eBay haul #6


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Egek! Azt sem tudom már, mikor osztottam meg utoljára az ebay-es kincseimet, pedig továbbra sem serénkedett a kínai és a magyar postaszolgálat, hogy eljuttassák hozzám az apróbb és nagyobb csodákat.

A teljesség igénye nélkül megosztok néhányat az elmúlt időszak zsákmányaiból

Áttetsző post-it cetlik

Nagyon szeretem ezeket a kis jelölő cetliket (én a legkisebb méretet vásárolom belőlük, de két további méretben is kaphatóak), mert hiába olvasom lépten-nyomon azt, hogy szamárfülezd, széljegyzeteld, húzogasd alá, szövegkiemelőzd bátran a könyveidet, bármennyire is egyetértek ezzel, egyszerűen nem tudom magam rávenni. Persze nem is annyira töröm magam, amíg van rá lehetőség, hogy egyszerűen egy post-it cetli bedobásával is meg tudom oldani a kérdést. (Az elektronikusan olvasott könyveimben az érdekes tartalmak jelölésére pedig a Kindle egyébként is lehetőséget ad.)

Bulldog klipek

Egy filofax témájú cikknél Viával  arról beszélgettünk, hogy részben azért váltottam gyűrűs határidőnaplóról fűzött jegyzetfüzetre, mert soha nem találtam meg a közös hangot a régi lapok archiválásával. Via azt tanácsolta, hogy ilyen esetben bulldog klipekkel összefűzve archiváljam a lapokat. Ez az!, csaptam a homlokomra. – Bár a határidőnaplómmal semmi áron nem költözök ki a kis naplómból, de most, hogy egyre inkább bontogatom a szárnyaimat a GTD rendszerben , a régi filofaxom is kapott új feladatot, a lapok archiválása pedig újra terítékre került.

Ami pedig a jegyzetfüzeteket illeti – végre kiválthatom a papírnehezékeket, vagy a fotózáshoz fél kézzel lefogott sarkokat, ha meg szeretném osztani a kis naplóm tartalmát.

Leuchtturm1917 napló

… remélhetőleg az utolsó. Na, nem kell félni, nem pártolok el a márkától vagy a bullet journaloktól! De ahogy nemrég írtam, most már itthon is beszerezhetőek ezek a szuper naplók, így remélem, többet már nem kell a nemzetközi postaköltséggel vacakolnom, és az ebay beszerzési listámról elköltözik ez a termék.

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

MemoBottle vizespalack

Még úton van, így nem tudok róla képet mutatni, de hatalmas ötletnek tartom ezeket a hagyományos formától eltérő vizespalackokat, amik arra hivatottak, hogy bármelyik táskába bedobhassuk őket a füzetek, könyve és a laptopunk (vagy épp a bullet journalunk és a Kindle-ünk :)) közé, formájában könnyedén közéjük simuljon.

Mióta újra sokat ingázom a munkám miatt, ismét kihívás lett a mindennap cipelt terheim csökkentése, és nem fogok hazudni, a folyadékfogyasztásom az elsők közt szokott lenni, ami megsínyli az ilyen váltásokat. Reménykedem benne, hogy ez a praktikus kis palack vállalható és szó szerint “viselhető” kompromisszum lesz a számomra, hogy mindig legyen egy korty víz a kezem ügyében.

[ENGLISH VERSION]

If you are new here, maybe you don’t know this, but I’m a pretty loyal ebay customer. There are a bunch of things you just can’t buy in Hungary (neither offline or online), or you just can’t afford and wish for a better deal. I used to order things from $1 office supply bundles to my wedding dress from ebay.

There was a long time since I last shared my haul, so here are a couple of things I purchased on ebay lately.

Transparent post-it notes

I know I could fold the corner of the book pages, use a highlighter, take notes on the margins. I know I could, and there are many people assuring me that I even should (from Mark Twain’s Marginalia notes to the wonderful journaling Bible pictures on Pinterest I always envy), but I just can’t.

It seems to be a good compromise, to use these transparent flags instead in my paper books (and in my ebooks to use the given features of my Kindle).

Bulldog Clips

You may (or may not) know that I used a ringbound planner earlier, before I started bullet journaling in a Leuchtturm1917 notebook, but I never really found my way to archive my pages, so I always missed the journaling function and the real bound with my system. However, my ringbound planner has a new job now as my GTD project notebook, and when I was chatting about it on one of my favorite Hungarian blogs, Via, the blogger of Urban:Eve blog shared her trick: to clasp the loose pages with bulldog clips – voilá!

I also envied the folks on Instagram who took those fancy pictures about their bullet journals where they didn’t need to use paper weights or do the trick with one hand and shoot the photo with the other, using bulldog clips instead. So I decided just go for both things and I ordered a pack of mini and a pack of big bulldog clips.

My last Leuchtturm1917 journal

I don’t mean the very last, but the last from ebay, I hope, since I shared lately how happy I am that we finally can buy these notebooks also in Hungary. Goodbye, international shipping fee!

