{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Karácsonyi MIXTAPE – My Christmas MIXTAPE

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy múlt vasárnap lecsúsztam az első gyertyagyújtásról (hétfőn pótoltam), úgy lecsúsztam a VKP BLOGMAS első két témájáról is. Ha a kimaradt témákat nem is pótolom, de legalább most becsatlakozom a következő témával.

img_2365

A VKP BLOGMAS során a {Vigyázz! Kész! Posztolj} kihívás résztvevői karácsonyi témákban írnak a blogjukon – az aktuális téma pedig a karácsonyi zenék témája.

Én most már szinte kizárólag Spotifyról hallgatok zenét, ahol a saját lejátszási listák mellett rengeteg előre elkészített tematikus lejátszási listából válogathatunk.

Én a karácsonyi szezonban ezek a klasszikus ünnepi dalokat hallgatom:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

Ezekből a dalokból válogatva készítettem magamnak egy “hordozható” listát, amit a telefonomra lementve offline is hallgathatok (kímélve ezzel a mobil adatforgalmamat):

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

A többiek kedvenc karácsonyi zenéit pedig itt böngészhetitek át:


[ENGLISH VERSION]

I’m a proud participant of a blogger challenge named {Vigyázz! Kész! Posztolj!}, which means “Ready! Set! Post!”. The participants of this chellenge write about the same given theme on every second Wednesday. (Well, lately I was a proud but not too active member actually, but fortunatelym this is a pretty forgiving and nice team. :))

During the Advent season it’s even more interesting: instead of one theme in every two weeks, we have two themes in every week! Well, just as I missed the lightning of the first Advent candle last Sunday, I missed the first two themes of the VKP BLOGMAS season… But I am here now, with my favore Christmas playlist!

I try to listen to more and more Holiday music as we dive into the Advent season, and when the last days of Christmas prep and Christmas itself arrives, I usually end up listening Christmas music all day long.

Here is my favorite Christmas themed playlist from Spotify:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

And here is a shortened version that I can set offline and carry with me everywhere on my phone, with my selected favorites:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

You can read the articles of the other participants here:

Reklámok

We are not men – Nem vagyunk senki fiai

Nemrég díszítősorként bemásoltam a bullet journalomba a Trónok harcából Daenerys Targaryen egy jellegzetes mondatát: “But We Are Not Men”.

Aki nem ismeri a jelenetet, vagy akár a sorozatot, ne aggódjon, hamarosan kiderül a szöveg kontextusa, sőt még több is, hiszen engem is gondolkodóban ejtett, vajon miért is melengeti a szívemet annyira ez a mondat.

wearenotmen-600

A Trónok harca tévésorozattal kapcsolatban gyakran felmerül panaszként a túlzott vérontás mellett a túlzott mennyiségű, főleg női mellekben és szeméremdombokban kimerülő meztelenkedés – ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a kitalált környezetben játszódó történelmi-politikai dráma a nőket lealacsonyító történet volna, sőt.

George R.R. Martint, a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala c. könyvsorozat íróját egy interjúban megkérdezték, hogyan lehet, hogy a történetében a női alakok is mind olyan árnyalt és sokszínű karakterek. Mire az író némi gúnnyal azt felelte: tudja, mindig úgy gondoltam a nőkre, mintha végső soron ők is emberek volnának.

De csatlakozzunk most vissza Daenerys Targaryen soraihoz, amit, kérlek nézzétek el, angolul fogok idézni, mivel a magyar fordítás nem a legjobban adja vissza a lényeget. Ebben a jelenetben Daenerys, az apja egykori trónjáért harcoló hercegnő, maga mellé vesz és felszabadít egy fiatal rabszolgalányt, Missandeit. Figyelmezteti őt, hogy nem kötelessége vele maradnia, hiszen háborúba tartanak, ahol a lányt talán megölik, talán éhezés vagy betegség fog végezni vele. Missandei egy ősi nyelv mondásával felel: “Valar morghulis”, azaz minden emberfia halál fia. “Yes, all men must die” – feleli Daenerys, helyesen fordítva a mondást, majd hozzáfűzi: – “But we are not men”. (“Igen, minden emberfia halál fia – mi viszont nem vagyunk senki fiai.”)

Ugyanez a gondolat számomra szívmelengetően ismerős volt A Gyűrűk Urából is, ahol Éowyn, aki hercegnő létére férfinak öltözve elszökik a csatába, hogy a nagybátyja és a bátyja oldalán harcolhasson, szembekerül a legendás boszorkánykirállyal, akit “senki emberfia meg nem ölhet”. Éowyn azonban szembeszáll vele, és mivel büszkén vállalja, hogy ő “nem fia senkinek”, képes végezni a lidérccel.

Ezek a jelenetek rávilágítanak arra az elgondolkodtató történelmi emlékre, ami az angol nyelvben egyértelműen ott van, de annyira messze a magyar nyelvben sem kell menni érte: hogy – bár George R.R. Martin szavaival élve, végső soron azért a nők is emberek – a nyelv a fajunkat még mint férfifajt őrzi. Man, men, mankind az angolban, de a magyarban sincsenek még annyira mélyre eltemetve az olyan kifejezések, mint az emberfia, az ember és asszony (azaz férfi és nő), vagy a klasszikus kérdés, hogy na és gyereked van vagy lányod?

