Boldog Karácsonyt! – Merry Christmas!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Idén teljesen elkerült az ünnepi hangulat, de még a szokásos karácsonyi nyugi sem jött időben. De nem búsulok. Fent vannak a karácsonyi fények, ha ajándékok nem is, de az elmúlt időszak kincsei a fa alá kerültek, és végre jutott egy kis időm a szusszanásra, reflektálásra, előretekintésre.

Egy kis betekintés és ajánló, hogy mivel múlatom az időm a karácsonyfa alatt: próbálom kiválasztani az év szavát a 2017-es évre.

Akárhogy is, nagyon ölelést küldök minden olvasómnak, boldog karácsonyt mindenkinek!

[ENGLISH VERSION]

Christmas magic never was farther, and this year my most favorite part of Christmas, the peace and rest came also late. But I’m not sad. Christmas lights are on, and even tho there are not really gifts under the Christmas tree, I gathered my gifts from lately, and I finally got some time for take a break, reflect and look forward.

This year I spend my Christmas time with Susannah Conway’s Find Your Word 2017 series and I try to find a word that shall shape my next year.

img_0206

However, thank you for being here with me, I send a big-big virtual hug to all of my readers. Merry Christmas everyone!

Reklámok

eBay haul #6


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Egek! Azt sem tudom már, mikor osztottam meg utoljára az ebay-es kincseimet, pedig továbbra sem serénkedett a kínai és a magyar postaszolgálat, hogy eljuttassák hozzám az apróbb és nagyobb csodákat.

A teljesség igénye nélkül megosztok néhányat az elmúlt időszak zsákmányaiból

Áttetsző post-it cetlik

Nagyon szeretem ezeket a kis jelölő cetliket (én a legkisebb méretet vásárolom belőlük, de két további méretben is kaphatóak), mert hiába olvasom lépten-nyomon azt, hogy szamárfülezd, széljegyzeteld, húzogasd alá, szövegkiemelőzd bátran a könyveidet, bármennyire is egyetértek ezzel, egyszerűen nem tudom magam rávenni. Persze nem is annyira töröm magam, amíg van rá lehetőség, hogy egyszerűen egy post-it cetli bedobásával is meg tudom oldani a kérdést. (Az elektronikusan olvasott könyveimben az érdekes tartalmak jelölésére pedig a Kindle egyébként is lehetőséget ad.)

Bulldog klipek

Egy filofax témájú cikknél Viával  arról beszélgettünk, hogy részben azért váltottam gyűrűs határidőnaplóról fűzött jegyzetfüzetre, mert soha nem találtam meg a közös hangot a régi lapok archiválásával. Via azt tanácsolta, hogy ilyen esetben bulldog klipekkel összefűzve archiváljam a lapokat. Ez az!, csaptam a homlokomra. – Bár a határidőnaplómmal semmi áron nem költözök ki a kis naplómból, de most, hogy egyre inkább bontogatom a szárnyaimat a GTD rendszerben , a régi filofaxom is kapott új feladatot, a lapok archiválása pedig újra terítékre került.

Ami pedig a jegyzetfüzeteket illeti – végre kiválthatom a papírnehezékeket, vagy a fotózáshoz fél kézzel lefogott sarkokat, ha meg szeretném osztani a kis naplóm tartalmát.

Leuchtturm1917 napló

… remélhetőleg az utolsó. Na, nem kell félni, nem pártolok el a márkától vagy a bullet journaloktól! De ahogy nemrég írtam, most már itthon is beszerezhetőek ezek a szuper naplók, így remélem, többet már nem kell a nemzetközi postaköltséggel vacakolnom, és az ebay beszerzési listámról elköltözik ez a termék.

View this post on Instagram

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

MemoBottle vizespalack

Még úton van, így nem tudok róla képet mutatni, de hatalmas ötletnek tartom ezeket a hagyományos formától eltérő vizespalackokat, amik arra hivatottak, hogy bármelyik táskába bedobhassuk őket a füzetek, könyve és a laptopunk (vagy épp a bullet journalunk és a Kindle-ünk :)) közé, formájában könnyedén közéjük simuljon.

Mióta újra sokat ingázom a munkám miatt, ismét kihívás lett a mindennap cipelt terheim csökkentése, és nem fogok hazudni, a folyadékfogyasztásom az elsők közt szokott lenni, ami megsínyli az ilyen váltásokat. Reménykedem benne, hogy ez a praktikus kis palack vállalható és szó szerint “viselhető” kompromisszum lesz a számomra, hogy mindig legyen egy korty víz a kezem ügyében.

[ENGLISH VERSION]

If you are new here, maybe you don’t know this, but I’m a pretty loyal ebay customer. There are a bunch of things you just can’t buy in Hungary (neither offline or online), or you just can’t afford and wish for a better deal. I used to order things from $1 office supply bundles to my wedding dress from ebay.

There was a long time since I last shared my haul, so here are a couple of things I purchased on ebay lately.

Transparent post-it notes

I know I could fold the corner of the book pages, use a highlighter, take notes on the margins. I know I could, and there are many people assuring me that I even should (from Mark Twain’s Marginalia notes to the wonderful journaling Bible pictures on Pinterest I always envy), but I just can’t.

It seems to be a good compromise, to use these transparent flags instead in my paper books (and in my ebooks to use the given features of my Kindle).

Bulldog Clips

You may (or may not) know that I used a ringbound planner earlier, before I started bullet journaling in a Leuchtturm1917 notebook, but I never really found my way to archive my pages, so I always missed the journaling function and the real bound with my system. However, my ringbound planner has a new job now as my GTD project notebook, and when I was chatting about it on one of my favorite Hungarian blogs, Via, the blogger of Urban:Eve blog shared her trick: to clasp the loose pages with bulldog clips – voilá!

I also envied the folks on Instagram who took those fancy pictures about their bullet journals where they didn’t need to use paper weights or do the trick with one hand and shoot the photo with the other, using bulldog clips instead. So I decided just go for both things and I ordered a pack of mini and a pack of big bulldog clips.

My last Leuchtturm1917 journal

I don’t mean the very last, but the last from ebay, I hope, since I shared lately how happy I am that we finally can buy these notebooks also in Hungary. Goodbye, international shipping fee!

View this post on Instagram

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

MemoBottle waterbottle

As you may (or may not) know, I travel relatively a lot to and from work every day. I always try to cut the weight I carry around every day (this is one of the reasons why I am bullet journaling in an A6 journal instead of an A5), and keeping a water bottle with me, unfortunately, never was on my priority list. I give it another try with this genious water bottle with the shape of a notebook to fit in any bag, along with my kindle and my pocket-sized bullet journal (having roughly the same size).

