Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Reklámok

Kihívások télre | My winter challenges

A szokásos őszi kihívásom a NaNoWriMo, de aki követ ott, láthatja, hogy a szószámom valahol kétezer táján megfeneklett, és már innen az oldalsávból is lekerült a 2017-es részvételt hirdető plecsni.

Nem történt semmi különös, egyszerűen csak nem akart beindulni ez az idei nanó, és úgy éreztem, hogy ha be is tudnám rugdosni magam a kihívásba, azt idén inkább a bűntudat vezetné. Úgyhogy inkább elengedtem.

Na de mi van helyette, és került még a látóterembe a következő hónapokra?

CD33A0B9-E834-49C4-8997-8CA1B6225875

A művész útja

Julia Cameron: A művész útja c. könyve még augusztusban került hozzám. Tulajdonképpen nem is annyira könyv (olvasmány), mint egy egyéni kurzus tananyaga és feladatsorai. Az elkötelezettségem a hónapok során, khm, hullámzó volt, pedig aha-pillanatokban és eredményekben egyaránt bővelkedett a kurzus.

Annak, hogy a NaNoWriMót elengedtem, az egyik indikátora az volt, hogy szeretnék újra elköteleződni a kurzus mellett. Ezen a héten és talán a jövő héten igyekszem felzárkózni, majd folytatni tovább, és ha nem is 12 hét alatt, de a lehető legtöbbet kihozva belőle befejezni ezt a 12 hetes kurzust.

(Még töprengek rajta, hogyan tudnám elhozni az élményeimet, minden esetre a kurzus része, hogy heti “kalendáriumot” vezetek a tapasztalataimról és gondolataimról, hogy összefoglalva vagy több részletben, de ezek alapján biztosan vissza fogok tudni tekinteni a teljes folyamatra.)

Naplóírás télen

Télire benevezek egy naplóíró kihívásba Molyon.

A szabályok Molyon megtekinthetők, de a lényeg, hogy ezen a télen (novembertől februárig) minden nap, de legalább 40 alkalommal osszunk meg egy legalább tízmondatos naplóbejegyzést a Moly adott zónájában.

Egyébként is fontolgattam egy naplóíró kihívást, hogy a bullet journalomba írt napi egy-egy soron felül is visszarázódjak a mindennapos naplóírásba, és egyébként is, digitálisan máshogy írok, mint papíron. Így pont jókor jött, hogy a tegnapi molytalin, amin jártam, megemlítették ezt a lehetőséget.

Azok kedvéért, akik nem követnek Molyon, valamilyen formában (pl. időközösen összesítve) megosztom majd a bejegyzéseimet itt is.

Lunar Abundance

Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.

Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ma van újhold, így most kezdem az első holdciklusomat az első személyes törekvésemmel.

Ez egyben azt is jelenti, hogy még nem tudom, mennyire válik majd be ez a módszer, de nem zárom ki, hogy a jövőben, ha az első néhány holdciklus alkalmával hasznosnak találom ezt a módszert, valamilyen módon behozzam ide a blogra is. (Nem titkoltan a holdciklusonkénti új téma gondolatától elfogott az édes nosztalgia a Boldogságterv havi témái iránt.)

Nálam ezek a most futó, illetve hamarosan induló kihívások. Ti mivel töltitek az őszt és a telet?

ENGLISH VERSION

My usual challenge for Autumn is NaNoWriMo, but this year I felt like… nope. Just no.

Of course community is still amazing and I could still bully/motivate myself into it, but I feel like it would be fueled by shame and guilt, so I decided just… not to.

It doesn’t mean that I have left nothing on my mind – I have projects for both this end of autumn and for winter too.

15E6449E-67C8-4559-9F81-7D1B884728C4

The Artist’s Way

I started to read Julia Cameron’s book and do the 12 weeks course it contains in August. I was really passionate for it, but although I saw the results and experienced the aha-moments, I somehow got lazy with it.

So instead of pushing through NaNoWriMo, I decided to renew my commitment to The Artist’s Way course.

Not sure yet how, but I want to share my experiences too. I have them written in my journal week by week, as the book suggests, so I have the material, I just have to figure out how to share it here.

Winter Journaling

Although I write at least one line or two every day in my bullet journal, and I am diligent in the morning pages routine in The Artist’s Way, I fell behind with digital journaling lately. And since I write differently on paper (even on loose-leaf paper and in a notebook) and on digital platforms, I considered to jump into some daily journaling challenge.

And of course I found a great opportunity. :)

It would be Hungarian only tho – I’ll share daily journal entries on Moly.hu (“the Hungarian Goodreads”).

Lunar Abundance

I miss a balanced, calm and gentle but still motivating pace in my life, so when I came across the Lunar Abundance Practice by Ezzie Spencer, I decided to give it a go.

