“A barhesz vagy hálá (challah) a zsidó konyhaművészet péksüteménye. A zsidó étkezési hagyományokat őrző családokban a péntek este kezdődő szombat megszokott eledele az asztalon.”

— Wikipédia

Mariont, a My Jewish Mommy Life youtuberét követem egy ideje, mert nagyon tetszik a csupa-mosoly, pozitív szemléletű spiritualitása, amivel a zsidó hitben a tudatos jelenlét és az itt-és-most jobbításának lehetőségét látja.

Kipróbáltam a hagyományos kalácsreceptjét is, és nagyon bejött! Többszöri próbálkozásból egyszer sem hagyott még cserben, úgyhogy már megosztani is merem.

Bögrés barhesz recept 

Hozzávalók

• 1 bögre meleg víz
• 1 csg száraz élesztő
• 3 tojás
• 2 ek méz
• 1 tk só
• 3,5 bögre liszt (+)

Elkészítés

A nagy keverőtálunkban a száraz élesztőt a meleg vízzel elkeverjük és 10 percig pihentetjük. Amíg az élesztős víz pihen, felverjük a tojásokat. A 10 perc leteltével az élesztős vízhez keverünk 2 ek mézet, majd 1 tk sót, végül a felvert tojásokat, apránként adagolva, hogy jól elegyedjen. 

Ezután fokozatosan hozzákeverjük a 3,5 bögre lisztet. Lágy, de nem ragadós tésztává dagasztjuk, közben szükség szerint további lisztet hozzáadva. Kb. 5 percig dagasztjuk, majd a tésztát egy kiolajozott tálba rakjuk, beleforgatva az olajba. Nedves konyharuhával leterítjük, és meleg helyen 1 órán át kelesztjük. 

Lisztezett felületen kaláccsá formázzuk, a tetejét tojásfehérjével vagy tejjel megkenjük, sütőpapírra vagy olajjal megkent tepsire helyezzük, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

Bögrés barhesz variációk

Az alaptészta semleges ízű. Tálalhatjuk natúran, vagy sütés előtt megszórhatjuk a tetejét nagyszemű sóval, olajos magvakkal, aprómagokkal, stb. 

A tésztájába is keverhetünk aszalt gyümölcsöt, magokat, darált magvakat, maglisztet. Nekem dióból van sok itthon, ezért én természetesen darált dióval készítettem. Fél bögre lisztet egy bögre darált dióval helyettesítettem (tehát három és fél bögre liszt helyett három bögre liszttel és egy bögre darált dióval állítottam össze a tésztát), de mivel a készre dagasztás közben úgyis még jó egy bögre liszt hozzájön, annyira nem fontos itt a helyettesítési arányok szenten tartása. 

Édesen is készíthetjük. A legegyszerűbb, ha azelőtt, hogy a fonat ágait megsodornánk, téglalap formára húzzuk ki a tésztát, megszórjuk cukros töltelékkel (pl. cukros dió, cukros kakaó, stb.), felhajtogatjuk, és ezt a cukros belsejű tömböt nyújtjuk-sodorjuk ággá és foglaljuk fonatba. 

+1 konyhatrükk

(Hüpp, hüpp, hüpp: konyhatrükk!)

Nem tudom, kinek kell ezt hallania, de engem tavaly ajándékozott meg az anyósom a dagasztás tudományával — az életem azt megelőző harmincöt évében nem tudtam, mi a különbség a gyúrás és a dagasztás között. (Nem is szerettem kelt tésztát készíteni, mert mindig olyan masszív lett, hogy parittyába is lehetett volna fogni…) Szóval leírom, hátha valakinek akkora aha-élmény lesz, mint nekem. :)

Gyúrni olyan tésztát szabad, ami nem kell, hogy levegős legyen. Például levestésztának, főtt tésztának valót. Gyúráskor összenyomjuk, összepréseljük a tésztát, nyomást helyezve rá. Ezzel tömörítjük, kiszorítjuk belőle a buborkékokat. 

Van olyan tészta, aminek ez nem fáj, sőt. A kelt tészták lényege viszont az, hogy az élesztő megtölti a tésztát légbuborékokkal (miközben eszegeti a mézet vagy cukrot) — pont így kerül a buborék a sörbe is! ;)  Ha nem akarunk kiszúrni magunkkal, akkor nem nyomorgatjuk ki a tésztából ezt a légiességet, amit az élesztő olyan ügyesen beletesz.

Kézzel dagasztani úgy tudjuk a tésztát, ha hasonlóan dolgozunk, mint a gépi dagasztó hullámos feje. Az ujjainkkal, mint egy kanállal, alányúlunk a tésztacsomónak, megemeljük, végigsimítjuk a tál oldalán, majd gyengéden visszahelyezzük a tálba. Addig-addig göngyölgetjük így a tésztát, amíg homogén, de továbbra is levegős, könnyed anyaggá összeáll. Vigyázzunk a bubikra! :)