Örömteli rózsafüzér a kreativitásért

Egy ambíciózus célt tűztem ki magam elé Nagyböjtre: tartózkodom az Instagramtól, a Netflixtől, a Youtube-tól (ezek a legnagyobb binge-csapdáim), és a bolti édességektől. Méghozzá azzal a céllal, hogy kevesebbet tompítsak, és jobban jelen legyek az életemben, több időm legyen olvasni, írni, szemlélődni, elmélkedni.

Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést a mecénásaim Patreonon már március 15-én olvashatták. Ha szeretnétek ti is exkluzív vagy korai megjelenésű tartalmakat olvasni, irány a Patreon oldalam! ;)

Az elmélkedés egy módja, amit tavaly fedeztem fel magamnak: a rózsafüzér ima. (Mondhatnám, hogy ismét felfedeztem, de… legyünk őszinték, az, hogy minden katolikus háztartásban hánykolódik legalább pár rózsafüzér, még nem azt jelenti, hogy valaha is az életem része lett volna ez az imamód.)

Fotó: Freestocks.org, StockSnap

Tippek és trükkök 

Mormon-rajongó koromban írtam a Kincsesfüzetre arról, hogyan bíztatják híveiket a mormon vezetők arra, hogy a félévenként megrendezett általános konferenciára kérdésekkel a fejükben érkezzenek: sokkal egyszerűbb üzenetet meghallanunk (vagy belehallanunk) egy történetbe(n), ha tudjuk, milyen üzenetet szeretnénk hallani. 

A szentírások olvasása, és az ima is egy ehhez hasonló asszociációs játék. 

(Ezt az asszociációs játékot egyébként nem csak vallásos berkekben lehet játszani. Tanner a Zelph on the Shelf csatornáról, akit egyébként szívesen elfogadnék személyes gurumként is, egyszer arról mesélt, hogy ő is ült már órákon át egy fával szemben és olvasott ki a fa megjelenéséből inspirációkat az életére vonatkozóan. A természet elemeitől a teafüvön és a tarot kártyán át a Bibliáig bármivel játszhatjuk ezt az asszociációs játékot.)

Jim Martin atya The Jesuit Guide to (Almost) Everyhting c. könyvét olvasom épp, ami nagyszerű gondolatok tartalmaz a lelki gyakorlatok elmélyítésére. Egy ilyen tipp az, hogy “használd a képzeleted”, színezd ki bátran, hívd meg az érzékeidet abba az olvasmány- vagy imaélménybe, amit épp gyakorolsz. 

Az asszociációs játékhoz hasonlóan ez a tipp meglepően gazdagította a rózsafüzér élményeimet is.

Mit olvas a szentolvasó?

“In a sense, Jesus of Nazareth was a story told by God” — írja könyvében Jim Martin atya. Názáreti Jézus bizonyos értelemben maga is egy példabeszéd volt. Ennek a példabeszédnek az olvasására egy módszer a szentolvasó, azaz a rózsafüzér.

Mit értünk ezalatt?

Fotó: Eran Menashri, StockSnap

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy néz ki egy rózsafüzér — gyöngyök sorozata, ahol tíz szemenként közbejön egy egyedülálló szem. (Meg fityegő, kereszt, minden, ami kell.) A legtöbbet valószínűleg azt is tudják, hogy a rózsafüzér csak eszköze a rózsafüzér imádságnak, ami sok Üdvözlégyből és néhány közbeiktatott Miatyánkból áll. 

Oké, maradjunk annyiban, hogy az én tudásom eddig terjedt. A mamám sosem imádkozott rózsafüzért, és kaptunk ugyan tőle zsebrózsafüzért mindketten a húgommal, erről csak annyit mondott el, amennyit fent leírtam: tíz Üdvözlégy, egy Miatyánk. 

Amivel felnőttként bővítettem a tudásom, az ez:

  • a rózsafüzér úgynevezett “titkokat” is tartalmaz, amiket az Üdvözlégyek foglalnak magukba — ezek néhány szavas megemlékezések Jézus életének bizonyos eseményeiről
  • a rózsafüzér, mint ima funkciója az volt, hogy az írástudatlan tömegek olvasmányok nélkül is fel tudják idézni és elmélkedni tudjanak Krisztus életéről 
  • a rózsafüzér, mint eszköz funkciója az volt, hogy segítse az imák számlálását (eredetileg nem füzér volt, hanem zacskóban tartott kavicsok — de mivel, hogy, hogy sem, pont tíz Üdvözlégy van egy csoportban, tizedben, ezért az ujjaink is tökéletesen alkalmasak a számlálásra)
  • az eredeti, teljes rózsafüzér imádság 3×5 tizedből állt (tizedenként változó titkokkal), méghozzá úgy, hogy mind Jézus születéséből és gyerekkorából, mind a szenvedésének és halálának történetéből, mind a feltámadásáról tartalmazott öt-öt eseményt, amikről tíz-tíz Üdvözlégyen át emlékezhettek meg az imádkozó hívek — tehát tizenöt tized, százötven ima mondta el a titkokon keresztül Jézus három részre osztott élettörténetét
Fotó: Josh Applegate, StockSnap


A rózsafüzérnek tehát van egy belső ritmusa az egy-Miatyánk-tíz-Üdvözlégyen túl is: a titkok. De itt még nem ér véget a ritmikusság: a hétnek is van egy üteme, méghozzá úgy, hogy minden naphoz egy rózsafüzér-fajta, egy titok-csomag tartozik. 

