt, A.J. elindult a világ körül, hogy személyesen is kifejezze háláját mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy, na nem egy teljes étkezés, de legalább a reggeli kávéja az asztalára kerüljön.

Ennek az újabb észbontó projektnek az élményeit és tapasztalatait osztotta meg A.J. a lenti TED beszédben.

A teljes élményért hallgassátok meg a TED beszédet, de összegyűjtöttem A.J. tanulságait.

  1. Legyünk emberségesek! Számtalan technikai újítás hozott áldást és könnyebbséget az életünkbe, de emellett elkezdtük a szolgáltató szektorban dolgozókat is gépekként kezelni — a baristát kávégépként, a pénztárost pénztárgépként, a buszsofőrt jegyautomataként, stb. Találjuk meg az emberséget, az emberi interakciókat a mindennapokban, ha csak egy mosoly, egy szemkontaktus erejéig is.
  2. Érkezzünk meg a pillanatba! Ne rohanjunk egyik dologtól a másikig, ne nyakaljuk ízleletlenül az élményeket, hanem néha-néha álljunk meg, és tapasztaljuk meg a jelen pillanatot. Lassítsunk és gyakoroljuk a tudatos jelenlétnek ezt a legegyszerűbb filozófiáját: ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit csinálok, azt tapasztalom, amit tapasztalok.
  3. Vegyük észre az apró mesterműveket! Nem minden földi csoda van kiállítva a természettudományi múzeumban. Vegyük észre az emberi kéz, az emberi leleményesség, képzelet, alkotóerő apró csodáit magunk körül, a hétköznapi tárgyainkban — ahogy vegyük észre azt is, hogy nem vagyunk elszigeteltek, nem vagyunk egyedül, életünk minden apró mozzanatát százak, ezrek támogatják.
  4. Fake it ‘til you feel it! Nemcsak a gondolataink formálják a tetteinket, hanem a tetteink is a gondolatainkat. A hálaizmaink az elején még rozsdásak, ernyedtek, tokosak lehetnek (a túléléshez szükséges alapbeállításunk az, hogy a rosszat, a kellemetlent, a veszélyest vegyük észre és arra fókuszáljunk), de minél többet tornáztatjuk a hálaizmainkat, annál jobban fog menni ez a nagyszerű gyakorlat.
  5. Tegyünk csak néhány lépést! Nem kell mindenkinek körbeutaznia a világot, hogy százaknak vagy ezreknek mondjon köszönetet mindössze egy csésze reggeli kávéért. De számunkra és a környezetünkre is áldásos hatással lesz, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy mindenért gondolatban hálát adunk néhány embernek. Ráadásul a hála nem tespeszt, hanem épp ellenkezőleg: feltölt és pozitív tettekre sarkall.

Bill Nye tudományos ismeretterjesztő műsorvezető a podcastjában említette, hogy habár nem hívő, ő is átvette azt a szokást, hogy minden étkezés előtt hálát ad azoknak az embereknek, akik az étele elkészültéhez hozzájárultak, hiszen ez egy nagyszerű emlékeztető a számára és segít tudatosnak maradnia, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma az ételnek, amit elfogyaszt.

Természetesen azért írok ismét a hála témájáról, mert szeretnék erősödni benne. Habár már nem is tudom, hány szezon óta kitartóan részt veszek a “100 dolog, amiért hálás vagyok” molyos kihívásban, ez mégis csak eseti, nem pedig napi hálagyakorlat.

Ti gyakoroljátok naponta a hálát? Reggel, este, étkezés előtt? Mik a hálagyakorlataitok és tapasztalataitok?

KEEP CALM AND kertészkedj a győzelemért!

Az első és második világháború alatt a szövetséges hatalmak országaiban “victory garden” néven előkertekben, kiskertekben, parkokban gazdálkodtak az otthonmaradottak. Ezek a kormányzati propagandával támogatott kertek az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Németországban két célt szolgáltak: hogy erősítsék a lakosság morálját, és hogy támogassák a gazdaságot.

Erre a tudásmorzsára akkor bukkantam, amikor az elmúlt hetekben kertészeti tippek után kutattam az interneten.

