Gondolatok őszre

Boldog őszi nap-éj egyenlőséget mindenkinek!

Ahogy már írtam, idén igyekszem megünnepelni a pogány évkör ünnepeit. (Na jó, ez a szándékom itt-ott azért elcsúszott már… de azért fél szememet az ünnepkörön tartom, és igyekszem legalábbis becsempészni kicsit az ünnepek szellemiségét a napjaimba. Több-kevesebb sikerrel. Baby steps, oké?)

Az ünnepeknek (amikből négy nagy – napfordulók és nap-éj egyenlőségek – és négy kicsi esik egy évben) kétfajta jelentősége is van:

  • Egyrészt lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megtorpanjunk és kilépjünk a hétköznapokból,
  • másrészt pedig megadják az elkövetkező időszak alaptémáit, megfontolandó szándékait.

Néhány dolog, ami megfontolandó ma, az őszi nap-éj egyenlőség idején, és magunkkal vihető a következő időszakra (ami nagyjából november elejéig, a következő kis ünnepig tart, a soron következő nagy ünnep pedig már a Karácsony):

  • Az aratás, a szüret, a betakarítás időszaka következik.
  • A bőséges termésért, a nyár gyümölcseiért (legyenek azok szó szerint gyümölcsök, vagy inkább lelki kincsek, élmények) adjunk hálát.
  • Most vagyunk a leggazdagabbak az évben, ezért most adakozzunk! (Ráadásul ha nem várnk az adakozással Adventig vagy Karácsonyig, akkor az ajándékaink, adományaink még az első hidegek és a nélkülözés hónapjai előtt eljutnak a rászorulókhoz.)
  • Az aratás nem csak az érett, szép termés learatását jelenti, hanem a felesleg, a romlott dolgok, az árván maradt szárak, a letört ágak szemétre dobását is (megsemmisítését vagy visszaforgatását a földbe.) Lomtalaníthatunk, kertünkben, otthonunkban, lelkünkben is, és amit nem raktározunk el, azt adjuk tovább vagy szabaduljunk meg tőle, ami nincs hasznunkra, engedjük el.
  • Közeleg a sötét. A soron következő kis ünnep a halottak napja. Az aratás és a halál kéz a kézben jár – amennyire gazdag, annyira keserédes időszak is, ugyanakkor lehetőség arra, hogy átértékeljük azt, amit a halálról, a veszteségről, az elengedésről tudunk.
  • Ugyanakkor a halál nem enyészet – ezért is jó mindig a körforgást szemlélni -, hanem az elmúlás, elengedés, aratás mindig táplál is, összegez, gazdagít, helyet csinál az újnak, és táplálja a talajt az utána következőknek.
  • Jönnek a viharok. Odakinn, és nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egészen biztosan idebenn is. A kevesebb fény, a kevesebb meleg, a több didergés, az elmúlás folyamatának figyelése, az ingadozás a nyárból az őszbe megtépázhat minket, de tartsuk észben, hogy ez is, mint minden más, csak egy időszak. Majd átfordul.
  • Forduljunk befelé! Ahogy az idő lassan beterel minket odakintről idebentre (ahol befőzéssel, lomtalanítással, kézimunkával, naplózással, összegzéssel, tervezéssel, nyári kincsek rendezésével foglalkozhatunk), lélekben is kezdjünk befelé fordulni!

És még biztosan annyi más, ami most nem jutott eszembe.

A mai nap, vagy bármelyik este mostanában, alkalmas lehet rá, hogy egy kicsit megálljunk és eltöprengjünk azon, milyen változást, milyen lehetőségeket, milyen hangulatot hoz az évszakok mostani változása, az elkövetkező időszak – az aratás, a hálaadás, a továbbadás, az elengedés időszaka.

Az ünnepről még néhány gondolat a Yotengrit sorozatból, a rábaközi tudók szellemi hagyatékának gyűjteményéből:

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué –
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé. (…)

“Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é a haláluk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál –
kapuk ismétlődő váltakozása!” (…)

Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki –
mert részük van a termésből –
ISTENEK rendelése szerint.

Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek. (…)

A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből. (…)

A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek esztendőre szóló gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vigadnak és áldomással tisztelegnek. (…)

Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.

 

2604B611-6056-4491-BA41-C05E609FB37A

Reklámok

Almafa és Linktree – ugyanitt: művész mecénást keres

Nemrég a szomszédunk almafájának egy ága hatalmas reccsenéssel leszakadt.

Ami a fákat illeti, sokat elmélkedtem az elmúlt hónapokban a fákat nézve – a nagy diófát az udvarunkon, anyósom gyümölcsfáit és díszfáit, a borostyánnal befutott fákat az Fertő parton a busz ablakából, a csenevész nyárfákat a láperdőben hazafelé sétálva.

Ami ezt az almafát illeti… Néha akkor sem hoznak gyümölcsöt, ha mindent megteszünk, beleadjuk a legjobb munkánkat. Néha igen. Néha akkor is leroskadnak az ágaik a gyümölcsök alatt, ha nem is törődtünk velük.

Néha egy ág csak elszárad. Néha lesodorja egy nagy vihar, néha még ottmarad emlékeztetőként, hogy nem minden hajtás sikeres. Néha azért szakad le egy ág, mert ennyi termést egyszerűen nem lehet elbírni.

