Mi a helyes diéta?

Sokan mondják, hogy szerencsés alkat vagyok, és általában én is annak vallom magam, amiért nem szorulok semmiféle diétára vagy különösebb odafigyelésre az étkezésben. Persze nézőpont kérdése: mást figyelmeztet a teste (elhízással, gyomorégéssel, szédüléssel, stb.), ha valamit nem tart helyénvalónak – az enyém valószínűleg csak akkor szólna, ha igazán nagy lenne a baj, addig pedig rám bízza a felelős megelőzést, minden támpont nélkül, hogy jó irányba haladok-e. A férjem már más alkat: neki a gyomra a gyengéje – na, nem úgy, ahogy a mondás tartja, hogy azon keresztül vezet a szívéhez az út, hanem az a jelzőrendszere, mindenféle betegség (legyen az akár torokgyulladás vagy felfázás) azon keresztül ad jelzést, és a különböző ételekre is rendkívül érzékenyen reagál.

Néhány hónappal ezelőtt nagyjából egyszerre jutottunk el arra a felismerésre, hogy változtatnunk kell, figyelnünk kell az egészségünkre, és együtt kezdtük el apránként belopni a sportot az életünkbe. Most pedig együtt próbálkozunk egy megfelelő diéta felkutatásával. (A diéta szót eredeti értelmében véve: bár sokszor fogyókúrát értenek alatta, a diéta azonban egyszerűen étrendet jelent, a szervezetnek megfelelő táplálkozást.)

A diéták világában kalandozva azonban rengeteg lehetőség tárul elénk, és szakértelem híján elég nehéz válogatni közöttük, hiszen mindenki, akit megkérdezünk, másra esküszik.

Amikkel személyesen is találkoztam:

Szétválasztó diéta: néhány munkatársam a 90 napos diéta formájában űzi, és a lényege, hogy egyszerre csak egyféle tápláléktípust juttatunk a szervezetünkbe.

Mormon diéta: azért említem rögtön a szétválasztó diéta után, mert aki ismeri a szétválasztás alapelvét, könnyen alkalmazza a mormon diétát, aminek a lényege, hogy légy tisztában az alapvető tápláléktípusokkal, és lehetőleg minden étkezéskor mindegyikből legyen a tányérodon egészséges arányban. Emellett persze tilos a tea, kávé, alkohol és a dohányzás.

Vegetáriánus illetve vegán diéta: szigorúságtól függően a hús és állati eredetű termékek megvonása.

Paleolit diéta: Ditta barátnőm anyukája esküszik rá, és a lényege, hogy a feldolgozott élelmiszerek (pl. liszt, cukor) és a “civilizációs” ételek (pl. tejtermékek) megvonásával egy ősibb és természetesebb étrendhez vezet vissza, amit lényegében hús, zöldségek, magvak és bogyók alkotnak.

Egyéni diéta: egy munkatársam személyre szabott, biorezonanciás vizsgálat és kezelés utáni, egyénileg kialakított étrend mellett tart ki.

Érdekes, hogy bár ezek között bőven akadnak egymásnak homlokegyenest ellentmondó gyakorlatok, mindegyik mellett fel tudok mutatni olyat, akinek működik. Szalay Ádám jut róla eszembe, aki a Sikerkód tanfolyamon egy olyan természeti életmódban megmaradt törzsről beszélt, akik a környezetük sajátosságai miatt jóformán semmi mást nem ettek, csak disznóhúst, és mégsem produkáltak egyetlen olyan betegséget sem, amit a nyugati orvosok a disznóhús fogyasztásának tulajdonítottak, hiszen szerinte például a keringési betegségeket, a szívproblémákat nem egyszerűen a zsír vagy a vörös hús okozza, hanem két tényező együttes hatása: a zsíré és a stresszé. Talán ez is benne lehet a képletben, ami miatt úgy tűnik, mindenkinek igaza van – aki a zöldségre esküszik, aki a húsra szavaz, aki az egyéni utat választja, aki szerint az alapszükségletekben mindenki egyforma, aki szétválaszt, aki komplexitásra törekszik, és így tovább -, hiszen az egészséges táplálkozás lényege az a hit, hogy egészségesen táplálkozunk.

Ti esküsztök valamilyen diétára?

