A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.
Az első emlékem…
… az, hogy a nagypapámmal építőkockákból tornyot építünk. Ami egészen pontosan úgy nézett ki, hogy a nagypapám tornyot épített, én pedig ledöntöttem.
Fogalmam sincs, miért, de valahogy biztos vagyok benne, hogy ez egy igazi emlék (nem olyasmi, amit elmeséltek és én elképzeltem, összeraktam a fényképek és más emlékek alapján), és abban is, hogy ez az első.
Most ti jöttök! Nektek mi az első emléketek? (Ha nem tudjátok biztosan, akkor megoszthattok egy /vagy több :)/ korai emléket is.)
… hogy találkoztam egy nagy fogú nővel és azt mondtam neki, hogy “nyuszi néni”. Kicsit égő volt 😀
Óha. 🙂 A gyerekszáj mókás dolgokat produkál.
Néha nagyon is. 😀 Van még pár ilyen “akcióm”, már akkor is elég érdekes módon bántam a szavakkal. x3
Egy óriási(nak tűnő) kutya megszagolta hátul a pelenkámat, miközben gyanútlanul ücsörögtem a házunk előtti padon, anya meg beszélgetett valakivel. Nagyon megijedtem tőle és évekig rettegtem a kutyáktól, amíg anyu megelégelte és befogadott egy kutyát mellém. Úgy 4 éves lehettem ekkor és azóta is imádom az állatokat 🙂
Óó!… Azért jó hallani, hogy hamar a végére jártat anyukád a dolognak. Én tizen…x (…hat?) éves koromig rettegtem a kutyáktól, mire lett egy. 🙂
Jött hozzám a télapó és el volt törve a karja, és megkérdeztem a szüleimet, hogy miért, erre azt mondták, hogy leesett a szánról. Kis mozdonyszettet hozott, szabadon össze lehetett állítani a síneket darabkákból.
Aztán később szüleim elmondták, hogy igazából csont részeg volt, és úgy tört el a karja 🙂
A kettő nem zárja ki egymást: a részegség meg a szánkóról leesés. XD
Nekem legelsőnek mondható emlékem: nagymamával építünk. Fakockákból “szolgálati madárlakot”. Házikó fakockából, az ablakán dobáltam be a lekisebb kockákat, ezek voltak a berepülő madarak. (Erdő mélyén lamtunk szolgálati lakásban 🙂 és voltak ilyen mestérséges odúk a fákon, gondolom onnan jött a gondolat….) Rengeteg élményem van. Ez vszleg az egyik legrégebbi. Kb 3 éves koromból.
Szolgálati madárlak – ez olyan klassz! ^^