Mostanság #4 – Szabadság, filofax és rögtön puha mézes

Mostanság tovább gyötör ez a makacs nyavalya, valahogy nem tudok kimászni belőle. De már látom a fényt az alagút végén. Apropó fény: már mindhárom gyertya ég az adventi koszorúnkon! (Igen, három… Ennyit találtam itthon, amikor készítettem a díszt, és egyébként is egy hét csúszásban voltunk, hát gondoltam, miért ne?)

Mostanság a végtelen szabadság érzése kezd áthatni: megkezdődött a hosssszú, sok hetes téli leállás a munkahelyemen. A szabadságot egyelőre gyógyulásra, itthoni tevés-vevésre és céltalan lazulásra szánom, de úgy érzem, ezt megérdemlem – és talán az sem véletlen, hogy a szervezetem ilyen makacsul ágynak akar dönteni…

Mostanság megújult a filofaxom a férjemtől kapott csodaszép papírszett felhasználásával – hamarosan hozok róla képes összefoglalót.

Mostanság a legkevésbé sincs karácsonyi hangulatom (bár éjjel-nappal szól a karácsonyi zene kihangosítva vagy fülhallgatón a fülemben), de azért a közös mézeskalács sütés a húgommal klassz volt. (És nem, nem igazán tudunk viselkedni a kamera előtt, ha összeszabadulunk. :P) Díszítettünk mázas mézeseket neki, és készítettünk (utaztatásra alkalmas) magos mézeseket nekem. Elhoztam a receptet is.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0802.jpg

Rögtön puha mézes

Hozzávalók:
25 dkg méz
1 csomag mézeskalácsfűszer (vagy 2 kávéskanál őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 2 kávéskanál őrölt fahéj)
30 dkg sütőmargarin
30 dkg cukor
3 db tojás
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A mézet és a fűszereket összefőzzük. Hozzáadjuk a margarint, és addig keverjük, amíg kihűl.
Ezután felverjük a tojást, és hozzáadjuk a cukrot.
A liszt egy részét összekeverjük a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes, margarinos keveréket. Végül belekeverjük a cukorral kikevert tojást és a maradék lisztet. A tésztát épp csak annyira gyúrjuk össze, hogy összeálljon.

Nejlonzacskóban egy (vagy akár két) éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap a tésztát kinyújtjuk, és tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk. A sütőben 160 fokon aranysárgára sütjük.

Megjegyzés:

A tészta elég kemény, mikor kivesszük a hűtőből, a kéz melegétől megpuhul, érdemes késsel feldarabolni és vállalható részletekben kézmeleggel, lehelgetéssel felpuhítani nyújtás előtt. Alaposan megpuffad sütés közben, így érdemes vékonyra nyújtani és biztonságos távolságra helyezni őket egymástól a sütőlapon.
A trükk: nagyon gyorsan sül és becsapós! Amikor már puffadt és sárga, de még kicsit sületlennek tűnik, akkor valószínűleg már jó. Érdemes két tepsivel dolgozni párhuzamosan, mert igazi nagyüzemben süthető – mire kinyújtjuk és kiszaggatjuk a következő adagot, az előző el is készül a sütőben. Isteni puha, azonnal fogyasztható mézes lesz belőle.

Veletek mi a helyzet mostanság?

Reklámok

Mormon péntek – #ShareTheGift

“Az élet Isten ajándéka a számunkra. Az, hogy mihez kezdünk az életünkkel, a mi ajándékunk Istennek.” (Harold B. Lee)

A mormon egyház karácsonyi kampányának üzenete az, hogy az első karácsonyi ajándékot nem online lehetett megrendelni vagy a boltok polcairól leemelni, nem is az arany, a tömjén és a mirha volt az, és még csak becsomagolva sem volt – ez volt maga az újszülött kis Jézus.

A férjem bolti eladóként dolgozik, így első kézből tapasztalja, az emberekből milyen görcsös, harapós idegességet vált ki ez az időszak, a tomboló vásárlási és ajándékozási láz. Persze nemcsak az effajta adni vágyásnak az időszaka a Karácsony – a jótékonysági szervezetek is ilyenkor gyűjtik be a legtöbb adományt.

A mormon egyház #ShareTheGift (oszd meg az ajándékot) kampánya arra hív, hogy a krisztusi szeretetet és Isten ajándékait osszuk meg másokkal az ünnepek alatt – amihez persze hittől függetlenül bárki csatlakozhat.

