Egyszerű 70-30 költségvetés

Oké, nincs olyan, hogy egyszerű költségvetés. Számomra legalábbis. Peti a pénzügyminiszterünk, mert azonnal szorongás gyűlik a mellkasomba és számok kezdenek zsizsegni a fejemben, ha arra gondolok, hogy pénzt kell menedzselnem. Amitől persze néha kiszolgáltatottnak érzem magam, és néhány évente nekidurálom magam, hogy igenis legyőzöm a félelmeimet és építem a viszonyomat a családi költségvetéssel.

2019-ben volt a legutóbbi ilyen nekidurálásom, amikor családi tanácsot hívtam össze a soproni Frei kávézóba és átvettem a költségvetésünk adminisztrálását. És bár azután néhány hónapig tartott csak ez a fegyelem, az a néhány hónap elég volt új szokások bevezetésére, amiknek hála, még ha laza alakzatban repültünk is, a 2020-at meglepő anyagi biztonsággal zártuk.

2021 ismét egy izgalmas év lesz számunkra anyagi szempontból, ezért úgy döntöttem, leporolom a költségvetés-vezetési alapismereteimet. És mivel úgy látom, hogy anno nem írtam erről itt a blogon, ezért ide jegyzetelem ki ismétlő jelleggel azt a költségvetési technikát, ami az elmúlt másfél évben megdobta az anyagi biztonságunkat.

70%-os szabály

Jordan Page, nagycsaládos mormon mami blogger költségvetési taktikáit osztom meg.

Jordan alapszabálya: bármennyit keresel is, ne költs többet havonta, mint a bevételed 70%-a.

A nettó bevételedet a következőképp oszd fel:

  • 70% kiadás
  • 10% vésztartalék (ehhez az összeghez soha-soha-soha nem nyúlunk hozzá, kivéve, ha élet-halál kérdése — mi ezt Petivel nyugdíjalapnak tekintjük)
  • 10% céltartalék (megtakarítás nyaralásra, felújításra, SOS kiadásokra, vagy amire szeretnénk)
  • 10% egyéb (jótékonyság, mormonoknak nyilván tized, megtakarítási alap a gyerekeknek, nyugdíjalap magadnak, befektetés, stb. — őszintén szólva jelenleg mi ezt csak rajta hagyjuk a folyószámlán)

Megjegyzések:

  • Van az az élethelyzet, amikor akkor sem lehet a nettó bevétel 70%-ából megélni, ha kenyéren és vízen élsz. Ilyenkor természetesen nem az az életcél, hogy bármi áron befizesd a tizedet és eltegyél 10%-ot a nyaralási alapba. Akkor bizony azon kell dolgozni, hogyan növelhető a havi bevétel — a 70%-os szabály azoknak szól, akik ésszerű (akár drákói) spórolással és odafigyeléssel élhetően ki tudnak jönni ebből a havi keretből.
  • Akinek magas kamatozású hitele, személyi kölcsöne van, azok se most spóroljanak étkezőszettre, “égető tartozás” esetén a havi (minimum) 30% menjen a sürgős törlesztőkre.
  • A 70% költés egy kiindulási pont, nem kőtáblába vésett törvény. Célozd meg ezt kezdetnek, és innen navigálj ambíciózusabb vagy megengedőbb költségvetés irányába a tapasztalatok alapján.

Oszd meg és uralkodj!

Ha nem egyedül kezeled a költségvetést, akkor oszd fel a partnere(id)del a kiadások kezelését feladatkörök szerint. Ki miért felelős általában a családban? Melyik feladat logikusabb az egyik vagy másik családtag számára?

Mi ilyen szempontból a konzervatív álompáros vagyunk, én intézem a bevásárlást és Peti a karbantartási feladatokat. Éés a családstruktúránk elég egyszerű. ‘:D De Jordan például ilyen költségvetési kategóriákat említett még: autó, gyerekek különórái, orvosi kiadások, családi szabadidős programok, befektetések.

Jordan azt javasolja, minden költségvetési kategóriának legyen egy gazdája, egy felelőse. A felelősök együttműködése pedig történjen úgy, akár egy vállalatnál: rendszeres költségvetési meetingeken történjen az egyeztetés a közös célokról, beszámolás a haladásról, célok és stratégiák megvitatása, de mind stratégiai, mind operatív szinten kerüljük a belepancsolást a másik projektjeibe, felelősségi körébe. A feladatköröket átszervezni, segítséget kérni, irányt változtatni persze mindig lehet, de ez a “vállalati szemlélet” segíthet megakadályozni a társakat egymás mikromenedzselésében.