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Karácsonyi MIXTAPE – My Christmas MIXTAPE

[PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy múlt vasárnap lecsúsztam az első gyertyagyújtásról (hétfőn pótoltam), úgy lecsúsztam a VKP BLOGMAS első két témájáról is. Ha a kimaradt témákat nem is pótolom, de legalább most becsatlakozom a következő témával.

img_2365

A VKP BLOGMAS során a {Vigyázz! Kész! Posztolj} kihívás résztvevői karácsonyi témákban írnak a blogjukon – az aktuális téma pedig a karácsonyi zenék témája.

Én most már szinte kizárólag Spotifyról hallgatok zenét, ahol a saját lejátszási listák mellett rengeteg előre elkészített tematikus lejátszási listából válogathatunk.

Én a karácsonyi szezonban ezek a klasszikus ünnepi dalokat hallgatom:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

Ezekből a dalokból válogatva készítettem magamnak egy “hordozható” listát, amit a telefonomra lementve offline is hallgathatok (kímélve ezzel a mobil adatforgalmamat):

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

A többiek kedvenc karácsonyi zenéit pedig itt böngészhetitek át:


[ENGLISH VERSION]

I’m a proud participant of a blogger challenge named {Vigyázz! Kész! Posztolj!}, which means “Ready! Set! Post!”. The participants of this chellenge write about the same given theme on every second Wednesday. (Well, lately I was a proud but not too active member actually, but fortunatelym this is a pretty forgiving and nice team. :))

During the Advent season it’s even more interesting: instead of one theme in every two weeks, we have two themes in every week! Well, just as I missed the lightning of the first Advent candle last Sunday, I missed the first two themes of the VKP BLOGMAS season… But I am here now, with my favore Christmas playlist!

I try to listen to more and more Holiday music as we dive into the Advent season, and when the last days of Christmas prep and Christmas itself arrives, I usually end up listening Christmas music all day long.

Here is my favorite Christmas themed playlist from Spotify:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS on Spotify

img_2363

And here is a shortened version that I can set offline and carry with me everywhere on my phone, with my selected favorites:

INSTRUMENTAL CHRISTMAS (PORTABLE) on Spotify

img_2362

You can read the articles of the other participants here:

A KonMari módszer – Második rész: a gyakorlat

Legutóbb hosszan írtam arról, miért érintett meg nagyon a KonMari módszer szellemisége. Mégis, azért ez mégiscsak egy rendrakási módszer – ideje, hogy gyakorlati tippeket is megosszak a könyvből.

KonMari

A selejtezésről

  • Először selejtezz! – Marie Kondo szerint bonyolíthatjuk akárhogy, a rendrakás mindössze két dologból áll: el kell döntened, mit tartasz meg és hogy azt hol tárolod. Fontosnak tartja azonban, hogy először mindig selejtezz – amíg nem végeztél valamennyi holmid átfogó selejtezésével, nem érdemes elkezdeni azon töprengeni, hogyan tárolhatnád őket, pláne nem rafinált tárolási módokba/eszközökbe invesztálni.
  • Selejtezz nagy lendülettel! – Bár legutóbb már írtam róla, hogy ez a szememben egy kis szégyenfoltja a könyvnek, mivel a “csak egyszer, csak most, csak egy nagy lendülettel” szlogent arra használja, hogy elmismásolja, hogy valójában több hónapos munka áll előttünk. Minden esetre fontos, hogy azt javasolja, ne tördeljük tíz-tizenötperces napi rutinná a selejtezést, hanem nagy lendülettel fogjunk neki, nagy falatokban, hogy rutinmunka helyett egyfajta áramlat-élménybe kerüljünk, és megfelelően el tudjunk merülni a selejtezés élményében.
  • Kategória, és ne hely szerint selejtezz! – Azaz ne “az előszobát” vagy “a gardróbot” selejtezd, hanem “a nadrágokat”, “a kabátokat”, “a táskákat”, stb. Ennek oka az, hogy egyféle holmiból több helyen többet is tárolhatsz. Amíg nem látod őket egyszerre, addig nem lesz pontos képed arról, miből mennyid van, és jobban ki vagy téve annak a veszélynek, hogy megtartasz valamit csak azért, mert “hátha nincs másik”.
  • Halmozz mindent a padlóra, majd végy kézbe mindent egyenként! – Ugye emlékeztek még, hogy a KonMari módszer fő kérdése ez: “örömet okoz?”. Ha egy kategória (például pólók, könyvek, stb.) minden darabját egyszerre a padlóra halmozod, az nemcsak abban segít tisztábban látni, hogy valójában mennyi holmid is van, hanem segít friss szemmel nézni rájuk. Kisebb az esélye, hogy valamit azért tartasz meg, mert már úgy megszoktad, hogy ott van a helyén, vagy esetleg mert ódzkodsz a macerától, amivel járna, hogy megválj tőle. Ha mindent egy “máglyarakásba” halmozol, valóban rá vagy kényszerítve, hogy utána egyenként kézbe vedd őket és egyenként dönts a sorsukról (az alapján, hogy örömet okoznak-e neked), ráadásul már a dolog lélektana is más: nem arról kell döntened, mit mozdíts el a helyéről, hanem hogy mit ments vissza a kupacból, mi az, ami tényleg megérdemli, hogy visszatedd a polcra.
  • Selejtezz a megfelelő sorrendben! – Marie Kondo szerint van egy meghatározott sorrendje annak, ahogy a holmikat selejtezni érdemes, hogy előbb a kisebb érzelmi értékű, könnyebben bírálható tárgyaktól válj meg, majd amikor már ráéreztél ennek a teljesen újszerű stratégiának az ízére, akkor térj át a nagyobb érzelmi értékkel bíró tárgyakra, miktől nehezebb megválni. Ez a sorrend nagy vonalakban a következő: ruhaneműk, könyvek, papírok és iratok, egyéb holmik, majd végül az érzelmi értékkel bíró tárgyak (például fényképek). Bővebb részletezésért KonMari checklist néven érdemes rá keresni.