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

MemoBottle waterbottle

As you may (or may not) know, I travel relatively a lot to and from work every day. I always try to cut the weight I carry around every day (this is one of the reasons why I am bullet journaling in an A6 journal instead of an A5), and keeping a water bottle with me, unfortunately, never was on my priority list. I give it another try with this genious water bottle with the shape of a notebook to fit in any bag, along with my kindle and my pocket-sized bullet journal (having roughly the same size).

Reklámok

NaNoWriMo: lezáró gondolatok és bakiparádé – Final thoughts on NaNoWriMo


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Hamarosan véget ér a NaNoWriMo. És ahogy a legutóbbi, félidei bejelentkezésemben írtam: ez egy érdekes év.

Ebben a pillanatban, amikor ezt a cikket írom (szombat este, a harminc napos kihívás huszonhatodik napján), valamivel 32000 szó fölött állok. De még közel sem veszítettem el a reményt, hogy a 30. napon 50000 szó fölött fogom zárni a kihívást – sőt.

De ez az év nem elsősorban azért volt nagyszerű, mert megtapasztaltam, hogy 30 nap helyett 14 nap alatt is neki merek ugrani a kihívásnak, vagy hogy egyáltalán nem kizárt, hogy 8000 szó fölött teljesítsek egy nap. Ezek csak számok – még ha érdekes számok is.

Ami ennél sokkal izgalmasabb, az az, ami mindeközben a fejemben történt.

Ahogy láthattátok, az utóbbi jó fél évben a blog csak döcögött, cöccögött, mocorgott. (És nem, sajnos nem azért, mert valami nagyobb és csodálatosabb projekten dolgoztam a háttérben – hacsak a tucatnyi Fallout4 karakterem virtuális szerelmi életét nem számítjuk ide.) Hol volt már az a csodálatos mindennapos írási rutin, amit egyébként a két évvel ezelőtti kihívástól kaptam!

Ehhez képest mi történt ezalatt a csaknem egy hónap alatt?

  1. hét. Nekivágtam egy történetnek, amiről azt hittem, hogy szeretni fogom írni. Utáltam.
  2. hét. Elvesztettem minden hitem és kiábrándult igás ló módjára húztam tovább a nanó regényem szekerét, míg végül feladtam. A kétségbeesésem legmélyebb pontján rájöttem, hogy anélkül, hogy észrevettem vagy különösebben értékeltem volna, visszakaptam azt a mindennapos írói rutint, ami az utóbbi fél évben távoli, abszurd fikció volt csak a számomra. Ez felszabadító érzés volt.
  3. hét. Úgy gondoltam, ennél nem is kell több. Söpörjük le az asztalt és kezdjük újra, lesz, ami lesz. Nem vártam magamtól többet, mint hogy az utolsó két hétben próbáljam megközelíteni az 50000 szavas álomhatárt annyira, amennyire csak lehet. És amikor azt mondom, hogy semmi többet, úgy is értem, hogy semmi többet. Az írás nem ment könnyebben non-fiction berkekben sem, mint amikor a regényemmel szenvedtem, csak nem utáltam annyira. Sem tartalmi, sem minőségi elvárásaim nem voltak. De tényleg. Egyáltalán nem. Ha most még nem hisztek nekem, hamarosan fogtok.
  4. hét. Valami történt. Nem olyan volt, mint egy klikk, hanem inkább, mint egy elnyújtott aha-élmény. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szószám helyett tartalmat generálok. Továbbra is minőségi elvárások nélkül. De a sok kritikán aluli vicik-vacak itt-ott elkezdett összegabalyodni, és egyre több ötlet ütötte fel a fejét a porban, ami többet ígért, mint hogy közelebb visz az 50000 szóhoz és ennyi. Ötletek voltak! Igazi ötletek.

img_2312

És itt tartunk most. Csaknem 20000 szóra a végétől, 32000 szóra az elejétől – vagy 55000 szóra, ha hozzávesszük azt a dicstelen 23000 szónyi szemetet az első két hétből… és biztosra vehetitek, hogy a célvonal előtt, ha másért nem, a magyar régió dicsőségére a nemzetközi szóháborúban, azért vissza fogom dobni azt a szómennyiséget a számlálóba.

De ezek, mint mondtam, csak számok.

Itt tartunk igazán: fél év ihlettelen szenvedés után ennyire volt szükség, 55000 szóra, három és fél hét makacs munkára, hogy az ötleteim listája átkígyózzon a következő évre, hogy már kicsit se féljek attól, hogy mivel töltöm ki a célvonalig hátralévő szakaszt, inkább csak attól, hogy fizikailag és időben (most és az elkövetkező hónapokban) lépést tudjak tartani az ötleteimmel. Csak azokkal, amik az elmúlt jó egy hétben keletkeztek!

