Modern írástudatlanság – Tanulj meg gépelni!

A kincsesládámba ma a sok lelki dolog mellé egy gyakorlati kincset szeretnék betenni.

A naplókról írtam pénteken (a naplóírás cikksorozat folytatódni is fog), és a hozzászólások kapcsán eszembe jutott, mekkora áldás, hogy én középiskolában, ahol gazdasági szakot végeztem, megtanultam a tíz ujjas vakon gépelést. Talán egy kicsit durván hat a bejegyzés címe – modern írástudatlanság –, de szerintem ma, amikor már alig van olyan átlagember, aki a munkakörében és/vagy a magánéletében nem használ számítógépet, a gépírás oktatása nem egy régimódi furcsaság kellene hogy legyen, ami még bentfelejtődött egy-egy iskola tantervében, hanem egy olyan alapképesség, amit az általános iskolában az olvasással, írással és a vegyesboltok matematikájával együtt oktatnak.

Ha az interneten rákerestek a “gépírás oktatás”, “gépírás tanulás online”, “gépírás program” és hasonló kulcsszavakra, biztosan egy csomó érdekes forrást fogtok találni. Gondolkodtam rajta, hogy felkutassam-e nektek ezeket, de aztán arra jutottam, inkább azt osztom meg veletek, ahogy én sajátítottam el ezt a fantasztikus képességet, ami a legkomolyabban mondom, hogy egy hétköznapi áldás.

Még ma is emlékszem a gépírás tantermekre, ahol tanultunk – a számítógép luxusát csak másodikas vagy harmadikas korunkban kaptuk meg, én még elektromos írógépen kezdtem el gépírást tanulni, itthon pedig anyukám régi, kattogó táskaírógépén gyakoroltam. A gépírás terem falán a tába fölött egy széles tábla modellezte az írógép billentyűzetét, a táblán pedig színes sávokkal jelölték be az ujjrendet. A tanárnő minden óra elején kiosztotta a kemény táblás, gyűrűs gépírás könyveinket, amik évfolyamról évfolyamra öröklődtek, és amiben monoton mintaszövegek blokkjai futottak egymás alatt: asdf jklé asdf jklé – így kezdődött, az értelmes szavak és az összefüggő szövegek csodájához csak jóval később értünk el. Minden héten mindössze egy új betűt tanultunk meg. Egy, vagy talán két év is kellett hozzá, mire az egész billentyűzetet használhattuk. Az órák negyvenöt percesek voltak, vagy másfél órásak, ha dupla óra volt, hetente talán két vagy három alkalommal, és ezalatt végig az írógépek mellett ültünk, és a metronóm kattogásának ritmusára gépeltük, hogy asdf jklé asdf jklé.

Azért írtam le mindezt, mert aki szeretne megtanulni tíz ujjal vakon gépelni, annak előre szólok: rettentő monoton munka lesz. Nem olyan, mint elmerülni egy új tudományban és felfejteni valami izgalmas új terület szövevényét. Gépírást tanulni ugyanolyan egyhangú, szolgai munka, mint amikor hat évesen elkezdtük a karikákat és pálcikákat rajzolgatni sormintaként egy füzetbe, mert azt mondták, hogy így idővel tudni fogunk írni. De akár hiszitek, akár nem (én nem hittem, amikor elkezdtem tanulni), idővel ugyanolyan automatizmussá válik, mint ahogy nem kell már azon sem gondolkoznunk, merre kanyarítunk egy g betűt, vagy hogyan írunk le egy nagy H-t. Megéri vesződni vele.

És mivel én a régivágású módszerrel tanultam, ezt is szeretném megosztani veletek. Nem kell hozzá semmi más: egy billentyűzet, egy gépírás tankönyv, egy ujjrend – és nagyon sok kitartás és türelem.

Itt találjátok az ujjrendet: UJJREND
Itt pedig a tankönyvet: GÉPÍRÁS OKTATÓKÖNYV

Egy kis útravaló:

  • Ne támaszd le a tenyeredet, csulódat a billentyűzetre vagy az asztalra – csak az ujjbegyek érintik a billentyűzetet! – A helyes kéztartást megtanulni lehet, hogy fárasztó, de ha helytelenül szoksz rá, lassítani fogja a sebességed és meggyötri a csuklód.
  • A szóközt a hüvelykujjakkal használod, a shift billentyűt pedig az ellentétes kéz kisujjával.
  • Ne rohanj! Minden új leckének adj legalább 4-5 óra gyakorlóidőt. Nem, akkor se menj tovább unalomból, ha már egy órán át gépelted azt, hogy asdf jklé. Adj időt, hogy beépüljön az új tudás, így válhat automatizmussá a képesség.
  • Igyekezz a tanultaktól nem eltérően gépelni. Ez nehéz, ha minden nap számítógépet használsz és még csak néhány betűt ismersz, de próbáld szem előtt tartani az ujjrendet, ügyelni a kéztartásra, és legalább az ismert betűket a hozzájuk tartozó ujjakkal leütni.
  • A metronóm unalmas, de a legjobb egyenletes ütemben megtanulni a gépelést. Keress olyan zenét, aminek egyenletes és határozott az üteme, és a tudásszintednek megfelelően lassú. Ne hagyd el az ütemkíséretet addig, amíg minden betűt nem ismersz!
  • Tarts ki! Megéri.

