Kihívások nyárra – Summer challenges

🇭🇺 Észrevettétek, hogy a dolgok néha mennyire egyszerre történnek? Nem mindig misztikus az egybeesés, de van, amikor a jelek annyira hirtelen érkeznek és annyira megszólítva érzed magad, hogy nem tudsz elmenni mellettük. Például ha a semmiből öt nap alatt egyszerre öt különböző forrás ajánl egy sorozatot, akkor rákeresek arra a sorozatra. Ha hét nap alatt hétszer akad meg a szemem különböző helyeken ugyanannak a könyvnek a címén, beleolvasok. És ha három nap alatt hárman is arra bíztatnak, hogy fogadjam el a kihívást és kövessem a kíváncsiságomat, nos… az kíváncsivá tesz. 🙂

Hello Kaland!

Via blogján a legnépszerűbb rovatok közé tartoztak a heti kihívások, amik arra bíztattak, hogy lépj ki egy kicsit a komfortzónádból, csinálj valami újat, rázd meg egy kicsit magad.

A kihívásokból született az Urban:Eve blog szellemiségét tükröző, igazi “Viás” Hello Kaland online tanfolyam, ami egy tudatos úton végigvezetve segít változtatni a hozzáállásodon: egy kicsit bátrabbá, vállalkozóbbá, tudatosabbá, kíváncsibbá válnod.

“Most arra kérlek, hogy képzeld el egy pillanatra, milyen lenne az az élet, amiben belső ellenállás nélkül ki mered próbálni a dolgokat, amiket elterveztél?” – Írja Via a Hello Kaland bemutatkozó oldalán. “Milyen lenne egy olyan élet, amiben mersz kíváncsi lenni? Amiben képes vagy engedni a maximalizmusodból? Amiben megengeded magadnak, hogy hibázz? Amiben van bátorságod élni?”

“A Hello Kaland egy 13 héten át heti 2 kihívásra épülő multimédiás online tréning, amiben segítek neked kimászni a komfortzónádból és eszközöket adok a külső-belső környezeted felfedezéséhez, hogy lépésről lépésre elindulhass egy olyan élet felé, amit nap mint nap kalandként élhetsz meg — akár jól érzed most magad a bőrödben, akár totál káosz minden körülötted.”

Hétfőig lehet jelentkezni az online tanfolyamra, és a három hónapos kaland kitart majd egész nyáron. Ha felkeltette az érdeklődéseteket vagy többet szeretnétek tudni, feltétlen kukkantsatok el a tanfolyam honlapjára!

GISHWES – Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen

A húgom nagy Odaát rajongó lett az elmúlt hónapokban, és persze talán már tudjátok rólam, hogy én is nagyon könnyen behúzható vagyok bármilyen fandomba :), így nem csoda, hogy az instagram feedem megtelt Odaátos színészekkel.

Így találkoztam Misha Collins éves kincsvadászatával, ami egy nagyszabású, nemzetközi csapatjáték, ami emlékek és élmények gyűjtésére hív, és a mókás vagy épp bizarr feladatok mellett kedvességre, jótékonyságra, jócselekedetekre is indít, így például olyan vicces Guiness rekordok mellett, mint a legtöbb mókás kalapban pózoló ember vagy a hulahop karikán átugró leghosszabb emberlánc, olyan világrekordokat is elhódított, mint a legtöbb ölelésről készült online fotóalbum vagy a legtöbb apró kedvességre sarkalló verseny.

Aki szeretne idén csatlakozni ehhez a bolondos kincsvadászathoz, további információkért kukkantson el a GISHWES (Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen) honlapjára.

Több mint egy könyv

Keri Smith munkáival először Dórinál találkoztam, akit például gyönyörű fotósorozatok elkészítésére motivált Keri Smith egy könyve. A How to be an Explorer of the World arra indít (és ad teljesítendő kihívásokat), hogy nézz más szemmel arra a világra, a szűk környezetedre, amiben élsz, míg a Nyírd ki ezt a naplót például arra hív, hogy tekints a könyvre szent tárgy helyett alkotóműhelyként, és szó szerint nyírd ki, tépázd meg, gyötörd meg a könyvet, miközben az alkotás örömét átélve a romjaiból létrehozol valami újat.

Keri Smith egy könyve tehát mindig több, mint egy könyv, és a Több mint egy könyv ezt már a címében is bátran hirdeti. 🙂

IMG_4624

A Több mint egy könyv (This is Not a Book) egy kihívásgyűjtemény, ami részben a Nyírd ki ezt a naplóthoz hasonlóan arra kér, hogy tépj ki, vágj ki, firkálj össze, hasznosíts újra oldalakat a könyvből, részben pedig arra hív, hogy nézz túl a napló oldalain és csinálj valami mókásat – vagy épp nézz befelé és beszélgess el önmagaddal.

Mi lehet ez a könyv?

“Egy báb. Egy tiltakozás. Egy forradalom. Egy műszaki berendezés. Egy válasz egy kérdésre. Egy vita. Egy mikrokozmosz. Egy fejtörő. Egy tudományos kísérlet. Egy parancs. Egy figyelemelterelés. Egy hamis nyom. Egy fortély. Egy megváltozott nézőpont. Egy ideológia. Egy emlékmű. Egy mém. Egy környék. Egy idővonal. Egy látványosság. Egy ajándék. (…)”

És még sok más.

IMG_4635

A könyv több mint száz kihívást tartalmaz, így még ha minden napunkat kalandosan szeretnénk is élni, akkor is bőven kitart erre a nyárra.

Az én nyári kalandom ez a könyv lesz – ha szeretnétek követni a kalandjaimat, instagramra egészen biztosan kiposztolom őket, de lehet, hogy a blogon is fogtok még látni gyűjteményt a kihívásokra adott válaszaimból.

