Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Reklámok

Gondolatok őszre

Boldog őszi nap-éj egyenlőséget mindenkinek!

Ahogy már írtam, idén igyekszem megünnepelni a pogány évkör ünnepeit. (Na jó, ez a szándékom itt-ott azért elcsúszott már… de azért fél szememet az ünnepkörön tartom, és igyekszem legalábbis becsempészni kicsit az ünnepek szellemiségét a napjaimba. Több-kevesebb sikerrel. Baby steps, oké?)

Az ünnepeknek (amikből négy nagy – napfordulók és nap-éj egyenlőségek – és négy kicsi esik egy évben) kétfajta jelentősége is van:

  • Egyrészt lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megtorpanjunk és kilépjünk a hétköznapokból,
  • másrészt pedig megadják az elkövetkező időszak alaptémáit, megfontolandó szándékait.

Néhány dolog, ami megfontolandó ma, az őszi nap-éj egyenlőség idején, és magunkkal vihető a következő időszakra (ami nagyjából november elejéig, a következő kis ünnepig tart, a soron következő nagy ünnep pedig már a Karácsony):

  • Az aratás, a szüret, a betakarítás időszaka következik.
  • A bőséges termésért, a nyár gyümölcseiért (legyenek azok szó szerint gyümölcsök, vagy inkább lelki kincsek, élmények) adjunk hálát.
  • Most vagyunk a leggazdagabbak az évben, ezért most adakozzunk! (Ráadásul ha nem várnk az adakozással Adventig vagy Karácsonyig, akkor az ajándékaink, adományaink még az első hidegek és a nélkülözés hónapjai előtt eljutnak a rászorulókhoz.)
  • Az aratás nem csak az érett, szép termés learatását jelenti, hanem a felesleg, a romlott dolgok, az árván maradt szárak, a letört ágak szemétre dobását is (megsemmisítését vagy visszaforgatását a földbe.) Lomtalaníthatunk, kertünkben, otthonunkban, lelkünkben is, és amit nem raktározunk el, azt adjuk tovább vagy szabaduljunk meg tőle, ami nincs hasznunkra, engedjük el.
  • Közeleg a sötét. A soron következő kis ünnep a halottak napja. Az aratás és a halál kéz a kézben jár – amennyire gazdag, annyira keserédes időszak is, ugyanakkor lehetőség arra, hogy átértékeljük azt, amit a halálról, a veszteségről, az elengedésről tudunk.
  • Ugyanakkor a halál nem enyészet – ezért is jó mindig a körforgást szemlélni -, hanem az elmúlás, elengedés, aratás mindig táplál is, összegez, gazdagít, helyet csinál az újnak, és táplálja a talajt az utána következőknek.
  • Jönnek a viharok. Odakinn, és nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egészen biztosan idebenn is. A kevesebb fény, a kevesebb meleg, a több didergés, az elmúlás folyamatának figyelése, az ingadozás a nyárból az őszbe megtépázhat minket, de tartsuk észben, hogy ez is, mint minden más, csak egy időszak. Majd átfordul.
  • Forduljunk befelé! Ahogy az idő lassan beterel minket odakintről idebentre (ahol befőzéssel, lomtalanítással, kézimunkával, naplózással, összegzéssel, tervezéssel, nyári kincsek rendezésével foglalkozhatunk), lélekben is kezdjünk befelé fordulni!

És még biztosan annyi más, ami most nem jutott eszembe.

A mai nap, vagy bármelyik este mostanában, alkalmas lehet rá, hogy egy kicsit megálljunk és eltöprengjünk azon, milyen változást, milyen lehetőségeket, milyen hangulatot hoz az évszakok mostani változása, az elkövetkező időszak – az aratás, a hálaadás, a továbbadás, az elengedés időszaka.

Az ünnepről még néhány gondolat a Yotengrit sorozatból, a rábaközi tudók szellemi hagyatékának gyűjteményéből:

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué –
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé. (…)

“Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é a haláluk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál –
kapuk ismétlődő váltakozása!” (…)

Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki –
mert részük van a termésből –
ISTENEK rendelése szerint.

Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek. (…)

A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből. (…)

A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek esztendőre szóló gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vigadnak és áldomással tisztelegnek. (…)

Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.

 

2604B611-6056-4491-BA41-C05E609FB37A

Nőnapi morzsa

Emlékeztek, hogy egy héttel ezelőtt még orrig begombolkozva küzdöttünk a nagy hidegekkel? (Ma pedig már kabát nélkül jártam a várost.)

