Ismét elérkezett egy évforduló: ma két éves a Kincsesfüzet blog. (Boldog születésnapot, kicsi! :))
Egy évvel ezelőtt, a Kincsesfüzet első születésnapjára írt cikkemben olvashattatok róla, milyen csinos statisztikákkal büszkélkedhetek. A Kincsesfüzet első éve a nyüzsgésről és a növekedésről szólt. Az elmúlt egy évem tele volt eseménnyel és változással (néha csak kapkodom a fejem és alig akarom elhinni, mennyi minden történik körülöttem), a blog életében viszont ez az év a stagnálás és a vissza-visszaesés időszaka volt. Őszintén szólva, néhányszor megfordult a fejemben, hogy talán itt volna az ideje, hogy – forradalmi ötletek és látványos eredmények híján – felhagyjak a dologgal.
De ilyenkor blogger idolom, Via szavai jutnak az eszembe: mindenkinél eljön az a pont, amikor úgy érzi, talán jobb lenne kiszállni. Aki ennek ellenére is folytatja, az lesz az a “piszok mázlista” a végén, akinek “bezzeg összejött”, mert “szerencséje volt”. Ezért addig is, amíg be nem indul újra a pezsgés, egyszerűen csak csendes hálával gondolok erre az időszakra (az esőre a szivárvány előtt), hogy utólag elmondhassam: ez volt az az különleges időszak, amikor csatlakoztam a piszok mázlisták klubjához.
Úgyhogy ne aggódjatok – én még maradok. :) Remélem, maradtok ti is.
Továbbra is követhettek az alábbi platformokon:
Blog: kincsesfuzet.hu (kincsesfuzet.wordpress.com)
Instagram: @timi_kincsesfuzet
Tumblr: kincsesfuzet.tumblr.com
Facebook: facebook.com/kincsesfuzet
Twitter: @nagytimi85
Moly: @nagytimi85
Pinterest: pinterest.com/nagytimi85
Ha szeretnétek valami apróságot adni blogszülinapi ajándékként, meséljetek valakinek a blogomról, küldjétek el a linkjét e-mailben, vagy osszátok meg Facebookon! :)
Kincsesfüzet 
Először is boldog szülinapot!
Ha megengedsz egy apró észrevételt, és nem sértődsz meg, akkor szerintem azért nem olyan népszerű többek közt a blogod, mert eléggé urbaneve-utánérzés. Hasonló rovatok, stb., csak mivel az profibb, nyilván többen választják azt. Meg engem pl. a boldogságkialakítós-Rubin izé is visszatart, mert nem bírom az ilyesmit, de ez abszolút személyes dolog, pl. kézműves blogot sem olvasok, szóval ez csak my opinion.
Szia! Nem sértődök meg egyáltalán, valóban sokszor lebeg a lelki szemeim előtt Via, amikor írom a blogot, hiszen bloggerként is, emberként is nagyra becsülöm. Van még néhány ilyen idolom, a címkékből elég jól látszik, Gretchen Rubin is ide tartozik. Ugyanakkor most már, így két év után úgy érzem, hogy a blog egyre inkább az enyém, az én hangom, az én gondolataim, az én stílusom, az én érdeklődésem, az én tematikám. Semmi Urban:Eve utánérzést nem tagadok, nyilván az ember örül, ha sikerül hasonlítania arra, akit tisztel, akinek a munkáját becsüli. Nyilván profibb. :) Nagyon sok munkája van benne, nem is két éve csinálja, és nem is napi 8-10 órás főállás mellett. Ő sem így kezdte, én pedig továbbra is szakadatlanul hálás vagyok érte, hogy ott lebeg előttem, 5-6 évvel előbbre járó példaként, hogy ha nem ülök le a sarokba sajnálgatni magam, hanem megyek tovább, akkor van hova továbblépni. Egyébként sem kedvetlenít el az, ha az, aki előbbre jár nálam, az előbbre van. “Ne hasonlítsd valaki sikerének a csúcsát a te tanulóidőszakodhoz!” :) Nem mérem magam befutott bloggerekhez, de igazából a hozzám hasonlóan kétéves blogok statisztkáit sem molyolom, hogy vajon hány Facebook lájkkal vagy napi kattintással van többjük vagy kevesebbjük, mint nekem. Azzal nehéz néha szembesülni, hogy magamhoz képest nem léptem előbbre annyit, mint szerettem volna… de hát a nézettség nem feltétlen lineáris függvény, ezt fel kell tudni dolgozni.
Timi, Boldog blogszülinapot!
