Legyen szép és vállalható! – Népirtás a könyvespolcomon

Amikor néhány hónapja kötelességszerűen megkezdtem az idei tavaszi nagytakarítást (még mindig tart egyébként, a tavaszi fáradtsággal együtt…) és elkezdtem méregetni a könyvespolcaimat is, a férjem hozott egy szabályt: a leendő otthonunkban csak olyan könyvek lehetnek, amik jól mutatnak a polcon és a tartalmuk vállalható. Ez első hallásra nagyon szigorúnak tűnt, de ahogy elkezdtem kritikusan szemlélni a könyvespolcaim tartalmát, be kellett ismernem, hogy nemcsak olyan darabokkal van tele, amiket gyerekkorom óta nem fogtam kézbe, de olyan is akad bőven, amit még gyerekkoromban sem…

Először még így is nagyon-nagyon nehezen fogtam neki a selejtezésnek, de minden egyes darabbal, amitől megváltam, könnyebb lett. A gyerekkori könyveim egy része csak a padlásra költözött dobozokban, egy része pedig a családban keresett új gazdát. Az ifjúságom és felnőttkorom könyveinek egy részén túladtam Molyon és Rukkolán, de a nagyobbik részük a könyvtárba vándorolt.

Ahogy hónapról hónapra egyre jobban belemelegedtem ebbe a küldetésbe, két dologra derült fény:

  1. Valóban nagyon jó érzés lesz ránézni egy olyan könyvespolcra, ahol ízléses, jó állapotú könyvek sorakoznak, amik engem tükröznek, és amik mindegyike érdemes rá, hogy újraolvassam vagy jó érzéssel kölcsönadjam valakinek.
  2. Nem sok ilyen könyvem van…

Bár Peti először nem értette, miért akarom újra feltölteni a könyvespolcokat, amiket végre valahára, annyi (fizikai és lelki) fáradsággal szellősebbé tettem. De a helyzet az, hogy mindig dugig tömött könyvespolcok között éltem, és digitális világ ide vagy oda, mégsem tudom elképzelni, hogy csak néhány könyv lézengjen körülöttem. Ezért elhatároztam, hogy apránként, ahogy a pénztárcám engedi, elkezdem gyűjtögetni azokat a könyveket, amik megfelelnek az ultimátumnak: tartalmilag és esztétikailag is vállalhatóak.

A történetnek ezen a pontján eljutottam oda, hogy majdnem annyira kényelmetlen megosztanom veletek a gondolataimat, mint amikor azon töprengtem, vajon elkezdhetek-e melegjogi cikkeket írni a blogra… Ugyanis itt a következő coming out: szökőévente fizetek könyvért. Kölcsönkérek, könyvtárból kölcsönzök, letöltök – de nem vásárolok könyvet. Sajnálom, de egyszerűen nem tudok kiadni többezer forintot valamiért, amit vagy szeretni fogok, vagy nem. (Legutóbb “látatlanban” akkor vásároltam könyvet, amikor megjelent Farkas Lívia Ennél zöldebbje, akit már csak a személye miatt is támogatni akartam a jogdíjjal, de nem tudnám megmondani, mikor volt az ezt megelőző legutóbbi ilyen eset…)

A pénztárcám persze sem tömöttebb, sem könnyebben nyitható nem lett Peti aranyszabályától, így a könyvvásárlási szándékaim sem segítenek sokat a jogdíjból élőkön (tényleg, őszintén sajnálom…), ugyanis rögtön elhatároztam, hogy a használt könyvek piacán fogok keresgélni. A Rukkolával sajnos rossz tapasztalataim voltak (tudom, hogy sokaknak bejön, ezért nem is akarom elvenni senki kedvét, egyszerűen nem találtunk egymásra mi ketten, a Rukkola meg én, és az is igaz, hogy nem voltam valami kitartó), viszont a Molyos eladó könyvek között már több olyanra is akadtam, amik elfogadható áron, valóban megkímélt (értsd: tökéletes) állapotban kerültek hozzám, úgyhogy én maradok ennél. (Egyébként még egy érv, amivel mentegetem a jogdíjkerülő magatartásomat: szinte valamennyi újonnan vásárolt könyvemről elmondhatom, hogy soha nem kerültek volna hozzám, ha ilyen vagy olyan úton nem olvastam volna őket korábban, még mielőtt pénzt adtam volna ki értük – így viszont, hogy már nem zsákbamacskát vásárolok, könnyebben rászánom a pénzt, még ha csak egy használt példányra is.)

Egy kis ízelítőül csináltam egy kis válogatást a Molyon a (régi és új) kedvenc szerzeményeimből, amik kiállják a “szépség és vállalhatóság” próbáját:

20140629-124456-45896787.jpg

Ti hogyan döntitek el, mi kapjon helyet a könyvespolcotokon?