Ma reggel:

Én: *a vállamat nyújtom az ágyon ülve*
Peti: – Pfff! Egy percre leveszem rólad a szemem, és már hadonászol, mint egy ninja!
Én: – Nem hadonászok, jógázok.
Peti: – Na persze. Megismerek egy ninja-tréninget, engem nem versz át.
Én: – Na tessék, egy hétig felhajtva hordom a galléromat és már nem bízol bennem.
Peti: – Senki nem bízik a ninjákban.

Valamivel később:

Peti: – Basszus, el is felejtettem, hogy nőnap van! Boldog nőnapot, vagy mi.
Én: – Semmi gond, úgyis tudod, hogy nem nőnapi köszöntésekre vadászok. Azzal, hogy veszélyes ninjának neveztél, …
Peti: – Tudom, azzal már építettem a női megbecsülést.
Én: – Pontosan.

És hogy én is építsem a női megbecsülést, megosztok veletek néhány számomra kedves női instagramost és gondolataikat mára. Boldog és büszke nemzetközi nőnapot mindenkinek!

View this post on Instagram

Now more than ever #internationalwomensday

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

View this post on Instagram

#InternationalWomensDay

A post shared by Brené Brown (@brenebrown) on

Boldog Karácsonyt! – Merry Christmas!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Idén teljesen elkerült az ünnepi hangulat, de még a szokásos karácsonyi nyugi sem jött időben. De nem búsulok. Fent vannak a karácsonyi fények, ha ajándékok nem is, de az elmúlt időszak kincsei a fa alá kerültek, és végre jutott egy kis időm a szusszanásra, reflektálásra, előretekintésre.

Egy kis betekintés és ajánló, hogy mivel múlatom az időm a karácsonyfa alatt: próbálom kiválasztani az év szavát a 2017-es évre.

Akárhogy is, nagyon ölelést küldök minden olvasómnak, boldog karácsonyt mindenkinek!

[ENGLISH VERSION]

Christmas magic never was farther, and this year my most favorite part of Christmas, the peace and rest came also late. But I’m not sad. Christmas lights are on, and even tho there are not really gifts under the Christmas tree, I gathered my gifts from lately, and I finally got some time for take a break, reflect and look forward.

This year I spend my Christmas time with Susannah Conway’s Find Your Word 2017 series and I try to find a word that shall shape my next year.

img_0206

However, thank you for being here with me, I send a big-big virtual hug to all of my readers. Merry Christmas everyone!

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Karácsonyi MIXTAPE – My Christmas MIXTAPE

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy múlt vasárnap lecsúsztam az első gyertyagyújtásról (hétfőn pótoltam), úgy lecsúsztam a VKP BLOGMAS első két témájáról is. Ha a kimaradt témákat nem is pótolom, de legalább most becsatlakozom a következő témával.

img_2365

A VKP BLOGMAS során a {Vigyázz! Kész! Posztolj} kihívás résztvevői karácsonyi témákban írnak a blogjukon – az aktuális téma pedig a karácsonyi zenék témája.

Én most már szinte kizárólag Spotifyról hallgatok zenét, ahol a saját lejátszási listák mellett rengeteg előre elkészített tematikus lejátszási listából válogathatunk.

Én a karácsonyi szezonban ezek a klasszikus ünnepi dalokat hallgatom:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

Ezekből a dalokból válogatva készítettem magamnak egy “hordozható” listát, amit a telefonomra lementve offline is hallgathatok (kímélve ezzel a mobil adatforgalmamat):

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

A többiek kedvenc karácsonyi zenéit pedig itt böngészhetitek át:


[ENGLISH VERSION]

I’m a proud participant of a blogger challenge named {Vigyázz! Kész! Posztolj!}, which means “Ready! Set! Post!”. The participants of this chellenge write about the same given theme on every second Wednesday. (Well, lately I was a proud but not too active member actually, but fortunatelym this is a pretty forgiving and nice team. :))

During the Advent season it’s even more interesting: instead of one theme in every two weeks, we have two themes in every week! Well, just as I missed the lightning of the first Advent candle last Sunday, I missed the first two themes of the VKP BLOGMAS season… But I am here now, with my favore Christmas playlist!

I try to listen to more and more Holiday music as we dive into the Advent season, and when the last days of Christmas prep and Christmas itself arrives, I usually end up listening Christmas music all day long.