A tárolásról

  • Használd azt, amid van! – Míg amiatt, hogy mindent, amitől megválunk, szemétként kezel és szinte nem is foglalkozik az adományozás lehetőségével, nem lettünk nagy barátok, annál szimpatikusabb volt az a megközelítés, hogy tárolásra szinte minden esetben elegendő az a tér és elegendőek azok az eszközök, amik már most a rendelkezésedre állnak. Marie Kondo azt javasolja, hogy a tarolásra alkalmasnak tűnő dobozokat (elsősorban cipősdobozokat, elektromos eszközök holmijait, használaton kívüli ételtároló műanyag dobozokat, stb.), amiket selejtezés közben találsz, gyűjtsd össze és tedd félre addig, amíg el nem érsz ahhoz a szakaszhoz, amikor megkeresed a dolgok végleges helyét. Pluszban még azt is tanácsolja viszont, hogy amint befejezted a rendrakást, válj meg a fölöslegtől – ne tárolj valamit csak azért, mert egyszer, majd, talán szükség lesz rá. Ha egy doboz annyira tetszik, hogy semmiképp sincs szíved megválni tőle, akkor találj neki valami funkciót, helyezd szolgálatba és úgy tartsd meg.
  • Különítsd el a tárolás és a használat helyét! – Marie Kondo szerint gyakori hiba, hogy a dolgokat ott tároljuk, ahol használjuk őket, pedig ez sok esetben nem jó megoldás. Ilyenek például a konyhapulton tárolt alapanyagok vagy a kád szélén tárolt kozmetikumok. Ezért azt tanácsolja, hogy a dolgok tárolóhelyének kiválasztásánál elsősorban ne azt vedd figyelembe, hol használod őket és honnan a legegyszerűbb elővenni (hiszen a rend megtartását úgysem az akadályozza jobban, ha nehéz elővenni a dolgokat, hanem ha nehéz eltenni őket), hanem hogy mi a számukra alkalmas tárolóhely.
  • Mindennek legyen helye és mindent tegyél a helyére! – Miután a tulajdonodban lévő minden holmival egyenként megismerkedtél és egyenként döntöttél a sorsukról, a tárolásukról is ugyanígy kell döntened. Ha mindennek van pontosan meghatározott helye és mindent oda is helyezel, amikor épp nem használod, az könnyen leleplezi az otthonodban keletkező “gazdátlan dolgokat”. Ezért javasolja például Marie Kondo, hogy minden este pakold ki az összes holmidat a táskádból, és azokat (valamint a táskádat is) egy számukra kijelölt éjszakai pihenőhelyen tárold, amíg újra munkába nem indulnak veled. Ezzel – azaz hogy mindennek van helye és mindent a helyén tárolsz, amikor nem használod – két dolgot is megelőzöl: nem keveredik el valami csak azért, mert elfelejted, hol hagytad “ideiglenesen” (nem felejted a szemceruzádat, az ajakrúzsodat, vagy ne adj’ isten egy fontos iratodat a táskádban, amikor másnap mégis egy másik táskával indulsz el otthonról), és nem kezdenek el észrevétlenül gyűlni a “gazdátlan holmik” (gyűrött blokkok, használt papírzsebkendők, a papírjukba visszacsomagolt rágógumik, stb.), hiszen szemet szúr, ha mindent a helyére raktál és ők még mindig ott vannak.
  • A hasonló dolgokat tárold egy helyen! – Ahogy a hasonló dolgokat selejtezni is, úgy tárolni is együtt vagy egymás közelében érdemes.
  • Amit lehet, tárolj állítva! – Marie Kondo hajtogatási módszerét megtanulni egy érdekes agytorna: újratanulni valamit, amit annyira természetesnek tartunk. De tanúsíthatom, hogy érdemes. Szerinte a vízszintes (“kupacban”) tárolás hátránya, legyen szó ruhákról, papírokról vagy bármi másról, az, hogy úgy érezzük, sokkal több a tárolófelületünk, így könnyebben gyűjtünk lomot, a kupac alján viszont gyakran elvesznek, elfelejtődnek vagy rongálódnak a dolgok. Ezért javasoja, hogy amit csak fizikailag lehetséges, tanuljunk meg úgy tárolni, hogy ne képezzünk kupacot, hanem állítsunk mindent függőlegesen, hogy minden egyes darab látható maradjon. (Illusztrációképpen pillantsatok rá a zoknis fiókomra fent!)
  • Folytass folyamatos párbeszédet a dolgaiddal! – Nemcsak arról a sokat vitatott párbeszédről van szó, amivel megköszönöd a dolgaidnak, hogy téged szolgálnak – bár az is segíthet, hogy jobban örülj a holmijaidnak és kevésbé vedd természetesnek, hogy vannak. Hanem arról is, hogy a dolgaid használata legyen egy folyamatos párbeszéd, egy folyamatos felülvizsgálat. Ha hajtogatáskor vagy a tiszta ruha elpakolásakor a kezedbe akad egy elnyűtt darab, aminek kezd lejárni az ideje, vagy a szekrényben megakad a szemed egy ruhán, amit valaha szerettél, de már egyáltalán nem okoz örömet és csak megszokásból tárolod, válj meg tőle. Ha egy szemceruzát keresel, de közben a kezedbe akad egy régi rúzs vagy szemfesték, amit már úgy érzed, nem fogsz használni, dobd ki. Ha egy garancialevél után kutatsz, és közben találsz pár olyat, amik azóta lejártak, selejtezd ki őket. És így tovább – ahogy használod a dolgaidat, úgy tartsd velük frissen a kapcsolatodat.

Ahogy láthatjátok, bár nem minden ponton értettem egyet vele, azért bőven lett mondanivalóm Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. könyvéről és a KonMari módszerről. Akár megfogadjátok a könyvben foglaltakat, részleteiben vagy egészében, akár nem, mindenképp javaslom elolvasásra, mert sok lelki és gyakorlati bölcsességet lehet meríteni belőle.

A KonMari módszer – Első rész: az elmélet

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. könyvének borítója “varázslatos japán módszer”-ként mutatja be a KonMari néven is ismert rendrakási módszert. Ahogy az olvasók értékeléseit böngésztem, gyakran visszatért az a vélemény, hogy sokminden van a könyvben, ami csak Japánban működik. Ezzel egyáltalán nem értek egyet: semmi olyat nem olvastam benne, amihez japánnak kellene lenni – annál többet viszont, ami gyökeres szemléletváltásra hív, és számomra ezek voltak a legfontosabb üzenetei a könyvnek.

A KonMari módszer

Mi benne a varázslat?

A könyvben leginkább a szemlélete fogott meg. A KonMari módszer alapja, hogy keress érzelmi kapcsolatot a tárgyaiddal – az összessel, az utolsó gemkapocsig, amit a fiók sarkában találsz –, vedd őket a kezedbe egyenként, és tedd fel magadnak a kérdést: ez örömet okoz? Ezután pedig, legyen szó ruhákról, könyvekről vagy konyhai eszközökről, következetesen és kitartóan ismételd ezt mindaddig, amíg az otthonodban már csak olyan holmik vesznek körül, amik örömmel töltenek el.

Nem tudom, emlékeztek-e még rá, amikor – anélkül, hogy bármit tudtam volna a KonMari módszerről – ugyanezt tettem meg a könyvespolcommal. Így bár a könyv olvasása óta egyelőre csak a zoknijaimat selejteztem ki és rendeztem, erős kapcsolatot éreztem a módszerrel, hiszen egyszer már én is végigéltem, nemcsak fizkailag, de lelkileg is.

