Dióhéjban #3


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Ma akaratlanul is sikerült belefutnom az interneten egy “bezzeg az én időmben” típusú trollkodásba. Általában rövid úton ki lehet borítani az ilyesmivel, mivel, igen, az élet rengeteg területén fedezhető fel értékromlás, de legalább annyin láthatunk javulást is. Az élet, mint mindig – változik. Az életünk nem olyan, mint a szüleinké vagy a nagyszüleinké volt, ahogy az övék sem volt az ő szüleik vagy nagyszüleik életének pontos mása. A “bezzeg az én időmben” hozzáállás viszont egész egyszerűen lesöpri a pályáról a fejlődést, megtagadja a hálát mindazért, ami jobb lett, és amiatt sóhajt, morog, acsarog és támad, ami rosszabb lett, sőt gyakran amiatt, ami egyszerűen csak változott. 

Például a mobiltelefonok szerepét a mindennapokban a végtelenségig lehet csócsálni, és morogva visszakívánni azokat a megboldogult békeidőket, amikor még nem volt minden gyerek zsebében telefon, de az biztos, hogy a szüleim nem bánták volna, ha  “bezzeg az ő idejükben”, akkor, amikor csecsemőként fulladásos allergiás rohamot kaptam, lett volna egy telefon… nemhogy a zsebükben vagy a házban, de legalább az utcában. Persze ennél apróbb hétköznapi áldásai is vannak egy telefonnak. Például az, hogy a fényképezés már nemcsak az ünnepnapok kiváltsága, és nem kell egy impresszionista festő tehetségével rendelkezni ahhoz, hogy az apró hétköznapi benyomásokat képi formában megörökíthessük. A mai témám ehhez kapcsolódik.

A legutóbbi kép, amit a telefonommal készítettem…

… a dupla ívű szivárványról készült, amit tegnap láttunk. Hazáig üldöztek a viharfelhők, bár szerencsére a viharnak végül csak a csücskét kaptuk, a szivárványból viszont mi is részesültünk. A teraszunkról, sőt a konyhaablakunkból is tökéletesen látszott a szivárvány, a férjem meg is jegyezte, hogy “ilyen jó helyen lakunk, kicsim, itt szivárvány-házhozszállítás van, a lábunkat sem kell kitennünk érte a házból!”. 🙂

 
Most ti jöttök! Milyen képet készítettetek legutóbb a telefonotokkal? Meséljétek el, vagy ha van kedvetek, töltsétek fel valahová és mutassátok is meg! 

Advertisements

Dióhéjban #3” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Istenem, ez nagyon szép. :3 Nálunk sajnos csak az esőből jutott ki. Meg volt villámlás is – amit mondjuk szeretek -, de a szivárványnak jobban örültem volna. 😀
    És, amit utoljára fotóztam… hát… a még nagyon nagyon nagyon felkelőfélben lévő nap, még valamikor tanév elején, Lengyelbe indulva. 😀 No meg egy csinos kis bogár is belerepült, ő nem maradhatott ki az élményből.

    • Photo bombing! 🙂
      Mi csak a távolban láttuk a villámlást. – Na jó, ÉN csak a távolból láttam a villámlást. Aztán olyan fáradt voltam, hogy kidőltem a kanapén és aludtam több mint egy órát, a férjem szerint állítólag azalatt dörgött és villámlott, ezt nem tudom megerősíteni. 😛

      • Heheh. 🙂 Anyukám volt ilyen, hogy ha egyszer elaludt, ágyút is lehetett döngetni mellette, arra sem ébredt meg. Nagyon hasznos tulajdonság tud lenni. 🙂

      • Én is kiélvezem minden percét. 😀 Főleg, hogy hatan élünk egy aránylag kis fedél alatt, és egy kilenc éves húg, egy 25 éves bátyj, meg a három felnőtt elég érdekes egyveleget tud alkotni. 🙂

      • Én is évekig csak irigyeltem másokat, akik mondjuk 10 kört le tudtak futni a pályán. Aki meg félmaratonokat futott, hát az valami csoda volt… Most meg már én is félmaratonra készülök. 🙂 és csak fél év telt el…

    • Ezek a macskák! Mekkora arcok tudnak lenni! 🙂
      Nagyon örülök neked, szívesen látlak! Nem katalógusos rovat, úgyhogy nyugodtan gyere bármikor, vagy tölts ki utólag több bejegyzést, ahogy kedved van. 🙂 Én is sokszor voltam vele úgy Szilvinél a Napzártával, hogy csak másnap-harmadnap keveredtem arra, de akkor is pont olyan jó volt megválaszolni a kérdéseket, a lényeg úgyis az, hogy felidézzünk és eltegyünk apró emlékeket, semmit nem veszítünk, ha össze-vissza ugrálunk a témák közt. 🙂

  2. Nagyon sokáig nem volt okostelefonom, és egy kiskompaktot hurcoltam magammal, ha fotózni akartam- de tavaly június óta rájöttem, hogy ha minőségben nem is, de kényelem szempontjából mennyivel jobb, ha a mobillal tudok kattintgatni (és így sokkal könnyebb teljesíteni a heti fotós projektemet is), instagramot mindenkinek : )
    Az utolsó előtti képem edzőtermi, újrakezdős, ez: https://instagram.com/p/26eJ0xILdP/
    (a legutolsó viszont nem publikus, az egy “ilyen volt”-jellegű motivációs kép, amit max. akkor vállalok majd, ha lesz egy látványos “ilyen lett” is mellé 🙂 )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s