Mihez kezdjek a levendulával? – What to do with lavender?

🇭🇺 Nemrég megosztottam a fertődi levendulaszüret emlékeit. De vajon mihez kezdtem azzal a nagy halom levendulával, amit csak az élmény kedvéért hazahoztam?

IMG_2913

Levendulás limonádé

A Levendula Magazin sietett a segítségemre levendulás limonádé ügyben.

Az arányok persze nincsenek kőbe vésve, de én így készítettem a levendulás limonádét, még azon frissében, ahogy hazaértem a levendulákkal:

  1. Egy evőkanál levendulavirágot 2,5 dl vízzel leforráztam és fél órára állni hagytam.
  2. Egy 1 l-es kancsóba leszűrtem a levendulavizet és tiszta vízzel felöntöttem.
  3. Cukorral, citromlével ízesítve elkészítettem a limonádét. (Természetesen cukor helyett édesítőt vagy mézet, citromlé helyett valódi citromot is használhattok.)

🇬🇧 Yumm, yumm! Freshly made #lavenderlemonade ! 🇭🇺 Az első limonádé a friss szüretből! Mmm!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

További levendulás recepteket találhattok a Levendula Magazin oldalán, ha pedig van egy (vagy több) kedvenc levendulás receptetek, bátran osszátok meg a kommentek között!

 

Szárított levendulavirág

Természetesen nem tudtam egy hétvége alatt felélni az összes leszüretelt levendulámat, így a tartósításról is gondoskodnom kellett.

IMG_2912

Nem egy ördöngős dolog:

  1. Kötegekbe szedve fellógattam a virágokat egy árnyékos helyiségben (érdemes olyan helyre tenni őket, ahol nem baj, ha szemetelnek kicsit, ahogy száradnak), ebben a nagy melegben hamar kiszáradtak.
  2. Háztartási csomagolópapírból (amiből mindig van nálam itthon pár ív, mert szemtelenül olcsó és sokrétű alapanyag) egyszerű papírzacskókat készítettem.
  3. A száraz levendulavirágokat alaposan lemorzsoltam a szárukról, és a zacskókba töltöttem.

Egy kis csinosítással akár egy kedves kézzel készített ajándékként is továbbadható.

🇬🇧 Lavender harvest – round two

I shared the pictures I take on the local lavender harvest, but of course I came home not only with pictures but also with a bunch of lavender flowers.

What did I do with them?

I made lavender lemonade

Making lavender lemonade, either of fresh or dried lavender is a pretty simple thing. (Yet, I had to google it. 😀 I found anser on this lavender-themed site  [Hungarian].)

  1. Scald 1 tablespoon of fresh or dried lavender flower with 1 cup of boiling water and let it stay for half an hour to make a lavender extract.
  2. Filter it and add water to make 1 litre of lavender flavored base.
  3. Add sugar, honey or sweetener, and lemon extract or freshly pressed lemon juice, as you’d make a normal lemonade.

🇬🇧 Yumm, yumm! Freshly made #lavenderlemonade ! 🇭🇺 Az első limonádé a friss szüretből! Mmm!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

If you have any favorite recipe using lavender flowers, let’s share them in the comments!

I dried them

Of course I drank lavender lemonade every day after the harvest, but still I had a bunch of lavender left.

IMG_2911

  1. I bound handfuls of lavender and let them hang in a shady room of the house. There is pretty hot around here, so they dried pretty fast.
  2. I made simple paperbags (step by step pics above) and even decorated them a bit.
  3. I carefully rubbed the dry flowers off of the stems and then filled them into the paper bags.

You can save them for later use, as if they would be tea leaves, or you can give them away as a nice, handmade gift.

eBay haul #6


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


Egek! Azt sem tudom már, mikor osztottam meg utoljára az ebay-es kincseimet, pedig továbbra sem serénkedett a kínai és a magyar postaszolgálat, hogy eljuttassák hozzám az apróbb és nagyobb csodákat.

A teljesség igénye nélkül megosztok néhányat az elmúlt időszak zsákmányaiból

Áttetsző post-it cetlik

Nagyon szeretem ezeket a kis jelölő cetliket (én a legkisebb méretet vásárolom belőlük, de két további méretben is kaphatóak), mert hiába olvasom lépten-nyomon azt, hogy szamárfülezd, széljegyzeteld, húzogasd alá, szövegkiemelőzd bátran a könyveidet, bármennyire is egyetértek ezzel, egyszerűen nem tudom magam rávenni. Persze nem is annyira töröm magam, amíg van rá lehetőség, hogy egyszerűen egy post-it cetli bedobásával is meg tudom oldani a kérdést. (Az elektronikusan olvasott könyveimben az érdekes tartalmak jelölésére pedig a Kindle egyébként is lehetőséget ad.)

Bulldog klipek

Egy filofax témájú cikknél Viával  arról beszélgettünk, hogy részben azért váltottam gyűrűs határidőnaplóról fűzött jegyzetfüzetre, mert soha nem találtam meg a közös hangot a régi lapok archiválásával. Via azt tanácsolta, hogy ilyen esetben bulldog klipekkel összefűzve archiváljam a lapokat. Ez az!, csaptam a homlokomra. – Bár a határidőnaplómmal semmi áron nem költözök ki a kis naplómból, de most, hogy egyre inkább bontogatom a szárnyaimat a GTD rendszerben , a régi filofaxom is kapott új feladatot, a lapok archiválása pedig újra terítékre került.

Ami pedig a jegyzetfüzeteket illeti – végre kiválthatom a papírnehezékeket, vagy a fotózáshoz fél kézzel lefogott sarkokat, ha meg szeretném osztani a kis naplóm tartalmát.

Leuchtturm1917 napló

… remélhetőleg az utolsó. Na, nem kell félni, nem pártolok el a márkától vagy a bullet journaloktól! De ahogy nemrég írtam, most már itthon is beszerezhetőek ezek a szuper naplók, így remélem, többet már nem kell a nemzetközi postaköltséggel vacakolnom, és az ebay beszerzési listámról elköltözik ez a termék.

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

MemoBottle vizespalack

Még úton van, így nem tudok róla képet mutatni, de hatalmas ötletnek tartom ezeket a hagyományos formától eltérő vizespalackokat, amik arra hivatottak, hogy bármelyik táskába bedobhassuk őket a füzetek, könyve és a laptopunk (vagy épp a bullet journalunk és a Kindle-ünk :)) közé, formájában könnyedén közéjük simuljon.

Mióta újra sokat ingázom a munkám miatt, ismét kihívás lett a mindennap cipelt terheim csökkentése, és nem fogok hazudni, a folyadékfogyasztásom az elsők közt szokott lenni, ami megsínyli az ilyen váltásokat. Reménykedem benne, hogy ez a praktikus kis palack vállalható és szó szerint “viselhető” kompromisszum lesz a számomra, hogy mindig legyen egy korty víz a kezem ügyében.

[ENGLISH VERSION]

If you are new here, maybe you don’t know this, but I’m a pretty loyal ebay customer. There are a bunch of things you just can’t buy in Hungary (neither offline or online), or you just can’t afford and wish for a better deal. I used to order things from $1 office supply bundles to my wedding dress from ebay.

There was a long time since I last shared my haul, so here are a couple of things I purchased on ebay lately.

Transparent post-it notes

I know I could fold the corner of the book pages, use a highlighter, take notes on the margins. I know I could, and there are many people assuring me that I even should (from Mark Twain’s Marginalia notes to the wonderful journaling Bible pictures on Pinterest I always envy), but I just can’t.

It seems to be a good compromise, to use these transparent flags instead in my paper books (and in my ebooks to use the given features of my Kindle).

Bulldog Clips

You may (or may not) know that I used a ringbound planner earlier, before I started bullet journaling in a Leuchtturm1917 notebook, but I never really found my way to archive my pages, so I always missed the journaling function and the real bound with my system. However, my ringbound planner has a new job now as my GTD project notebook, and when I was chatting about it on one of my favorite Hungarian blogs, Via, the blogger of Urban:Eve blog shared her trick: to clasp the loose pages with bulldog clips – voilá!

