Számon tartanak

Az elmúlt hetekben két alkalommal is szembesültem vele, hogy személy szerint engem, mint Nagy Timit számon tartanak olyan helyen, ahol nem számítottam rá.

Az első alkalom az volt, amikor telefonon felhívtam a mormon misszináriusokat, hogy érdeklődjek náluk, és miután bemutatkoztam, rövid beszélgetés után a fiú elismételte a nevemet: Nagy Timi, ugye? Te már beszéltél korábban az elderekkel. – Nos, úgy tűnik, a több mint fél évvel ezelőtti, néhány alkalmas elbeszélgetés után “bekerültem a nyilvántartásba”, mint Nagy Timi, az érdeklődő, és a nevemet akkor is jegyzik, ha azok, akikkel akkor beszélgettem, már régen továbbálltak vagy hazaköltöztek.

A másik alkalom az volt, amikor meg kellett jelennem a takarékszövetkezetben, ahol volt egy régi, felszámolásra váró bankszámlám, amire csak gyűlt és gyűlt a számlavezetési díj tartozása, mert elmulasztottam megszüntetni a számlát. Szégyenletesen régen húztam már ezt az ügyet. Amikor bementem a pici ügyféltérbe, köszöntem az ügyintézőnek és annyit mondtam, hogy szeretnék rendezni egy bankszámla tartozást, a hölgy szigorúan összevont szemöldökkel rám nézett, és csak annyit mondott: Nagy Tímea, tudjuk. Próbáltam elviccelni a dolgot és kínos, erőltetett mosollyal rákérdeztem, körözési listán van-e már az arcképem, amire a hölgy ugyanolyan szigorúan csak annyit válaszolt: közel vagyunk hozzá. Hát, nem volt lélekemelő élmény, ahogy a tartozást kifizetni sem – megszüntetni a számlát annál inkább az volt.

Ez a két eset elgondolkodtatott, és remélem, hogy titeket is elgondolkodtat: vajon hol tartanak nyilván minket úgy, hogy nem is tudunk róla? És vajon hogyan őrzik az emlékünket – jó szívvel, vagy már körözési listán vagyunk és darts táblát csináltak az arcképünkből? Mit tehetünk azért, hogy ha nem is szándékosan “jegyezzük be magunkat a nyilvántartásba”, akkor is jó emlékek maradjanak meg rólunk?

Reklámok

Számon tartanak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Tetszik, ahogy elmesélted a 2. történetet, szinte látom magam előtt a “kissé” durcás ügyintéző hölgyet. 🙂 Én is ugyanebben a cipőben jártam egyébként, úgyhogy tökéleteseén átérzem a helyzeted! Nvemrég sikerült végre újra – 3 év után hazalátogatnunk, és nekem is a Nr1. elintéznivalóim egyike volt egy számlamegszűntetés, amire jelentős tartozást sikerült felhalmoznom, köszönhetően az ostoba számlavezetési díjaknak. Szerencsére én is sikeresen lezártam és amikor a hölgy a procedúra végén megkérdezte, hogy szeretnék-e újabb számlát nyitni náluk, udvariasan elutasítottam, de legszívesebben csak az arcába nevettem volna hangosan. Azt hiszem mindannyiunk életében megvannak azok a bizonyos körözési listák 🙂

  2. Nekem az tűnik fel, hogy mások a suliban sokkal többet tudnak rólam, mint én róluk. Egy-két új órán – pl. angol szaknyelven még harmadévben is megy az ismerkedés (jobbára azért, hogy a tanár megismerjen minket 😀 ), és évfolyamtársaim olyanokkal vannak tisztában, amikről nem hittem. Pl. csaj, akivel alig beszélünk, ámde nagyon aranyos – és ezek szerint figyelmes is – tudja rólam, hogy hogy hívják a páromat, mik a hobbijaim stb. Azt hiszem, ideje lenne újra megvizsgálnom a szociális kapcsolataimat, és egy kicsit jobban odafigyelnem a körülöttem élő emberekre. :$

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s