Hupsz! Nagyböjt van

A héten valahogy eltalált a felismerés: hupsz! Nagyböjt van. Nem mintha nem tudtam volna róla, mikor kezdődött a böjti szezon, de valahogy mégis elsuhant mellettem az információ.

Alapvetően nem a keresztény ünnepeket, hanem a pogány évkör ünnepeit tartom, de ahol egybeesnek, szívesen ünneplem a keresztény ünnepeket is — az advent és a nagyböjt például nagyon jól illeszkedik az évkörbe. Ezért szoktam tenni minden évben böjti fogadalmat, a tavaszi tisztulást támogatandó, de ez most valahogy elmaradt.

Mit jelent számomra a Nagyböjt?

Keresztény ünnepként a Húsvétra való felkészülés időszaka lemondás, bűnbánat és megtisztulás által. Bár a bűnbánat gyakorlatában nem veszek részt — az egyébként is önostorzó és szorongó alaptermészetem mellett nem kifejezetten építő a bűnbánat a számomra —, de mindig szívesen tartok reflektáló időszakokat. A lemondás és a tisztulás pedig kifejezetten tavaszváró jellegűek.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Mit hozott számomra eddig a Nagyböjt? (Véletlenül :))

Ahogy mondtam, nem mentem neki kifejezetten tudatosan ennek a böjti időszaknak, de a tavaszvárás, a télvégi tisztulás, a lemondás és szortírozás, a tisztogatás és helycsinálás szelleme azért csak belopakodott az életembe óhatatlanul.

Ami eddig történt lelki, szellemi vagy fizikai szinten, ami a böjt szellemiségéhez köthető:

  • nekifogtam a ruhatáram szortírozásának
  • egy tűzhellyel bővültünk, és ennek kapcsán nagy szortírozást tartottunk a konyhában
  • változások történtek a diétánkban (Petit év elején gyomorfekéllyel diagnosztizálták, így egyrészt rá is egyre jobban figyelek, másrészt a saját diétámat is igyekszem úgy formálni, hogy vele és a saját céljaimmal is jobban összhangban legyen — ezért például vicces módon épp böjtben kezdtem újra húst enni, a csirkehúsért cserébe viszont lemondtam a sajtról… egymás közt szólva ez nagyobb áldozat :D)
  • nekifogtam a kert rendbetételének
  • a buddhizmusról olvasok
  • részt vettem néhány rituálén (a sámándobos elmélyülés például kifejezetten felébresztette bennem a szorgalom és alázat érzését, amit erősen a böjti időszakhoz tudok kötni)

Mit tudnék vagy szeretnék tenni ebben az időszakban?

  • a szorgalom és alázat jegyében csökkenteni az elvárásaimat (pontosabban az elvárások okozta gátjaimat) és szerzetesi módon belevetni magam az alkotómunkába
  • idézeteket másolni
  • “red letter” kiadássá formálni a Bibliámat (ez olyasmi, ami ezer éve szerepel a teendőlistámon, de sosem vagyok elég szorgos hozzá)
  • folytatni a kertimunkát
  • bezacskózni és továbbadni a kiselejtezett ruháimat
  • szorgalmasabban meditálni
  • visszatérni a teendőlistákhoz (khm, egy kicsit ellustultam — nehéz megtalálni az összhangot a megengedő, organikus életszemlélet és a szorgalmas munka között)

Beszélgessünk! 

A Nagyböjt témájáról, egy kicsit bővebben, egy kicsit ziláltabban, egy kicsit személyesebben beszélgettem tegnap a mecénásaimmal is Patreonon. (Már hogy beszéltem hozzájuk, nyilván — de mindig társasági eseményként gondolok a patreonos videóimra. :))

8FBB11C5-7ACF-4191-A0E2-B31A1A7A7034

Akit érdekelnek hasonló kulisszák mögötti dolgok, személyes beszélgetések és pizsamapartik, az csatlakozzon a mecénásaim sorához. ;)

Reklámok

Boldog nemzetközi nőnapot!

Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. — Wikipédia

Ezen a napon szeretnék megemlékezni arról, hogy 2019-ben lesz 100 éve, hogy érvénybe léptették a nők szavazati jogát biztosító törvényt. Szinte minden lány és asszony elmondhatja magáról ma Magyarországon, hogy olyan országba született, ahol a nőknek joga van szavazni — sőt legtöbbünknek a szülei, sokunknak a nagyszülei is. Hurrá, hurrá a szavazati jognak!

Személyes szinten megemlékezek ma minden nőről, családtagokról, barátokról, tanítókról, példaképekről, akik az életemben vannak vagy voltak, és a szeretetem küldöm azoknak a férfiaknak is, akik nemcsak megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel vannak a nők iránt, de szavaikkal, tetteikkel és példamutatásukkal azon vannak, hogy a nőket és férfiakat elválasztó évezredes falak lassan eltűnhessenek, és az évezredes sebek nőkben és férfiakban egyaránt gyógyulni tudjanak.

Ötven-száz-kétszáz év bizony egyéni szinten nagy idő, de a társadalmak szintjén csak egy kezdőakkord, és hálát és ölelést érdemel mindenki, aki akár csak egy morzsányi igyekezetet spórol a mindennapjaiban, hogy felismerje és gyógyítsa azt, ami még gyógyításra vár a kultúrák szintjén.

Külön ölelésemet küldöm a produktív unikornisok lánycsapatának, akik az egymást felemelő női erő nagyszerű példái az életemben; és a lánycsapat egyetlen fiútagjának, Atinak is boldog nőnapot kívánok, mert aki az év többi 364 napján is azt vallja, hogy “ne vesződjetek a megkülönböztetéssel, vegyetek be nyugodtan engem is abba, hogy ‘figyu csajok!’”, az nőnapkor is megérdemli a köszöntést. Boldog nőnapot, Ati! ;)

Valamint néhány instagram fiókot szeretnék ajánlani nektek, akiket nagy örömmel követek.

@iamlikeothergirls — a női sokféleség ünneplése

A9312E51-FFF8-4803-A712-7FC2EB2EC93F

@yourwelcomeclub — az emberi sokféleség ünneplése

9FAB5955-D062-46D2-AAFF-14DD697DAAB7

@conor.love — elmélkedés a férfi és női szerepek súlyáról, és a femininitásról egy férfi életében

58A53525-7F1B-4DB6-948E-A0F7DA4425C8

 

Ajándékok a fa alatt

Több éve szokás a mi kis otthonunkban Szenteste napján, hogy egymásnak csak jelképesen ajándékozunk, viszont a karácsonyfa alá gyűjtünk mindenfélét, amit az elmúlt egy-két hónapban kaptunk, vettünk, szereztünk, találtunk, csak hogy érezzük, hogy még ha nem is költöttünk nagy pénzeket a karácsonyi ajándékokra, azért ez egy nagyon is gazdag szezon volt.

Az elmúlt két hónapban a naplómban is nyitottam scrapbook jellegű oldalakat az ilyen-olyan fecniknek, matricáknak és egyebeknek, amiket emlékként akartam eltenni a hónapból. Néhány napja pedig Petivel váratlan időpontokban spontán elkezdtünk listát gyűjteni arról, hogy emlékszel?, ez is idén történt! ezzel is idén gazdagodtunk! Ráadásul idén a karácsonyfára sem a szokásos díszek kerültek fel, hanem mézeskalácsok, amit egy kedves kolléganőmtől kaptam, szaloncukrok Peti kollégáitól, és papír díszek, amiket maradék háztartási csomagolópapírból hajtogattam.

Még fiatal a nap, de máris jópár dolgot odahalmoztam a karácsonyfa alá, és ahogy magamat ismerem, nap közben folyamatosan folytatódik ez, hogy jövök-megyek a lakásban, rácsodálkozok dolgokra, hogy ó, tényleg, te is nemrég érkeztél hozzánk!, és mint egy kis mókus, hordom őket oda a karácsonyfa alá, hogy estére a gazdagságunk hálakupaca legyen a fa alatt.

