Húsmentesen, sajtmentesen, másfél Földön

Több mint fél éve, hogy vegetáriánus lettem.

Mármint, veeearhmmmm…getáriánus, mondjuk. Főleg. Olyasmi.

Az embereknek nem mindig van türelmük végighallgatni, hogy mit jelent ez és miért – de ti legfeljebb nem görgettek tovább, nem igaz? ;) 

Az alaphelyzet az volt, hogy szerettem volna jó irányba változtatni az étrendemen. Igazából ennyi. De mivel nem igazán büntet a szervezetem (nem vagyok elhízásra hajlamos, nincsenek ételallergiáim, és a kiszáradáson és eseti gyomorrontáson kívül tényleg nem sok azonnali eltántorító hatása van a testemre az ételeknek), nehéz volt meggyökeresíteni bármilyen változást. 

2018 októberében azonban az ENSZ kiadta a klímaváltozással kapcsolatos jelentését, amit követően kitöltöttem egy ökológiai lábnyom tesztet. A teszt nemcsak a lábnyomom méretét határozta meg, de javaslatokat is tett, hogy mit tudnék tenni a csökkentése érdekében, és az első számú ez volt: hagyjak fel a húsfogyasztással. 

És ez a kettő már nagyon szépen összeklikkelt: tudatosabban szeretnék étkezni, és az ökoszisztéma azt szeretné, hogy ne egyek húst. Legyen így!

Meglepően könnyű és könnyen tartható elhatározás volt. 

Na jó, azért voltak eseti bökkenők, amikor azért hoztam szürkezónás döntéseket. És többször szembesültem a tejtermékek fogyasztásának képmutató voltával: hiába a környezetvédelem volt az egyik sarokköve a döntésemnek, ha továbbra is fogyasztok olyan állati eredetű (ha nem is hús-) terméket, aminek nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint például a csirkehúsnak. 

Év elején aztán Petit gyomorfekéllyel diagnosztizálták, és felmerült, hogy megpróbálhatnánk gyakrabban főzni otthon, hogy jobban tudjuk kontrollálni, milyen összetevőket fogyaszt. (Spoiler: a konyhatündér felbuzdulásom nem volt hosszúéletű.) Mivel őt nem akartam vegetáriánus étrenddel “gyötörni”, és a sajt versus csirke kérdés amúgy is bántott, úgy döntöttem, az étrendemben a nagy vízlábnyomú sajtot becserélem a valamivel fenntarthatóbb csirkehúsra. Továbbra is nagyon kevés húst eszem, húskészítményt pedig egyáltalán nem, de ezután szinte teljesen elhagytam a sajtot, és bár nem preferálom, de ha úgy alakul, főzök vagy elfogadok olyan ételt is, amiben csirkehús van. 

Röviden talán Láma Ole megfogalmazásával élve tudnám leírni a diétámat:

Ma úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb elfoglalt buddhista a világban: elfogadjuk, amit kapunk, de magunk csak kevés húst veszünk.

Idén erre a hétre esett az Earth Overshoot Day, az az aggasztó fordulónap, amikor az éves fogyasztásunk túllépi azt az erőforrás mennyiséget, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. 1,75 Földre lenne szükség, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértékét fenntartható módon ki tudjuk elégíteni. (Nem annyira vicces fun fact: csak 1,00 van belőle.)

C597A207-08D8-4FF3-8CC8-F3842861176D

Az Earth Overshoot Day-re a munkahelyemen hívták fel a figyelmemet, arra pedig Via emlékeztetett, hogy töltsem ki ismét a tesztet — akihez egyébként megéri elkukkantani, a blogjára és az instagramjára is életmód tanácsokért, hiszen ő már a bűvös 1,00 szám alatt él: egy év alatt kevesebb erőforrást él fel, mint amennyit a bolygónk egy ember számára megújuló módon biztosítani tud.