Az elmúlt évben nagyon ágas-bogasra nőttem. Hát létrehoztam egy fát a Linktree-n. Minden bizonnyal növekedni fog majd. Lesznek ágak, amik egy ideig nem hoznak gyümölcsöt, okyan ágak is, amik elszáradnak, lesznek új hajtások.

De ez a jövő – most így néz ki a linkfám:

https://linktr.ee/timi_kincsesfuzet

DAD9F6A1-25C0-461A-8ABA-9E867E9EA0FD

És aki szemfüles, láthatja, hogy szerepel a listán egy “Become my patron!” (“Légy a mecénásom!”) gomb is a listán. Bizony!

Megadom magamnak a lehetőséget, hogy tovább növekedjek – ha van kedvetek, segítsetek ebben!

https://www.patreon.com/user?u=13080410

432CBC76-89A5-4FCE-A7FE-355849A8FDCD

 

Mit csináltam az elmúlt évben?

A pénteki sörözésünk alkalmával az egyik gyakornokunk nekem szegezte a nagy kérdést: “Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol akkor, amikor csak négy órában dolgozol?”

Az agyam lázasan járni kezdett. Megpróbált bizonyítékokat keríteni arra, hogy VALAMIVEL azért szoktam foglalkozni az évnek abban a 6-8 hónapjában, amikor nem dolgozom teljes munkaidőben. Mivel elég kevés produktumot tudtam felköhögni, végül csak kinyögtem, hogy “őszintén – leginkább lógok”.

Ami nem igaz.

És még ha a sarokba szorított egóm, ami csak akkor érzi magát validálva, ha egy sor készterméket fel tud mutatni, nem is tudott egyenes választ adni, utólag kicsit leültem elmélkedni a kérdés fölött. És mivel amúgy is írni akartam ide is arról, hogy pontosan milyen dolgokkal is töltöttem az elmúlt évet – mert hogy blogolással nem, az elég nyilvánvaló :) -, ezért ide is elhoztam az elmélkedésem eredményét.

EASE & OPEN

Ahogy tudjátok, már második éve, hogy Susannah Conway évvégi sorozata segítségével év szavát választok. Ez tavaly az EASE (könnyedség) volt, az idei szavam pedig az OPEN (nyíltság, nyitottság, nyitni).

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : planning burnout 🇬🇧 Honestly? This whole year was a big planning burnout for me. 😂 Last year around this time I chose my word for the year: EASE. I thought it will be a reward year when I finally can go forward for my dreams and goals with ease. Lol, silly me! 🙈 I found myself in mud instead and I was forced to realize that if it’s not my surroundings that keep me from living at ease, than the burden is in me. I spent the whole year looking inwards and looking back, hence I spent very little time to look forward, to plan. I don’t have my word for 2018 yet and not sure how far am I from processing this muddy stuff in there, but I hope eventually I can start looking forward again. 🇭🇺 Őszintén? Ez az egész év egy nagy burnout volt, ami a tervezést illeti. 😅 Nagyjából egy éve ilyenkor kiválasztottam az év témáját (vagy az választott engem), a könnyedséget. Úgy gondoltam, ez majd egy fincsi kis jutalom-év lesz, amikor végre úgy tudom szervezni az életem, hogy könnyedén indulhassak el a céljaim és az álmaim felé. Hahhhah, én kis naiv! 😂 Mert mi van akkor, ha az ember rájön, hogy minden külső feltétel adott, de valami még mindig visszatartja? Akkor az a valami bizony belül van. Az évemet ezért befelé figyeléssel és visszafelé kémleléssel töltöttem. Nem tudom, mennyire vagyok messze a céltól, de azért remélem, hogy idővel eljön az a pont is, amikor újra el tudok kezdeni előrenézni és terveket szőni. Úgy legyen! 🙏

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

A tavalyi évem elég cinikusan sült el (hasznosan, de cinikusan – senki nem mondhatja, hogy az életnek nincs humora). Ugyanis úgy vágtam neki az évnek, hogy VÉGRE, több év előkészület után végre megteremtettem magamnak (Peti támogatásával) azt az életvitelt, amiben végre nem kell az állandó hajszoltság, kimerültség, sarokba szorítottság, elveszettség érzésével élnem! Amikor minden időm és lehetőségem megvan rá, hogy könnyeden éljek! – És mit találtam abban a sok szabadidőmben? Még több hajszoltságot, kimerültséget, reményvesztettséget, kétségbeesést. Más szóval: depressziót és szorongást.

