Egy kis kihagyás után ismét jelentkezem az instagramos kihívásaim összefoglalójával, remélve, hogy tudok egy kis inspirációt adni, elsősorban a bullet journalozáshoz.

A napi oldalak témája visszatérő, hiszen ez adja a bullet journal (és minden tervező) legnagyobb tartalmát.

A napi tervezőim formája nagyjából megszilárdult, és a lehető legegyszerűbb formát követi. Nem mondom, hogy nem szeretek gyönyörködni azokban a színes, ötletesen elrendezett, fifikás napi tervezőkben, amiket az interneten látok, de nekem az válik csak be, amit a legegyszerűbb eszközökkel kivitelezhetek.

A jelölők használatával ugyanígy vagyok – nem használok bonyoult jelrendszereket a napi feladatlistáimon, mindössze ezeket:

• pöttyöt a teendőknek,
• ikszet az elvégzett teendőknek,
• nyilat az áthelyezett teendőknek
• kötőjelet a megjegyzéseknek,
• órát a találkozóknak/eseményeknek,

kiegészítő jelként pedig

• csillagot a fontos/sürgős feladatoknak,
• nagyítót ha valaminek utána kell néznem,
• és borítékot, ha valakinek válaszlevéllel tartozom.

Korábban a feladatokat négyzettel jelöltem, még korábban pedig jelölés nélkül listáztam, majd áthúztam, ami elkészült. Annak ellenére, hogy mennyire szerettem áthúzni feladatokat, és hogy a feladatoknak mennyire természetes kísérője a jelölőnégyzet, számomra is meglepő volt, mennyire jól kijövök a pötty-iksz kombinációval.

A mindennapos kerékvágás mellett persze különleges oldalak is kerülnek a naplómba. Ilyenek például a havi emlékoldalak, az olvasmánynapló, vagy éppen az olyan különleges napi oldalak, mint a Valentin-nap vagy az a nap, amikor a napi teendők mellé emlékeztetőül feljegyeztem magamnak a pi-he-nés szótári definícióját.

A tökéltesség kérdése gyakran felmerül a bullet journal közösségben (is) – látjuk azokat a gyönyörűen kidolgozott naplókat, és valahogy felébred bennünk a késztetés, hogy mi is tökéletesen, hibátlanul vezessük a miénket. (Pedig a határidőnapló, bár jó, ha szemet gyönyörködtet, de elsősorban a funkcionalitása miatt fontos.)

Én többek közt úgy küzdök ezzel a maximalizmussal, hogy tudom, hogy tudom, hogy a tökéletlenségek megmutatása visszatérő feladat a fotókihívásban, így akárhányszor hibát ejtek, egy vidám kis “oops!” jelzéssel nyugtázom, hogy de jó, most már biztosan lesz mit mutatni, ha a hibák kerülnek sorra!

A kézírás gyakorlásában kicsit leeresztettem, de azért ezzel kapcsolatban is megosztottam pár bejegyzést – változatos irodalmi emelkedettséggel.

És egy kis háttérmunka – a tolltesztjeim mellett (amit a bullet journalom utolsó lapján vezetek, hogy lássam, melyik tollam hogyan teljesít az adott papíron, várható-e, hogy átüt, stb.) megosztottam azt is, hogyan készülnek azok a szépen megvilágított, ízléses hátterű képek az instagramomra. 🙂