Amikor a könyveimet rendeztem, úgy fogalmaztam meg a népirtási alapelvemet, hogy a könyvespolcom “legyen szép és vállalható” – de valójában ez a kérdés állt mögötte: örömet okoznak-e nekem ezek a könyvek (hiszen akkor vállalom őket szívesen), és ha nem, megtartsam-e őket a múltba való kapaszkodás, a másokkal (például a könyvmoly édesanyámmal) szemben érzett bűntudat, esetleg a jövőtől való félelem (de mi lesz, ha kidobok valamit, amit később mégis el szeretnék olvasni, és talán akkor derül ki, hogy nehezen beszerezhető?) vagy épp a külső megítélés miatti aggodalom (mit fognak gondolni rólam, ha csak egy maréknyi könyvet tartok itthon?) miatt.

Másfél év telt el azóta és egy költözésen is túlvagyunk, így most már biztonságos távolságból mondhatom: a legjobb döntés volt így megritkítani a könyvespolcomat. Igaz, hogy most töredékannyi könyvem van, de egy sem szorul hátsó sorokba, egy sem bujkál, egy sem veszik el a tömegben, hanem bármelyiken akad meg a szemem, mosolyt csal az arcomra.

Korábban sok olyan könyvem volt, amikről nem is igazán tudtam, hogyan kerültek hozzám, a tartalmuk sem érdekelt, egyszerűen azért tartottam meg őket, mert hát… könyvtől nem válunk meg, nem igaz? Azok a könyvek, amiket szerettem, gyakran nyomorogtak a bűntudatból vagy megszokásból megtartott lomok közt. Most a könyvespolcomra nézve csak olyan könyveket látok sorakozni, amik elmondhatják magukról (és rólam), hogy szeretem őket. A többiek pedig a helyi könyvtár polcaira kerültek, és ki tudja, azóta hány embernek tettek jó szolgálatot?

Mi tehát a varázslat, mi az, amiért a KonMari módszert nem is elsősorban rendrakó stratégiaként, de szemléletformáló gyakorlatként mindenképp tudom ajánlani?

  • Lassíts és figyelj! – A módszert azt írja elő, hogy minden egyes holmidat egyenként vedd kézbe és figyelj az érzéseidre vele kapcsolatban. Ez megköveteli, hogy kiszakadj a megszokott mókuskerékből, a kapkodásból, a racionalizálásból, és a figyelmedet, minden fizikai érzékedet, az elmédet és a lelkedet is időben és térben koncentráld. Ez egy remek mindfulness gyakorlat, jelen pillanat gyakorlat, és minden megvan benne, ami flow élményhez vezet.
  • Megérdemled, hogy boldog légy! – Bár nem feltétlen vagyunk tudatában, ha a holmijainkról van szó, gyakran vezérel minket a másokkal szemben érzett bűntudat vagy megfelelési vágy, esetleg saját félelmeink a jövőtől vagy görcsös kapaszkodásunk a múltba. Ha a rendrakás közben elengedjük azokat a szempontokat, hogy “jó, jó, két éve nem volt rajtam ez a nadrág, be sem tudom gombolni és a színét is utálom, de ha ezt is kidobom, már csak három nadrágom marad” (= a jövőtől való “nem lesz mit felvennem” félelem), vagy “ki sem bontottam a dobozból és soha az életben nem fogom használni, de hát hogyan dobhatnék ki egy teljesen új tányérkészletet” (= a bűntudat és a félelem, hogy pazarlónak bélyegeznek), stb., és egyetlen vezérlőelvre hagyatkozunk, hogy mi okoz NEKÜNK örömet MOST, az nemcsak a lomtalanításnak ad lendületet és nemcsak az otthonunkat tölti meg olyan dolgokkal, amiket szeretünk (anélkül, hogy bármit is vásárolnánk), de nagyon fontos önismereti gyakorlatként is működik, aminek során következetesen, újra és újra, egészen pontosan annyi alkalommal, ahány darab holmi van az otthonunkban, gyakorlnunk kell a múlt és a jövő elengedését, és az önmagunk iránt tanúsított szeretetet. Minden alkalommal meg kell hozni a döntést: megérdemlem, hogy boldog legyek, megéredemlem, hogy azalpján hozzak döntést, hogy mi okoz nekem örömet.
  • Teremts kapcsolatot! – Talán azért írják olyan sokan, hogy ehhez a módszerhez japánnak kell lenni, mert sokszor visszatérő eleme az animista megközelítés, amikor Marie Kondo a tárgyakat, holmikat, az otthonokat lélekkel ruházza fel és arra szólít fel, hogy beszélgessünk velük. Nos, nem mondhatnám, hogy hiszek benne, hogy a zoknijaimnak lelke volna vagy hogy a házam másképp viselkedik, ha megköszönöm neki, hogy tetőt ad a fejem fölé. Abban viszont igen, hogy az ilyen gyakorlatok megváltoztathatják a kapcsolatunkat a környezetünkkel. Nemcsak emberekre, de dolgokra is igaz, hogy ha néha megállunk egy kicsit hálát adni – köszönetet mondani –, megváltozik velük a kapcsolatunk, sokkal hajlamosabbá válunk meglátni bennük a jót, nem vesszük már olyan természetesnek, hogy vannak, hanem éberré válunk rá, hogy milyen jó, hogy velünk vannak. Ha nekik nem is, nekünk feltétlen jót tesz, ha kifejezzük feléjük a hálánkat. És hogy japánnak kell-e lenni ahhoz, hogy szertartásosan üdvözöljünk egy zoknit vagy egy nappalit? Nem, nem hiszem. A nyugati kultúrában is úgy születik minden gyerek, hogy bír a gyermeki animizmus képességével – azaz hisz benne, hogy a dogoknak lelkük van. Nem kell valami roppant idegen dolgot elsajátítanunk – csak a gyermeki lelkünkhöz kell egy kicsit visszanyúlni.

Mi benne az ámítás?

Bár a KonMari módszer engem is teljesen elvarázsolt, azért több gyenge pontot is felfedeztem a könyvben, amik zavartak.

Ezek közül a legfájóbb az volt, hogy többször rajtakaptam azon, hogy csúsztat. A könyv nagyon határozottan igyekezett elhatárolni magát azoktól a módszerektől – mint például a FlyLady módszer –, amik a rendrakást rutinként kezelik, és sokszor és kitartóan hangsúlyozta, hogy a KonMari módszerrel nincs szükség rutinokra, csak egyetlen nagy lendületre, amivel végigsöpörve az otthonunkon örökre száműzhetjük a rendetlenséget a környezetünkből.

Azonban gyakran összemossa a rendrakás és a takarítás fogalmait – ez utóbbira nyilvánvalóan szükség van a rend szintentartásához, hiszen ha mást, nem, a mindennapi életünk nyomait rendbe kell szednünk. A lomtalanítás is örök feladat marad, hiszen ahogy egyszer meg kell válnunk olyan dolgoktól, amik valaha talán fontosak voltak, de már többé nem azok, úgy később is keletkezhetnek felesleges dolgok a mostani fontos holmikból.