I also envied the folks on Instagram who took those fancy pictures about their bullet journals where they didn’t need to use paper weights or do the trick with one hand and shoot the photo with the other, using bulldog clips instead. So I decided just go for both things and I ordered a pack of mini and a pack of big bulldog clips.

My last Leuchtturm1917 journal

I don’t mean the very last, but the last from ebay, I hope, since I shared lately how happy I am that we finally can buy these notebooks also in Hungary. Goodbye, international shipping fee!

#HappyMail 😊💌📓

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

MemoBottle waterbottle

As you may (or may not) know, I travel relatively a lot to and from work every day. I always try to cut the weight I carry around every day (this is one of the reasons why I am bullet journaling in an A6 journal instead of an A5), and keeping a water bottle with me, unfortunately, never was on my priority list. I give it another try with this genious water bottle with the shape of a notebook to fit in any bag, along with my kindle and my pocket-sized bullet journal (having roughly the same size).

A KonMari módszer – Második rész: a gyakorlat

Legutóbb hosszan írtam arról, miért érintett meg nagyon a KonMari módszer szellemisége. Mégis, azért ez mégiscsak egy rendrakási módszer – ideje, hogy gyakorlati tippeket is megosszak a könyvből.

KonMari

A selejtezésről

  • Először selejtezz! – Marie Kondo szerint bonyolíthatjuk akárhogy, a rendrakás mindössze két dologból áll: el kell döntened, mit tartasz meg és hogy azt hol tárolod. Fontosnak tartja azonban, hogy először mindig selejtezz – amíg nem végeztél valamennyi holmid átfogó selejtezésével, nem érdemes elkezdeni azon töprengeni, hogyan tárolhatnád őket, pláne nem rafinált tárolási módokba/eszközökbe invesztálni.
  • Selejtezz nagy lendülettel! – Bár legutóbb már írtam róla, hogy ez a szememben egy kis szégyenfoltja a könyvnek, mivel a “csak egyszer, csak most, csak egy nagy lendülettel” szlogent arra használja, hogy elmismásolja, hogy valójában több hónapos munka áll előttünk. Minden esetre fontos, hogy azt javasolja, ne tördeljük tíz-tizenötperces napi rutinná a selejtezést, hanem nagy lendülettel fogjunk neki, nagy falatokban, hogy rutinmunka helyett egyfajta áramlat-élménybe kerüljünk, és megfelelően el tudjunk merülni a selejtezés élményében.
  • Kategória, és ne hely szerint selejtezz! – Azaz ne “az előszobát” vagy “a gardróbot” selejtezd, hanem “a nadrágokat”, “a kabátokat”, “a táskákat”, stb. Ennek oka az, hogy egyféle holmiból több helyen többet is tárolhatsz. Amíg nem látod őket egyszerre, addig nem lesz pontos képed arról, miből mennyid van, és jobban ki vagy téve annak a veszélynek, hogy megtartasz valamit csak azért, mert “hátha nincs másik”.
  • Halmozz mindent a padlóra, majd végy kézbe mindent egyenként! – Ugye emlékeztek még, hogy a KonMari módszer fő kérdése ez: “örömet okoz?”. Ha egy kategória (például pólók, könyvek, stb.) minden darabját egyszerre a padlóra halmozod, az nemcsak abban segít tisztábban látni, hogy valójában mennyi holmid is van, hanem segít friss szemmel nézni rájuk. Kisebb az esélye, hogy valamit azért tartasz meg, mert már úgy megszoktad, hogy ott van a helyén, vagy esetleg mert ódzkodsz a macerától, amivel járna, hogy megválj tőle. Ha mindent egy “máglyarakásba” halmozol, valóban rá vagy kényszerítve, hogy utána egyenként kézbe vedd őket és egyenként dönts a sorsukról (az alapján, hogy örömet okoznak-e neked), ráadásul már a dolog lélektana is más: nem arról kell döntened, mit mozdíts el a helyéről, hanem hogy mit ments vissza a kupacból, mi az, ami tényleg megérdemli, hogy visszatedd a polcra.
  • Selejtezz a megfelelő sorrendben! – Marie Kondo szerint van egy meghatározott sorrendje annak, ahogy a holmikat selejtezni érdemes, hogy előbb a kisebb érzelmi értékű, könnyebben bírálható tárgyaktól válj meg, majd amikor már ráéreztél ennek a teljesen újszerű stratégiának az ízére, akkor térj át a nagyobb érzelmi értékkel bíró tárgyakra, miktől nehezebb megválni. Ez a sorrend nagy vonalakban a következő: ruhaneműk, könyvek, papírok és iratok, egyéb holmik, majd végül az érzelmi értékkel bíró tárgyak (például fényképek). Bővebb részletezésért KonMari checklist néven érdemes rá keresni.

A tárolásról

  • Használd azt, amid van! – Míg amiatt, hogy mindent, amitől megválunk, szemétként kezel és szinte nem is foglalkozik az adományozás lehetőségével, nem lettünk nagy barátok, annál szimpatikusabb volt az a megközelítés, hogy tárolásra szinte minden esetben elegendő az a tér és elegendőek azok az eszközök, amik már most a rendelkezésedre állnak. Marie Kondo azt javasolja, hogy a tarolásra alkalmasnak tűnő dobozokat (elsősorban cipősdobozokat, elektromos eszközök holmijait, használaton kívüli ételtároló műanyag dobozokat, stb.), amiket selejtezés közben találsz, gyűjtsd össze és tedd félre addig, amíg el nem érsz ahhoz a szakaszhoz, amikor megkeresed a dolgok végleges helyét. Pluszban még azt is tanácsolja viszont, hogy amint befejezted a rendrakást, válj meg a fölöslegtől – ne tárolj valamit csak azért, mert egyszer, majd, talán szükség lesz rá. Ha egy doboz annyira tetszik, hogy semmiképp sincs szíved megválni tőle, akkor találj neki valami funkciót, helyezd szolgálatba és úgy tartsd meg.
  • Különítsd el a tárolás és a használat helyét! – Marie Kondo szerint gyakori hiba, hogy a dolgokat ott tároljuk, ahol használjuk őket, pedig ez sok esetben nem jó megoldás. Ilyenek például a konyhapulton tárolt alapanyagok vagy a kád szélén tárolt kozmetikumok. Ezért azt tanácsolja, hogy a dolgok tárolóhelyének kiválasztásánál elsősorban ne azt vedd figyelembe, hol használod őket és honnan a legegyszerűbb elővenni (hiszen a rend megtartását úgysem az akadályozza jobban, ha nehéz elővenni a dolgokat, hanem ha nehéz eltenni őket), hanem hogy mi a számukra alkalmas tárolóhely.
  • Mindennek legyen helye és mindent tegyél a helyére! – Miután a tulajdonodban lévő minden holmival egyenként megismerkedtél és egyenként döntöttél a sorsukról, a tárolásukról is ugyanígy kell döntened. Ha mindennek van pontosan meghatározott helye és mindent oda is helyezel, amikor épp nem használod, az könnyen leleplezi az otthonodban keletkező “gazdátlan dolgokat”. Ezért javasolja például Marie Kondo, hogy minden este pakold ki az összes holmidat a táskádból, és azokat (valamint a táskádat is) egy számukra kijelölt éjszakai pihenőhelyen tárold, amíg újra munkába nem indulnak veled. Ezzel – azaz hogy mindennek van helye és mindent a helyén tárolsz, amikor nem használod – két dolgot is megelőzöl: nem keveredik el valami csak azért, mert elfelejted, hol hagytad “ideiglenesen” (nem felejted a szemceruzádat, az ajakrúzsodat, vagy ne adj’ isten egy fontos iratodat a táskádban, amikor másnap mégis egy másik táskával indulsz el otthonról), és nem kezdenek el észrevétlenül gyűlni a “gazdátlan holmik” (gyűrött blokkok, használt papírzsebkendők, a papírjukba visszacsomagolt rágógumik, stb.), hiszen szemet szúr, ha mindent a helyére raktál és ők még mindig ott vannak.
  • A hasonló dolgokat tárold egy helyen! – Ahogy a hasonló dolgokat selejtezni is, úgy tárolni is együtt vagy egymás közelében érdemes.
  • Amit lehet, tárolj állítva! – Marie Kondo hajtogatási módszerét megtanulni egy érdekes agytorna: újratanulni valamit, amit annyira természetesnek tartunk. De tanúsíthatom, hogy érdemes. Szerinte a vízszintes (“kupacban”) tárolás hátránya, legyen szó ruhákról, papírokról vagy bármi másról, az, hogy úgy érezzük, sokkal több a tárolófelületünk, így könnyebben gyűjtünk lomot, a kupac alján viszont gyakran elvesznek, elfelejtődnek vagy rongálódnak a dolgok. Ezért javasoja, hogy amit csak fizikailag lehetséges, tanuljunk meg úgy tárolni, hogy ne képezzünk kupacot, hanem állítsunk mindent függőlegesen, hogy minden egyes darab látható maradjon. (Illusztrációképpen pillantsatok rá a zoknis fiókomra fent!)
  • Folytass folyamatos párbeszédet a dolgaiddal! – Nemcsak arról a sokat vitatott párbeszédről van szó, amivel megköszönöd a dolgaidnak, hogy téged szolgálnak – bár az is segíthet, hogy jobban örülj a holmijaidnak és kevésbé vedd természetesnek, hogy vannak. Hanem arról is, hogy a dolgaid használata legyen egy folyamatos párbeszéd, egy folyamatos felülvizsgálat. Ha hajtogatáskor vagy a tiszta ruha elpakolásakor a kezedbe akad egy elnyűtt darab, aminek kezd lejárni az ideje, vagy a szekrényben megakad a szemed egy ruhán, amit valaha szerettél, de már egyáltalán nem okoz örömet és csak megszokásból tárolod, válj meg tőle. Ha egy szemceruzát keresel, de közben a kezedbe akad egy régi rúzs vagy szemfesték, amit már úgy érzed, nem fogsz használni, dobd ki. Ha egy garancialevél után kutatsz, és közben találsz pár olyat, amik azóta lejártak, selejtezd ki őket. És így tovább – ahogy használod a dolgaidat, úgy tartsd velük frissen a kapcsolatodat.