És pontosan ez az, ami miatt annyira szeretem a novemberi (regény)írói kihívást, ahol csak egy szabály van (győzd le önmagad – minden más szabály opcionális): mert minden évben kitartóan emlékeztet rá, hogy a rutin és az ihlet nem egymást kizáró fogalmak.

Kezdődjön a móka!

És csak úgy mókaként, csak hogy lássátok, mit értek azalatt, hogy a “porból” bújtak elő az ötletek, hogy mit értünk mi, nanowrimósok azalatt, hogy az első kéziratnak (vagy bármilyen első verziónak) nem kell tökéletesnek lennie, csak meg kell születni, hogy mit értünk azalatt, hogy nincsenek minőségi, csak mennyiségi elvárások – most megosztok néhány gyöngyszemet ebből a hónapból. (Emlékeztetve mindenkit – magamat is –, hogy mennyire nívótlan volt ezeket a mondatokat képernyőre vetni, és mégis, minden egyes elgépelt szavukkal és minden bődületes baromságukkal hozzájárultak ahhoz a csodálatos élményhez, hogy fél év szenvedés után visszatértem az ihletett munka útjára.)

“Mondjuk kezdhetném azzal, ww-n kívül persze, hogy ezerszer elismétlem a bullet journalt angolos kiejtéssel. Jelenleg bulet zsurnálnak mondom, holott angolosan bulet dzsörnöl, kábé, magyar neve pedig nincs, úgyhogy jó lenne angolosan hivatkozni rá, ne legyek már én is olyan gázos gizda, aki lojströmnek mondja a lojhtturmot. Rád gondolok, kara benz, és ezt te is jól tudod.” *
___
* Egy kis fiktív dialóg, mert az mindig segít tovább lendíteni a beszélgetést önmagammal.

“És esetleg majd utána egy későbbi cikkben lehetne beszélni a nemtudommiről, képernyőt váltottam és elfeledkeztem róla, mit akartam ide írni. Alapfogalmak, heti rutin és folyamat (a heti rutin része ugye a folyamat), és utána a, és utána a… nem tudom. Komolyan. Utána a folyamatra aggatva a fogalmak, szóval a fenti táblázat?… rohadjak meg, ha tudom.” *
___
* Az word warok első számú szabálya: ha abbahagyod a gépelést, meghalsz. (Csak halandzsázz valamit.)

“Egy évem, nem az írás szerint
Ha ha, címet lopok az épp olvasás alatt álló könyvemből., az Egy dvem az írás szerint c. Könyvből. De nem ez nem az.”
*
___
* Ha-ha. 🙂 Ha nincs ötleted, lopj. Az eredetiség túl van értékelve. A helyes írásjel használat is túl van értékelve. És ha nem figyel senki, használj szóközt ott is, ahol nem volna helye.

“Ebből a fogadalmakat fent érintettem, most jön a témák témája. (Hah.)” *
___
* Szóvicc, alákevert nevetéssel.

“A mit-ek mögött tedd fel a miért-eket is, hagyd, hogy a téma ne csak ágakat, de gyökereket is hajtson. (Hahh, de kurva jó hasonlat! És ez az enyém ám!)” *
___
* A fiktív dialógok mellett ne feledkezzünk el a belső monológokról sem. És persze ünnepeljük meg az apró győzelmeket is. Lehetőleg mindezt írásban.

“Hát hogy ezt aztán hogyan rendezzük most, az fogós kérdés.”
___
* … de a kérdéseknek ugyanúgy van itt helyük, mint a válaszoknak. 🙂

“Hm, na jó, ez tök jó, de nem érzem úgy, hogy közelebb jutottam volna az igazsághoz. 😦 Bele kellene nézni abba is, hogy Liz Gilbertnek milyen az az izébizé rendszere, amit ajánlott.” *
___
* De tényleg, komolyan, nem kell tökéletesnek lennie. A homályos foltokat majd tisztázzuk később.

“Oké, a helyzet az, hogy ez most megint nem annyira ötletelés, nem is annyira meta, hanem sokkal inkább nyígás.
Nem nagyon vagoyk jól. Csüggedt vagoyk, fáradt, nem törődöm magammal eleget, fáj a fejem, dehidratált vagyok. Így persze annyira nem szörnyen könnyű dolgozni.
Sehol nem állok a napi kvótámmal, és persze egyre gyűlik az a szószám, amit naponta meg kellene írnom, hogy esélyem legyen időre befejezni a nanowrimót. Jó, még másfél hét hátra van. Nem reménytelen semmi, de…
Amúgy maga a táblázat klassz.”
*
___
* De tényleg. Komolyan. Néha csak el kell kezdeni írni, bármit. Mert lehet, hogy a hetedik (vagy a tizenhetedik, vagy a nyolcvanhetedik) mondat közepén jön az a felvillanyozó gondolat, ami kirántja az embert az önsajnálatból, és amire felkiált: ez amúgy klassz! Ezzel el lehet kezdeni dolgozni!