De a legfájóbb csúsztatása talán az volt, amikor ráakadtam egy elejtett félmondatra, ami megjegyzi, hogy egy efféle gyors és lendületes rendrakás legalább fél évig tart. Talán az én fogalmaim különböznek, de úgy érzem, hogy ha valami legalább fél évet átfog az életemből, ahhoz jól jönne egy ütemterv, pár ütemezési tipp, és ami azt illeti, valamilyen szinten rutin is lesz az életemben (talán napi, heti vagy havi rutin? – erre nem kaptam választ a könyvből), ha nem is örökre, de fél-egy éven át.

Jólesett volna, ha ahelyett, hogy a rutinokra épülő technikáktól való látványos elhatárolódás és a “csak most, csak egyszer” hangsúlyozása helyett bővebben kitért volna azokra a tippekre és tapasztalatokra, hogy milyen ütemben, mekkora időszeletekben, milyen gyakorisággal érdemes tervezni egy ilyen átfogó, nagy lomtalanítást – még ha ezzel le is rombolja a “gyors, lendületes, egyszeri” rendrakás látványképét.

További sokat támadott hozzáállása az, hogy mindent, amire már nincs szükség, ami már nem okoz örömet, szemétként kezel. Büszkén hozza a statisztikákat arról, hogy az ügyfelei hány szemeteszsáknyi holmit dobtak ki, miközben az adakozásról szó sem esik. A könyvektől való megválásra a javaslata, hogy ha csak néhány oldal, néhány kedves idézet vagy megkapó gondolat miatt ragaszkodunk az adott könyvhöz, egyszerűen tépjük ki az adott lapokat, és aztán dobjuk ki a könyvet.

Amikor megváltam a könyveim nagyrészétől, jólesett a gondolat, hogy míg nálam csak porfogónak szolgálnak és a bűntudatomat, diszkomfortérzetemet táplálják, a könyvtárban esetleg hasznára lehetnek valakinek. Természetesen nem tudunk minden lyukas zokninak és csorba nyelű villának második esélyt adni, de a köszönettel és hálával való elengedés számomra magába foglalja, hogy amelyik tárgynak lehet – különös tekintettel a könyvekre, ruhákra, játékokra –, biztosítsunk további hasznos életet.

Mi benne a hasznos tipp?

Sokat beszéltem a mögötte álló szemléletről, hiszen szerintem ez a KonMari módszer legnagyobb ütőkártyája, de emellett sok hasznos tipp is akad a könyvben, aminek hasznát vesszük a rendrakáskor.

Azonban attól tartok, ez a cikk már így is túl hosszúra nyúlt, így a KonMari módszer gyakorlati oldalára majd egy következő alkalommal térek vissza. :)

eBay haul #5

Egek, milyen rég nem jelentkeztem eBay haul bejegyzéssel! Pedig folyamatosan gyűjtögetem a kincseket.

Megmutatom, mit szereztem mostanában.

Ebay haul

Állatkás teendőlista

Ez a legújabb szerzeményem, bár még azelőtt rendeltem, hogy teljesen belebolondultam volna a bullet journal stílusba, így lehet, hogy alternatív feladatot fognak kapni a bárányaim, de biztos vagyok benne, hogy fogok nekik munkát találni.

Ahogy ez gyakran megesik az eBay-en, ezeket a teendőlistákat is véletlenszerű mintával küldik, többféle állatkából válogatnak az eladók – nekem két bárányos jutott. A használati utasítása szerint “olyan, mint egy barát, meleg és kedves”. :) (Talán félresikerültnek érzitek a fordítást? – Olvasgassátok csak a kínai termékek angol nyelvű leírását. :P)

Ebay haul

Masking sticker set

Azóta csorgattam a nyálam egy ilyen matrica készlet után, hogy a blogszülinapi ajándékcsomagokban megajándékoztam vele az olvasóimat, de magamnak bezzeg nem rendeltem.

A képen látszik, hogy már használatba is vettem őket – nagyon elégedett vagyok velük, jó minőségűek, nagyon szépek, és remekül lehet rájuk írni. Bár ezt is a filofaxomhoz rendeltem, de végül címkézésre kezdtem használni.

Ebay haul

Útlevél tok

Amiben egyébként nem útlevelet tartunk. :) Viszont egyszerűen képtelenek voltunk valamire való bérlettokot venni, a buszbérleteink és a bérletigazolványaink pedig már tragikus állapotban voltak az elrongyolódott tokok miatt. Így amikor megláttam ezeket az útlevéltartókat, nem haboztam.

Egyébként a világoskék a férjemé – ez az egyik kedvenc színe –, a sötét, farmerkék pedig az enyém – tökéletesen illik a Kindle tokom színéhez –, de több színben is választható. (Ez nem véletlenszerű színben érkezik.)

Ebay haul

Kábelrendező

Ezt a remek holmit Szilvi ajánlotta korábban a Pillecukor blogon, és rögtön visszhangra talált bennem az ötlet, hiszen mi is kábelrengetegben élünk. Hatos csomagban, random színekben érkezik – a létszámhiány oka a képen természetesen ismét az, hogy a csomag fele már szolgálatban van. :)

Öntapadós, így a helyét érdemes jól megfontolni, viszont ha egyszer a helyére került, nagyon stabilan tartja magát, és tényleg remek megoldás a kábelrengeteg összerendezésére. Egy ilyen kis holmi akár több kábelt is be tud fogadni (vastagságtól függően), így éjjeliszekrényenként, íróasztalonként elég egy-egy is. Egy ideje már használatban vannak, és eddig nagyon elégedett vagyok a minőségükkel.

Ebay haul

Folyékony kréta

Szintén Szilvitől származik a folyékony kréta ötlete.

A házunk tervezésekor ábrándoztam róla, hogy esetleg nekünk is lesz majd valahol egy táblafestékkel lefestett falunk, ahová teendőlistákat, üzeneteket, inspiráló mottókat írhatok, de végül elvetettük az ötletet – illetve, őszintén megvallva, fel sem merült a kivitelezés során. Viszont amikor Szilvinél megláttam a folyékony krétával író tollakat, amiket akár üvegen is lehet használni, rájöttem, hogy bár táblafalam nem tudom, mikor lesz, de egy képkeretnyi üzenőtáblám bármikor lehet!

Ez az ötlet végül változatlan formában túlélte a szokásos háromhetes postázás időszakát Kínából, úgyhogy már alig vártam, hogy használatba vegyem a tollakat – és nem csalódtam! Remekül írnak üvegre, egyszerű filcként használhatók, de a folyadék azonnal krétaporrá szárad a levegőn és egy egyszerű papír törlőkendővel minden különösebb macera nélkül letörölhető. Addig viszont, amíg le nem töröljük, jól tartja magát, nem kopik és nem maszálódik.