Reklámok

Legyen szép és vállalható! – Népirtás a könyvespolcomon” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nekem nincs könyvespolcom – otthon ilyen kicsi polcos szekrény, abban vannak két sorban a könyvek, kb. derékig ér, és a sarokban van, derékszögben ‘elbarikádolva’ egy másik ugyanolyan szekrénnyel, szóval nem sok látszik belőle, itt meg a könyveim nagyobb része a ruhásszekrényben van. Én sem sűrűn veszek könyvet (bár most Könyvhéten épp 13 új könyvvel gazdagodtam), de azért van sok. Pont a napokban gondoltam arra, hogy eddig két könyvet cseréltem a molyon, egyik sem tetszett és nem olvasnám újra őket, és mégis… hiányoznak. Szóval nem hiszem, hogy majd ha ‘nagy leszek’ és lesz saját otthonom, bármelyik könyvről is lemondanék, akár érték, akár kinézet alapján. (Rengeteg könyv nélkül úgysem otthon egy lakás, szerintem.) Főleg, hogy mindig ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ha antikváriumban járok, akkor feltankoljak ismeretlen 70-80-as évekbeli költők versesköteteivel, és hát az akkori borítódizájn azért hagy maga után kívánnivalót. 🙂 Néha nagyon vonz a minimalizmus, de hogy ne legyen egy karnyújtásnyira legalább száz könyv, ezt a részt nem kérem. 🙂 Bár azért az is megér egy misét, hogy hiába van párszáz olvasatlan könyvem, valahogy mégis mindig a könyvtár (és újabban a Kindle)… 🙂

    • Nálunk sem kifejezetten könyvespolcok vannak, hanem ezek a régi, mély polcos szekrények, amiket még a nagyszüleimtől örököltem – de gondolom, minden könyvespolc, amin könyv van. 🙂
      Én is szörnyen éreztem magam az első elpasszolt könyveim miatt, mintha csak elárultam volna őket… De rájöttem, hogy nálam csak mellőzötten szomorkodnak, míg máshol sokkal több szeretetet is kaphatnak, nálam pedig átvehetik olyanok a helyüket, akikkel jobban egymáshoz passzolunk. Némi gyakorlással megtanultam ezt egy globális fejlődési folyamatnak látni, amiben mindenki nyer. 🙂

  2. Azt hadd kérdezzem meg, hogy ki előtt vállalható?

    Én most a tankönyveimet selejteztem, egy csomót beadok a könyvtárba, hátha valakinek még hasznos lesz.
    Mi családilag nagyon sok könyvet veszünk, ajándékba is mindig azt (is) adunk egymásnak. Van néhány író, akivel szerintem nem lehet mellényúlni, úgyhogy az ő könyveiket látatlanban is megveszem, vagy olyan sorozatokat is, amiknek a korábbi részeit már olvastam.
    A legújabb szerzeményem Rowling álnéven írt krimijének 2. része, angol nyelven, alig várom, h a nyaraláson belevethessem magam. 🙂

    • Leginkább magunk előtt vállalható, olyan szempontból, hogy nincs közte olyan, amire azt mondjuk, hogy ööömm, ez csak valahogy idekeveredett, nem is értem, mit keres a polcomon… Persze van olyan könyv is, amit Peti nem ítél halálra, de azért megkért, hogy a hátsó sorban tároljam. 😀

  3. Hű, nekem több száz könyvem van, ezernél is több talán. Nekem ők kellenek, ők én vagyok. Mióta járni tudok, mindig van nálam könyv, és azt szeretem, ha az enyém, amit olvasok. A nappalim fala kizárólag könyvespolcokból áll, és bzony ábc-sorrendben vannak.

      • Persze, de van, amikor a gagyi, humoros, romantikus, stb., stb. könyv esik jól. Ez van. MOst dobjam ki? És ha 5 év múlva újra megkívánom? A személyiségemnek is sok oldala van, lehet, azt se szelektálom, hogy csak komoly, művelt, választékos és illedelmes lehessek mindig.

      • Én is tartottam meg humorost, limonádét, mókásat, gyerekkönyveket is, meg olyat is, ami ezer éve nem a stílusom, de valamikor tetszett. De volt olyan is szép számmal, amit valakitől kaptam (volt, hogy nem is ajándékként, hanem selejtezésből), de annyira nem volt az én világom, hogy csak pár oldalig vagy fejezetig jutottam, és az azóta eltelt tíz-tizenöt-húsz évben sem kívántam meg… Az ilyen miért foglalja a helyet az én könyvespolcomon? Miért ne legyen a könyvtár polcán, ahol ha a következő húsz évben csak egy embernek megtetszik, máris hasznosabb életet élt, mint nálam valaha?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s