Reklámok

Mi a helyes diéta?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ezek közül a szétválasztó és a paleo is felbukkant már a családban… ami nálam működik, az egyrészt a kőkemény kalóriaszámolás (bár ez nálam fogyókúrához jött jól, de nagyon átláthatóvá teszi a rendszert), másrészt a hosszú távú célom, a clean eating (feldolgozatlan, tiszta alapanyagok; sok zöldség-gyümölcs; napi 5* étkezés). És a legfontosabb tapasztalat: kísérletezz! Valószínűleg mindegyik diétának megvannak a jobban/kevésbé használható elemei, és ha kipróbálod őket, ki tudod deríteni, hogy melyiktől érzed jobban magad, melyiket érdemes átvenni.

  2. Én a mértékletességre szavazok, és emellett olyanokra, hogy sokszor keveset, sok zöldséget-gyümölcsöt. Igyekszem tartani, hogy ne édességet nassoljak, hanem gyömölcsöket, magvakat. Nagyszüleimnek jól bevált a paleolit diéta, ők arra esküsznek. Anya dekára méri magának az adagokat, egy adag az egy kistányérnyi, emiatt is, meg kutatás miatt is gondolom, hogy a modern ember túl sokat, túl nagy adagokat eszik. Olyanokra figyelek a mindennapokban, hogy kevés olajon főzök, sok fűszert használok, igazi vajat eszünk, vizet vagy teát iszunk (meg sem veszem az üdítőt), és ha már nagyon édesség, akkor inkább sütök valamit, mint megvesszük boltban. Ez mondjuk lehet, hogy csak fejben számít. Munkahelyre tízórainak és uzsonnának gyümölcsöt szoktam hozni. A mozgást tartom még nagyon fontosnak, de arra még egyáltalán nem sikerült rávennem magam.

  3. Én a legfontosabbnak a mértékletességet tartom. Meg ahogy kameleon is írta, a kísérletezést, h mi esik jól a szervezetednek. Én általában arra törekszem, hogy hasznos táplálékot adjak a szervezetemnek, ne szemetet. Amennyire lehet, arra is odafigyelek, hogy természetes kajákat egyek… Inkább eszem kalóriadúsabb ételeket, minthogy vegyszereket és művi ételeket fogyasszak. És próbálom hasznosítani a különböző diétákat, de nem úgy, h vakon elfogadom minden előírásukat. A végletek szerintem semmiképp sem hasznosak, pl. azt, h nem lehet vörös húst enni, hülyeségnek tartom, vagy h nem lehet meginni alkalomadtán egy pohár bort, vagy h egyáltalán ne egyek szénhidrátot. Ezt ideig-óráig lehet csinálni, az tuti, hogy le is lehet fogyni szénhidrátmentes diétával, de hogy hosszútávon ez mennyire hasznos, azt nem tudom. Így vagyok a vegetáriánus étrenddel is, de lehet, h ebben abszolút nincs igazam, csak amikor vega kajákat látok, általában csupa szénhidrát, valamennyi zöldség, fehérje meg alig… Egyszer voltunk hongkong mellett egy kolostorban, ahol minden szerzetes vega étrenden él, be lehetett fizetni egy ebédre, ott is ilyen volt a menü, aztán ezek után nem is lepődtem meg, h mindenki nagyon kövér volt.