Ha ti is meg szeretnétek osztani a kalandjaitokat, használjátok a #többmintegykönyv címkét, a határontúli kalandorok élményeit pedig a #thisisnotabook címke alatt böngészhetitek.

Ti milyen kihívásokat választotok erre a nyárra, hogy tegyetek egy kis utazást a komfortzónátok szigetén túlra?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling, when there are suddenly a lot of signs in your lives, pointing in a certain direction? Don’t think of anything magical (actually, I think of these signs more of inner signals – ways of my brain trying to tell me something), but when I here five times in five days about a TV series, I look into it. When the title of a book catches my eyes seven times in seven days, I sure want to read more about it. And when three times in three days there is someone who calls me to accept the challenge and follow my curiosity, it sure makes me curious. 🙂

Here are the mentioned three challenges that can help you to step out of your comfort zone and shake up your summer.

Summer adventures with Via

One of my favorite Hungarian bloggers, Via launches her life-improving online course of summertime challenges.

Bad news, it’s in Hungarian only, but good news, if you like her worldview of changing your life in simple, little, everyday ways, she also has an English blog and you can also follow her everyday adventures on her bilingual instagram account.

GISHWES – Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen

Since my sister became a big Supernatural fan, my feeds naturally filled up with Supernatural content – this is how I got to know more of sweet Misha Collins, including his big annual scavenger hunt. The event is open internationally for teams and individuals (sorted into teams with other soon-to-be-friends) and part of its challenges are crazy, fun and bizarre, but other challenges are sweet, kind and hearthwarming.

If you want to be the part of such summer adventure, let’s check gishwes.com .

This is Not a Book by Keri Smith

The books of Keri Smith are actually never just books. For example, How to Be an Explorer of the World is a non-usual tourist guide for your surrounding world, while Wreck This Journal is an artists’ workshop where you can explore and exercise your creativity.

This is Not a Book is something similar: it is a collection of challenges made for pushing you out of your comfort zone.

IMG_4624

As I was gifted with this book, my summer challenges will include prompts from This is Not a Book. You can follow my adventures on my instagram, and of course you can the adventures of others under the hashtag #thisisnotabook.

What will be your summer adventures out of your comfort zone?

Így edzek minden nap – Hasznos források

Nemrég megosztottam, hogyan igyekszem rendszerességet vinni az állandó állás híján rendszertelenné vált napjaimba a reggeli-, esti- és munkarutinok felállításával.

Mókás módon, míg a reggeli- és esti rutinok meggyökeresítésével sokat nyűglődök, szinte észrevétlenül kialakítottam magamnak egy kellemes fitness rutint az egyébként sem példaértékű aktivitásom gatyába rázására, amit aztán végképp aláásott az itthonlét.

Most az ezzel kapcsolatos forrásokat, alkalmazásokat osztom meg veletek.

Maga a fitness rutinom, edzéstervem egyszerű:

  • Heti három alkalommal (hétfőn-szerdán-pénteken) cardio edzést tartok
  • Heti három alkalommal (kedden-csütörtökön-szombaton) jógázok
  • A vasárnap szabadkártya, de általában jógázok

Heti három cardio edzés – C25K

A cardio edzés sokféle lehetne, de néhány hete úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a C25K (“Couch to 5 Km”) edzéstervvel, ami nulláról készít fel 5 km lefutására.

Egy korábbi “sportcipős különkiadásban” ajánlottam Dóri cikkét egy ehhez hasonló kezdőknek szóló edzéstervről, én azonban ezúttal is a ZenLabs C25K alkalmazását veszem igénybe a telefonomon.


Forrás: http://www.c25kfree.com

Ez az alkalmazás ingyenesen letölthető Androidra és iPhone-ra is (és ingyenes is marad, ellenben más olyan alkalmazásokkal, amik például az első heti programot ingyenesen kínálják, de a további tartalom már fizetős), és egy barátságos, jól kezelhető felületen ütemezi a bemelegítéssel és levezetéssel együtt kb. 30 perces edzéseket.

Aki mindig figyel – Apple Watch

Az edzésekhez kiegészítőként használom az okosórám beépített alkalmazását is, ami rögzíti az edzéseim adatait, megtett távolságot, sebességet, pulzust, stb.


Forrás: http://www.apple.com/watch/fitness/

Heti három jóga

A jógára minden második nap 30-30 percet különítek el. Nemrég felfedeztem egy nagyon szimpatikus jógacsatornát Youtube-on, a Yoga TX-et, ahol több oktató sokféle jógavideójából lehet válogatni, amik jó minőségben, kezdőknek is megfelelő szinten, rövidebb és hosszabb videókban, széles skálán mutatnak jóga edzéseket. Persze a Youtube kifogyhatatlan ezen a téren, érdemes böngészni, de nekem nagyon szimpatikusak az edzéseik, így egy időre biztosan lehorgonyoztam mellettük.


Forrás: https://www.youtube.com/c/yogatx

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ha ezután csak 5 blogot olvashatnék

Az eheti VKP kihívás témája a következő: ha ezután csak 5 blogot olvashatnék, azok a következők volnának…

Ez a téma nagy fejvakargatást váltott ki belőlem, majd hamar rájöttem, miért: az az öt blog, amit akkor is olvasni akarnék, ha a mást nem is olvashatnék az interneten, olyan blogok sorából kerülne ki, amiket nem online magazinokként olvasok, hanem baráti alapon – személyes jellegükből adódóan viszont nem fogom itt megosztani őket.

Ezért kis csalással megfordítom inkább a kérdést: melyik az az öt “online magazin”, amit először lapozok fel a “virtuális standon”, a blogfeedemben? (Bár, mea culpa, az utóbbi időben egyiket sem lapozgattam túl gyakran… remélem, meg tudnak bocsátani és még visszavárják eltévelyedett olvasójukat!)