Őszintén szólva az egész estémet tölthetném azzal, hogy a fentiekhez hasonló mókás részletek után kutatok a jegyzeteim közt és a saját soraim copy-paste-elésével gyarapítom a szószámomat, de azt hiszem, érzitek a lényeget.

[ENGLISH VERSION]

I planned to share a gag reel about my NaNoWriMo this year (sorry guys, the English version will lack the bloopers, they are much funnier in Hungarian, but trust me: I raised no expectations besides to keep the word counter spinning), but while wondering about it, I realized how grateful I am for this year’s NaNoWriMo experience, and I want to share it for sure.

Two years ago, somewhere in the middle of NaNoWriMo, I totally gave up the hope to write the novel I intended, and I started to just troll around, count in everything: emails, journal entries, blog posts, notes for blog posts, social media posts, comments… everything. The result? You’d think it was terrible (and it WAS terrible in a way), but the truth is, my blog lived for one and a half year from this experience, because I really learned how to sit down every day and just make up shit, no matter what, and the ideas will come. (Maybe they will come in one single so-so okay sentence in a page full of bullshit, but they will come.)

This zest lasted until the first months of this year, when I lost my job and I was stuck at home for a while. Sure I needed this period of rest, but it was a death sentence for my creativity, and especially for my writing routine. I was crying for a shake-up.

And then NaNoWriMo arrived.

Let’s see how it was going.

  • Week 1. I decided to work with my last year’s novel idea. I thought I will like it. I was hating it.
  • Week 2. I lost all my faith and hope. I kept working like a mule, hating every inch of my progress, until I gave up. On the deepest point of my self-pity, I realized that without noticing, I gained back my so much missed daily writing routine, just in two weeks. It was a liberating breeze, and I decided I’ve already recieved what I wanted from NaNoWriMo. Reaching 50k is not so important. It’s okay to trash everything and start again. The point is to keep writing, and do not hate every minute of it, if possible.
  • Week 3. Still not a fairy tale. I asked from myself nothing else but to keep writing and do not hate what I do, and this was everything I got from the start-over. It was still hard, a bit disappointing, and more or less hopeless, lacking the slightest aim for quality. The best it offered that I didn’t hate it.
  • Week 4. Something happened, but just like with my writing routine, I didn’t notice when. I was starting to have ideas. Real ideas. Somehow the itsy-bitsy wires in the giant pile of bullshit that I was generating to keep my word count raising, started to connect one another, and my ideas started to multiply.

And here we are now. At the moment I’m writing this text (on Saturday evening, 26th day of the challenge, 10 days after trashing all my previous progress), I’m roughly 20k away from the end, but I’m not worried anymore about how I will reach 50k. I could fill another 50k with my ideas. I’m worried about how I will keep track of all my ideas, generated just in these last few days, and how I will summon the time to take care of them properly in the next months.

But in the middle of all this worry, I’m unspeakably thankful. This is why I love NaNoWriMo, this is the miracle of National Novel Writing Month (the word “novel” crossed, because, you know, NaNoWriMo has only one true rule: race against yourself – every other rule is really just an option). It took me just roughly 3 weeks and (not forgetting about that crappy and failed dystopian sci-fi draft) 55k words to gain back not just my since-long missing writing routine, but the faith in my work.

Thank you NaNoWriMo, and thank you everyone who took place in it, little or big! I love you all. xxx

Bullet journal: csak egy füzet és egy toll – Bullet journal: only a notebook and a pen


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


A “mi fán terem a bullet journal” témájú cikkemben írtam róla, hogy néha mennyire könnyen tévútra viheti az embert, ha először nem a rendszer szívével-lelkével, a bullet journalozás alapjaival találkozik, hanem rögtön fejest ugrik a Pinterest gyöngyszemeinek, a csilli-villi, színes-szagos egyéni iterációknak az áradatába.

A nagyszerű facebookos közösségben, a Bullet Journal Junkies csoportban gyakran felmerül a tipikus “kezdők kérdése”: mi kell hozzá, hogy elinduljak? Szükségem van a drága füzetekre, tollakra? Színes filcekre, ecsettollakra, kiemelőkre, dekortapaszra, matricákra, stencilekre és a többi csodára? A válasz: nem, nincs.

A bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami ugyanúgy működik egy százforintos iskolai füzetben egy ingyen kapott promóciós golyóstollal, mint bármilyen csilli-villi, méregdrága arzenállal.

Ennek ellenére persze, aki követ instagramon, az tudja, hogy én sem egy százforintos iskolai füzetben bullet journalozok. (Bár kezdeni egy még olcsóbb füzetben kezdtem: nulla forintból állította össze a férjem a próba bujómat, hogy kipróbálhassam az ötletet – ezért azt mondom, kezdeni mindenképp érdemes egy bármilyen olcsó, vagy épp kéznél lévő füzetben, és az első egy-két hét tapasztalatai segíteni fognak dönteni, hogy milyen eszközökkel szertnél dolgozni a továbbiakban.)