Here is my favorite Christmas themed playlist from Spotify:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

And here is a shortened version that I can set offline and carry with me everywhere on my phone, with my selected favorites:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

You can read the articles of the other participants here:

Boldogságterv #18 – Házasság és Valentin-nap

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

A férjemmel már az esküvőnk előtt is többé-kevésbé bojkottáltuk a Valentin-napot, most pedig ifjú házasokként megint felmerült köztünk a téma, hogy mire is való a Valentin-nap, érdemes, nem érdemes, hogyan érdemes ünnepelni.

Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?

“Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?” – Ezt a kérdést tegnap tette fel nekem a férjem, az én válaszom pedig az volt rá, hogy egyrészt senkinek sem kell ünnepelnie a Valentin-napot – másrészt viszont semmiképp sem szabadna felhagyni az ünnepléssel csak azért, mert valaki házas… sőt.

Ahogy a tegnapi cikkemben is írtam, a szerelem nem olyasmi, ami egyszer megtörténik, piros plüss-szívek és bonbonok között, és aztán nincs vele már több teendő életünk végéig. Épp ellenkezőleg, a szerelem olyasmi, amit életünk végéig, minden nap ápolni, táplálni, építeni kell.

Éppen ezért, ha a Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, a házasoknak méginkább ünnepelniük kellene, mint a randizóknak – hiszen ők már elköteleződtek a feladat mellett, hogy életük végéig fenn fogják tartani egymás közt a szerelmet, míg a randevúzók még csak mérlegelik, hogy megtalálták-e a megfelelő partnert az elköteleződésre.

Úgyhogy a válaszom a férjem kérdésére egészen pontosan ez volt: “senkinek nem kell ünnepelnie a Valentin-napot, és nekünk sem kell a Valentin-napot máshogy ünnepelnünk, mint eddig, de most, hogy házasok vagyunk, jobban kell ünnepelnünk”.

Aznap mindenki tud ünnepelni

Ahogy mondtam, jobbára bojkottáltuk a Valentin-napot, amióta csak együtt vagyunk, de azért egészen soha nem hagytuk elmenni magunk mellett. Nem csaptunk körülötte nagy felhajtást, de egy-egy apró figyelmességgel megemlékeztünk róla.

Úgyhogy tegnap hoztam is haza néhány szelet cukrászdai süteményt, de mire hazaértem velük este, már nem igazán kívántuk, hát áttoltuk az ünneplést ma reggelre, amikor az ebédlőasztalunk mellett, lustán és pizsamásan, a reggeli után osztoztunk meg egy szelet tortán.

Amikor egy ölelés kíséretében boldog Valentin-másnapot kívántam a férjemnek, a válasza az volt: “Az úgyis sokkal jobb. Aznap mindenki tud ünnepelni, de másnap már nem mindenki tud.”

És azt hiszem, ezzel dióhéjban össze is foglalta a Valentin-nap (és úgy általában minden ünnepnap) lényegét. Aznap, hivatalosan, nagy csinnadrattával mindenki meg tudja ünnepelni az ünnepet. Az igazán fontos viszont az, hogy egy másnapon vagy egy akármilyen hétköznapon is meg tudjuk-e tartani a szerelem ünnepét, a szeretet ünnepét, az anyák napját, az apák napját, a gyereknapot, a halottainkra emlékezés napját és a többi ünnepet.

Így értékelem én az évet: IconoSquare és inspirációs napló

Az újévi fogadalmak nyomonkövetésére használható Don’t Break the Chain Calendar és a blogból mazsolázó Minden hónap első bejegyzése meme mellé szeretnék még két apróságot ajánlani így az év végi lezáráshoz, amivel én értékeltem az eltelt évet.

Számomra az Instagram az a közösségi média felület, ahol a legaktívabban, szívvel-lélekkel jelen vagyok, és amikor megláttam az egyik általam követett blogon egy évértékelő kis vidót, rögtön tudtam: ilyen nekem is kell. Ezért követtem a morzsákat és Google barátom segítségével rátaláltam az IconoSquare honlapra, ami nemcsak látványos képes válogatásokban és egy kis videóban foglalta össze az elmúlt évemet az Instagramon, hanem kiderült, hogy még sok apró statisztikai nyalánkságot is kínál az Instagram fiókunk szemmel tartására, így lehet, hogy nemcsak ünnepnapokon, de továbbra is az oldal vendége maradok.

Ha aktív instagramosok vagytok, kukkantsatok be ti is! Ha pedig más közösségi média hálón vagytok jelen és találtok egy jó kis évértékelő forrást, osszátok meg a hozzászólások közt, hátha valakinek hasznára válik!

