Boldogságterv #22 – Békák és selfie-k


Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. A rovat bejegyzéseit a boldogságterv címke alatt találjátok.


A megfigyelés befolyásolja a rendszer működését

A márciusi boldogságtervem a rendszer megfigyeléséről szól: arról, hogy pusztán azzal, hogy odafigyelünk, hogy szemmel tartjuk magunkat, hogyan juthatunk előbbre. De vajon hogyan is működik ez? Miért változik meg a rendszer működése a rendszer puszta megfigyelésétől?

A héten írtam a Duolingo alkalmazással kapcsolatos tapasztalataimról, hogy hogyan visz előbbre a nyelvtanulásban az, hogy napról napra szemmel tarthatom az előrehaladásomat, múlt héten pedig arról írtam, hogy támogatja az írói munkásságomat, a háztartásomat és a kapcsolatomat magammal az, hogy megfigyelem és regisztrálom a teljesítményemet. Van még egy terület, ahol nemrég bevezettem a megfigyelés szokását, ez pedig a folyadékfogyasztásom. 

Azzal tisztában voltam, hogy keveset iszom, bár azzal nem, hogy mennyire. Ez a probléma nem újkeletű, a családom már régóta azzal viccelődik, hogy annyit iszom, hogy békák nőnek a hasamban – csak ezek sivatagi békák… Pedig tudom, hogy a folyadékfogyasztás jó a tesnek és a testen belül az agynak, tehát a szellemi teljesítőképességnek is. Ami, valljuk be, elengedhetetlen eszköze valakinek, aki napi három óra utazás és kilenc óra munka után este ér haza azzal a vággyal, hogy az írói karrierjét építse. 

Ezért letöltöttem a telefonomra egy folyadékbevitelt figyelő alkalmazást is (ami akár óránként csipogni is hajlandó, hogy ne felejtsek el inni, és naponta plecsniket osztogatni is, hogy jutalmazza, ha teljesítem a napi kvótát – bár én egyelőre megmaradtam az alapbeállításoknál, amik pusztán megfigyelnek és regisztrálnak). Ezzel nemcsak pontosabb képet kaptam arról, hogy mennyire elégtelenül hidratálom a szervezetemet, de rájöttem arra is, hogy soha nem fogok egészen pontos képet kapni a helyzetről, amíg szándékosan megfigyelem a rendszert. 

Ugyanis azzal, hogy minden reggel elindítom az alkalmazást és regisztrálom az éjszaka elkortyolt folyadékot, és azzal, hogy nap közben folyamatosan az eszemben van, hogy ha kiürítek egy poharat, azt feljegyezzem az alkalmazásban, eleve többet gondolok az ivásra, és többet is iszom. Valamennyivel legalábbis biztosan. 

Az ördög a részletekben rejlik

A megfigyelés nemcsak a nagy képet javíthatja (aktívabb nyelvtanulás, több takarítás, nagyobb folyadékbevitel), de a részleteket is felértékelheti. A figyelemmel a részletek formát kapnak, az alkotóelemek kiugranak a nagy képből. 

Vagy egy egész évet átívelő megfigyelési projektem is idén, méghozzá az Instagramon megosztott, selfie-spammelő Page x of 365 (nem volna kötelező selfie-kkel megosztanom de valahogy így alakult), ahol az év napjaira mint egy könyv lapjaira referálok. Az év első napjaiban még készségesen elfogadtam, hogy még alig jutottunk túl a címoldalakon, nem gond az, ha nem sok tartalom van bennük, csak újévi lötyögés. De mi a helyzet most, amikor már a 80. oldal környékén járunk? 

Két kezem ügyében lévő könyv 80. oldalát lapoztam fel, hogy szemléltessem a dolgot. 

Gretchen Rubin 337-ből a 80. oldalon már túl van a Boldogságterv koncepciójának a bemutatásán, fogadalmakat tett, összegyűjtötte a felnőtté válásának tapasztalatait, alaposan körbejárta az energia és a rend kérdését, elmélkedett a házasságról, a szerelemről és az egyéni felelősségről a család boldogságában, és a 80. oldalon épp azt mutatja be, hogy ez a felelősség néha milyen nehézségekkel és áldozatokkal jár. Farkas Lívia 300-ból a 80. oldalon már túljutott az egyéni motívumok elemi szintű feltérképezésén és arról is elmélkedett, miért maradnak meg az emberek a “pocsolyáikban”, kényelmesen kényelmetlen élethelyzeteikben ahelyett, hogy továbblépnének. Ezzel tízlépéses programjának első két lépésén túl is jutott, és már a harmadikban jár, ahol a nagy kifogáslista összegyűjtésén dolgozik. 