Mindenkit más motivál arra, hogy használja a rendszert. Van, akit az, hogy minél olcsóbb eszközökkel dolgozhasson, hogy egy inci-finci lelkiismeret furdalása se legyen, ha bedobja a táskájába, meggyűri, leönti kávéval, vagy egyszerűen egy hónap alatt teleírja a füzetét és nem akar azon aggódni, lesz-e pénze egy következőre minden hónapban. Van, aki azért vásárol vagy készít eszközöket (pl. stencileket, sablonokat, nyomtatható anyagokat, fejléc matricákat, stb.), hogy minél gyorsabban tudjon dolgozni és minél kevesebbet kelljen szöszmötölnie. Van, akit a dekoráció, a színek, dekortapaszok, matricák, kis rajzok motiválnak arra, hogy minél jobban kötődjön az eszközéhez, minél szívesebben vegye elő, minél jobb érzéssel nézzen rá, minél szívesebben használja.

Én kevés eszközt használok (a dekortapaszokat, matricákat, rajzokat, de még a túl sok színt is tőlem idegennek érzem, és ha meg is próbálkoztam mindezzel, az idők során kikoptak nálam a gyakorlatból), cserébe szeretem, ha egy szép és jó minőségű naplóval, és egy hasonlóan szép és jó minőségű tollal dolgozhatok. Mivel nem sok mást használok, én ebbe invesztálok.

img_2287

Forrás: senyepapir.hu

Ha arra jutsz, hogy téged is motiválnak a szép jegyzetfüzetek, fontos a jó papírminőség, akkor a Leuchtturm márka egy jó választás lehet. Érdekességképpen, ez az a márka, ami azóta már a Bullet Journal rendszer megalkotójával is partneri viszonyba lépett, és a “hivatalos bullet journal” füzeteket (amik a borítójukra nyomtatott Bullet Journal feliratot leszámítva nem sokban különböznek “mezei” jegyzetfüzet testvéreiktől – hiszen a bullet journal továbbra is egy elméleti, bármilyen füzetben megvalósítható rendszer) szintén a Leuchtturm cég gyártja.

Én a ponthálós Leuchtturmjaimat eddig külföldről szereztem be, de hatalmas örömmel fedeztem fel, hogy már itthon is megvásárolhatóak! *tapsvihar és konfettieső* Ennek örömére szeretném ajánlani nektek a Fiók papírbolt kínálatát, aki pedig szeretne egy kicsit virtuálisan belelapozni ebbe a jegyzetfüzetbe, az görgessen lejjebb és nézze meg Kara Benz videóját, amelyben a másik népszerű jegyzetfüzet márkával, a Moleskine-nel veti össze a Leuchtturm naplóit.

img_2306

Forrás: senyepapir.hu

Aki szeretné böngészni a kínálatot, navigáljon bátran a Fiók Papírbolt oldalára!

TOVÁBB A FIÓK PAPÍRBOLT KÍNÁLATÁBA >>>


[ENGLISH VERSION]

If you met the bullet journal idea but one of the first ideas you got wasn’t “go right to the source and view the tutorial on bulletjournal.com”, you might have met the overwhelming amount of endless possibilites, the shiny, fancy, artsy, wonderful personal iterations of the bullet journaling system. It is easy to get lost, especially if the basics are not clear.

I am the part of the wonderful Facebook community of Bullet Journal Junkies, where the beginner question comes up over and over again: what do I need to start? Do I need a fancy notebook? An expensive pen? A huge collection of color pens, markers, stickers, stencils, washi tapes and all the decor stuff? The answer is: no.

Bullet journaling is a framework, designed to work in any notebook, with a single pen. Neither of them has to be expensive, special or fancy, and you need nothing more to start. (I started in a $0.00 notebook, made by my husband from office leftovers, just to give it a try.)

However, if you follow me on Instagram, you know after all that I do bullet journal in a fancy notebook. It is very personal what motivates you to use your system more once you got familiar with it. For some it’s the decor stuff, for some the quick and simple desing, for some the colors – for me the fancy notebook.

Until now I ordered all of my Leuchtturm notebooks, but now I’m happy to let know my Hungarian followers, that finally we can buy these notebooks in our country too! (Link above.)

For the others, I just leave here the comparison video of Kara Benz (Boho Berry) about the two popular notebook brands, Leuchtturms and Moleskines. (If you are interested in a wider variety of notebooks, including smaller brands and cheapies, sure check out her mega notebook comparison video too.)

Fun fact #1: Leuchtturm is the company that teamed up with the inventor of Bullet Journal and they announced the official Bullet Journal notebook together. Which, anyway, barely adds to their other notebooks more than the bullet journal logo on the front (and a built-in future log in the beginning), since bullet journaling is still a flexible framework, not a pre-made planner. So it is sure special, wearing the bullet journal logo, but don’t be discouraged if you can’t or don’t want to invest in, or it would’t fit you for any reason. (For me, it’s too big – I’m using a pocket-sized one.) Literally any notebook of your choice can make the trick.