Jó, hát, szó mi szó, jobb volt erre rádöbbenni, mint még évekig vagy évtizedekig a munkára vagy bármi másra fogni. Attól még persze nem volt könnyű – még mindig nem könnyű – szembenézni velük. De a felismerés, még ha eleinte még több félelemhez és fájdalomhoz vezetett is, egy nagyon fontos és szükséges úton indított el.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : my word 🇬🇧 Last year I thought it would be a fun experiment to choose a word for the year 2017 with @susannahconway’s method. Then my word (EASE) brought me on so many unexpected adventures (in rollercoaster-kind-of unexpected ways, but still, very much on point 😂), that after last year’s “well, why not?”, this year I was “oh hell yes, I NEED one!”. So I went through the process again (check her page, susannahconway.com/word if you are interested in the details) and it seems the word of 2018 for me will be OPEN. I hope it will be a kinder year to me, but whatever it brings, I will try to stay open for it (ha-ha 😅). 🙌 🇭🇺 Előző év végén választottam először év szavát (EASE), akkor még csak ilyen “hm, ez mókás, miért ne?” módon. Aztán ez az ártalmatlan könnyed kis szó egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amit nem nagyon vártam és nem nagyon kértem 😂, de kétségtelenül nagy szükségem volt rá. És mindent összevéve, a legváratlanabb és legironikusabb módokon bár, de annyira telitalálat volt, hogy egy év elteltével már úgy futottam neki újra, hogy “ez nekem KELL!”. Úgyhogy már tűkön ülve vártam @susannahconway év végi hírleveleit (akit érdekel a dolog, a susannahconway.com/word oldalon tud feliratkozni), és miután menetrendszerűen a karácsonyfa alatt elfogott a töprengő hangulat, kiválasztottam a 2018-as év szavát is: OPEN. Azért annyit remélek, hogy ez a szó már kevésbé gyomorszájon vágó módokon fog meglepni és kedvesebb lesz hozzám, de akárhogy is, nyitott szívvel várom. (Ha-ha, értitek, NYITOTT szívvel. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Az idei év aztán már reményteljesebben kezdődött. Az idei évem szava az OPEN. Nem csak azért esett erre a szóra a választásom, mert 2018-ban egy nemzetközi esküvőn való tanúskodás, és a vele járó nemzetközi esküvő- és lánybúcsú szervezési feladatok álltak előttem, amik sok-sok-SOK nyitottságot igényeltek. Hanem kreatív, szociális, spirituális, és minden szempontból szerettem volna nyitottabb lenni. A produktumokra való fókuszálás helyett (nem említettem épp valami ilyesmit?…) a nyitott csatornaként üzemelést, az új emberekre, helyzetekre és élményekre való nyitottságot, és a spirituális tapasztalatok felé nyitást is szerettem volna megélni.

Susannah Conway szerint azért jó konkrét fogadalom helyett egy szót választani az évre, mert egy szó, bár megadja az irányt, de váratlan módokon tud meglepni. És gyerekek, ez az év meglepett!

21CBE0F1-0568-4EBC-850A-3DA681A6E14D

Mit csináltam az elmúlt egy évben?

Bár a Kincsesfüzeten nem voltam épp aktív, de alternatív platformokra bőven írtam (Moly, Amino)
Pszichológushoz jártam terápiára (ez egy azóta is tartó kaland)
Dolgoztam a depressziómon és a szorongásomon, ennek (oké, és legyünk korrektek: a gyógyszeres terápiának) köszönhetően sokkal naposabban látom az életem
Elkezdtem egy spirituális utazást (vagy az eddigi spirituális tapogatózásom egy új fejezetét, érzésem szerint kicsit több világossággal)
Újpogányként címkéztem fel magam, kutatásokat és kísérletezéseket folytattam, spirituális gyakorlatokat vezettem be az életemben, amik a terápiákkal kézenfogva nagyon sok könnyebbséget hoztak az életembe
Lomtalanítottam a kisszobámat és berendeztem kreatív kuckónak
Megengedtem magamnak, hogy játsszak: kirakóztam és kavicsokat gyűjtöttem
Bezöldítettem a lakást, szobanövényeket gondoztam
Olvastam, jegyzeteltem, tanultam, új és új módokkal kísérleteztem, hogy rendszerezzem a tudásomat
Esti oldalakat vezettem, azaz bevezettem (hónapokon át tartottam, és azóta is igyekszem több-kevesebb rendszerességgel tartani) a mindennapos jegyzetelés szokását, ami egy nagyon hatékony elme-lomtalanító gyakorlat
Új instagram fiókot indítottam, eredetileg csak a naplós képeknek, de azóta sok más is megtalálta ott az otthonát
Barátokat szereztem, részt vettem egy új kis tribe kialakításában és a csapattudatunk megerősítésében – és persze egy csomót mulattam
Sok ember előtt nyíltam meg és sokan nyíltak meg előttem
Kétszer is elutaztam Amszterdamba
Új dolgokat próbáltam ki, mint a véradás, a festés, a falmászás vagy a kocsmakvíz
Támogatni tudtam számomra fontos embereket viharos helyzetekben úgy, hogy nem vesztettem el a saját horgonyomat
Dittával és a sógornőivel segítettünk megszervezni és lebonyolítani egy nemzetközi esküvőt, és előtte megszerveztünk egy nemzetközi lánybúcsút Amszterdamban
Zöldre festtettem a hajam
Tetoválást csináltattam
Úgy általában egyre komfortosabbnak és kifejezőbbnek érzem magam a bőrömben

És biztos van még, ami nem került fel a listára. Szóval bőven volt mit tennem, még ha nincs is sok “kiállítási darab”, amit felmutathatok.

Kíváncsian éltem

Még elcsuklik a hangom és nehezen mondom ki: amikor épp nem a túlélésért taposok, akkor egyszerűen kíváncsian élek – ez a cél és ez elég.

Elizabeth Gilbert szavaira igyekszem emlékezni:

A szenvedély néha riasztóan távolinak tűnhet – messzi lángtorony, amely csupán a zsenik és a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető. A kíváncsiság ennél szelídebb, barátságosabb, demokratikusabb entitás. A tétje mindig sokkal alacsonyabb, mint a szenvedélyé. (…)
A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogy a kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt.