Cserébe ezek a kifejezések – a mögöttük álló jelenetekkel együtt –, a “We Are Not Men” vagy az “I Am No Man” sosem szűnő mosolyt csalnak az arcomra. Miért?

  • Mert briliáns egyszerűséggel cseleznek ki és fordítanak át áldássá egy ősrégi átkot, megmutatva, hogy néha a gyengeségünkből lesz a legnagyobb fegyverünk.
  • Mert emlékeztetnek, hogy nőnek lenni olyan minőség, ami ugyan járhat bizonyos hátrányokkal (még mindig, bár összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint az elmúlt korokban), cserébe viszont olyan rejtett erőket is képvisel, amiket érdemes felismerni, ismerni és fegyverként vagy pajzsként előhúzni a mindennapi harcok során.
  • A nőiség kérdésétől teljesen függetlenül is megmutatják, hogy néha milyen egyszerűen átléphető egy korlát pusztán azzal, hogy felismerjük, hogy ott van.

Számotokra mit mondanak ezek a jelenetek?

Instagram kihívások #8

Új hónap – újra ismerkedéssel indultak a kihívások.

#PlanWithMeChallenge: me & my planner. Yey, there we are! | A tervezőm & én.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

insta-600

Legutóbb írtam arról, hogy kísérletezni kezdtem egy heti tervezővel a bullet journalomban – most már elég magabiztosan állíthatom, hogy a koncepció működik.

A bullet journalos tervező metódusom felépítése most ez:

  • A havi oldalakon nagy áttekintést adok a hónapomról (hálalistát vezetek, emlékeket őrzök, figyelem a szokásaimat, áttekintést adok magamnak a várható/elmúlt eseményekről).
  • A heti oldalakon tervezek (napi és heti teendőket és programokat követek) – ez vált a “könyvjelzőm otthonává”, azaz itt nyílik ki alapértelmezetten a bullet journalom.
  • A napi oldalakon logbook stílusban naplót vezetek – vagy feljegyzek bármit, amihez csak kedvem támad (például a kézírás gyakorlatokat, listákat, stb.).

#PlanWithMeChallenge: sections. What was so obvious in my #filofax, is not so obvious in my #bulletjournal: sections. I wish I could say I use #collections instead, but honestly, nowadays there's happening not so much in my life instead. The "sections" (if you can call them so) that I use on a daily basis, are these: monthly pages (marked with #colorindex), weekly pages (marked with the bookmark, this is practically where my #bujo opens on default), and daily pages, marked with a plastic #postit. It seems to be working, that I journal on my daily pages, I plan on my weekly pages, and I track (habits, memories, gratitude, ig challenges) on my monthly pages. A bullet journalomban nem igazán használok klasszikus "szekciókat", ahogy egy filofaxban vagy más moduláris tervezőben megszokott. Nos, amilyen eseménytelenek mostanság a napjaim, őszintén szólva nem is igazán van szükségem rájuk – kíváncsian várom, hogy ha felpörögnek a dolgok, a "gyűjtemények" (tematikus listák) megfelelő helyettesítők lesznek-e. Addig is, a szekciók (jobb híján hívjuk őket így), amiket rendszeresen használok: havi oldalak (színkóddal jelezve), heti oldalak (könyvjelzőzve – itt nyílik ki a naplóm alapértelmezetten), napi oldalak (öntapadós cetlivel jelölve). Egyelőre működőképes rendszernek tűnik, hogy a napi oldalakon naplózzak, a heti oldalakon tervezzek és ütemezzek, és a havi oldalakat visszakövetésre használjam.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge: tried & true. Ugh I'm totally in a one day delay with my posts (no panic, no panic, I'm catching up!), however, it works well that my instagram challenge prompts are on the same spread in my #bujo. (Even if I hated to copy every damn single one of them by hand.) So next month I have to find a less work solution for the same idea. (And you know what else is working amazing? This whole #bulletjournal community. I got so much love and support since I joined up! You guys are amazing!) Jól bevált, hogy egy oldalra gyűjtöttem az összes instagramos kihívás témáit, még ha irtó nagy macera volt is kézzel elkészíteni – jövő hónapban feltétlen találnom kell erre egy kevésbé melós megoldást. És még valami, amit kipróbáltam és működik: az bullet journalos online közösség nagyon jófej. Aki szeretne jobban elmerülni a témában, az keressen rá Facebookon a Bullet Journal Junkies csoportra – csupa ötlet, csupa élet, és eddigi tapasztalataim szerint 100%-osan trollmentes övezet!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge: rapid log. Since I use weekly spreads for todos and schedules, I can spam my dailies with #logbook entries – these are rapid logs about my day. I jot down anything that comes in my mind of what happend or what I did on that day. I try to track the books I read, the housework I did, the time I spent with my blog, etc, but sometimes it gets funny, when I write things like "watched some kind of soccer finale with Peti [my husband]" (have no idea which teams played or what championship it was), or "flirt with Danse", which is NOT a cheating achievement, but a Fallout 4 gameplay log. 😂 Mióta a napi tervezőimet átszerveztem heti tervezővé, ahol a programok és teendők helyet kapnak, a napi oldalakon gátlástalanul spammelhetem a gyorsjegyzet stílusú naplóbejegyzéseket. Ezek néha hasznosak (milyen könyveket olvastam, milyen feladatokat végeztem, hogyan haladtam a bloggal, milyen találkozóim voltak, stb.), néha pedig mókás visszanézni, hogy olyan dolgokat jegyzek fel, mint "valami foci döntő Petivel" (pedig tuti, hogy még szurkoltam is valakinek... de hogy ki játszott egyáltalán?), vagy "flört Danse-szel", ami nem egy sikeres házasságtörés naplója, csak a Fallout 4 előrehaladásom feljegyzése. 😂