Rossz hír, hogy magamról ezt nem mondhatom el: ha mindenki az én példámat követné a bolygón, 1,4 Földre lenne szükség a Timi-klónhadsereg eltartására.

Jó hír viszont, hogy csak az utóbbi alig több mint fél évben észlelhetően csökkentettem ezt a számot. Csak azzal, hogy megfogadtam a tanácsokat a húsfogyasztásról, a személyes Overshoot Day-emet egy júniusi dátumról szeptemberre mozdítottam!

És jó hír az is, hogy a legterhelőbb kategóriáim még mindig olyasmiket tartalmaznak, amikre aránylag könnyű a ráhatásom. Nem kell lakóhelyet vagy munkahelyet változtatnom, de még azon sem kell változtatnom, ahogy a kettő közt közlekedek. A környezetre legnagyobb terhelést jelentő döntéseimet a vásárlásaim alkalmával hozom meg. Nem kis kihívás egy étrend- vagy stílusváltás sem — de mégsem egy emigrálás vagy házátalakítás! 

És igen, épp most adok élő, egyenes adásban pep-talkot magamnak — és talán nektek is. :) Nem olyan hatalmas dolog, Timi! Meg tudod csinálni! ;)

Aki szeretné kitölteni az ökológiai lábnyom tesztet, az (angolul) itt teheti meg: https://www.footprintcalculator.org/

 

Reklámok

Az én reggeli rutinom

Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.

Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.

Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)

(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))

Reggeli rutin:

6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.

6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.

6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.

6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.

6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.

6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.

6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.

7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)

8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.

Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.

Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)

Ahogy a dolgok vannak 1. rész

Ati barátomtól kaptam kölcsön két Láma Ole könyvet: az Első lépés a gyémánt úton és az Ahogy a dolgok vannak címűt, miután a meditációról beszélgettünk. Az első könyv inkább egy útinapló Ole és Hannah Nydahl tibeti kalandjairól akkor, amikor még nem a buddhizmus beavatott nyugati képviselői voltak, csak egyszerű hátizsákos drogcsempész hippik, akik épp csak ismerkedtek a keleti kultúrával — a második viszont a buddhizmus tanításairól szól.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Nagyon a szívemhez szólt az, ahogy Láma Ole leírta, hogy miért is van olyan jó helyen nyugati kezekben a buddhizmus, például mert:

  • a kritikus nyugati gondolkodás alapjain tisztán és gyakorlatiasan tud szárba szökkenni a buddhista gondolatvilág
  • a friss nyugati szemek el tudják választani a fölösleges szertartásosságot az alapoktól, és modern köntöst adni a buddhizmusnak
  • a fejlett országokban elmosódnak a határok a szerzetesek, jógik és világi gyakorlók között (hiszen, ahogy írja, a világi gyakorlók kénytelenek voltak a létfenntartás mögé soroni minden lelki fejlődést, a szerzetesek kénytelenek voltak cölibátussal és elvonulással óvni magukat attól, hogy a világi élet feleméssze a lelki életre szánt tartalékaikat, a jógik pedig csodabogárként kénytelenek voltak kitűnni a sorból, hogy így szerezzenek maguknak anyagi támogatást — egy jóléti társadalomban viszont nem kell efféle szélsőségekre ragadtatnunk magunkat), így nyugaton többen és mélyebben élhetnek jelentőségteljes életet anélkül, hogy elszakadnának a hétköznapoktól
  • nagyon sok lehetőségünk van rá, hogy ott lépjünk rá az előre mutató lelki ösvényre, ahol nekünk a legjobb — tanítókból és forrásokból nem szenvedünk hiányt, és sokkal egyszerűbb és hatékonyabb új fejlődni, hogy három nap zarándokút helyett egy könyvesboltnyira, sőt egy kattintásra van tőlünk a számunkra leginkább testhezálló tanítás
  • az, hogy szenvedéstől mentesen éljük az életünket, a jóléti társadalmakban sokunk számára nem életcél, hanem alapelvárás — így megadatik az a spirituális luxus, hogy az életcélunkat gyakran a “boldoguláson túli boldogságban” és mások életének támogatásában tudjuk meghatározni