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

This method suggests to set a feeling-based intention at every new moon (it’s today!), and follow it through a moon cycle, balancing “doing” and “being” periods as the moon changes.

Of course since this is my first new moon intention, I have no idea how it will work out, but if it will find its way in my life, I will try to incorporate my monthly intentions here on the blog too.

These are the challenges I am looking forward to this winter. What are you up to?

Merre mutat az iránytűm? | The compass of my curiosity

Sokat gondolkodtam azon, vajon mi vezetett ahhoz, hogy egyre ötlettelenebbé váltam a bloggal kapcsolatban, és bár ez persze egy nagyobb és összetettebb tendencia része volt az életemben (leginkább: tünet), az egyik ok az lehetett, hogy a kíváncsiság helyett elkezdtem válaszokat követelni.

Mire gondolok?

Elizabeth Gilbert ezt írja a kíváncsiságról a Big Magic c. könyvében:

“A szenvedély néha riasztóan távolinak tűnhet – messzi lángtorony, amely csupán a zsenik és a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető. A kíváncsiság ennél szelídebb, barátságosabb, demokratikusabb entitás. A tétje mindig sokkal alacsonyabb, mint a szenvedélyé. (…)
A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)”

3A333CE7-E3EF-4331-87F0-0F55884E814E

Sokáig azt hittem, hogy a kíváncsiságom cserbenhagyott, hogy kiégtem, hogy a belső iránytűm bemondta az unalmast.

A héten azonban volt egy érdekes beszélgetésem a döntésekkel kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy a döntés mindig magában foglalja azt a (nem mindig könnyű és nem mindig evidens) feladatot is, hogy el kell engednünk azokat a lehetőségeket, amiket nem választunk. Ez talán könnyebb, ha nem a kíváncsiságunk, hanem a szenvedélyünk hajt, és azt hiszem, nehezebb, ha a kíváncsiságunkat próbáljuk követni.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, bár nem voltam egészen tudatában, de egyfajta érdeklődési naplóként vezettem. Ha támadt egy ötletem, ha valamit izgalmasnak találtam, ha valami épp csak frissen felkeltette az érdeklődésemet, már billentyűzetet is ragadtam. (Van is néhány bejegyzés a blogon, amit visszaolvasva már olyan kínos nevetgélés fog el, mint amikor eszembe jut az a dal, amit tízévesen a saját csodálatosságomról írtam, és minden rokonomnak elénekeltem, akit csak el tudtam csípni. A “Timcsike-csike-csike barna lány” traktussal kezdődött, és csak homályos emlékeim vannak róla, hogy hogyan folytatódott. ‘:D)

Lényeg a lényeg, valamikor aztán elkezdtem magamévá tenni azt a gondolatot, hogy egy jó blogger arról ír, ami már kikristályosodott benne, amit tud, amiben biztos. És… emlékeztek még a kéthetes szabályra? A férjem szokott viccelődni vele, hogy inkább fel sem izgatja magát semmi miatt, ami még nem tart legalább két hete, mert ennyi idő alatt szoktak megszállni és elhagyni a mágikus nagy felfedezések.

Az utóbbi időben nagyon sok blogbejegyzés nem született meg azért, mert arra gondoltam: “Biztos vagyok ebben? Honnan tudom, hogy ez igaz? Itt lesz még két hét múlva? Nem változik meg a véleményem ezzel kapcsolatban idővel?” – Ezek nem haszontalan kérdések, bennem viszont gátakká nőttek. Megvontam magamtól, hogy arra használjam a blogot, hogy megosszam a friss felfedezéseimet, a friss ötleteimet, a friss gondolataimat – és ezzel magamtól is megvontam azt, hogy felszabadultan átéljem azt a talán kicsit bolondos életérzést, amit a férjem “kéthetes szabály”-nak nevez. “Emlékszel, amikor két hétig ékszerkészítő voltál?”, “Emlékszel, amikor két hétig gyertyaöntő voltál?”, “Emlékszel, amikor két hétig buddhista voltál?” – Ami azt illeti, emlékszem, és igazán hiányzik.

Most, hogy elkezdtem megengedni magamnak, hogy újra a kíváncsiságomra figyeljek, rájöttem, hogy a kíváncsiságom nem ment sehová. Csak, mint egy bizonytalan iránytű, ide-oda mozog, több dolgot is megcéloz egyszerre, engem pedig megbénít a gondolat: de vajon melyik az igazi? Melyikkel kell foglalkoznom? Melyik bizonyul igaznak? – Ahogy mondtam, válaszokat kezdtem követelni. Válaszok híján pedig képtelen voltam elengedni azokat a lehetőségeket, amiket nem választok, ha a bizonytalan iránytűm alapján bökök egy irányt. Mindent akartam egyszerre.