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

A bullet journal “szárnysegédeiről”, kiegészítőiről is volt már szó az elmúlt hónapban is – ez természetesen ismét szóba került.

Most ezzel a két példával rukkoltam elő:

  • Az egészségem megőrzése érdekében kitűzött szokásaimat a bullet journalom egyik havi oldalán követem a többi szokásommal együtt, de az okosórám és rajta a fitness alkalmazás is nagy segítséget nyújt ehhez.
  • Bullet journal ide vagy oda, ha nagyobb időszakok áttekintéséről van szó, még mindig az működik a legjobban a számomra, ha kiterítek magam elé egy minél nagyobb papírt és azon vázolom fel a naptárt. Aztán persze a határidők, összefoglalók és egyebek mehetnek az aktuális tervezőmbe.

#PlanWithMeChallenge: sidekicks & health tracking. I use my digital devices as sidekicks to my #bulletjournal, and if it comes to health tracking (which is not my strong suit...) my #applewatch is an amazing sidekick. I track my activity goals based on my Watch's Activity app, but during the day my Watch is the one that reminds and motivates me. (Still I'm not too motivated tho. 😳) Mindig szívesebben terveztem papíron, de mióta csak vannak, nehezen nélkülözöm a digitális eszközöket, mint szárnysegédeket. És ha már egészség & fitness, tagadhatatlanul az órám a leghűségesebb szárnysegédem. A napi aktivitást a bullet journalomban jegyzem, de napközben az órám az, ami állandó emlékeztetőket ad, szó szerint a kezemet kocogtatva, hogy "rajta, állj föl, mozogj még egy kicsit!". (Sajnos ezzel együtt sem vagyok túl motivált a mozgásra, de ez már nem eszköz, hanem szemlélet kérdése. 😳)

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge: future planning. I do have a future planning section in my #bujo, but rarely use it. I'm considering to start a #calendex page. But until that, my future planning mostly happens – as always – on many-many sheets of paper. (But, good news, finally made some baby steps towards my big-big #goals.) A jövőtervezés még nem az igazi: a #bulletjournal alapértelmezett jövőtervező oldalait nem igazán használom ki, gondolkodom egy Calendex indításán, de még nem fundáltam ki egészen. Úgyhogy addig marad a jó öreg módi, amivel mindig is éltem, ha hosszabb időszakot kellett felvázolnom: papírkupacok! (De legalább nyavalygás helyett végre tettem is valamit azokért a nagy távlati célokért.)

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

És az egyebek – nagy célok, kis betűk, kedvenc idézetek, egyesek és nullák. 🙂

Instagram kihívások #7

Ezen a héten a kézírás kihívást teljesen elhanyagoltam, így ez az összefoglaló csak a bullet journalos kalandjaimról fog szólni.

insta-600

A bullet journalomban az elmúlt hét a kísérletezgetésé volt.

Nemrég rátaláltam Dórinál a logbook ötletére (mókás módon pár nappal később aztán magam is eljutottam Austin Kleon könyvében ahhoz a fejezethez, amiről Dóri még 2014-ben írt), ami remekül összekattant azzal a vágyammal, hogy naplózásra is szeretném használni a bullet journalomat. Bár arra nem találtam meg magamban az indíttatást, hogy oldalakat írjak tele “kedves naplóm” stílusú, kerek mondatokkal, a felsorolásszerű naplóírás ötlete viszont telibe talált.

Viszont itt jött a probléma: a napi bejegyzéseim olyan terjedelmessé váltak, hogy már problémásnak tűnt itt vezetni a teendőimet, amik elvesztek a jegyzetek halmaiban.

Ezért a héten kísérletet tettem egy heti tervező kipróbálására, ami összegyűjti és szem előtt tartja a rövidtávú feladataimat, a napi teendőimet és programjaimat, miközben a napi oldalakon úgy onthatom a jegyzeteket, ahogy csak a kedvem tartja, anélkül, hogy aggódnom kellene, hogy elvesznek köztük a teendők és programok.

Egyelőre remek ötletnek tűnik – de ez egy nagyon izgalmas időszak, amikor mindig új és új ötletek találnak meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogok tervezni néhány hónap vagy egy év múlva!

