A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.
Előre szólok, hogy a hétvége nagyobbik részét a nagyvilágban töltöm, a kisebbiket meg a hétfői szakdolgozat védésemre való felkészüléssel, így holnap még biztosan lesz bejegyzés (most ütemeztem be :)), utána viszont lehet, hogy eltűnök kicsit… vagy lehet, hogy észre sem veszitek a távollétem – majd meglátjuk, be tudok-e jelentkezni. 🙂
Addig is adok egy jól csámcsogható témát, amin hosszan lehet elmélkedni – remélem, nem fekszi meg senki gyomrát.
Aggódom amiatt, hogy…
… addig totyorgok, halogatok, bizonytalankodok, kapaszkodok és racionalizálok, míg elrohannak az évek és sosem lesz merszem rálépni arra az útra, amire szeretnék.
Most ti jöttök!
Rövidre zárom, mert pontosan ettől félek én is. Remélem 1-2 év múlva is lesz Dióhéjban rovat és beszámolhatunk az ellenkezőjéről! Hajrá Timi!!!
Pont ugyanezt fogalmazta meg én is nemrég…
Nagyjából ugyanez, különböző variációkkal (elvesztegetem az időmet, beleragadok a “majd akkor leszek boldog, ha…”-csapdákba, túl magasak a magammal szembeni elvárások, úgyhogy sose leszek igazán elégedett azzal, amit elérek…)
… elbukok, még mielőtt minden célom elérhetném. >-<