Nagyon sok hasznos és értékes gondolatot találtam ebben a könyvben, és hogy ne csússzon ki a téma a kezeim közül, megpróbálom néhány egyszerű felsorolásba gyűjteni azokat az alapgondolatokat, amik szeretném, ha velem maradnának akkor is, amikor végre visszaszolgáltatom Atinak a könyvet. :) (Ez nem lesz nehéz, hiszen Láma Ole is felsorolásokban építette fel a könyvet — én csak kicsipegetem ezeket. :))

Kis út, nagy út, nagyon nagy út 

A buddhizmus három útja:

  • A kis út — a mindennapi szenvedéstől való megszabadulás útja
  • A nagy út — az együttérzés útja, ami túlmutat a saját szenvedésünkön
  • A gyémánt út — a buddhaként járt út

Ezek egymásra épülő dolgok, és a kulcs az, hogy mekkora távolságot tudunk vonni az élményeinktől. Talán azért is érzem azt, hogy telibe talált engem ez a könyv, mert pontosan ez az, amin a szorongással kapcsolatban évek óta tudatosan (és szakértő segítséggel) dolgozom, és amiben annyira kézzel foghatóak az eredményeim: minél inkább hagyom, hogy az élményeim, a rossz érzéseim, a negatív gondolati spiráljaim beszippantsanak, annál inkább maga alá temet az élet — de minél többet gyakorlom azt, hogy távolságot tartsak a saját gondolataimtól, minél jobban megy az, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gondolataim és az érzéseim jönnek-mennek, de nem határoznak meg engem, minél gyakrabban tudok venni egy mély levegőt, hátrébb lépni és egy kis távolságból figyelni az életemet, annál jobban mennek a dolgaim.

Erről szól tehát a dolog:

  • Felismerjük, hogy a gondolataink és érzelmeink múlandóak, jönnek-mennek, és gyakoroljuk, hogy ne hagyjuk magunkat általuk rángatni ide-oda
  • Felismerjük, hogy más emberek is ugyanúgy a saját gondolataik és érzelmeik csapdájában lehetnek, mint mi, ezért elkezdünk türelmet és együttérzést gyakorolni az irányukba
  • Felismerjük, hogy mind egy összefüggő rendszer részei vagyunk, ahol minden tapasztalat egy ok-okozati lánc része (karma), ezért elkezdünk azon igyekezni, hogy jó ok-okozati láncokat indítsunk el vagy ilyenekbe csatlakozzunk be (avagy ne pofonért álljunk sorba, hanem inkább ölelésért)
  • És minél több jó élmény ér minket, annál szabadabban, bizakodóbban és örömtelibben tudunk élni

Mindegyik úthoz tartozik néhány “okos lista”. A kis út listái leginkább zavaró érzelmekről és kerülendő dolgokról szólnak, a nagy út tuti tippjei a szeretet formáiról, a gyémánt út pedig már a buddha-lét hogyanjával és mikéntjével foglalkozik.

Le a szenvedéssel!

Láma Ole szerint Buddha szerint minden szenvedést a nem tudás okoz: az, hogy mindannyian önálló kis univezrumoknak hisszük magunkat, és nem ismerjük fel azt, hogy valójában mind egy hatalmas univerzum vagy akár multiverzum szerves részei vagyunk, és az élményeink elválaszthatatlanok attól, ami körülöttünk történik és előttünk történt.

(A tisztán látás kedvéért: én magam például a reinkarnációban nem hiszek, azt viszont senki sem tagadhatja, hogy az életünket meghatározzák nemcsak a saját múltbéli cselekedeteink vagy döntéseink, de olyan emberek cselekedetei és döntései is, akik réges régen előttem éltek — szóval ha a lélek fogalmának boncolgatásától most eltekintünk… és én most eltekintenék —, akkor szerintem egyet tudunk érteni a buddhistákkal abban, hogy az élményeink ok-okozatai messssssze a születésünk előttre nyúlnak vissza.)

