Az egyik legkivételesebb asszony, akivel a pedagógiai tanulmányaim során megismerkedtem, Maria Montessori volt. A 19. században született, nem épp a női egyenjogúság korában. Ő volt az első nő Olaszországban, aki diplomát szerzett, méghozzá orvosként – azonban nem könnyű körülmények között: állva kellett végighallgatnia az előadásokat, mivel nőként nem találták méltónak arra, hogy helyet foglaljon a férfiak között.
Orvosként fogyatékos gyermekek fejlesztésével foglalkozott, és pedagógiájának jelmondata: “Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!” Az ő munkásságának köszönhetjük például a gyerekméretű bútorokat az óvodákban, az olyan “önellenőrző játékokat”, ahol a gyerekeknek több szempont alapján lehetőségük van megállapítani, hogy helyesen hajtották-e végre a feladatot, és nem szorulnak ebben egy felnőtt megerősítésére (mint például azok a gúlás építőjátékok, ahol a szín és a szélesség alapján is megállapítható, hogy helyes sorrendben kerültek-e egymásra az elemek), vagy a cipzárak, gombok, fűzők a mackók és babák ruháin, amiken a gyerekek gyakorolhatják az öltözködés alapműveleteit.
Maria Montessori azt vallotta, hogy nem szabad alábecsülni egy gyermek képességeit és kiszolgálni (legyen egészséges vagy fogyatékos gyermekről szó), mert akkor nem adunk neki lehetőséget a fejlődésre. Mire megtaláltam az alábbi listát a Maria Montessori pedagógiájával foglalkozó Facebook oldalon, már ádáz vita alakult ki arról, hogy helyes vagy helytelen-e ezeket a házimunkákat gyerekekre bízni, hogy a gyerekmunka megöli-e a gyerekkort, és így tovább. De fontos tisztázni, hogy ez a lista nem arról szól, hogy ezek közül a feladatok közül valamennyit a gyerekekre kell osztani mindig – hanem arról, hogy legyünk tisztában vele, mire képes egy átlagos gyerek, mielőtt lebecsüljük őket.
Mire képes egy átlagos gyerek?
2-3 évesen
- Beletenni a játékokat a játékos dobozba
- A polcra rendezni a könyveket
- A szennyeskosárba rakni a szennyes ruhákat
- Kidobni a szemetet
- Tűzifát hordani
- Összehajtogatni a mosogatórongyokat
- Megteríteni az asztalt
- Odahozni a pelenkát és a törlőkendőket
4-5 évesen
- Megetetni a házikendvenceket
- Feltörölni a kiömlött folyadékokat
- Elpakolni a játékokat
- Megágyazni
- Rendet tenni a saját szobájában
- Megöntözni a virágokat
- Szétválogatni a tiszta evőeszközöket
- Egyszerű harapnivalókat készíteni
- Használni a morzsaporszívót
- Letakarítani a konyhaasztalt
- Eltörölni és eltenni a tányérokat
- Lemosni a kilincseket
6-7 évesen
- Összeszedni a szemetet
- Összehajtogatni a törülközőket
- Feltörölni a padlót
- Kiüríteni a mosogatógépet
- Összepárosítani a tiszta zoknikat
- Kertet ültetni
- Összegereblyézni a leveleket
- Krumplit és répát pucolni
- Salátát készíteni
- Feltölteni a WC-papír tartót
8-9 évesen
- Bepakolni a mosogatógépet
- Kicserélni a villanykörtét
- Mosni
- Teregetni
- Port törölni
- Kipakolni a bevásárlást
- Rántottát készíteni
- Süteményt sütni
- Kutyát sétáltatni
- Lesöpörni a tornácot
- Letörölni az asztalt
10-11 évesen
- Kitakarítani a fürdőszobát
- Felporszívózni a szőnyegeket
- Letakarítani a konyhapultot
- Kitakarítani a konyhát
- Megfőzni egy egyszerű ételt
- Füvet nyírni
- Behozni a leveleket a postaládából
- Egyszerű javításokat végezni a ruhákon (pl. gombok felvarrása)
- Kisöpörni a garázst
12 éves kortól
- Felmosni
- Égőt cserélni a csillárban
- Lemosni, kitisztítani az autót
- Lenyírni a sövényt
- Falat festeni
- Listával bevásárolni
- Megfőzni egy teljes ebédet
- Kenyeret sütni
- Egyszerű javításokat végezni a ház körül
- Ablakot mosni
- Vasalni
- Vigyázni a kisebb testvérekre
Ti melyik ponton lepődtetek meg?
