“Gyönyörű kisbaba voltál. Neked egyszerűen minden jól állt. Kivéve azt a rózsaszín rugdalózót. Na, abban még te is rémesen néztél ki.” – Ezt a vicces kis sztorit a hírhedt rózsaszín rugdalózómmal számtalanszor hallottam már a szüleimtől. És kitaláljátok, mi lett a végeredménye? Jó huszonöt éven keresztül még véletlenül sem vettem fel semmit, ami rózsaszín vagy pink.
Hát nem furcsa, milyen apróságokból erednek hatalmas általánosítások és önkorlátozó hiedelmek?…
Néhány éve szerencsére túllendültem a rózsaszín-fóbiámon, és azóta egyre szívesebben veszem körbe magam pink dolgokkal. A legutóbbi néhány eBay rendelésem kifejezetten pinkre sikeredett (részben lutri is volt, hiszen a mosolygós naplókat például véletlenszerű színekben küldik), de ha már ilyen szépen összejöttek, gondoltam, egyben osztom meg őket.
Ahogy a blogszülinapi különkiadásban is írtam, az egyik legnagyobb kihagyott ziccerem volt az, hogy nem rendeltem magamnak is ezekből a mosolygós kis jegyzetfüzetekből. Most pótoltam.
Nagyon jó volt kibontani és kézbefogni, miután a blogszülinapi ajándékokat csak a csomagolásukban láttam. Jó kis tapintásuk van, imádom a gumis rögzítést, valahogy olyan romantikusan titkos hatást ad a kis notesznek. A kötés egy kicsit széles, így nem marad túl sok hely az eleve apróka naplóban a jegyzeteknek, de zsebnaplónak így is tökéletes.
Belelapozva pedig valóban tömény vidámság: nagyon szépen nyomtatottak a vonalas oldalak, minden lap sarkában egy kis mosolygós szmájli vagy mosolyra bíztató gondolat fogad, a vonalas oldalak között pedig színes lapok törik meg a ritmust.
Nem tudok vitatkozni a férjemmel, aki a tömény műbőrszagot belélegezve felnyögött, hogy “uhh, ez azért tiszta Kína!”, mert valóban, de egyben valóban egy tenyérnyi színes mosoly is. :)
Az első iPhone-om (egyben az első okostelefonom) egy ütött-kopott, karcos, leharcolt 3GS volt, aminek én már a negyedik tulajdonosa voltam, de ennek ellenére nagyon szerettem – ezért nagy trauma volt, amikor összetörtem, mert fotózás közben kiütötték a kezemből. Azóta csakis olyan tokot használok, ami védi a telefont a sarkain és az élein, mivel ott a legsérülékenyebb, akkor is, amikor a kezemben van, mivel nyilván akkor a legsérülékenyebb.
Amikor a legutóbbi telefontokom, ami egy ehhez hasonló felépítésű flip-tok volt, kilazult és elkezdett belőle ki-kicsúszni a telefon, azonnal váltottam. Ezúttal olyat választottam, ami nem csupán a flip felépítésű (azaz könyvecske formájú, tehát teljesen körbezárja a telefont a táskában is, óvva a képernyőt és a hátlapot is a karcoktól), mágnesesen záródik és védi az éleit, de szilikonos foglalatú is, azaz nem belecsúsztatós, hanem belepattintós. Ez a kialakítás teljesen rásimul a telefonra, és gyakorlatilag lehetetlen, hogy kijárjon belőle a kütyü.
Ezek voltak a legfontosabb szempontjaim, amikor négy vagy öt lehetőségre leszűkítette nekem a férjem a választékot, emellett pedig nagyon tetszett a varrott díszítés – na és persze az, hogy pink. :)
Ezt az ügyes kis szerkezetet még nyár elején láttam egy lánynál a buszmegállóban, és nem tudtam megállni, odamentem hozzá és leszólítottam, hogy megtudjam, honnan szerezte. Sajnos nem lettem okosabb: tombolán nyerte. Azért én rávetettem magam az internetre, és persze már másnap úton volt felém a saját kis ökoflaskám.
Amit egyébként sokan mosogatószeres flakonnak néznek – igazi sokkoló élményt tudok nyújtani a látvánnyal, ahogy belekortyolok.