Ez a fajta nem tudás, ez a fajta izoláltság érzés hat egymással összefüggő olyan zavaró érzelemhez vezet, amik nagyban meg tudják nehezíteni az életünket:

  • a kötődéshez és a belőle fakadó kapzsisághoz (mert görcsösen kapaszkodunk abba, amit szeretünk)
  • az ellenszenvhez és a belőle fakadó irigységhez (mert minden áron távol akarjuk tartani magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki kellemetlennek ígérkezik — sőt még azt is nehezen viseljük, ha valakinek, aki ellenszenves nekünk, úgy látjuk, hogy több jut a jóból)
  • a nem tudásunk (az izoláltságunk érzése) pedig kizáró büszkeséghez vezet (azaz mindig az a célunk, hogy jobbak, szebbek, többek, nagyobbak, erősebbek, sikeresebbek legyünk másoknál)

Ezeket a zavaró érzelmeket aztán persze tettekre is váltjuk, mert ilyen az emberi természet — a tetteinkkel pedig “rossz karmát” teremtünk, rossz élményeknek ágyazunk meg az életünkben.

Ártó cselekedetekként ezeket nevezik meg:

  • ölés
  • lopás
  • szexuális ártás
  • hazugság
  • rágalmazás
  • jelentőség nélküli beszéd
  • nyers és bántó beszéd
  • irigység
  • rosszakarat
  • téves nézetek terjesztése

És mi a módja annak, hogy távol tartsuk magunkat a zavaró érzelmektől és az ártó cselekedetektől? — “Egyszerű.” Elméletben persze. Gyakorlatban… nos, higgyetek nekem, aki évek óta a fizetése 10%-át terápiára költi, a gyakorlatban ez türelmes gyakorlás kérdése. Hossssssszas, türeeeeeelmes gyakorláááás kérdése.

Az “egyszerű” gyakorlatok pedig a következők:

  • Tudatosítjuk magunkban ok-okozat törvényét, tehát hogy az élményeink sosem izoláltak, mások élményei sem izoláltak, mind össze vagyunk kötve ebben az utazásban.
  • Meditálunk. Meditálunk, meditálunk, meditálunk, mert ezáltal egyre nagyobb gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy távolságot vonjunk magunk és a zavaró érzelmek között, és egy mély lélegzettel hátrább tudunk lépni tőlük, mielőtt a saját magunk és mások életét megkeserítő ártó cselekedetek lesznek belőlük.

Ömm, na jól van, úgy ítelem meg, hogy ez a bejegyzés már így is elég hosszúra nyúlt, és van benne máris bőven elmélkedni való, ezért inkább szétosztom a jegyzeteket egy sorozatra.

Jó sok hasznos olvasmányom volt az elmúlt egy vagy két, amikről nem írtam, majd igyekszem hozni okosságokat azokból is, de addig is, aki kíváncsi rá, mit olvasok éppen, az követhet Molyon: https://moly.hu/tagok/nagytimi85

Aki napi szinten szeretne hallani felőlem, annak ott az instagram: http://instagram.com/nagytimi85 és http://instagram.com/timi.tea.time

Aki pedig szeretne anyagilag is támogatni, annak irány a Patreon: http://patreon.com/nagytimi85

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Hupsz! Nagyböjt van

A héten valahogy eltalált a felismerés: hupsz! Nagyböjt van. Nem mintha nem tudtam volna róla, mikor kezdődött a böjti szezon, de valahogy mégis elsuhant mellettem az információ.

Alapvetően nem a keresztény ünnepeket, hanem a pogány évkör ünnepeit tartom, de ahol egybeesnek, szívesen ünneplem a keresztény ünnepeket is — az advent és a nagyböjt például nagyon jól illeszkedik az évkörbe. Ezért szoktam tenni minden évben böjti fogadalmat, a tavaszi tisztulást támogatandó, de ez most valahogy elmaradt.