Jézus élettörténetének hármasságát még II. János Pál pápa még kiegészítette egy titok-csomaggal, amik Jézus tanító éveiről emlékeznek meg, és így vált teljessé a heti ritmus:

  • Hétfő: örvendetes titkok (Jézus születése)
  • Kedd: fájdalmas titkok (Jézus szenvedése)
  • Szerda: dicsőséges titkok (Jézus feltámadása)
  • Csütörtök: világosság titkai (Jézus tanítása)
  • Péntek: fájdalmas titkok (Jézus szenvedése) — a péntek böjtnap, vezeklő nap, és mégsem eshetnek örvendetes titkok a vezeklőnapra, ezért van itt egy kis kavarodás a sorrendben
  • Szombat: örvendetes titkok (Jézus születése)
  • Vasárnap: dicsőséges titkok (Jézus feltámadása)

Számomra a rózsafüzér…

Számomra a rózsafüzér, ha más nem, egy kellemes relaxációs gyakorlat. Mint egy mantra-élmény. 

Újabban viszont gyakran bevetem a képzeletgyakorlatokat és az asszociácios játékot is a rózsafüzér-élményeim mélyítésére. Van, hogy kiválasztok egy témát, és ezzel a kérdéssel futok neki a szentolvasónak: mit üzen számomra Jézus életének példabeszéde erről a témáról, erről a kérdésről? De van, hogy csak úgy általában nyitott vagyok arra, milyen metaforákat, asszociációt, inspirációt látok meg egy-egy olvasásban.

Fotó: Ben White, StockSnap

Örömteli rózsafüzér a kreativitásért

Az örömteli rózsafüzér — ha még emlékszünk, ez Jézus születésének és gyerekkorának olvasója — sokszori imádkozás után végül úgy állt össze a számomra, mint az alkotó folyamat története. 

Mit üzennek számomra az örömteli titkok a kreativitásról?

  • 1. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál.” — A szentlélek a színtiszta inspiráció — a inspirációtól fogant történetmorzsa pedig az ötlet. (Ahogy Jim Martin atya is mondta: Názáreti Jézus legalábbis bizonyos értelemben egy történet volt. — Történészek aztán végtelen vitákat folytathatnak arról, hogy csak egy történet volt-e, vagy több-e annál, de ez nem az én posztom.) Ha felidézzük, a Biblia szerint hogyan fogadja az ötletet Mária: értetlenül és kíváncsian, de félelem és ellenkezés nélkül. Szorongás nélkül fogadni az inspirációt — ez egy nagyszerű lecke alkotóknak.
  • 2. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál.” — Az Erzsébetet meglátogató Máriáról még egy nagyméretű festmény is volt a nagyszüleim tisztaszobájában, mégis felnőttként kezdtem egészen új rétegeit megismerni Erzsébet és Mária történetének. Jézus élete nyilván jobban ismert, de ha belegondolunk, fogantatása idején valószínűleg Erzsébet ugyanúgy sztár-kismama volt a családban, egy hasonlóan mágikus várandóssággal. Az ő gyermeke is egy kis csoda-magzat volt, nagy dolgokra hivatott. János keresztelte meg Jézust, sőt, egyes értelmezések szerint Jézus János tanítványa volt. Na de mit olvasok ki ebből a történetből, ha az alkotófolyamatra gondolok? Mária magában hordoz egy nagyszerű, ihletett “történetet”. És mit érez, amikor találkozik valakivel, aki egy hasonlóan csodás ilhetmorzsát hordoz magában? Féltékenykedik, elzárkózik, verseng? Dehogy. Örül. Ahogy a két ötlet is örül a találkozásnak, és a két történet menete később egymást gazdagítva összefonódik. — Egy jó lecke így nézni az alkotótársainkra. Nem versengőn, féltékenyen, szorongással, hanem örömmel, kíváncsisággal, egymást építve, egymásnak örülve. 
  • 3. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a világra szültél.” — Ennek a titoknak az elképzeléséhez határozottan hozzájárultak olyan naturalista betlehemi jelenetek, amik égi fény, tiszta vászon és glóriák helyett azt ábrázolják, ténylegesen milyen lehet egy istállóban világra hozni egy magzatot. Valószínűleg ez a különbség az elképzelt és a tényleges alkotófolyamat között is. 
  • 4. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál.” — Gondolhatnánk persze az ötletünk, a történetünk megosztásának örömére. De őszintén szólva nekem gyakran az jut eszembe, hogy amikor Jézust bemutatták a templomban, mindössze egy öregember ismerte fel. Volt egy öreg prófétaasszony is a templomban a bemutatáskor, Anna, de ő sem ismerte fel különlegesként. Ez egy hasznos gondolat, ha egy ötletünk nem talál olyan fogadtatásra, mint azt várnánk.
  • 5. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál.” Őszintén? Ez a titok mindig megmosolyogtat. A gyermek Jézus elszökik a Jeruzsálemet elhagyó zarándokok karavánjától, és a szülei kell hogy aggódva visszatérjenek érte, megdorgálják és kitessékeljék “atyja házából”. Ami az alkotást illeti, én gyakran járok úgy, hogy egy ötlet csak úgy kiszalad a kezeim közül — de aztán rá kell jönnöm, hogy még nagyon picike, még nagyon korai, még sok vele a munka. Egy fontos feladat számomra, hogy ezen dolgozzak — hogy ilyenkor ne kedvetlenedjek el, ne veszítsem el a hitet az ötletemben. De a kép, ahogy az egyszerre riadt, örömteli és bosszús Mária kitessékeli rosszcsont, szökevény kisfiát a templomból, mosolygósan emlékeztet rá: nem minden ötletnek, ami elsőre nagyszerűnek tűnik, jött el azonnal az ideje. Talán éveket, talán évtizedeket is várnia kell. Türelem. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s