Hogy hogyan? – Csak néhány ötlet, amit a #ShareTheGift hashtaggel instagramon, twitteren megoszott karácsonyi fogadalmak között olvashatunk arról, mások hogyan osztják meg az ajándékaikat, az értékeiket, a tehetségüket, a kedvességüket másokkal:

  • Mosolyogni fogok az emberkre.
  • Több időt töltök a családommal.
  • Türelmesebb leszek.
  • Dobni fogok minden adományperselybe, amivel találkozom.
  • Elajándékozom a játékaim egy részét.
  • Éreztetem az emberekkel, hogy számítanak.
  • Jó példát mutatok.
  • Vért adok a Vöröskeresztnek.
  • Segítek a szomszédaimnak.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0794.png
[Forrás: Mormon.org/Christmas]

Ti hogyan tudnátok megosztani az ajándékaitokat az ünnepek alatt?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc évszak

A VKP kihívás eheti témája ismét egy kedvenc: a kedvenc zenék után ezúttal a kedvenc évszak van terítéken.

IMG_0638.JPG

Bár rögtön rá tudtam volna vágni a választ a kérdésre, egy kicsit eltöprengtem előbb. Hiszen bár az ősz nem a kedvenc évszakom, annyi minden van benne, amit szeretek, ami megdobogtatja a szívem vagy gyönyörködteti a szemem. Persze nem az, amikor latyakba és zimankóba fordul, amikor már megfagy a sár, de még mindig nem akar esni a hó, és nem is az, amikor a nyár végén megjelennek az első hűvös szelek, amik nemcsak megborzongatnak, de el is szomorítanak kicsit, mert egyértelművé teszik, hogy valami hamarosan véget ér.

Az jutott eszembe, hogy minden évszakban, sőt, minden folyamatban ezek a legnehezebb időszakok: a változásnak az a formátlan, latyakos szakasza, amikor már érezzük, hogy valami elmúlt, de még nem látjuk tisztán, hogy mi lesz helyette.

De hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: a kedvenc évszakom a tél. És hogy mit szeretek a télben? Nem titkoltan nagy része van ebben az Adventnek és a Karácsonynak, ami számomra a fények, az ámulat és a csodavárás időszaka, ami valahogy legalizálja egy kicsit a gyermeki lelkületet a felnőttek számára is. Része van benne a hónak, ami szintén olyan mesevilágot tud varázsolni körénk, ami mintha valahogy nem volna megengedett az év többi részében. Aztán ott van még a tény, hogy introvertált beállítottságú vagyok, és míg az év többi szakaszában sokkal nagyobb súllyal érzem az elvárást, hogy menni kell, tenni kell, nyüzsögni kell, addig a tél az elvonulás, bezárkózás, elcsendesedés, kuckózás legális időszaka. Nem is beszélve a kuckózás non plus ultrájáról, amikor a férjemmel összebújunk a több réteg takaró és paplan alatt, mint egy puha fészekben, egymás melegében, és egyszerűen csak vagyunk, nem is feltétlen egymásra figyelve, akár ki-ki a maga kis univerzumában, mégis együtt. Aztán ott van még a töméntelen mennyiségű tea és forró csoki, a gyertyák, a narancsillat, a tény, hogy sokkal kényelmesebben hordok szoknyát csizmához, mint szandálhoz, és még rengeteg más.

Nem mondom, hogy várom a telet, mert igyekszem inkább mindig kiélvezni azt, ami van, és nem szomorkodni amiatt, ami nincs vagy épp elmúlóban van, de ha sorra kell vennem azokat a szívmelengető élményeket, amiket az egyes évszakok ígérnek, a tél áll hozzám a legközelebb.

Nektek melyik a kedvenc évszakotok?

20140713-222359-80639771.jpg

Minden hónap első bejegyzése 2013

A tavalyihoz hasonlóan idén is visszatekintek minden hónap első bejegyzésére. (Ez egy meme – ha tetszik, vidd nyugodtan és írd meg te is a saját blogodon! :))

Január: Az első nap – egy kis elmélkedés a megvilágosodásról és a kezdetekről

Február: Ha két ember egymásra talál – egy megérintő gondolat az egyik professzoromtól a szerelemről

Március: Mormon péntek – Sebzett nép – az elderek és az ém gondolataim arról, hogy a magyar egy sebzett nép

Április: A smink, ami megmutatja az önbecsülésem – Ízek, imák, szerelmek idézet a nőiességről és önbecsülésről

Május: Villámolvasás 1. rész – Mi a villámolvasás?