Részemről annyi: sokszor olyan gondolatok, mondatok vannak nálad, ami nagyon sokat segít – átlendülni nehéz helyzeteken, más szemszögből meglátni a dolgokat. Mint most az eső utáni szivárvány… :)
Csodálom a kitartásodat, hogy a munka mellett is tudsz energiát találni a blogra – aki nem próbálta, sohasem fogja megérteni, hogy mekkora munka is ez – rendszeresen témát találni, amiről írj, összerakni, megszerkeszteni – ez nem csak annyi, hogy leülsz, és leírod. A forradalmi ötletek és a látványos eredmények is jönnek majd, csak dolgozni kell értük.
Sok kitartást kívánok Neked, és azt, hogy a következő blogszülinapon elégedetten nézhess vissza a három éves Kincsesfüzetre, hogy méginkább megtaláltad a saját hangodat, a saját arcodat, és bekerültél a mázlisták közé!
Köszönöm! ^^ Tudom, hogy vannak (alkotói és egyéb) hullámvölgyek, és ez néha meg is érződik a blogon, de nagyon jólesik, hogy így is meglátjátok és értékelitek a munkámat, amit a blogba fektetek! Igen, a főállás is – meg a főiskola a munka mellett, az élet apróbb-nagyobb dolgai, de ha belegondolunk, az utóbbi jó fél év egyébként is egy érzelmi-szellemi hullámvasút volt a számomra, a hatalmas munkahelyi stresszel és nyomással, a hirtelen csoportos kirúgással, az új munkahellyel, a teljesen új szakmába való beletanulással, szezonnal, túlórákkal… és a magánéletemben is rengeteg volt a változás – hogy mást ne mondjak, férjhez mentem, de egyébként is nagyon mozgalmas most körülöttem minden. Valójában, nagyon büszke vagyok magamra, hogy még talpon vagyok. Persze, szeretek is írni, anélkül nem is lehetne folytatni, és szeretem a blogot is, de akkor is, sokszor a blog a sokadik prioritás, és néha igenis elszánás kell hozzá, hogy szakítsak rá a véges erőforrásaimból. Teszem, amit tudok. :) Remélem, idővel meglesz majd az eredménye is! :)
Köszönöm, hogy írtál, nagyon jólesik, ölellek!
Nagyon boldog szülinapot Kincsesfüzet blog! Kívánok sok sikert és inspiráló ötleteket a következő évre is, és ne feledd még a legtermékenyebb írók, bloggerek életében is akadhat némi alkotói szünet (válság), mely általában egy valami fantasztikus dolog lérejöttét vetíti előre! :-)
Köszönöm szépen, úgy legyen! ^^
Boldog szülinapot! Naná, hogy maradunk :)
Nagyon szeretem azokat a bejegyzéseket, amik inkább “oktató” jellegűek, nyelvtanulás, hogy nyugtasd meg a hiperaktív kutyádat, hogy meditálj, hogy írj, mert ezeknek talán egy kicsit lazább a hangvétele, könnyebb is róla beszélni. A mormon péntek és a TED bejegyzések is jók, csak azok nehezebben emészthetők, elolvasom és agyalok rajta akár egész nap is, de nehéz megfogalmazni úgy a hozzászólást, hogy átjöjjön, amit gondolok. Beszélgetni könnyebb lenne róla szóban.
Nagyon köszönöm! ^^ Azt is, hogy külön leírtad, miket szeretsz olvasni, ez nagyon jó visszajelzés nekem. :)
Boldog szülinapot kívánok!
További sok sikert, sok blogolást és sok örömöt kívánok :)
Te így vagy jó, ahogy vagy!
Köszönöm! ^^
Boldog Születésnapot kívánok én is!
Hát remélem is, hogy nem jut eszedbe feladni!!! Ha mégis előfordulna, akkor gondolj arra légyszi, hogy néhány olvasódnak ( köztük én is :) ), te ugyanolyan példakép vagy, mint neked Via!!! Erről sose feledkezz meg!
További sikeres munkát kívánok, kitartást és még sok-sok igazi Timis, igazi Kincsesfüzetes bejegyzést ! :)
Nagyon köszönöm, annyira drágák vagytok! ^^ Tudom, hogy még van hova fejlődnöm (szerencsére – különben hamar elunnám magam :)), de az ilyen visszajelzések azért nagyon sok erőt adnak a továbbiakhoz. Ölellek, köszönöm, hogy olvasol!