Áldott, szép ünnepeket kívánok mindenkinek!

View this post on Instagram

🇬🇧 A Christmas tradition in our tiny household: we either gift or not or just a little, but we always spend the day of Christmas Eve decorating the tree and then collect things under it that we bought or got in the last few months, just to see that even without Christmas gifts, it was a rich season. I wish you a happy holidays season! 😊❤️✨ 🇭🇺 Egy hagyomány a pici otthonunkból: miután Szenteste napján feldíszítjük a fát, elkezdünk olyan dolgokat halmozni alá, amit az elmúlt egy vagy két hónapban kaptunk (másoktól, egymástól vagy magunktól). Így érezzük, hogy karácsonyi ajándékok ide vagy oda, ez mindenképp egy gazdag időszak volt. Békés, boldog ünnepeket kívánok mindenkinek! 😊❤️✨

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

View this post on Instagram

🇬🇧 If I’d have to describe @rydercarroll’s book in one word, it would be probably “WHY”. Why am I doing this? Why am I dedicating time to this? One of my takeaways was that I had to tone down collections. Funnily enough, it led me to open a new #bulletjournalcollection! I collected some stuff during November. I asked myself: why am I keeping these? My first answer was: well, I like them, they are pretty, I have emotions about them, I want them to be in my journal, so maybe I can decorate with them in the next month, or…? Then I was like, okay, you want to put them in your journal, but you don’t, and when next month comes around, you’ll feel pressured to use them as decoration, instead of focusing about the practical stuff. Make a damn collection of them and step forward! So I did this. And I love it. It’s decorative, it’s meaningful, and it doesn’t interfere with my useful pages. And I accidentally found out finally how to make scrapbook pages in my journal that was on my wish list since a while. 😅🇭🇺 Ha Ryder könyvét egy szóban le kellene írnom, az valószínűleg ez lenne: MIÉRT? Miért csinálom ezt? Miért szánok időt erre? Novemberben összegyűjtöttem pár ezt meg azt, és tartogattam őket. Megkérdeztem magamtól: miért is? Hát mert cukik, kötődöm hozzájuk, jó lenne eltenni őket, szóval talán fel tudnám használni dekorációnak a naplómban… Aztán arra gondoltam: oké, meg akarod őrizni őket, mégis hánykódnak, és ha eljön a következő hónap eleje, azon fogsz agyalni, hogyan használd fel őket dekorációnak, ahelyett, hogy a tényleges tervezésre fókuszálnál. Az ég szerelmére, asszony, ragaszd be őket a naplódba most, aztán lépj tovább! Ezt tettem. És nagyon tetszik! Jópofa, tartalmas, azt a célt szolgálja, amit kell, sőt, még véletlenül scrapbook oldalt is sikerült csinálnom a naplómba, ami felé már kacsintgattam egy ideje. Csak, értitek, sosem volt türelmem cuccokat gyűjtögetni hozzá. 😅

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Évértékelés: régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak

Első ünnep: Karácsony.

Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.

Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek elhamvadtak.
Hét fából, kilenc fából rakatik máglya.
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul — így vélik.

Forrás: Máté Imre — Yotengrit
https://moly.hu/idezetek/1022776

A Karácsony a Yotengrit szerint szellemi ünnep, az elmélkedés, a visszatekintés, a lezárás és újrakezdés ünnepe.

Tegnap este porcukor szerű hóesésben sétáltam haza, ma reggelre mindent eltemetett nálunk a fehér hó.

A héten megnyílt a feliratkozás Susannah Conway Find Your Word email sorozatára (én már el is kezdtem az elmélkedést, hogy mi legyen a 2019-es évem szava), és az Unravel Your Year évértékelő-évtervező munkafüzete is elérhető.

Ti hogyan készültök az új esztendőre?

Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Gondolatok őszre

Boldog őszi nap-éj egyenlőséget mindenkinek!

