Sétálj, mint egy falkavezér! – 1. rész

Mióta korábbi időpontban és kihaltabb útvonalon járok dolgozni, nagyon sok kutyasétáltatóval találkozom reggelente, akiket, bevallom, nagyon kritikus szemmel figyelek. Természetesen én sem vagyok bűn nélkül való, és nem a kutyasétáltatás technikájával a véremben születtem (kár, pedig vannak ilyen ösztönös tehetségek), de borzasztó sokat tanultam Cesar Millantől, és természetesen Dióval a kutyaovit sem hagytuk ki. És bár Dió sem bűn nélkül való (csak látnátok, hogy viselkedik fésüléskor vagy nyíráskor!…), de a megfelelő sétatechnikát, úgy érzem, büszkeségre okot adó módon elsajátítottuk.

Az alábbi képet a férjem lőtte rólunk egy közös kis családi barangolás alatt, és nemcsak azért szeretem, mert úgy festek rajta, mint egy éppen lencsevégre kapott híresség (sajnálom, de tényleg – a Just Jared-en volna a helyünk), hanem mert remek példát mutatunk a helyes sétatechnikára is. Ezért arra gondoltam, írok egy keveset a sétáról.

20140719-181342-65622525.jpg

Cesar Millan: A csodálatos kutyadoki című könyvében az alábbi elgondolkodtató megfigyelést teszi a kutyasétáltatásról:

“Mit gondolsz, melyek a legboldogabb és érzelmileg legstabilabb kutyák Amerikában? Ez az én megfigyelésem, és talán nehéz elhinned, de szerintem gyakran a hajléktalanokkal élő kutyáknak van a legkielégítőbb, legkiegyensúlyozottabb élete. (…)

Sok, tőlem segítséget kérő embernek vannak problémái a kutyasétáltatással. (…) De nézz csak meg egy hajléktalannal sétáló kutyát! Forgalmas utcákon gyalogolnak, elhaladnak macskák, járókelők, kismotorok, pórázon csaholó ölebek mellett, és a kutya csak halad előre. Ugyanígy zajlik ez a természetben is. Egy kutya- vagy farkasfalka sosem tudna együtt maradni, ha egyesek állandóan elfutkosnának, mert elvonnák a figyelmüket a békák vagy a pillangók. A hajléktalan pedig ugyanúgy viselkedik, mint egy falkavezér, ha a kutya figyelme elkalandozik: elég egy pillantás vagy egy rámordulás ahhoz, hogy emlékeztesse a szabályokra, és a kutya máris halad tovább a kijelölt úton. A nap végén, lefekvés előtt étellel és szeretettel jutalmazza kutyáját.

Egy hajléktalan és a kutyája a legősibb ember-kutya kapcsolatokhoz hasonló egyszerű, elemi létben osztozik.”

Cesar Millan azt hangsúlyozza, hogy akárcsak egy gyerek, egy kutya sem akkor boldog, ha ő a főnök és mindent szabad neki, hanem ha van valaki, aki megfelelő irányítást és biztonságot nyújtó szabályokat ad neki. Sok kutyasétáltatón látom, ahogy ballag a kutyája után és hagyja, hogy az állat vezesse, irányítsa, szabjon ritmust a sétájuknak, és minden sarkon vitatkozniuk kell, hogy merre induljanak tovább.

Cesar Millan vallja, hogy akárcsak az egész kutya-gazda kapcsolat, ugyanúgy a kutyasétáltatás sem a fizikai, hanem a mentális viszonyokról szól. Más szóval: ha minden sarkon és minden izgalmas bokornál kötélhúzást kell tartani a póráz két végén, akkor változtatni kell – attól függetlenül, ki szokta nyerni a kötélhúzást.

Amit a fenti képen megfigyelhettek:

  • A tartásom és a járásom magabiztos. Nem igazodok a kutyához, nem nézek rá kérdőn, hogy vajon velem tart-e – én az útra figyelek, előre, abban a biztos tudatban, hogy a kutya követni fog. Egyébként a kutyával az oldalamon magabiztosabb vagyok – azért, mert tudom, hogy szüksége van rá, hogy annak mutassam magam, és ettől valóban nagyobbnak, erősebbnek, fontosabbnak érzem magam.
  • A kutya tartása is hasonló. Nem nézelődik jobbra-balra, nem a földet kutatja, nem a fák lombjait, nem a kerítések tövét és nem a lámpaoszlopokat, hanem ugyanúgy a feladatra (a sétára) koncentrál, mint én.
  • Én megyek elöl. Bár csak egy kiskutya lépéssel, de a kutya mögöttem jár, így nem okoz neki gondot, hogy figyeljen rám és igazodjon hozzám.
  • A póráz teljesen laza. A kutya nyakörvén is csak fityeg, és az én kezemben is épp csak lazán lóg az ujjaim között. A póráz egy köldökzsinór kettőnk közt, amivel finoman érezhetjük a másik jelenlétét (erre sokkal jobb egyébként a hagyományos póráz, mint a csévés-fogantyús fajta), de nem arra szolgál, hogy civakodjunk és kötélhúzást tartsunk vele: a kutyát nem a póráz – nem a fizikai kapcsolat –, hanem a köztünk lévő mentális kapcsolat tartja mellettem.
  • A kutya boldog. A dominanciára épülő, falkaszellemű nevelést gyakran bélyegzik durvának és elnyomónak. Ezért tartom fontosnak kiemelni, hogy a képen látható kutya nem egy durván elnyomott állat. Attól, hogy nem ő a domináns kis fickó a csapatban, még ugyanúgy tud emelt fővel, vigyorral az arcán, magabiztos léptekkel és boldog farokcsóválással sétálni.