#PlanWithMeChallenge: didn't work. I'm just a #bujonewbie so everything I do is experimenting, but the thing is, my beloved daily pages don't seem to work... The reason is strange: I love them too much. I want to keep everything in them. I want to do planning and journaling as well, and the more I find myself in #bulletjournaling, the longer my #dailypages become, and it doesn't really work for me. What I'm trying out just now: making a weekly page for planning (with the time-sensitive stuff and the short-term #todolist – and keeping my bookmark there), and I spare my daily pages for journaling, brainstorming, quotes, notes and anything I want but didn't want to spam them while I was also planning on them. We'll see.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tervezés papíron, digitálisan, vagy kombináltan? Ez mindig egy nagy kérdés, és nem hiszem, hogy lenne rá univerzális válasz.

Akármennyire is szeretem a digitális eszközeimet, a tervezésben valahogy sosem találtam meg velük a közös hangot. Mégsem kizárlólag papíron (a bullet journalomban, korábban a filofaxomban) vezetek mindent.

Két példa, ami felmerült az elmúlt heti kihívás során:

  • A nagybevásárlás és az egyéb “küldetések” programként vagy teendőként jelennek meg a bullet journalomban, de a bevásárlólistát nem itt vezetem, hanem a Wunderlist alkalmazásban. Ennek az előnye az, hogy a bevásárlólistámat a férjemmel is megosztva használom, bármelyikünk bővítheti, az alkalmazás állandóan szinkronban tartja, és amikor az egyikünk vásárolni megy, nincs szükség külön egyeztetésre.
  • Az olvasmánylistámnak a bullet journalomban létrehoztam egy külön gyűjteményt, de egy sokkal bővebb formában (dátumokkal, olvasási százalékkal, idézetekkel, véleményekkel, stb.) a Moly profilomban is vezetem.

Jövő hónapban ugyanígy indulnak kihívások az instagramon, akinek van kedve, csatlakozzon bátran!

#PlanWithMeChallenge March! | Márciusban is megosztom a #bulletjournal-os kalandjaimat! 📖🖋

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Instagram kihívások #6

Egy kis kihagyás után ismét jelentkezem az instagramos kihívásaim összefoglalójával, remélve, hogy tudok egy kis inspirációt adni, elsősorban a bullet journalozáshoz.

Instagram kihívások

A napi oldalak témája visszatérő, hiszen ez adja a bullet journal (és minden tervező) legnagyobb tartalmát.

A napi tervezőim formája nagyjából megszilárdult, és a lehető legegyszerűbb formát követi. Nem mondom, hogy nem szeretek gyönyörködni azokban a színes, ötletesen elrendezett, fifikás napi tervezőkben, amiket az interneten látok, de nekem az válik csak be, amit a legegyszerűbb eszközökkel kivitelezhetek.

A jelölők használatával ugyanígy vagyok – nem használok bonyoult jelrendszereket a napi feladatlistáimon, mindössze ezeket:

  • pöttyöt a teendőknek,
  • ikszet az elvégzett teendőknek,
  • nyilat az áthelyezett teendőknek
  • kötőjelet a megjegyzéseknek,
  • órát a találkozóknak/eseményeknek,

kiegészítő jelként pedig

  • csillagot a fontos/sürgős feladatoknak,
  • nagyítót ha valaminek utána kell néznem,
  • és borítékot, ha valakinek válaszlevéllel tartozom.

Korábban a feladatokat négyzettel jelöltem, még korábban pedig jelölés nélkül listáztam, majd áthúztam, ami elkészült. Annak ellenére, hogy mennyire szerettem áthúzni feladatokat, és hogy a feladatoknak mennyire természetes kísérője a jelölőnégyzet, számomra is meglepő volt, mennyire jól kijövök a pötty-iksz kombinációval.

A mindennapos kerékvágás mellett persze különleges oldalak is kerülnek a naplómba. Ilyenek például a havi emlékoldalak, az olvasmánynapló, vagy éppen az olyan különleges napi oldalak, mint a Valentin-nap vagy az a nap, amikor a napi teendők mellé emlékeztetőül feljegyeztem magamnak a pi-he-nés szótári definícióját.

#PlanWithMeChallenge: keeping memories.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

A tökéltesség kérdése gyakran felmerül a bullet journal közösségben (is) – látjuk azokat a gyönyörűen kidolgozott naplókat, és valahogy felébred bennünk a késztetés, hogy mi is tökéletesen, hibátlanul vezessük a miénket. (Pedig a határidőnapló, bár jó, ha szemet gyönyörködtet, de elsősorban a funkcionalitása miatt fontos.)

Én többek közt úgy küzdök ezzel a maximalizmussal, hogy tudom, hogy tudom, hogy a tökéletlenségek megmutatása visszatérő feladat a fotókihívásban, így akárhányszor hibát ejtek, egy vidám kis “oops!” jelzéssel nyugtázom, hogy de jó, most már biztosan lesz mit mutatni, ha a hibák kerülnek sorra!

A kézírás gyakorlásában kicsit leeresztettem, de azért ezzel kapcsolatban is megosztottam pár bejegyzést – változatos irodalmi emelkedettséggel.

