A KonMari módszer – Második rész: a gyakorlat

Legutóbb hosszan írtam arról, miért érintett meg nagyon a KonMari módszer szellemisége. Mégis, azért ez mégiscsak egy rendrakási módszer – ideje, hogy gyakorlati tippeket is megosszak a könyvből.

KonMari

A selejtezésről

  • Először selejtezz! – Marie Kondo szerint bonyolíthatjuk akárhogy, a rendrakás mindössze két dologból áll: el kell döntened, mit tartasz meg és hogy azt hol tárolod. Fontosnak tartja azonban, hogy először mindig selejtezz – amíg nem végeztél valamennyi holmid átfogó selejtezésével, nem érdemes elkezdeni azon töprengeni, hogyan tárolhatnád őket, pláne nem rafinált tárolási módokba/eszközökbe invesztálni.
  • Selejtezz nagy lendülettel! – Bár legutóbb már írtam róla, hogy ez a szememben egy kis szégyenfoltja a könyvnek, mivel a “csak egyszer, csak most, csak egy nagy lendülettel” szlogent arra használja, hogy elmismásolja, hogy valójában több hónapos munka áll előttünk. Minden esetre fontos, hogy azt javasolja, ne tördeljük tíz-tizenötperces napi rutinná a selejtezést, hanem nagy lendülettel fogjunk neki, nagy falatokban, hogy rutinmunka helyett egyfajta áramlat-élménybe kerüljünk, és megfelelően el tudjunk merülni a selejtezés élményében.
  • Kategória, és ne hely szerint selejtezz! – Azaz ne “az előszobát” vagy “a gardróbot” selejtezd, hanem “a nadrágokat”, “a kabátokat”, “a táskákat”, stb. Ennek oka az, hogy egyféle holmiból több helyen többet is tárolhatsz. Amíg nem látod őket egyszerre, addig nem lesz pontos képed arról, miből mennyid van, és jobban ki vagy téve annak a veszélynek, hogy megtartasz valamit csak azért, mert “hátha nincs másik”.
  • Halmozz mindent a padlóra, majd végy kézbe mindent egyenként! – Ugye emlékeztek még, hogy a KonMari módszer fő kérdése ez: “örömet okoz?”. Ha egy kategória (például pólók, könyvek, stb.) minden darabját egyszerre a padlóra halmozod, az nemcsak abban segít tisztábban látni, hogy valójában mennyi holmid is van, hanem segít friss szemmel nézni rájuk. Kisebb az esélye, hogy valamit azért tartasz meg, mert már úgy megszoktad, hogy ott van a helyén, vagy esetleg mert ódzkodsz a macerától, amivel járna, hogy megválj tőle. Ha mindent egy “máglyarakásba” halmozol, valóban rá vagy kényszerítve, hogy utána egyenként kézbe vedd őket és egyenként dönts a sorsukról (az alapján, hogy örömet okoznak-e neked), ráadásul már a dolog lélektana is más: nem arról kell döntened, mit mozdíts el a helyéről, hanem hogy mit ments vissza a kupacból, mi az, ami tényleg megérdemli, hogy visszatedd a polcra.
  • Selejtezz a megfelelő sorrendben! – Marie Kondo szerint van egy meghatározott sorrendje annak, ahogy a holmikat selejtezni érdemes, hogy előbb a kisebb érzelmi értékű, könnyebben bírálható tárgyaktól válj meg, majd amikor már ráéreztél ennek a teljesen újszerű stratégiának az ízére, akkor térj át a nagyobb érzelmi értékkel bíró tárgyakra, miktől nehezebb megválni. Ez a sorrend nagy vonalakban a következő: ruhaneműk, könyvek, papírok és iratok, egyéb holmik, majd végül az érzelmi értékkel bíró tárgyak (például fényképek). Bővebb részletezésért KonMari checklist néven érdemes rá keresni.

