{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc regény


A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


  

Az eheti VKP kihívás témája a kedvenc regényünk, regényeink bemutatása. 

A listát egy perc alatt összegyűjtöttem – majd erősen rácsodálkoztam. Hiszen nem a legfrissebb olvasmányélmények bukkantak fel, és nem is feltétlen a legkellemesebb olvasmányélményeim – nem azok, amiket elsőként ajánlanék annak, aki olvasni valót keres. Joggal felkerülhetne a dobogóra John Steinbecktől az Édentől keletre a szépirodalom berkeiből, Terry Pratchett és Neil Gaiman közös műve, az Elveszett próféciák a szórakoztató irodalomból, vagy mondjuk Milly Johnson Spring Affair-ja, ha kifejezetten csajos olvasmányt keresünk. Nagyon sok könyvet szerettem és élveztem még, de a kedvenc olvasmányaim talán ezek voltak az elmúlt években. 

És mégis merőben más könyvek jutottak eszembe rögtön, amikor a feltettem magamnak a kérdést: mik a kedvenc regényeim? Ezért kénytelen voltam azt is megkérdezni magamtól: miért?… 

  

Arra jutottam, hogy egy regényt nemcsak olvasói szemmel nézek, de írói szemmel is. Tartalmában, stílusában, nyelvezetében, történetvezetésében meglátom egy regényben, hogy a bennem lévő írónak is szól-e, vagy csak a bennem lévő olvasónak. (Egészen pontosan a bennem lévő történet-nem-írónak, hiszen történeteket már egy ideje nem igazán írok, regényíró pedig mindeddig még nem lett belőlem.) 

Akik olvasták már egy történetemet is, talán nem annyira fognak meglepődni, akik csak a blogomat ismerik, talán igen, hogy pont ezekkel a művekkel tudok (nem-)íróként a leginkább azonosulni. Egy nagyon hosszú elmélkedés lenne az, hogy a lelkemnek, az elmémnek, a tehetségemnek két mennyire különböző részét használom a történetekhez és a bloghoz – hogy bár ez is írás, az is írás, mennyire merőben különbözik a kettő –, de ezt most mellőzöm. Jöjjenek inkább azok a művek, amikért a bennem lévő olvasó és író egyformán rajong. 

  

Clive Barker: Korbács  

“Gyönyörű szőnyegbe szőtték világukat a Látólények, hogy elrejtőzzenek az emberek ridegsége elől. De egy liverpooli ház padlásán a szőnyeg alvó szövete váratlanul életre kel, s hosszú téli álmából feltámad az Éden csodálatos, sokdimenziós világa. Az élő szőnyeg felbomlott szálait minden gonosz fondorlat és veszély ellenére újra kell szőni, különben végpusztulás fenyegeti a tökéletes harmónia polgárait. Barker könyve a titáni küzdelem krónikája. A reményé és a szerelemé. A lidércnyomásé és a felhőtlen boldogságé. Az életé…” 

Stephen King: Az  

“Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele, hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az.” 

Neil Gaiman: Amerikai istenek  

“Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.”

Ha a többiek kedvenceire is kíváncsiak vagytok, kukkantsatok rá a linkgyűjteményre:

Reklámok

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc regény” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: {Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Tinikorom kedvenc regényei, avagy induljon a retró sci-fi maraton! | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s