Hálás hétfő #131

2015/01/img_0850.jpg

Amiért hálás vagyok:

♥ belevágtam a saját kis fotókihívásomba – 2014-ben akárhányszor találkoztam azzal az ötlettel, hogy az évemet egy könyvként elképzelve reflektáljak, vajon hányadik oldalon is járok most, hogyan alakul eddig a cselekmény és milyen irányba mutassanak ezután a fordulatok, az egy nagyon jó visszajelzésnek tűnt, ezért idén magam kezdtem el feljegyezni, hányadik oldalára érkeztem a 2015-ös évem könyvének (képek instagramon) ♥ házi kenyér és melegszendvics sütő ♥ Hunger Games film és könyv – most fejeztem be az első könyvet és dobtam bele magam a másodikba ♥ selfie-k ♥ bemelegítő munkanapok ♥ mosogatógép a láthatáron – már úúúgy várom, hogy meglegyen! ♥ Peti rengeteg segítsége itthon ♥ a Dont’t Break the Chain fogadalmaim, és az a csoda, amit napi öt perc hot-spot takarítás tesz az otthonunkkal ♥ Peti mosolya ♥ Dió puhasága, és az, ahogy követ minket, ahogy felnéz ránk, ahogy ragaszkodik hozzánk ♥ Palmolive orchideás habfürdő, mmm! ♥ a megunhatatlan hawaii rózsa – most egyszerre két virággal! megállíthatatlanok vagyunk! ♥ csőrös szörpkiöntő kupak – az ég áldja azt, aki feltalálta! ♥

♥ és a cikk publikálása után találtam rá a postafiókomban, de hozzá kell tennem: fiatalkori képeket kapni anyukámról apukámtól ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Reklámok

Hálás hétfő #131” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amiért hálás vagyok:
    -pont jókor mentünk dokihoz, alig kellett várni (és pont jókor gyulladt be a fiam szeme, mert nem tudtam eldönteni, más miatt elvigyem-e, így muszáj volt, de örülök neki, hogy megoldódott )
    -akciós orchideák 🙂 meg kellett őket menteni!!! Már úgy vágytam egy-két megmentendő orchideára. 😀 És az egyik pont olyan, amilyenre vágytam.
    -séták a fiammal
    -sütizés a lányommal
    -ehetek joghurtot vééééééégre
    -sk kókusztej
    -megjött a könyvtári előjegyzett könyvem, a Téli fagyi 🙂 gyorsan el is olvastam
    -napsütés, napsütés és napsütés
    -sok pont a rukkolán, és fogynak az Agatha Christie könyveim és Adrián, aki viszi őket Bp-re 🙂
    -szerdán színházba megyünk
    -fogytam fél kg-t 😀 (kicsinek is örülök)
    -hogy a családom segít a diétámban, jó nekik is a tönkölylisztes, élesztőmentes pizza pl. 🙂

    • Jobbulást a fiadnak! És hajrá az orchideamentéshez! Amíg nem kaptam a hawaii rózsámat, az orchideák voltak az egyetlen virágok, amiket életben tudtam tartani, úgyhogy én is nagyon kötődök hozzájuk. ^^

      • Köszönjük. Kérdéses volt, csütörtökön megy-e oviba, de úgy látszik ezt a lányom oldja meg. 😦 🙂
        Nekem nincs sok virágom, úgyhogy csak azt fogadom be, amire vágyok és amit szeretek, mondjuk a következő, 13. cserép orchideának is örülnék, még ha gondolkodni is kellene, hogy hova tegyem. 🙂 A levirágzott, megmentendők meg külön a szívemhez nőnek, hálás vagyok, hogy újra tudom őket virágoztatni.
        Megnéztem a hawaii rózsádat, az is gyönyörű, de maradok orchidea rajongó.

      • Itt most a hibiszkusz a sztár, mert az virágzik, de amúgy nekem is az orchideák a kedvenceim, és már közülük is bimbózik egy. 😉

  2. Kérdezhetek egy nagy butaságot? Miért írod, hogy Peti (a férjed, gondolom) segít otthon? Ő nem ott él?
    Segíteni abban lehet, ami nem az enyém.
    Anyukám mondta, mondja mindig ezt, és nevel(t) minket erre, pedig ő 65, nem egy divatfeminista csitri. Nem azért tettük a dolgunkat otthon, hogy neki segítsünk. Ha így fogjuk fel, azzal kvázi kimondjuk, hogy ő a bejárónő-takarítónő-mosónő-rendfenntartó, mi többiek meg esetleg segítünk. Ha a szomszédnál lemosom az ablakokat, mert ő 8 hónapos terhes, akkor segítek, ha itthon, akkor a dolgom teszem.
    Apróság, de fontos szerintem.

    • Óha, már be van ütemezve a hétre egy cikk, ami szerintem eloszlatja a kételyeidet. 🙂
      De egyébként ha már szemantika, mondhatjuk, hogy elfogadjuk, hogy a házimunka a nő feladata, a kenyérkeresés meg a férfié – mi pedig kölcsönösen kisegítjük egymást. 🙂 Én is nagyon sokat segítek neki, meg ő is nagyon sokat segít nekem. 😛
      Egyébként a viccet félretéve, a férjem családi okokból tényleg olyan szemléletben nőtt fel, hogy egy férfi dolga eltartani a családját és ha úgy hozza a sors, egyedül viselni a kenyérkeresés terhét (ahogy ezt az édesapja is tette), tehát nemcsak szemantika kérdése az, hogy számára nem alapértelmezett az, hogy én is pénzt keresek. Elengedhetetlen, nyilván, ahogy az is elengedhetetlen, hogy ő is szívvel-lélekkel segítsen a háztartásban ahhoz, hogy boldoguljunk, és egyikünk sem akarja kivonni magát egyik feladat alól sem – de a teljesség kedvéért azért ezt is meg kellett jegyeznem. 🙂
      Egy másfajta szemantika, ha úgy nézzük, hogy minden, amit teszünk egymásért, az segítség. Nagyon tetszik az a FlyLadys kifejezés, hogy a nagytakarítás helyett azt mondja, “home blessing”, vagyis az otthon megáldása. Hiszen minden, amit teszünk a családért, egymásért, az egy áldás. A FlyLady azt is szívesen hangsúlyozza, hogy vannak özvegyek, elváltak, egyedülállók, akiknek egyedül kell boldogulni – az, ha van mellettünk valaki, akivel összefoghatunk, egy áldás, nem alapértelmezett dolog. Lehet azt mondani (vagy éreztetni), ha a másik elvégez egy munkát, hogy oké, hát ez volt a minimum, de lehet áldásként, segítségként gondolni mindenre, amit a másik tesz értünk, azért, hogy nekünk könnyebb legyen.
      Tudom, tudom, állítólag mi túlságosan ajnározzuk egymást, de őszintén szólva én egy cseppet sem bánom, hogy a házimunkára nem munkaköri kötelességként tekintünk, hanem úgy végezzük, hogy (oda-vissza) mindig jár érte egy köszönöm, egy dicséret, a hála kifejezése – hálás hétfőben, szóban, ölelésben, egy finom kávéban, egy kis kényeztetésben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s