Azt hittem, hogy ha mi is zárlat alá kerülünk, rengeteget fogok írni, olvasni és tanulni. Végső soron épp most iratkoztam fel Susannah Conway egy online tanfolyamára, és van egy írós projektem, aminek a témája tö-ké-le-tes összhangban van a mostani eseményekkel. De az itthon töltött idő — azóta, hogy két hete home office-ba vonultattak — inkább váratlan fordulatot vett.

Az utolsó bevásárló körutam alkalmával, amikor utoljára még meglátogattam az Interspart Sopronban, mielőtt izolációba volnultam, még bedobtam egy maréknyi vetőmag csomagot a kosaramba, különösebb meggondolások nélkül. Aztán ahogy megjött a jó idő (jön-megy, tudom), Peti családja is kiköltözött a kertbe — és engem is elfogott a kertészkedhetnék.

A csendes szobámat — a kreatív kuckómat — ellepték a fuvarozási dokumentumok, kupacokban állnak a feldolgozásra váró és a folyamatban lévő ügyek. A délelőttjeimet itt töltöm — a délutánjaimat a konyhában (a sütés-főzés iránt is elfogott hirtelen a szenvedély) és a kertben. Kamrát rendezek, ebédet főzök, sütit sütök, pite recepttekkel kísérletezem. (Oké, meg sok-sok sorozatot nézek. :P) Fura dolog.

Azt hiszem, ahelyett, hogy játszani hagyom az elmém — ami egy ilyen szokatlan, ismeretlen, bizonytalan helyzetben nem feltétlen áldásos —, sokkal inkább arra van igényem, hogy lekössem, földeljem magam. Ahogy a győzelmi kertek is ígérték: tevékenyen a kezünkbe venni a sorsunkat, érezni, hogy tenni tudunk azért, hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatottak.

Bill Nye, aki a szórakoztató tudományos ismeretterjesztéssel szerzett magának nevet, az elmúlt években a klímaváltozás elleni harcot tűzte ki a zászlajára. Bill az interjúiban és podcast epizódjainan sokszor él a világháborús hasonlatokkal: arra bíztatja a nézőit, hallgatóit, hogy a klímaváltozás ellen is akkora hévvel, összefogással, mindenkit érintő odaadással küdjenek, ahogy Bill szüleinek korosztálya tette a világháború idején.

Tegnaptól Magyarország lakossága is részleges kijárási tilalom alatt áll — de az élemiszerboltok, szupermarketek, gazdaboltok továbbra is látogathatóak. (Csak ésszel és távolságtartással!) Azt hiszem, ez egy jó alkalom arra, hogy — aki nem a “frontokon” küzd, az egészségügyben, közlekedésben, élelmiszeriparban, ellátási láncokban, a még nyitva lévő üzletekben, stb., hanem otthon rekedt, esetleg bizarr módon sok szabadidővel a kezei közt — elkezdjük építeni a saját győzelmi kertjeinket. Előkertekben, kiskertekben, balkonládákban.

És ha már a világháborús relikviáknál tartunk — legyünk túl egy bejegyzésben az összes háborús hasonlaton —, tudtátok, hogy az elmúlt években felkapottá vált, KEEP CALM AND CARRY ON dizájn is háborús emlék? Habár végül csak szűk körben terjesztették, de az eredeti KEEP CALM plakátok azzal a céllal készültek, hogy London bombázása idején fenntartsák a lakosságban a reményt.

Nyugalom és kitartás!

Együtt ezen is túlleszünk majd.

Tanfolyam ötletek 2020-ra

Tavaly nagyon sok online tanfolyam után csorgattam a nyálamat, de valahogy sosem volt jó az időzítés, nem volt elég likviditásunk, ad hoc jöttek a lehetőségek és nem akartam felelőtlenül dönteni… végül semmiből semmi sem lett. Eldöntöttem, hogy idén másképp lesz.

Már tavaly elkezdtem minden hónapban félretenni egy kis pénzt, hogy ne más projektekkel és aktuális gondokkal versengve kelljen meghozni beruházási döntéseket, és most, hogy a téli mélyrepülés után az egészségem is kezd talán helyreállni (erről bővebben írok majd, ha eljön az ideje, de aggodalomra semmi ok!) és a napok átvészelésén túl is a jövőbe tudok nézni, átböngésztem a katalógust, és felvázoltam magamnak az elkövetkező hónapokat.