Nem tudom, egy toll mennyire lesz tartós, de tízes csomagban is nagyon gazdaságos volt, és úgy sejtem, a világ végéig ki fognak tartani.
Ebay haul

Nektek mi tetszett a legjobban a mostani kincseim közül? 

S.O.S! Nagytakarítás!

​S.O.S! Nagytakarításra van szükségem – de mikor van erre időm?!

NaNoWriMo alatt úgy érzem, semmikor – de az érzés ismerős lehet másnak is, vizsgaidőszakban, szezonban, nagy hajrák idején. Minden szétcsúszik, és atya ég, tényleg be kell ma engednünk valakit a lakásba?!

A FlyLady kiégés elleni nagytakarító módszeréről már írtam – de mégis kinek van ilyenkor egy teljes órája a lakásra?

Azonban az 5 perc hot-spot takarításokból már tudom, hogy még napi öt perc is milyen életmentő tud lenni – csakhogy nálam ez az öt perc általában a konyhára korlátozódik, ami – mivel a nappalival egybenyílik – a lakás fókuszpontja, vonzza a tekintetet, ha rumlis, lehetetlen elrejteni, és mindig újratermeli a rendetlenséget. Muszáj foglalkozni vele. Na de mi lesz közben a többivel?

sos-600

Miután ma reggel borzadva rácsodálkoztam a fürőszobai polcunkra, ami régen látott már portörlést, úgy döntöttem, 15-20 percem azért nekem is juthat, hogy egy kicsit rendberántsam a lakást.

Az 5 perc fókusz nekem nagyon jól bevált (2 perc kétségbeejtően kevés, de már 10 perc esetén is vészesen lanyhul a figyelmem), így ötperces etapokra redukáltam a minibbnél is minibb “nagy”takarítást.

Mit tegyél, ha 15-20 perc alatt kell letudnod egy teljes vendégváró nagytakarítást?

  • Gondolatban oszd zónákra a házat! Mi az a három-négy helyiség, ahol mindenképp meg fognak fordulni a vendégek – vagy megfordulnának, ha jönnének? (Előszoba, nappali, konyha, …) Mi van leginkább szem előtt? – Ezekre koncentrálj. A többire most csak egyszerűen zárd rá az ajtót. :)
  • Indítsd el az időzítődet 5 percre, és robogj be az egyik zónába! Ha tudod, kezdd a legtragikusabbal, hogy később, ha még van időd, visszatérhess. (Én a fürdővel kezdtem, de ha neked a konyha vagy a nappali a kritikus pont, kezdd ott.)
  • Csak ahol a papok táncolnak! Nem most kell vízkőtelenítened a kávéfőzőt és kicserélned az izzót az olvasólámpádban. :) A legfeltűnőbb szégyenfoltokra koncentrálj.
  • Ímmel-ámmal! Nem kell tökéletesnek lennie – elég, ha felületes kirakatmunkát végzel és a rumli nagyját eltakarítod. Ez most csak tűzoltás, nem az éves nagygenerál.
  • Csak még egy perc! – Ha lejár az időzítő, de félben vagy valamivel, amit egyszerűen nem tudsz kiejteni a kezedből, rendben, legyen csak még egy perc. De tényleg! Húzd fel az időzítőt csak még egy percre, fejezd be, amivel félben vagy, és már ne kezdj semmi olyanba, amit nem tudsz bármikor félbehagyni.
  • Válts zónát! – Ha úgy is érzed, hogy rengeteg munka lenne még, ne ragadj le egy zónában, hanem menj tovább a következőre. Úgy váltogasd a zónákat, hogy a legvészesebbre jusson több köröd, de mindenhova eljuss, ami fontos.

5 perc hot-spot takarítás alatt nem lehet csodákat tenni – de, ami azt illeti, mégis lehet csodákat tenni.

Ti hogyan mentitek meg a lakást vészhelyzetekben?

eBay kívánságlista #2

Az eBay továbbra is egy borzasztó szórakoztató bolhapiac a számomra, de ennél azért mégis több: ha valami után hónapok óta kajtatok és nem találom egy boltban sem, amerre járok, biztos lehetek benne, hogy eBay-en meg fogom találni, gyakran szélesebb választékban és kedvezőbb áron, mint az általam fizikailag bebarangolható üzletekben. 

A legutóbbi eBay-es kalandozásaim óta megintcsak felgyűlt egy szép kívánságlista, néhányat megosztok belőle itt is. 

   

Szivárványszínű matricák

Amellett, hogy aaaawww matricááák, azért is tetszenek ezek a kis kollekciók, mert nagyon alkalmasak lehetnének színkódolásra. Nemcsak a négy alapszínnel dolgoznak, de nem is egy színvilág különböző árnyalataival, hanem a teljes szivárványt felölelik, így nagyon praktikusak lennének nemcsak dekorálásra, de a határidőnaplózás praktikus kiegészítőjeként is.

Dátumbélyegző

Dátumbélyegző, mert egyszerűen menő. 

Fogkefe

Elismerem, morbidnak tűnhet, hogy eBay-en nézegetek fogkefét, de a helyzet az, hogy ezen a téren meglehetősen márkahűek vagyunk a férjemmel, egyszerűen azért, mert nagyon sok neves és névtelen darabot végigpróbáltunk, mire teljesen véletlenül összefutottunk a Curaprox fogkefékkel, amik a maguk egyszerűségében nagyon jól teljesítettek és teljesen meghódítottak mindkettőnket. Sajnos viszont azóta már többször körbe kellett túráznunk a város összes gyógyszertárát, mire nagynehezen, szédületes áron sikerült előkotornunk valahonnan egy-egy utolsó darabot… Ezt megelégelve a Curaprox fogkefék is felkerültek az eBay kívánságlistámra. 

Fodros esernyő

Esernyőre nincs különösebb szükségem, de ez a különleges forma megragadta a figyelmemet. 

  

Minimuffin sütőforma

Még évekkel ezelőtt szolgált fel a névnapi köszöntőjén az egyik munkatársam falatnyi minimuffinokat, és odavoltam az ötletért, azóta vadászok minimuffin sütőformákat. Na, nem mintha most épp lenne sütőm, amiben muffint süthetnék, de a forma azért felkerült a kívánságlistámra.

