A VKP kihívás eheti témája ismét egy kedvenc: a kedvenc zenék után ezúttal a kedvenc évszak van terítéken.

Bár rögtön rá tudtam volna vágni a választ a kérdésre, egy kicsit eltöprengtem előbb. Hiszen bár az ősz nem a kedvenc évszakom, annyi minden van benne, amit szeretek, ami megdobogtatja a szívem vagy gyönyörködteti a szemem. Persze nem az, amikor latyakba és zimankóba fordul, amikor már megfagy a sár, de még mindig nem akar esni a hó, és nem is az, amikor a nyár végén megjelennek az első hűvös szelek, amik nemcsak megborzongatnak, de el is szomorítanak kicsit, mert egyértelművé teszik, hogy valami hamarosan véget ér.

Az jutott eszembe, hogy minden évszakban, sőt, minden folyamatban ezek a legnehezebb időszakok: a változásnak az a formátlan, latyakos szakasza, amikor már érezzük, hogy valami elmúlt, de még nem látjuk tisztán, hogy mi lesz helyette.

De hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: a kedvenc évszakom a tél. És hogy mit szeretek a télben? Nem titkoltan nagy része van ebben az Adventnek és a Karácsonynak, ami számomra a fények, az ámulat és a csodavárás időszaka, ami valahogy legalizálja egy kicsit a gyermeki lelkületet a felnőttek számára is. Része van benne a hónak, ami szintén olyan mesevilágot tud varázsolni körénk, ami mintha valahogy nem volna megengedett az év többi részében. Aztán ott van még a tény, hogy introvertált beállítottságú vagyok, és míg az év többi szakaszában sokkal nagyobb súllyal érzem az elvárást, hogy menni kell, tenni kell, nyüzsögni kell, addig a tél az elvonulás, bezárkózás, elcsendesedés, kuckózás legális időszaka. Nem is beszélve a kuckózás non plus ultrájáról, amikor a férjemmel összebújunk a több réteg takaró és paplan alatt, mint egy puha fészekben, egymás melegében, és egyszerűen csak vagyunk, nem is feltétlen egymásra figyelve, akár ki-ki a maga kis univerzumában, mégis együtt. Aztán ott van még a töméntelen mennyiségű tea és forró csoki, a gyertyák, a narancsillat, a tény, hogy sokkal kényelmesebben hordok szoknyát csizmához, mint szandálhoz, és még rengeteg más.

Nem mondom, hogy várom a telet, mert igyekszem inkább mindig kiélvezni azt, ami van, és nem szomorkodni amiatt, ami nincs vagy épp elmúlóban van, de ha sorra kell vennem azokat a szívmelengető élményeket, amiket az egyes évszakok ígérnek, a tél áll hozzám a legközelebb.

Nektek melyik a kedvenc évszakotok?