Ahogy láthatjátok, bár nem minden ponton értettem egyet vele, azért bőven lett mondanivalóm Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. könyvéről és a KonMari módszerről. Akár megfogadjátok a könyvben foglaltakat, részleteiben vagy egészében, akár nem, mindenképp javaslom elolvasásra, mert sok lelki és gyakorlati bölcsességet lehet meríteni belőle.

A KonMari módszer – Első rész: az elmélet

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. könyvének borítója “varázslatos japán módszer”-ként mutatja be a KonMari néven is ismert rendrakási módszert. Ahogy az olvasók értékeléseit böngésztem, gyakran visszatért az a vélemény, hogy sokminden van a könyvben, ami csak Japánban működik. Ezzel egyáltalán nem értek egyet: semmi olyat nem olvastam benne, amihez japánnak kellene lenni – annál többet viszont, ami gyökeres szemléletváltásra hív, és számomra ezek voltak a legfontosabb üzenetei a könyvnek.

A KonMari módszer

Mi benne a varázslat?

A könyvben leginkább a szemlélete fogott meg. A KonMari módszer alapja, hogy keress érzelmi kapcsolatot a tárgyaiddal – az összessel, az utolsó gemkapocsig, amit a fiók sarkában találsz –, vedd őket a kezedbe egyenként, és tedd fel magadnak a kérdést: ez örömet okoz? Ezután pedig, legyen szó ruhákról, könyvekről vagy konyhai eszközökről, következetesen és kitartóan ismételd ezt mindaddig, amíg az otthonodban már csak olyan holmik vesznek körül, amik örömmel töltenek el.

Nem tudom, emlékeztek-e még rá, amikor – anélkül, hogy bármit tudtam volna a KonMari módszerről – ugyanezt tettem meg a könyvespolcommal. Így bár a könyv olvasása óta egyelőre csak a zoknijaimat selejteztem ki és rendeztem, erős kapcsolatot éreztem a módszerrel, hiszen egyszer már én is végigéltem, nemcsak fizkailag, de lelkileg is.

Amikor a könyveimet rendeztem, úgy fogalmaztam meg a népirtási alapelvemet, hogy a könyvespolcom “legyen szép és vállalható” – de valójában ez a kérdés állt mögötte: örömet okoznak-e nekem ezek a könyvek (hiszen akkor vállalom őket szívesen), és ha nem, megtartsam-e őket a múltba való kapaszkodás, a másokkal (például a könyvmoly édesanyámmal) szemben érzett bűntudat, esetleg a jövőtől való félelem (de mi lesz, ha kidobok valamit, amit később mégis el szeretnék olvasni, és talán akkor derül ki, hogy nehezen beszerezhető?) vagy épp a külső megítélés miatti aggodalom (mit fognak gondolni rólam, ha csak egy maréknyi könyvet tartok itthon?) miatt.

Másfél év telt el azóta és egy költözésen is túlvagyunk, így most már biztonságos távolságból mondhatom: a legjobb döntés volt így megritkítani a könyvespolcomat. Igaz, hogy most töredékannyi könyvem van, de egy sem szorul hátsó sorokba, egy sem bujkál, egy sem veszik el a tömegben, hanem bármelyiken akad meg a szemem, mosolyt csal az arcomra.

Korábban sok olyan könyvem volt, amikről nem is igazán tudtam, hogyan kerültek hozzám, a tartalmuk sem érdekelt, egyszerűen azért tartottam meg őket, mert hát… könyvtől nem válunk meg, nem igaz? Azok a könyvek, amiket szerettem, gyakran nyomorogtak a bűntudatból vagy megszokásból megtartott lomok közt. Most a könyvespolcomra nézve csak olyan könyveket látok sorakozni, amik elmondhatják magukról (és rólam), hogy szeretem őket. A többiek pedig a helyi könyvtár polcaira kerültek, és ki tudja, azóta hány embernek tettek jó szolgálatot?

Mi tehát a varázslat, mi az, amiért a KonMari módszert nem is elsősorban rendrakó stratégiaként, de szemléletformáló gyakorlatként mindenképp tudom ajánlani?

  • Lassíts és figyelj! – A módszert azt írja elő, hogy minden egyes holmidat egyenként vedd kézbe és figyelj az érzéseidre vele kapcsolatban. Ez megköveteli, hogy kiszakadj a megszokott mókuskerékből, a kapkodásból, a racionalizálásból, és a figyelmedet, minden fizikai érzékedet, az elmédet és a lelkedet is időben és térben koncentráld. Ez egy remek mindfulness gyakorlat, jelen pillanat gyakorlat, és minden megvan benne, ami flow élményhez vezet.
  • Megérdemled, hogy boldog légy! – Bár nem feltétlen vagyunk tudatában, ha a holmijainkról van szó, gyakran vezérel minket a másokkal szemben érzett bűntudat vagy megfelelési vágy, esetleg saját félelmeink a jövőtől vagy görcsös kapaszkodásunk a múltba. Ha a rendrakás közben elengedjük azokat a szempontokat, hogy “jó, jó, két éve nem volt rajtam ez a nadrág, be sem tudom gombolni és a színét is utálom, de ha ezt is kidobom, már csak három nadrágom marad” (= a jövőtől való “nem lesz mit felvennem” félelem), vagy “ki sem bontottam a dobozból és soha az életben nem fogom használni, de hát hogyan dobhatnék ki egy teljesen új tányérkészletet” (= a bűntudat és a félelem, hogy pazarlónak bélyegeznek), stb., és egyetlen vezérlőelvre hagyatkozunk, hogy mi okoz NEKÜNK örömet MOST, az nemcsak a lomtalanításnak ad lendületet és nemcsak az otthonunkat tölti meg olyan dolgokkal, amiket szeretünk (anélkül, hogy bármit is vásárolnánk), de nagyon fontos önismereti gyakorlatként is működik, aminek során következetesen, újra és újra, egészen pontosan annyi alkalommal, ahány darab holmi van az otthonunkban, gyakorlnunk kell a múlt és a jövő elengedését, és az önmagunk iránt tanúsított szeretetet. Minden alkalommal meg kell hozni a döntést: megérdemlem, hogy boldog legyek, megéredemlem, hogy azalpján hozzak döntést, hogy mi okoz nekem örömet.
  • Teremts kapcsolatot! – Talán azért írják olyan sokan, hogy ehhez a módszerhez japánnak kell lenni, mert sokszor visszatérő eleme az animista megközelítés, amikor Marie Kondo a tárgyakat, holmikat, az otthonokat lélekkel ruházza fel és arra szólít fel, hogy beszélgessünk velük. Nos, nem mondhatnám, hogy hiszek benne, hogy a zoknijaimnak lelke volna vagy hogy a házam másképp viselkedik, ha megköszönöm neki, hogy tetőt ad a fejem fölé. Abban viszont igen, hogy az ilyen gyakorlatok megváltoztathatják a kapcsolatunkat a környezetünkkel. Nemcsak emberekre, de dolgokra is igaz, hogy ha néha megállunk egy kicsit hálát adni – köszönetet mondani –, megváltozik velük a kapcsolatunk, sokkal hajlamosabbá válunk meglátni bennük a jót, nem vesszük már olyan természetesnek, hogy vannak, hanem éberré válunk rá, hogy milyen jó, hogy velünk vannak. Ha nekik nem is, nekünk feltétlen jót tesz, ha kifejezzük feléjük a hálánkat. És hogy japánnak kell-e lenni ahhoz, hogy szertartásosan üdvözöljünk egy zoknit vagy egy nappalit? Nem, nem hiszem. A nyugati kultúrában is úgy születik minden gyerek, hogy bír a gyermeki animizmus képességével – azaz hisz benne, hogy a dogoknak lelkük van. Nem kell valami roppant idegen dolgot elsajátítanunk – csak a gyermeki lelkünkhöz kell egy kicsit visszanyúlni.