Ahogy már írtam, idén igyekszem megünnepelni a pogány évkör ünnepeit. (Na jó, ez a szándékom itt-ott azért elcsúszott már… de azért fél szememet az ünnepkörön tartom, és igyekszem legalábbis becsempészni kicsit az ünnepek szellemiségét a napjaimba. Több-kevesebb sikerrel. Baby steps, oké?)

Az ünnepeknek (amikből négy nagy – napfordulók és nap-éj egyenlőségek – és négy kicsi esik egy évben) kétfajta jelentősége is van:

  • Egyrészt lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megtorpanjunk és kilépjünk a hétköznapokból,
  • másrészt pedig megadják az elkövetkező időszak alaptémáit, megfontolandó szándékait.

Néhány dolog, ami megfontolandó ma, az őszi nap-éj egyenlőség idején, és magunkkal vihető a következő időszakra (ami nagyjából november elejéig, a következő kis ünnepig tart, a soron következő nagy ünnep pedig már a Karácsony):

  • Az aratás, a szüret, a betakarítás időszaka következik.
  • A bőséges termésért, a nyár gyümölcseiért (legyenek azok szó szerint gyümölcsök, vagy inkább lelki kincsek, élmények) adjunk hálát.
  • Most vagyunk a leggazdagabbak az évben, ezért most adakozzunk! (Ráadásul ha nem várnk az adakozással Adventig vagy Karácsonyig, akkor az ajándékaink, adományaink még az első hidegek és a nélkülözés hónapjai előtt eljutnak a rászorulókhoz.)
  • Az aratás nem csak az érett, szép termés learatását jelenti, hanem a felesleg, a romlott dolgok, az árván maradt szárak, a letört ágak szemétre dobását is (megsemmisítését vagy visszaforgatását a földbe.) Lomtalaníthatunk, kertünkben, otthonunkban, lelkünkben is, és amit nem raktározunk el, azt adjuk tovább vagy szabaduljunk meg tőle, ami nincs hasznunkra, engedjük el.
  • Közeleg a sötét. A soron következő kis ünnep a halottak napja. Az aratás és a halál kéz a kézben jár – amennyire gazdag, annyira keserédes időszak is, ugyanakkor lehetőség arra, hogy átértékeljük azt, amit a halálról, a veszteségről, az elengedésről tudunk.
  • Ugyanakkor a halál nem enyészet – ezért is jó mindig a körforgást szemlélni -, hanem az elmúlás, elengedés, aratás mindig táplál is, összegez, gazdagít, helyet csinál az újnak, és táplálja a talajt az utána következőknek.
  • Jönnek a viharok. Odakinn, és nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egészen biztosan idebenn is. A kevesebb fény, a kevesebb meleg, a több didergés, az elmúlás folyamatának figyelése, az ingadozás a nyárból az őszbe megtépázhat minket, de tartsuk észben, hogy ez is, mint minden más, csak egy időszak. Majd átfordul.
  • Forduljunk befelé! Ahogy az idő lassan beterel minket odakintről idebentre (ahol befőzéssel, lomtalanítással, kézimunkával, naplózással, összegzéssel, tervezéssel, nyári kincsek rendezésével foglalkozhatunk), lélekben is kezdjünk befelé fordulni!

És még biztosan annyi más, ami most nem jutott eszembe.

A mai nap, vagy bármelyik este mostanában, alkalmas lehet rá, hogy egy kicsit megálljunk és eltöprengjünk azon, milyen változást, milyen lehetőségeket, milyen hangulatot hoz az évszakok mostani változása, az elkövetkező időszak – az aratás, a hálaadás, a továbbadás, az elengedés időszaka.

Az ünnepről még néhány gondolat a Yotengrit sorozatból, a rábaközi tudók szellemi hagyatékának gyűjteményéből:

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué –
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé. (…)

“Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é a haláluk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál –
kapuk ismétlődő váltakozása!” (…)

Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki –
mert részük van a termésből –
ISTENEK rendelése szerint.

Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek. (…)

A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből. (…)

A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek esztendőre szóló gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vigadnak és áldomással tisztelegnek. (…)

Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.