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


Amikor a blogfeedem “virtuális standján” járok, a következő blogokat lapozom fel először:

Boho Berry

Kara blogja a bullet journallal együtt jött nagy szerelem, de nemcsak a bullet journalos témák vonzanak vissza hozzá, személyiségfejlesztéssel, önképzéssel, szervezéssel, napirenddel és blogolással kapcsolatos témái is nagyon izgalmasak, és a blogját nagyon kedves, közvetlen, pozitív hangulat hatja át.

Daily Dorothy

Dóri blogját már nem egyszer ajánlottam, színes témái, kellemes minimalista stílusa, gyönyörű képei, érdekes cikkei visznek vissza hozzá.

Love Taza

Naomi blogja Dóriéhoz hasonlóan olyan oldal, amiben már csak gyönyörködni is jó. Képeiből melegség, vidámság, végtelen derű árad, de az őszinte és gyakran nagyonis személyes írásai elárulják, hogy az élet nem csak kirakat és vattacukor: a derű nem arra szolgál, hogy elfedje a valóságot, hanem hogy segítsen lépést tartani vele.

Pillecukor

Szilvi blogját nem azért tartom a kedvenceim közt, mert ő a VKP kihívás ötletgazdája és koordinátora, hanem mert nagyon sok praktikus és érdekes hétköznapi hasznosságot oszt meg, emellett pedig – ahogy több rovata, például a hétfői traccsparti vagy a hétköznapok apró örömeit gyűjtő cikksorozata is megerősíti –, közvetlen, barátságos, csacsogó hangulatú blog, ahol egyszerűen jó lenni.

Urban:Eve

Via blogja volt számomra az első “nagy blog”, amit olvastam, emellett rengeteget tanultam tőle, a női lét kérdéseinek nagyon széles körét fedi le, az apró-cseprőktől a szívszorítóakon át a tabukig. Ez az az online magazin, amire akkor is szívesen előfizetnék, ha holnaptól csak az újságos standokon lenne hozzáférhető.

A többiek kedvenceit itt találjátok:

A hónap kedvencei #6 

Vajon egy kő alatt töltöttem a júliust? Mintha így lett volna.

Azért egy falatnyi kínálatot sikerült összeállítanom a júliusi kedvenc blogbejegyzéseimből is.

Urban:Eve (angol) – Well, hello there!

Nem is annyira a bejegyzést, mint inkább a tényt szeretném megemlíteni, hogy elindult Via angol nyelvű blogja, az Urban:Eve nagyvilági kistestvére. 

A Viától megszokott, akár a blogján már magyarul is olvasott cikkeket találhatja meg itt a szélesebb közösség, de angol nyelvgyakorlásnak sem lehet rossz terep.


Mi ez? A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Urban:Eve (magyar) – 15 nyári fotós kihívás

Persze az új blog mellett a régi is marad változatlan, Via ezúttal a nyári emlékek megörökítésére bíztat néhány ötletes fotókihívással, amikhez egyébként címke is tartozik, az #uekihivas tag alatt megoszthatjuk és böngészhetjük az általa ihletett nyári képeket.

  

Love Taza – my budding photographers

És még egy fotós bejegyzés, ezúttal Naomi Davistől.

Taza blogján az első, ami szembetűnik, azok a gyönyörű, profi fotók – pedig aki visszalapoz egészen a kezdetekig, az megláthatja, hogy Naomi egyáltalán nem profi fotósként kezdte. A blogja a családi életük dokumentálására született, és a kezdeti fotók bizony pontosan olyan kétes minőségűek voltak, mint amit bármelyikünk fel tudna mutatni az első digitális kamerája gyűjteményéből. 

Naomi rengeteg gyakorlással, elszánással, kitartással vált tehetséges amatőr fotóssá, aki lenyűgöző, élettel teli, sugárzó képeket készít arról a témáról, amit a leginkább szeret: a családjáról. 

Az évek során megfigyelhető, hogyan nőnek bele a gyerekei is ebbe a szenvedélybe Naomi mellett. Nem kényszerből, hanem érdeklődésből, hiszen ha valamit anyu ekkora lelkesedéssel csinál, az csak valami csoda lehet! 

Amikor a férjem meglátta az egyik olyan képet, amin az óvodás korú kis Samson ügyeskedett Naomi drága fényképezőjével, elborzadt – én azonban tudtam, hogy ez már egy hosszú út közepe. A kicsik még alig totyogtak, amikor már fából készült játék fényképező volt a kezükben, majd polaroid gépekkel játszhattak, később segítséggel, felügyelettel már használhatták az édesanyjuk nagy fényképezőjét is, mellette pedig saját kis eldobható gépeket kaptak, amikkel önállóan fényképezhettek.

Naomi ebben a bejegyzésében megmutat néhány képet, amiket a két óvodás korú apróság, Eleanor és Samson készített. 

A mezőgazdaságban dolgozva én is gyakran látom, hogy egészen kicsi gyerekek, egészen fiatal fiatalok hogyan nőnek bele elképesztően hamar a szüleik hivatásába, és ennek egy remek példája az is, ahogy Naomi apróságai belenőnek a fotózásba: egy nagyon jó példa arra, hogy tanítani a legkönnyebben és a leghatásosabban őszinte lelkesedéssel és szeretettel lehet.

Hogyan segít dönteni a Pinterest?

Már több cikket is hoztam nektek, ami a Pinteresthez kapcsolódott – már tudjátok, hogyan gyűjtöm a lakberendezés vagy a határidőnapló inspirációimat, az eBay kívánságlistámat, az inspiráló idézeteket, az esküvős ötleteket és még nagyon sok mindent a virtuális kitűzős tábláimon. 