Pro tip Jordantől, ami nekünk meglepően bevált: a költségvetési meetingeket, különösen az érzékenyeket (pl. amikor először osztjuk fel a feladatköröket és osztjuk ki a hozzájuk tartozó költségeket) tartsuk nyilvános helyen, egy süti és kávé mellett. (Oooké, ez még Covid előtt történt, de remélhetőleg hamarosan újra releváns tanács lesz.) Kisebb a valószínűsége, hogy veszekedésbe csap át a megbeszélés.

Boríték rendszer

De nem az a boríték rendszer. :)

Oké, tudjuk, hogy a nettó bevételeink 70%-át költhetjük el havonta. Ismerjük a fix kiadásainkat, és remélhetőleg nem haraptuk át egymás torkát, miközben a teljes kiadáslistánkat felosztottuk felelősségi körökre.

Első körben határozzuk meg a személyes költségkereteket. A havi bevétel 70%-a nálunk így oszlik el:

  • Rezsi (minden, ami fix)
  • Timi havi kerete ([70% – rezsi] x Timi hányada)
  • Peti havi kerete ([70% – rezsi] x Peti hányada)

Peti úgy osztja be a havi keretét, ahogy ő jónak látja (nem mikromenedzselem), én viszont idén ismét szeretnék belevágni a Jordan által javasolt borítékos rendszerbe. No, de ez nem az a borítékos rendszer, amikor van havi 30 borítékunk a hónap 30 napjára az aznapi költőpénzzel, sem az, amikor a tízféle felelősségi körünkhöz tartozik tíz boríték a havi kerettel az adott kategóriához. (Különben is, ki használ még készpénzt! Covid idején! Egek!)

A boríték két célt szolgál:

  • A kiadások vezetése
  • A blokkok tárolása

A borítékot 2 oszlopra és 4 sorra osztjuk. Minden sor tartalmazza a havi keretünk negyedét, egyheti költségkeretet — mivel sokkal könnyebben látunk be egy hetet, és így könnyebben osztunk be egy hétre pénzt, mint egy hónapra. A két oszlop tartalmazza a legnagyobb kiadási kategóriánkat (pl. bevásárlás) és egy “minden egyéb” kategóriát.

Az adott heti mezőben folyamatosan vezetjük a kiadásainkat — Jordan aranyszabálya: soha ne a következő hétről kölcsönözzünk, ha túlszaladtunk, hanem a fő és az egyéb kategória között! Egyheti etapokban gondolkodunk — kitartás, ha a hét véget ért, tiszta lappal indulunk!

(Nézzétek meg Jordan videóit a részletekért, nem tudom, mennyire magyaráztam jól. :))

A 70%-os kerethez hasonlóan a tapasztalatok alapján lehet lazítani vagy szorítani a gyeplőn — a cél a költségvetés meghatározásával és követésével első sorban a tudatosság és odafigyelés!

Összefoglaló

Összefoglalva, a következő lépésekkel határozzom meg a heti költsétvetésemet:

  • Hó elején felírok minden nettó bevételt
  • A nettó bevétel 70%-a a család havi teljes költségkerete
  • A havi családi költségkeretből levonom a mindenkori fix kiadásokat
  • A fix kiadások utáni keretet kettéosztom Peti és köztem (hogy milyen százalékban, azt a feladatköreink határozzák meg)
  • A felosztás utáni személyes keretemet (ami fedezi a bevásárlást és minden egyéb személyes vagy hozzám tartozó kiadást) 4 részre osztom, ez a heti keretem
  • A heti keretből a kiadások folyamatos levonásával számolom a fennmaradó keretemet

Ooké, ahogy írtam, ilyen részletességgel nem folyamatosan vezetem a költsétvetést, hanem időnként néhány “kiképző” hónapig.