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0812.png

Emellett pedig már néhány éve kacérkodom Via inspirációs naplójával. Idén már majdnem rávettem magam, hogy kinyomtassam, de rájöttem, hogy egyáltalán nem mozgat meg az, hogy papírra vetve válaszoljam meg a benne foglalt évértékelő és évtervező kérdéseket… Idén viszont végre eljutottam arra a felismerésre (igen, ismét feltaláltam a spanyol viaszt), hogy nem muszáj ezeket az adott formában megválaszolnom – akár egy dokumentumba másolva, a billentyűzeten pötyögve is megtehetem ezt. (Woohoo!) Úgyhogy pontosan ezt tettem.

Kukkantsatok el Via letölthető kincsei közé, hátha találtok valami hasznosat az évértekeléshez vagy a következő év megszervezéséhez!

Ti tartotok valamilyen évértékelést így a naptári év lezárásakor?

Minden hónap első bejegyzése 2014

Megkezdve az év végi összefoglalók (várhatóan nem túl hosszú) sorát itt a blogon, kikerestem minden hónap első bejegyzését. (Ez egy meme, én is máshol találtam az ötletet, ha tetszik, vigyétek nyugotan és gyűjtsétek össze ti is, nálatok mivel indult egy-egy hónap a blogon.)

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0805.jpg

Január: Cselezd ki a rossz szokásokat! – Gretchen Rubin néhány tippjét hoztam el arról, hogy hogyan lehet magunkat kicselezve könnyebbé tenni, hogy felhagyjunk a rossz szokásokkal.

Február: Pityergős reklám – Megosztottam a Budweiser pityergős lovacskás reklámját

Március: Hálás hétfő #85 – Hálás voltam Ditta barátnőm egészségéért és az új munkahelyemért is (ez volt az első munkanapom az új helyen), és még néhány világi apróságért.

Április: Tudtátok, hogy…? – A grafológiáról – Bemutattam nektek a grafológusomat, beavattalak titeket néhány izgalmas ténybe a grafológiával kapcsolatban, és beharangoztam a készülő grafológia rovatunkat.

Május: Mormon péntek – Elesni és felállni – Dieter F. Uchtdorf gondolatait osztottam meg a kudarcról és a kudarcokból való felállásról.

Június: Grafológia rovat – Kérdezd a grafológust! – A grafológia rovaton belül arra bíztattalak titeket, hogy kérdezzetek bátran a grafológusomtól, Hegedüs Renitől.

Július: Kedvenc holmik – Egy gyűrű mind fölött – Ebben a cikkemben a jegygyűrűinkről írtam egy keveset.

Augusztus: Isten arcai – George R. R. Martin nagysikerű regényének hét istene nyomán az istenképről elmélkedtem.

Szeptember: Hálás hétfő #112 – Hálás voltam Petiért, Dióért, a finom ételekért, a meleg ruháért és más dolgokért.

Október: Boldogságterv #4 – Október: Ora et labora – Az októberi boldogságtervem beharangozójában arról írtam, hogy kalkuttai Teréz anya, és Marla Cilley, a Fly Lady szerint is mennyire jól megfér egymás mellett a munka és az imádság.

November: Oriflame #15 – Kedvencek – Megosztottam néhány kedvenc Oriflame termékemet az aktuális katalógusból

December: Hálás hétfő #125 és szolgálati közlemény – Mindenek előtt hálás voltam azért, hogy Tisza Gabi interjút készített velem a Női Erő-Tér 2015-ös projektjéhez, meg persze a sikeres NaNoWriMo teljesítésért és még rengeteg dologért.

Mostanság #4 – Szabadság, filofax és rögtön puha mézes

Mostanság tovább gyötör ez a makacs nyavalya, valahogy nem tudok kimászni belőle. De már látom a fényt az alagút végén. Apropó fény: már mindhárom gyertya ég az adventi koszorúnkon! (Igen, három… Ennyit találtam itthon, amikor készítettem a díszt, és egyébként is egy hét csúszásban voltunk, hát gondoltam, miért ne?)

Mostanság a végtelen szabadság érzése kezd áthatni: megkezdődött a hosssszú, sok hetes téli leállás a munkahelyemen. A szabadságot egyelőre gyógyulásra, itthoni tevés-vevésre és céltalan lazulásra szánom, de úgy érzem, ezt megérdemlem – és talán az sem véletlen, hogy a szervezetem ilyen makacsul ágynak akar dönteni…

Mostanság megújult a filofaxom a férjemtől kapott csodaszép papírszett felhasználásával – hamarosan hozok róla képes összefoglalót.