Egy átfogó Pinterest gyorstalpalóval sem vesződnék, mivel Viánál már úgyis olvashattok egy ilyet, ajánlottam is korábban. Viszont még régebben a Twitter kapcsán szóba került itt a blogon, hogy mennyire nehéz (volt olyan kedves kis olvasóm, aki szerint egyenesen lehetetlen) hasznosan élni az olyan internetes gyűjtőhelyek, mint a Facebook, Twitter, Tumblr, Pinterest és társaik adta lehetőségekkel. Nos, való igaz, hogy az esetek többségében ezek az oldalak időnyelő feketelyukak – vagy legalábbis annak tűnnek. És valahogy mégsem.

A Tumblr oldalamnak például nagy hasznát veszem a bloghoz – bár az időm nagy részét akkor töltöm Tumblr-en, amikor egyszerűen csak bambulni szeretnék, görgetni és kattogtatni a képek között, minden különösebb cél vagy odafigyelés nélkül. Azonban ez a haszontalanság vissza is fizeti magát, amikor illusztrációt kell keresnem a cikkeimhez, és már nem kell bebarangolnom az egész internetet és a Google-lel izzadnom, keresőkifejezéseken agyalnom és turkálnom a tonnányi kép között, amik egy kicsit sem tetszenek vagy passzolnak a cikkemhez, hanem egy olyan gyűjteményből választhatok, sokszor pillanatok alatt, amik már egyszer átmentek azon a szűrőn, hogy érdekesnek és kellemesnek találtam őket – már csak témában kell passzolniuk. (Ehhez a bejegyzéshez kevesebb, mint öt másodperc alatt választottam ki az illusztrációt, mivel a felhasznált kép a hatodik legfrissebb volt a Tumblr oldalamon.)

A Pinteresten való böngészés is hasonlóan hasznos és haszontalan egyszerre – bár amikor haszontalan, akkor sem feltétlen az. Mire is gondolok? Elmondom, hogyan volt a hasznomra a Pinterest, amikor építkeztünk. 

Amikor semmi nem történik

Miután eldőlt, hogy építkezni fogunk, az időnk nagy része várakozással telt. Várakozás a családom döntéseire. Várakozás, hogy lebonyolódjon a régi ház adásvétele. Várakozás a hitel engedélyezésére. A kirúgásom után várakozás, hogy leteljen a próbaidőm az új helyen. Várakozás a kivitelező válaszára. Várakozás, hogy megkezdődjenek a munkálatok. Várakozás az ügyvédre, a bankra, a közjegyzőre. Várakozás, várakozás, várakozás. – A várakozás pedig persze rengeteg feszültséggel járt, a tehetetlenség érzésével. 

A Pinterest ebben az időszakban egy jó kis rágógumi, egy remek figyelemelterelő volt. Lehet, hogy még fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk tudni finanszírozni, de azon már gondolkozhattam, milyen színű falak tetszenek, milyen csempe, milyen konyhabútor. Ettől egy kicsit valóságosabbnak, hihetőbbnek tűnt a dolog – de legalább nyafogás és szomorkodás helyett elfoglaltam magam addig is, amíg semerre nem haladtunk… vagy nem olyan gyorsan, mint szerettük volna.

Amikor minden egyszerre történik

Amikor aztán beindultak a folyamatok, minden valahogy egyszerre történt. Ha utánagondolunk, jó három hónap alatt a semmiből kulcsrakészre épült a házunk. Ezalatt rengeteg hirtelen döntést kellett hozni, és míg a stratégiai, pénzügyi és a műszaki kérdéseket mind a férjem vállalta, cserébe a legtöbb operatív és lakberendezési kérdés rám maradt. És ott már nem volt sok lehetőség a töprengésre, hiszen mindenki feszített munkarenddel dolgozott. 

Azt, hogy milyen színűek legyenek a falak az egész házban, egy este alatt kellett eldöntenünk – egyik este hazaérve a munkából színkártyák vártak minket, és másnapra választ kellett adni a festőnek. Az ajtók színét még ennél is gyorsabban kellett eldönteni: egy délelőtt kaptam egy e-mailt a munkahelyi címemre a férjemtől, hogy postafordultával válasszak az alábbi listából, mert egy órán belül meg kell rendelni az ajtókat, hogy ne legyen csúszás emiatt. 

A hirtelen döntési helyzeteket különösen rosszul viselem, így ez az időszak megint csak rengeteg stresszt rejtett volna a számomra – ha korábban nem töltöttem volna hosszú hónapokat azzal, hogy könnyes tehetetlenségemben a Pinterestbe temetkeztem, így mire ezek a döntések elérkeztek, már pontos képem volt arról, hogy mit szeretnék. Így hiába kellett váratlan kérdésekben pillanatok alatt döntést hoznom, egyik sem ért váratlanul és nem voltak megalapozatlanok a választásaim.

A nagy kép összeáll

Legyen szó építkezésről, lakberendezésről, esküvőről, családi ünnepről, mindig megkönnyíti a döntést, ha már jó előre tudjuk, mit akarunk. Kompromisszumot kötni, adott lehetőségekből válogatni is sokkal könnyebb, ha lebeg egy nagy kép a szemünk előtt. 

Persze sem az építkezés, sem az esküvő esetén nem a Pinterest volt az egyetlen forrásom, hiszen mindenhol nyitott szemmel jártam és csipegettem fel az ötleteket (az akarom és a nem-nem-soha ötleteket egyaránt), de jól jött egy vizuális gyűjtőhely, ahol rögzíthettem, megőrizhettem, kibonthattam, továbbgondolhattam az ötleteimet. Hiszen sokszor megesett az is, hogy valami első pillantásra tetszett, de ahogy elmerültem a kapcsolódó képekben, a sokadik kitűzött képnél már kirajzolódott egy tendencia, hogy mi az, amiről csak azt hiszem, hogy tetszik – és mi az, ami sokadszorra, újra és újra is megfog. Mi az, amit tényleg szeretnék reprodukálni, és mi az, amit csak érdekesnek tartok – egyszer, valaki másnál, de nem nálam. 