A tárolásról

  • Használd azt, amid van! – Míg amiatt, hogy mindent, amitől megválunk, szemétként kezel és szinte nem is foglalkozik az adományozás lehetőségével, nem lettünk nagy barátok, annál szimpatikusabb volt az a megközelítés, hogy tárolásra szinte minden esetben elegendő az a tér és elegendőek azok az eszközök, amik már most a rendelkezésedre állnak. Marie Kondo azt javasolja, hogy a tarolásra alkalmasnak tűnő dobozokat (elsősorban cipősdobozokat, elektromos eszközök holmijait, használaton kívüli ételtároló műanyag dobozokat, stb.), amiket selejtezés közben találsz, gyűjtsd össze és tedd félre addig, amíg el nem érsz ahhoz a szakaszhoz, amikor megkeresed a dolgok végleges helyét. Pluszban még azt is tanácsolja viszont, hogy amint befejezted a rendrakást, válj meg a fölöslegtől – ne tárolj valamit csak azért, mert egyszer, majd, talán szükség lesz rá. Ha egy doboz annyira tetszik, hogy semmiképp sincs szíved megválni tőle, akkor találj neki valami funkciót, helyezd szolgálatba és úgy tartsd meg.
  • Különítsd el a tárolás és a használat helyét! – Marie Kondo szerint gyakori hiba, hogy a dolgokat ott tároljuk, ahol használjuk őket, pedig ez sok esetben nem jó megoldás. Ilyenek például a konyhapulton tárolt alapanyagok vagy a kád szélén tárolt kozmetikumok. Ezért azt tanácsolja, hogy a dolgok tárolóhelyének kiválasztásánál elsősorban ne azt vedd figyelembe, hol használod őket és honnan a legegyszerűbb elővenni (hiszen a rend megtartását úgysem az akadályozza jobban, ha nehéz elővenni a dolgokat, hanem ha nehéz eltenni őket), hanem hogy mi a számukra alkalmas tárolóhely.
  • Mindennek legyen helye és mindent tegyél a helyére! – Miután a tulajdonodban lévő minden holmival egyenként megismerkedtél és egyenként döntöttél a sorsukról, a tárolásukról is ugyanígy kell döntened. Ha mindennek van pontosan meghatározott helye és mindent oda is helyezel, amikor épp nem használod, az könnyen leleplezi az otthonodban keletkező “gazdátlan dolgokat”. Ezért javasolja például Marie Kondo, hogy minden este pakold ki az összes holmidat a táskádból, és azokat (valamint a táskádat is) egy számukra kijelölt éjszakai pihenőhelyen tárold, amíg újra munkába nem indulnak veled. Ezzel – azaz hogy mindennek van helye és mindent a helyén tárolsz, amikor nem használod – két dolgot is megelőzöl: nem keveredik el valami csak azért, mert elfelejted, hol hagytad “ideiglenesen” (nem felejted a szemceruzádat, az ajakrúzsodat, vagy ne adj’ isten egy fontos iratodat a táskádban, amikor másnap mégis egy másik táskával indulsz el otthonról), és nem kezdenek el észrevétlenül gyűlni a “gazdátlan holmik” (gyűrött blokkok, használt papírzsebkendők, a papírjukba visszacsomagolt rágógumik, stb.), hiszen szemet szúr, ha mindent a helyére raktál és ők még mindig ott vannak.
  • A hasonló dolgokat tárold egy helyen! – Ahogy a hasonló dolgokat selejtezni is, úgy tárolni is együtt vagy egymás közelében érdemes.
  • Amit lehet, tárolj állítva! – Marie Kondo hajtogatási módszerét megtanulni egy érdekes agytorna: újratanulni valamit, amit annyira természetesnek tartunk. De tanúsíthatom, hogy érdemes. Szerinte a vízszintes (“kupacban”) tárolás hátránya, legyen szó ruhákról, papírokról vagy bármi másról, az, hogy úgy érezzük, sokkal több a tárolófelületünk, így könnyebben gyűjtünk lomot, a kupac alján viszont gyakran elvesznek, elfelejtődnek vagy rongálódnak a dolgok. Ezért javasoja, hogy amit csak fizikailag lehetséges, tanuljunk meg úgy tárolni, hogy ne képezzünk kupacot, hanem állítsunk mindent függőlegesen, hogy minden egyes darab látható maradjon. (Illusztrációképpen pillantsatok rá a zoknis fiókomra fent!)
  • Folytass folyamatos párbeszédet a dolgaiddal! – Nemcsak arról a sokat vitatott párbeszédről van szó, amivel megköszönöd a dolgaidnak, hogy téged szolgálnak – bár az is segíthet, hogy jobban örülj a holmijaidnak és kevésbé vedd természetesnek, hogy vannak. Hanem arról is, hogy a dolgaid használata legyen egy folyamatos párbeszéd, egy folyamatos felülvizsgálat. Ha hajtogatáskor vagy a tiszta ruha elpakolásakor a kezedbe akad egy elnyűtt darab, aminek kezd lejárni az ideje, vagy a szekrényben megakad a szemed egy ruhán, amit valaha szerettél, de már egyáltalán nem okoz örömet és csak megszokásból tárolod, válj meg tőle. Ha egy szemceruzát keresel, de közben a kezedbe akad egy régi rúzs vagy szemfesték, amit már úgy érzed, nem fogsz használni, dobd ki. Ha egy garancialevél után kutatsz, és közben találsz pár olyat, amik azóta lejártak, selejtezd ki őket. És így tovább – ahogy használod a dolgaidat, úgy tartsd velük frissen a kapcsolatodat.