A munkahelyemen is nemrég küldték körbe az első félév képzési tervét, így szuperül látom egymás mellett, hogy hogyan fogok fejlődni a munkámban és a magánéletemben.

A terveim…

… TAVASZRA

… NYÁRRA

… ŐSZRE

Ha a linkekre kattintotok, láthatjátok, hogy minden tanulmányi céltartalékomat Susannah Conway bankszámlájára kívánom allokálni. ‘:D Susannah teljes e-kurzus katalógusát itt találjátok.

Egy további közelgő projekt (úgymond) a jövő héten kezdődő Nagyböjt. Az én böjti fogadalmam a cukor- és édességböjt tartása, és emellett megpróbálom elmélyíteni a meditációs gyakorlatomat azáltal, hogy minden nap hosszabb meditációkra vállalkozom. (Az álom cél a napi 1 óra lenne, de nem akarok betarthatatlan fogadalmakat tenni.)

Nektek vannak tavaszi terveitek?

(És nem, semmi szégyen nincs abban, ha nincsenek — a késő őszi és téli terveim abból álltak, hogy remélhetőleg fel tudok kelni holnap és be tudok menni dolgozni. Az élet ritmusa fentek és lentek váltakozása, nem állandóan tipi-topi módon összerakott terveké. ;))

Évértékelő munkafüzetek: készüljünk 2020-ra!

Idén korábban kezdtem az évértékelést. Ez általában a karácsonyi hosszú hétvége lusta ütemű napjainak a programja, és az elmúlt években abból állt, hogy év szavát választottam.

Már tavaly is szemeztem Susannah Conway (az év szavás blogger ;)) évzáró munkafüzetével is, de végül idén vetettem bele magam.

Susannah 60 oldalas munkafüzetét itt találjátok. A munkafüzetnek része a következő év szavára hangolódás is, miután kiválasztottuk, de a választásban inkább az 5 napos email kurzus segít, amit az elmúlt években a karácsonyi délutánokra tartogattam, de idén beékeltem a munkafüzet kitöltésének napjai közé. (Amivel egyébként még nem végeztem, nem kell félni, marad belőle karácsonyra is. :))

Aki szeretne egy hasonló évértékelő munkafüzetben elmerülni, de magyarul, az pedig keresse fel az Urban:Eve blogot! Via inspirációs naplója is régi klasszikus, ami lassan egy évtizede megbízhatóan visszatér az olvasóihoz.

Kép: Urban:Eve inspirációs napló

Ti szoktatok évet értékelni? Van jól bevált metódusotok?

100 dolog, ami boldoggá tett ősszel

100 dolog, ami boldoggá tett 2019 őszén:

1. Az új tarot kártyáim
2. Az új íróasztalom
3. … és hogy arra jöttem haza, hogy Peti összerakta nekem <3
4. Kutyabarátok
5. Calm alkalmazás
6. @Jeth megosztotta velem az ebédjét ;) (és kikötötte, hogy ez fel kell hogy kerüljön a hálalistámra :D)
7. Vettem egy csodaszép új bögrét
8. Elkezdtem dolgozni az idei NaNoWriMo projektemen
9. HuNoWriMo discord
10. Séta Petivel a kastélyparkban
11. Lakótelepi bámészkodás
12. Diószedés
13. Dió nem tudja eldönteni, hogy melyik helyet szereti jobban a kisszobámban: a szőnyeget az asztalom mellett vagy az új kuckóját az asztalom alatt
14. Dark
15. Klímahétre készülni
16. Felemelő személyes találkozások
17. Találtam egy szépséges bögrét Intersparban, és vettem rögtön (oké, nem rögtön, de két napon belül :)) kettőt is, mert Dittának is nagyon megtetszett ;)