 

Inspiráló nőket keresek!

Tegnap este sebtében gondolkodtam azon, hogy milyen képet osszak meg nőnap alkalmából az új bullet journalos instagram fiókomon. Aztán eszembe jutott, hogy fellapozzam a régi Badass Women Challenge oldalaimat.

View this post on Instagram

🇬🇧 “The first problem for all of us, men and women, is not to learn, but to unlearn.” #GloriaSteinem – I’m wondering why isn’t there such a collection of #badasswomen quotes in my current journal as in my previous journals. #InternationalWomensDay is one day, but we have to ponder every day what we can unlearn, what we can learn and what we can teach. Be brave today and every day, sisters! ❤️ 🇭🇺 Eddig mindegyik naplómban volt legalább néhány oldal, ami női idézetekkel volt tele. A mostaniban még nincs – de miért? Hiszen a nőiség kihívásai és diadalai nemcsak egy napunk az évben – ez az életünk. Legyünk büszkék és erősek, lányok, ma és minden nap! ❤️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ha még emlékeztek, ez a kihívás arról szólt, hogy a kihívás gazdája minden hónapban megosztott egy listát olyan történelmi vagy kortárs nőkről, akik inspirációként állhatnak előttünk, és a nevüket, történetüket bármilyen formában (akár szépírás gyakorlatként, festményként, napló ihletként, vagy csak egy post-itre firkált idézetként) felhasználtuk és megemlékeztünk róluk.

Sajnos a kihívás már nem él – de miért is tartana vissza ez attól, hogy ahogy az eddigi naplóimban is szántam néhány oldalt az inspiráló nőktől gyűjtött idézeteknek, gondolatoknak, a mostani naplómban is nyissak ilyen oldalt?

Ezért a segítségeteket kérem: kérlek, írjátok meg kommentben olyan (hazai vagy külföldi, kortárs vagy egykor élt) nők neveit, akiknek az életét, munkáját, gondolatait inspirálónak tartjátok és úgy érzitek, épülésemre szolgálna (és persze bárkiére, aki erre jár :)), ha fellapoznám a wikipédia oldalukat vagy rákeresnék a gondolataikra.

Köszönöm előre is! ;)

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Karácsonyi MIXTAPE – My Christmas MIXTAPE

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy múlt vasárnap lecsúsztam az első gyertyagyújtásról (hétfőn pótoltam), úgy lecsúsztam a VKP BLOGMAS első két témájáról is. Ha a kimaradt témákat nem is pótolom, de legalább most becsatlakozom a következő témával.

img_2365

A VKP BLOGMAS során a {Vigyázz! Kész! Posztolj} kihívás résztvevői karácsonyi témákban írnak a blogjukon – az aktuális téma pedig a karácsonyi zenék témája.

Én most már szinte kizárólag Spotifyról hallgatok zenét, ahol a saját lejátszási listák mellett rengeteg előre elkészített tematikus lejátszási listából válogathatunk.

Én a karácsonyi szezonban ezek a klasszikus ünnepi dalokat hallgatom:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

Ezekből a dalokból válogatva készítettem magamnak egy “hordozható” listát, amit a telefonomra lementve offline is hallgathatok (kímélve ezzel a mobil adatforgalmamat):

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

A többiek kedvenc karácsonyi zenéit pedig itt böngészhetitek át:


[ENGLISH VERSION]

I’m a proud participant of a blogger challenge named {Vigyázz! Kész! Posztolj!}, which means “Ready! Set! Post!”. The participants of this chellenge write about the same given theme on every second Wednesday. (Well, lately I was a proud but not too active member actually, but fortunatelym this is a pretty forgiving and nice team. :))

During the Advent season it’s even more interesting: instead of one theme in every two weeks, we have two themes in every week! Well, just as I missed the lightning of the first Advent candle last Sunday, I missed the first two themes of the VKP BLOGMAS season… But I am here now, with my favore Christmas playlist!

I try to listen to more and more Holiday music as we dive into the Advent season, and when the last days of Christmas prep and Christmas itself arrives, I usually end up listening Christmas music all day long.

Here is my favorite Christmas themed playlist from Spotify:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

And here is a shortened version that I can set offline and carry with me everywhere on my phone, with my selected favorites:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

You can read the articles of the other participants here:

We are not men – Nem vagyunk senki fiai

Nemrég díszítősorként bemásoltam a bullet journalomba a Trónok harcából Daenerys Targaryen egy jellegzetes mondatát: “But We Are Not Men”.

Aki nem ismeri a jelenetet, vagy akár a sorozatot, ne aggódjon, hamarosan kiderül a szöveg kontextusa, sőt még több is, hiszen engem is gondolkodóban ejtett, vajon miért is melengeti a szívemet annyira ez a mondat.

wearenotmen-600

A Trónok harca tévésorozattal kapcsolatban gyakran felmerül panaszként a túlzott vérontás mellett a túlzott mennyiségű, főleg női mellekben és szeméremdombokban kimerülő meztelenkedés – ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a kitalált környezetben játszódó történelmi-politikai dráma a nőket lealacsonyító történet volna, sőt.

George R.R. Martint, a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala c. könyvsorozat íróját egy interjúban megkérdezték, hogyan lehet, hogy a történetében a női alakok is mind olyan árnyalt és sokszínű karakterek. Mire az író némi gúnnyal azt felelte: tudja, mindig úgy gondoltam a nőkre, mintha végső soron ők is emberek volnának.