Kutyatál önitatóval

A kutyatál is olyasmi, ami hihetetlen, hogy milyen régóta fent van a kívánságlistámon. Valahogy soha nem vetődünk olyan helyre, ahonnan be tudnánk szerezni, egy külön kör a Fresnapfba pedig valahogy mindig halasztódik. Ez az önitatós darab pedig különösen felkeltette az érdeklődésemet – ha erre jár egy szakértő, magyarázza már el nekem, hogyan nem ömlik ez ki azonnal?…

Jégkocka tartó

Közeleg a nyár, gyűlnek a jobbnál jobb jégkockás ötletek (például Dóri jegeskávé ötlete), és sehol a háztartásban egy árva jégkockatartó. Ezt hamarosan orvosolni kell.

Jégkrémkészítő

A házi készítésű pálcikás jégkrémekre először Taza blogján figyeltem fel, és ha már a jégkockatartók között kalandoztam, felkerült ez is kívánságlistámra.

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc ínyencség – ahogy én készítem


A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


  

Az eheti VKP témája a kedvenc ínyencségem, ahogy én készítem – ez a téma pedig első ránézésre nagy fejtörést okozott. Hogy miért? Köztudott, hogy nem vagyok nagy konyhatündér, így a kedvenc ínyencségeimet eleve elkészíteni sem tudom, vagy nem szeretek pepecselni vele. Ha mégis élvezem a sütés-főzést (nem tagadom le, szökőévente egyszer előfordul ilyesmi), akkor általában a végeredmény elfogyasztását nem élvezem annyira – egyáltalán nem lesz édesebb attól, hogy magam készítettem. Sőt, az igazi ínyencség magában foglalja azt a luxust is, hogy nem nekem kellett dolgoznom vele. 

Magyarán – ha a kedvenc ínyencségem, akkor nem én készítettem…
Sokat kerülgettem ezt a témát és már próbáltam öszvér megoldásokat keresni, amikor rájöttem, hogy azért van egy ínyencség, amit valóban ínyencségnek tartok, mégis magam készítem, méghozzá elég gyakran. Ez pedig… a kávé.

Ha választanom kellene, hogy teás vagy kávés vagyok inkább, egyértelműen a teára szavazok. Nyáron is szívesen kortyolgatom a gyümölcsteákat, hidegen vagy melegen egyaránt, egy kis citrommal, télen egy nagy bögre cukros-citromos forróság mindig megnyugtat és feltölt, ha pedig egy kis turbózásra van szükségem, fáradtság ellen vagy éjszakázáshoz, akkor is a fekete teához nyúlok, nem a koffeinhez. (Egyszer egy egyetemi beadandó leadási határideje előtti estén végső kétségbeesésemben édesanyám méregerős fekete kávéjához nyúltam – ami valóban ébren tartott egész éjjel, de olyan szívdobogást okozott, hogy egyszerűen nem tudtam a feladatra koncentrálni…)

Azért a kávéval is megvan a magunk közös története. Gyerekkoromban a nagyszüleimmel éltünk, és a nagypapám minden reggelt egy nagy bögre sziruposan édes tejeskávéval indított, amiben a reggeli zsömléjét aprította. Amikor egészen kicsi voltam, épp csak egy nyalásnyit, egy kiskanálnyit lophattam reggelente a papám bögréjéből. Amikor nagyobbacska lettem, a nagymamám egy kupicás pohárba nekem is készített egy kortyni kávét, majd a pohárka egyre jobban nőtt, míg kamaszkoromra már engem is várt minden reggel egy pohár tejeskávé, amit iskolába indulás előtt a nagypapám társaságában kortyoltam el. 

Aztán a nagypapám meghalt, nálam enyhe szívritmuszavart diagnosztizáltak, és a nagymamám úgy döntött, hogy leszoktat engem a kávéról. (Mókásan mindig úgy emlegettem ezt, mint a nagymamám rajtam végzett emberkísérletét, aminek során először rászoktatott, majd türelmesen leszoktatott a kávéról.) Ami azt illeti, a nagypapámmal eltöltött reggeli kávéidő hiányzott (ahogy a nagypapám és később a nagymamám is), de maga a kávé nem igazán. 

A kávéval akkor vettem fel ismét a kapcsolatot, amikor a férjem (aki akkor még csak a kedvesem volt, aki nem hivatalosan ugyan, de gyakorlatilag már velem élt) elhatározta, hogy neki szüksége van egy saját kávéfőzőre, mert hiányolja a szülei krémes kávéját, a kotyogós kávé neki túl erős, túl keserű. Hát beruháztunk egy Senseo párnás kávéfőzőre, ami azóta is nagyon jó szolgálatot teljesít. Habos, krémes, lágy és enyhe kávét készít, minimális koffein tartalommal, amit inkább édességként, nem pedig sekrentőként fogyasztunk. A mutatós “csíkos kávékat” (tej, kávé, hab esztétikus egysége) akár egy cukrászdában is elénk tehetnék 300-400 forintért, de mi a Lidl-ben a saját márkás, 20 db-os kávépárna csomagot 500 forint körüli áron vásároljuk. 

  
A kávé így ismét finomságként, a kávézás élményként tért vissza az életembe, csak most már a férjemmel osztozom rajta. Ebéd után, fáradt estéken, lusta reggeleken. “Kérsz egy finom kávét, kiscicám?” – ez az egyik leggyengédebb mondat, ami elhangzik az otthonunkban. És ez az a finomság, amit én is szívesen készítek – sok tejjel, barna cukorral és sok szeretettel. 

A többiek ínyencségeiről itt olvashattok:

Miért (nem) slamposabbak a feleségek?

Tumblr-en böngészve néha belekattintok a “10 vicces dolog erről-arról” típusú linkekbe, és néha nevetek, néha nem. Nemrég viszont sikerült találnom egy “15 dolog, amit a lányok titokban tartanak a férfiak elől” című gyűjteménybe, aminek lehet, hogy volt 14 vicces eleme, de rögtön az első úgy kiborított, hogy nem olvastam tovább. Ez pedig így szólt: “A lányok elengedik magukat, amint kapcsolatban élnek. A lányok annyira el vannak foglalva a külsejükkel és azzal, hogy lenyűgözzék a fiúkat, de amint kapcsolatban élnek, elhagyják magukat.” – Nem fogok hazudni, kegyetlenkedni támadt kedvem, amikor ez a kijelentés szembejött velem. (De nem tettem – inkább kivártam, amíg már konstruktívan tudok írni róla.)

A lányok elengedik magukat, amint kapcsolatba kerülnek. – Egyrészt, igen. Másrészt, nem. Harmadrészt, a férfiak is. Negyedrészt, ez így van jól. 

A slamposság csak illúzió

Töprengtem ezen egy darabig, és arra jutottam, hogy leginkább tévképzet az, hogy egy nő (vagy egy férfi) elengedi magát egy kapcsolatban, hogy slamposabbá, igénytelenebbé, lustábbá válik. 