Ha így nézek az évemre, az elgondolkodtat nemcsak azon, hogyan töltöttem fel eddig a lapjaimat, vajon tartalmasan alakul-e a könyvem, de arra is ráirányítja a figyelmemet, hogy az egyes napok önmagukban is fontosak. Nemcsak egy nagy folyam kivehetetlen elemei, de önálló lapok, amiket egyesével is meg kell tölteni tartalommal, értékkel. Lesznek olyanok, amiken elgondolkodtató elméletek szerepelnek, olyanok is, amik gyakorlati dolgokkal, hétköznapi praktikumokkal lesznek tele, és olyanok, amiken könnyfakasztó személyes sztorik vannak, de ha túl sok érdektelen, üres, tartalmatlan, dinamika nélküli oldal következik egymás után, akkor letenném a könyvet – ha könyv volna. Csakhogy ez nem egy könyv, hanem az életem, amit lapról lapra írok, és egy kis odafigyelés, egy kis időnkénti rácsodálkozás segít, hogy jobban jelen legyek benne, egészében és részleteiben egyaránt odafigyeljek rá. 

Reklámok

Boldogságterv #22 – Békák és selfie-k” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Épp a napokban olvastam egy cikket egy nagyon tehetséges fiatal orvos-kutatóról, aki nem csak a rendszerek és a napi rutinok fontosságáról beszél, de arról is, hogy mennyire szereti az általad is említett alkalmazásokat és hogy naponta legalább 15 kütyüt használ, például alvásmérőt, stresszmérőt és agyi aktivitás mérőt is. Nagyon érdekes dolgokról mesél még, a bejegyzést itt olvashatjátok: http://wmn.hu/2015/03/20/ma-nem-lehet-emberi-kapcsolat-orvos-es-beteg-kozott/

    • Nagyon tetszik a cikk, köszönöm az ajánlást!
      Nem egészen ide kapcsolódik, de “kütyü-használóként” gyakran kerülhet az ember kellemetlen helyzetbe, eshet előítéletek áldozatává. Egyik nap a buszmegállóban épp a telefonomon interneteztem (napi három órát ingázok, ebből egyet buszmegállókban strázsálok, igyekszem nem tétlen lenni), írtam egy e-mailt apukámnak, majd teljesítettem az aznapi olvasási kvótámat a Mormon Könyvéből. Egyszer csak a mellettem álló hölgy rámförmedt, hogy “maga is csak azt a kib*szott internetet pörgeti! nem lehet igaz! az unokám is folyton csak azt a kib*szott internetet pörgeti!”… Inkább odébbálltam, nem világosítottam fel.
      Pedig az internet és a kütyük is csak olyanok, mint a papír. Rengeteg mindenre lehet használni, és önmagában az, hogy használjuk, nem mond el rólunk semmit. Egy eszköz, amit lehet nagyon hasznosan alkalmazni.

      • Vajon mit szólt volna ez a választékosan beszélő asszonyság, ha közlöd vele, hogy legyen szíves mást piszkálni, mert épp a Mormon Könyvét olvasod? 🙂

  2. Ez most nagyon elgondolkodtatott. Ha így nézem az évem, túl vagyok egy szakításon, egy (tőlem) különköltözésen, egy munkakör váltáson, és egy egyetemi felvételi beadáson. Sok minden tisztult magammal kapcsolatban, és kezdem érezni, hogy beért az elmúlt pár év önfejlesztése, visszanézve már látom, hogy eljutottam valahova, bár még hosszú az út ami előttem áll.
    Azt hiszem, tartalmasan töltöttem ezt a 80 napot ami eltelt az évből 🙂

    • Mozgalmas időszakod volt! Szerintem gyakran nem is vesszük észre, milyen messze jutottunk, amíg még benn vagyunk a sűrűjében. Érdemes rácsodálkozni néha. 🙂

  3. Visszajelzés: App ajánló: WaterLogged – Így segít a telefonom több vizet inni | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s