A cikk folytatásában konkrét kutyasétáltatási tippeket is hozok!

Advertisements

Sétálj, mint egy falkavezér! – 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. (És mennyire jóó az a szoknya! *.* Hol lehet ilyet szerezni?)
    Várom a folytatást is, szeretem a kutyás cikkeidet. Lélekben már készülök rá, hogy egyszer majd nekem is lesz egy kutyám. Van még esetleg segédanyag akit/amit ajánlanál Cesar Millan könyvei mellett? 🙂

    • A szoknya egy optikai csalódás, valójában ilyen oldalt nyitott nadrágféle. 🙂 Kézműves holmi, Savaria karneválon vettem! Isteni az anyaga, és gumis a dereka. Fantasztikusan kényelmes viselet, akár a legnagyobb melegekben is lehet hordani.
      Cesar Millan könyve is hasznos és érdekes volt számomra (én A csodálatos kutyadokit olvastam, angolul Cesar’s Way, persze más könyvei is vannak), de én igazából mindent, amit tőle tudok, A csodálatos kutyadoki (angolul Dog Whisperer) c. tévésorozatából tanultam. Ha értesz angolul, fent vannak a YouTube-on az epizódok, érdemes böngészni. Részenként általában három kutyával foglalkozik, a legkülönbözőbb problémákkal – félénkség, agresszió, viselkedési zavarok, stb. Nagyon sokszor ismétli a szabályait és az alapelveit, és nemcsak a kutyákkal foglalkozik, hanem a gazdáknak is elmondja, megmutatja, mit csinálnak rosszul és miért, mi a helyes hozzáállás és miért, és hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni. És mivel valós emberek valós problémákkal fordulnak hozzá, ezért tényleg rengeteg élethelyzetről van benne szó: új lakásba költözünk, baba érkezik, a fiam fél a kutyámtól, meghalt a férjem és a kutya is gyászol, megöregedtem és már nem bírok el a kutyával, melyik kutyát fogadjam örökbe, stb. Eszméletlenül hasznos, szemléletformáló, még kutya nélkül is nagyon sokat lehet belőle tanulni, kutyásként pedig tényleg minden tudnivalót, minden technikát, apró trükköt és jelet elmond, nem csak beetet, hogy aztán megvedd, előfizess, feliratkozz, stb. Vannak későbbi sorozatai is, én a Falkavezért láttam legutóbb futni magyarul – az sem volt haszontalan, de bevallom, abban nekem már sok volt a show-elem és kevesebb a tartalom. De a Dog Whisperer epizódokat nagyon-nagyon-NAGYON ajánlom, emészthető részletekben, gyakorlatban, élvezetesen és szemléletesen (és számomra gyakran könnyekig megérintően) benne van minden, amit egy gazdinak érdemes tudni.

      • Nadrág! Az majdnem mégjobb! Vadászni fogok egy hasonlóra! :p

        Olvastam értékeléseket a könyveiről, és tényleg sokan írták, hogy a sorozat még jobb. Elő fogom venni őket, ha eljön az ideje, köszi a megerősítést! 🙂

  2. Timi, a celeb 😀 Jól néztek a ki a képen mindketten, boldog falka 🙂
    Na, asszem a mi kutyánk simán helyet kaphatott volna a csodálatos kutyadokiban, olyan harapós kis dög volt (r.i.p) 🙂 Persze ez a család hibája volt.

    Nálatok munka mellett mennyit van a kutyus egyedül?

    • Köszönjük! 🙂

      Sajnos elég sokat, mert mindketten napi 9-10 órát dolgozunk, én utazok is. Szerencse, hogy valamelyest csúszásban vagyunk egymáshoz képest, és Peti közel van, így ha a munka engedi, haza tud jönni ebédszünetre. Én 5-kor kelek vele, akkor kiengedem, kap inni, 6-ig vele vagyok. Utána 7-ig csendes pihenője van, akkor kel Peti, és vele van kb. 3/4 8-ig. Ha tud, Peti nap közben valamikor egy bő félórára hazaugrik megetetni, megfuttatni, majd legközelebb én jövök 3/4 5 körül, akkor megint szalad egyet, és 1/4 6-ra Peti is hazaér. Este 8 körül engedjük ki utoljára, utána még nyüzsög velünk, amíg mi is fent vagyunk, és este 9-11 között van takarodó. Ez egy átlagos munkanapunk, ha sem túlóra, sem egyéb program nem jön közbe. Hétvégén persze ő ugyanúgy ébreszt 5-kor, akkor kitámolygok vele, majd visszafekszem és igyekszem visszaaludni, ha sikerül, akár 8-9-ig is csendes pihenője van ismét (ha nem, akkor is, velem együtt, mert egy szobában vagyunk hárman, és Petit akkor is hagyjuk aludni, ha mi ébren vagyunk), egyébként a hétvégi napirendje is ugyanaz, csak akkor ott vagyunk vele.

      • Mamám ezt úgy oldotta meg, hogy csináltatott kutyaajtót a nagy ajtóba, és akkor csak egyszer kell kinyitni, utána jöhet mehet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s