Ahogy láthatjátok, bár nem minden ponton értettem egyet vele, azért bőven lett mondanivalóm Marie Kondo: Rend a lelke mindennek c. könyvéről és a KonMari módszerről. Akár megfogadjátok a könyvben foglaltakat, részleteiben vagy egészében, akár nem, mindenképp javaslom elolvasásra, mert sok lelki és gyakorlati bölcsességet lehet meríteni belőle.

Reklámok

A KonMari módszer – Második rész: a gyakorlat” bejegyzéshez ozzászólás

  1. érdekes. utálnám, ha minden este ki kéne pakolnom a táskám (és meg azoknak a dolgoknak ishelyet kéne keresnem, amiknek a helye a mindenkori táskámban van :D). De az tény, hogy nem árt esténként belenézni, h van-e benne valami elintéznivaló…

    az állított dolgok tényleg sokkal jobbak. Ami nálunk fiókbanvan (póló, nadrág, bugyi) már egy páréve áthajtogattam, és azóta is örülökneki :))

    nem akarok egyébként senkit megbántani, de én sosem ertettem, h miért van valakinél 15 flakon tusfürdő és 5 flakon sampon a kád szélén… :))) de tényleg: miért??

    • Ömmm… 😀 Hát ha nem is 15, de… egy jópár flakon nálam is van a kád szélén. Tusfürdő, sampon, balzsam, habfürdő, nem is mindből csak egy fajta, a változatosság jegyében, szorozva másféllel, mert nem mindenből használunk egyformát a férjemmel. Miért ott? Mert ott használjuk őket. (Már amikor ugye használjuk, ugye, hiszen nyilván nem használunk egy fürdésnél háromféle habfürdőt és kétféle tusfürdőt.) Szóval igen, abszolút nem lenne szükséges őket ott tárolni, ahogy a pizsamát bevisszük magunkkal minden alkalommal, ugyanúgy az aznap megkívánt tusfürdőt és habfürdőt is lehetne csak a használat idejére odakészíteni. (Megyek, le is takarítom a kád szélét, hogy ne csak a szám járjon. :D)
      A táska kipakolása egyébként, bár ugyanolyan szokatlan rutin lehet, mint mondjuk nem a kád sarkában tárolni a tusfürdőt, szerintem ha rutinná teszed, nem jár nagy macerával, maximum 10 másodpercre saccolom. Szerintem ez lélektanilag olyasmi, mint mondjuk a FlyLadyben a napi 2×2 perc hot-spot takarítás, ami meglepően effektív tud lenni és nagyon sok minden belefér nagyon kicsi időszeletbe.