  4. Én esküdtem, és két fontos dolgot tanultam belőle: az egyik, hogy ami beválik valakinek, az nem biztos, hogy másnak is jó lesz (szerencsére hatmilliárdféle kombinációban létezünk), a másik pedig, hogy nagyon nem mindegy, milyen indíttatásból követünk egy étrendet. Szerencsés az, aki semmilyen táplálkozási, testképi, önbizalmi defektet, családi mintát és kollektív félelmet nem hurcol magával, így ösztönösen, egyértelműen azt eszi, amiről érzi, hogy az adott pillanatban jó neki – egy ilyen ember nem is nagyon értené ezt a témafelvetést, de azt hiszem, egyelőre nagyítóval kellene keresni őket. :)
    Nagyon sok “trutyi” van jelen a táplálkozás témájában, és a szakértelem hiánya mellett ezek miatt is nehéz eldönteni, hogy mi lenne jó nekünk. Én a “mi mindentől leszünk rákosak?” kérdéskör mentén zártam ki egy csomó élelmiszert az étkezésemből, és követtem nagyon szigorú szabályokat. Ez eredményezett egy állandó kontrollt, szorongást amiatt, amit eszem pedig nem kéne, amit nem eszem, pedig kéne, amit nem tudok elkerülni, és amit megkívánok, de (junk food lévén) el kell fojtanom. A magam részéről arra jutottam, hogy ez a hozzáállás nekem többet ártott, mint egy kamionnyi chips mekis burgerrel. És persze utána megvolt a visszacsapás is: a sok elfojtásból elege lesz az embernek, és egyszer csak elkezd kontroll nélkül mindenfélét összeenni, amiről addig letiltotta magát – önutálattal és bűntudattal körítve. Itt kezdődnek szerintem a “klasszikus” táplálkozási zavarok (anorexia, bulimia) is, csak ott nem az áhított egészség, hanem az áhított súly és forma a hívószó.
    Szóval a magam részéről igyekszem olyan emberré válni, aki félelmek és egyéb befolyásoltság nélkül érzi, hogy mi a jó neki. Nevezhetjük úgy, hogy félelem-feloldó diétát követek :D

  5. Esküdni nem esküszöm, de nekem a következő jött be, illetve nekem és a páromnak:
    A hozzáadott cukrot és a tésztaféléket, illetve a glutént tartalmazó ételeket kerüljük (kenyeret, tésztát egyáltalán nem eszünk). De vannak engedmények: a reggeli (vagy néha esti) müzli belefér, egy kevés méz is, illetve az alkoholt sem vonjuk meg, de nyilván mértékkel iszunk és a minőségre igyekszünk figyelni. A rántott dolgok is jöhetnek, illetve a főzelékekbe vagy levesekbe sűrítésnek nem baj, ha sima liszt megy bele. És 70%-os étcsoki is jöhet mértékkel. Mi is az eredeti értelmében használjuk a diétát. Fogyunk is egy kicsit, de az egészségünk alapvetően a cél, és nekünk ez működik :) Az engedménybe az is beletartozik, hogy ha időnként vendégségbe megyünk, akkor azért nem kötelezzük a vendéglátót ilyen típusú főzésre, és van, hogy hétvégén magunktól is szünetet tartunk. Így viszont hosszú távon tartható a dolog :)
    A felsoroltak közül amúgy a mormon tetszik a legjobban!
    És persze emellé mozgás is kell!

  6. Sziasztok! Ez a téma nekem is felkeltette az érdeklődésemet :) Timi utolsó mondatához szólnék hozzá, szerintem épp hogy nem a hit számít, hanem a tapasztalat. Ugyanis hiába “hiszem” azt hogy valami jót tesz nekem, ha a szervezetem előbb vagy utóbb jelzi, hogy mégsem. Ez olyan dolog, amire nem érvényes a placebo hatás :) A jelzés nem biztos, hogy direkt, sőt, általában nem. De a betegségek szinte teljes mértékben visszavezethetőek a táplálkozásra, az abban levő hiányokra/feleslegekre. Nekem volt egy nehéz élethelyzetem, és egy orvosilag nehezen értelmezhető kórképem, amira az egészségügy válasza a gyógyszeres kezelés volt a tünetek csökkentésére. Nem hangzik túl jól, igaz? Pedig általában ez a bevett gyakorlat, ugyanis ha nem szűnik meg a kiváltó ok, csak a tüneteket lehet kezelni… Én ekkor vettem nagy levegőt, és az addigi többé-kevésbé tudatos táplálkozásomat felváltva jött a paleo, mindenféle hit és elvárás nélkül. És jelentem, bejött, működik! Ezzel korántsem szeretném azt sugallni, hogy ez az optimális étrend mindenkinek, és aki nem így táplálkozik, az majd meglátja, milyen bajai lesznek ebből. Nem. Próbálja ki mindenki azt, ami neki bejön, és azt vigye tovább következetesen, de végletektől mentesen, próbálva nem a divathullámok befolyása alá kerülni. A szóhasználatnak pedig külön örültem, mert ugyabár a “diéta” nálunk elég szánalomkeltő szó, az “étrend” pedig milyen trendi… pedig ugyanarról beszélünk. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s