Frusztrált a gondolat: mi lesz, ha ez sem lesz más, mint egy újabb kéthetes bohóság? Most, ebben a pillanatban is frusztrál a gondolat: mi lesz, ha két hét múlva rájövök, hogy a kéthetes bolondságok mégis csak zsákutcát jelentenek az életemben? Szabad erről írnom egyáltalán?

És én most úgy döntök: szabad. :)

ENGLISH VERSION

Lately I’m thinking a lot about how the blog went in the wrong direction (I mean… being basically dead), partly because it was a part of larger tendencies in my life, and solving the blog is part of solving my bigger issues.

I realized how I stopped trusting my curiosity and started to demanding answers.

I read a very inspiring thought about curiosity vs. passion in Elizabeth Gilbert’s book Big Magic. She says, passion is sometimes a drive given for the lucky ones only, but while not every one of us can find passion in every day, or month, or year in our lives, we always can find ourselves being curious, and by following those teeny-tiny inners signs of “hm, this sounds intersting”, we can always move forward.

 

16AC1C98-35E3-4C06-B88C-406F24934A09

For years, my blog was the home of my curiosity. I shared fresh discoveries, fresh ideas, fresh thoughts that just pop out of my mind. They sometimes turned proven untrue, or I changed position about them.

Somewhere along the way, the thought that me as a blogger should share only something that I am perfectly sure about – the thought that I want answers, I won’t blindly trust my curiosity anymore – started to build walls in me.

Many-many blog post ideas died because of questions like “where is the proof that this is true, that I won’t change my mind about this over time?”. And not only on my blog: I started to demand truths and answers in my life too, and refuse to follow my curiosity if I have no proof of the everlasting rightness of the outcome.

I recently had an interesting conversation about decisions: how the ability to let go the unchosen paths is an necessary part of making decisions. And trusting my curiosity is a painfully perfect example. Because, when you have found your passion, when you have a passion project, when you have purpose in your life, letting go the things that don’t support your purpose, might be easier. But with curiosity? There is nothing you can justify your decision with, especially if you have more things you are curious of, and you can fumble with only one at a time.

In retrospective, I was pretty good in following my curiosity back then. My husband called this “the two weeks rule”. Essentially: he won’t even bother with anything not lasting at least since two weeks in my life, because this is the time how freshly found ideas came and went in my life. He used to jokingly ask, “remember when you very a jeweler for two weeks?”, “remember when you were a candle maker for two weeks?”, “remember when you were buddhist for two weeks?”.

The thing is, I do. I remember, and I miss those times. Also, I miss the times when I wasn’t so mesmerized by the need of sharing finished and boxed truths but sharing my new discoveries, stuff I just found and briefly lit my everydays.

I feel this struggle in this exact moment. I feel the doubt if I can share my freshly awakened love for the good old “two weeks rule”, this sudden turn of my curiosity.

And I decided I just have to allow it myself. And I just did so. :)

 

 

Időjárás mandala, egy évvel később – One year of temperature mandalas

Egy év körbeért! Tavaly októberben kezdtem el időjárás mandalákat készíteni minden hónapban a naplómban (decemberben osztottam meg róla egy cikket), egyrészt hogy megörökítsem az évszakok változását, másrészt hogy mindig legyen egy oldal a naplómban, ahova színezgetni, későbbi verziókban már rajzolgatni is mindig visszatérhetek.

Ahogy kezdtem: minden hónap elején felrajzoltam egy mandalát, és azt a hónapban előre haladva fokozatosan kiszíneztem, mintasorról mintasorra, a napi legmagasabb hőmérsékletnek megfelelően, ahogy az időjárás változott.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Később: átvettem Boho Berry hangulatmandaláinak stílusát, aki a hónapot csak egy koncentrikus körök és azt egyenlő szeletekre osztó vonalak csontvázával kezdi, és a hónap során kiszínezett körök hátterére rajzolja fel fokozatosan a mandalát.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Igazság szerint pont akkor ért körbe az év, amikor befejeztem az előző naplóm, így gondoltam, új napló, új stílus, keressünk valamit a mandalák helyett – de nagyon megszerettem ezeket az oldalakat a naplómban, így még maradnak. :)

(Mandalarajzolási tippekért és az időjárásmandala alapos körbejárásáért katt a tavalyi cikkre!)

[ENGLISH VERSION]

I started drawing temperature mandalas (introduced on SarieCherries.com based on the idea of the temprature blankets) last October, and guess what, I finished a one year load of them!

How I started: drawing a blank mandala every beginning of the month, and then coloring them day by day, according to the highest temperature of the day.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 1. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 1. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I switched it up: during the year, I switched to the style of Boho Berry’s mood mandalas, were you start with a pencil skeleton of circles and lines, and then you fill up with the background with colors and draw a mandala over them, as the month goes. I loved this, because I had almost no work at the beginning of the month, but I had an always open creative outlet during the month when I was in the mood for some drawing or coloring.