Hát, valahogy így segítette elő nálam a döntéseket az építkezés során a Pinterest, így szolgálta a “céltalan kattogtatás”, az ábrándozás a döntések meghozatalát. 

Ti milyen projektekhez használtátok vagy tudnátok jól használni a Pinterest táblákat?

Ajánló: Hollywood Hírügynökség

Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim, ez itt a Kincsesfüzet blog, és beszéljünk egy kicsit Szirmai Gergőről!

Múlt héten néhány napot itthon töltöttem kényszerszabadságon (semmi pánik, mindenki jól van! – csak egy előre tervezett áramszünet miatt néhány napra hazaköltözött az iroda), és ezt az időt egyebek közt azzal töltöttem, hogy eszméletlen mennyiségben néztem újra a Hollywood Hírügynökség videóit. Azt hiszem, az Így jártam anyátokkal óta nem élveztem ennyi ismétlést. Ez eszembe juttatta, hogy milyen régen tervezem már, hogy ajánlót írok nektek róla.

Szirmai Gergő egy videóblogger, aki Hollywood Hírügynökség néven vezeti YouTube hírcsatornáját. Ami engem a legkevésbé sem kellene hogy érdekeljen, hiszen nem követek videóblogokat, nem járok moziba, és még a filmeknél is kevésbé érdekelnek a filmkritikák. És mégis…

Gergő videói leggyakrabban az alábbi szisztéma szerint épülnek fel:

  • Első rész: egy komoly társadalomkritikai téma feldolgozása, emészthető formában, szórakoztató elemekkel, de alapvetően komoly hangvétellel és elgondolkodtató tartalommal. 
  • Második rész: a témát ihlető friss filmélmény bemutatása részben filmkritikusi, részben egyszerű nézői szemmel, tartalmas gondolatokkal, de alapvetően féktelen humorral és végtelenül szórakoztató stílusban. 

Amit nagyon szeretek Gergő videóiban, az az, hogy az adott film ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Nem terhel meg, nem zaklat fel, hanem jólesően szórakoztat, ugyanakkor mindig ad egy kis gondolkodni valót, mindig rávilágít egy fontos társadalmi kérdésre, amin vagy rágódtam már, vagy nem, vagy nem ilyen formában. Minden esetre a meglátásait nagy többségében egyetértéssel és mély hálával fogadom, például nagyon szimpatikusak a számomra a házassággal, a nők jogaival és a melegek helyzetével kapcsolatos állásfoglalásai. 

Emellett a Hollywood Hírügynökségben messze több minden van, mint amennyire én beleártom magam – Gergő remek közösségteremtő munkát is végez, de ebbe belefolyni végképp nincs kapacitásom, így a hírügynökség csapatának én inkább passzív befogadó mint aktív vitázó tagja vagyok. De ha mással nem, legalább ezzel az ajánlóval szeretném gyarapítani a közösséget. 🙂

Az egyik oka annak, hogy ez az ajánló sokat tolódott, az az volt, hogy nagyon nehezen tettem le a voksom egy videó mellett, amivel ajánlani tudom nektek Gergő munkásságát. A trollos videó például (ami majdnem megnyerte a főszerepet itt) nem a legpörgősebb vagy a legszórakoztatóbb kritikája, viszont a trollok besorolásait azóta is aktívan használjuk Petivel, egyértelműen szóvátesszük, ha egy fától-az-erdőt vagy egy ez-szar trollal találkozunk, és még sok ehhez hasonló morzsa vette be magát a mindennapi szóhasználatunkba a Hollywood Hírügynökség videói nyomán, ugyanúgy, ahogy az epikus kritikákból is szoktunk egymás szórakoztatására látványosan idézni. 

Az Éhezők Viadala filmsorozat második és harmadik részének kritikáját vagy háromszor kicseréltem egymással a cikkben – az egyikben egy komolyabb témát, a nők szerepét dolgozza fel Gergő egy lendületesebb és humorosabb kritikában, míg a másik egy valamivel összeszedettebb kritika a könyv és a film műfajának összevetéséről –, és mivel ilyen irgalmatlanul nehezen tudtam dönteni, arra jutottam, egye kutya, megosztom mind a kettőt. 

Fogadjátok sok szeretettel, és ha ti is ismeritek és szeretitek Szirmai Gergő munkásságát, hozzatok olyan videókat, amiket ajánlanátok és jó ízelítőnek tartotok.

A Hollywood Hírügynökséget itt követhetitek:

A hónap kedvencei #3

Adós maradtam az áprilisi kedvenceimmel, de most pótolom.


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Áprilisban nem sokat kalandoztam új blogok felé, így külön blogajánlót nem írok már, Dóri, Szilvi, Via és Naomi blogjáról is írtam már ajánlót. Jöjjenek tehát a kedvenc cikkeim!

Daily Dorothy – Mitől indul jól a napom?

Dóri ezúttal a reggeli rutinjáról és a reggelt megkönnyítő apróságokról írt a tőle megszokott könnyed stílusban. 

“Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom azokat a reggeleket, amikor az ébresztő óra csörgésére válaszul az az első gondolatod: “csak még 10 percet hadd aludjak“. Nos, ha nem is indul így minden reggelem, azért megesik. És általában meg is adom magamnak azt a plusz 10 percet. Ha lejárt, akkor viszont nincs mese, kelni kell, de higgyétek el, nem is olyan nehéz :)”

Pillecukor blog – Instant zabpehely-mix rohanós reggelekre

Dóri cikkével kéz a kézben Szilvi zabpehely-mixes bejegyzése meghozta a kedvemet ahhoz, hogy minden nap reggelizzek. Azóta már saját zabpehely-mixet is tartok készenlétben, sőt már joghurtból is feltankoltam, hogy még tartalmasabb legyen a nap első étkezése (muszáj is, mert van, hogy a nap második étkezéséhez este hatkor jutok el…), és micsoda különbség! Köszönöm, Szilvi és Dóri!