  2. hehe, jól beletrafáltam 😀 bár tulajdonképpen szinte mindenhol így van, szóval lehet, hogy én vagyok a fura az egy szem szappanommal. :S :)) (coming outolok, sampont nem is használok, egy sampon-szappanunk van családilag, de olyan ritkán használjuk, hogy remekül elvan a fürdöszoba-szekrényben — öö, nem, senkinek nem lóg zsírosan a haja a családban, ne gondoljatok semmi gázra :)))

    nekem a táskapakolásnál a legrosszabb, hogy így is alig van hely a pici lakásunkban, hadd ne kelljen mindig kivenni a pénztárcámat, kisnesszeszeremet, amit otthon soha nem használok. Ha táskát váltok, akkor átrakom a másikba, de nem értem, miért jó, ha külön helye van táskán kivül. De ezt nem kákán is csomókeresés céljából írtam, inkább csak beszélgetésböl. Lehet, h van akinek beválik.
    (de pl a kocsiból sem hozom fel a kocsitakarót, a zsepicsomagot vagy az USB-t a zenével a lakásba. Mert azok a kocsiba tartoznak, úgy, mint a pénztárcám a táskába)
    Nekem a felgyülö szemét és az elfelejtödött befizetetlen csekkek ellen az a trükköm, hogy viszonylag kicsi a táskám (mondjuk egy laptop+töltö meg filofax belefér), és mindennek megvan a helye, igy hamarabb feltünik, ha valami plusz van benne (vagy valami hiányzik, pl a kulcsom)

    • Mondjuk ha öt különböző kocsid lenne, amiket rendszeresen váltogatsz, Marie Kondo biztos akkor is azt javasolná, hogy pakold ki belőle a cuccokat. 😀
      Mindent amúgy én sem pakolok ki, de fokozatosan szoktatom magam a dologhoz, és már egyre több mindent pakolok ki. Az okok a következők: egyrészt nem mindent csak utazáskor használok (telefon, fülhallgató, ebook olvasó a legtipikusabbak, amiket táskán kívül is használok), másrészt nem mindig ugyanazokat a dolgokat viszem magammal. Az alapértelmezett kézitáskámban benne van például egy egész sminkkészlet (holott jó, ha egy-egy dolgot használok belőle, ez már ugye eleve aggályos, hogy minek tárolom a táskámban), de ha hátizsákkal megyek bevásárolni, nem igazán viszek sminkcuccot, vagy legfeljebb mondjuk egy ajakápolót, de ha egy ritkábban használt táskával megyek olyan helyre, ahova sminkelek, oda igény szerint pakolom be a cuccokat – és már kész is a csiki-csuki, van jópár sminkholmim, amikről egyszerűen nem tudom, hogy elvesztettem őket a buszon, vagy csak egy olyan táskában van, amire nem emlékszem… Zselés kézfertőtlenítőből egyszer négy bontott flakonnal szedtem össze a különböző táskáimból, mert mindig vettem egy újat, amikor azt hittem, hogy elfogyott, pedig igazából a táskáimban maradt. A bevásárlást támogató összehajtható vászonszatyrokkal ugyanez – tudom, hogy több van, mint amiről tudom, hogy hol van, és bár egyszerre elég lenne egy is, volt, hogy négyet is találtam egy ridikülbe szuszakolva, mert mindig, amikor indultam el itthonról és nem fésültem át a táskámat, hogy van-e tartalék szatyrom, egyszerűen beledobtam egyet. Szóval igazából ez a buktató a sok cucc + több táska csiki-csuki játékban, hogy ha mindig mindent egy táskában tárolsz, az tiszta sor, de ha már több táskába pakolod át őket, és nem is mindig mindet, akkor előbb-utóbb elkezdenek elveszni – majd fél évvel később előveszel a szekrényből egy üres(nek hitt) táskát, amiről kiderül, hogy van benn egy fél sminkkélszlet, két vászontáska, egy hónapra elegendő tampon, meg ezer forint apróban. 😀

  3. Mindenképpen szeretném majd elolvasni a könyvet, hiszen szerintem is rend a lelke mindennek. Mondjuk én örök selejtező vagyok: folyamatosan dobálom vagy adományozom el a cuccokat, és igyekszem nem megvenni minden jónak tűnő utamba kerülő dolgot.
    Nekem csak az nem jön be Mari Kondo-ban, hogy mindent egy helyre akar gyűjteni, hogy a nagy kupacot selejtezze. Oldja már meg egy jövő-menő 15 hós gyerekkel 😀 Elképzelem magam, ahol a rengeteg könyvünk halomban áll a nagy szoba padlóján, én meg egyesével megállapítom, hogy mi lesz velük (könyvet mondjuk elvből nem dobok ki). Szóval van olyan dolog, aminél működik, de szerintem nem lehet minden cuccot így selejtezni 🙂

  4. azért a szőrezálhasogatás mellett azt is meg kelljegyeznem, hogy a posztjaid Konmariról remekül inspiráltak, igyekszem azt beépíteni, amit megosztottál velünk, és érezhetően több dolog távozotta lakásból az elmúlt héten.

    nekem a flyladyvel is remekül összeköthető – bár megértem, hogy igyekezik elhatárolódni tőle.

