Az eheti {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás témája a kedvenc gyerekkori könyvünk, ez pedig számomra nem is lehet más, mint Tony Wolf: Mesél az erdő mesekönyv sorozata. Ez a csodálatos kis gyűjtemény hat kötetből áll, az első kötet címe Mesél az erdő az állatokról, de ahogy a lazán összefüggő mesék szereplőinek sora kötetről kötetre bővült, úgy változott a cím is, az utolsó kötet pedig már ezt a címet viseli: Mesél az erdő az állatokról, törpékről, óriásokról, csodatündérekről, manókról és sárkányokról.

Gyerekként a könyv gyönyörű illusztrációi még inkább elbűvöltek, mint maguk a történetek. A jó mesekönyv illusztrációk tankönyvi példái lehetnének ezek a képek (úgy értem, szó szerint ezek a könyvek jutottak eszembe, amikor óvodapedagógusként a mesekönyv illusztrációkról tanultunk), mert terjedelmesek, de nem telepednek rá a mese szövegére, színesek, gyönyörűen kidolgozottak és hihetetlenül részletgazdagok, minden négyzetcentiméterük egy kincsesbánya volt a gyermeki képzelet számára.

Felnőttként, elemző szemmel visszagondolva azonban felfedeztem valamit a mesék tartalmában is, ami miatt valószínűleg nem volt véletlen ez a hatalmas szerelem a Mesél az erdő történetei iránt sem. A tündérekről szóló kötet képez egyedül kivételt, mert annak a meséi gyakran keserédes, Anderseni történetek (ezt a könyvet szinte alig is forgattam), de a többi kötet meséi egyértelmű, színtiszta pozitív kommunikációt képviselnek. Nem a klasszikus “a jó legyőzi a rosszat” típusú mesék ezek, hanem az üzenetük az: “együtt legyőzhetünk minden nehézséget”. Az erdő lakóinak kisebb és nagyobb, hétköznapi és súlyosabb kihívásokkal kell szembenézniük (egy fájós fogtól a téli hidegen át a lakóhelyüket elmosó árvízig), de ötletes megoldásokkal és összefogással mindig találnak megoldást a problémáikra. A kötetekben felbukkanó különböző teremtmények szinte egyike sem képvisel gonosz erőt, még a marcona óriásokat, a komisz manókat és a félelmetes sárkányokat sem legyőzni kell, hanem megtanulni együttélni velük, elfogadva a nehézségeiket és együtt kihasználva az erősségeiket (például a manók fondorlatosságát vagy az óriások erejét, amikkel olyan dolgok válnak lehetségessé hőseink számára, amik azelőtt nem).

Minden szempontból a legjobb üzeneteket közvetítik ezek a mesék a sokféleségben rejlő lehetőségekről, az összetartásról, a barátságról, a leleményességről, az örömről, és a konstruktív, pozitív gondolkodásról, ezt a hétköznapi kalandoktól színes világot pedig gyönyörű képekben is megjelenítik.

Akár felnőtteknek is nagyon jó szívvel ajánlom ezeket a meséket olvasásra vagy újraolvasásra, a gyermeki lélek formálására pedig mindenképpen!