“Elsőként úgy gondoltam, hogy egy reggeli randevúra invitálom a zabpelyhes zacsit, aztán majd később jöhet a haladó szint, azaz a sütés, főzés ezzel az alapanyaggal 🙂 Azt tudni kell rólam, hogy a gyorsan elkészíthető (nem szeretek sokat pepecselni), de ugyanakkor ízletes reggelik híve vagyok, s eddig bizony nem fordítottam sok figyelmet arra, hogy valamennyire egészséges is legyen.”


Love Taza – The 3 Biggest Things I’ve Learned to Make Motherhood Easier With 3

Ebben a hónapban valahogy csőstül jönnek velem szembe a babás témák, és nem a legjobb fajtából. Túl sok olyan cikk talált el, amik iskolapéldái voltak annak a szomorú jelenségnek, hogy egy nőnek egy nő a legnagyobb ellensége… Hihetetlen, mennyire gyökeres reflexünk az, hogy ha nőként egy nővel találkozunk, rögtön támadási pontot keressünk rajta. 
Ezért, bár nem egy világraszóló téma, de elhoztam Naomi Davis egy cikkét, ami a három legfontosabb dolgot szögezi le, amit három lurkó nevelése mellett megtanult, ezek pedig címszavakban: fogadd el a segítséget, utasítsd el a trollkodást és tarts szünetet. 

“motherhood is full and blessed and beautiful and i’ll say that until i’m blue in the face, but not every moment is that way. “

Urban:Eve – Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

Via cikke, amiben felkutatta az olyan gyerekkori kincseket, mint az első házi feladatos noteszei és határidőnaplói, olyan lavinát indított el, amiről még fogtok hallani itt a blogon.

“Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni – általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… (…) Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.”

A hónap kedvencei #2


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Eszter’s Offtopic – A házasság szent köteléke

Eszter blogján még a hónap legelején olvastam egy nagyon átfogó és nagyon elgondolkodtató cikket a házasság mibenlétéről, arról, hogy miért volt annyira “szent és megbonthatatlan kötelék” annakidején, és miért nem az már. Nagyon tetszett, ahogy a cikk összeszedte a prókat és kontrákat, valós képet mutatva arról, miért volt szinte kikerülhetetlen a házasság régen, és miért nem bűn vagy feslettsét, hanem egyszerű kényszermentes szabadság az ma, hogy már nem kell házasodnunk ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. 

A cikk végeérhetetlen parázs vitákat robbantott ki, és én is ajánlom olvasásra, mert nagyon széles látókörű, jól kidolgozott írás.

A házasság szent köteléke

Nem hiszek a fals nosztalgiában, hogy régen az emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, a házasságok az égben köttettek, és a párok életük végéig szeretetben kitartottak egymás mellett. Száz, kétszáz évvel ezelőtt is emberek éltek a földön, semmivel sem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a 21. századi populáció. A körülmények változtak, és ez az, ami sok mindent átírt.

A cikk további részét itt olvashatjátok.

Réka, Via, D. Tóth Kriszta #sminknélkül

Smink. Nélkül. Is. Szép. Vagy.

Közhely? Igen. Lerágott csont? Igen. Kell beszélni róla? Igen. Van mit mondani róla? Igen. 

Úgyhogy ennek jegyében én sem megyek el amellett, hogy D. Tóth Kriszta kitartóan minden nap megmutatja a 40 éves, sminkmentes arcát a világnak, és hogy ez hatással van a nőkre. Legyen is. 

Biztos, hogy sokan kapták fel és vitték tovább a gondolatot, akikkel én találkoztam, Via volt a maga karakán módján, és Réka az elsősminkes élményeinek felidézésével és egy saját kis selfie-kihívással.

“Mi a baj? Beteg vagy?” – Nem, ez az arcom.

Senki sem születik pórusok nélkül. Mind szőrösek, ráncosak, hegesek vagyunk, és, ha megadatik az a privilégium, hogy megöregedjünk, csak még ráncosabbak leszünk. Legyen úgy.

Via cikkének többi részét itt olvashatjátok.

Smink nélkül – én így nézek ki

Az, hogy milyennek lát a környezetünk, sokszor azon múlik, hogy mi milyennek látjuk magunkat, és nem fordítva, mint ahogy azt sokszor hisszük.

Réka cikkét pedig itt találjátok.

NieNie Dialogues – Button hell

Stephanie Nielsonról már írtam nektek – tudjátok, ő az, aki a férjével együtt egy súlyos repülőgép balesetet szenvedett, és a teste több mint 80%-a égett meg, beleértve az arcát is. Stephanie-tól több megérintő életképet vagy kirohanást is olvashatunk, amik a “smink nélkül” és az “ilyen az arcom, ezt fogadd el” témához erősen kötődnek, hiszen számára kikerülhetetlen az a megpróbáltatás, amit a társadalom arra mér, akinek nem katalógusba illő babaarca van. 

Ez a cikk azonban, amit most hoztam, egy sokkal egyszerűbb, sokkal hétköznapibb módon érintett meg. A cikkhez tartozó kép kiborult gombokat ábrázol, és az első gondolatom az volt, amikor megláttam, hogy de csodás, milyen színes! – Majd elolvastam Stephanie szűkszavú vallomását arról, hogy “sokan sokféleképpen képzelik el a poklot, de számomra ez az: lapos tárgyak a földön”. 