Fun fact #2: Leuchtturm is a German word, meaning Lighthouse. If you are in trouble about how to say it, just copy it into the Google Translator and ask it to read it out for you. 😉

Hálás… szerda #228

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Hálás… a manóba is, hát hogy nem tudom eltalálni azt a hétfőt! 😀

No de tényleg, amiért hálás vagyok:

♥ a heti hálanapért – még ha igencsak vándornap is lett mostanában 🙂 ♥ kiolvastam a Getting Things Done könyvet! (remélhetőleg további GTD cikkek is érkeznek majd ♥ újjab kütyüim és kacatjaim érkeztek ebayről ♥ a kiskutyámért, aki csodálatos lábmelegítő, kanapédísz, relaxációs CD (a horkolós hangokat nagyon jól tudja, nagyon meggnyugtató) és összességében is egy kis csoda ♥ a soproni wrimókért és a jó hangulatú mini write-inekért ♥ Elizabeth Gilbert Big Magic c. könyvéért, a felemelő gondolatokért, és az apró ötletekért – azt hiszem, beizzítok egy kartotékkártyás rendszert itthon! ♥ a mozgalmas napokért ♥ azért, hogy újra pörög a nanós szószámlálóm (és igen, ez is beleszámít :)) ♥ hosszú hetek kitartó takarítása meghozta az eredményét: több mint 400 jegyzettől szabadultam meg (2004-es volt a legrégebbi!) és kiürítettem a Notes alkalmazásomat, hogy teret adjon az új ötleteknek ♥ … és a csodákért, amiket a jegyzeteim közt találtam! (volt köztük pár álomnapló is, amikről esküszöm, fogalmam sincs, mi a fenét akartam velük mondani XD) ♥ a tartalék kis naplómért – mert ahogy Gretchen Rubin mondta, engedd meg magadnak a luxust, hogy legyen otthon egy üres polcod, csak úgy (vagy egy üres naplód, csak úgy ;)) ♥ a hétvégén megnéztük Petivel a Star Trek: Beyondot ♥ (aaww, gyönyörű megemlékezés Leonard Nimoyról, a jó öreg Mr. Spockról ♥♥♥)

Ti miért vagytok hálásak?


[ENGLISH VERSION]

Grah, I am not happy that I can’t hit that damn Monday with my Monday Gratitude articles lately!…

But on the other hand, I’m grateful for:

♥ having a weekly gratitude arcticle – more or less in the same time 🙂 ♥ I finished Getting Things Done by David Allen (and I hope /but really just hope/ to share more GTD themed articles in the future ♥ little stuff from ebay ♥ the local wrimos and the write-ins in the nerby town ♥ my nano wordcount counting again (and yes, this article counts too ;)) ♥ Big Magic by Elizabeth Gilbert, with nice thoughts and ideas – I have to start an index cards system! ♥ my little dog who is an amusement center, offerint warmth, cuddles and relaxing noises (his snoring is the best meditation soundtrack) ♥ getting rid of two years worth of notes from my Notes app (there were funny stuff and great ideas in there, starting in 2004, and I swear I wasn’t able to figure out some of my dream notes :D) ♥ an empty notebook waiting in the line to be my next pocket-sized bullet journal ♥ watching Star Trek: Beyond with my husband on the weekend ♥ (amazing tribute to old Leonard Nimoy, the good old Mr. Spock, bless him ♥♥♥)

What are you grateful for?

Hová tűnt a regényem?! – Where did my novel disappear?!


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


 

Idén nem jelentkeztem rendszeres NaNoWriMo helyzetjelentéssel, de nagyjából félidőben olyasmi történt, amiről úgy érzem, megéri ejteni pár szót.

23.000 szavam eltűnt.

Persze nem tűntek el. Ott vannak egy dokumentumban, amit a szívem mélyéből utálok. Ami azért is vicces, mert a tavalyi történetemnek fogtam neki ismét, amit – a karaktereket, a világot, a szimbolikát, néhány jelenetet – kifejezetten szerettem, ezért is döntöttem úgy, hogy eltöltök velük még egy novembert.

És mégis, mintha ebből a történetből semmi nem maradt volna, a hamvaitól pedig, amiket huszonháromezer szón keresztül kapargattam, egyszerűen viszolyogtam.

Ezért félidőben lenulláztam a számlálómat és visszanyúltam ahhoz a gondolatomhoz, amivel nekivágtam ennek az évnek: hogy ha ez a NaNoWriMo visszadja azt, amit a két évvel ezelőttitől kaptam, és újra tudok fegyelmezetten és kitartóan minden nap írni, én már elégedett leszek.

nano-felido-600

Lehetséges, hogy most először emiatt veszíteni fogok, mert nem érem el az 50.000 szót? Lehetséges. Megtehetném, hogy pókerarccal 23.000 szóról folytatom a számlálást? De még mennyire. A novemberi regényíró kihíváson mindenki önmagával versenyzik, és bár vannak szabályok, de valójában senkit nem zárnak ki, aki megszegi őket. Egyvalami számít: lépd át a korlátaidat és versenyezz önmagaddal.