Mit jelent számomra a Nagyböjt?

Keresztény ünnepként a Húsvétra való felkészülés időszaka lemondás, bűnbánat és megtisztulás által. Bár a bűnbánat gyakorlatában nem veszek részt — az egyébként is önostorzó és szorongó alaptermészetem mellett nem kifejezetten építő a bűnbánat a számomra —, de mindig szívesen tartok reflektáló időszakokat. A lemondás és a tisztulás pedig kifejezetten tavaszváró jellegűek.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Mit hozott számomra eddig a Nagyböjt? (Véletlenül :))

Ahogy mondtam, nem mentem neki kifejezetten tudatosan ennek a böjti időszaknak, de a tavaszvárás, a télvégi tisztulás, a lemondás és szortírozás, a tisztogatás és helycsinálás szelleme azért csak belopakodott az életembe óhatatlanul.

Ami eddig történt lelki, szellemi vagy fizikai szinten, ami a böjt szellemiségéhez köthető:

  • nekifogtam a ruhatáram szortírozásának
  • egy tűzhellyel bővültünk, és ennek kapcsán nagy szortírozást tartottunk a konyhában
  • változások történtek a diétánkban (Petit év elején gyomorfekéllyel diagnosztizálták, így egyrészt rá is egyre jobban figyelek, másrészt a saját diétámat is igyekszem úgy formálni, hogy vele és a saját céljaimmal is jobban összhangban legyen — ezért például vicces módon épp böjtben kezdtem újra húst enni, a csirkehúsért cserébe viszont lemondtam a sajtról… egymás közt szólva ez nagyobb áldozat :D)
  • nekifogtam a kert rendbetételének
  • a buddhizmusról olvasok
  • részt vettem néhány rituálén (a sámándobos elmélyülés például kifejezetten felébresztette bennem a szorgalom és alázat érzését, amit erősen a böjti időszakhoz tudok kötni)

Mit tudnék vagy szeretnék tenni ebben az időszakban?

  • a szorgalom és alázat jegyében csökkenteni az elvárásaimat (pontosabban az elvárások okozta gátjaimat) és szerzetesi módon belevetni magam az alkotómunkába
  • idézeteket másolni
  • “red letter” kiadássá formálni a Bibliámat (ez olyasmi, ami ezer éve szerepel a teendőlistámon, de sosem vagyok elég szorgos hozzá)
  • folytatni a kertimunkát
  • bezacskózni és továbbadni a kiselejtezett ruháimat
  • szorgalmasabban meditálni
  • visszatérni a teendőlistákhoz (khm, egy kicsit ellustultam — nehéz megtalálni az összhangot a megengedő, organikus életszemlélet és a szorgalmas munka között)

Beszélgessünk! 

A Nagyböjt témájáról, egy kicsit bővebben, egy kicsit ziláltabban, egy kicsit személyesebben beszélgettem tegnap a mecénásaimmal is Patreonon. (Már hogy beszéltem hozzájuk, nyilván — de mindig társasági eseményként gondolok a patreonos videóimra. :))

8FBB11C5-7ACF-4191-A0E2-B31A1A7A7034

Akit érdekelnek hasonló kulisszák mögötti dolgok, személyes beszélgetések és pizsamapartik, az csatlakozzon a mecénásaim sorához. ;)

Boldog nemzetközi nőnapot!

Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. — Wikipédia

Ezen a napon szeretnék megemlékezni arról, hogy 2019-ben lesz 100 éve, hogy érvénybe léptették a nők szavazati jogát biztosító törvényt. Szinte minden lány és asszony elmondhatja magáról ma Magyarországon, hogy olyan országba született, ahol a nőknek joga van szavazni — sőt legtöbbünknek a szülei, sokunknak a nagyszülei is. Hurrá, hurrá a szavazati jognak!

