“Mennyi mindent mulasztunk el az életből amiatt, mert várjuk, hogy megpillanthassuk a szivárványt, mielőtt megköszönnénk Istennek az esőt?” (Dieter F. Uchtdorf)
Dieter F. Uchtdorf előadásait mindig igyekszem követni, mert valahogy mindig valami hozzám közel állót találok az üzeneteiben. A legutóbbi általános konferencián az egyik beszédével például ismét rögtön magára vonta a figyelmemet – ennek a címe pedig nem volt más, mint hogy Hálásnak lenni minden körülményben.
Ebben a beszédében több hasznos gondolatot is megfogalmaz a hálával kapcsolatban.
Ahogy mondja, sokan úgy gondolják, csak akkor lehetnek hálásak, ha van valami, amiért hálát adhatnak – ha az életük jól alakul, minden a terveik szerint megy és minden nap tartogat számukra valami örömet, akkor érezhetnek hálát. Uchtdorf elnök azonban rámutat, hogy sokkal jobban tennénk, ha a hálát nem kötnénk feltételekhez, hanem állandó hozzáállásunkká tennénk, függetlenül attól, hogy milyenek épp a körülményeink.
Kihangsúlyozza azt is, ami miatt egyébként nagyon sok támadást kap a mulya strucc-politikának csúfolt hálás hozzáállás: hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig elégedettnek kell lennünk a körülményeinkkel vagy hogy nem kell semmit tennünk azért, hogy azok megváltozzanak.
De ahogy a találó fenti idézetében is rámutat: általában úgy éljük az életünket, hogy csendben meghúzzuk magunkat és zsörtölődünk az esőre, de hálát csak akkor adunk, ha már kisütött a nap és megláttuk a szivárványt. Ha azonban rászoktatjuk magunkat az állandó hálás hozzáállásra, akkor elkezdünk a nehézségeink és megpróbáltatásaink mögé nézni, és sok bosszankodástól kíméljük meg magunkat, sok elvesztegetett energiát spórolunk azzal, hogy nem utólag kell beismernünk: rendben, talán mégsem volt olyan haszontalan és rémes az az esős időszak – végső soron akár hálás is lehetek, hogy esett, különben nem látnám a szivárványt.
Röviden tehát, fordítsuk meg a hála irányát. Ne várjunk meg, míg valami jó történik, hogy csak azután adhassunk hálát. Ne a dolgokat tegyük a hála előfeltételévé, hanem a hála legyen az, aminek a fényében minden dolgot látunk.
A te hozzáállásod alapvetően hálás?
Kincsesfüzet 
Év elején hálanapló vezetésébe kezdtem és azóta minden nap megtapasztalom áldásos hatásait. Minél többször adok hálát és mondom ki a köszönöm szót, annál több jó érkezik, amiért újra hálás lehetek. Ez nem csak mendemonda és kitaláció, valóban működik! :)
Igen, a hálanapló meg a rendszeres hálaadás remek gyakorlatok, hogy a hálát helyezd előbbre, szokásként, és annak a fényében láss dolgokat. :) A gyakorlás segít máshogy látni.
Ez a téma állandóan foglalkoztat engem. Köszönöm, hogy írtál róla. Én az állandó hálát azonban inkább folytonos alázatként emlegetem. Mint az eső esetében is. ahelyett, hogy bosszankodnék, hogy már megint esik, inkább csodálva figyelem, ahogy lemossa az utakat, vagy növényeket sarjaszt. Hosszú tanulási folyamat kellett hozzá, de megérte :)
Igen, az alázat sem rossz szó rá, olyan értelemben, hogy lemondunk arról a meggyőződésről, hogy mindig mi tudjuk jobban, márpedig ha mi azt mondjuk, hogy ez vacak, akkor vacak és kész, és biztosan nem fordulhat jóra.
Visszajelzés: Blogszülinap – 2 éves a Kincsesfüzet | Kincsesfüzet