(Én azon a képen, ahogy a 2-3 évesek hordják a tűzifát, de aztán eszembe jutott, ahogy a kiscsoportos kishúgom volt a leglelkesebb culáger az építkezésen a házunk körül.)
Kincsesfüzet 
Hozzáteszem, szerintem a “fölnőttek” találmánya az is, hogy a házimunka, vagy bármilyen munka nem lehet más, mint mérhetetlen szívás, szenvedés és fáradság. Így érthető, hogy ettől meg akarják kímélni a gyerekeket, “hadd legyen szegénynek gyerekkora, addig örüljön, amíg kicsi”. Holott szét is lehetne választani a dolgokat, és nem a tevékenységtől “óvni” a gyereket, hanem a szenvedéstől.
Egyébként hogy játszik egy kisgyerek? Épít, fúr-farag, összerak, szétszerel, alkot, hoz-visz, pakol. Miben különbözik egy tésztagyúrás a gyurmázástól? Nyilván a fizikai erején felül káros terhelni egy gyerkőcöt (egy felnőttet is), de szerintem nyugodtan bele lehet vonni a házimunkákba.
Persze itt már azon múlik a dolog, hogy a szülő minek fogja fel – szenvedésnek, amiben még “hátráztatja” is a gyerek, vagy közös időtöltésnek? Az a minta fog jobban ragadni, amit lát. Persze biztosan előfordul mindenkivel, hogy fáradt, és csak túl akar lenni a feladaton, hogy aztán pihenhessen, és nem vágyik arra, hogy miközben kétszer annyi ideig tart a dolog, közben a gyerek még esetleg olyan rumlit is csináljon, amit aztán még hosszabb idő eltakarítani – nem is erről van szó.
Hanem inkább arra akartam kilyukadni, hogy szerintem (gyerekkel vagy gyerek nélkül) igyekezhetnénk mi, “fölnőttek” (elnézést, Kisherceg-napjaim vannak, mindenhova ezt írogatom :D ) is máshogy nézni a kötelező, szenvedős feladatainkra, hátha fel tudjuk bennük fedezni a játékot, és akkor már sokkal nagyobb fun az egész. Ami fun, az pedig nem szenvedés, még akkor sem, ha elfáradtunk benne :))
Mellesleg ismerek egy ötévest, akinek a világ legjobb szórakozásai közé tartozik füvet nyírni, sütit sütni és egész nap a traktorban rázódni. :D
Kedves Adrica!
Annyira egyetértek minden szavaddal, hogy olyan, mintha én írtam volna…:))) Egy szösszenetet fűznék még hozzá a tapasztalataimból, ami pont a napokban történt: Majdnem hat éves nagylányomat kérleli a mama, hogy menjen hozzá “nyaralni” pár napra. A gyereknek nem fűlik rá a foga. Mama rutinosan mindent felajánl, amivel az én lányomat el lehet csábítani: “Sokat leszünk majd az udvaron, kertészkedünk, ültetünk borsót, gyomlálunk…” Lányom mélyen elgondolkodik és ezt kérdezi a mamától: “És mosogathatok is? ” Erre mama persze igennel válaszol, kislányom rögtön “behúzódik a csőbe”:) és a hétvégét a mamánál tölti, nem mellesleg sokat “segít”, megdicsérik, ettől még az önbizalma is nő, stb….