18. Peti, aki a pajzsom és a szárnysegédem
19. Cinegék buzgólkodását nézni az íróasztalom mellől
20. Ingyen holmik a soproni klímasztrájkon
21. A soproni klímasztrájk inkább volt klímaműhely, mint sztrájk
22. Megmásztuk a harkai dombot @therufa @ezazanna @Jeth @Fainthoar
23. Tánc
24. Miután megnéztük a Dark első évadát, újratelepítettem a Duolingót, leteszteltem a német tudásomat, és azonnal megszereztem a level1-es trófeát németből
25. A hónap dolgozója lettem a munkahelyemen ^^ (nem is annyira a cím, hanem a mögötte rejlő szándék az elismerésemre az, ami úgy megérintett, hogy csendesen pityeregtem a kávéautomata mellett, amikor senki nem látott :))
26. Visszagondolni és felismerni, mennyit vittek előre az elmúlt évek megpróbáltatásai és a lelki utazások, tanulások, amikre ezek a nehézségek vittek
27. Peti illata és közelsége
28. Az “információgazdag” természet mindenütt (David Allent idézve :))
29. Az izgalmas utazások, amikre néha az elmém visz
30. A diófa gazdag termése
31. Jól sikerült az első diós sütim
32. Ahogy magam mellett érzem a nagymamámat, akárhányszor eszembe jut valami, amit tőle tanultam (például a diópucolás trükkjei :))
33. Zöldboltos ruhazsepik
34. Találtam egy helyes kis méteráru boltot a Jerevánon
35. Pamutvásznat vettem és elkezdtem további ruhazsepiket varrni magamnak
36. Duolingo
37. Pörög a preptober, kombinálom a hópihe metódust a tarottal, és nagyon élvezetes a folyamat
38. Nézni, ahogy Dió napfürdőzik

View this post on Instagram

🇬🇧 Lines. 🇭🇺 A kutya geometriája. ☀️

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

39. Kandalló kipucolva, fatároló feltöltve, készen az őszre
40. Kerti madarak
41. Reggeli séták, az őszt csodálni munkába menet

42. Maratoni fotózást tartottam, és befotóztam az összes tarot kártyámat egyenként, hogy meglegyenek a maratoni blogbejegyzés sorozatomhoz Kincsesfüzetre

43. Ambíciózus maratoni blogbejegyzés sorozatot indítottam a Kincsesfüzeten https://kincsesfuzet.hu/2019/10/13/the-wild-unknown-tar…
44. Tartottam egy félnapos média böjtöt (egésznaposra terveztem, de… a fél nap is több a semminél :P)
45. Frei randik Petivel
46. A nappali ablakában ülve figyelni a kertet, a diófát és a madaraink rajcsúrkodását
47. Bradbury olvasós kihívás (minden napot egy esszével, egy verssel és egy novellával zárok)
48. The Good Place
49. Jól sikerült a zöldséglevesem
50. Szomszéd kutyi
51. A szomszéd kutyira gondolva gyakorolni a szeretet-meditációt
52. A Calm alkalmazás tematikus sorozatai
53. 80+ napos meditációs streak
54. Cuki személyiségteszt a Forest alkalmazásban
55. Begyújtottam a kandallót
56. Újra írtam mindennapos jegyzeteket
57. A narancs színű töltőtollammal írni
58. Dió cuki kaparó hangja, amikor izgatottan toporog
59. Martin örült a búcsúajándékának
60. Azért, ahogy Dió horkol az ágyában, és ez a cuki kis hang betölti a lakást
61. Peti törődéséért
62. Azért, hogy Petivel beszélni tudunk a nehéz dolgokról is
63. Haul days — két-három nap alatt sok apróság érkezett
64. Térképes falvédő
65. Őszi napsütés
66. Pizsamanapok, amik a béka segge alól legalább a béka seggéig visszahozták a hangulatomat
67. Bizalmas beszélgetés Annával
68. Az, hogy egy pillantás-váltásból is tudom, hogy a barátaim támogatnak… akkor is, ha heteken át csak egy pillantást kapnak tőlem
69. Kitartok a Bradbury olvasós kihívásommal
70. Kitartok a mindennapos meditációs kihívásommal
71. Spotify Daily Mix listák — mostanság akadt pár nagyon eltalált köztük
72. Alvás, alvás, alvás
73. A Remete tarot kártya (nagyon passzol most)
74. Büszkeségre okot adó angol alkalmak
75. Sorozatnézés Petivel
76. Esti mesék a Calm alkalmazásban
77. Új kávégép az irodában
78. Zoli támogatása
79. Kicsit sem fájt elengedni idén a nanowrimót
80. Hallgatni, ahogy Dió lefetyel (kicsi korában nagyon nehezen szokta meg a tálját és ritkán ivott, így zsigeri örömöt érzünk még mindig, ha halljuk, hogy iszik)
81. A jóga enyhíti a szorongás fizikai tüneteit és segít elaludni
82. Peti bebújt mellém az ágyba tegnap este, mert mióta extra korán fekszem, nélküle fekszem, és hiányolta az esti bujcsit
83. Tartalmas beszélgetések
84. Youtube kalandozások
85. Pizsamanap és feltöltődés
86. Harkályok
87. Jeff Warren meditációs sorozata
88. Titkos fa a Forestben
89. Felfedeztem a zöldborsókrémet
90. Pestós tészta
91. Málnás kávé
92. Varázslatos pink felhők
93. Vízhatlan bakancs
94. Heinekenes pulóver
95. Asszertíven kommunikáltam és hasznos visszajelzést adtam (yey!)
96. Petivel az élet értelméről beszélgetni
97. Ologies podcast (Alie Ward a legcukibb nerd)
98. Van egy új menő láncos-karikás fülbevalóm
99. Lámpást gyújtani a nappaliban a hosszú őszi estéken
100. Peti ruháit hordani olyan, mint egy instant ölelés