De csatlakozzunk most vissza Daenerys Targaryen soraihoz, amit, kérlek nézzétek el, angolul fogok idézni, mivel a magyar fordítás nem a legjobban adja vissza a lényeget. Ebben a jelenetben Daenerys, az apja egykori trónjáért harcoló hercegnő, maga mellé vesz és felszabadít egy fiatal rabszolgalányt, Missandeit. Figyelmezteti őt, hogy nem kötelessége vele maradnia, hiszen háborúba tartanak, ahol a lányt talán megölik, talán éhezés vagy betegség fog végezni vele. Missandei egy ősi nyelv mondásával felel: “Valar morghulis”, azaz minden emberfia halál fia. “Yes, all men must die” – feleli Daenerys, helyesen fordítva a mondást, majd hozzáfűzi: – “But we are not men”. (“Igen, minden emberfia halál fia – mi viszont nem vagyunk senki fiai.”)

Ugyanez a gondolat számomra szívmelengetően ismerős volt A Gyűrűk Urából is, ahol Éowyn, aki hercegnő létére férfinak öltözve elszökik a csatába, hogy a nagybátyja és a bátyja oldalán harcolhasson, szembekerül a legendás boszorkánykirállyal, akit “senki emberfia meg nem ölhet”. Éowyn azonban szembeszáll vele, és mivel büszkén vállalja, hogy ő “nem fia senkinek”, képes végezni a lidérccel.

Ezek a jelenetek rávilágítanak arra az elgondolkodtató történelmi emlékre, ami az angol nyelvben egyértelműen ott van, de annyira messze a magyar nyelvben sem kell menni érte: hogy – bár George R.R. Martin szavaival élve, végső soron azért a nők is emberek – a nyelv a fajunkat még mint férfifajt őrzi. Man, men, mankind az angolban, de a magyarban sincsenek még annyira mélyre eltemetve az olyan kifejezések, mint az emberfia, az ember és asszony (azaz férfi és nő), vagy a klasszikus kérdés, hogy na és gyereked van vagy lányod?

Cserébe ezek a kifejezések – a mögöttük álló jelenetekkel együtt –, a “We Are Not Men” vagy az “I Am No Man” sosem szűnő mosolyt csalnak az arcomra. Miért?

  • Mert briliáns egyszerűséggel cseleznek ki és fordítanak át áldássá egy ősrégi átkot, megmutatva, hogy néha a gyengeségünkből lesz a legnagyobb fegyverünk.
  • Mert emlékeztetnek, hogy nőnek lenni olyan minőség, ami ugyan járhat bizonyos hátrányokkal (még mindig, bár összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint az elmúlt korokban), cserébe viszont olyan rejtett erőket is képvisel, amiket érdemes felismerni, ismerni és fegyverként vagy pajzsként előhúzni a mindennapi harcok során.
  • A nőiség kérdésétől teljesen függetlenül is megmutatják, hogy néha milyen egyszerűen átléphető egy korlát pusztán azzal, hogy felismerjük, hogy ott van.

Számotokra mit mondanak ezek a jelenetek?

Instagram kihívások #8

Új hónap – újra ismerkedéssel indultak a kihívások.

insta-600

Legutóbb írtam arról, hogy kísérletezni kezdtem egy heti tervezővel a bullet journalomban – most már elég magabiztosan állíthatom, hogy a koncepció működik.

A bullet journalos tervező metódusom felépítése most ez:

  • A havi oldalakon nagy áttekintést adok a hónapomról (hálalistát vezetek, emlékeket őrzök, figyelem a szokásaimat, áttekintést adok magamnak a várható/elmúlt eseményekről).
  • A heti oldalakon tervezek (napi és heti teendőket és programokat követek) – ez vált a “könyvjelzőm otthonává”, azaz itt nyílik ki alapértelmezetten a bullet journalom.
  • A napi oldalakon logbook stílusban naplót vezetek – vagy feljegyzek bármit, amihez csak kedvem támad (például a kézírás gyakorlatokat, listákat, stb.).
View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: sections. What was so obvious in my #filofax, is not so obvious in my #bulletjournal: sections. I wish I could say I use #collections instead, but honestly, nowadays there's happening not so much in my life instead. The "sections" (if you can call them so) that I use on a daily basis, are these: monthly pages (marked with #colorindex), weekly pages (marked with the bookmark, this is practically where my #bujo opens on default), and daily pages, marked with a plastic #postit. It seems to be working, that I journal on my daily pages, I plan on my weekly pages, and I track (habits, memories, gratitude, ig challenges) on my monthly pages. A bullet journalomban nem igazán használok klasszikus "szekciókat", ahogy egy filofaxban vagy más moduláris tervezőben megszokott. Nos, amilyen eseménytelenek mostanság a napjaim, őszintén szólva nem is igazán van szükségem rájuk – kíváncsian várom, hogy ha felpörögnek a dolgok, a "gyűjtemények" (tematikus listák) megfelelő helyettesítők lesznek-e. Addig is, a szekciók (jobb híján hívjuk őket így), amiket rendszeresen használok: havi oldalak (színkóddal jelezve), heti oldalak (könyvjelzőzve – itt nyílik ki a naplóm alapértelmezetten), napi oldalak (öntapadós cetlivel jelölve). Egyelőre működőképes rendszernek tűnik, hogy a napi oldalakon naplózzak, a heti oldalakon tervezzek és ütemezzek, és a havi oldalakat visszakövetésre használjam.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: tried & true. Ugh I'm totally in a one day delay with my posts (no panic, no panic, I'm catching up!), however, it works well that my instagram challenge prompts are on the same spread in my #bujo. (Even if I hated to copy every damn single one of them by hand.) So next month I have to find a less work solution for the same idea. (And you know what else is working amazing? This whole #bulletjournal community. I got so much love and support since I joined up! You guys are amazing!) Jól bevált, hogy egy oldalra gyűjtöttem az összes instagramos kihívás témáit, még ha irtó nagy macera volt is kézzel elkészíteni – jövő hónapban feltétlen találnom kell erre egy kevésbé melós megoldást. És még valami, amit kipróbáltam és működik: az bullet journalos online közösség nagyon jófej. Aki szeretne jobban elmerülni a témában, az keressen rá Facebookon a Bullet Journal Junkies csoportra – csupa ötlet, csupa élet, és eddigi tapasztalataim szerint 100%-osan trollmentes övezet!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: rapid log. Since I use weekly spreads for todos and schedules, I can spam my dailies with #logbook entries – these are rapid logs about my day. I jot down anything that comes in my mind of what happend or what I did on that day. I try to track the books I read, the housework I did, the time I spent with my blog, etc, but sometimes it gets funny, when I write things like "watched some kind of soccer finale with Peti [my husband]" (have no idea which teams played or what championship it was), or "flirt with Danse", which is NOT a cheating achievement, but a Fallout 4 gameplay log. 😂 Mióta a napi tervezőimet átszerveztem heti tervezővé, ahol a programok és teendők helyet kapnak, a napi oldalakon gátlástalanul spammelhetem a gyorsjegyzet stílusú naplóbejegyzéseket. Ezek néha hasznosak (milyen könyveket olvastam, milyen feladatokat végeztem, hogyan haladtam a bloggal, milyen találkozóim voltak, stb.), néha pedig mókás visszanézni, hogy olyan dolgokat jegyzek fel, mint "valami foci döntő Petivel" (pedig tuti, hogy még szurkoltam is valakinek... de hogy ki játszott egyáltalán?), vagy "flört Danse-szel", ami nem egy sikeres házasságtörés naplója, csak a Fallout 4 előrehaladásom feljegyzése. 😂

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

A bullet journal “szárnysegédeiről”, kiegészítőiről is volt már szó az elmúlt hónapban is – ez természetesen ismét szóba került.

Most ezzel a két példával rukkoltam elő:

  • Az egészségem megőrzése érdekében kitűzött szokásaimat a bullet journalom egyik havi oldalán követem a többi szokásommal együtt, de az okosórám és rajta a fitness alkalmazás is nagy segítséget nyújt ehhez.
  • Bullet journal ide vagy oda, ha nagyobb időszakok áttekintéséről van szó, még mindig az működik a legjobban a számomra, ha kiterítek magam elé egy minél nagyobb papírt és azon vázolom fel a naptárt. Aztán persze a határidők, összefoglalók és egyebek mehetnek az aktuális tervezőmbe.
View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: sidekicks & health tracking. I use my digital devices as sidekicks to my #bulletjournal, and if it comes to health tracking (which is not my strong suit...) my #applewatch is an amazing sidekick. I track my activity goals based on my Watch's Activity app, but during the day my Watch is the one that reminds and motivates me. (Still I'm not too motivated tho. 😳) Mindig szívesebben terveztem papíron, de mióta csak vannak, nehezen nélkülözöm a digitális eszközöket, mint szárnysegédeket. És ha már egészség & fitness, tagadhatatlanul az órám a leghűségesebb szárnysegédem. A napi aktivitást a bullet journalomban jegyzem, de napközben az órám az, ami állandó emlékeztetőket ad, szó szerint a kezemet kocogtatva, hogy "rajta, állj föl, mozogj még egy kicsit!". (Sajnos ezzel együtt sem vagyok túl motivált a mozgásra, de ez már nem eszköz, hanem szemlélet kérdése. 😳)

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: future planning. I do have a future planning section in my #bujo, but rarely use it. I'm considering to start a #calendex page. But until that, my future planning mostly happens – as always – on many-many sheets of paper. (But, good news, finally made some baby steps towards my big-big #goals.) A jövőtervezés még nem az igazi: a #bulletjournal alapértelmezett jövőtervező oldalait nem igazán használom ki, gondolkodom egy Calendex indításán, de még nem fundáltam ki egészen. Úgyhogy addig marad a jó öreg módi, amivel mindig is éltem, ha hosszabb időszakot kellett felvázolnom: papírkupacok! (De legalább nyavalygás helyett végre tettem is valamit azokért a nagy távlati célokért.)

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

És az egyebek – nagy célok, kis betűk, kedvenc idézetek, egyesek és nullák. :)

Instagram kihívások #7

Ezen a héten a kézírás kihívást teljesen elhanyagoltam, így ez az összefoglaló csak a bullet journalos kalandjaimról fog szólni.

insta-600

A bullet journalomban az elmúlt hét a kísérletezgetésé volt.