Boldog blogszülinapot. :) Nyugodtan tarts szünetet, ha úgy érzed, nekem is volt egy blogolás szempontjából lazulósabb időszak valamikor a 2-3 év között, amikor erőt gyűjtöttem, és kénytelen voltam a napi dolgokkal hatványozottabban foglalkozni. Benjamin Franklin mondta jól, hogy vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amiről érdmes írni. A blog mindig legyen öröm és nem kötelezettség. Akkor is, ha majd egyszer főállásban csinálod, heti hét napon, napi 10-12 órában – ugyanis ezt csak akkor lehet bírni, ha imádod, és nem kényszer. :)) Szóval nyugodtan pihenj, ne írj gyakran, tojj a statisztikára. Hiába olvasott a blogod, ha utálod. És kit érdekel, ha senki nem olvassa, ha te közben jól érzed magad?
Köszönöm a bíztatást! ^^
Ami azt illeti, igen, egy kicsit túlzottan híve vagyok a statisztikáknak. :) Egyszerűen szeretem látni, szeretem a visszajelzéseket. Igazából tényleg csak arról van szó, hogy a blog első éve annyira felfelé ívelő volt, hogy most (számomra legalábbis) nagyon szembeszökő ez a stagnálás… De nem tartom világtragédiának. :)
Attól nem félek, hogy kiégek. Szerencsére szoktak lenni olyan időszakaim, amikor elragad a hév és egy hétvége alatt biztosítok magamnak annyi konzerv-bejegyzést, hogy hetekig szusszanhatok utána és működhetek takarékon. :)
Viszont azt érzem, hogy az írás, akármennyire szeretem, akármennyi büszkeséggel tölt is el, és bármennyire ez volt és ez marad mindig a hosszú távú álommelóm, a hétköznapokban a sokadik prioritás, és egyszerűen ha nem veszem rá magam egy kis fegyelemre, ha nem suvasztom be a rendszeres programba, akkor el fog sikkadni – és bánni fogom, hogy elsikkadt.
Tudod, anyukám is mindig szeretett volna írni. Kamaszkorában írt, aztán viszont mindig volt valami fontosabb prioritása, lediplomázott, dolgozott, gyerekeket vállalt, apával házat épített, gazdálkodott, támogatta apát a vállalkozásában, stb. Közben pedig arról ábrándozott, hogy majd ha nyugdíjas lesz, megírja azokat a gyerekmeséket, amiket nekünk kicsi korunkban képzeletből mesélt. Csakhogy meghalt, még mielőtt nyugdíjba vonulhatott volna, és soha nem lett belőle meseíró… Ezért én nem szeretném halogatni, és nem szeretném félretenni, hogy “majd egyszer, ha alkalmasabb lesz”. Nem nyüstölöm agyon magam, de a tudat, hogy életben tartom a blogot akkor is, ha a “3D-s életem” kicsit megsűrűsödik körülöttem, hogy minden héten felveszem a teendőlistámra, hogy minden nap teszek érte valamit (ha csak annyit is, hogy ránézek a statisztikákra), folyamatosan azzal a jó érzéssel tölt el, hogy ha nem is a legideálisabb, ha nem is a legtökéletesebb, ha nem is a legszínvonalasabb, de legalább onnantól kezdve, hogy elköteleztem magam mellette két évvel ezelőtt, soha nem engedtem ki a kezemből az álmomat, és soha nem tettem a sarokba.
Az álmok nagyon sokféleképpen megvalósulhatnak, és nem mindig úgy, ahogy eredetileg elképzelted. Nem feltétlenül kudarc, ha X dolgot szeretnél Y módon, de végül Z módon valósul meg. :) Az is írás, ha nem publikálod, szóval semmiképpen ne bomolj a blog miatt. :)
Amúgy tök jó, hogy azt is blogmunkának veszed, hogy nem posztolsz bejegyzést, mert tényleg az. Sőt, az is, hogy tanulsz a blogolásról, kutatásokat olvasol, képzed magad, tutorialokat nézel meg, előadásokat hallgatsz…
Észreveszed, hogy ahogy egyre komolyabban foglalkozol vele, úgy egyre több olyan feladat lesz, ami nem “végződik” közvetlenül egy új bejegyzésben. Szóval ezt jó, ha megtanulod elfogadni, és üzenem, hogy egyáltalán nem kudarc! Csak másféle feladatok lesznek, mint most. Most 8-10 óra “hagyományos” munka mellett blogolsz, de ha már a blogod lesz a munkád, akkor majd lehet, hogy a bloggal részben kapcsolatos dolgok és egyebek teszik ki ezt a 8-10 órát. Közben simán előfordulhat, hogy a bejegyzésekre ugyanúgy csak napi 1 órád vagy még kevesebb marad, mint most. :) Hidd el, nekem is időt kell szánnom a napi írásra ugyanúgy, hiszen annyi egyéb feladat van, ami