(Eredetileg közzétéve itt.)

The Wild Unknown Tarot tanulmány: A Bolond

~ Ebben a sorozatban részesei lehettek annak, ahogy kártyánkénti elmélkedésekkel egy mélyebb intuitív kapcsolatot alakítok ki a The Wild Unknown Tarot paklival. Ez számomra is egy frissen és szinte a semmiből indult tanulási folyamat, a bejegyzéseket ehhez mérten olvassátok. A sorozat tartalomjegyzéke itt található. ~

 

THE FOOL // A BOLOND

“Spontaneitás, ártatlanság”

A Nagy Arkánum által leírt személyes utazás első lapja — az út első lépése.

A kártya egy kiskacsát ábrázol, amint épp lelépni készül egy friss leveleket és virágokat bontó ágról. A kiskacsa alakja fekete-fehér, a háttér viszont vibrálóan vonalazott, napsárga színű, mintha egy kiscsibe, vagy maga a nap színe lenne. A kis madár fölött fehér és sárga színű háttér a lába alatt feketébe fordul: vajon barátságtalan vagy barátságos vízbe, esetleg a semmibe lép? A kép nem árulja el.

Az új kezdetek derűjét, ragyogását, élettel teli vibrálását, de a jövő bizonytalanságát is magába foglalja ez a kép, ami az indulás pillanatát örökíti meg.

“Egy spontán, naiv, tapasztalatlan és izgatott oldaladra mutat rá ez a kártya” — írja a a pakli kiskönyve, ezzel a tanáccsal: — “ne félj bolondot csinálni magadból!”.

Mivel a pakli sorba rendezve érkezett hozzám, ez volt a legelső kártya, amivel találkoztam, és az első reakcióm, ahogy a sokadik is ez volt: “ANNYIRA CUKI!!!”. Ebben a dédelgetni való, napsárga pihe-puhaságban benne van a sérülékenység, az összeroppanthatóság is, mégis, ami számomra süt belőle, az a torokszorítóan, pityeregtetően illanékony kicsinység, ártatlanság, és az állatkölyköknek az a fantasztikus, bájos energiája, amivel nekifutnak a világnak.

A csibe talán apró, tapasztalatlan és törékeny, a háttér színe azonban nem a kelő nap sötétből ébredező palettájára emlékeztet, hanem a delelő nap erőteljes ragyogására. A kezdetek, még ha aprók is, a zeniten ragyogó nap energiája sűrűsödik össze bennük. Érdemes ebben megmerítkezni, mielőtt lelépünk a sötétbe.