Személyes szinten megemlékezek ma minden nőről, családtagokról, barátokról, tanítókról, példaképekről, akik az életemben vannak vagy voltak, és a szeretetem küldöm azoknak a férfiaknak is, akik nemcsak megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel vannak a nők iránt, de szavaikkal, tetteikkel és példamutatásukkal azon vannak, hogy a nőket és férfiakat elválasztó évezredes falak lassan eltűnhessenek, és az évezredes sebek nőkben és férfiakban egyaránt gyógyulni tudjanak.

Ötven-száz-kétszáz év bizony egyéni szinten nagy idő, de a társadalmak szintjén csak egy kezdőakkord, és hálát és ölelést érdemel mindenki, aki akár csak egy morzsányi igyekezetet spórol a mindennapjaiban, hogy felismerje és gyógyítsa azt, ami még gyógyításra vár a kultúrák szintjén.

Külön ölelésemet küldöm a produktív unikornisok lánycsapatának, akik az egymást felemelő női erő nagyszerű példái az életemben; és a lánycsapat egyetlen fiútagjának, Atinak is boldog nőnapot kívánok, mert aki az év többi 364 napján is azt vallja, hogy “ne vesződjetek a megkülönböztetéssel, vegyetek be nyugodtan engem is abba, hogy ‘figyu csajok!’”, az nőnapkor is megérdemli a köszöntést. Boldog nőnapot, Ati! ;)

Valamint néhány instagram fiókot szeretnék ajánlani nektek, akiket nagy örömmel követek.

@iamlikeothergirls — a női sokféleség ünneplése

A9312E51-FFF8-4803-A712-7FC2EB2EC93F

@yourwelcomeclub — az emberi sokféleség ünneplése

9FAB5955-D062-46D2-AAFF-14DD697DAAB7

@conor.love — elmélkedés a férfi és női szerepek súlyáról, és a femininitásról egy férfi életében

58A53525-7F1B-4DB6-948E-A0F7DA4425C8

 

Ajándékok a fa alatt

Több éve szokás a mi kis otthonunkban Szenteste napján, hogy egymásnak csak jelképesen ajándékozunk, viszont a karácsonyfa alá gyűjtünk mindenfélét, amit az elmúlt egy-két hónapban kaptunk, vettünk, szereztünk, találtunk, csak hogy érezzük, hogy még ha nem is költöttünk nagy pénzeket a karácsonyi ajándékokra, azért ez egy nagyon is gazdag szezon volt.

Az elmúlt két hónapban a naplómban is nyitottam scrapbook jellegű oldalakat az ilyen-olyan fecniknek, matricáknak és egyebeknek, amiket emlékként akartam eltenni a hónapból. Néhány napja pedig Petivel váratlan időpontokban spontán elkezdtünk listát gyűjteni arról, hogy emlékszel?, ez is idén történt! ezzel is idén gazdagodtunk! Ráadásul idén a karácsonyfára sem a szokásos díszek kerültek fel, hanem mézeskalácsok, amit egy kedves kolléganőmtől kaptam, szaloncukrok Peti kollégáitól, és papír díszek, amiket maradék háztartási csomagolópapírból hajtogattam.

Még fiatal a nap, de máris jópár dolgot odahalmoztam a karácsonyfa alá, és ahogy magamat ismerem, nap közben folyamatosan folytatódik ez, hogy jövök-megyek a lakásban, rácsodálkozok dolgokra, hogy ó, tényleg, te is nemrég érkeztél hozzánk!, és mint egy kis mókus, hordom őket oda a karácsonyfa alá, hogy estére a gazdagságunk hálakupaca legyen a fa alatt.

Áldott, szép ünnepeket kívánok mindenkinek!