Mi benne az ámítás?

Bár a KonMari módszer engem is teljesen elvarázsolt, azért több gyenge pontot is felfedeztem a könyvben, amik zavartak.

Ezek közül a legfájóbb az volt, hogy többször rajtakaptam azon, hogy csúsztat. A könyv nagyon határozottan igyekezett elhatárolni magát azoktól a módszerektől – mint például a FlyLady módszer –, amik a rendrakást rutinként kezelik, és sokszor és kitartóan hangsúlyozta, hogy a KonMari módszerrel nincs szükség rutinokra, csak egyetlen nagy lendületre, amivel végigsöpörve az otthonunkon örökre száműzhetjük a rendetlenséget a környezetünkből.

Azonban gyakran összemossa a rendrakás és a takarítás fogalmait – ez utóbbira nyilvánvalóan szükség van a rend szintentartásához, hiszen ha mást, nem, a mindennapi életünk nyomait rendbe kell szednünk. A lomtalanítás is örök feladat marad, hiszen ahogy egyszer meg kell válnunk olyan dolgoktól, amik valaha talán fontosak voltak, de már többé nem azok, úgy később is keletkezhetnek felesleges dolgok a mostani fontos holmikból.

De a legfájóbb csúsztatása talán az volt, amikor ráakadtam egy elejtett félmondatra, ami megjegyzi, hogy egy efféle gyors és lendületes rendrakás legalább fél évig tart. Talán az én fogalmaim különböznek, de úgy érzem, hogy ha valami legalább fél évet átfog az életemből, ahhoz jól jönne egy ütemterv, pár ütemezési tipp, és ami azt illeti, valamilyen szinten rutin is lesz az életemben (talán napi, heti vagy havi rutin? – erre nem kaptam választ a könyvből), ha nem is örökre, de fél-egy éven át.

Jólesett volna, ha ahelyett, hogy a rutinokra épülő technikáktól való látványos elhatárolódás és a “csak most, csak egyszer” hangsúlyozása helyett bővebben kitért volna azokra a tippekre és tapasztalatokra, hogy milyen ütemben, mekkora időszeletekben, milyen gyakorisággal érdemes tervezni egy ilyen átfogó, nagy lomtalanítást – még ha ezzel le is rombolja a “gyors, lendületes, egyszeri” rendrakás látványképét.

További sokat támadott hozzáállása az, hogy mindent, amire már nincs szükség, ami már nem okoz örömet, szemétként kezel. Büszkén hozza a statisztikákat arról, hogy az ügyfelei hány szemeteszsáknyi holmit dobtak ki, miközben az adakozásról szó sem esik. A könyvektől való megválásra a javaslata, hogy ha csak néhány oldal, néhány kedves idézet vagy megkapó gondolat miatt ragaszkodunk az adott könyvhöz, egyszerűen tépjük ki az adott lapokat, és aztán dobjuk ki a könyvet.

Amikor megváltam a könyveim nagyrészétől, jólesett a gondolat, hogy míg nálam csak porfogónak szolgálnak és a bűntudatomat, diszkomfortérzetemet táplálják, a könyvtárban esetleg hasznára lehetnek valakinek. Természetesen nem tudunk minden lyukas zokninak és csorba nyelű villának második esélyt adni, de a köszönettel és hálával való elengedés számomra magába foglalja, hogy amelyik tárgynak lehet – különös tekintettel a könyvekre, ruhákra, játékokra –, biztosítsunk további hasznos életet.

Mi benne a hasznos tipp?

Sokat beszéltem a mögötte álló szemléletről, hiszen szerintem ez a KonMari módszer legnagyobb ütőkártyája, de emellett sok hasznos tipp is akad a könyvben, aminek hasznát vesszük a rendrakáskor.

Azonban attól tartok, ez a cikk már így is túl hosszúra nyúlt, így a KonMari módszer gyakorlati oldalára majd egy következő alkalommal térek vissza. 🙂

eBay haul #5

Egek, milyen rég nem jelentkeztem eBay haul bejegyzéssel! Pedig folyamatosan gyűjtögetem a kincseket.

Megmutatom, mit szereztem mostanában.

Ebay haul

Állatkás teendőlista

Ez a legújabb szerzeményem, bár még azelőtt rendeltem, hogy teljesen belebolondultam volna a bullet journal stílusba, így lehet, hogy alternatív feladatot fognak kapni a bárányaim, de biztos vagyok benne, hogy fogok nekik munkát találni.

Ahogy ez gyakran megesik az eBay-en, ezeket a teendőlistákat is véletlenszerű mintával küldik, többféle állatkából válogatnak az eladók – nekem két bárányos jutott. A használati utasítása szerint “olyan, mint egy barát, meleg és kedves”. 🙂 (Talán félresikerültnek érzitek a fordítást? – Olvasgassátok csak a kínai termékek angol nyelvű leírását. :P)

Ebay haul

Masking sticker set

Azóta csorgattam a nyálam egy ilyen matrica készlet után, hogy a blogszülinapi ajándékcsomagokban megajándékoztam vele az olvasóimat, de magamnak bezzeg nem rendeltem.

A képen látszik, hogy már használatba is vettem őket – nagyon elégedett vagyok velük, jó minőségűek, nagyon szépek, és remekül lehet rájuk írni. Bár ezt is a filofaxomhoz rendeltem, de végül címkézésre kezdtem használni.

Ebay haul

Útlevél tok

Amiben egyébként nem útlevelet tartunk. 🙂 Viszont egyszerűen képtelenek voltunk valamire való bérlettokot venni, a buszbérleteink és a bérletigazolványaink pedig már tragikus állapotban voltak az elrongyolódott tokok miatt. Így amikor megláttam ezeket az útlevéltartókat, nem haboztam.

Egyébként a világoskék a férjemé – ez az egyik kedvenc színe –, a sötét, farmerkék pedig az enyém – tökéletesen illik a Kindle tokom színéhez –, de több színben is választható. (Ez nem véletlenszerű színben érkezik.)