Ha valakinek szüksége van még tanácsra a gépírás tanulásához, kérdezzen bátran!

Reklámok

Modern írástudatlanság – Tanulj meg gépelni!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én is gazdasági szakon végeztem a középiskolában és csak úgy, mnt te, ott tanultam meg gépírni. Nem fűznek maradandó emlékek a közgazdaságtanhoz, de ha egyvalamiért, akkor a gépírás elsajátításáért mindenképp hálás vagyok 🙂
    A bejegyzésedet végig olvasva teljesen visszajöttek az emlékek, a véget nem érő gépelések, amikor egyfolytában csak annyit írtunk, hogy asa asa asa vagy éppen aka aka aka. Nem is tudom, hogy bírtuk ki, de mindenképp megérte! Így hozzád hasonlóan én is azt tanácsolom mindenkinek, hogy megéri megtanulni gépírni, különösen akkor, ha valaki komolyan veszi az írást. Rengeteg időt spórolunk vele!

    • Igen, íróknak nagyon hálás képesség! De az irodában is mindenki irigykedik. 🙂
      Én arra emlékszem, amikor győzködtek olyanok, akik már túlvoltak a kiképzésen, hogy tényleg, hidd el, hogy automatikus lesz, nem kell görcsösen koncentrálni arra, hogy melyik ujj melyik betű, én meg csak cöccögtem, hogy pff, na persze! Ééés tényleg így lett. 🙂
      iPaden is úgy gépelek, mintha rendes billentyűzet lenne, virtuális billentyűzeten gépeltem az összes cikkem és az 50000 szavas kéziratomat is.

      • Igen, eleinte tényleg hihetetlen volt, hogy erre valaha is képes leszek, de egyszer csak megtörtént. Olyan ez, mint a biciklizés 😀

  2. Sziasztok!
    Én is kereskedelmi szakközépben tanultam meg gépírni és mindenki csodámra jár a cégnél, kivéve a titkárnőt.
    Én gyorsírni is szeretnék megtanulni, egyszer lemásoltam egy gyorsírókönyvet, de ahhoz tényleg kellene tanár, hogy leellenőrizze, tényleg azt írom, amit kell….

    • Ó, a gyorsírás!
      Egyszer én is elkezdtem tanulni könyvből, az alapokat meg is tanultam, de nem tudtam elolvasni a saját írásomat, úgyhogy feladtam. 🙂

  3. Egy időben én is tanulgattam, erről az oldalról: http://www.manonet.org/ Tetszett, ha vége a vizsgaidőszaknak, azt hiszem újra neki fogok állni. Tényleg érdemes lett volna gépírást tanulni a suliban, érdemesebb mind dos-ban teknősöket programozgatni, vagy aztán a c++ amit senki sem értett, és kb. senki sem fog közülünk használni.

  4. Ha valamit, akkor ezt az egy dolgot nagyon sajnálom abban, hogy gimibe jártam és nem közgázba. Bár – mivel mindig sokat használtam a billentyűzetet (és nagyon gyorsan, lásd csetelés kombinációja azzal, hogy ki nem állhatom a divatos rövidítéseket használni) – szerintem elég gyorsan gépelek ahhoz képest, hogy 3-4 ujjamat használom, de ez a szintű instabil “száguldozás” sajnos vakon nem megy, és elég gyakoriak a betűfelcseréléses elütések, mellényomások is… 😦 Évek óta igyekszem rászánni magam, hogy megtanuljak rendesen gépírni, de mivel most is napi szinten rengeteget gépelek, elriaszt az, amit említesz is: hogy a megszokottról nagyon nehéz és lassú folyamat lesz átállni. No de annál nehezebb és lassabb, és annál tovább tart, minél később állok neki, szóval köszi az emlékeztetést! 🙂

    • Igen, az ember elég gyorsan megtanul amúgy is – én már addigra egy fél regényt legépeltem két ujjal anya táskaírógépén, megvolt a magam stílusa… Viszont így még mindig gyorsabb, és kevésbé megerőltető a kéznek és szemnek is (nem kell ugrálni ide-oda).
      De ami rossz hír, az jó is egyben: ha sokat használod, könnyebben és stabilabban beépül. Mondom, én folyamatosan gépeltem otthon, miközben tanultam is, az osztálytársaim nem – két év alatt az iskola legjobb gépírói közt voltam. 🙂

  5. Jajj, de imádtam gyerekkoromba apuval bemenni az erdèszeti központba, bekuncsorogni magam kedvenc titkárnőnk mellé és klimpírozni az írógépen! A lap szélénél csillingelés, visszatolni a papírt, továbbtekerni… Hibajavítózni! Kattogtatni a betűket, amik néha be is ragadtak a nagy lendülettől !Micsoda öröm volt!