View this post on Instagram

🇬🇧 A Christmas tradition in our tiny household: we either gift or not or just a little, but we always spend the day of Christmas Eve decorating the tree and then collect things under it that we bought or got in the last few months, just to see that even without Christmas gifts, it was a rich season. I wish you a happy holidays season! 😊❤️✨ 🇭🇺 Egy hagyomány a pici otthonunkból: miután Szenteste napján feldíszítjük a fát, elkezdünk olyan dolgokat halmozni alá, amit az elmúlt egy vagy két hónapban kaptunk (másoktól, egymástól vagy magunktól). Így érezzük, hogy karácsonyi ajándékok ide vagy oda, ez mindenképp egy gazdag időszak volt. Békés, boldog ünnepeket kívánok mindenkinek! 😊❤️✨

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

View this post on Instagram

🇬🇧 If I’d have to describe @rydercarroll’s book in one word, it would be probably “WHY”. Why am I doing this? Why am I dedicating time to this? One of my takeaways was that I had to tone down collections. Funnily enough, it led me to open a new #bulletjournalcollection! I collected some stuff during November. I asked myself: why am I keeping these? My first answer was: well, I like them, they are pretty, I have emotions about them, I want them to be in my journal, so maybe I can decorate with them in the next month, or…? Then I was like, okay, you want to put them in your journal, but you don’t, and when next month comes around, you’ll feel pressured to use them as decoration, instead of focusing about the practical stuff. Make a damn collection of them and step forward! So I did this. And I love it. It’s decorative, it’s meaningful, and it doesn’t interfere with my useful pages. And I accidentally found out finally how to make scrapbook pages in my journal that was on my wish list since a while. 😅🇭🇺 Ha Ryder könyvét egy szóban le kellene írnom, az valószínűleg ez lenne: MIÉRT? Miért csinálom ezt? Miért szánok időt erre? Novemberben összegyűjtöttem pár ezt meg azt, és tartogattam őket. Megkérdeztem magamtól: miért is? Hát mert cukik, kötődöm hozzájuk, jó lenne eltenni őket, szóval talán fel tudnám használni dekorációnak a naplómban… Aztán arra gondoltam: oké, meg akarod őrizni őket, mégis hánykódnak, és ha eljön a következő hónap eleje, azon fogsz agyalni, hogyan használd fel őket dekorációnak, ahelyett, hogy a tényleges tervezésre fókuszálnál. Az ég szerelmére, asszony, ragaszd be őket a naplódba most, aztán lépj tovább! Ezt tettem. És nagyon tetszik! Jópofa, tartalmas, azt a célt szolgálja, amit kell, sőt, még véletlenül scrapbook oldalt is sikerült csinálnom a naplómba, ami felé már kacsintgattam egy ideje. Csak, értitek, sosem volt türelmem cuccokat gyűjtögetni hozzá. 😅

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Évértékelés: régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak

Első ünnep: Karácsony.

Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.

Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek elhamvadtak.
Hét fából, kilenc fából rakatik máglya.
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul — így vélik.

Forrás: Máté Imre — Yotengrit
https://moly.hu/idezetek/1022776

A Karácsony a Yotengrit szerint szellemi ünnep, az elmélkedés, a visszatekintés, a lezárás és újrakezdés ünnepe.

Tegnap este porcukor szerű hóesésben sétáltam haza, ma reggelre mindent eltemetett nálunk a fehér hó.

A héten megnyílt a feliratkozás Susannah Conway Find Your Word email sorozatára (én már el is kezdtem az elmélkedést, hogy mi legyen a 2019-es évem szava), és az Unravel Your Year évértékelő-évtervező munkafüzete is elérhető.

Ti hogyan készültök az új esztendőre?

Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Gondolatok őszre

Boldog őszi nap-éj egyenlőséget mindenkinek!

Ahogy már írtam, idén igyekszem megünnepelni a pogány évkör ünnepeit. (Na jó, ez a szándékom itt-ott azért elcsúszott már… de azért fél szememet az ünnepkörön tartom, és igyekszem legalábbis becsempészni kicsit az ünnepek szellemiségét a napjaimba. Több-kevesebb sikerrel. Baby steps, oké?)