Ami azt illeti, mióta kapcsolatban élek, bizony, a férjemnek együtt kell élnie azzal, hogy hétvégenként néha még délben is pizsamában slattyogok, smink és fésülködés nélkül, együtt kell élnie a mackónadrágjaimmal, és azzal is, hogy (a gyenge idegzetűek forduljanak el) télen hónapokig háborítatlanul burjánzik a szőr a lábamon. 

De ami azt illeti, ez sosem volt másképp. Mindig is imádtam a hétvégi pizsamanapokat, otthon mackónadrágban, szösz-mösz zoknikban és trikóban slattyogtam, és nem borotváltam a lábamat, ha nem volt muszáj. Az alapvető különbség az, hogy akkor a férjem nem volt ott mellettem. 

A randevúkra mindig kicsíptem magam, igen. De a randevúkra most is kicsípem magam, sőt, ami azt illeti, a férjem szelíd támogatása és bíztatása mellett sokkal jobban kicsípem már magam a randevúkra és hétköznapokra egyaránt, mert amióta ismerem, megtanultam sminkelni, magassarkúban járni, merek szoknyát hordani és színeket viselni, levágattam a hajam és ékszereket hordok. 

Tehát nem engedtem el magam a kapacsolatomban, sőt. Ha mégis ez az illúzió keletkezik, annak nem más az oka, mint az a kiváltság, hogy a férjem már nemcsak a randevúkon láthat, hanem velem bújhat ágyba minden nyűgös, nyúzott estén, mellettem ébredhet minden kócos, mosdatlan reggelen, velem töltheti az összes pizsamás és mackónadrágos hétvégét, és télen is láthatja a lábamat. 

Áldás és átok, áldás és átok

Peti mindig a bolondoknak tartogatott jóindulatú mosolyával fogadja, ahányszor csak azt mondom neki, hogy tetszik, amikor jóképű, büszke vagyok rá, amikor csinos, de a legeslegjobban akkor szeretem, amikor pizsamában van. Amikor magamhoz ölelhetem az otthonosan puha, meleg és testszagú valóját. Mert nem mindig lehettünk ennyire közel egymáshoz, nem mindig ismertem ennyire, sőt volt, amikor egyáltalán nem ismertem, és amikor még senkivel nem osztozhattam ilyen intimitásban. 

Persze felfoghatnám a romantika halálának azt, amikor széttörik az illúzió és megtudom, hogy nemcsak csinosan tud öltözködni, hanem igenis van, hogy slampos és kényelmes, és hogy a trikója kinyúlt, és a pizsamája testszagú. Én viszont inkább hálás vagyok minden egyes alkalomért, amikor rácsodálkozom, milyen közel is kerültünk egymáshoz, mennyire szoros közelségen osztozunk. 

A szépség is egy közös projekt

Rövid távon nem kis szerepe van a másik megítélésében a kinézetnek – nemcsak a szépségnek, de a megjelenésnek is. Ami nem feltétlenül rossz. Ahogy viszont egyre több időt töltünk együtt, és a kapcsolatunk már nem két független ember tapogatózása egymás irányába, hanem egy kétfős csapat közös projektje, a szépség és a megjelenés is egészen más megítélésbe kerül. 

Ahogy írtam, én nagyon sokat változtam az előnyömre, amióta Petivel vagyok. Soha nem fogom elfelejteni azt, amikor megkaptam tőle az első fülbevalómat, vagy amikor sminkkészletet vett nekem és bíztatott, hogy tanuljak meg sminkelni. Vagy amikor óráknak tűnő percekig álltam sóhajtozva egy meseszép magassarkú szandál előtt, amiről tudtam, hogy nem vehetem meg, mert csak lapossarkú cipőkben tudok járni, ő pedig rávett, hogy megvegyem, majd minden hétvégén elvitt sétálni, először csak az utca végéig és vissza, majd a szomszéd utcáig és vissza, mindig egy kicsit messzebb, miközben olyan görcsösen kapaszkodtam a karjába és úgy bukdácsoltam, mint egy járni tanuló bébizsiráf, egészen addig, míg meg nem tanultam magabiztosan járni magassarkúban is. 

Arra is hallottam már szomorú példát, hogy miután egy férfi már nem látta olyan szépnek a feleségét, egyszerűen felhagyott vele, hogy kedves vagy figyelmes legyen hozzá, sőt még a születésnapját sem köszöntötte, ajándékot sem vett neki, hiszen minek, ha már úgysem tud nőként tekinteni rá? 

Én úgy gondolom, hogy bár, igen, mindenki elsősorban önmagáért felel és nem teheti az életét, a szépségét, az egészségét, a boldogulását valaki mástól függővé, ugyanakkor ha kapcsolatban élünk valakivel, onnantól a boldogulás, a siker, az egészség, a szépség már nem magánügy és egyéni felelősség, hanem egy közös projekt. Úgy gondolom, hogy egy társ azért is társ, hogy a saját érdekein túl a másikért is felelősséget érezzen és érte is hajlandó legyen dolgozni. 

A szépség tehát csak egy pontig olyasmi, amit külső szemlélőként, külső bírálóként elvárhatunk a másiktól. Egy pont után már nem mutogathatunk büntetlenül a másikra, hogy nézzétek csak, hogy elengedte magát, mióta együtt vagyunk! Mert lehet, hogy így van. De ha igen, fel kell tenni a kérdést: megtettem a magamét azért, hogy ez ne így legyen? – Továbbra is elhívom randevúzni, hogy még mindig legyen alkalma kicsípni magát a kedvemért? Bókolok neki, hogy még inkább ragyogjon? Kedveskedek neki? Segítek neki? Ha nyúzott, biztosítok neki egy kis pihenést, leveszek róla egy kis terhet, adok neki egy kis időt, amit önmagával tölthet, hogy egy kicsit kisimuljon, kiviruljon? Ha pénzt vagy időt szán arra, hogy szebb legyen, megdicsérem a bölcs választást, vagy morgok vele, amiért a pénzünket szórja és haszontalanul tölti az időt? Mit tehetnék azért, hogy szebbnek, jobbnak, érdemesebbnek, megbecsültebbnek érezze magát?

A szépség tehát…

… egy olyan illúzió, amit nem kell sajnálni, ha széttörik, mert mögötte olyasmi van, amiért igazán megéri túljutni a felszínen, és ezért nem árt megtanulni hálásnak lenni minden pizsamás estéért, kócos reggelért és kinyúlt trikóért. Ugyanakkor a szépség, az igényesség, a megjelenés is csak ugyanolyan, mint a többi egyéni kompetencia, ami egy kapcsolatban közössé válik: olyasmi, amiért együtt lehet és kell dolgozni. Így nem kell szükségszerűen lemondani róla – életünk végéig élhetünk egy fess, jóképű, jólöltözött férfi mellett vagy egy ragyogó, csinos nő mellett, csak az elvárásaink mellé bele kell tennünk a magunk részét is a projektbe, hogy ez így legyen.