Hová tűnt a regényem?! – Where did my novel disappear?!


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


 

Idén nem jelentkeztem rendszeres NaNoWriMo helyzetjelentéssel, de nagyjából félidőben olyasmi történt, amiről úgy érzem, megéri ejteni pár szót.

23.000 szavam eltűnt.

Persze nem tűntek el. Ott vannak egy dokumentumban, amit a szívem mélyéből utálok. Ami azért is vicces, mert a tavalyi történetemnek fogtam neki ismét, amit – a karaktereket, a világot, a szimbolikát, néhány jelenetet – kifejezetten szerettem, ezért is döntöttem úgy, hogy eltöltök velük még egy novembert.

És mégis, mintha ebből a történetből semmi nem maradt volna, a hamvaitól pedig, amiket huszonháromezer szón keresztül kapargattam, egyszerűen viszolyogtam.

Ezért félidőben lenulláztam a számlálómat és visszanyúltam ahhoz a gondolatomhoz, amivel nekivágtam ennek az évnek: hogy ha ez a NaNoWriMo visszadja azt, amit a két évvel ezelőttitől kaptam, és újra tudok fegyelmezetten és kitartóan minden nap írni, én már elégedett leszek.

nano-felido-600

Lehetséges, hogy most először emiatt veszíteni fogok, mert nem érem el az 50.000 szót? Lehetséges. Megtehetném, hogy pókerarccal 23.000 szóról folytatom a számlálást? De még mennyire. A novemberi regényíró kihíváson mindenki önmagával versenyzik, és bár vannak szabályok, de valójában senkit nem zárnak ki, aki megszegi őket. Egyvalami számít: lépd át a korlátaidat és versenyezz önmagaddal.

Volt, aki próbált meggyőzni, hogy őrizzem meg a statisztikámat, elvégre a cél az 50.000 szó és egy szám mindenek felett, nem igaz? De úgy éreztem, most akkor győzöm le magam igazán, akkor versenyzek igazán magammal, ha megkockáztatom, hogy veszítsek – cserébe az érzésért, hogy igazán játszom. És végső sorom ezt az érzést hivatott szolgálni az a bizonyos egy szám mindenek felett.


[ENGLISH VERSION]

This year I didn’t write a weekly NaNoWriMo check-in, but I decided to write a halfway point check-in, because there something ordinary happened halfway in the novel writing challenge.

23,000 words of my work disappeared.

Of course, I know where they are. They are in a Pages document that I hate from the bottom of my heart. What is funny after all, because I decided to strat over my last year’s story this year, because last year I liked it. It was a mess, of course, but I liked many parts of it: the characters, the world, the symbolism, some scenes. So I was looking forward to spend another November with them.

And when November started, I found my story dead, and I was disgusted by its corpse. I did my best to bring it back to life, but there was no hope.

So I took a deep breath (it’s hard to do in the company of a rotting corpse) and asked myself: what was my biggest wish for this month? And it was to gain back the firm writing routine I founded two years ago during NaNoWriMo and lasted one year and a half, no day passing without writing.

Is it possible that I gonna lose because of this decision? Yes, absolutely. Could I just keep writing in the same document or sum the wordcounts to continue my way to 50k? Of course. NaNoWriMo is a race against yourself, and even tho there are some rules, there aren’t really rules and you won’t get disqualified for cheating, you’ll kindly called a rebel at the maximum.

But right because of this, even if numbers are important, I decided to look behind the numbers and asked myself: what would motivate me to race harder against myself? What would really mean to win over myself? Because this is why that 50k goal was set, really. So even if I was encouraged to keep the numbers and don’t give up on my 50k (which I didn’t anyway, I still belive I can put it together until the end of the month), I decided to let myself lose in order to make myself really play.

Advertisements

Hová tűnt a regényem?! – Where did my novel disappear?!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hűha Timi, nagyon bátor vagy! Nagyon felnézek rád, amiért meg merted tenni ezt a lépést!Maximális tiszteletem!
    Most erőt adtál, hogy hasonló lendülettel és hévvel újra a nulláról indítsak el egy olyan folyamatot az életemben, amiért már sokat dolgoztam, de nem az igazi és csak azért nem “dobtam ki” mert már annyi időm benne van. Köszönöm szépen!
    Nagyon nagyon sok erőt és kitartást kívánok az előtted álló igencsak sűrű novemberi napokhoz. Tiszta szívből szurkolok. Már a rómaiak is megmondták, a legerősebb ember az, aki önmagát legyőzni. Ehhez kívánok neked minden fellelhető áldást.
    Ha számít valamit, ha nincs is meg az 50 ezer szó, az én szememben akkor is hős vagy.

    • Aww köszönöm! ❤ Egyik korábbi évben egy nanowrimós cikkemnél már átbeszéltük a kommentek közt, hogy végső soron ez a verseny nem vérre megy – még ha az ember hajlamos is rá, hogy bármilyen maga-vállalta, és amúgy mókás kihívásból élet-halál harcot csináljon. 😉
      Hajrá neked is az újrakezdéshez. Amit eddig haladtál, tedd el szépen, ki tudja, később felkel-e még a hamvaiból, mint a főnix. Ha nem, akkor is legalább rutint, gyakorlatot, tapasztalatot biztosan nyertél vele, ha meg van benne egy-két olyan forrás vagy gondolat, amit tovább tudsz vinni, már tökre megérte.
      (Az én cikkötleteim néha úgy születnek, hogy 2-3 oldalnyi blablát ki kell dobnom, mire megjelenik benne egy fél sor, amivel el lehet kezdeni dolgozni. :))

  2. Visszajelzés: NaNoWriMo: lezáró gondolatok és bakiparádé – Final thoughts on NaNoWriMo | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s