Jajdeédes! :) Jó, hogy egy gyakorló anyuka is megerősít. Nekem még nincs gyerekem, de nagy “gyerekként” tanultam/tanulom, hogy igazából mennyire másképpen is fel lehet fogni ezt a házimunka-dolgot. :)) Egyébként engem is úgy neveltek, hogy “te még gyerek vagy, az a dolgod hogy tanulj, aztán meg játsz, hogy legyen szép gyerekkorod”. Nem kétlem a szüleim jóindulatát, és tény, hogy tök jól éreztem magam gyerekkoromban, de felnőve nagyon nehéz volt úgy belerázódni dolgokba, hogy szinte soha nem csináltam, láttam őket. Most már azért egész jól lavírozok. ^.^
Ez nagyon aranyos. :)
Sziasztok! Én a minap két beteg gyerkőcre vigyáztam, és ha már ott vagyok alapon gondoltam, takarítok is kicsit. Lehet, hogy csak az ágyból akartak kikerülni a lurkók, de olyan lelkesen ajánlkoztak segíteni, hogy nem tudtam rá nemet mondani :) Szóval két fekvés között felmostak, mint a kisangyalok. Igaz, utána én is kénytelen voltam megcsinálni, hiszen a hatékonysággal akadtak bakik minden locspocsolás ellenére, de a lényeg, hogy szerintem jól szórakoztak közben (meg akkor is, amikor már szigorú voltam és nem kelhettek fel, így ők ugráltathattak a rendrakásnál, hogy minek hol a helye :)). Nem hinném, hogy a házimunkára szoktatás rossz lenne, én így utólag hálás lennék, ha ez nem maradt volna ki a gyerekkoromból és több elvárást támasztottak volna felém és nem mindent “felnőttként” kellett volna (kellene) megtanulnom. Mondjuk 12 évesen egy teljes ebéd megfőzése szerintem egy kicsit nagy elvárás. (Nekem még most is gondjaim vannak néha, ha több fogást kell egyszerre csinálni és összeegyeztetni, meg beosztani a különféle munkafolyamatokat…) És a 2-3 évesre se bíznám a terítést, azzal is várnék mondjuk 4-5 éves koráig. Ja, és a “kitakarítani a fürdőszobát” is érdekes kitétel, mert abba vajon mi tartozik vele? Nem fogok vécét sikáltatni a gyerekemmel, remélem! :D Persze egészen más mondjuk a tükör lemosása. Üdv: Mena
Érdekes dolgok ezek. Én tizenkét évesen a tízéves húgom segítségével már simán megfőztem egy ebédet. Amikor hétvégén a szüleink a város melletti telkünkön gondozták a kertet, minket meg otthon hagytak, az ebéd általában a mi feladatunk volt. Születtek vad dolgok (például amikor nem emlékeztünk, mi is kell egy húslevesbe és mi nem, vagy amikor az a tévképzetünk támadt, hogy csak azért, mert a francia szó szerepel egy saláta nevében, mindenképpen kell bele tejföl is, akkor is, ha a recept nem írja), de általában ehető volt, amit alkottunk. :)
A WC pucolásról… Szerintem nagyon igaz az, amit Adrica írt arról, hogy kivetítjük a gyerekekre azt, hogy mi mit szeretünk és mit nem. Én sokkal könnyebben odaállítanám a gyerekemet WC-t pucolni, mint felmosni, egyszerűen azért, mert magamat is sokkal könnyebben odaállítom – nem is tudom, utálok-e jobban házimunkát a felmosásnál (talán a zuhanyfülke takarítást), szerintem egy WC pucolás sokkal motiválóbb és szimpatikusabb. Ha szerencsém van, a gyerekem pont fordítva lesz vele és akkor nem lesz gond a házimunka elosztásával. :)
De a cikk sem arról szól, mit kell feltétlen megcsináltatni velük – hanem hogy mire képesek. Szerintem már tíz éves koruk előtt is minden képességük megvan egy WC pucoláshoz – hogy mennyire utálja a gyerek a feladatot, esetleg a “kimosom szappannal a szádat” típusú büntetések közé tartozik-e a szemében a WC pucolás, az már szerintem WC- és gyerekfüggő (ne becsüljük alá az emberi sokszínűséget, biztosan van olyan, aki simán bevállalja, ha cserébe valaki felporszívózik vagy elmosogat helyette), de ha a képességeket nézzük, azoknak abszolút birtokában van.
Egyébként egy kiscsoportos is már nagyon ügyesen tud teríteni. ;)
Nagyszerü írás! Gratulálok hozzá! Biztosan sok igazság van benne,mert a négy éves fiam imád segiteni,bármit csinálunk. Imád füvetnyirni :-). Mindenkivel meg van az adott kedvenc segitsége,mindig kell vmit csinálni,volt hogy ö pakolta ki a mosogatogépet mig én felmostam. :-)
Reblogged this on Családmenedzsment and commented:
Remek összefoglaló, egy kivételes pedagógusról.