Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Reklámok

Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia, tetszik ez a téma. Reménykedem, hátha írsz még, különösen a pogány ünnepek témája érdekel. Az évértékelés bennem is hamarabb elindult, hetek óta jönnek emlékek, képek, gondolatok melyeket próbálok rendezgetni. Abban bízom, hogy ha decemberben sikerül lezárnom ezt az évet, januárra sikerül egy kis “újult erőt” és lendületet venni. Bizakodó vagyok. ;)

  2. Az ősz nekem mindig az új kezdet és betakarítás egyszerre az Advent pedig a hálaadás számvetés ideje. A Karácsony pedig a remény és hit ünnepe, hogy akármilyen kemény is a tél és bármilyen zord legyen is karácsonykor megszületett a remény és bármekkora a sötétség akkor is már hosszabbodnak a napok.

  3. Általában már az én agyam is hamarabb rááll az évértekelésre, mint szilveszter-újév, de idén extra hamar jött az “ihlet” – már novemberben fogalmaztam meg gondolatokat, célokat az új évre (és alig bírtam ki, hogy ne töltsem meg a clipbookomat az irodában a 2019-es lapokkal!), és bevallom, már elkezdtem néhány állandó oldalt a jövőévi bujoban…Kicsit tartok a szokásos évértékelésemtől, szerintem semmit nem tudok majd befejezettként – sőt, talán elkezdettként sem! – elkönyvelni ebből az évből, de a tavalyival ellentétben, idén tervezem legkésőbb szenteste feldíszíteni a karácsonyfát! :D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s