🇬🇧 One year of weather mandalas, part 2. Last year in October, I started my first monthly temperature mandala, based on the idea of @sariecherries. Over the year, my style changed and instead of coloring a pre-made mandala, it adapted the style of @boho.berry’s (and @bujo.mama’s) mood mandalas, being colored and drew during the course of the month. I thought to change it up after finishing a year of them (like, instead of a mandala, trying out something else), but I got to love this style, so it stays. Also, I’m happy I chose a color palette applicable for the whole year, this way I can see the changes of weather during a whole year. Amazing to flip back. 🇭🇺 Időjárás mandalák, 2. rész. Egy év körbeért! Nagyon megszerettem ezeket az időjárás mandalákat, és bár úgy gondoltam, az egy éves évforduló (különösen hogy egybeesett az új napló nyitásával) megfelelő idő lesz lezárni ezt a korszakot és valami új formába kezdeni, de igazság szerint nagyon megszerettem ezt a szöszmötölést egész hónapon át, ahogy a mandalám készül, úgyhogy a mandalák maradnak! Az eredeti ötlet Sarah-tól @sariecherries származik, de időközben áttértem Kara @boho.berry és Fiona @bujo.mama hangulat mandaláinak stílusára.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

How I will continue: actually, as I finished my 12th mandala, I started a new journal next month, and I thought, it’s a perfect time for change, to try out something new. But I got instantly sad for my monthly mandalas, because I really enjoy making them. So I ended up not changing anything, my weather mandalas stay as they are for a while! :)

For more insight on the temperature mandalas and on drawing mandalas in general, check my post from last year!

A könnyedség éve (haha!… hát persze) – The year of ease (lol!… nope)

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de egy kicsit csend lett itt a blogon az utóbbi… izé… egy évben? Kettő? ‘:D

Nem szeretnék most bővebben írni arról, hogy miért (hosszú is lenne meg nem is nagyon akarok :)), de a rövid válaszom: nem történt semmi különös. Nem írtam könyvet, nem költöztem az Északi-sarkra vagy egy titkos katonai Hold-bázisra, nem küzdöttem rákkal és a rák ellenszerét sem találtam fel.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Tavaly év végén az év szavává az “ease”-t, a könnyedséget választottam. Egyszerűen sorra vettem mindazt, ami az utóbbi években történt: meghalt anyukám, a gyászidőszakom mellett, ami folyamatos odafigyelést és lelki munkát igényelt, dolgoztam, tanultam, elvégeztem a főiskolát, kétszer váltottam munkahelyet (ebből az egyik egy több mint egy éven át húzódó nagyon stresszes időszak eredményeképp történt, ahol folyamatos lelki nyomás alatt tartottak minket és a “mit hoz a holnap” stressz rányomta a bélyegét minden munkanapunkra), Petivel elindítottuk a saját életünket (összeházasodtunk, építkeztünk, költöztünk, kutyát vállaltunk), beindítottam a blogom, megírtam többszáz blogbejegyzést, mellette azért a háttérben nagyjából ennyi rövid történetet is, mindezt úgy, hogy az írást kiskanállal kellett benyomnom az időbeosztásomba. Nagyon intenzív néhány év volt, és úgy éreztem, most, hogy minden külső körülmény adott, igazán, de tényleg, rohadtul megérdemlek egy évet a könnyedség jegyében.

És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezt az évet egy csendes sarokban, békés mosollyal az arcomon meditálva töltöttem. XD De nem. Nem lehettem volna ennél sokkal naivabb, ugyanakkor nem lehetett volna ennél találóbb melléfogásom, amikor az év mottójává a könnyedséget választottam. Amikor ugyanis elkezdtem nagyszabású nagytakarítást tartani az életemben és végre kiszórtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy a könnyeden élt életem útjában áll, és még mindig tele voltam akadályokkal, akkor bizony szembe kellett néznem a nem kellemes ténnyel, hogy az akadályok bennem vannak, és onnan nem olyan könnyű kiszórni őket…

Úgyhogy röviden és tömören, ez az év a belső munka éve volt, ami a jövőben is folytatódik. De hogy hová tűntek az írásaim? Hiszen ez az egész blog nem másból született, mint egy hasonló, intenzív belső munkával töltött időszakomból: a gyászidőszakomból.

Rossz hír: valahol időközben rájöttem, hogy az írás (a blogolás és a történetírás is) nem egyszerűen szívós túlélői és az ép elmém megőrzésének eszközei voltak az agyonhajszolt időszakokban, hanem egyenes ági termékei a stressznek és a rohanásnak.

Jó hír: dolgozom az ügyön. :D Az írás az életem része, mondhatnám, hogy azóta, hogy írni tudok, de valójában még régebben (emlékszem egy versre, amit óvodás koromban fabrikáltam, és arra gondoltam, hogy bárcsak már tudnék írni, mint a nagyok, akkor ezt most leírhatnám), és nem fogok választani az írás és a nyugodt, kiegyensúlyozott élet között, csak kell még egy kis idő, hogy kifundáljam ezt az egészet.