Ebay haul

Kábelrendező

Ezt a remek holmit Szilvi ajánlotta korábban a Pillecukor blogon, és rögtön visszhangra talált bennem az ötlet, hiszen mi is kábelrengetegben élünk. Hatos csomagban, random színekben érkezik – a létszámhiány oka a képen természetesen ismét az, hogy a csomag fele már szolgálatban van. 🙂

Öntapadós, így a helyét érdemes jól megfontolni, viszont ha egyszer a helyére került, nagyon stabilan tartja magát, és tényleg remek megoldás a kábelrengeteg összerendezésére. Egy ilyen kis holmi akár több kábelt is be tud fogadni (vastagságtól függően), így éjjeliszekrényenként, íróasztalonként elég egy-egy is. Egy ideje már használatban vannak, és eddig nagyon elégedett vagyok a minőségükkel.

Ebay haul

Folyékony kréta

Szintén Szilvitől származik a folyékony kréta ötlete.

A házunk tervezésekor ábrándoztam róla, hogy esetleg nekünk is lesz majd valahol egy táblafestékkel lefestett falunk, ahová teendőlistákat, üzeneteket, inspiráló mottókat írhatok, de végül elvetettük az ötletet – illetve, őszintén megvallva, fel sem merült a kivitelezés során. Viszont amikor Szilvinél megláttam a folyékony krétával író tollakat, amiket akár üvegen is lehet használni, rájöttem, hogy bár táblafalam nem tudom, mikor lesz, de egy képkeretnyi üzenőtáblám bármikor lehet!

Ez az ötlet végül változatlan formában túlélte a szokásos háromhetes postázás időszakát Kínából, úgyhogy már alig vártam, hogy használatba vegyem a tollakat – és nem csalódtam! Remekül írnak üvegre, egyszerű filcként használhatók, de a folyadék azonnal krétaporrá szárad a levegőn és egy egyszerű papír törlőkendővel minden különösebb macera nélkül letörölhető. Addig viszont, amíg le nem töröljük, jól tartja magát, nem kopik és nem maszálódik.

Nem tudom, egy toll mennyire lesz tartós, de tízes csomagban is nagyon gazdaságos volt, és úgy sejtem, a világ végéig ki fognak tartani.
Ebay haul

Nektek mi tetszett a legjobban a mostani kincseim közül? 

S.O.S! Nagytakarítás!

​S.O.S! Nagytakarításra van szükségem – de mikor van erre időm?!

NaNoWriMo alatt úgy érzem, semmikor – de az érzés ismerős lehet másnak is, vizsgaidőszakban, szezonban, nagy hajrák idején. Minden szétcsúszik, és atya ég, tényleg be kell ma engednünk valakit a lakásba?!

A FlyLady kiégés elleni nagytakarító módszeréről már írtam – de mégis kinek van ilyenkor egy teljes órája a lakásra?

Azonban az 5 perc hot-spot takarításokból már tudom, hogy még napi öt perc is milyen életmentő tud lenni – csakhogy nálam ez az öt perc általában a konyhára korlátozódik, ami – mivel a nappalival egybenyílik – a lakás fókuszpontja, vonzza a tekintetet, ha rumlis, lehetetlen elrejteni, és mindig újratermeli a rendetlenséget. Muszáj foglalkozni vele. Na de mi lesz közben a többivel?

sos-600

Miután ma reggel borzadva rácsodálkoztam a fürőszobai polcunkra, ami régen látott már portörlést, úgy döntöttem, 15-20 percem azért nekem is juthat, hogy egy kicsit rendberántsam a lakást.

Az 5 perc fókusz nekem nagyon jól bevált (2 perc kétségbeejtően kevés, de már 10 perc esetén is vészesen lanyhul a figyelmem), így ötperces etapokra redukáltam a minibbnél is minibb “nagy”takarítást.

Mit tegyél, ha 15-20 perc alatt kell letudnod egy teljes vendégváró nagytakarítást?

  • Gondolatban oszd zónákra a házat! Mi az a három-négy helyiség, ahol mindenképp meg fognak fordulni a vendégek – vagy megfordulnának, ha jönnének? (Előszoba, nappali, konyha, …) Mi van leginkább szem előtt? – Ezekre koncentrálj. A többire most csak egyszerűen zárd rá az ajtót. 🙂
  • Indítsd el az időzítődet 5 percre, és robogj be az egyik zónába! Ha tudod, kezdd a legtragikusabbal, hogy később, ha még van időd, visszatérhess. (Én a fürdővel kezdtem, de ha neked a konyha vagy a nappali a kritikus pont, kezdd ott.)
  • Csak ahol a papok táncolnak! Nem most kell vízkőtelenítened a kávéfőzőt és kicserélned az izzót az olvasólámpádban. 🙂 A legfeltűnőbb szégyenfoltokra koncentrálj.
  • Ímmel-ámmal! Nem kell tökéletesnek lennie – elég, ha felületes kirakatmunkát végzel és a rumli nagyját eltakarítod. Ez most csak tűzoltás, nem az éves nagygenerál.
  • Csak még egy perc! – Ha lejár az időzítő, de félben vagy valamivel, amit egyszerűen nem tudsz kiejteni a kezedből, rendben, legyen csak még egy perc. De tényleg! Húzd fel az időzítőt csak még egy percre, fejezd be, amivel félben vagy, és már ne kezdj semmi olyanba, amit nem tudsz bármikor félbehagyni.
  • Válts zónát! – Ha úgy is érzed, hogy rengeteg munka lenne még, ne ragadj le egy zónában, hanem menj tovább a következőre. Úgy váltogasd a zónákat, hogy a legvészesebbre jusson több köröd, de mindenhova eljuss, ami fontos.

5 perc hot-spot takarítás alatt nem lehet csodákat tenni – de, ami azt illeti, mégis lehet csodákat tenni.

Ti hogyan mentitek meg a lakást vészhelyzetekben?

eBay kívánságlista #2

Az eBay továbbra is egy borzasztó szórakoztató bolhapiac a számomra, de ennél azért mégis több: ha valami után hónapok óta kajtatok és nem találom egy boltban sem, amerre járok, biztos lehetek benne, hogy eBay-en meg fogom találni, gyakran szélesebb választékban és kedvezőbb áron, mint az általam fizikailag bebarangolható üzletekben. 

A legutóbbi eBay-es kalandozásaim óta megintcsak felgyűlt egy szép kívánságlista, néhányat megosztok belőle itt is. 

   

Szivárványszínű matricák

Amellett, hogy aaaawww matricááák, azért is tetszenek ezek a kis kollekciók, mert nagyon alkalmasak lehetnének színkódolásra. Nemcsak a négy alapszínnel dolgoznak, de nem is egy színvilág különböző árnyalataival, hanem a teljes szivárványt felölelik, így nagyon praktikusak lennének nemcsak dekorálásra, de a határidőnaplózás praktikus kiegészítőjeként is.

Dátumbélyegző

Dátumbélyegző, mert egyszerűen menő. 

Fogkefe

Elismerem, morbidnak tűnhet, hogy eBay-en nézegetek fogkefét, de a helyzet az, hogy ezen a téren meglehetősen márkahűek vagyunk a férjemmel, egyszerűen azért, mert nagyon sok neves és névtelen darabot végigpróbáltunk, mire teljesen véletlenül összefutottunk a Curaprox fogkefékkel, amik a maguk egyszerűségében nagyon jól teljesítettek és teljesen meghódítottak mindkettőnket. Sajnos viszont azóta már többször körbe kellett túráznunk a város összes gyógyszertárát, mire nagynehezen, szédületes áron sikerült előkotornunk valahonnan egy-egy utolsó darabot… Ezt megelégelve a Curaprox fogkefék is felkerültek az eBay kívánságlistámra. 

Fodros esernyő

Esernyőre nincs különösebb szükségem, de ez a különleges forma megragadta a figyelmemet. 

  

Minimuffin sütőforma

Még évekkel ezelőtt szolgált fel a névnapi köszöntőjén az egyik munkatársam falatnyi minimuffinokat, és odavoltam az ötletért, azóta vadászok minimuffin sütőformákat. Na, nem mintha most épp lenne sütőm, amiben muffint süthetnék, de a forma azért felkerült a kívánságlistámra.