De most épp ilyen kiképző hónapok jönnek. A százalékszámító táblázatom és a borítékom már készenáll. :)

Kímélő édesburgonya krémleves, ahogy én készítem

Az idei évem egyik legnagyobb slágere az édesburgonya volt — most termesztettem először! Na, nem nagy tudomány egyébként: az edesburgonya.bio oldalról megrendeltem a palántákat, azokat házhoz hozta nekem a Magyar Posta, elültettem őket a honlap útmutatása szerint, és voilá, termett az édesburgonyám! Jópofa növény egyébként, mert nemcsak a gumója ehető, hanem a levele is fogyasztható. (Abból is van néhány zacskó a fagyasztómban.)

A legnagyobb slágerételem belőle pedig jelenleg az édesburgonya krémleves. Mmmm. Mmmmmmmmm.

A Street Kitchen Tavaszi édesburgonya krémleves receptje alapján készítem, de alig van olyan recept, amit Peti gyomra miatt nem kell átvariálnom (ha valami úgy kezdődik, hogy hagyma, fokhagyma, bors, akkor már kezdődik is a csere-bere, mert ezek nagy mumusok nálunk), így arra gondoltam, megosztom, én hogy készítem.

Kímélő édesburgonya krémleves

Hozzávalók:

  • 500 g édesburgonya
  • 2 szál répa
  • fél fej vörös- vagy lilahagyma
  • 2 ek vaj
  • 800 ml víz
  • 1 leveskocka
  • 1 tk só
  • 1 tk szegfűbors
  • 1 kis tejföl

Elkészítés:

A zöldségeket megpucoljuk, felkockázzuk.

(Megjegyzés: a répák helyett van, hogy mondjuk a fagyasztott zöldségmixes zacskó alján törvényszerűen megmaradó karfiolokat rejtem el a levesben, vagy ma például a karácsonyról megmaradt krumplit használtam fel. Csak lazán, krémleves, nem árt neki.)

A hagymát megfuttatjuk a vajon, majd hozzáadjuk a zöldségeket, kicsit pároljuk. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a leveskockát és a fűszereket. 20 percig főzzük, ezután mehet bele a tejföl. Még kb. 10 percig főzzük, vagy ameddig a zöldségek igénylik, legyen minden puha.

Egyenletesre turmixoljuk és nagyon örülünk neki. Én pirítóssal szoktam fogyasztani.

Közérdekű közlemény:

Az, ahogy a krémlevest készítem, mától még azt hiszem, két hétig megtekinthető lesz Twitchen: twitch.tv/nagytimi85

Még csak ismerkedek/flörtölök ezzel az új felülettel, de nemrég álmodtam is vele. Szóval nem tudom, vagy lesznek a jövőben még Twitch streamek, vagy nem. Ahogy azt megszoktuk. ‘:D

Év szava és évértékelés

Nálam a szokásos módon telik az év vége: a karácsonyfa mellett, lágy zenével, szaloncukorral és meleg teával, és a jövő év szavát keresve.

Az ajánlásaim a szokásosak:

Kellemes inspirálódást mindenkinek!

#acsaládazcsalád

Ezt kiteszem ide is. :) (Jól megkésve a kampány szempontjából, de a gondolataim még érvényesek. <3)

instagram.com/nagytimi85

Egy kutya, két szülő, három gyerek, négy kerék. Ez egy tipikus nukleáris család.

De nem csak a sabloncsalád a család. Az apa nélküli család is család. Az anya nélküli család is család. A gyerek nélküli család is család. Petivel, Dióval és Selkie-vel mi gyermek nélküli család vagyunk. De apuval és a húgommal is család maradtunk anyukám halála után is, hiába voltunk már anya nélküli család.

Ismerek olyan családot, ahol apa híján anya és a babák a család, de olyat is, ahol apa helyett a nagyi lett a másik gondviselő. És mennyiféle családot ismerek még! Kicsiket, nagyokat, tipikusakat, szövevényeseket. Ahogy ti is.

Tudom, hogy van, akinek nagy lélektani ugrás innen az, hogy az apa nélküli család vagy az anya nélküli család akkor is lehet család, ha nem egy nem várt esemény hozta így, hanem a kezdetektől ez volt a terv. De tudom azt is, hogy az apa-anya-gyerekek, habár régi recept (bár nem a legrégibb és nem az egyetlen recept) önmagában nem garancia egy gyerek biztonságára, boldogságára sem.

Épp ezért én hiszek abban, hogy elismerjük a gyermektelen családokat is, és cserébe örüljünk, ha egy gyerek olyan családban nevelkedik, ahol várták, és ahol szerető gondoskodással nevelik.

