De mielőtt belekezdenék… Tudom, az utóbbi időszakban volt egy kis kihagyás a blogon, és köszönöm a jókívánságokat a szakdolgozattal kapcsolatban, de ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Bizonyos okokból eddig nem volt igazán publikus, de most már nyugodtan írhatok róla. Az a helyzet, hogy egy hónapja kirúgtak a munkahelyemről valamennyi közvetlen munkatársammal együtt. Ez nemcsak azért volt nehéz, mert ez volt életem első állása és ebből kifolyólag életem első kirúgása is, hanem mert már hosszú hónapok óta ott lebegett ez a fejünk fölött a mindennapokban. És mit mondhatnék, nagyon kimerítő úgy dolgozni folyamatosan, hogy akárhányszor megcsörren a telefon és a főnököm az irodájába hív, eszembe jut, hogy vajon csak a napi postáért megyek, vagy most fogják közölni, hogy másnap már nem kell bemenni dolgozni. Míg egy nap aztán tényleg közölték, hogy másnap már nem kell bemenni dolgozni.

Vicces dolog, de nem volt ez az egész annyira negatív élmény a számomra, főleg hogy négy nappal a kirúgásom után igent mondtam a következő állásajánlatomra – viszont hihetetlen érzelmi hullámvasút volt, ami teljesen kimerített, és hetekre megfosztott gyakorlatilag minden konstruktív képességemtől. Ez kihatott a blogra, kihatott a szakdolgozatra – és a rossz hír, hogy az utóbbiba az előbbivel ellentétben nem fért bele egy hónap kihagyás. Nem vagyok ettől felhőtlenül boldog, de akárhogy is, hihetetlen egy időszak volt ez, és több okom van ünnepelni, mint amennyi bánkódni.

Most pedig jöjjenek a fontos apróságok. :)

Amiért hálás vagyok:

♥ Dió pacsizni tanul ♥ egérkés gumicukor ♥ esküvői fotókkal nosztalgiázni ♥ Peti, aki egy angyal, aki gondoskodik rólam, és megmasszírozza a vállam ♥ fittlabdán ülni ♥ új billentyűzet ♥ hálás hétfő ♥ a blogom, és hogy újra írok ♥

Ti miért vagytok hálásak?