Ahogy bevallja, hogyan okoznak a baleset óta nehézkesen működő ujjainak (amikből kész csoda, hogy megmaradt mind!)  gyötrelmet az olyan dolgok, mint a padlón szétgurult gombok vagy boltban a pultra ejtett aprópénz, eszembe juttatta azt, amit én a gyásszal tanultam meg: hogy néha a legnagyobb dolgokat is derűsen bírja az ember, míg máskor a legváratlanabb pillanatban a legártatlanabb dolgok gyűrik le…

Button hell

Today Lottie dropped the button box.
That’s when I decided I was in hell.


Stephanie cikkét itt találjátok.

A hónap kedvencei #1

A Magyar Bloggerek Közösségében merült fel az ötlet Facebookon, hogy hónap végén emlékezzünk meg a hónap kedvenc cikkeiről, amiket más blogokon olvastunk. Ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, bár én elég kevés blogot olvasok rendszeresen, de talán így is találtok hasznos csemegét az olvasmányaim között.

DailyDorothy – A könyv nem szent

Dóri blogja viszonylag fiatal, de az első perctől megszerettem. A friss, könnyed stílus, amit a blog kinézete sugall, a cikkeiben is megvan. Hétköznapi témákról ír, mint az olvasmányélményeiről, a kézműves projektjeiről vagy receptekről, a cikkei könnyen emészthetőek, igényesek, és mindig van bennük olyan egyedi gondolat, ami miatt úgy érzem, hogy érdemes volt elolvasni, nemcsak egy ezerszer olvasott sablont kaptam, bármilyen hétköznapi témához nyúl is. Dóri emellett gyönyörű saját fotókkal illusztrálja a bejegyzéseit, és néha ír a fotózással kapcsolatos tapasztalatairól, tippjeiről is.

Korábban már jóízűt értekeztünk vele arról, hogy a (papírra nyomtatott) könyv nem szent, a könyvolvasó pedig nem szentségtörés. A most választott cikke pedig ezt a témát ötvözi egy maroknyi izgalmas fotóprojekt kulisszáinak megosztásával.

A könyv nem szent – Hogyan tettem tönkre egyet?

“Ha pedig egy könyv tartalma értéktelenné válik a szemünkben, akkor miért ne használhatnánk fel arra, hogy valami olyat készítünk, amit viszont annak tartunk?! Egy szó mint száz, tönkretettem egy könyvet azért, hogy jó fotókat készíthessek. És abszolút nem bántam meg.”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


Urban:Eve – Ennél zöldebb könyvklub

Via blogjáról, az Urban:Eve életmód blogról már többször zengtem ódákat, de akit elkerült volna, annak a kedvéért leírom, hogy minden lánynak, nőnek, asszonynak ajánlom Via blogját, bármely korosztályból, mivel a női hétköznapok témáinak igen széles skálájával foglalkozik és ad tanácsot, ötletet vagy lelki segélyt szinte bármilyen témában, ami egy nőt érdekelhet. (Amire pedig nem találni választ a blogján, azt nyugodt szívvel meg lehet tőle kérdezni hozzászólásban, e-mailben vagy tumblr-en, mert Via levelesládája és szíve mindig nyitva áll az olvasói felé.) Via a könyvéről is írtam már, ahogy a könyvklub beharangozójáról is hoztam ajánlót, de nem tudom megállni, hogy az Ennél zöldebb könyvklub sorozat első része ne kerüljön fel a kedvenc cikkeim listájára is ebben a hónapban.

A könyvklubhoz egyébként egy kihívás is tartozik a Molyon, ami a blogbejegyzésektől függetlenül arra bíztat, hogy az év első felében olvassuk el együtt Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét, és fejezetenként legalább egy gyakorlatot végezzünk el.

Mihez kezdjek? – Ennél Zöldebb Könyvklub 1.

“Azt tapasztalom (a könyv megjelenése óta pedig különösen ki vagyok erre hegyezve), hogy nagyon sokan azért nem indulnak el, mert gyűjtögetnek. Célokat, álmokat, információt, aztán mindezeket fejben összerendezik, és azt mondják: ó, hát ez még mindig nem elég jó terv, majd ha teljesen tökéletesre kitaláltam, akkor majd elkezdem. (…) Persze az egész mögött egy dolog van: a félelem. (…) Azt kérem csak, hogy tedd meg a kezdő lépést. Fedezd fel, hogy milyen is lehetne. Nem most kell eldöntened, hogy arra mész-e.”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


LoveTaza – Nursing

Naomi Davis egy mormon mami blogger, aki New Yorkban él a férjével és három kisgyermekével. Főállású anyuka, blogger és amatőr fotós, a cikkei pedig jórészt a családi élet dolgairól szólnak. A gyermekeiről és a családi életükről készült képekből, a megosztott momentumokból és gondolatokból csak úgy árad a szeretet és az életöröm, ezért szeretem akkor is böngészni a blogját, ha olvasni nincs kedvem, de már a képei is hihetetlenül feltöltenek.

Naomi harmadik kis manója Karácsony előtt született, és ennek apropóján az egyik nemrégiben íródott cikke a szoptatásról szól. De hogy mivel is érdemelte ki ezt a kiemelt helyet itt az ajánlómban egy ilyen témájú cikk, amikor nemcsak hogy nem szoptatok, de még a baba-téma is roppant távol áll tőlem (itt a blogon és odakint az életben egyaránt)?

Naomi blogjában, az írásaiban, a képeiben és a gondolataiban azt szeretem igazán, hogy nem tagadja meg a rossz élményeket, de mindig igyekszik tudatosan a jókra fókuszálni. Nagyon jó példája ennek a látásmódnak ez a cikk, amiben közvetlenül és őszintén ír arról, hogy mik voltak számára az anyaság nehézségei, és hogy ennek fényében mennyire hálás azért, ami viszont más nők számára nehézség, számára pedig könnyed és örömteli élmény, ez pedig a szoptatás.