    Később aszatali PC-en volt egy kezdetleges program,amin gyakoroltam. Szisztematikusan tanította a betüket lokalizálni… Pont ahogy írtad, értelmetlen betűösszetételeket mutatott és javította a hibákat. Sajnos ahhoz nem voltam kitartó hogy megtanuljak vele profin gépelni.

      • Hehe, igen, a hibajavító fecnik már egy javítás után már nem voltak olyan szépek, mert magukon hordozták a bénaság nyomát, így legszívesebben mindig kihajítottam volna őket egy használat után, de persze nem lehetett pazarolni. 🙂

  6. Én is nagyon szeretek gépírni, jó, hogy megtanultam régen, de nagyon oda kell figyelnem, hogy a gyorsaság ne menjen a hibátlanság rovására, sokszor sajnos felcserélem a betűket a nagy sietségben. Jó lenne a hiányosságokat megszüntetni, pl. hiába gépelek vakon, a fenti számok billentyűin levő írásjelekre mindig oda kell néznem, ahogy a számokra is. Szerintem annyira a betűkre koncentráltam annak idején, hogy ezek valahogy elsikkadtak és nem maradtak az ujjaimban. Gyorsírás….de szeretném!!!!

  7. A számítógépes világ felfedezése során az egyik kulcskompetenciává nőtte ki magát és az egyik leghasznosabb feature, annyi szinte, pláne számunkra akik szövegfaragással foglalkoznak. Egyébként érdekes lennem ég vizsgálni azt is, hogy különbözik-e az elmemunka kézzel írás és gépírás közben. / Az automatizmus tény és való, régebben nekem is ügyelni kellett, hogy mit nyomok és mikor, de mióta jegyzőkönyveket is vezetek és dokumentumokat készítek elő, azóta sokat javult. A ritmussal van személy szerint legnagyobb bajom, mert nagyon nehéz folyamatosan tartani az ütemet, pláne ha közben nagyon figyelek, hogy éppen ki mit mond. 🙂

    • Biztos, hogy van különbség.
      Én most a naplóírással kapcsolatban próbáltam ki gyors egymásutánban, hogy írtam kézzel és írtam géppel is. Gépelni annyival gyorsabb és valahogy… kevesebb odafigyelést igényel, hogy sokkal jobban forog közben az agyam, messzebbre jut, kevésbé kell lekorlátoznom, visszafognom.

  8. Hú, úgy döntöttem, mivel most úgyis ihlethiányban szenvedek, úgysem írok, megtanulok így íni. Bevallom, azt hittem, ezt csak tanárral lehet (biztos, jobb lenne mondjuk úgy), de nekiállok magam, hátha sikerül. Köszi a hasznos oldalakat!

    • De jó! Örülök, hogy hasznos volt! 🙂 Biztosan könnyebb lenne, de szerintem egyedül is menni fog. A kitartás a kritikus, amire a tanár ugye rávesz, magadat meg nehéz a monoton feladat miatt. Majd mesélj, hogy haladsz!

  9. Nagy régóta dédelgetett álmom, hogy megtanulom a gépírást.
    Van egy magyar oldal a klav.hu ahol számomra nagyon hasznosnak bizonyul. Előnyei: egy lecke 10 perc, van külön bemelegítés, részletes statisztika, gyakorlási lehetőség, minimalista design. Minden lecke értelmetlen gyakorló betűsorokkal kezdődik de utána már rögtön az elsőnél jönnek az értelmes szavak. A gyakorlásnál csak értelmes szavakat ad és rögtön az első leckétől használható ez a funkció. Előnye és egyben hátránya is hogy nagyon szigorú, ami persze az én érdekem de eléggé demotiváló tud lenni. Ha arra vágyom, hogy könnyen gyorsa bezsebeljek egy csomó dicséretet és egyben a tudásom is bővíteni tudjam,akkor irány a typing.com Előnyei: egy lecke számos kis részből épül fel, 3 betűt/billentyűt tanít meg egyszerre,kedvesen elmagyaráznak mindent, sokat dicsérnek, személyre szabható, 5 cuki skin van és egy minimalista. Gyorsan meg lehet vele tanulni melyik betűt melyik ujjal üssük le és sok sikerélményt ad. Hátránya, hogy angolul van (beállítható QWERTZ billentyűzet) így az ékezetes betűk kimaradnak és aki nem tud minimálisan angolul, nem tudja használni az oldalt. Ha még nem tudod az egész abc-t érdemben nincs gyakorlási lehetőség. Egy lecke arra jó, hogy tudd melyik betűt melyik ujjal kell leütni, de a tudás elmélyítésére totál alkalmatlan, erre más módot kell keresni.
    Én főleg a klav-on tanulok, a typing inkább móka, de jelentősen hozzájárul a fejlődésemhez.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s