Nemrég rátaláltam Dórinál a logbook ötletére (mókás módon pár nappal később aztán magam is eljutottam Austin Kleon könyvében ahhoz a fejezethez, amiről Dóri még 2014-ben írt), ami remekül összekattant azzal a vágyammal, hogy naplózásra is szeretném használni a bullet journalomat. Bár arra nem találtam meg magamban az indíttatást, hogy oldalakat írjak tele “kedves naplóm” stílusú, kerek mondatokkal, a felsorolásszerű naplóírás ötlete viszont telibe talált.

Viszont itt jött a probléma: a napi bejegyzéseim olyan terjedelmessé váltak, hogy már problémásnak tűnt itt vezetni a teendőimet, amik elvesztek a jegyzetek halmaiban.

Ezért a héten kísérletet tettem egy heti tervező kipróbálására, ami összegyűjti és szem előtt tartja a rövidtávú feladataimat, a napi teendőimet és programjaimat, miközben a napi oldalakon úgy onthatom a jegyzeteket, ahogy csak a kedvem tartja, anélkül, hogy aggódnom kellene, hogy elvesznek köztük a teendők és programok.

Egyelőre remek ötletnek tűnik – de ez egy nagyon izgalmas időszak, amikor mindig új és új ötletek találnak meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogok tervezni néhány hónap vagy egy év múlva!

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: didn't work. I'm just a #bujonewbie so everything I do is experimenting, but the thing is, my beloved daily pages don't seem to work... The reason is strange: I love them too much. I want to keep everything in them. I want to do planning and journaling as well, and the more I find myself in #bulletjournaling, the longer my #dailypages become, and it doesn't really work for me. What I'm trying out just now: making a weekly page for planning (with the time-sensitive stuff and the short-term #todolist – and keeping my bookmark there), and I spare my daily pages for journaling, brainstorming, quotes, notes and anything I want but didn't want to spam them while I was also planning on them. We'll see.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tervezés papíron, digitálisan, vagy kombináltan? Ez mindig egy nagy kérdés, és nem hiszem, hogy lenne rá univerzális válasz.

Akármennyire is szeretem a digitális eszközeimet, a tervezésben valahogy sosem találtam meg velük a közös hangot. Mégsem kizárlólag papíron (a bullet journalomban, korábban a filofaxomban) vezetek mindent.

Két példa, ami felmerült az elmúlt heti kihívás során:

  • A nagybevásárlás és az egyéb “küldetések” programként vagy teendőként jelennek meg a bullet journalomban, de a bevásárlólistát nem itt vezetem, hanem a Wunderlist alkalmazásban. Ennek az előnye az, hogy a bevásárlólistámat a férjemmel is megosztva használom, bármelyikünk bővítheti, az alkalmazás állandóan szinkronban tartja, és amikor az egyikünk vásárolni megy, nincs szükség külön egyeztetésre.
  • Az olvasmánylistámnak a bullet journalomban létrehoztam egy külön gyűjteményt, de egy sokkal bővebb formában (dátumokkal, olvasási százalékkal, idézetekkel, véleményekkel, stb.) a Moly profilomban is vezetem.

Jövő hónapban ugyanígy indulnak kihívások az instagramon, akinek van kedve, csatlakozzon bátran!

Instagram kihívások #6

Egy kis kihagyás után ismét jelentkezem az instagramos kihívásaim összefoglalójával, remélve, hogy tudok egy kis inspirációt adni, elsősorban a bullet journalozáshoz.

Instagram kihívások

A napi oldalak témája visszatérő, hiszen ez adja a bullet journal (és minden tervező) legnagyobb tartalmát.

A napi tervezőim formája nagyjából megszilárdult, és a lehető legegyszerűbb formát követi. Nem mondom, hogy nem szeretek gyönyörködni azokban a színes, ötletesen elrendezett, fifikás napi tervezőkben, amiket az interneten látok, de nekem az válik csak be, amit a legegyszerűbb eszközökkel kivitelezhetek.

A jelölők használatával ugyanígy vagyok – nem használok bonyoult jelrendszereket a napi feladatlistáimon, mindössze ezeket:

  • pöttyöt a teendőknek,
  • ikszet az elvégzett teendőknek,
  • nyilat az áthelyezett teendőknek
  • kötőjelet a megjegyzéseknek,
  • órát a találkozóknak/eseményeknek,

kiegészítő jelként pedig

  • csillagot a fontos/sürgős feladatoknak,
  • nagyítót ha valaminek utána kell néznem,
  • és borítékot, ha valakinek válaszlevéllel tartozom.

Korábban a feladatokat négyzettel jelöltem, még korábban pedig jelölés nélkül listáztam, majd áthúztam, ami elkészült. Annak ellenére, hogy mennyire szerettem áthúzni feladatokat, és hogy a feladatoknak mennyire természetes kísérője a jelölőnégyzet, számomra is meglepő volt, mennyire jól kijövök a pötty-iksz kombinációval.

A mindennapos kerékvágás mellett persze különleges oldalak is kerülnek a naplómba. Ilyenek például a havi emlékoldalak, az olvasmánynapló, vagy éppen az olyan különleges napi oldalak, mint a Valentin-nap vagy az a nap, amikor a napi teendők mellé emlékeztetőül feljegyeztem magamnak a pi-he-nés szótári definícióját.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge: keeping memories.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

A tökéltesség kérdése gyakran felmerül a bullet journal közösségben (is) – látjuk azokat a gyönyörűen kidolgozott naplókat, és valahogy felébred bennünk a késztetés, hogy mi is tökéletesen, hibátlanul vezessük a miénket. (Pedig a határidőnapló, bár jó, ha szemet gyönyörködtet, de elsősorban a funkcionalitása miatt fontos.)