#RockYourHandwriting: slow vs normal vs rushed.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#RockYourHandwriting: drill – common phrases. Now that's a funny one. I was wondering what should be my common phrase for drill, and then this one came in my mind. There is this common phrase in Hungarian, that contains a swear word, but my mom was pretty mindful of our language as children, so when she used this phrase she always changed the swear word for a nice one. You can imagine my face as a teenager when I first heard the original phrase and I was like... oh... oh, that really makes sense. 😂 I still use it in the form my mom taught me though, and it always makes me smile. 😉 (You won't go far with loan translation, but just for fun, a close one could be: instead of "left behind like a dog's shit", I learned "left behind like a dog's shirt". 😜) Gyerekként anyukám nagyon odafigyelt a szókincsünkre (ez jelentett némi vakfoltot az általános műveltségemben amúgy), így azt a bizonyos mondást az ebről én ebben a formában tanultam meg: otthagyja, mint eb a Szaharát. Képzelhetitek az arcomat, amikor kamaszkoromban először hallottam eredeti formájában, és... hát, összeállt a kép. 😂 Ettől függetlenül én továbbra is Szaharával használom, ahogy anyukámtól tanultam, és mindig vigyorognom kell tőle. 😉

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

És egy kis háttérmunka – a tolltesztjeim mellett (amit a bullet journalom utolsó lapján vezetek, hogy lássam, melyik tollam hogyan teljesít az adott papíron, várható-e, hogy átüt, stb.) megosztottam azt is, hogyan készülnek azok a szépen megvilágított, ízléses hátterű képek az instagramomra. 🙂

Instagram kihívások #5

Februárban ismét beledobtam magam az instagramos kihívások világába, de már nemcsak egy, hanem két nemzetközi fotókihívásba is beneveztem. Ezért igyekszem a heti összefoglalók formáját egy kicsit átrendezni – írjatok bátran, hogy mi tehetné számotokra még élvezhetőbbé, érdekesebbé, hasznosabbá!

Instagram kihívások

A #PlanWithMeChallenge és a #RockYourHandwriting kihívás múltheti témáin keresztül azok, akik követik az instagram fiókomat, egy kicsit jobban megismerhettek engem és a környezetet, amiben alkotok. Megtudhattátok például, hogy Google barátom szerint a Tímea név gyakran jó beszélőkéjű személyt takar (nem lepődtetek meg, igaz? :)), vagy hogy állatorvos akartam lenni, amikor még egészen apró voltam. De írtam arról is, nem vagyok egy “született tervező” típus – épp ezért jelent sokat, ha van egy olyan tervezőm, amihez kötődöm, amit szívesen lapozok fel –, de megmutattam az asztalt is, ahol írok… ha épp nem a kanapén kucorogva írok, a térdemre támasztott laptoppal, táblagéppel, bullet journallal vagy csíptetős táblával.





Úgy érzem, hogy a bullet journalom és én egyre jobban megtaláljuk a közös hangot. Bár a naplóm közel sem az a színes, rajzos, csilli-villi csoda, mint amiket nagy előszeretettel böngésztem, mielőtt elkezdtem a sajátomat, mégis úgy érzem, hogy megtaláltam azt a stílust, amire jó ránéznem, és mégsem teher kiviteleznem nap mint nap.

A bullet journalomat többé-kevésbé az eredeti rendszer szerint használom, és a következő oldalakat vezetem benne rendszeresen:

  • havi tervező a hónap eseményeinek áttekintésére
  • havi figyelő, ahol a mindennapos szokásaimat igyekszem szemmel tartani – ebben a hónapban külön oldalt szentelve az egészséggel kapcsolatos célkitűzéseimnek
  • napi oldalak, ahol teendőlistát és rövid naplóbejegyzéseket egyaránt vezetek
  • hálalista
  • egyéb gyűjtemények (pl. könyv- és sorozatfigyelő, a hónap emlékei, stb.), amiket igény szerint vezetek

a


Februárban több új dologgal kísérletezem, a bullet journalon belül (például a mindennapos naplóbejegyzésekkel a napi oldalakon) és azon kívül (“a való életben”) is – ez utóbbiakhoz gyakran úgy járul hozzá a bullet journalom, hogy  a havi figyelővel is igyekszem motiválni magam az új szokások betartására (például arra, hogy gyakrabban egyek gyümölcsöt vagy főzzek magamnak), vagy épp a bullet journalosok remek közösségétől kérek tanácsot Instagramon vagy Facebookon.



February #health tracker is waiting. | Februárra megvannak az #egészség céljaim. #habittracker

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on



{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ilyen volt 2015

Milyen rég nem írtam VKP bejegyzést! Úgy gondolom, az évértékelés egy jó alkalom a visszatérésre.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


A napokban a bullet journal képeket böngészve az Instagramon találtam egy remek ötletre: Tori egy idővonalon foglalta össze az elmúlt év eseményeit. Egyébként is nyakig bennevagyok abban, hogy jobbról és balról, így, úgy, amúgy értékeljem az elmúlt évemet, ez az ötlet pedig annyira megtetszett, hogy én is eltöltöttem egy délelőttöt azzal, hogy átfutottam a Kincsesfüzet bejegyzéseit (különösen a Hálás hétfőket), valamint a személyes naplóbejegyzéseimet (amik szerencsére jól megszaporodtak idén, hiszen idén márciusban kezdtem el minden nap naplót vezetni – bár ez jórészt a férjem aranyköpéseit tartalmazza :P), és felvázoljam, mi történt velem 2015-ben.