Június: Az én boldogságtervem – májusi tapasztalatok, júniusi fogadalmak – Susan Cain nagyszerű előadása az introverzióról, és az egészség-hónapom indítása

Július: Hálás hétfő #50

Augusztus: Love Taza – Az élet tényleg ilyen tökéletes? – Naomi Davis gondolatai a pozitív blogolásról

Szeptember: Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #1 – Az esküvő után a célom az volt, hogy visszatérjek a régi kerékvágásba, ugyanakkor meg is újuljon az életem, hogy az esküvő ne csak egy formaság legyen

Október: Ültessetek fel egy kisgyereket a nagy biciklire! – Arra bíztattam mindenkit, hogy tegyük meg azokat az apró jótetteket, cseppentsük el azt a cseppnyi szeretetet, ami továbbgyűrűzhet és jobbá teheti a világot.

November: Indul a NaNoWriMo!

December: Hálás hétfő #72 – vége a NaNoWriMónak!

Boldog Karácsonyt kíván a Kincsesfüzet

Kedves kicsi olvasóim, akárhogy nyűgösködtem végig mindenkit mostanában, akit értem, arról, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatom, meglepő vagy sem, a Karácsony a hozzájárulásom nélkül is megérkezett. :)

Előző este kimerülten zuhantunk álomba (a férjem a kereskedelemben dolgozik, nem kell ecsetelnem, hogy az Advent mennyire nem az elcsendesedés és a megnyugvás időszaka a számára), reggel pedig borongós, semmilyen időre ébredtünk. A fánknak pedig nincs fenyőillata, merthogy műanyag. Tettük-vettük a karácsonyi dolgainkat, de karácsonyi hangulatom… estére sem lett.

Viszont.

♥ narancsillatú a lakás ♥ a fácskánk gyönyörű, öröm volt elrendezni és díszíteni is ♥ az ajándékcsomagolás mókás volt ♥ egyre profibb masnikat kötök ♥ a férjem már délelőtt odacsempészett a fa alá egy naaaaagy dobozt, amiben az ajándékom volt, és egész nap találgathattam, mi van benne ♥ jól sikerült a karácsonyi menüm, és még annyi gondom sem volt vele, mint vártam, mert Peti kérdés nélkül kivette a kezemből a köretkészítést ♥ az egész napunk nyugalmasan és lustán telt, pont ahogy szeretem ♥ szuper ajándékokat adtam és kaptam ♥ nagyokat nevettünk apával ♥ skype-oltunk a húgommal ♥ sokat nyüzsögtünk Dióval ♥ Peti is megállapította tegnap, ami már nekem is eszembe jutott: a nászutunk óta nem voltunk ilyen sokat együtt, mint most leszünk a napokban ♥ Petivel arra jutottunk, hogy nagyon szeretjük egymást, mert nálunk sosem torkollik idegeskedésbe vagy veszekedésbe a készülődés ♥

(Ez a satnya hálás hétfő utáni karácsonyi különkiadás volt. :))

Végül pedig az egyik kedvenc karácsonyi dalommal, ami most kifejezetten aktuálisnak tűnik, szeretnék boldog karácsonyt, szép ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak! Ünnepi hangulat ide vagy oda, hóval vagy anélkül, teljen békésen és örömtelin ez a kis év végi időszak!

(A dal szövege, amit eredetileg Greg Lake szerzett és énekelt, lent olvasható.)

Bővebben…

Ünnepi hangulat – merre vagy?

“Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)

Bevallom, amennyire várom és amennyire élvezni fogom a rendhagyóan hosszú “karácsonyi szünetet”, annyira nem volt időm és erőm az év végi rohanásban előre ráhangolódni az ünnepekre. Ami azt illeti, fel sem fogtam még, hogy két nap múlva Karácsony. Ettől még lehet ugyanolyan varázslatos és ünnepi az ünnep – Szenteste délelőttje, amikor Petivel karácsonyfát díszítünk, ünnepi vacsora a családokkal, ajándékozás, illatok, olvasás a karácsonyfa fényei mellett. De az adventi időszakot nem sikerült megtölteni ezekkel a hétköznapokból kivezető apróságokkal.

Nektek sikerült? Mik a ti szertartásaitok, amikkel ráhangolódtok az ünnepre?

Mikulásgyár – segíts a Jézuskának ingyen!