Volt, aki próbált meggyőzni, hogy őrizzem meg a statisztikámat, elvégre a cél az 50.000 szó és egy szám mindenek felett, nem igaz? De úgy éreztem, most akkor győzöm le magam igazán, akkor versenyzek igazán magammal, ha megkockáztatom, hogy veszítsek – cserébe az érzésért, hogy igazán játszom. És végső sorom ezt az érzést hivatott szolgálni az a bizonyos egy szám mindenek felett.


[ENGLISH VERSION]

This year I didn’t write a weekly NaNoWriMo check-in, but I decided to write a halfway point check-in, because there something ordinary happened halfway in the novel writing challenge.

23,000 words of my work disappeared.

Of course, I know where they are. They are in a Pages document that I hate from the bottom of my heart. What is funny after all, because I decided to strat over my last year’s story this year, because last year I liked it. It was a mess, of course, but I liked many parts of it: the characters, the world, the symbolism, some scenes. So I was looking forward to spend another November with them.

And when November started, I found my story dead, and I was disgusted by its corpse. I did my best to bring it back to life, but there was no hope.

So I took a deep breath (it’s hard to do in the company of a rotting corpse) and asked myself: what was my biggest wish for this month? And it was to gain back the firm writing routine I founded two years ago during NaNoWriMo and lasted one year and a half, no day passing without writing.

Is it possible that I gonna lose because of this decision? Yes, absolutely. Could I just keep writing in the same document or sum the wordcounts to continue my way to 50k? Of course. NaNoWriMo is a race against yourself, and even tho there are some rules, there aren’t really rules and you won’t get disqualified for cheating, you’ll kindly called a rebel at the maximum.

But right because of this, even if numbers are important, I decided to look behind the numbers and asked myself: what would motivate me to race harder against myself? What would really mean to win over myself? Because this is why that 50k goal was set, really. So even if I was encouraged to keep the numbers and don’t give up on my 50k (which I didn’t anyway, I still belive I can put it together until the end of the month), I decided to let myself lose in order to make myself really play.

Hálás… kedd #227

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Amiért hálás vagyok:

♥ egy hééét szabadság, mmm ♥ … és hogy nem tragédia, hogy letelt ♥ jó hangulatú és érdekes szakmai programok ♥ … és újra itthon lenni a kis otthonom és a kis családom melegében ♥ leesett az első hó ♥ kuckózás a kecvenc sarkomban ♥ NaNoWriMo write-ineke Sopronban – a helyi csapat idén sem lustálkodik ♥ naplózás és ötletelés ♥ GTD akcióban – és hogy a “bárhol” teendőlistámnak hála, az anyósülésen zötykölődve is tudok hasznos lenni ♥

Ti miért vagytok hálásak?

I am grateful for:

♥ one week off! ♥ … and that it’s not a tragedy to go back to work ♥ exciting training program at work ♥ … and after that, arriving home again to the warmth of my tiny little house and tiny little family ♥ the first snowfall ♥ sitting in my favorite nook ♥ local write-ins – the local team of Sopron is vivid again ♥ journaling and brainstorming ♥ finding new ways to track my productivity ♥ being productive with GTD and finding the little time slots and opportunities with the “everywhere” context-based todo list ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő 222

Amiért hálás vagyok:

♥ újra itt van, újra itt van, újra itt van a kuckózós idő, meleg tea, puha takaró és kutyával összebújás ♥ töltelezős hétvégét tartottam, olvasás, youtube videók, cikkek és elmélkedés ♥ a homlokracsapós megvilágosodásért filofax-archiválás ügyben (bulldog clips!! – a tippért köszönet Viának) – most azon kattogok, milyen munkát adjak a filofaxomnak 😀 ♥ kreatívkodtam a héten ♥ a teatojásért és a szálas teáért ♥ baby stepekben tartom magam a feltűnésmentes életmódváltásomhoz ♥ a férjem humoráért és kedvességéért ♥ leszüreteltem az utolsó mega cukkininket, eltettem télire, a magházzal pedig feltöltöttem a madáretetőt – tél, mi készen állunk! ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Júliusi instagram kihívások

Júliusban sem maradok ki az instagram kihívásokból – ha ti sem szeretnétek, hoztam ismét néhány ajánlót.

#PlanWithMeChallenge

Aki szeretné bemutatni a tervező módszerét, eszközeit, vagy csemegézni mások ötleteiből, annak ajánlom ezt a kihívást.