    • Nem gond a “szőrszálhasogatás”, de azért örülök, hogy találtál benne inspirációt! Ahogy Elizabeth Gilbert mondta, ez egy svédasztal, nyugodtan lehet válogatni róla, elvenni, ami tetszik, otthagyni, ami nem. 😉

  5. Szia! Klassz a blogod, most találtam rá.
    Szerintem az nem csúsztatás és nem a könyv szégyenfoltja, hogy ez az “egyszer s mindenkori lomtalanítás” eltart fél évig is, és hogy ehhez nem ad ütemtervet.
    Csodálkoztam a megfogalmazáson… szerintem ez az ütem annyira egyéni körülményfüggő (időbeosztás, életállapot, a ház mérete, a cuccok mennyisége, stb.) hogy elég a megadott sorrend, a ritmus egyéni lesz. Azt hiszem, képtelenség volna ennél szorosabban beosztani a programot, annyira másmilyenek vagyunk. Az én tapasztalatom az – olvastam a könyvet, és egy hete sincs, hogy pakolok – hogy nem is lehet másként, mint hogy az ember beleveti magát, az egyik tárgykategória hozza a másikat, és világos, hogy nem mászok ki addig belőle, és a lakásban eluralkodó lomtalanítási káoszon, míg nem érek a “végére”. Azért az idézőjel, mert ez csak a “kezdet vége”: a konmarizás kezdete ugyanis nagy, látványos és gyors változásokkal, nagy pakolással jár, ez talán pár hét, mire a sok zsáknyi ruha és sok doboznyi könyv és eszköz kimegy a házból, és a megmaradó tárgyak helyükre kerülnek. Ez, az első pár kategória (nálam: ruha, könyv és funkcionális tárgyak, eszközök), amit egy lendülettel átválogatok, nekem pár hét alatt meglesz. Viszont biztos vagyok benne, hogy az első nagy rumli után az iratok, és aztán főleg a személyes tárgyak, emléktárgyak selejtezése hónapokig fog tartani – a többi részen már szellőssé vált, rendezett lakásban, mert ez méginkább lelki munkát elmélyülést, belső párbeszédet igényel. És közben az ember vissza-visszetér a már megoldott helyekre is, és még megválik ettől-attól, felülvizsgálja a korábbi, bátortalanabb döntéseit… és mindez, ímg a folyamat lezárul, míg odavuissza átrágja magát az ember a tárgyain, illetve önmagán, az fél év. De mert ez nem egy lomtalanítási kézikönyv, hanem sokkal inkább ehhez a belső folyamathoz ad támpontokat, ami tulajdonképpen egy ön-pszichoterápia ( útkeresés-önsmeretfejlesztés-környezetterápia-elengedésterápia stb) aminél a lelki tényező miatt tart sokáig a dolog, ezért ezt nem lehet projektként előírni.
    Szerintemtök korrektül írja: egyszerre ugorj neki, menj át egy lendülettel a folyamaton, de ne lepődj meg, számíts rá, hogy mire átérsz rajta, mire végbemegy benned ez a gyökeres lelki változás, fél év is eltelik majd. Mert a léleknek idő kell, de egyéni, hogy ez alatt az idő alatt kiben, mi, hogyan történik.

    • Szia! Köszi, nagyon örülök, hogy tetszik a blog! ^^
      Igazából nem is “órarendet” vártam volna a könyvtől, de például ahogy te is leírtad itt, úgy szívesen láttam volna például néhány tapasztalati leírást hogy ez hogyan s mint megy az egyes ügyfeleknél, akár a folyamat különbözőségét illusztrálva, de valahogy mégis adva valami képet arról, hogy az ember miben gondolkodjon.
      De ettől független nekem is tetszett a könyv, és a lelki része valóban nagyon erős volt, jól leírva.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s