Én az ilyen családokat támogatom, ezekben reménykedem, és remélem, hogy az ilyen családoké lesz a jövő. Ezért támogatom a szivárványcsaládokat és a szivárványcsaládok jogait is.

Több információért a kampányról kövessétek a Háttértársaságot és Pál Marciék cuki családját!

Adventtől: egyéves Biblia olvasási terv

Ó hogy én hányszor vágtam már neki, hogy na én most elolvasom a Bibliát! — Attól függően aztán, hogy az Ószövetséggel vagy az Újszövetséggel kezdtem-e, a Teremtés könyvén vagy Máté evangéliumán nem nagyon jutottam túl. (Na jó, egyszer a Számok könyve ejtett ki.)

Idén ősszel aztán találtam egy jópofa olvasási tervet, ami időrendbe rendezi, és így egy kicsit variálja a Biblia tartalmát. (Alaposan le vagyok vele maradva ugyan, de a lényeg, hogy azért csak jól haladok.)

Azért jutott eszembe most megosztani ezt (holnap Advent első vasárnapja!), mert az olvasási terv kezdhető decemberben, januárban, vagy szeptemberben is, attól függ, az ember honnan szeretné megfogni az olvasási projektet. 

(Hátránya — számomra legalábbis —, hogy a protestáns Bibliára vonatkozik a terv, úgyhogy a katolikus apokrifeket majd utólag vagy út közben kell hozzáolvasni.)

Angol nyelven egy kompakt kis kétoldalas tervként ki is nyomtatható a menetrend. 

Forrás: clarion-call.org

Magamnak a magyar hivatkozásokat kijegyzeteltem Molyon az olvasásom alatt.

Az Advent témája: “decemberben élvezd a Példabeszédek egy-egy fejezetét naponta!”. 

Ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Boldogságterv #31 — Hát persze, hogy NaNoWriMo

Ó, még emlékszem a boldog időkre, amikor kitűztem egy 30 napos kihívást, és ez automatikusan azt jelentette, hogy végig is viszem. — De vajon a kaland boldog idői voltak ezek vagy a maximalizmus mókuskerekes idői? Nem tudom, én boldogként emlékszem rájuk. Na nem mintha most olyan boldogtalan lennék. (Sok alvás és antidepresszáns. B-) )

Amit ezzel mondani akartam, hogy a “légy jelen” célkitűzéseimet nagyon jelképesen sikerült csak követni… De voltak nem várt fordulatok is!

  • Jóga. — Nem, nem mondhatnám, hogy túl sokat jógáztam. De! A munkahelyem jóvoltából átmentem egy egészségügyi szűrésen, ahol felhívták a figyelmemet rá, hogy pufi vagyok és gyenge. Oké, valójában azt mondták, hogy bár a súlyom optimális, a testzsírszázalékom magas, és különösen a karjaimban nagyon kevés az izomtömeg. Úgyhogy rendszeres jógázás helyett rendszeres kargyakorlatokat végeztem.
  • Mindennapos jegyzetelés. — Azt hiszem, több nap maradt el, mint amennyit megtartottam. Pedig micsoda hasznos szokás ez! Helyette viszont megtört a régóta tartó olvasási krízis. Azt hiszem, tényleg sikerült legalább egy réteg ködfátyolt lehúzni az agyamról, ez szuper.
  • Hot-spot takarítás. — Hát nem is tudom, ebből volt-e kevesebb vagy a jógából… De! Petivel nekiugrottunk a háznak, és néhány lomltalanítós körrel nagyon szép eredményeket értünk el.

Emellett többet imádkoztam, többször adtam hálát, gyakrabban csodálkoztam rá a természet szépségeire. Szóval az összkép végül is jól alakult!

Novemberre olvasási kihívást terveztem, és idén először kihagyni a NaNoWriMót, mert az elmúlt pár évben eléggé kiégtem novemberben. De úgy tűnik, nem kellett sok, hogy visszacsábítsanak. ‘:D

Holnaptól tehát visszatérek egyfajta puha, nyüzsgő, ismerős bubble-be. Ehhez most nem tudok témát kapcsolni (még — lehet, hogy rátalálok majd a megfelelő címkére), de… jó érzéseim vannak ezzel a hirtelen hozott döntéssel kapcsolatban. :)

Boldogságterv #30 — itt és most

Emlékszik még valaki a Boldogságterv sorozatra? (Emlékszik még valaki a Kincsesfüzetre? XD)

2014-ben ezt írtam róla:

A tavalyi boldogságtervem nemcsak a blogon volt népszerű rovat, de az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam rajta, mennyi mindent köszönhetek a boldogságtervem havi témáinak, mennyit változtam, fejlődtem a hatásukra. Ezért, bár a boldogságterv az egyik legmacerásabb, legmelósabb vállalkozásom volt a blog történetében, mégis arra jutottam, hogy nem halogatom tovább, engedek a hívásnak és nekifogok újra!