  
2015-ben…

    Don’t Break the Chain fogadalmakat tettem, amiket év végére végül maradéktalanul megszegtem legalább egyszer vagy kétszer, mégis nagyon örülök nekik, mert nagyon hasznosnak bizonyultak
    … spanyolul tanultam és elolvastam egy könyvet németül
    … megvédtem a szakdolgozatomat
    … elkezdtem egy kéziratot, amit nem fejeztem be (még :))
    … mindennapos naplóírásba kezdtem
    … 30 éves lettem
    … a szerelmünk Petivel átlépte a 10 éves évfordulóját
    … részt vettem az eddigi (számomra) legjobb hangulatú NaNoWriMón

Áttekintve, egy kellemes sodrású év volt, sikerélményekkel és félbehagyott dolgokkal egyaránt – és egyben az első év, amit elejétől a végéig a saját otthonunkban töltöttünk. 

A 2015bestnine.com honlap tanúsága szerint ezek voltak a legnépszerűbb képeim Instagramon:

  

A WordPress statisztikái szerint pedig 60537 látogatótól 132192 megtekintés és 674 hozzászólás érkezett a Kincsesfüzetre. Elindítottam a rendszeres Hírlevelet, megnyitottam a postaládámat az olvasóim előtt, a blog születésnapja alkalmából megajándékoztam három olvasómat, a blogom már hivatalosan is Kincsesfüzet.hu lett, és több új rendszeres rovatot is útnak indítottam. (Amikhez nem voltam maradéktalanul hűséges…)

Remélem, 2016-ban is minden nagy kudarcomra és kihátrálásomra jut egy nagy sikerélmény, minden rossz próbálkozásomra és megszegett fogadalmamra jut egy jó szokás, ami megtalálja a helyét az életemben. 

Elvégre…

“Optimista az, aki tudja, hogy egy lépés előre majd egy lépés hátra nem tragédia, hanem inkább csacsacsa.” 🙂

{Vigyázz! Kész! Posztolj} – Az én házam, az én harcom – Így készül az álomotthon

Elmondhatom magamról, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik az eheti VKP témát, ami az álomotthonról szól, már az álomotthonukból írják.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


Ha elmesélem, hogy egy újépítésű családi házban élek, gyakori reakció az, hogy “uhh, hát én bizony bele nem vágnék egy építkezésbe!”, amire a (valamelyest hatásvadász) válaszom az szokott lenni, hogy “azért azt a három hónapot, amíg felépült a ház, ki lehetett bírni”. (Ilyenkor szoktunk átmenni ötöslottó reklámba – “mennyi?!”.)

De nézzük is, mennyi is az annyi – mennyi időbe telt, hogy megszerezhessük az álomotthonunkat?

  • A kivitelezés az első kapavágástól a kulcsrakész otthonig és a beköltözésig – három hónap.
  • A ház tervezőjével és a kivitelezővel való tárgyalások kezdetétől az átadásig – egy év.
  • A hiteligénylés kezdetétől az engedélyeken és a papírmunkán át az utolsó adminisztratív és anyagi dolgok rendezéséig – másfél év.
  • Az álomotthonunk ötletének körvonalazásától kezdve a megvalósulásig – nagyjából öt év.
  • Az első itt töltött éjszakától addig, amíg az otthonunk ténylegesen a mi otthonunk lesz és már nem a bankszféránál lakunk albérletben – harminc év.

Természetesen az igazán égető az az időszak, amikor az ember már “fél lábon áll”, amikor már kész a vízió, de még késik vagy döcög a megvalósítás. Ez az időszak tud nagyon hosszúra nyúlni egy évekig tartó építkezés alatt, és ez az, ami akkora stresszt jelenthet, ami miatt sokan azt mondják, hogy inkább nem vágnának bele egy építkezésbe.

Amikor azon töprengtem, miről kellene írnom ebben a cikkben, megkérdeztem a férjemtől, hogy mit mondana annak, aki az álomotthonát szeretné megszerezni, a válasza ez volt: “generálkivitelező és egy jó műszaki ellenőr, ennyi az egész”.

Én viszont azt mondanám – bár ez a kettő, a jó tervezővel együtt valóban kulcstényezők voltak az ép eszünk megőrzésében –, hogy a legfontosabb, amivel tisztában kell lenni, amikor az ember álombéli álomotthonból valós otthont varázsol, hogy a realizálás folyamata nem más, mint egy hosszas, sokszereplős alkudozás folyamata.

Emlékszem az első találkozónkra a tervezőnkkel, aki elé letettük egy százhúsz négyzetméteres ház alaprajzát és azt mondtuk: ezt szeretnénk, hetven négyzetméteren, mert annyira lesz pénzünk. Megnézte a tervet, felvonta a szemöldökét, végigmért minket, megnézte ismét a tervet, és azt mondta: cipőkanállal, talán.