Mostanság a legkevésbé sincs karácsonyi hangulatom (bár éjjel-nappal szól a karácsonyi zene kihangosítva vagy fülhallgatón a fülemben), de azért a közös mézeskalács sütés a húgommal klassz volt. (És nem, nem igazán tudunk viselkedni a kamera előtt, ha összeszabadulunk. :P) Díszítettünk mázas mézeseket neki, és készítettünk (utaztatásra alkalmas) magos mézeseket nekem. Elhoztam a receptet is.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0802.jpg

Rögtön puha mézes

Hozzávalók:
25 dkg méz
1 csomag mézeskalácsfűszer (vagy 2 kávéskanál őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 2 kávéskanál őrölt fahéj)
30 dkg sütőmargarin
30 dkg cukor
3 db tojás
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A mézet és a fűszereket összefőzzük. Hozzáadjuk a margarint, és addig keverjük, amíg kihűl.
Ezután felverjük a tojást, és hozzáadjuk a cukrot.
A liszt egy részét összekeverjük a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes, margarinos keveréket. Végül belekeverjük a cukorral kikevert tojást és a maradék lisztet. A tésztát épp csak annyira gyúrjuk össze, hogy összeálljon.

Nejlonzacskóban egy (vagy akár két) éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap a tésztát kinyújtjuk, és tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk. A sütőben 160 fokon aranysárgára sütjük.

Megjegyzés:

A tészta elég kemény, mikor kivesszük a hűtőből, a kéz melegétől megpuhul, érdemes késsel feldarabolni és vállalható részletekben kézmeleggel, lehelgetéssel felpuhítani nyújtás előtt. Alaposan megpuffad sütés közben, így érdemes vékonyra nyújtani és biztonságos távolságra helyezni őket egymástól a sütőlapon.
A trükk: nagyon gyorsan sül és becsapós! Amikor már puffadt és sárga, de még kicsit sületlennek tűnik, akkor valószínűleg már jó. Érdemes két tepsivel dolgozni párhuzamosan, mert igazi nagyüzemben süthető – mire kinyújtjuk és kiszaggatjuk a következő adagot, az előző el is készül a sütőben. Isteni puha, azonnal fogyasztható mézes lesz belőle.

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mormon péntek – #ShareTheGift

“Az élet Isten ajándéka a számunkra. Az, hogy mihez kezdünk az életünkkel, a mi ajándékunk Istennek.” (Harold B. Lee)

A mormon egyház karácsonyi kampányának üzenete az, hogy az első karácsonyi ajándékot nem online lehetett megrendelni vagy a boltok polcairól leemelni, nem is az arany, a tömjén és a mirha volt az, és még csak becsomagolva sem volt – ez volt maga az újszülött kis Jézus.

A férjem bolti eladóként dolgozik, így első kézből tapasztalja, az emberekből milyen görcsös, harapós idegességet vált ki ez az időszak, a tomboló vásárlási és ajándékozási láz. Persze nemcsak az effajta adni vágyásnak az időszaka a Karácsony – a jótékonysági szervezetek is ilyenkor gyűjtik be a legtöbb adományt.

A mormon egyház #ShareTheGift (oszd meg az ajándékot) kampánya arra hív, hogy a krisztusi szeretetet és Isten ajándékait osszuk meg másokkal az ünnepek alatt – amihez persze hittől függetlenül bárki csatlakozhat.

Hogy hogyan? – Csak néhány ötlet, amit a #ShareTheGift hashtaggel instagramon, twitteren megoszott karácsonyi fogadalmak között olvashatunk arról, mások hogyan osztják meg az ajándékaikat, az értékeiket, a tehetségüket, a kedvességüket másokkal:

  • Mosolyogni fogok az emberkre.
  • Több időt töltök a családommal.
  • Türelmesebb leszek.
  • Dobni fogok minden adományperselybe, amivel találkozom.
  • Elajándékozom a játékaim egy részét.
  • Éreztetem az emberekkel, hogy számítanak.
  • Jó példát mutatok.
  • Vért adok a Vöröskeresztnek.
  • Segítek a szomszédaimnak.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0794.png
[Forrás: Mormon.org/Christmas]

Ti hogyan tudnátok megosztani az ajándékaitokat az ünnepek alatt?