1. Halihó! 16. Hoppá!
2. Havi oldalak 17. A legnagyobb tervezős sikerem
3. Mai nap 18. Ha megtalálod, …
4. Pihenés 19. Évközi visszatekintés
5. Kísérletezés 20. Naplóírás
6. Nagy tervek 21. Forrásjegyzék
7. Dolgozósarok 22. Kedvenc cikke(i)m a hatékonyságról
8. A legutóbbi tervezőm 23. Hosszútávú gyűjtemények
9. Hasznos holmi 24. Jegyzetfüzetek és felhasználásuk
10. Nem a zsánerem 25. Kedvenc szervező alkalmazásaim
11. Előre tervezés 26. Segítség!
12. Szünet 27. Ezen dolgozom most
13. Pont erre vágytam! 28. Egyszerűsítés
14. Kedvenc ötletek 29. Jegyzetek
15. Épp most… 30. Élménynapló
31. Augusztusi tervek

July-PWMC-1

#RockYourHandwriting

Aki szeretné gyakorolni a kézírást, szépírást, az bátran vágjon bele ebbe a kihívásba.

1. Heló! Tíz dolog rólam 16. Emberek, akiket szeretek, és miért
2. Kipróbáltam 17. Hála
3. Ábécé (összehasonlítás) 18. Rutingyakorlat
4. Számok (összehasonlítás) 19. A fülembe jutott
5. Álom kézírás 20. Így pihenek én
6. Olvasmánylista 21. Teendőlista
7. Filmek 22. Kérdések, amiket szívesen teszek fel
8. Kedvenc apróságok 23. Azt kívánom neked, …
9. Dalszöveg 24. A véleményem arról, hogy …
10. Valami új 25. Tudnod kell rólam, hogy …
11. Naplóírás 26. Evés
12. Ajánlások 27. Napi célok
13. Nyári bakancslista 28. Írd le a heted
14. Hagyományos levél 29. 5 év múlva
15. Gyakorlás 30. Reggeli rutinom
31. Dolgok, amiket szeretek magamban

RYH-July

#BadassWomenChallenge

A legkedvesebb kihívásom pedig a belevaló hölgyeket ünneplő kihívás maradt. Fordítást nem igényel, mivel minden napi téma egy napjainkban élő vagy korábban élt hölgy neve, akikről szabadon választott formában emlékezhetünk meg.

Badass Women

 

Ti kedvet kaptatok valamelyik kihíváshoz? Van olyan kihívás, amit szívesen ajánlanátok? Osszátok meg a kommentek közt bátran!

Hálás hétfő #207

Hálás hétfő

Amiért hálás vagyok:

♥ foci EB-t nézni Petivel, szurkolni a magyaroknak, örülni a magyaroknak ♥ Trónok harca (az utolsó részt még nem láttam, el ne spoilerezzétek! :D) ♥ első önálló, “felnőtt felügyelet nélküli” munkanapom ♥ pozitív visszajelzések és apró sikerek ♥ megérkezett a csodás ajándékcsomagom a J*B Welly nyereményjátékáról ♥ két csodás új töltőtollam is van – illetve egy új és egy régi-új ♥ újra Petivel ingázni ♥ nyári kalap: a leghűségesebb társ hőségriadó esetén ♥ Tündérfesztivál és csajos délután a húgommal ♥ paprika palánta apukámtól ♥ megfürdettem Diót és (majdnem) hősként tűrte ♥ délutáni szundi vasárnap ♥ jógázni Dióval ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #201

Hálás hétfő

Amiért hálás vagyok:

♥ semmi sem zárja le jobban azt, ami elmúlt, mint amikor valami új kezdődik ♥ a repceföldekért és hogy már sosem nézek rájuk ugyanúgy, a tapasztalatokért és az élményekért, amiket az elmúlt években szereztem a mezőgazdaságban ♥ a környékért, ahol élek ♥ a közös kutyanyírásért és hogy Dió olyan jóképű lett 🙂 ♥ a lazítós hétért Petivel ♥ megnéztük a Deadpoolt ♥ a mókás hangulatú jógázásokért Dióval ♥ a C25K alkalmazásért, és hogy a mai 3 km-es eredménnyel végre számomra is hihető közelségbe került a gondolat, hogy 5 km-et fogok futni… hamarosan 🙂 ♥ a GTD könyvért és a jegyzetelésért (remélem, a molyos követőim is hálásak érte :D) ♥ a lasssssssú de biztos haladásért az államvizsga tételeimmel ♥ a Falloutos nosztalgiáért ♥ az esőnapokért és az esős teraszra néző kilátásért – nagyon relaxáló ♥ hogy Peti megtalált nekem egy csomó Apple matricát, így végre kidekoráltam harapott almával a bullet journalom borítóját ♥ közösen szerelni Petivel, mint két igazi háztulajdonos ♥ és hogy kaptunk segítséget, amikor ketten nem tudtuk megszerelni a mosogatót 😀 ♥ a #badasswomenmay kihívásért, a hölgyekért, akiket megismerek rajta keresztül, és a gondolatokért, amikkel gazdagodom ♥ a gyümölcsökért ♥

Ti miért vagytok hálásak?