Az önrész előteremtése, a bankhitel, a tervezés, a kivitelezés mind-mind egy hosszú alkudozási folyamat volt, tele harcokkal és kompromisszumokkal. Lényegében minden tervünkre (legyen az anyagi vagy operatív), ilyesmi volt az első válasz: cipőkanállal, talán.

De a legfontosabb: hogyan nem öltük meg egymást és hogyan alkudtuk ki egyik kompromisszumot a másik után úgy, hogy az álomotthonunk még mindig az álomotthonunk maradt a végén?

Az én házam

Ismeritek ezt a viccet?
A kisfiú sírva megy haza az óvodából: – Anyu, a többiek Rambónak csúfolnak!
Az anyukája így vigasztalja: – Ó, kicsim! Holnap bemegyek és megbeszélem ezt az óvónénivel.
Mire a kisfiú büszkén felszegi a fejét: – Nem, anyu. Ez az én harcom.

Nos, az álomotthon megteremtése is ilyen: nemcsak egy olyan harc, amit magunknak kell megharcolnunk – de a magunk módján is.

Így építkeztünk mi:

  • Tudtuk, kik vagyunk és kik nem vagyunk. – Akár a ház elrendezéséről, felszereltségéről, akár az építkezés folyamatáról volt szó, szem előtt tartottuk, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, és milyenek nem vagyunk. Például hiába van olyan, aki szívesen épít vagy újít fel egy házat a saját kezével és látja lustaságnak a kivitelezés teljes kiszervezését, mi tudtuk, hogy nemcsak hogy sok kedvünk, időnk vagy lehetőségünk nincs az építkezésben való részvételre, de nem is volna benne sok köszönet. Sem olcsó, sem könnyű nem volt minden esetben szem előtt tartani azt, hogy pusztán azért, mert “mióta világ a világ, így építenek házat az emberek”, ne ártsuk magunkat olyasmibe, ami nem a mi terepünk.
  • Tudtuk, mit akarunk. – Méghozzá elsősorban élményeket akartunk. Nem szobaszámokban, négyzetméterekben vagy falszínekben gondolkodtunk. Persze adott volt egy anyagi keret, de ha egy igen vagy nem, ez vagy az típusú döntést kellett meghoznunk, mindig igyekeztünk feltenni magunknak a kérdést, hogy mi az, mit át szeretnénk élni most, mi az, amit át szeretnénk élni a következő tíz, húsz, harminc évben? Sokmindenből kellett engednünk vagy faragnunk, de még egy egész helyiség elvesztése sem fájt igazán, ha tudtuk, hogy a módosított terv továbbra is megfelel annak, amire vágyunk, az elképzelt jövőnk továbbra is bele fog férni a keretbe – ha cipőkanállal is.
  • Felosztottuk a feladatokat. – Amit tudtunk, persze kiszerveztünk, a megmaradt feladatokat pedig, amiket semmiképp sem tudtunk volna kidelegálni senkire, egymás közt osztottuk föl. Például a férjem volt a felelős a stratégiai és a műszaki kérdésekért, én a külcsínért és a belbecsért, de a költözés megszervezéséért is.
  • Odafigyeltünk egymás igényeire. – Természetesen az, hogy külön-külön területekért feleltünk, nem azt jelentette, hogy nem beszélgettünk folyamatosan az igényeinkről, elképzeléseinkről, vágyainkról, és nem figyeltünk oda egymásra. Így fordulhatott elő az, hogy a villanykapcsolóink morbidul alacsonyan vannak, mert Peti nyomatékosan megkérte a villanyszerelőt, hogy figyeljen oda az “icike-picike felesége” igényeire, a falakat pedig Peti kedvenc színére festtettem.
  • Ez egy hosszú történet. – Ami azt illeti, az álomotthonunk még most, csaknem egy évvel a beköltözés után is helyenként nagyon üres, helyenként pedig olyan, mint egy bolhapiac, hiszen hiába a csilli-villi új ház, még mindig leginkább kopott, öregecske, örökölt holmikkal van berendezve (már ahol be van rendezve). De fontos szempont volt számunkra az, hogy a véges anyagi forrásainkat úgy osszuk be, hogy először azok a dolgok legyenek meg, amiket nehéz “apránként eggyel jobbra cserélni” az évek során – például a szigetelés vagy a fűtésrendszer. Minden másra, a berendezésre, a dekorációra, a csip-csup holmikra, de még a konyha felszerelésére is (még mindig nincs tűzhelyem) úgy gondoltunk, mint az elkövetkező hosszú-hosszú évek projektjére.
  • Nem tart örökké. – Sok stresszel, sok aggodalommal, sok morcogással, és nem hazudok, sok sírással is járt az az időszak, de mindig igyekeztünk szem előtt tartani, hogy egy átmeneti időszakot élünk meg, ami egy cél felé halad.
  • Ez a kettőnk ügye. – Ahogy az életünk többi dolgával kapcsolatban, az építkezés alatt is azon voltunk, hogy szem előtt tartsuk: ez a kettőnk ügye – nem másé, de nem is egyikünké vagy másikunké. Ez azt is jelenti, hogy csapatként igyekeztünk szembenézni az anyagi, gyakorlati és lelki nehézségekkel: nem egymással marakodva, hanem egymással összezárva és összetartva.