Én többek közt úgy küzdök ezzel a maximalizmussal, hogy tudom, hogy tudom, hogy a tökéletlenségek megmutatása visszatérő feladat a fotókihívásban, így akárhányszor hibát ejtek, egy vidám kis “oops!” jelzéssel nyugtázom, hogy de jó, most már biztosan lesz mit mutatni, ha a hibák kerülnek sorra!

A kézírás gyakorlásában kicsit leeresztettem, de azért ezzel kapcsolatban is megosztottam pár bejegyzést – változatos irodalmi emelkedettséggel.

View this post on Instagram

#RockYourHandwriting: slow vs normal vs rushed.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

View this post on Instagram

#RockYourHandwriting: drill – common phrases. Now that's a funny one. I was wondering what should be my common phrase for drill, and then this one came in my mind. There is this common phrase in Hungarian, that contains a swear word, but my mom was pretty mindful of our language as children, so when she used this phrase she always changed the swear word for a nice one. You can imagine my face as a teenager when I first heard the original phrase and I was like... oh... oh, that really makes sense. 😂 I still use it in the form my mom taught me though, and it always makes me smile. 😉 (You won't go far with loan translation, but just for fun, a close one could be: instead of "left behind like a dog's shit", I learned "left behind like a dog's shirt". 😜) Gyerekként anyukám nagyon odafigyelt a szókincsünkre (ez jelentett némi vakfoltot az általános műveltségemben amúgy), így azt a bizonyos mondást az ebről én ebben a formában tanultam meg: otthagyja, mint eb a Szaharát. Képzelhetitek az arcomat, amikor kamaszkoromban először hallottam eredeti formájában, és... hát, összeállt a kép. 😂 Ettől függetlenül én továbbra is Szaharával használom, ahogy anyukámtól tanultam, és mindig vigyorognom kell tőle. 😉

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

És egy kis háttérmunka – a tolltesztjeim mellett (amit a bullet journalom utolsó lapján vezetek, hogy lássam, melyik tollam hogyan teljesít az adott papíron, várható-e, hogy átüt, stb.) megosztottam azt is, hogyan készülnek azok a szépen megvilágított, ízléses hátterű képek az instagramomra. :)

Instagram kihívások #5

Februárban ismét beledobtam magam az instagramos kihívások világába, de már nemcsak egy, hanem két nemzetközi fotókihívásba is beneveztem. Ezért igyekszem a heti összefoglalók formáját egy kicsit átrendezni – írjatok bátran, hogy mi tehetné számotokra még élvezhetőbbé, érdekesebbé, hasznosabbá!

Instagram kihívások

A #PlanWithMeChallenge és a #RockYourHandwriting kihívás múltheti témáin keresztül azok, akik követik az instagram fiókomat, egy kicsit jobban megismerhettek engem és a környezetet, amiben alkotok. Megtudhattátok például, hogy Google barátom szerint a Tímea név gyakran jó beszélőkéjű személyt takar (nem lepődtetek meg, igaz? :)), vagy hogy állatorvos akartam lenni, amikor még egészen apró voltam. De írtam arról is, nem vagyok egy “született tervező” típus – épp ezért jelent sokat, ha van egy olyan tervezőm, amihez kötődöm, amit szívesen lapozok fel –, de megmutattam az asztalt is, ahol írok… ha épp nem a kanapén kucorogva írok, a térdemre támasztott laptoppal, táblagéppel, bullet journallal vagy csíptetős táblával.





Úgy érzem, hogy a bullet journalom és én egyre jobban megtaláljuk a közös hangot. Bár a naplóm közel sem az a színes, rajzos, csilli-villi csoda, mint amiket nagy előszeretettel böngésztem, mielőtt elkezdtem a sajátomat, mégis úgy érzem, hogy megtaláltam azt a stílust, amire jó ránéznem, és mégsem teher kiviteleznem nap mint nap.

A bullet journalomat többé-kevésbé az eredeti rendszer szerint használom, és a következő oldalakat vezetem benne rendszeresen:

  • havi tervező a hónap eseményeinek áttekintésére
  • havi figyelő, ahol a mindennapos szokásaimat igyekszem szemmel tartani – ebben a hónapban külön oldalt szentelve az egészséggel kapcsolatos célkitűzéseimnek
  • napi oldalak, ahol teendőlistát és rövid naplóbejegyzéseket egyaránt vezetek
  • hálalista
  • egyéb gyűjtemények (pl. könyv- és sorozatfigyelő, a hónap emlékei, stb.), amiket igény szerint vezetek

a


Februárban több új dologgal kísérletezem, a bullet journalon belül (például a mindennapos naplóbejegyzésekkel a napi oldalakon) és azon kívül (“a való életben”) is – ez utóbbiakhoz gyakran úgy járul hozzá a bullet journalom, hogy  a havi figyelővel is igyekszem motiválni magam az új szokások betartására (például arra, hogy gyakrabban egyek gyümölcsöt vagy főzzek magamnak), vagy épp a bullet journalosok remek közösségétől kérek tanácsot Instagramon vagy Facebookon.