Táskára csatolható, de a rugalmas formának köszönhetően a táskában is könnyen megtalálja a helyét. Elvileg mosogatógépben is mosható, bár nekem nem volt jó tapasztalatom (nem öblítette ki jól a gép, így utána kellett öblíteni kézzel – akkor meg már igazán kimoshatom kézzel is), és amit talán a legjobban szeretek benne: csőrös kupakú (ami egy döcögő helyközi buszon egyszerűen az egyetlen módja az ivásnak anélkül, hogy vizespóló versenyt rendeznék), viszont a megszokott csőrös kupakokkal ellentétben nem kortyonként kell belőle kiimádkozni a vizet.
Összességében, nagyon jó útitárs.
Vicces ez a rózsaszín rugdalózós történet… :) Hosszú évekig én sem voltam hajlandó rózsaszínt felvenni, most pedig az egyik kedvenc színem. Változunk. :) Azt hiszem ezt az illatok kapcsán is megálkapítottuk egyszer.- Az egyik korábbi cikkedben láttam ezt a flaskát először, nagyon megtetszett. Nemrég én is beszeretem, rögtön 2 db-ot. Egy pink, és egy élénk zöld színűt. Tényleg praktikus. Megszerettem.
De jó, nagyon örülök! :) Azóta nálunk is terjed a családban. :)
Igen, egyébként néha vicces, hogy milyen hiedelmeink, félelmeink keletkeznek milyen apró helyekről – néha meg borzasztó elgondolkodtató, hogy miért gondoljuk magunkról mondjuk azt, hogy diploma nélkül/férj nélkül/gyerek nélkül/pénisz nélkül/egy bizonyos életkor alatt stb. nem vagyunk teljes értékű emberek, vagy hogy “kedvességgel nem lehet előbbre jutni”, stb.
Huhh, azt hiszem, egyszer Viánál volt egy nagyon jó cikk, ami ilyen tipikus önkorlátozó hiedelmeket, káros szólás-mondásokat meg közhelyeket gyűjtött.
Én kisiskolásnak nagyon kreatív voltam. 3 évet jártam egy spéci oktatási elvű “próba osztályba”, ahol nagyon sok jó élményt gyűjtöttem, mindent “alkotva” (rajzolva, montázsokat készítve, verselve,..) dolgoztunk fel, nagyon intenzív és kreatív időszak volt. A következő sulimban a rajztanár valami paprikákat rajzoltatott velünk, … Körbe kellett ülni nagy kockákat, az egyiken volt 2 pirospaprika. Odajött, kiradírozott egy részt a rajzomból: Ez ebből a szögből nem így néz ki! Na itt kialakult bennem egy blokk. Aki ovis koromtól faltam a papírt, koptattam a ceruzákat és krétákat, innentől képtelenség érzet fogott el, ha ceruzát és papírt kellett fognom, utáltam a rajzórákat. Gimiben más volt a szitu, egy bohém rajztanárom volt, jó ötletei voltak, nagy dumái, de én rajzolni még itt sem szerettem meg újra. 27-28 éves korom körül elmentem egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra (Csattos Ilonához), ott megváltozott minden. Óriási élmény volt! Önismereti szinten főleg. Nekem ez volt a leglehúzóbb gyermekkori hiedelmem, sok év eltelt, mire sikerűlt feloldani a gátlásokat.
Ó hogy én is hány ilyen sztorit hallottam már. :( Rajzzal is, olvasással is (elsőosztályosoknál (!) feketeponttal jutalmazott (!) nem elégséges olvasónapló (!!!)), sok tárggyal.
Én a testneveléssel voltam így. Most sem vagyok egy szupersportos alkat, de például tökre szeretek jógázni. De abban, hogy hogyan viszonyultam a testemhez, a fizikai képességeimhez, az énképemhez, testképemhez, nagyon sokat hozzáadott (illetve hát elvett inkább) az a masszív megalázásra épülő rendszer, ahogy a testnevelést, a sportokat kezeli az iskola. :S
Nagyon jó lenne, ha szélesebb körben terjedne a pozitív szemléletű nevelés, remélem, ez a (közel)jövőnk!
Hát igen. Egyet értek. Hasonló élményeim és érzéseim vannak ebben a témában.
Nagyon megtetszett ez a telefontok :) rendelek is egyet :D
Visszajelzés: Hálás hétfő #163 | Kincsesfüzet
Én is rendeltem egy ilyen flaskát magamnak! Mindig csak szomjazunk az egyetemen és a kórházban, mert legtöbbször hármunknál sincs egy üveg se, amit megtölthetnénk vízzel, de ez így nagyon praktikus lesz, mindig a táskámban fogom tartani, sőt szerintem a köpeny zsebében is el fog férni! :) Köszi, hogy írtál róla!