 

2604B611-6056-4491-BA41-C05E609FB37A

Nőnapi morzsa

Emlékeztek, hogy egy héttel ezelőtt még orrig begombolkozva küzdöttünk a nagy hidegekkel? (Ma pedig már kabát nélkül jártam a várost.)

Ma reggel:

Én: *a vállamat nyújtom az ágyon ülve*
Peti: – Pfff! Egy percre leveszem rólad a szemem, és már hadonászol, mint egy ninja!
Én: – Nem hadonászok, jógázok.
Peti: – Na persze. Megismerek egy ninja-tréninget, engem nem versz át.
Én: – Na tessék, egy hétig felhajtva hordom a galléromat és már nem bízol bennem.
Peti: – Senki nem bízik a ninjákban.

Valamivel később:

Peti: – Basszus, el is felejtettem, hogy nőnap van! Boldog nőnapot, vagy mi.
Én: – Semmi gond, úgyis tudod, hogy nem nőnapi köszöntésekre vadászok. Azzal, hogy veszélyes ninjának neveztél, …
Peti: – Tudom, azzal már építettem a női megbecsülést.
Én: – Pontosan.

És hogy én is építsem a női megbecsülést, megosztok veletek néhány számomra kedves női instagramost és gondolataikat mára. Boldog és büszke nemzetközi nőnapot mindenkinek!

View this post on Instagram

Now more than ever #internationalwomensday

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

View this post on Instagram

#InternationalWomensDay

A post shared by Brené Brown (@brenebrown) on

Boldog Karácsonyt! – Merry Christmas!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Idén teljesen elkerült az ünnepi hangulat, de még a szokásos karácsonyi nyugi sem jött időben. De nem búsulok. Fent vannak a karácsonyi fények, ha ajándékok nem is, de az elmúlt időszak kincsei a fa alá kerültek, és végre jutott egy kis időm a szusszanásra, reflektálásra, előretekintésre.

Egy kis betekintés és ajánló, hogy mivel múlatom az időm a karácsonyfa alatt: próbálom kiválasztani az év szavát a 2017-es évre.

Akárhogy is, nagyon ölelést küldök minden olvasómnak, boldog karácsonyt mindenkinek!

[ENGLISH VERSION]

Christmas magic never was farther, and this year my most favorite part of Christmas, the peace and rest came also late. But I’m not sad. Christmas lights are on, and even tho there are not really gifts under the Christmas tree, I gathered my gifts from lately, and I finally got some time for take a break, reflect and look forward.

This year I spend my Christmas time with Susannah Conway’s Find Your Word 2017 series and I try to find a word that shall shape my next year.

img_0206

However, thank you for being here with me, I send a big-big virtual hug to all of my readers. Merry Christmas everyone!

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Karácsonyi MIXTAPE – My Christmas MIXTAPE

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy múlt vasárnap lecsúsztam az első gyertyagyújtásról (hétfőn pótoltam), úgy lecsúsztam a VKP BLOGMAS első két témájáról is. Ha a kimaradt témákat nem is pótolom, de legalább most becsatlakozom a következő témával.

img_2365

A VKP BLOGMAS során a {Vigyázz! Kész! Posztolj} kihívás résztvevői karácsonyi témákban írnak a blogjukon – az aktuális téma pedig a karácsonyi zenék témája.

Én most már szinte kizárólag Spotifyról hallgatok zenét, ahol a saját lejátszási listák mellett rengeteg előre elkészített tematikus lejátszási listából válogathatunk.

