Boldogságterv #17 – A stabil házasság titka

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

Februárban a Valentin-nap ürügyén a témám a házasság.

1×1 a párbeszédben

Gretchen Rubin szerint “a stabil házasság titka az, ha minden áldott nap legalább három dolgot nem teszünk szóvá” – míg Farkas Lívia azt tanácsolja, hogy minden napot zárjunk azzal, hogy három pozitív élményt megosztunk a házastársunkkal. Úgy gondolom, ez a két tanács nagyon jól összevethető és tulajdonképpen egy irányba mutatnak: hogy ha választhatunk, hogy a házasságunkban pozitívan van vagy negatívan kommunikáljunk egymással, mindenképpen a pozitív utat kell választanunk, nyaggatás, piszkálódás, szurkálódás nélkül.

Stay Positive

Emlékszem, amikor Ditta barátnőm megkérdezte tőlem, hogy mi szoktunk-e veszekedni (úgy igazán, haragból, marakodón veszekedni), és a meglepő válasz az, hogy igen, szoktunk – ha nem is gyakran, de szoktunk. De amit ennél fontosabbnak tartok, az az, ahogy ezek a veszekedések végződni szoktak, miután túlvagyunk a válogatott sértéseken és a tüntetőleges hallgatáson. Mindig eljön ugyanis a pont, amikor rájövünk, hogy ezek a sérelmek is ugyanolyanok, mint az összes többi, ami a hétköznapokban ér: legszívesebben egymásnál keresnénk rájuk a gyógyírt. És ezt is tesszük. – Akármeddig is tart, de elkerülhetetlen, hogy visszatérjünk egy konstruktív párbeszédhez, ami már nem arról szól, hogy mindenki eldurrogtatja a leghalálosabb fegyvereit, hanem arról, hogy megpróbálunk újra utat keresni egymáshoz, aztán pedig együtt egy utat kifelé a kalamajkából, amibe keveredtünk.

Zsák a foltját

Sokáig voltam a foglya annak a tévhitnek, hogy a párom feladata az, hogy megváltoztassa a természetemet. Mindig introvertált típus voltam, aki nehezen mozdult ki a csigaházából, és sokáig azt reméltem, hogy ez párként meg fog változni – majd sokat bosszankodtam rajta, hogy a párom galád módon nem volt hajlandó megfelelni ennek az elvárásnak.

Mígnem lassan szembenéztem a ténnyel, hogy mi egy tökéletes “zsák a foltját” stílusú, introvertált pár vagyunk. Tökéletesen érezzük magunkat a négy fal között, a magunk zárt világában, ahol az életünk a maximális megelégedésünkre zajlik, amint felhagyunk azzal, hogy megpróbáljunk másmilyennek tűnni, mint amilyenek vagyunk.

Először egy embert kell szeretned

Teréz anya szerint addig nem várhatjuk el magunktól, hogy szeretni tudjuk az egész világot, amíg nem tudunk egyetlen embert, méghozzá a hozzánk legközelebb lévő embert igazáb szeretni.

Ami azt illeti, amikor először olvastam, a férjem jutott az eszembe, és teljes szívemből egyetértettem ezzel az üzenettel, mert én magam is érzem, hogy mekkora erőt ad nap mint nap az, hogy a férjemmel olyan a kapcsolatom, amilyen. De aztán ahogy egy kicsit jobban belegondoltam, rájöttem, hogy van egy ember, akit még a társunknál is jobban kell szeretnünk, hiszen még nála is közelebb áll hozzánk, ez az egy ember pedig nem más, mint önmagunk.

Ugyanúgy, ahogy a világ felé irányuló szeretet és az egy ember felé irányuló szeretet nem ellentmondásosak, nem egymást kioltó törekvések, ugyanúgy az sem mond ellent egymásnak, hogy teljes szívünkből szeressük, támogassuk, tiszteljük önmagunkat, és ugyanezt megtegyük a társunkért. Sőt, ezek egymást feltételező és egymást erősítő dolgok.

Amióta egyre inkább elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok, azóta sokkal teljesebben tudom szeretni a férjemet is, és boldogabb a kapcsolatunk, mert ahelyett, hogy megpróbálnám rátestálni a problémáimat, inkább mindkettőnket felszabadítom alóluk.

Ti hogyan teszitek boldogabbá a kapcsolatotokat, és a kapcsolatotok hogyan tesz boldogabbá titeket?

Reklámok

Boldogságterv #17 – A stabil házasság titka” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon tetszett a cikked. 🙂 Én olyan módszert is ismerek, hogy a nap végén három élményről számolunk be a párunknak, és elmondjuk, milyen érzelmek kapcsolódtak hozzájuk. Ez mondjuk inkább kommunikációfejlesztő tréning, nem annyira pozitív megerősítés, de szerintem ez is nagyon hasznos lehet. 😉

  2. Mi is introvertált házaspár vagyunk, hála neked, ezt így most fogalmaztam meg először. 🙂 Ez a baráti társaságban volt erős, mert nagyon önzők lettünk, a kapcsolat elején folyamatosan egymáson lógtunk és napokat képesek voltunk átbeszélni (ma is). Persze, aztán megértettük, hogy nyitni kell, nem lehet ennyire egymásra támaszkodni (micsoda felismerés!), de őszintén, mi így érezzük a legjobban magunkat, a mi kis szigetünkön, ahol én olvasok, írok, a férjem játszik, olvas, sorozatokat nézünk, beszélgetünk, nagy dolgokat vitatunk meg.. A barátok szerint hasonlítunk egymásra (kicsit külsőleg is), ami szerintem vicces, de tény, hogy zsák a foltját.. Hihetetlen ajándék egy olyan embert találni, aki a legkedvesebb lelkitársunk, akivel bármit megbeszélhetünk, aki által jobbak leszünk, akire felnézünk, akit csodálunk stb..Tökéletes ellentétek vagyunk, így mindig lesz amit, mert a világnézetünk és az értékrendünk hasonló, de a jellemünk és az érdeklődési körünk eltér. 😀 Persze folyamatosan nyitottnak kell lenni és a jó kapcsolat kemény munka, de ha amúgy is szeret az ember tanulni, fejlődni, szerintem ez sem nehézség, inkább egy vagány, életre szóló kihívás, amire mindketten vállalkoztunk. Egy vállalkozás pedig csak akkor sikeres, ha mindketten benne vagyunk, nyakig. Már pedig szerintem ez az amiről Gretchen Rubin is beszél, hogy pozitívan viszonyuljunk egymáshoz. 🙂 Sok sikert nektek!

  3. Nah… végre, hosszas vàrakozàs utàn sikerûlt beszerezzem a könyvet. Bakancslistàs olvasmàny volt. Igen volt, màr van Boldogsàgtervem 🙂 . Felkeltették az érdeklôdésemet a postjaid, amikor meglàttam valahol a madaras borìtôt, tudtam, hogy ez a könyv velem jön egyszer … Örülök, hogy a hàzassàgrôl ûjra meg ûjra olvashatok/tunk/ nàlad. Érlelôdik bennem is, hogy ìrjak ebben a témàban, érdemes téma. Nekünk is vannak aprô rituàléink, amik segìtik hogy a hétköznapokban legyen örömünk egymàsban, hogy a nehézségeket le tudjuk gyürni, hogy együtt tudjunk haladni… Aprô dolgok, mégis minden napi ” munka” , ahogy ìrtad, dolgozni kell érte. Viszont nagyon megéri ! Ôhhh, ezek a Petik ! 🙂 🙂 🙂 Megéri a munkàt !!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s