Hogyan tovább a Kincsesfüzettel?

Őszintén? A fene tudja. Nem akarok most nagy bejelentéseket, elhatározásokat, elköteleződéseket tenni. (A legutóbbi sem hozott nagy eredményeket – emlékszem ám még a NaNoWriMo utáni mámoros “már nem aggódom, lesz-e mit írnom a következő hónapokban” nagy ujjongásomra.) Épp a napokban olvastam Dóri hasonló bejegyzését arról, hogyan készül visszatérni több hónap blogtalanság után.

Mostanában már nem szorítottam a háttérbe a blogos gondolataimat, és elkezdett azon járni az agyam, hogyan hozzam vissza az egészet a hanyatlásból. Mert persze hiányzott. Úgyhogy először elmondom, mit találtam ki: visszatérek az gyökerekhez, a Daily Dorothy előtti időkbe, amik csak ad-hoc írtam bejegyzéseket, és egyáltalán nem érdekelt, hogy olvasnak-e vagy sem (hé, volt olyan, hogy egy évig írtam anélkül, hogy lett volna olvasóm – vagy legalábbis olyan olvasóm, aki valamilyen formában érezteti a jelenlétét -, és tök jól elvoltam). Semmi stressz, csak az írás öröme. Egy hely, ahol leírhatom, mit gondolok az engem foglalkoztató témákról. Megmutathatom, ami éppen tetszik. Összegezhetem a tapasztalataimat. Ez eddig is így volt, nem? Dehogy nem! Ami változik, az a rendszeresség, a változatosságra való törekvés, és a mindent-egyszerre-és-most akarok hozzáállás nyugdíjazása. Mit szóltok hozzá? :) – Daily Dorothy: Próbáld meg egyszerűbben

Bár nálam, mint mondtam, nem az volt az elsődleges gond, hogy túlterheltem magam elvárásokkal, hogy milyennek kell, nem kell, illik, szabad lennie egy jó blognak (bár igyekeztem tartalmas, összeszedett, hasznos cikkeket generálni, ahhoz képest, hogy például az elején egy idézetet esetleg egy egysoros hozzáfűzéssel is bejegyzésnek számítottam, míg aztán már nem is volt bejegyzés az, amin nem dolgoztam napokig), de arra gondoltam, nem árthat, ha felveszem a bloggal kapcsolatban a mélytengeri b*szik rája pózt. (Ismeritek a viccet? – Mi az, a tenger fenekén él, és rohadtul nem érdekli a dolog? – Mélytengeri b*szik rája.)

Így nem tudom, mi várható a blogon. Ha úgy érzem, van mondandóm, írok. (Akkor is, ha nem tudok belőle összeállítani egy összeszedett, több alpontos, jól kifejtett és többfelől alátámasztott gondolatmenetet.) Ha úgy érzem, nincs, nem szorongok miatta. (Haaaaaahhhhaaahhhahhhahah, oké, szóval igyekszem nem szorongani miatta.) Ha valami nem vág a blog témájába ¯\_(ツ)_/¯, az sem fog visszatartani. Ha nem lesz konzisztens a stílusom, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem lesz konzisztens a blog stílusa, ¯\_(ツ)_/¯. Ha nem találom a megfelelő végszót vagy végkövetkeztetést, akkor úgy fogom lezárni a bejegyzéseket… mint ezt most. :D

Angolul beszélők görgessenek le, a bejegyzés végén megosztom az új kedvenc youtube-osom, Riccardo érzelemdús videóját “Gondolataim a közösségi médiáról, avagy a p*csába az összehasonlítgatással” címmel. ;)

ENGLISH VERSION

Hey everyone! So you (yes, I mean you, my imaginary English speaking reader :D) probably don’t follow me for so long, but my good old Hungarian readers (yes, my imaginary Hungarian readers, plus those three or four who really read my blog :D) were able to notice that I’ve gone pretty quiet in the last… one year?… two?…

I won’t share the long story (first, because it’s long, and second, because I don’t really want to :)), but the short answer is: nothing really happened. I didn’t write a book (as some suspected), didn’t move to the Arctic or the Moon, I didn’t fight cancer or found the cure of cancer. I did have major life changes, but they were planned and awaited ones… with non-planned side-effects, frankly.