Az adakozás az egyik Achilles-pontom – tudom, milyen fontos társadalmi és személyes szempontból is, mégis, nagyon nehezen boldogulok vele. A karácsonyi időszak egyszerre teszi könnyebbé és nehezebbé: az ember kész anyagi csődnek éli meg az ajándékvadászatot, ugyanakkor élesebben figyelünk azokra, akiknek sokkal nagyobb anyagi gondok árnyékolják be az ünnepeket, és a karitatív szervezetek intenzív gyűjtési akciói rengeteg lehetőséget adnak az adakozásra.

A legtöbb nagy áruházban van lehetőség ilyenkor pénzt vagy tartós élelmiszert ajándékozni, a cipősdoboz akció is minden évben elindul, idén pedig egy másik ajándékozási lehetőségre szeretném felhívni a figyelmeteket, amiről belső hírlevélben értesítettem (tudjátok, a Magyar Postánál dolgozom): a Mikulásgyárba december 22-ig postaköltség nélkül el lehet juttatni az ajándékokat tartalmazó csomagokat, amiket a Mikulásgyár manói válogatnak, csomagolnak és juttatnak célba. A címzett és feladó nélküli dobozra csak a MIKULÁSGYÁR szót kell felírni, és bármely postán térítés nélkül feladható. Aki pedig maga szeretné csomagolni és összeállítani az ajándékcsomagot, annak továbbra is a cipősdoboz akciót javaslom.

További kellemes ünnepekre hangolódást mindenkinek!

Egymondatos napló, mert szeretlek

Még szeptemberben olvastam Stephanie Nielson blogján egy kedves bejegyzést arról, hogy NieNie megtalálta és újraolvasta azt az egymondatos naplót, amit 2006-ban írt a férjének, és amiben egy éven át minden nap papírra vetett egy mondatot arról, hogy miért szereti a férfit.

Hasonló ötletet olvastam már kedvenc életmód bloggeremnél, Viánál a karácsonyi készülődés ötletei között, amiben rendhagyó adventi naptárként egy olyan gyűjteményt javasolt, amiben 24 szerelmes üzenetet vagy idézetet írunk, és csokoládé vagy ajándék helyett minden napra juthat karácsonyig egy kedves sor a kedvesnek.

November 7-e van, 48 nap Szentestéig, 24 nap az Advent kezdetéig – ami azt jelenti, hogy ha ma elkezdetek minden nap papírra vetni egy mondatot arról, miért szeretitek a szeretett társat, időben el is készül a rendhagyó naptár. Hajrá!

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása.

A megfelelő alkalom

Tegnap volt a névnapom, aminek alkalmából olyan ismerőseim is jelentkeztek, még ha csak pár soros e-mailben vagy néhány szavas Facebook üzenetben is, akikkel ritkán tartom a kapcsolatot. Számomra mindig nehézkes a régi, ellangyosodott vagy teljesen kihűlt kapcsolatok felélénkítése, mivel általában kíséri egy jó adag bűntudat, amiért hagytam magunkat így eltávolodni, és még egy jó adag feszengés, hiszen olyan régen váltottunk szót utoljára, mit is mondhatnánk most? De a névnapi üdvözleteim jó ötletet adtak, hogy egy-egy ilyen alkalom nagyon jó lehetőség, mondhatni ürügy, hogy minimális feszengéssel újra felvegyük egy hónapokkal vagy évekkel ezelőtt félbeszakadt társalgás fonalát.

Tartsd szem előtt!

Ahogy év elején a napi rutinjaimban is nélkülözhetetlen segítséget nyújtott az, hogy kifüggesztettem a rutinok listáját több helyen is, ahol jellemzően szem előtt vannak (a mosogató fölött, a fürdőszoba tükör mellett, és a munkahelyemen a monitor mellett), úgy a fontosabb kapcsolataink ébren tartásában is segíthet, ha írunk egy listát azokról, akikkel rendszeres kapcsolatban szeretnénk maradni, és jól látható helyre kifüggesztjük magunknak. Így ha napjában egyszer-kétszer rápillantunk a nevek listájára, hamarabb eszünkbe juthat, hogy “tényleg, fel kéne hívnom!… írhatnék neki egy e-mailt… küldök egy sms-t…”.