Nem egészen követem majd Gretchen Rubin nyomdokait, aki havi témák és havi fogadalmak mentén fejlődött a saját boldogságtervében, hiszen úgy figyeltem meg magamon, hogy a havi fogadalmaimat néha csak kiizzadtam a hónap elején, hogy mégis szerepeljen valami a tervben, de a valódi kincsekre, az igazi értékekre a hónap során, tapasztalatok és tanulságok formájában bukkantam. Ezért én csak havi témákat jelök ki, amiket a figyelmem középpontjába helyezek, ha pedig a hónap során valamilyen fogadalmam születik, arról (és annak betartásáról, gyakorlati próbájáról) ugyanúgy beszámolok majd, mint a megfogalmazott tanulságokról, megélt tapasztalatokról és a fellelt tudásanyagokról is.


Az elmúlt időszakban úgy éreztem, hogy “nem vagyok itt”, nem fejlődök, csak… vagyok. És ez oké. Vannak ilyen időszakok.

Ugyanakkor elkezdett járni az agyam azokon a dolgokon, amik nagy fejlődési ugrásokat, izgalmas növekedési időszakokat hoztak az életembe. És többek közt eszembe jutott a Boldogságterv is, a havonta váltakozó témáival.

Nem tudom még, ezúttal merre és meddig visz majd ez a projet, de azt hiszem, ez egy jó idő az újrakezdésre.

Az első téma

Ahogy írtam, úgy érzem, “nem vagyok itt”. Nem érzem magam sem túl energikusnak, sem túl földeltnek. Sem túl élőnek, sem túl vibrálónak, sem túl valóságosnak. Mintha szanaszét lennék, és kicsit halvány lennék.

Úgyhogy ezt az első hónapot a jelenlétnek szánom.

Fogadalmak

Na jó, kit akarunk bolondítani? Nyilván nem fogok fogadalmakat tenni. ‘:D

De a következő szokásokat szeretném visszavezetni az életembe, mert egyszer (vagy többször) már beváltak:

  • “Morning Pages” (mindennapos jegyzetelés) — hogy ott legyek, ahol a gondolataim vannak
  • jóga — hogy ott legyek, ahol a testem van
  • hot-spot takarítás — hogy ott legyek, ahol vagyok (és kellemes is legyen ott lenni)

Remélem, tudok majd nektek építő tapasztalatokkal szolgálni.

Gyere velem, beszélgess velem! (Twitch)

Néha fejest ugrok egy-egy új platformba. Most streamelni kezdtem.

Ati barátom szerint — aki ezt az egész kalandot kezdeményezte — a streamelés arról szól, hogy azt csinálod, amit szeretsz, és másokat is meghívsz magad mellé a szobába. Ez tetszett.

Úgyhogy tegnap meghívtam magam mellé az embereket a kertbe és az íróasztalom mellé, babot szedni, paradicsomot kötözni, teázni, ötletelni, beszélgetni.

Két hétig maradnak elérhetők a videók, és tervezek még játszani ezzel a platformmal.

Látogassátok meg a Twitch profilomat, ha van kedvetek!

16224A72-C05E-4E16-BC8D-887A549F863F

Uram, adj türelmet

Assisi Szent Ferenc imája

Uram, adj türelmet,
hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
amit lehet, és adj bölcsességet,
hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.

Hálatúrán a világ körül

A.J. Jacobsot az Egy évem az Írás szerint c. könyvén keresztül ismertem meg, ami annak az évnek a története, amikor egy éven át megpróbálta a Biblia összes parancsolatát a tőle telhető legjobb módon betartani. (Nem sikerült, de közben kígyókat tartott a kezében, meglátogatta Noé bárkáját, csirkét áldozott, szakállat növesztett, a Central Parkban megkövezett egy házasságtörőt — aki cserébe visszakövezte —, és még rengeteg kalandot élt át.)