🇬🇧 Two word-mandalas. I made “ease” at the end of last year when I chose it as my word for 2017. I thought it will be a well-deserved reward year for me. Loooool. 😂 “Ease” turned out to be my biggest challenge this year. So recently I made a similar mandala for “breathe” to remind myself to breathe – as I learned during my yoga practices (@yogatx @mindfulish_ @colechanceyoga 😉), breathe into stress, breath into hardships, breathe calm, breathe slow, let go the constant urge to move, to move forward, to move away, to move just because, and instead, just breathe into stillness. The closest I got to “ease” this year was the constant recognition of how often (literally and figuratively) I either hold my breath or let it pump too fast, and if nothing else, I tried, at least, to breathe. 🇭🇺 Két szó, két mandala. Az elsőt még előző év végén rajzoltam, amikor az év szavává az “ease” (könnyedség, nyugalom) szót választottam, mert úgy gondoltam, marhára megérdemlem. Visszatekintve, nem is sejtettem még, milyen naiv vagyok. 😂 A könnyedség nem az év jutalma, hanem az év kihívása lett a számomra. Mert igen, hosszú évek munkájával a legtöbb dolgot elimináltam az életemből, ami jellemzően stresszt okozott – úgyhogy kénytelen voltam szembenézni vele, hogy ami visszamaradt és a könnyed, nyugodt életem útjában áll, az bizony mind bennem van… és nem kevés. A második szó, “breathe”, lélegzés, lélegzet. Kitartóan jógáztam idén is, és a fizikai könnyebbség mellett igyekeztem a jóga lelki üzeneteire is figyelni. A legfontosabb, amit tanultam, hogy milyen fontos az, hogy (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt) ne tartsuk vissza a lélegzetünket, de ne is hagyjuk zabolátlanul elszabadulni, ha stressz, nehézség, fájdalom ér, hanem lélegezzünk, lélegezzünk mélyen, nyugodtan, odafigyelve, nem a “támadj, fuss vagy tettesd magad halottnak” pánikreakcióival, hanem elfogadón, megadón. Ez volt a legközelebbi, ameddig a könnyedség felé vezető úton jutottam, és ebben is csak addig, hogy felismerjem, mekkora kihívás számomra ez a gyakorlat. Akárhogy is, igyekezve visszanyelni a szarkazmust: ez egy tanulságos év volt. 😜

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Last year, when I decided to choose a word for this year, I went through all the stuff that happened to me in the recent years. It was rough: my mom died, and while grieving was an all consuming and life transforming experience itself, I worked in full-time, studied at college part-time, I was fired twice (before the first, we spent with my group one year in stress every day, knowing that the day will come, when we all, young and old, will be suddenly fired at one point, we just didn’t know when, and it was pretty exhausting), we built our “adult life” with my now-husband (we got married, we built a new home and moved in, we got a dog), I started my blog while still writing fiction, so I wrote hundreds of articles and short stories in total, while I had to push my writing sections into my rushed schedule. So I was like, okay, we worked hard to create a more peaceful, slower, more quiet life, it’s time to enjoy, I f*cking deserve it.

And I have to laugh so hard when I think back to that naive young woman who thought this year will be full of smile and ease and lightness. No, no, don’t worry, as I said, there was no catastrophe. Right the opposite. I had everything to have an easy, peacful life – except inner peace and ease. I could no longer blame it on my circumstances, so I hade to face it: the call is coming from inside the house…

Bad news: somewhere along the way I realized that all along the years, I was wrong about my creativity – it didn’t barely survived in my stressful life, while served as my trustworthy safety valve, keeping me sane… it was the direct product of my stressful circumstances. When they were gone, I was left alone in silence.

Good news: I love writing, it is part of my life since my preschool years, and I won’t let it slip out of my life, or choose between a peaceful, slow paced life and writing. I’m learning, I’m doing intense inner work, I will find a way.

What now with my blog?

Short answer: I don’t really care right now.

I started to hear my inner voice again, and I considered it as a good sign and decided to honor it with a blog post. I will happily do it any time when it happens again. But I won’t do big announcements or promises. I try to… you know… take it easy. ‘:D

If I have an idea, but it wouldn’t worth a long, detailed article, just a quick, few lines one? ¯\_(ツ)_/¯ (I will share a few lines one then.) If I have no ideas for another months? ¯\_(ツ)_/¯ (I’d say I won’t stress about it, but lol, okay, let’s be honest: I will try not to.) If a topic doesn’t fit the blog’s profile? ¯\_(ツ)_/¯ If my writing style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If the blog’s style won’t be consistent? ¯\_(ツ)_/¯ If I won’t have the time or mood to fumble with English translation? ¯\_(ツ)_/¯ (Google translator is your friend, my dear, dear imaginary English reader.) If I don’t know, how to properly finish a blogpost, like right now?… ¯\_(ツ)_/¯

So, let’s hear the opinion of my newest Youtube favorite, Riccardo, on “Social media – F*ck the comparison game”. ;)