Öröknaptár

A naptárakkal valahogy nehezen jövök ki. Ha meg is szeretem őket időről időre, ha lelkesen fel is jegyzem az időpontokat, a jeles napokat, a fordulókat, jó eséllyel akkor sem fogom átvezetni őket a következő évi naptárba… már ha lesz következő évi naptáram, és nem ősz végén jut eszembe, hogy ó, idén nem is vettem naptárt. Arra gondoltam, kihúzhatnám a naptár-kérdés méregfogát azzal, hogy készítek egy öröknaptárt, amit nem szükséges cserélnem évente, hanem állandóan előttem maradhat, és emlékeztethet a fontos közelgő dátumokra.

Ajándékötletek

Az, hogy nem tartom észben a közelgő ünnepeket, azt is jelenti, hogy az utolsó pillanatokban szaladgálok az ajándékokért, és hadd ne mondjam, nem így születnek a felejthetetlen ajándékok. Pinteresten már elkezdtem ajándékötleteket gyűjteni, de persze ugyanúgy alkalmas erre egy jegyzetfüzet, a határidőnaplónk, vagy az öröknaptár utolsó lapja, hogy amikor ötleteink támadnak (akár személyre szabott, akár olyan, aminek még nem látjuk a gazdáját), feljegyezzük, és legközelebb időben tudjunk gondoskodni a jó ajándékokról, vagy ha kapkodni kell is, legalább legyen egy ötletes lista, amihez nyúlhatunk.

20130504-103253.jpg

Születés-fesztivál

Az egyik barátom közölte: idén nem születésnapja lesz, hanem születés-fesztiválja, egy héten át tartó ünnepségsorozat, amely során változatos módokon fogja a szerettei, barátai körében ünnepelni, hogy ő a világon van. Azon túl, hogy ez a bolondos ötlet nekem is megtetszett, eszembe juttatta, hogy mennyire nem fordítok figyelmet a saját ünnepeimre. És tegyük most félre azt az álszerénységet, hogy minket inkább a környezetünknek illik ünnepelnie, mert arra gondoltam, nekem magamnak is, de a szeretteim ünnepeihez való hozzáállásomnak is jót tenne, ha megtanulnám jobban átélni, kiélvezni a saját ünnepeimet.

Ti hogyan készültök a családi ünnepekre?

Az első nap

Arra gondoltam, ha már boldogságtervvel indítom az évet, Gretchen Rubin “megvilágosodását” idézem ide napindító és évindító gondolatnak.

“Egy áprilisi reggelen, ami ugyanolyan volt, mint a többi, hirtelen ráeszméltem: az a veszély fenyeget, hogy elpazarlom az életem. Kibámultam az autóbusz eső áztatta ablakán, és szinte láttam, hogy elsuhannak mellettem az évek. (…) Két alakot pillantottam meg a foltos ablaküvegen keresztül, épp átkeltek az úton – egy korombeli nő egyszerre próbálta tartani az esernyőjét, megnézni a mobilját és előrelökdösni a babakocsit, amiben egy sárga esőköpenyes gyerek ült. Belém hasított a felismerés: ez én vagyok, gondoltam, itt tartok. (…) Ez az életem – és soha nem foglalkoztam vele. (…) Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon, és azon a zsúfolt buszon ülve két dologban immár bizonyos voltam: nem vagyok olyan boldog, mint amilyen lehetnék, és az életem nem változik, ha én nem változtatok rajta. És abban a pillanatban, ennek a felismerésnek a hatására úgy döntöttem, adok magamnak egy évet arra, hogy boldogabb legyek.” (Gretchen Rubin – Boldogságterv)

Az új év kezdetét hajlamosak vagyunk fordulópontnak tekinteni, de semmi baj nincs azzal, ha nem több, mint egy átlagos kedd, egy picivel több mosatlan edénnyel és porszívózni való konfettivel, mint általában. Az embert, úgy tűnik, nem mindig nagy pillanatokban kapja el a sorsfordító megvilágosodás, hanem akár egy zsúfolt buszon, mint Gretchent, vagy mondjuk a nyomtatók felé tartó folyosón, mint engem. Ebben az a jó, hogy nem kell bánkódni azon, ha az újév napja nem hoz semmi forradalmi dolgot – de nem is kell megvárni a forradalmi dolgokkal a következő jeles napot.
Ha van újévi fogadalmad, hajrá, vágj bele! De ha majd egy átlagos, esős hétköznapon csíp el a megvilágosodás, ne halogasd, hanem akkor vágj bele úgy, mintha az volna a legendás újév napja, mert így teszed még többé: egy új korszak első napjává.