Kutyatál önitatóval

A kutyatál is olyasmi, ami hihetetlen, hogy milyen régóta fent van a kívánságlistámon. Valahogy soha nem vetődünk olyan helyre, ahonnan be tudnánk szerezni, egy külön kör a Fresnapfba pedig valahogy mindig halasztódik. Ez az önitatós darab pedig különösen felkeltette az érdeklődésemet – ha erre jár egy szakértő, magyarázza már el nekem, hogyan nem ömlik ez ki azonnal?…

Jégkocka tartó

Közeleg a nyár, gyűlnek a jobbnál jobb jégkockás ötletek (például Dóri jegeskávé ötlete), és sehol a háztartásban egy árva jégkockatartó. Ezt hamarosan orvosolni kell.

Jégkrémkészítő

A házi készítésű pálcikás jégkrémekre először Taza blogján figyeltem fel, és ha már a jégkockatartók között kalandoztam, felkerült ez is kívánságlistámra.

10 tipp hogyan töltsd fel ügyesen a kamrád

Régen írtam mormon péntek cikket, de nemrég találtam a Mormon Channel blogján egy hasznos kis gyűjteményt kezdő házi raktározóknak, amik segíthetnek elkezdeni ügyesen feltölteni a kamrát. Ez most, hogy már van saját kamrám különösen aktuális kérdés a számomra, de egy kis inspirációért olvassátok el a korábbi cikkemet, amiben írtam arról is, hogy miért nem érdemes a raktározást halogatni arra hivatkozva, hogy még nincs valódi kamrád.

10 tipp hogyan töltsd fel ügyesen a kamrád

A 10 tipp tehát a házi raktározás elkezdéséhez:

  1. Ne akarj ugyanolyan kamrát, mint amilyen a nagymamádnak volt. Nem gond, ha nem tudsz úgy lekvárt főzni, mint ő – az is ér, ha a boltban veszed a lekvárt.
  2. Ne azt raktározd, amit más szerint raktároznod kellene. Tűzz ki egy listát a konyhában, és valahányszor megbontasz egy csomag tartós élelmiszert (konzervet, üveget, zacskót, stb., bármit, ami bontatlanul és hűtés nélkül is hosszabb ideig eláll), írd fel a listára. Rá fogsz jönni, hogy már eddig is volt valamennyi élelmiszer tartalékod, akár tudtál róla, akár nem.
  3. Használd a konyhai listádat egy tartós élelmiszerkészlet felvázolásához. A lista elemeit oszd kategóriákba (például zöldségek, gyümölcsök, húsfélék, tésztafélék, stb.), aztán kezdj el gyűjtögetni, és időről időre jegyezd fel, miből mennyi áll a rendelkezésedre.
  4. Tarts otthon készletet olyan alapanyagokból, amikből általában sütni vagy főzni szoktál.
  5. Mindig tarts kéznél a konyhában egy-egy doboznyit, üvegnyit, zacskónyit a készletidből, hogy ne felejtsd el őket folyamatosan felhasználni, és amit használsz, abból a legközelebbi vásárláskor dobj be a kosárba egy kicsivel többet, például hármat egy helyett.
  6. Tartsd szemmel a kedvenc boltod hirdetési újságait, a gyakran használt élelmiszereid és alapanyagaid áráról vezess nyilvántartást, és akkor tankolj fel belőlük, amikor akciósak.
  7. Mindig legyen bevásárló listád, és ne bámészkodj sokat a boltban. Igyekezz végezni 30 perc alatt a bevásárlással. Minden bámészkodással töltött perc (és találomra megvett áru) pénzkidobást jelenthet.
  8. A kamralistád alapján készíts heti és havi menü terveket, figyelembe véve, hogy mit tudnál elkészíteni a kamrád tartalma alapján. A heti menü alapján pedig bővítsd a kamralistádat, azaz ha olyasmire bukkansz, ami szükséges lenne egy fogás elkészítéséhez, és alkalmas lenne a raktározásra, akkor írd fel a listára.
  9. Ha a teljes heti menü megtervezését túl nagy falatnak érzed, kezdd a reggelikkel. Keress háromféle reggelit, amiket váltogathatsz és amik alkalmasak a raktározásra (például müzli, zabkása, abonett), és ezekből raktározz készleteket. Ha egy krízishelyzet következtében a kamrádból kell ellátnod magad, sokkal hálásabb leszel a müzliért és a zabkásáért, mint ha nem lenne semmid.
  10. Ne akard egy délután alatt megváltani a világot. Apró, türelmes lépésekkel haladj, és ne sürgesd, ne korhold magad. Egy új szokásnak mindig idő kell, hogy megmutassa a hatását, de végül azon kapod majd magad, hogy “a mindenségit, tele a kamrám!”.

Papucsok és mamuszok: férfiak és nők a háztartásban

A FlyLady vs. Cesar Millan cikkem kapcsán felvetődött a kommentek között sok érdekes gondolat a férfiak szerepéről a háztartásban. Már akkor tudtam, hogy erről szeretnék még bővebben írni, de a végső motivációt az adta meg, amikor meghallgattam Anne-Marie Slaughter TED beszédét a férfiak és nők közötti munkamegosztásról. Az előadás felhívja a figyelmet arra, hogy nem beszélhetünk a feminizmus, a női egyenjogúság valódi diadaláról addig, amíg csak azoknak a nőknek vívunk ki elismerést, akik klasszikusan férfias terepen próbálnak helytállni (mint például a cégek vagy országok vezetése), de nem állunk ki azért, hogy a klasszikusan női hivatásoknak (mint például az otthonteremtés vagy a gyereknevelés) megfelelő elismertséget harcoljunk ki, és olyan munkává léptessük elő, amit bárki büszkén végezhet akár főállásban is – férfiak és nők egyaránt.

A férjem egyik nagyon kedves aranyköpése jut eszembe erről.

Én: – Beszélgettem ma a munkahelyemen az egyik gazdával arról, hogy milyen sokat segítesz a háztartásban, és azt mondta, hogy jó nagy papucs lehetsz.
Peti: – Na várjunk csak, de ha én is ledolgozom a heti 40+ órámat és kiveszem a részem a háztartásból, meg te is ledolgozod a heti 40+ órádat és te is kiveszed a részed a háztartásból, akkor ha én papucs vagyok, te is az vagy!
Én: – Én is ezt mondtam neki, de azt mondta, a nők nem lehetnek papucsok, csak a férfiak.
Peti: – Akkor jól értem, hogy aki nem akar koszban élni, de a feleségét sem akarja kizsákmányolni, az papucs?
Én: – Aham. Papucs vagy.
Peti: – Oké, ezt bevállalom. De ragaszkodom hozzá, hogy ha én papucs vagyok, akkor te is. Ketten együtt pedig egy nagyon szép pár papucs vagyunk.

Nagyon büszke vagyok a férjemre, hogy ilyen karakánul vállalja, ha papucsnak bélyegzik, és nem vonja ki inkább magát macsó módon a háztartásbeli munkákból. De tegye mindeki a szívére a kezét, amikor felsóhajt és ezután vágyakozik: megteszünk mi, nők, mindent azért, hogy ezt a jellemvonást erősítsük a férfiakban? Ha egy kispapával találkozunk, aki főállásban otthon marad GYES-en, elismerő megjegyzéseket teszünk arról, milyen férfias dolog ez? Ha egy óvóbácsiról hallunk vagy urambocsá’ egy férfi-férfi pár által nevelt gyerekről, keblünkre öleljük a változó tendenciákat, vagy megkondul bennünk valami inkompetenciát, vagy rosszabb esetben aberrációt jelző vészharang? Ha megtudjuk, hogy egy fiú otthon sürög-forog az édesanyja körül, porszívózik és bugyikat tereget, megdobban a szívünk, hogy micsoda parti, vagy elfanyalodunk, hogy nézd csak, anyuci kicsi fia?

Nap mint nap lehetőséget kapunk arra, hogy a reakcióinkkal nyílt platformokon erősítsük vagy támadjuk azt a képet, amikor egy férfi nőies terepen próbál helytállni – más szóval, hogy a társadalom szemében növeljük vagy csökkentsük a klasszikusan női munka értékét.