Hálás hétfő #239 – I am grateful for… #239

Snapseed

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ a falmászásért ♥ a kényelmes nyári nadrágokért ♥ a viselhető melegért ♥ az egészségemért ♥ az új fülbevalóimért ♥ a félelmetes, de lenyűgöző látványért, ahogy a vihar sarki fényekként villódzó villámokkal közeleg ♥ … és hogy károk nélkül vonult el ♥ a jógáért ♥ azért, hogy a Sparban elkérték a személyimet – több mint tizennégy évvel becsülve alul a koromat ♥ Dió új frizurájáért ♥ a bullet journalért és az apró dolgokért, amiket a segítségével önmagamért tudok tenni nap mint nap ♥ az olvasmányélményekért ♥ hogy ismét szerencsém volt egy nyereményjátékon ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ wall climbing ♥ comfy summer pants ♥ the not too hot days of summer ♥ my healthy body ♥ my new earrings ♥ the breathtaking view as the storm is coming, with soundless, neverending lightning, like the northern lights ♥ … and that it left without causing us any bigger harm ♥ doing yoga ♥ while grocery shopping, they asked for my ID to see if I’m old enough to buy alcohol – guessing me 14 and a half years younger than my actual age ♥ Dió’s new haircut ♥ my bullet journal that helps me to do little things for myself every day ♥ reading ♥ winning on a giveaway again ♥

What are you grateful for?

Mihez kezdjek a levendulával? – What to do with lavender?

🇭🇺 Nemrég megosztottam a fertődi levendulaszüret emlékeit. De vajon mihez kezdtem azzal a nagy halom levendulával, amit csak az élmény kedvéért hazahoztam?

IMG_2913

Levendulás limonádé

A Levendula Magazin sietett a segítségemre levendulás limonádé ügyben.

Az arányok persze nincsenek kőbe vésve, de én így készítettem a levendulás limonádét, még azon frissében, ahogy hazaértem a levendulákkal:

  1. Egy evőkanál levendulavirágot 2,5 dl vízzel leforráztam és fél órára állni hagytam.
  2. Egy 1 l-es kancsóba leszűrtem a levendulavizet és tiszta vízzel felöntöttem.
  3. Cukorral, citromlével ízesítve elkészítettem a limonádét. (Természetesen cukor helyett édesítőt vagy mézet, citromlé helyett valódi citromot is használhattok.)

További levendulás recepteket találhattok a Levendula Magazin oldalán, ha pedig van egy (vagy több) kedvenc levendulás receptetek, bátran osszátok meg a kommentek között!

 

Szárított levendulavirág

Természetesen nem tudtam egy hétvége alatt felélni az összes leszüretelt levendulámat, így a tartósításról is gondoskodnom kellett.

IMG_2912

Nem egy ördöngős dolog:

  1. Kötegekbe szedve fellógattam a virágokat egy árnyékos helyiségben (érdemes olyan helyre tenni őket, ahol nem baj, ha szemetelnek kicsit, ahogy száradnak), ebben a nagy melegben hamar kiszáradtak.
  2. Háztartási csomagolópapírból (amiből mindig van nálam itthon pár ív, mert szemtelenül olcsó és sokrétű alapanyag) egyszerű papírzacskókat készítettem.
  3. A száraz levendulavirágokat alaposan lemorzsoltam a szárukról, és a zacskókba töltöttem.

Egy kis csinosítással akár egy kedves kézzel készített ajándékként is továbbadható.

🇬🇧 Lavender harvest – round two

I shared the pictures I take on the local lavender harvest, but of course I came home not only with pictures but also with a bunch of lavender flowers.

What did I do with them?

I made lavender lemonade

Making lavender lemonade, either of fresh or dried lavender is a pretty simple thing. (Yet, I had to google it. :D I found anser on this lavender-themed site  [Hungarian].)

  1. Scald 1 tablespoon of fresh or dried lavender flower with 1 cup of boiling water and let it stay for half an hour to make a lavender extract.
  2. Filter it and add water to make 1 litre of lavender flavored base.
  3. Add sugar, honey or sweetener, and lemon extract or freshly pressed lemon juice, as you’d make a normal lemonade.

If you have any favorite recipe using lavender flowers, let’s share them in the comments!

I dried them

Of course I drank lavender lemonade every day after the harvest, but still I had a bunch of lavender left.

IMG_2911

  1. I bound handfuls of lavender and let them hang in a shady room of the house. There is pretty hot around here, so they dried pretty fast.
  2. I made simple paperbags (step by step pics above) and even decorated them a bit.
  3. I carefully rubbed the dry flowers off of the stems and then filled them into the paper bags.

You can save them for later use, as if they would be tea leaves, or you can give them away as a nice, handmade gift.

Hálás… kedd #238: blogszülinap! – I am grateful for… #238

 

Snapseed

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ ma öt éves a Kincsesfüzet blog! ♥ a rengeteg dologért, amit az elmúlt öt év során tanultam, a blogon keresztül vagy a blogért ♥ az emberekért, akiket megismertem ♥ a sikerélményekért, amikhez a blog által jutottam ♥ hogy egy új színtéren próbálhattam ki magam ♥ hogy rengeteget tanultam magamról ♥ az olvasóimért ♥ a nyüzsgő instagramos közösségért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ my blog, that is 5 years old today! ♥ the many things I learned in the last five years, through or for my blog ♥ people I got to know in this time ♥ the achievements I gained through blogging ♥ that I was able to try and show myself in a completely new territory when I started blogging ♥ learning so much about myself ♥ for my readers ♥ the amazing instagram community ♥

What are you grateful for?

