Ahogy észrevehettétek, eléggé leült a blog az elmúlt egy-két hétben… Persze a blog sokszor egy tükör, úgyhogy nem is csoda, ha ez csak azt mutatja, hogy általában is nehezebb időszakban vagyok most – nem is tudom, hogy ennyire jó érzékkel időzítettem-e mostanra azt a néhány nap szabadságot, amit össze tudtam szedni, vagy a mélypontom várta ki udvariasan a szabadságom idejét, de tegnap estére jutottam el a fáradtságnak egy olyan kétségbeesett, tehetetlen pontjára, ami után nagyon-nagyon jól jött, hogy ma nem kellett bemennem dolgozni. 🙂

Remélem, innen már felfelé lesz majd, és ti is visszakapjátok a hasznos cikkeket. Addig is…

Amiért hálás vagyok:

♥ a rögtönzött hosszú hétvégéért ♥ azért, hogy semmmi tervem nincs a szabadnapjaimra – mindent szabad ♥ azért, hogy ma kialudhattam magam ♥ Petiért, aki akkor is támogat, amikor nem érti ♥ a hosszú sétáért Petivel és Dióval – a “semmi határán túl”, avagy felfedezőútra indultunk az utolsó aszfaltozott utcán túl ♥ az olvasós rutinomért – olyan büszke vagyok magamra, hogy már egy fél könyvet elolvastam németül! ♥ a színes tollakért és az elmetérképekért ♥ a Pinterestért ♥ az Ennél zöldebbért ♥ hogy múlt héten hasznos voltam, egy fél napon át angolul tolmácsoltam és végignavigáltam egy beteg szlovén fiút a magyar egészségügy útvesztőin ♥ a rögtönzött családi találkozóért a keresztanyukám konyhájában ♥ a macskákért ♥ a cirkuszi állatokért, akiket a buszról látok ♥ 

Ti miért vagytok hálásak?