2015/01/img_0844.png

De ugyanígy az otthonunkba is nap mint nap lehetőséget kapunk rá, hogy a hozzánk legközelebb állóknak (legyenek férfiak vagy nők, fiúk vagy lányok) meghozzuk a kedvét a házimunkához, vagy elvegyük tőle.

Ahogy a cikkem kommentjei között is írtam, a házimunka azért hálátlan terep, mert csak akkor látszik, ha nem végezzük el – ha elvégezzük, olyan láthatatlan, mintha magától történne. És nem árt észben tartani azt, hogy ez nem a férfiak érzéketlenségéből és vakságából fakad – a házimunka egyszerűen ilyen, különösen akkor, ha nem a mocsokból kell kivakarni a házat egy délután alatt, hanem folyamatos szinten tartást végzünk. Ha a férjünk végezne turbó-törlést a fürdőszobai tükrön minden nap (ahogy egyébként a férjem teszi a monitoron vagy a tévén), vagy törölne fel a mosógép mögötti sarokban, mi sem vennénk észre, akármeddig duzzogna is a másik és puffogna magában, hogy na tessék, még egy jó szót sem kapok, észre sem veszi, hogy mennyit dolgoztam! Nem, ez nem az egyik vagy a másik ember vaksága, nemtörődömsége, gonoszsága, a szeretetének a hiánya – a házimunka egyszerűen ilyen: ha jól végezzük, láthatatlan.

Ezt a jelenséget mi a férjemmel, Petivel úgy trükközzük ki, hogy a háztartásbeli feladatokat hőstetteknek minősítettük. Amikor csak lehetőségünk van rá (este, vagy ha összefutunk nap közben, vagy akár ha csak üzenetet küldünk egymásnak), elbüszkélkedünk vele, milyen hőstettet hajtottunk végre. És itt jön a trükkös rész: a másik nem azt feleli (vagy érzékelteti) erre válaszul, hogy “na, aztán oda ne rohanjak, hogy teljesen magadtól kivitted a szemetet”, vagy “remélem, azért kitüntetést nem vársz azért, hogy végre elmosogattál, miután három napja nincs egy tiszta tányérom”. Hanem úgy reagál rá, mintha egy valódi világrengető hőstettet jelentettünk volna be: “a mindenségit, szuper vagy, drágám, köszönöm, hogy ennyit dolgozol értünk!”…

Meglepő vagy sem: mi sem vagyunk a kapcsolatunk első percétől fogva ilyen “halál cuki páros” (köszönöm a jelzőt Adricának :)). Nagyon sokat torzsalkodtunk és marakodtunk és szenvedtünk mi is a házimunka miatt, mielőtt még átértékeltük volna a viszonyunkat a házimunkához.

Ahogy szintén írtam a kommentek között, a házimunka egy nagyon érzékeny pontja volt a felnőtté válásomnak. Rengeteg fantasztikus dolgot tanultam édesanyámtól, aki két diplomás mérnök volt, nagy koponya, örök gondolkodó – de a házimunka szeretete soha nem tartozott ezek közé. Amikor gyerek voltam, mindig csak azt hallottam, hogy az én munkám a tanulás, a házimunkával nem kell foglalkoznom, miközben néztem, ahogy szalad körülöttünk a ház és anyukám csak nyűglődik a házimunka terhe alatt. Aztán egyszer csak, amikor elértem a kamaszkort és “eladó sorba kerültem”, abból, hogy nem kell törődnöd a háztartással, mert az nem a te munkád, hirtelen ez lett: ennyi idősen már magadtól kellene észrevenned a munkát! Micsoda sokk volt ez a számomra: egyszerre éreztem igazságtalanságnak a dolgot, ugyanakkor állandóan a saját inkompetenciám, a saját hiányosságom terhe gyötört, mert folyamatosan azt éreztem, hogy valami baj van velem, hogy rossz vagyok, lusta és buta. Csak később, utólag jöttem rá, amikor már sikerült kikecmeregnem ebből a róka fogta csuka helyzetből, hogy hogyan is lehettem volna kompetens egy olyan terepen, ahol soha nem volt lehetőségem gyakorlatot szerezni, és motiváció helyett inkább elrettentést láttam magam előtt?

Ezért cserébe viszont mindig megdobban a szívem azokért, akiket lustának bélyegeznek a háztartásban (legyenek semmirekellő férfiak vagy dologtalan nőszemélyek), mert arra gondolok, hogy lehet, hogy egyszerűen hozzám hasonlóan soha nem kapták meg a megfelelő segítséget, hogy kibontakozzanak?

A gyerekek neveléséről olvastam azt az elgondolkodtató tényt, hogy minél idősebb egy gyermek, annál kevesebbet dicsérik a szülei. Amikor még csak pöttöm, minden gügyögése egy csoda, de minél nagyobb lesz, annál több lesz vele szemben az elvárás, a rosszallás, a követelés, a büntetés, a kritika, és annál kevesebb az ünneplés, az éljenzés.

Amikor Petinek és nekem szembe kellett néznünk azzal, hogy a házimunka szempontjából többé-kevésbé “kimaradt a gyerekkorom”, akkor (nem egészen tudatosan) úgy döntöttük, hogy ismét “gyerekcipőbe lépünk”, és azóta is egy kicsit gyerekek vagyunk a háztartásban – ha már nem is vagyunk olyan esetlenek, mint amikor (a FlyLady program kifejezésével élve) a BabyStepjeinket tettük, de legalábbis lélekben: gyermeki módon dicsekszünk a “hőstetteinkkel” és úgy dicsérjük egymást, mint a büszke szülő az első sársütijét elkészítő bébit a homokozóban.

Az életnek egyébként minden területén igyekszünk így bánni egymással: a kelleténél mindig egy kicsivel (vagy jóóó sokkal) több dicséretet, elismerést adva és kérve, olyan nyíltan beszélve egymással (csakis egymással), mint azok a bizonyos gyerekek, akik kikotyogják a szülők összes viselt dolgát az egész utcának, mert nem tudnak titkot tartani, és rengeteget mókázva.

Nekünk mindez bevált: ma már a háztartás egy izgalmas pontgyűjtögető játék, ami lépten-nyomon achievementeket, bónuszokat és plecsniket tartogat a számomra (például szállodába illően bevetett ágyat vagy összehajtogatott készítek oda magamnak “meglepetésül”), a legfontosabb napi rutinomat, a napi öt perc hot-spotozást, tűzoltó takarítást egy csilli-villi pontgyűjtő naptáron pipálom magamnak színes filccel, és folyamatos büszkélkedésre ad okot és minden nap dicséretet kapok érte – ha az önmagában rejlő jutalom nem volna elég.

Épp ezért én erre motiválok mindenkit: ha úgy érzitek, hogy a párotok nem vesz részt elégségesen a házimunkában, ne büntessétek és ne szidalmazzátok, hanem próbáljatok úgy gondolni rá, mint egy olyan gyerekre, akinek ezek az első BabyStepjei, mert lehet, hogy tényleg soha nem volt lehetősége megtanulni azokat a dolgokat, amiket nektek igen – mert mindannyiunknak voltak BabyStepjei, csak akik elég szerencsések, azoknak olyan régen, hogy már nem emlékeznek rájuk.

Emellett pedig ne feledkezzetek el a nagy képről sem: ha lehetőségetek van a férfiasságáról biztosítani egy férfit, aki női terepen próbálja ki magát, akkor ne fukarkodjatok az elismeréssel – legyünk azon, hogy menő legyen “papuccsá” válni!

Boldogságterv #13 – Tökéletlenség és időpazarlás, avagy a valódi luxus és gazdagság

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

A decemberem témájául az otthonteremtést választottam, azóta pedig eltelt a második hét is ebből a remek kis hónapból, amin a makacsul múlni nem akaró betegségtől, az év végi hajtástól és a november utózöngéitől úgy vonszoljuk át magunkat minden napon, és ebben a roppantul alkalmatlan időszakban váratlanul sokat tanulok a választott témámmal kapcsolatban.

