Ünnepi hangulat – merre vagy?

“Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)

Bevallom, amennyire várom és amennyire élvezni fogom a rendhagyóan hosszú “karácsonyi szünetet”, annyira nem volt időm és erőm az év végi rohanásban előre ráhangolódni az ünnepekre. Ami azt illeti, fel sem fogtam még, hogy két nap múlva Karácsony. Ettől még lehet ugyanolyan varázslatos és ünnepi az ünnep – Szenteste délelőttje, amikor Petivel karácsonyfát díszítünk, ünnepi vacsora a családokkal, ajándékozás, illatok, olvasás a karácsonyfa fényei mellett. De az adventi időszakot nem sikerült megtölteni ezekkel a hétköznapokból kivezető apróságokkal.

Nektek sikerült? Mik a ti szertartásaitok, amikkel ráhangolódtok az ünnepre?

Reklámok

Ünnepi hangulat – merre vagy?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nekem a karácsonyi ajándékok csomagolása ilyen. 🙂 Megvenni őket tortúra, de mikor már otthon ülök fölöttük, és azon igyekszem, hogy valami szép papírt rájuk varázsoljak, az már kikapcsol és hangulatos. Az adventi gyertyák meggyújtása is ilyen, a sütés közben Enya karácsonyi CD-jének hallgatása is. 🙂 A ház díszítése is jó lenne, de arra időm nem volt. 😀

      • Juuuj tényleg. :$

        hozzávalók:
        – 30 dkg liszt (sütemény vagy finom)
        – 20 dkg vaj
        – 10 dkg porcukor
        – 1 kk vaníliás cukor
        – 1/2 kk sütőpor
        – 1 tojás + 1 sárgája (vagy két sárgája)
        – egy citrom reszelt héja
        – egy kanál tejföl (opcionális – nekem még sosem volt szükségem rá)

        elkészítés:
        – lisztet + porcukrot összekeverni
        – ezeket összemorzsolni a vajjal
        – hozzáadni a van. cukrot + sütőport + citromhéjat
        – hozzáadni a tojássárgáját és immáron rendes tésztává keverni
        – itt írja az eredeti recept, hogy ha nem keveredik össze rendesen, akkor adjuk hozzá a tejfölt (de mondom, ha nincs otthon, kezdj neki nyugodtan nélküle :D)
        – 180 °C-on sütheted 🙂
        (Nem mondom, hogy meddig, mert nagyon változó – a miénk talán 20 perc volt, de én utána még csináltam picike korongokat nagyon vékonyra nyújtva, és az 10 perc alatt sült meg. Ha a teteje szép barna, akkor fordítsd meg, és ha az alja sem teljesen fehér már, akkor tutira átsült.)

  2. Nekem sem, bár amióta apukám meghalt 21 éve karácsony előtt, valahogy nem tudok ünnepelni. Most a legjobb barátnőm lett angyal három hete, a gyerekek betegek, alig aludtam napok óta… ( hahaha “anti hálás” vasárnap) Hát ebből próbálom a legjobbat kihozni.

  3. Én próbálkoztam, de tartós eredményt nem sikerült elérnem. Feldíszítettük a lakást, voltak mindenféle ünnepi manikűrjeim, lakkokból is a téli, ünnepi színeket használom, de a mindennapi rohanás el is vette a varázst. Ami viszont segített, na nem az ünnepi hangulaton, de a stressz szintem oldásán, az a hajvágás volt! 😀 Meglepődtem én is… De maga az a kis szertartás, hogy most velem foglalkoznak, megmosták a hajam, levágták, beszárították, közben dumcsiztunk, terápiával ért fel 🙂 Hangulat ügyileg meg csalok, tegnap feldíszítettük a fát, és kint vannak a szaloncukrok is, így már könnyebb ráhangolódni az ünnepekre 🙂 És ajándék csomagolás is lesz már nemsokára, meg sok-sok süti megsütése. És hétfőn jön kisöcsém, azt hiszem az Ő izgalma és várakozása lesz az instant karácsonyi életérzés :)))

  4. Mondhatom azt, hogy dettó. Otthon, Budapesten a szezon kezdetén, tehát december elején az egész város díszbe öltözik, mindenhol nyomják a képembe a karácsonyi akciókat és hasonlókat, aminek én személy szerint nem nagyon örülök, mert erősen torzítják az ünnepek tiszta fényét. A adventi időszakban pedig a cégben mindig jön a “jajj, mindjárt itt vannak az ünnepek és mi az amivel feltétlen meg kell lennem, hogy nem a két ünnep között szívjak vele”. Az első ünnepi cameo mindig akkor jön, amikor felszállok a vonatra és a határon kikapcsolom a telefonom – így téve elérhetetlenné magam az ünnepek idejére. Most mikor itthon vagyok, lassan csúszunk bele az ünnepbe, tervezve idén is a vállalhatatlanul randa mézeskalácsaink idei dekorációját, kezdem érezni, hogy “ja, hát igen, ünnep lesz”. Valahogy egészségesen el kell távolodni a hétköznapoktól – ahogy idézetedben Márai is írja – egyébként nem tudjuk igazán megélni a piros betűs Ünnepet! 🙂

  5. Jó ez a Márai-idézet, és a kommentek is ráirányították a figyelmem, hogy hogyan élem meg az ünnepet. Nekem sincs ugyanis idén az a “tipikus karácsonyi” hangulatom. De talán nem is bánom. Helyette van valami egész különleges, amit még nem tudok pontosan megfogni 🙂
    A szilveszterrel kezdtem az ünnepek “elengedését” pár éve: nem megy a parancsszóra bulizás, görcsölve minél nagyobb (év!, évszázad!, évezred!) partyját csapni, és az összegzés szó sem szokott a számra jönni ebben az időszakban. A szülinapomkor viszont mostanában valahogy szívesen összegzek, és kezdek “új évet”. Azt hiszem, azt kezdem elengedni, hogy mit “kell” csinálni az ünnepkor, mi a szertartása és a tematikája – ez egyre kevésbé érdekel. Az viszont igen, amit Márai ír: megállni, kilépni a hétköznapokból, egy kicsit lelassulni, és megnézni, hogy mi van belül. Mit mond most nekem ez a néhány szabadnap? Vagy mit mond nekem az ünnep? És mit nem mond? Mi zajlik bennem ünneptől függetlenül?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s