Én a karácsonyi szezonban ezek a klasszikus ünnepi dalokat hallgatom:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

Ezekből a dalokból válogatva készítettem magamnak egy “hordozható” listát, amit a telefonomra lementve offline is hallgathatok (kímélve ezzel a mobil adatforgalmamat):

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

A többiek kedvenc karácsonyi zenéit pedig itt böngészhetitek át:


[ENGLISH VERSION]

I’m a proud participant of a blogger challenge named {Vigyázz! Kész! Posztolj!}, which means “Ready! Set! Post!”. The participants of this chellenge write about the same given theme on every second Wednesday. (Well, lately I was a proud but not too active member actually, but fortunatelym this is a pretty forgiving and nice team. :))

During the Advent season it’s even more interesting: instead of one theme in every two weeks, we have two themes in every week! Well, just as I missed the lightning of the first Advent candle last Sunday, I missed the first two themes of the VKP BLOGMAS season… But I am here now, with my favore Christmas playlist!

I try to listen to more and more Holiday music as we dive into the Advent season, and when the last days of Christmas prep and Christmas itself arrives, I usually end up listening Christmas music all day long.

Here is my favorite Christmas themed playlist from Spotify:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

And here is a shortened version that I can set offline and carry with me everywhere on my phone, with my selected favorites:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

You can read the articles of the other participants here:

Boldogságterv #18 – Házasság és Valentin-nap

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

A férjemmel már az esküvőnk előtt is többé-kevésbé bojkottáltuk a Valentin-napot, most pedig ifjú házasokként megint felmerült köztünk a téma, hogy mire is való a Valentin-nap, érdemes, nem érdemes, hogyan érdemes ünnepelni.

Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?

“Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?” – Ezt a kérdést tegnap tette fel nekem a férjem, az én válaszom pedig az volt rá, hogy egyrészt senkinek sem kell ünnepelnie a Valentin-napot – másrészt viszont semmiképp sem szabadna felhagyni az ünnepléssel csak azért, mert valaki házas… sőt.

Ahogy a tegnapi cikkemben is írtam, a szerelem nem olyasmi, ami egyszer megtörténik, piros plüss-szívek és bonbonok között, és aztán nincs vele már több teendő életünk végéig. Épp ellenkezőleg, a szerelem olyasmi, amit életünk végéig, minden nap ápolni, táplálni, építeni kell.

Éppen ezért, ha a Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, a házasoknak méginkább ünnepelniük kellene, mint a randizóknak – hiszen ők már elköteleződtek a feladat mellett, hogy életük végéig fenn fogják tartani egymás közt a szerelmet, míg a randevúzók még csak mérlegelik, hogy megtalálták-e a megfelelő partnert az elköteleződésre.

Úgyhogy a válaszom a férjem kérdésére egészen pontosan ez volt: “senkinek nem kell ünnepelnie a Valentin-napot, és nekünk sem kell a Valentin-napot máshogy ünnepelnünk, mint eddig, de most, hogy házasok vagyunk, jobban kell ünnepelnünk”.

Aznap mindenki tud ünnepelni

Ahogy mondtam, jobbára bojkottáltuk a Valentin-napot, amióta csak együtt vagyunk, de azért egészen soha nem hagytuk elmenni magunk mellett. Nem csaptunk körülötte nagy felhajtást, de egy-egy apró figyelmességgel megemlékeztünk róla.

Úgyhogy tegnap hoztam is haza néhány szelet cukrászdai süteményt, de mire hazaértem velük este, már nem igazán kívántuk, hát áttoltuk az ünneplést ma reggelre, amikor az ebédlőasztalunk mellett, lustán és pizsamásan, a reggeli után osztoztunk meg egy szelet tortán.

Amikor egy ölelés kíséretében boldog Valentin-másnapot kívántam a férjemnek, a válasza az volt: “Az úgyis sokkal jobb. Aznap mindenki tud ünnepelni, de másnap már nem mindenki tud.”

És azt hiszem, ezzel dióhéjban össze is foglalta a Valentin-nap (és úgy általában minden ünnepnap) lényegét. Aznap, hivatalosan, nagy csinnadrattával mindenki meg tudja ünnepelni az ünnepet. Az igazán fontos viszont az, hogy egy másnapon vagy egy akármilyen hétköznapon is meg tudjuk-e tartani a szerelem ünnepét, a szeretet ünnepét, az anyák napját, az apák napját, a gyereknapot, a halottainkra emlékezés napját és a többi ünnepet.