Naomiban azt kedvelem még, hogy bár mormon mami blogger, nem ez az első gondolatom róla, hanem egyszerűen az, hogy egy belevaló, életvidám, trendi New York-i nő. Így tetszett az is, ahogy a divattippjeit osztja meg a kismamákkal, és ugyanilyen könnyed és őszinte módon ír arról, hogy bár nagyon fontos neki a visszafogott megjelenés és viselkedés, milyen mókás élményeket sikerült szereznie a nyilvános szoptatás során.

Nursing

“for example, i’m not one of those lucky ladies who blinks and suddenly is pregnant, or has had birth experiences i have all loved. when someone starts talking about how “…and then i was pregnant with twins and we weren’t even trying!” or, “and then i pushed once after my water broke 5 minutes beforehand and there was my baby!” i try to make myself feel better by telling myself, “well naomi, you’re basically a milk maid, so at least you have that!” so i know it can be hard to talk about or listen to others talk about these sorts things. but acknowledging everyone has her own trials and that nursing is different for everyone, i’d love to share a few of my own experiences and things i’ve learned along the way in case they might be helpful for anyone else!”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


Pillecukor – Napzárta

Végezetül pedig, bár nem cikk, hanem rovat és nem is ebben a hónapban indult, mégis szeretném megosztani veletek a Pillecukor blog Napzárta rovatát.

Szilviről már írtam nektek ezen a héten, hiszen ő a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás gazdája, emellett pedig a Pillecukor életmód blog írója. Nemrégiben osztotta meg a blogján a gondolatait, érzéseit azzal kapcsolatban, hogy egy kritikus kommentelő troll módjára pellengérre állította a blog színvonala és ötlettelensége miatt.

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem az, hogy nem csak arra van szükség – a blogvilágban és az életben sem –, hogy mindenki minden nap valami csodálatosat, forradalmit, világrengetőt alkosson. Az életünk nagyobbik része apró dolgokból áll, és bármennyire nem akarjuk ezt elismerni, az időnk nagyobbik részében mindannyian olyasmit teszünk, amit már millióan megtettek előttünk – legfeljebb egy kicsit másként, egy kicsit a magunk módján.

És ez nem tragédia – sőt. Ebben kell igazán nagyszerűnek lennünk, és paradox módon néha az a legnagyobb újítás, a legmerészebb ötlet, ha merünk olyan apróságokkal foglalkozni, amik fölött elsiklik az, aki csak a nagy dolgokat hajszolja.

Ennek pedig egy remek példája a Pillecukor blot Napzárta rovata, ami minden este megállásra késztet egy-egy egészen apró és hétköznapi dolog felett.

Napzárta

“Mi ez? A Napzárta egy olyan NAPI rovat, amely során minden este felteszek egy kérdést, amire vagy hosszan, vagy pedig röviden fogok válaszolni és ami a legjobb – és amit nagyon szeretnék -, hogy ti is beszállhattok, nagyon örülnék neki, ha ti is megválaszolnátok őket 🙂 A rovat lényege, hogy megőrizzük azokat a pillanatokat, élményeket, érzelmeket, amik mellett sokszor elmegyünk, elfelejtjük, ha pedig valami rossz volt, akkor visszaolvasva még tanulhatunk is belőle 🙂 Reményeim szerint ez megtanít a rendszerességre, hogy nyitott szemmel járjak a világban, s még akár jól is szórakozhatok/szórakozhatunk közben :)”

A rovat cikkeit itt olvashatjátok.


Nálatok mik voltak a hónap kedvencei? – Itt a Kincsesfüzeten, vagy máshol?

Így értékelem én az évet: IconoSquare és inspirációs napló

Az újévi fogadalmak nyomonkövetésére használható Don’t Break the Chain Calendar és a blogból mazsolázó Minden hónap első bejegyzése meme mellé szeretnék még két apróságot ajánlani így az év végi lezáráshoz, amivel én értékeltem az eltelt évet.

Számomra az Instagram az a közösségi média felület, ahol a legaktívabban, szívvel-lélekkel jelen vagyok, és amikor megláttam az egyik általam követett blogon egy évértékelő kis vidót, rögtön tudtam: ilyen nekem is kell. Ezért követtem a morzsákat és Google barátom segítségével rátaláltam az IconoSquare honlapra, ami nemcsak látványos képes válogatásokban és egy kis videóban foglalta össze az elmúlt évemet az Instagramon, hanem kiderült, hogy még sok apró statisztikai nyalánkságot is kínál az Instagram fiókunk szemmel tartására, így lehet, hogy nemcsak ünnepnapokon, de továbbra is az oldal vendége maradok.

Ha aktív instagramosok vagytok, kukkantsatok be ti is! Ha pedig más közösségi média hálón vagytok jelen és találtok egy jó kis évértékelő forrást, osszátok meg a hozzászólások közt, hátha valakinek hasznára válik!

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0812.png

Emellett pedig már néhány éve kacérkodom Via inspirációs naplójával. Idén már majdnem rávettem magam, hogy kinyomtassam, de rájöttem, hogy egyáltalán nem mozgat meg az, hogy papírra vetve válaszoljam meg a benne foglalt évértékelő és évtervező kérdéseket… Idén viszont végre eljutottam arra a felismerésre (igen, ismét feltaláltam a spanyol viaszt), hogy nem muszáj ezeket az adott formában megválaszolnom – akár egy dokumentumba másolva, a billentyűzeten pötyögve is megtehetem ezt. (Woohoo!) Úgyhogy pontosan ezt tettem.

Kukkantsatok el Via letölthető kincsei közé, hátha találtok valami hasznosat az évértekeléshez vagy a következő év megszervezéséhez!

Ti tartotok valamilyen évértékelést így a naptári év lezárásakor?