Ez a dal nemcsak azért aktuális, mert a tavaszra várva inkább újra a tél köszöntött be hozzánk, de nektek, kicsi olvasóim, azt tanácsolnám inkább, hogy csak várjátok a májust. Most, hogy kezdek belemerülni a szakdolgozatom írasába, egyre kevesebb erőm jut a blogra. Azért igyekezni fogok.

De a viccet félretéve, már egy ideje el akartam hozni ezt a dalt, ami nagyon közel áll hozzám.

A szomorkás-szerelmes, igazán ragaszkodó hangulata mellett ezek a sorok egyfajta mantraként maradtak meg bennem:

“Szelíd legyél, derűs és hallgatag
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
Legyél folyó, s ha támad majd a tél
Páncélod lesz kemény és hófehér”

Ez mindig segít emlékezni arra, hogy nem baj az, ha a keménység, a harciasság, a határozott fellépés távol áll tőlem, mert nem ez az egyetlen módja annak, hogy az ember érvényesüljön. Hogy a szelídség és a derű is ugyanúgy páncélt tud adni, mint a harag, sőt még hófehéren is jöhet ki a harcból az, aki nem akar sárral dobálózni.

Van olyan dalszöveg, ami valamiért sokat jelent nektek?