piszok hamar el tudja vinni a napot! És hiába nem lógatom a lábam, lehet, hogy aznap nem megy ki új bejegyzés. Mert mondjuk egy olyan cikken dolgozom, ami még nincs készen, csak hetek múlva, és még sok vele a munka. Vagy pofozom a designt, és apró változatásokat csinálok, ami nem szembetűnő, de fontos, és az is órákba telik. Plugineket tesztelek, képméretet és keresőszavakat optimalizálok. Vagy fotózok egy későbbi bejegyzéshez, aztán válogatom a képeket, utómunka, és így tovább. Sokszor meg az egyéb projekteken dolgozom (külsős cikkek), vagy itthon se vagyok (mert forgatunk). Az is munka, de nem közvetlenül a blogon töltött munka. Meg én vagyok az ügyfélszolgálatos (“nem jönnek a hírlevelek! mit csináljak?”), a marketinges, a brand manager, a rendszergazda, stb. stb. Postára rohangálok, projekteket dolgozok ki, tárgyalok, szövegeket írok a különböző megjelenésekhez (hírlevél, űrlapok, interjúk, stb.), social media dolgokat intézem (azokhoz is képek + szövegek, ütemezés, beosztás, és így tovább). Kommentekre, e-mailekre, tumblr askokra válaszolok. És még mennyi, mennyi minden van ezen kívül! :) Ki tudja tölteni az egész napot, ha hagyod. De muszáj időt szabni a pihenésnek is. Meg a konkrét kreatív, alkotói írásnak is, mert ugye az az, ami feltölt! :)
Szóval hajrá, hogy megpróbálod tudatosan beilleszteni a napjaidba az írást, mert ha ebben az irányban folytatod tovább, nem lesz ez könnyebb később sem, és jól fog jönni, ha be tudod osztani az idődet. :) Akkor is, ha az írás most füzetbe vagy filofaxba történik.
Figyelgetem én is a munkádat (nyilván csak egy töredékét látom), és érzem én is, hogy ez egy elég széles sztráda, sok minden nem fut ki egy konkrét cikkre, de valahogy mégis egy irányba mutatnak. Én is ugyanígy a bloghoz sorolok mindent, ami nagyjából abba az irányba mutat, legyen az TED videókon lógás, motiváló irodalom olvasása (ami részben motiváló ugye, részben meg forrás), Pinterest, Tumblr böngészés, stb. – úgyhogy igyekszem minden nap találni valami olyat, amire aznap a legjobban rá tudok hangolódni (ha már a Tumblr sem segít, akkor tudom be feladatnak a statisztika böngészést :P), de legalább abba az irányba mutat.
Egyébként, nagyon köszönöm a kedves szavakat, meg az időt, amit rám szánsz, hatalmas erőt ad. A férjem épp az imént jegyezte meg, amikor mutattam neki a kommentjeidet, hogy “na látod, cicám, amikor megírtad ezt a bejegyzést, még nem is sejtetted, hogy egész délután vigyorogni fogsz miatta, igaz?”. :)
Figyi, az is egy irányba mutat, ha dolgozol, és nem halsz éhen. Mert hosszú távon az fog az álmaidhoz vezetni, ha életben vagy. :)) Úgyhogy ha úgy veszed, a “rendes”, blogtól totál független munkád is ezt segíti: hogy egyszer azzal foglalkozhass főállásban, amit szeretsz. Nem kis dolog, hogy biztosítja a létezéseteket, tesz kaját az asztalra meg tetőt a fejetek fölé! Ez nagyon fontos! A blog még úgysem bírná el ezt a felelősséget, de nem is baj, addig beletanulsz és kifundálod, hogy merre tovább. Szóval tök jó ez így. :) Hajrá!
Persze, semmi gond ezzel, ahogy most állok (hiszen nem állok, hanem haladok :)). Csak igyekszem figyelni, hogy a “fontosabb dolgokat” ne használjam kifogásnak arra, hogy mellettük hagyjam elsikkadni a blogot – megteszem érte, amit tudok, a többi majd alakul. (Addig meg feldolgozom, hogy a nézettségi mutató nem egyenesen arányos a belefektetett munkával. Nyilván. :))
Ölellek, tényleg elmondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy időt szánsz rá, hogy bíztass, nagyon sokat jelent nekem. ♥
Ja, az soha nem az. :D Nekem ilyenkor nyáron ha fejreállok, akkor is lejjebb megy a nézettségem. Kivéve, ha esős idő van, mert akkor visszajön. :))) Az augusztus 20-a utáni hétvégén csőstül visszarobog a tömeg végleg, és happiness van megint. És nem azon múlik, hogy milyen jókat írok. :) Te legyél vele elégedett, és az bőven elég.
Igyekszem, igyekszem. :) (Azért most elképzeltem, ahogy esőtáncot jársz. :D)