“Amit érdemes csinálni, azt rosszul is érdemes csinálni”

Úgy döntöttem, hogy ha már a szívvel-lélekkel flyladyhez a legkevésbé sincs most energiám, legalább annyit megteszek magamért, hogy újra nekifogok és még egyszer elolvasom Marla Cilley, az igazi FlyLady Sink Reflections című könyvét. Sok újdonságot már nem mond a könyv – sok újdonságot már elsőre sem mondott, hiszen a FlyLadys “kollektív tudás” nagy részet már magamba szívtam Viánál. Mégis, úgy érzem, hogy érdemes volt újra kézbe fogni, mivel olyan ez, mint minden nap kifényesíteni a mosogatót: ezeket a mantrákat (mint a fenti bölcsesség is) nem lehet elégszer hallani.
A FlyLady egyik orrvérzésig ismételt igazsága az, hogy a tökéletességre való igényünk az, ami a legnagyobb galibákat okozza. A tökéletességre való igényünk az, ami miatt inkább nem is állunk neki takarítani, ha nem tudunk órákat rászánni, vagy ha nem tudunk egy szusszra és rögtön tökéletesen elvégezni egy feladatot. Tessék-lássék módon inkább neki sem állunk a feladatoknak.
Ez pedig egy letagadhatatlan kihívása a mostani időszakomnak. Hiszen hiába találtam ki magamnak annyira jól, hogy majd hétvégenként egy-egy órát fogok szánni a háztartásra, ha egyszer olyan állapotban vagyok, hogy hétvégenként mindössze két dolog húz ki az ágyból: az, hogy a kutyát ki kell engedni, hogy elvégezhesse a dolgát, és az, hogy fekve erősebben köhögök, mint függőleges helyzetben…
“A tökéletlenül végzett házimunka is áldás a családnak”, és “amit érdemes csinálni, azt rosszul is érdemes csinálni.” – Ezek szerint pedig ha valamit érdemes egy órán át csinálni, azt érdemes öt percen át is csinálni. Ezért ma feladtam azt a tökéletes tervemet, hogy háromszor tizenöt percet fogok szánni a zónáimra, és helyette az újdonsült tojásfőző órámmal háromszor öt percet szántam az ebédlő – konyha – háztartási helyeség zónahármasomra. Amennyire azt hittem, hogy csak a lelkiismeretem elhallgattatására szolgáló látszattevékenység lesz, annyira meglepődtem, hogy mekkora áldásnak bizonyult az az öt perc mikro-zónánként.

Tégy úgy, mintha! – Vagy tégy úgy igazán…

A FlyLady egy másik tanácsa úgy szól, hogy “dolgozz olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz, hogy hamarabb a feladataid végére érj”. Az időzítő használata önmagában is segíthet ennek a tanácsnak a gyakorlatba való átültetésében, és további segítség lehet, ha úgy teszünk, mintha vendégeket várnánk, és egy ötperces tűzoltás során azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amiket valóban először szeretnénk eltüntetni a föld színéről, ha vendéget várnánk.
Viszont, mintha-játék ide vagy oda, a leghatásosabb módszer az, ha tényleg hívunk egy vendéget. Az elmúlt időszakban egyszer sem takarítottam olyan intenzíven a gócpontok (hot spotok) körül, mint amikor tudtam, hogy a hazaérkezésünk után nagyjából tíz perccel meg fog érkezni a kivitelezőnk ellenőrizni a házat és rendezni a papírmunkát.

Használd a saját szemüvegedet!

Amikor először éreztem rá az ízére annak, hogy milyen érzés is megosztani a hétköznapok apróságait (egy vacsora, egy bögre tea vagy egy szépen bevetett ágy képét) az interneten, Peti sokat morgott velem, sokat elégedetlenkedett, amikor nem engedtem hozzányúlni a reggelijéhez, amíg nem készítettem egy előnyös fotót a csendéletről. De ahogy hozzászokott ehhez a mániámhoz, már az ő hétköznapjainak is a részévé vált, hogy odakészítse a hétköznapi apróságokat a kezem alá, a kezembe adja a telefonomat, és évődő megjegyzésektől kísérve kivárja, amíg dokumentálok.
Amikor rájöttem, hogy szívesebben végzek el egészen apró feladatokat (mint a használt papírzsebkendők kidobása vagy a használt tányérok deportálása a mosogatóba), ha tudom, hogy ellenkező esetben zavarnák az összképet egy instagramra szánt fotón, egy kicsit elszégyelltem magam. De aztán arra gondoltam: én ilyen vagyok. Miért szánnám arra az energiáimat, hogy megpróbáljak megváltoztatni vagy letagadni valamit, ami a részem, ahelyett, hogy felhasználnám annak érdekében, ami a célom? Ha engem motivál az, hogy az interneten megosszam (vagy legalábbis alkalmassá tegyem a megosztásra) a házimunkám eredményét, miért ne hagynám, hogy így legyen?
Engem előbbre visz az, ha egy lehetséges instagramos fotóként tekintek a háztartásom részleteire. Valószínűleg ez nem motivál mindenkit, hiszen mindenki más szemüvegen keresztül nézi a világot. De mindenkinek segíthet, ha megtalálja a saját szemüvegét, ha nem valaki más elhangolt lencséjén keresztül próbálja nézni az összképet, hanem megtalálja a saját apró motivációit az apró feladatok mögött.

Mennyi időt pazarolsz a díszpárnákra?

Még gyerekkoromból emlékszem egy filmbéli jelenetre (fogalmam sincs, hogy melyik filmből ragadt örökre az emlékezetembe), ahol a szereplők arról elmélkedtek, vajon életük során összesen hány napot pazarolnak el azzal az értelmetlen feladattal, hogy rendezgetik a díszpárnákat.

IMG_0791.JPG

A FlyLady ezzel szemben arra motivál, hogy ehhez hasonló “értelmelten” feladatokkal töltsük az időnket nap mint nap – például vessük be az ágyat minden reggel. Most, hogy már nem egy szoba az életterünk és a hálószobánkat nem látjuk egész nap, csak akkor, amikor kizuhanunk az ágyból reggel, és akkor, amikor este újra belezuhanunk az ágyba. Valóban: mi értelme van akkor azzal tölteni az időnket, hogy olyan értelmetlen feladatokat végzünk, mint hogy eligazgatjuk a paplanokat és úgy hajtogatjuk rájuk a plédet, mint egy stílusos hotelszoba cselédei?
Ma reggel elvégeztem ezt a feladatot, este pedig (amikor a legközelebb láttam a hálószobát) felragyogott az arcom és ezzel fordultam a férjemhez: nézd csak, egy kis tündér milyen szépen megágyazott nekem!
Tim Ferriss, a 4 órás munkahét c. könyv szerzője jutott eszembe, aki (sok más bölcs forráshoz hasonlóan) azt írja a könyvében, hogy a fényűző életmód megteremtésének egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy rájöjjünk, valójában nem gazdagok akarunk lenni, hanem át akarjuk élni azokat a dolgokat, amiket szerintünk csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. – Talán azt hisszük, hogy csak akkor érezhetjük a művészien megvetett ágy vagy egy lakberendezési magazinba illően megkomponált kanapé mámorát, ha megengedhetjük magunknak, hogy cselédek dongjanak minket körül az otthonunkban, vagy hogy drága hotelszobákban éljük az életünket. Ez azonban nem így van: egy fillérbe sem kerül, csak egy kis munkába reggel, hogy nap közben vagy este rácsodálkozzunk, milyen jók voltak hozzánk azok a kis tündérek, akik megteremtették azt a környezetet, amit élvezhetünk.
Na igen, az igaz, hogy ha megengedhetnénk magunknak, hogy cselédeink legyenek, akkor azt a kis munkát sem nekünk kellene elvégeznünk. De a helyzet az, hogy én is, és gondolom, e sorok olvasóinak döntő többsége is azzal tölti az idejét, nem tízévetne vagy évente, hanem hetente negyven (vagy több) órát, hogy dolgozik azért, hogy fenntartsa az életét, hogy boldoguljon. Emellett tényleg akkora időpazarlás lenne naponta néhány percet arra szánni, hogy egy kis luxus-érzetet teremtsünk magunknak? Szerintem nem, sőt, ezek a legkevésbé haszontalan dolgok, hiszen ezektől válik az életünk elfogadhatóból irigylésre méltóvá – gazdaggá.