Az ünnepeknek (amikből négy nagy – napfordulók és nap-éj egyenlőségek – és négy kicsi esik egy évben) kétfajta jelentősége is van:

  • Egyrészt lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megtorpanjunk és kilépjünk a hétköznapokból,
  • másrészt pedig megadják az elkövetkező időszak alaptémáit, megfontolandó szándékait.

Néhány dolog, ami megfontolandó ma, az őszi nap-éj egyenlőség idején, és magunkkal vihető a következő időszakra (ami nagyjából november elejéig, a következő kis ünnepig tart, a soron következő nagy ünnep pedig már a Karácsony):

  • Az aratás, a szüret, a betakarítás időszaka következik.
  • A bőséges termésért, a nyár gyümölcseiért (legyenek azok szó szerint gyümölcsök, vagy inkább lelki kincsek, élmények) adjunk hálát.
  • Most vagyunk a leggazdagabbak az évben, ezért most adakozzunk! (Ráadásul ha nem várnk az adakozással Adventig vagy Karácsonyig, akkor az ajándékaink, adományaink még az első hidegek és a nélkülözés hónapjai előtt eljutnak a rászorulókhoz.)
  • Az aratás nem csak az érett, szép termés learatását jelenti, hanem a felesleg, a romlott dolgok, az árván maradt szárak, a letört ágak szemétre dobását is (megsemmisítését vagy visszaforgatását a földbe.) Lomtalaníthatunk, kertünkben, otthonunkban, lelkünkben is, és amit nem raktározunk el, azt adjuk tovább vagy szabaduljunk meg tőle, ami nincs hasznunkra, engedjük el.
  • Közeleg a sötét. A soron következő kis ünnep a halottak napja. Az aratás és a halál kéz a kézben jár – amennyire gazdag, annyira keserédes időszak is, ugyanakkor lehetőség arra, hogy átértékeljük azt, amit a halálról, a veszteségről, az elengedésről tudunk.
  • Ugyanakkor a halál nem enyészet – ezért is jó mindig a körforgást szemlélni -, hanem az elmúlás, elengedés, aratás mindig táplál is, összegez, gazdagít, helyet csinál az újnak, és táplálja a talajt az utána következőknek.
  • Jönnek a viharok. Odakinn, és nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egészen biztosan idebenn is. A kevesebb fény, a kevesebb meleg, a több didergés, az elmúlás folyamatának figyelése, az ingadozás a nyárból az őszbe megtépázhat minket, de tartsuk észben, hogy ez is, mint minden más, csak egy időszak. Majd átfordul.
  • Forduljunk befelé! Ahogy az idő lassan beterel minket odakintről idebentre (ahol befőzéssel, lomtalanítással, kézimunkával, naplózással, összegzéssel, tervezéssel, nyári kincsek rendezésével foglalkozhatunk), lélekben is kezdjünk befelé fordulni!

És még biztosan annyi más, ami most nem jutott eszembe.

A mai nap, vagy bármelyik este mostanában, alkalmas lehet rá, hogy egy kicsit megálljunk és eltöprengjünk azon, milyen változást, milyen lehetőségeket, milyen hangulatot hoz az évszakok mostani változása, az elkövetkező időszak – az aratás, a hálaadás, a továbbadás, az elengedés időszaka.

Az ünnepről még néhány gondolat a Yotengrit sorozatból, a rábaközi tudók szellemi hagyatékának gyűjteményéből:

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué –
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé. (…)

“Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é a haláluk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál –
kapuk ismétlődő váltakozása!” (…)

Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki –
mert részük van a termésből –
ISTENEK rendelése szerint.

Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek. (…)

A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből. (…)

A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek esztendőre szóló gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vigadnak és áldomással tisztelegnek. (…)

Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.

 

2604B611-6056-4491-BA41-C05E609FB37A