Nagyon szerettem a könyvet és A.J. humoros, őszinte, jólelkű meglátásait. Az egyik kedvenc történetem a könyvből az volt, amikor A.J. azzal bosszantotta a feleségét, hogy minden ebéd előtt hálát adott mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az ebéd az asztalára kerüljön. És a mindenkinek bizony azt jelentette, hogy a lista nagyon hosszúra tud nyúlni.

Hogy mennyire hosszúra, azt A.J. megtapasztalta, amikor a kisfia bájosan nyílt megjegyzése nyomán, miszerint hiába ad hálát az asztalánál ülve, az emberek, akiknek köszönetet mond, nem hallják őt, A.J. elindult a világ körül, hogy személyesen is kifejezze háláját mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy, na nem egy teljes étkezés, de legalább a reggeli kávéja az asztalára kerüljön.

Ennek az újabb észbontó projektnek az élményeit és tapasztalatait osztotta meg A.J. a lenti TED beszédben.

A teljes élményért hallgassátok meg a TED beszédet, de összegyűjtöttem A.J. tanulságait.

  1. Legyünk emberségesek! Számtalan technikai újítás hozott áldást és könnyebbséget az életünkbe, de emellett elkezdtük a szolgáltató szektorban dolgozókat is gépekként kezelni — a baristát kávégépként, a pénztárost pénztárgépként, a buszsofőrt jegyautomataként, stb. Találjuk meg az emberséget, az emberi interakciókat a mindennapokban, ha csak egy mosoly, egy szemkontaktus erejéig is.
  2. Érkezzünk meg a pillanatba! Ne rohanjunk egyik dologtól a másikig, ne nyakaljuk ízleletlenül az élményeket, hanem néha-néha álljunk meg, és tapasztaljuk meg a jelen pillanatot. Lassítsunk és gyakoroljuk a tudatos jelenlétnek ezt a legegyszerűbb filozófiáját: ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit csinálok, azt tapasztalom, amit tapasztalok.
  3. Vegyük észre az apró mesterműveket! Nem minden földi csoda van kiállítva a természettudományi múzeumban. Vegyük észre az emberi kéz, az emberi leleményesség, képzelet, alkotóerő apró csodáit magunk körül, a hétköznapi tárgyainkban — ahogy vegyük észre azt is, hogy nem vagyunk elszigeteltek, nem vagyunk egyedül, életünk minden apró mozzanatát százak, ezrek támogatják.
  4. Fake it ‘til you feel it! Nemcsak a gondolataink formálják a tetteinket, hanem a tetteink is a gondolatainkat. A hálaizmaink az elején még rozsdásak, ernyedtek, tokosak lehetnek (a túléléshez szükséges alapbeállításunk az, hogy a rosszat, a kellemetlent, a veszélyest vegyük észre és arra fókuszáljunk), de minél többet tornáztatjuk a hálaizmainkat, annál jobban fog menni ez a nagyszerű gyakorlat.
  5. Tegyünk csak néhány lépést! Nem kell mindenkinek körbeutaznia a világot, hogy százaknak vagy ezreknek mondjon köszönetet mindössze egy csésze reggeli kávéért. De számunkra és a környezetünkre is áldásos hatással lesz, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy mindenért gondolatban hálát adunk néhány embernek. Ráadásul a hála nem tespeszt, hanem épp ellenkezőleg: feltölt és pozitív tettekre sarkall.

Bill Nye tudományos ismeretterjesztő műsorvezető a podcastjában említette, hogy habár nem hívő, ő is átvette azt a szokást, hogy minden étkezés előtt hálát ad azoknak az embereknek, akik az étele elkészültéhez hozzájárultak, hiszen ez egy nagyszerű emlékeztető a számára és segít tudatosnak maradnia, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma az ételnek, amit elfogyaszt.

Természetesen azért írok ismét a hála témájáról, mert szeretnék erősödni benne. Habár már nem is tudom, hány szezon óta kitartóan részt veszek a “100 dolog, amiért hálás vagyok” molyos kihívásban, ez mégis csak eseti, nem pedig napi hálagyakorlat.

Ti gyakoroljátok naponta a hálát? Reggel, este, étkezés előtt? Mik a hálagyakorlataitok és tapasztalataitok?