Így épült fel tehát a mi álomotthonunk.

A többiek írásait itt olvashatjátok:

Tetszik? Viheted! – Avagy regisztráltam Deviantarton

A héten rengeteg stockfotót átlapoztam az őszi ebook készítéséhez, ami viszont meghozta a kedvemet a fotózáshoz.

A tegnapi megint-kánikulában aztán legszívesebben egész nap a hűvös padlón fetrengtem volna, és – ne mondjátok el senkinek, de – pontosan ezt is tettem: egészen az esti kutyasétáltatásig fel sem öltöztem, pizsamában lógtam és annyit ültem a hűvös parkettán, amennyit csak bírtam. Cserébe pedig magam mellé is vettem pár vidám, színes mütyürt, meg a fényképezőt… és voilá. 🙂

Regisztráltam Deviantarton is, hogy megoszthassam a képeimet, és – figyelem, bloggerek! –, minden jogot szabad használatra állítottam, így a képeim vehetők-vihetők, teljes méretben letölthetők, szabadon felhasználhatók.

Kincsesfüzet Deviantart

Hogy tetszenek?

(Ne felejtsétek el, hogy elindult a Kincsesfüzet Hírlevél, a feliratkozóknak pedig most ajándék ebook jár, hogy nyüzsgőn és tevékenyen induljon az ősz! Itt iratkozhattok fel.)

Haul #2 – Mannaszappan és egy kis (üzlet) politika

A héten csomagom érkezett a Mannaszappantól.
A csomag tartalma:

  • Egy kis tégely prémium shea vaj, amit kuponos akcióban kaptam (igazából ez a kis garantált ajándék, amit egy kérdőív kitöltéséért kaptam, ösztönzött a rendelésre)
  • Egy nagy tégely krémdezodor, amit kíváncsiságból már rég ki akartam próbálni
  • Egy fürdőgolyó, ami szintén kíváncsiságból került a kosárba
  • És végül egy apró olivás arctisztító szappan, mert a Szappantündér mindig küld meglepetést

  

 A Manna csomagról mindig már messziről integet az igényes Manna logó, a csomag már a kibontása előtt is illatozik, a dobozban vidám díszes papírra nyomtatott, személyre szóló levél és hasonlóan vidám számla vár. Ó, és a meglepetés! Mert a Szappantündér mindig küld meglepetést. 

Vida Ágnes: Üzletanyu születik c. könyvét olvasom épp, és ott találtam ezt a gondolatot: nem elég jónak lenned, de jónak is kell látszanod. A Mannaszappan nem panaszkodhat erre: ahhoz kétség sem férhet, hogy a tartalom és a megjelenés igényességére egyaránt adnak.

Ezen kívül viszont tökéletesen megjelenítik számomra Jack Canfield egyik sikerelvét is: mindig adj többet, mint amit elvárnak tőled. Az, hogy a Manna színes-szagos papírra nyomtatja még a számláját is és mindig rejt egy kis ingyen meglepetést a csomagba, több, mint amit elvárhatnék. 

Jack Canfield a könyvében sok üzleti életből vett példát is felsorol, hogyan adhat egy vállalkozás többet, mint amit a vevői elvárnak (például egy ingatlanügynök hagyhat meglepetés pezsgőt és éttermi ajándékutalványt az eladott házban, hogy az új lakók felhőtlenül ünnepelhessenek, egy autókereskedő átadás előtt teletankolhatja az eladott autót, stb.). Azonban ahogy ezen gondolkodtam, zárójelbe tettem a címben az “üzlet” szócskát – hiszen az élet minden területén nyújthatunk egy kicsivel többet az elvártnál.

Például elvárható, hogy a férjemet időben ébresszem reggel, ha megígértem neki, de az elváráson felüli, ha ezt csókokkal teszem, cirógatással és azzal a mondattal, hogy “ha kibújsz az ágyból, főzök neked egy kakaót”. Ha menstruációs görcsöktől szenvedve fetrengek a kanapén, elvárható, hogy a férjem gyógyszert hozzon nekem, de elváráson felüli, hogy a gyógyszer, a meleg tea és a takaró mellé még a kutyát is rátegye a hasamra azzal a gyengéd kísérőszöveggel, hogy “hoztam neked egy kis kutyás borogatást, segíteni fog!”. 

Marla Cilley, a FlyLady egyik alapelve, hogy egy házasság nem akkor működik jól, ha mindenki beleteszi a maga 50%-át, hanem ha mindenki beleteszi a maga 100%-át: a legjobbat, amit adni tud. De ez igaz lehet minden kapcsolatra, legyen az személyes vagy üzleti. Ha szívvel-lélekkel, méricskélés nélkül a legjobbat adjuk magunkból, többet az elégségesnél, többet az elvártnál, akkor lesz a kapcsolat igazán gyümölcsöző. 

Ti hogyan tudnátok az elvártnál egy kicsit többet adni a hétköznapokban – családtagként, szomszédként, munkatársként, barátként?