Megmutattam magam a Zezil.hu-n! – My guestpost about bullet journaling

🇭🇺 Örömhír! Nemrégiben Cili, a Zezil – kreatív idő tervezés oldal gazdája megkeresett, hogy szívesen olvasná a gondolataimat és tapasztalataimat bullet journal témakörben egy nemrég indult cikksorozatában. Természetesen igent mondtam erre az izgalmas lehetőségre!

zezil.hu

Kép forrása: Zezil.hu

“Végzettségemet tekintve építészmérnök vagyok, jelenleg két kislányommal vagyok itthon. (…) Érdekelnek az élettervezéssel és időgazdálkodással kapcsolatos gyakorlatias tudnivalók, amik megkönnyítik és hatékonyabbá is teszik mindennapi életünk megszervezését. Első számú kedvtelésem a határidőnaplóm vezetése, ami nem más, mint egy Bullet Journal.” – írja honlapján Cili. “Az oldalon átfogó képet kapsz a Bullet Journal elemeiről. Megmutatom, hogy tudatos tervezéssel hogyan tudsz közelebb kerülni a céljaidhoz még akkor is, ha most azt hiszed, erre neked nincs időd.”

Az oldalon megosztott írásomban igyekeztem egy átfogó képet adni arról, hogy mit, miért és hogyan használok a bullet journal rendszerből – mit szeretek az eredeti ötletben, hogyan formáltam a magam képére –, hogyan használom a naplóimat, és általában, mi számomra a bullet journal és a bullet journalozás lényege.

Aki kíváncsi, kukkantson el Cili oldalára és olvassa el az írásomat itt:

Mutasd magad! – Timi és a Bullet Journal

🇬🇧 After my interview in February, I recieved another cool invite to talk about bullet journaling. This time I published a guest post on the website of another Hungarian bullet journalist, entrepreneur and stay-at-home mom. She’s a big fan of creative planning and time management, so of course she fell in love with bullet journaling too.

In this series she invites other bullet journalists to show our planners and planning insights, because sharing ideas is undeniably one of the coolest parts of bullet journaling and the community.

Her site and my guestpost is in Hungarian, but if you want to give it a try with the help of our old friend, the Google Translator, you can click here to see my post:

Timi and the Bullet Journal

Hálás… majdnem hétfő #237 – I am grateful for #237

🇭🇺 Meg sem merem nézni, mikor írtam utoljára hálás hétfőt… De igyekszem visszatérni, mert minél kevesebb indíttatásom van hálalistát írni, annál fontosabb, hogy megtegyem.

Snapseed

Amiért hálás vagyok:

♥ hogy felfedeztem a szövegszerkesztés funkciót a snapseed alkalmazásban (beszáll valaki a “keresd a jeleket a képen” játékba?… :D) ♥ Petiért és az odaadó támogatásáért ♥ Dióért, aki kedves, puha, és pont olyan bolond, mint mi vagyunk ♥ az otthonunkért, különösen az új csendes szobámért, és a teraszunkért, aminek a meleg kövein olyan jó ücsörögni ♥ az esőért ♥ a festős workshopért és a képért, ami hamarosan a csendes szobám falát díszíti majd ♥ a hétköznapian csodálatos környékért, ahol élek ♥ a mókás sebekért, amiket szereztem, mert azt örökítik meg, hogy kölyökkutyákkal játszom és rollerrel rovom a várost ♥ a délutáni szundiért ♥ a jógáért és meditációért, amik úgy felvillanyoztak tegnap ♥ azért, hogy a testem egészséges és fiatal ♥ hogy biztonságban élek ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I don’t even dare to flip back and check the last time I shared a gratitude list here. I try to be more consistent tho, because the less I feel like writing one, the more I actually need one.

So, I am grateful for:

♥ finding the “add text” function in the snapseed app – can you spot the clues?… :D ♥ for my husband, Peti and his compassionate support ♥ our little dog, Dió, who is sweet, soft, and just as silly as we are ♥ our home, especially my new meditation room and the patio where I sit right now, on the warm tiles ♥ the rain ♥ the painting workshop and the painting that will hang on the wall in my meditation room ♥ the ordinarily beautiful small town and region where we live ♥ the funny wounds that I got as proofs of me playing with wilde puppies and rocking my scooter in town ♥ afternoon naps ♥ yoga and meditation that energized me yesterday ♥ my young and healthy body ♥ living in safety ♥

What are you grateful for?